Bombadil Toma A Gyűrűk Urában

Amikor a hobbitok útjuk során először kerülnek reménytelennek tűnő helyzetbe, és Frodó kétségbeesetten segítségért kiáltozik, váratlan választ kap: vidám énekszót. Majd megjelenik egy ember – bár embernek alacsony, hobbitnak magas; öreg, de barna a szakálla; és táncolva, szökdécselve közeledik. És egy dallal megoldja a problémát. És bár a háza a félelmetes Öregerdő és a még rosszabb Sírbuckák között áll, odabenn a hobbitok teljes biztonságban vannak, és Tomához hasonlóan ők is inkább énekelnek beszéd helyett.

Felesége Aranymag, Folyó-asszony lánya, haja szőke, ruhája zöld. Frodóék előbb hallanak róla a közeledő énekszóban, minthogy Tomát megpillantanák: és Aranymagnak is az énekhangját hallják először, amely „fiatal és ősi, akár a Tavasz, olyan hang, mint a boldog patakvízé, amely a dombok közt látta meg a ragyogó reggelt, s aztán csörgedezve siet az éjszakába”.^[1]

Aranymag szép és kecses, Toma furcsa és mulatságos, mégis teljes közöttük az összhang.

És Toma megjelenésénél már csak az furcsább, amit megtudunk róla:

• Különös hatalma van a saját földjén, amelynek maga választotta határain nem lép túl. Egyszerű dallal rendre utasítja az öreg Fűzfa-apót és a Buckamanót is. Nagyon sokat tud a múltról, és jól informált a jelenről is, utóbbit nyilván hallomásból.
• Frodó vonakodás nélkül átnyújtja neki a Gyűrűt, és Toma is könnyedén visszaadja azt neki; Toma nem tűnik el kezén a Gyűrűvel, és látja Frodót, amikor ő veszi fel; és láthatóan nem veszi komolyan magát a Gyűrűt, pedig Frodó előzőleg minden gondját és félelmét elmondta neki. Gandalf szerint nem is tudná megérteni a Gyűrű fontosságát.
• Azt mondja magáról, hogy „mindennél öregebb”. Már itt volt, mikor a tündék Nyugatra mentek. Emlékszik az első esőcseppre és az első magra, tehát jelen volt Arda formálásakor. És „még látta a csillagok alatt a régi sötétséget, amelyben nem volt félelem – amikor odaátról még nem jelent meg a Sötét Úr".^[2] Ezt azért emelem ki, mert míg az előbbiek viszonylag egyértelműek, ennek a mondatnak az értelmezése már vitatott: melyik Sötét Úr és melyik Odaát? Mindenesetre Toma kezdettől jelenvalósága nagyon erős hangsúlyt kap: a tündék Legvénebb Apátlannak nevezik, a törpök Fornnak, az északi emberek Oraldnak: utóbbi kettő óészaki, illetve óangol nyelven jelenti nagyjából azt, hogy „nagyon ősi”.^[3] Az, hogy tündék, emberek, törpök és hobbitok mind saját nevet adtak neki, arra utal, hogy legalábbis hallottak róla eleget ahhoz, hogy erre okuk legyen: mégis, a Tanácsban Gandalfot és néhány tündét kivéve, akik korukból adódóan nem örökölt, hanem saját emlékekre támaszkodhatnak, Toma alakja mindenki számára ismeretlen.
• A Tanácsban elhangzottakból még két érdekes állítást emelnék ki: Glorfindel azt mondja, Toma „utolsóként [bukna el], mert ő volt az Első; s aztán leszállna az Éjszaka”.^[4] Galdor pedig hozzáteszi, hogy „akkora erő, amivel az Ellenségnek ellenszegülhetne, nem lakozik benne, hacsak magában az anyaföldben nincs ilyen erő".^[5]

És ez minden, amit Tomáról mint Középfölde lakójáról megtudunk. Ősisége és sok neve ellenére az Óidők legendáiban sehol nem szerepel. A Gyűrűk Urán kívül csak két hobbit eredetű versben bukkan fel, amelyekből kiderül, hogyan szerezte szép feleségét, illetve a kék tollat a kalapjába. Hogyan és mikor került a földjére? Erre vonatkozóan csak találgatni lehet, ezért inkább az egyszerűbb kérdéssel kezdem: Hogyan és mikor került A Gyűrűk Urába?

