Gondolatok

Ben Kenobi írta:

Nóli írta: Élénk, életrevaló... Ez most nem mondható el rólam...

Az életrevalóság is kb. egy olyan dolog, hogy az ember amikor kapja a rohadt sok pofont, vagy kibírja, vagy legszívesebben sokszor már a saját sírját ásná (függően attól, hogy milyen természetű)...
Bocs.

Na, hát erről van szó. Az elmúlt négy évben átléptem az utóbbi kategóriába.

Nóli írta: Élénk, életrevaló... Ez most nem mondható el rólam...

Az életrevalóság is kb. egy olyan dolog, hogy az ember amikor kapja a rohadt sok pofont, vagy kibírja, vagy legszívesebben sokszor már a saját sírját ásná (függően attól, hogy milyen természetű)...
Bocs.

Én alapvetően csöndesen dühöngök addig, amíg valaki nem tesz valamit ellenem. Akármilyen keveset is, de ha felhúz, akkor valóban azt bántom, aki odajött hozzám. És az emberjez a legközelebb állók szoktak odamenni legtöbbször. De ha csak odajön hozzám, nem bántom. kell lennie valami kis szikrának, ahhoz kitörjek.

Megkérdeztem anyut: alapvetően normális baba voltam. Nem nyugodt, de nem is hiperaktív. Élénk, életrevaló... Ez most nem mondható el rólam...

Azt mondják, ha az ember ideges mindig a hozzá legközelebbállót bántja. Merthogy az az ember úgyis elviseli, hisz ez általában a férje-felesége-anyja-apja-gyereke. Mondjuk ezeket már én is megfigyeltem magamon. Ti nem?

Az eredeti kérdésemre: Sztem mikor megszületünk, olyan tulajdonságaink vannak már, amiket nagyon nehéz megváltoztatni. Már az anyaméhben hatások érnek és ezek a hatások már a csecsemőkön lemérhetőek. Van aki idegesnek, sírósnak; van aki nyugodt, alvós babának születik. Ha megkérdezitek szüleiteket, biztos emlékeznek még. És ha ezt az infót összehasionlítod azzal amilyen most vagy, szerintem sokban hasonlítani fog. Aztán a család, és azok az emberek akik 5 éves korodig sűrűn vannak veled hatással vannak rád. Meg amit olvasnak és láttatnak veled. Pl. ha sokat jársz állatkertbe egy idő után biztos kialakul benned az állatok szeretete, mert ez lesz a természetes. Az arab országokban, ahol a terrorizmus még napi tevékenységi kör, a gyerekek már 5 évesen kiveszik a részük a fegyveres harcból. Nekik ez a normális. Aztán ahogy nősz egyre inkább kialakulnak az igényeid - akár azért mert azt látod a többieknél, akár azért mert pont azt nem - és felméred, hogy hogy tudnád őket megvalósítani. Ezzel alakíthatod Te is a természetedet, de megtagadni önmagad sztem nem tudod, hisz egy vészhelyzetben vagy feszültebb szituációban úgyis előjön az alaptermészeted.
Tehát a szülőknek és a környezetnek van főleg hatása, a barátok csak a felszínt alakíthatják át.

Nóli írta: Ezzel én sem értek egyet. Miért más szenvedjen az én hülyeségemért? Ha valamit elrontottam, akkor annak a következményeit nekem kell vűllalnom. Ez az érzelmek terén is így van. Ha meg ráprojektálom valakire, esetleg az egész környezetemre, attól nekem nem lesz jobb, és a szenvedő alanyok esetleg azt sem értik, miért kapták azt a sok rosszat, bántást, amit adtam. És ha egy ilyen okból elveszíteném a barátaimat, akkor nem csak h agresszív leszek magammal, de elveszteném a reményt a barátaim nélkül, és abba belehalnék.
Tudom, hogy a barátoknak el kell viselni egy kis gorombaságot, de ha folyton csak ezt kapják, azt már nem.