Külső történet: Bombadil Toma mint irodalmi karakter

A Gyűrűk Ura előtt

Az Ember a mű mögött című Tolkien-életrajzból kiderül, hogy Toma előképe egy tollas kalapú hollandi baba volt, aki Michaelnek, Tolkien középső fiának tulajdonát képezte. Az idősebb fiú, John viszont annyira utálta, hogy egyszer megpróbálta lehúzni a vécén. A babát megmentették, és mesehős lett: először befejezetlen mesekezdemények között bukkan fel mint Bombadil Toma, „a királyság egyik legrégibb lakója, viruló egészségnek örvendő, virgonc fickó. Négy láb magas a csizmájával együtt, és három láb széles. Magas kalapjába kék toll van tűzve, a kabátja is kék, de a csizmája sárga.”^[6]

A nyilvánosság elé először 1934-ben, az Oxford Magazine lapjain lépett mint a Bombadil Toma kalandjai című vers főhőse. A buckamanó ekkoriban a Berkshire Downs őskori sírjaiból előbúvó szellem volt, és a vers eme első változatában Toma még pávatollat viselt a kalapjában.

Hogy került A Gyűrűk Urába?

A hobbit sikere után Tolkientól folytatást követeltek, ő pedig jó darabig nem tudta eldönteni, mi lehetne a folytatás. Egy 1937-ben írt levelében azt írta, a hobbitokban nincs több, az orkok és a sárkányok pedig inkább a régebbi korokban műveltek izgalmas dolgokat, majd ezt a kérdést tette fel a kiadójának: „Gondolja, hogy Bombadil Tomából, az (eltűnőben lévő) Oxford és Berkshire vidék szelleméből, lehetne egy történet főhősét csinálni?”^[7]

A hobbit folytatása végül A Gyűrűk Ura lett, és mint tudjuk, Toma ebben nem főhős. A karakter mégis bekerült a történetbe, eredetileg csak azért, mert „kellett egy kaland az úton”. Így lett tehát az „Eltévedés az Öregerdőben. Kaland Fűzfa-apóval és Buckamanókkal. Bombadil T.” szakasz már abban a korai vázlatban része, sőt, nagyjából egésze a Völgyzugoly felé vezető útnak, amikor a nekiinduló hobbithős még Bilbó fia, Bingó három unokaöccsével, akik a sárkánybetegséggel küzdő Bilbó keresésére indultak.^[8]

Maga Bombadil és a „Bombadil-kaland” az eredeti versből átmentett vízililiommal, Fűzfa-apóval, Aranymaggal és buckamanókkal együtt gyakorlatilag változatlanul maradt meg A Gyűrűk Ura történetének és szövegének átalakulásai során. Az átírások inkább csak a környező világgal való viszonyát érintették, például hogy rokonságban áll-e (az ebben az esetben nem hobbit) Zsizsik gazdával, ismeri-e Papsajt Ászokot, milyen viszonyban van Gandalffal vagy mit tud róla Szilszakáll. Toma tehát lényegében nem változott, de nem is csak véletlenül felejtődött benne a történetben. Tolkien erről azt írta, hogy „azért írtam bele, mert ettől függetlenül már korábban kitaláltam [...], és akartam egy "kalandot" útközben. De megtartottam, és meghagytam olyannak, amilyen eredetileg volt, mert olyan dolgokat képvisel, amelyek különben kimaradtak volna.”^[9] Egy másik levelében így fogalmazott: „nem hagytam volna benne a történetben, ha nem lenne valamilyen funkciója. [...]

A történetben a jó és a rossz oldal áll egymással szemben, a szépség és a kegyetlen ocsmányság, a zsarnokság és a királyság, az egyetértéssel mérsékelt szabadság és a már csak a puszta hatalomért alkalmazott kényszer. De bizonyos mértékben mindkét oldal, megőrző és romboló egyaránt, irányítani akar. Míg ha mintegy "szegénységi fogadalmat" téve lemondunk arról, hogy irányítsunk, és a dolgoknak önmagukért tudunk örülni akkor is, ha nincs közük hozzánk, és csak nézzük, megfigyeljük és valamennyire meg is ismerjük őket, akkor szemünkben teljesen értelmetlenné válik az a kérdés, hogy mi jó és mi rossz a hatalomban és az irányításban, a hatalom megszerzésének eszközei pedig értéktelenné.”^[10]

A Bombadil Toma kalandjai verseskötet

Hogy Toma mégis címszereplője lett egy önálló kötetnek, az Tolkien akkor kilencvenéves nagynénjének, Jane Neave-nek köszönhető, aki egy Bombadil-központú könyvecskét kért tőle. Tolkien 1961 októberi válasza szerint az ötlet tetszett neki, bár nem érzett késztetést arra, hogy többet írjon Bombadilról, az eredeti verset tervezte elővenni egy illusztrált kiadás számára.^[11] Végül több korábbi verset is összeválogatott a kötethez: ezek egy része A Gyűrűk Urában jelent meg előzőleg, mások (mint maga az eredeti Bombadil-vers is) a középföldei dolgoktól függetlenül. Tolkien maga is megállapította, hogy ezeknek a verseknek nem sok közük van egymáshoz, és kevéssé illenek össze: az egyetlen összekötő kapocs a Tolkien által írt bevezető, amelyben leírja, hogy ezek a versek mind a Nyugatvégi Piros Könyvből származnak, és ehhez a kerethez igazodva egyenként is ír az eredetükről. Ez a bevezető magyarul csak az önálló Bombadil Toma kalandjaiban található meg, a verseket is tartalmazó J.R.R. Tolkien meséi kötetből sajnos kihagyták.

A Bombadil Toma kalandjaiban tehát valójában csak két vers foglalkozik Tomával. Az egyik az eredeti Bombadil Toma kalandjai vers kissé felújított verziója, amelybe az átírás során bekerültek az ismert történetre, például a Fűztekeresre vonatkozó utalások, illetve Toma kalapdísze is hattyútollá változott a középföldei karakterhez kevéssé illő eredeti pávatoll helyett.

A másik egy újabb, direkt a kötet számára készült vers, a Bombadil csónakba száll, amely már hobbitokat és Megyét emleget, és egy Zsizsik gazdánál tett látogatásról számol be. Tolkien a bevezetőbe azt írta, hogy mindkét vers egyértelműen bakföldi eredetű, különböző Bombadil-legendák hobbit-változataiból álltak össze, és – a valódi keletkezési sorrendnek megfelelően – az első régebbi, a második viszont már Frodóék látogatása utánra datálható.^[12]

A Gyűrűk Ura feldolgozásaiban

Nem szeretnék nagyon belemenni a részletekbe Toma szerepét illetően a különböző feldolgozásokban: mint könnyen lenyeshető, különleges kaland, nem meglepő, hogy sikerült nyom nélkül kihagyni a legismertebb rajzfilm- és filmfeldolgozásból, ahogy az sem, hogy a számítógépes játékok viszont hasznát tudták venni. (A feldolgozások részletesebb listája – Toma szerepének vagy hiányának részletezésével – angol nyelven megtalálható a Tolkien Gateway és az angol Wikipédia megfelelő szócikkében.)