Ezzel egyetértek. Idővel akkor nem lesz barátja az embernek, meg egyáltalán senkije, szerintem legalábbis... Inkább magamba fojtom, és magamat marcangolom belülről, mint mást.

Pókkirálynő írta: Szerinte az elfojtott agresszió, és az elfojtott vágyak táplálják a halálösztönt, s emiatt jobb, ha ezen szorongások kifelé irányulnak (értsd: inkább másokkal légy aggresszív, mint magaddal).
Ezeket azóta már több pszichológus is vitatja, ugyan, de Freud így gondolta.

Ezzel én sem értek egyet. Miért más szenvedjen az én hülyeségemért? Ha valamit elrontottam, akkor annak a következményeit nekem kell vűllalnom. Ez az érzelmek terén is így van. Ha meg ráprojektálom valakire, esetleg az egész környezetemre, attól nekem nem lesz jobb, és a szenvedő alanyok esetleg azt sem értik, miért kapták azt a sok rosszat, bántást, amit adtam. És ha egy ilyen okból elveszíteném a barátaimat, akkor nem csak h agresszív leszek magammal, de elveszteném a reményt a barátaim nélkül, és abba belehalnék.
Tudom, hogy a barátoknak el kell viselni egy kis gorombaságot, de ha folyton csak ezt kapják, azt már nem.

olorin.papa írta:

Nóli írta: (na itten Freudoznom kéne, de nem vok elég alapművelt...

Inkább ne kezdjél el, mert ő mindent a gyermekkori szex élményekre vezet vissza

Nemis, mert van, amit a túlélési ösztönre! Illetve ő úgy tartotta, hogy az emberben alapvetően két ösztön dolgozik: az életösztön, és a halálösztön. Az előbbit nem nagyon kell magyarázni, az utóbbi pedig az, amely az embert folyton az önrombolás, ne adj' isten öngyilkosság felé taszigálja. Amíg az életösztön erősebb, addig nincs baj, de ha a halálösztön "kerekedik felül", akkor az illető akár meg is ölheti magát. Szerinte az elfojtott agresszió, és az elfojtott vágyak táplálják a halálösztönt, s emiatt jobb, ha ezen szorongások kifelé irányulnak (értsd: inkább másokkal légy aggresszív, mint magaddal).
Ezeket azóta már több pszichológus is vitatja, ugyan, de Freud így gondolta.

Az én véleményem a témáról: szerintem az ember viselkedése alapvetően két összetevőből áll. Az egyiket a genetikailag örökölt tulajdonságok adják, a másikat a környezet hatására kialakulók. Ami eleve benne van az emberben, azon nemigen lehet szvsz vátoztatni (köznapi fordulattal: a bőréből nem bújhat ki az ember). A másik rész, amit a nevelés, az egyén környezete ad, alakítható. Ezért van, hogy tényleg nagyon fontos az, hogy egy gyerekkel foglalkozzanak pici korában, ne csak leültesség mesét nézni. Mert szerintem csak úgy tanulhatja meg az elfogadott normákat, ha beszélgetnek vele ezekről, ha törődnek vele. Mivel (állítólag, a nagyok szerint) egy gyerek kb. 10 éves koráig nevelhető, így elsősorban a szüleitől tanulja meg ezeket. Később persze a barátok hathatnak rá, de ha addig a bizonyos tíz évig "rendesen" nevelték a szülei, akkor később a társaság szerintem nem okoz nagy változást. Persze, ha valakinek az alaptermészete, hogy bizonytalan, és könnyen irányítható, befolyásolható, akkor elképzelhető, hogy később a társaság szokásaihoz, értékrendjéhez igazodik.

olorin.papa írta: Inkább ne kezdjél el, mert ő mindent a gyermekkori szex élményekre vezet vissza

Szvsz a csaalád az alapokat adja meg, de a kamaszkori élmények fejlesztik inkább az önálló személyiséget

Freud nem csak a szexre való visszavezetés miatt volt pszichológus... Amellett, h ő volt az első, aki analizált (nem tudom a szót!!! ) még felvázolta, hogy a tudatunknak 3 szintje van, és nem tudom mi az a három, de z egyik a közösségi elvárás, meg van valami super ego meg izéé... És ez a 3 tudat rangsorba van állítva, ahogy ellenőrzik egymást... Valami ilyesmi...