Én csak arról a két feldolgozásról, illetve tervezetől ejtenék szót, amelyet Tolkiennak még volt lehetősége kritizálni: az első a BBC tizenkét részes rádiósorozata 1955 és 1956 közt (gyorsan reagáltak, hiszen A Gyűrűk Ura utolsó kötete, A király visszatér csak 1955 októberében jelent meg); a második pedig egy végül meg nem valósult film terve, amelyet Tolkien 1958-ban egy hosszú levélben kritizált. Egyikből sem hagyták ki a Bombadil-kalandot. A BBC rádiósorozata azzal bosszantotta fel a szerzőt, hogy Aranymagból Toma lánya lett,^[13] a készülő film tervezetében pedig annyira félreértelmezték Aranymag karakterét, hogy Tolkien úgy vélte, jobb lett volna, ha kihagyják, inkább, minthogy ilyen értelmetlen módon jelenjen meg.^[14] Talán Toma kihagyása kapcsán is így vélekedett volna, hiszen egyik levelében úgy írt róla, mint aki „nem fontos szereplő az elbeszélés szempontjából”, csak „kommentárként” van némi jelentősége.^[15]

És ezzel vissza is kanyarodhatunk ahhoz a témához, hogy mi is Bombadil Toma jelentősége, és persze ezzel együtt a legnépszerűbb kérdéshez: hogy micsoda ő tulajdonképpen?

Micsoda Bombadil Toma?

Tolkien egyik sokat idézett mondata, a „Nem hiszem, hogy Tomáról elmélkedni kéne, nem lesz jobb tőle.”^[16] nem tudta elbátortalanítani az olvasókat – és tulajdonképpen Tolkien sem teljesen fogadta meg a saját tanácsát: bár arról nem volt hajlandó többet mondani, hogy besorolható-e (és hogyan) Toma Középföldén belül, egész sokat elárult arról, hogy mit képvisel a világban és a történetben. Egyik ilyen funkcióját, a hatalom iránt közömbös, természetes pacifista szemlélet képviselőjét már említettem.

Emellett közvetlenül az elmélkedés ellenjavallata után Tolkien szokatlanul közel került ahhoz, hogy bevallja: allegóriát alkalmazott. (Sokszor, sok helyen tiltakozott az ellen, hogy műveinek valamely elemét, karakterét allegóriának nevezzék. Nem azt tagadta, hogy mások művei vagy a saját élményei jól felismerhető hatással lennének az írásaira, vagy hogy egyik-másik szereplő egy-egy ismert típust képviselne, láthatóan inkább az ellen küzdött, hogy egy-egy karaktert vagy eseményt egy-az-egyben egy másik dolog megjelenítésének tekintsünk.)

Tomáról mint allegóriának is nevezhető mintapéldáról az írja, hogy „ő a tiszta (igazi) természettudomány különös megtestesítője – azé a szellemé, amely tudásra vágyik, más dolgok természetének és történetének a megismerésére pontosan azért, mert "másmilyenek", és teljesen függetlenek a kutató elmétől; a racionális elmével egyidős szellemé, amely cseppet sem törődik azzal, hogy "kezdjen" is valamit a tudásával: Állattan és Növénytan, nem Állattenyésztés vagy Földművelés.”^[17] Ez utóbbi összevetés egy másik levelében azzal is kiegészül, hogy Toma a költészetet képviseli a gyakorlatiassággal szemben.^[18] Érdekesség, hogy egy korábbi változatban ezt az értelmezést A Gyűrűk Urában is olvashattuk volna, Szilszakáll tolmácsolásában:

„Ő nem pásztor. Nevet és nem avatkozik be. Soha nem rontott el semmit, de nem is javított meg semmit. Olyan ez, mint a különbség a földeken sétálás és egy kert gondozása között; vagy aközött, hogy egy napot a domboldalon töltesz egy birkával, vagy akár leülsz és addig tanulmányozod a birkákat, amíg már tudod, mit éreznek a fű iránt, és aközött, hogy pásztor vagy.”^[19]

Hogy Aranymagról se feledkezzünk meg: az ő szerepéről a már említett filmterv-kritikában olvasható, hogy nem valami tündérke, hanem „az őszi folyóvidék évszakos változásait testesíti meg.”^[20] (Ahogy ez megjelenik Frodó lelkes szavaiban is: „Nyár vagy és tavasz vagy!”^[21])

Bombadilnak egy harmadik, az olvasókat oly nagyon foglalkoztató “szerepét” is említi Tolkien:

„A Gyűrűhöz való viszonyával, és azzal, hogy a Gyűrűnek nem sikerül hatnia rá, T.B. alakja még valamit képvisel. Mindenkinek a világ (az univerzum) valamely – valószínűleg viszonylag kicsiny – részletére kell koncentrálnia, beszéljen el egy mégoly hosszú történetet vagy tanuljon meg egy mégoly alapvető dolgot: így "nézőpontjából" sok minden nem látszik, eltorzul látóterének peremén, vagy éppenséggel disszonáns furcsaságnak tűnik. Nem téveszme, hogy a Gyűrűnek hatalma van minden érintett, még a Mágusok vagy Küldöttek felett is – ám ez nem a teljes kép, még az univerzum szóban forgó részletének akkori állapotát és tartalmát tekintve sem az.”^[22]

De melyik skatulyába illik Középföldén belül?

Bár a fentiekkel (vagy úgy általában Tomával) kapcsolatban bőven lehetne még elmélkedni, a leggyakrabban ismételt kérdés továbbra is az, hogy micsoda Bombadil Toma, hogyan sorolható be Középfölde keretei között? Tolkien erre nem volt hajlandó válaszolni, a rövid válasz tehát az, hogy nem tudjuk.

Az is lehet, hogy tényleg nem sorolható be egyetlen ismert kategóriába sem.

A hosszabb válasz

Olvasói elméletek viszont vannak bőven, ezek egy része egyértelműen kizárható, mások elfogadható lehetőségek.

Anélkül, hogy különösebben belemennénk a részletekbe, tekintsük át a gyakoribb, népszerűbb vagy ismertebb ötleteket. Kihagynám most azt, hogy Bombadil Tolkiennal lenne azonos, mivel ez Középföldén kívül értelmezendő elméletként nehezen vethető össze a többivel: valamint az előzőekből szerintem egész jó képet kaphattunk arról, hogy minek szánta Tolkien Tomát, és nekem az a benyomásom,  hogy nem így beszélne róla, ha saját magát látná benne. Tolkien bevallottan hobbit (a szereplők közül pedig Faramirt nevezte magához leginkább hasonlónak).

Ha Tolkien szándékát próbáljuk kitalálni, nyilvánvalóan kizárható, hogy Toma valamilyen gonosz lény lenne, bár egyesek állítólag a Boszorkányurat látják benne (nem néztem utána különösebben ennek az érvnek, így nem teljesen értem, hogy egyeztethető ez össze a Fekete Lovasok párhuzamos aktivitásával), és terjed az interneten egy vicces gondolatkísérlet arról, hogy Bombadil valójában egy ősi gonosz, akit a valák korlátoztak erre a kicsi és romlott területre az emberek és tündék védelmében. (Van magyar fordítás is.)

Komolyra fordítva a szót, már A Gyűrűk Ura alapján kizárható, hogy tünde, ember, törp vagy hobbit legyen: már Középföldén volt a tündék ébredése előtt, a többi faj pedig még náluk is később érkezett. Az is látszik rajta, hogy nem ent vagy sas.

A Gyűrűk Ura alapján sokakban felmerül, hogy Toma maga az egy Isten, Ilúvatar megtestesülése: elsősorban Aranymag magyarra „Ő bizony Bombadil Toma”-ként fordított válasza, a „He is.” miatt, de ez az egyetlen elmélet, amit maga Tolkien cáfolt meg. (Peter Hastings, egy oxfordi katolikus könyvesbolt vezetője már 1954-ben szóvá tette a „He is” jellemzésbe belelátott utalást: válaszul a mondat részletes elemzése mellett a Bombadil-infók egyik fő forrását kapta – volna, ha Tolkien elküldte volna neki az általunk ismert piszkozatot.) Leveleiben ugyanis Tolkien egyértelműen kijelentette, hogy Ilúvatarnak nincs megtestesülése Ardán.^[23]

Tehát ainu?