Nóli írta: (na itten Freudoznom kéne, de nem vok elég alapművelt...

Inkább ne kezdjél el, mert ő mindent a gyermekkori szex élményekre vezet vissza

Szvsz a csaalád az alapokat adja meg, de a kamaszkori élmények fejlesztik inkább az önálló személyiséget

Nem emlékszem rá, hogy ilyesmi történt volna... De lehet h csak elfelejtettem...

Mind a család, mind a barátok nagyon nagy hatással vannak az emberre. A család szerintem egy mélyebb hatást ad, vagyis a személyiségünk alapjegyeit, az alapgondolkodásunkat... -már ha eleget foglalkoznak otthon a gyerekkel és annak nevelésével- A barátok közösségek pedig egy szvsz felszínesebb alakítást végeznek, ami könyebben változik, de hosszú távon ugyanúgy megszilárdulhat mint a családtól kapott dolgok. nagyon számít, h mennyire figyelnek oda a gyerekre és mennyit van a barátaival, mert így az egyensúlyok eltolódhatnak. Meg persze attól, hogy a család által sugárzott elvárás mennyire elfogadható a gyereknek, és neki milyen a személyiségfundamentuma... (na itten Freudoznom kéne, de nem vok elég alapművelt... Szóval hogy van az embernek szvsz egy személyisége, ami megváltoztathatatlan, amivel születik, aztán az amit a családtól kap ill a környezet/barátok/társaságok befolyása)
jahahaj. Még most sem tudok fogalmazni...

Nóli: ha tökkel ütöttek (bovsi rosszviccvolt)
Mi a véleményetek, mennyire van befolyással a család és a barátok vagy közeli ismerősök az ember fejlődésére? És melyik az erősebb hatás? És mitől függ?

Remzy mama:
És én mit mondjak? Nálunk meg én vagyok az egyetlen tökkeltütött...

Nálunk a családban nincs beltenyészet, mégis bolondok vagyunk a fiúkkal. Vajh mi az oka?

Hogy aztán a Habsburg-családról, meg az angol királyi és az orosz cári családról már végképp ne is beszéljünk...

Kirohadó fogak, vérzékenység, tébolyra való hajlam, halmozott depresszió... és még ki tudja, mi minden...

Ha jól tudom, Toulouse-Lautrec is azért lett nyomorék, mert a családjukban régóta dúlt a beltenyészet. Az biztos, hogy a szülei unokatestvérek voltak. Mármint emiatt volt gyengébb a szervezete, és nem tudott meggyógyulni, miután eltörte a lábát.

Hmmm...
Az egyik filmben, a fiatal Lord igen nagyra volt a nemesi származásával, szal nagyon büszke volt rá, hogy tisztavérű nemesi családból származik, addig amíg a nagyanyja fel nem világosította: "Nem messze jutott volna a nemesség a nagy tiszta nemesi vérvonalával, ha egy egy jóképű lovászlegény be nem segít!"

Ne tessék bántani a régi nemesi családokat. Jobbágycsaládokban a beltenyészet ugyanolyan gyakori (ha nem gyakoribb) volt, mivel ott a röghözkötöttség (nem is csak feltétlenül a jogi alapú röghöz kötöttségről beszélek, hiszen azt egy idő után eltörölték - egyszerűen csak a nyomorról...) további pikantériát adott a rokonházasságok diszkrét bájának A nemesember legalább (elvben) megengedhette magának, hogy utazzon, és messziről hozzon magának asszonyt, vagy ott telepedjen le - ha megnézel egy 1700-as évek második felében íródott házassági anyakönyvet, akkor ott azért a két Liska vagy a két Kovács között kötött házasság jóval gyakrabban fordult elő, mint ugyanez két Orczy, két Kállay vagy két Medveczky között. A nemesember gyakran (a kisszámú szerencsés birtokost, és azok közvetlen leszármazottait kivéve) elvándorolt szülőföldjéről, és úgy/ott élt, ahogy tudott - a belterjes házasságok legfeljebb a nagybirtokosok között játszottak szignifikáns szerepet.