Maradnak tehát az Ilúvatar által Arda előtt teremtett szellemek, az ainuk, akik közül az Ardán élőket mint valákat és maiákat ismerjük.
A valák ezen szellemek legnagyobbjai, tizennégyen vannak, név szerint ismertek. Ha tehát Toma vala, akkor azonos valamelyikükkel. Különböző elméletek Manwéval, Auléval, Tulkassal próbálják azonosítani. Toma nem értelmezhető Aranymag nélkül: ha Toma Manwe, akkor Aranymag Varda; ha Toma Aule, akkor Aranymag Yavanna kéne, hogy legyen. Jobban belegondolva bármelyik megfeleltetés erőltetettnek tűnik, de a vala-elmélet általánosan is cáfolható: tudjuk, hogy Valinor megépítése óta egyikük sem tartózkodott tartósan Középföldén. További ellenérvként fel szokott merülni, hogy ha Toma vala lenne, bizonyára értené a Gyűrű jelentőségét, és nem lenne gyengébb Sauronnál.

A maia-elmélet az első olyan, amely megállja a helyét, olyannyira, hogy sokan tényként kezelik. A maiák a valákhoz hasonlóan az Idő kezdetén érkeztek Ardára, sokan vannak, de keveset ismerünk név szerint, s bár tudjuk, hogy közülük kevesen jelentek meg Középföldén emberek számára látható alakban, semmi nem zárja ki, hogy Toma és Aranymag ezen kevesek közé tartozzon. Ellenérvként szokták felhozni, hogy a történetben nevesített többi maiával (Sauron, Saruman, Gandalf) ellentétes Tomának a Gyűrűvel való viszonya, de én ezt nem érzem kizáró oknak: keveset tudunk a maiákról, de az sejthető, hogy nagy különbségek lehetnek közöttük. Ráadásul az említettek mind speciális helyzetben vannak: Sauron nyilván akarja a Gyűrűt, a mágusok pedig egyfelől igen korlátozott hatalommal érkeztek Középföldére, másfelől határozott céllal, amelyhez a könnyebb út a hatalom megszerzésén keresztül vezetne. A Tolkien leveleiben leírt három Bombadil-szerep szerintem elegendő magyarázat lehet Bombadil immunitására. Így nem hiszem, hogy ez az elmélet kizárható, sőt, amennyiben valákra és maiákra osztjuk az összes Ardán élő ainut, csak ez marad, ha nem is ténynek, de feltételezésnek.

A szilmarilokban azonban van egy félmondat, amely említ „valát és maiát, s minden más rendből valót, akit csak Ilúvatar Eára küldött.”^[24] Az „egyéb szellem” elmélet pártolói ezt az Elveszett Mesék Könyvében olvasható lista kanonizált maradékaként, annak teljes elavultsága elleni érvként tartják számon:

„Köröttük jókora csapat szállt, mind a fák és bokrok szellemlényei, ligeteké, hegyrézsűk vadonaié, meg kik hajnalt énekelnek, meg a szálas-fejes gabona felett szállnak zengőn, alkonyokkor. Ezek a nermik és a tavák, a nandinok és az orosszik, megannyi tündérszellem, manó és más furcsa szerzet.”^[25]

Hogy a világba érkező szellemek, maiák vagy sem, sokan vannak, az persze A szilmarilokból is egyértelmű, sokszor szerepelnek tömegesen, és az entek, illetve Manwe sasai is mind ilyen szellemek. A természeti szellemek létezésére a Tolkien életében kiadott művekben A hobbit kőóriásait is szokták példaként említeni.

A „Bombadil mint természeti szellem” elmélet egyik verziója szerint Bombadil az Öreg-erdő szelleme lehetne, a legnépszerűbb azonban az az elmélet, hogy Bombadil Arda szelleme. Ezt támasztja alá az a (Tanácsban elhangzott, fentebb idézett) kijelentés is, amely magával az anyafölddel állítja őt kapcsolatba. Az elmélet szerint Aranymag természetesen a Fűztekeres szelleme, és mint ilyen, helyhez kötött, így Bombadil területi önkorlátozása a hozzá való alkalmazkodás eredménye volna.

(A “természeti szellem” elmélet részletes kifejtése, valamint az előző lehetőségek elleni érvek kicsit alaposabb áttekintése angolul Steuard Jensen Micsoda Bombadil Toma? című esszéjében olvasható.)

A whoistombombadil.blogspot.hu szerzője elveti a maia és a természeti szellem elméletet is, szerinte ezek egyike sem magyarázza meg kellőképpen Toma különleges hatalmát és annak korlátait, a Gyűrűvel való viszonyát, illetve legöregebbnek nevezését. Az „egyéb szellemek” vonalat követve szerinte Toma az Ainuk Muzsikájának megtestesülése. Fő érve, hogy egy szellem lényegét a legalapvetőbb jellemzője alapján kell megragadni, ami Toma esetében egyértelműen a dal, az ének.

Egy ismeretterjesztő előadás keretei között nem mennék bele ennél részletesebben a sok helyütt hosszú oldalakon át kifejtett érvekbe. Szerintem nagyjából sejthető, hogy (ha besorolható az ismert kategóriák valamelyikébe, akkor) Toma az Eára érkezett, a valák közé nem tartozó szellemek egyike, akár maiának hívjuk őket, akár nem. Ennél pontosabban aligha fogjuk tudni besorolni, és talán nem is érdemes. Ahogy Tolkien mondta:

„Még egy mitikus korban is kell lennie néhány rejtélynek, ahogy mindig van is. Bombadil Toma (szándékosan) ilyen rejtély.”^[26]

Felhasznált források

Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien élete: Az ember a mű mögött. Budapest, Ciceró, 2001. ~ [6] p. 150.

The Letters of J. R. R. Tolkien (szerk. Humphrey Carpenter, Christopher Tolkien) London, HarperCollins, 2006.
- 19. levél (1937. december 16.) ~ [7] p.26.
- 181. levél (1956 január/február[?]) ~ [23] p. 235.
- 153. levél (1954. szeptember) ~ [9], [16], [17], [22] p. 192.
- 231. levél (1961. október 4.) ~ [11] p.308.
- 144. levél (1954. április 25.) ~ [10] p. 178-179.; [15] p. 178.; [18] p. 179.; [26] p. 174.
- 175. levél (1955. november 30.) ~ [13] p. 228.
- 210. levél (1958. június) ~ [14], [20] p. 272.

J. R. R. Tolkien: Bombadil Toma kalandjai. Szeged, Szukits, 2002. ~ [12] p. 10.

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (I. A Gyűrű szövetsége). Budapest, Európa, 2008 ~ [1] p. 188.; [2] p. 203.; [4] p. 402.; [5] p. 403.; [21] p. 191.

J. R. R. Tolkien: A szilmarilok. Budapest, Európa, 2013. ~ [24] p. 31.

J. R. R. Tolkien (szerk. és jegyzetek: Christopher Tolkien): The History of Middle-Earth / Középfölde Históriája

- Elveszett mesék könyve I-II. Budapest, Cartaphilus, 2011. (Középfölde Históriája I-II.) ~ [25] p. 80.

- The Return of the Shadow. London, HarperCollins, 1994. (The History of Middle-Earth VI, The History of The Lord of the Rings I.) ~ [8] p. 43.

- The Treason of Isengard. London, HarperCollins, 1993. (The History of Middle-Earth VII, The History of The Lord of the Rings II.) ~ [19] p. 416.

Tolkien Gateway: Bombadil ~ [3]

Steuard Jensen: What is Tom Bombadil?

Michael Martinez: What Kind of Creature is Goldberry?

The Encyclopedia of Arda: Tom Bombadil

Ranger From The North: Who is Tom Bombadil?

Uhrman Iván: Néhány észrevétel Bombadil Tomáról

Wikipedia: Tom Bombadil

A cikk ikonképe lomehir képének részlete.