Nóli írta:

Artemisz (Erenya) írta: De azt nem ő mondta neked, hogy mit egyél h elmúljon az orrvérzésed, drágaszág
*ölel*

Éccsapámnak nem is említettem... Tudtam volna mit mond: menjek el a fül orr gégészetre, és égessék meg, mert ecsetelésen voltam anno, és az nem segített... Nekem ez időlegesen előjön, nem hagyom, gyújtsa fel a saját orrát!
Éreztem én, h te leszel a megfelelő célszemély a kérdéshez!

Te kis drága... *ölel*

Aegnor meg állandóan azt emlegeti, hogy felhígult a génállomány.
Csak azt felejti ki, hogy a régi nemesi családokban ( mint amilyen az övék is ) mennyire elfogadott volt a beltenyészet.

Artemisz (Erenya) írta: De azt nem ő mondta neked, hogy mit egyél h elmúljon az orrvérzésed, drágaszág
*ölel*

Éccsapámnak nem is említettem... Tudtam volna mit mond: menjek el a fül orr gégészetre, és égessék meg, mert ecsetelésen voltam anno, és az nem segített... Nekem ez időlegesen előjön, nem hagyom, gyújtsa fel a saját orrát!
Éreztem én, h te leszel a megfelelő célszemély a kérdéshez!

Az életkörülmények alapvetően megváltoztak, nem lehet ezeket a régi egézséget és a mostanit egymás mellé állítani.
Mert szennyezettebb a levegő, a lavagő/étel/víz teli van vegyszerekkel, mert fejlődik az orvostudimány, így akár súlyos beteg, gyakran egyedül életképtelen betegeket tudunk megmenteni, mert (kis/sok pénzért) szinte mindenhez hozzájuthatunk. Ezek közt vannak negatívumok pozitívumok, és olyanok, amiket negatívan és pozitívan is felfoghatunk...
Más lett a világ...

Egyébként régebben se voltak ilyen vitaminkészítmények és az emberek mégis áltek 50-60-70 évig.

Azért azt is vegyük figyelembe, hogy régen a gyenge életképességű emberek már kisgyerekkorukban meghaltak.

Nóli írta: Well: én ilyenről nem tok, pedig orvis éccsapám nagyon próbálkozik befolyásolni az étrendünket.

De azt nem ő mondta neked, hogy mit egyél h elmúljon az orrvérzésed, drágaszág
*ölel*



Ha már Churchill: Robert Burns, az amerikai komikus 96 évesen mesélte:
- A minap odajött hozzám egy csinos, fiatal riporternő, és megkérdezte:
- Uram, igaz, hogy ön még mindig elszívja a napi húsz szivarját?
- Igaz!
- És igaz, hogy még mindig fiatal hölgyek után fut?
- Igaz!
- És az is igaz, hogy még mindig megissza a napi adag martinijét?
- Az is igaz!
- És mit szól ehhez az orvosa?
- Ó, már rég nem él szegény...

Ne felejtsétek el, hogy a mai világ ami körülvesz bennünket az más. Szmog, stressz, kemikáliák, stb...

Szok halat kell enni. Szegény Szméagolnak legalább a fehérjebevitele megvolt... hamár a drágaszága nem...

Rabyn írta: És minket mi tart vissza a mozgástól? azt ne mond, hogy nincsen idő rá, mert az embernek arra van ideje amire csak akarja.

Nem is mondom ezt. De a mai ember jóval kényelmesebb életet él, mint például kétszáz éve. A legtöbbnek esze ágában sincs kimozdulni... (Ezzel persze nem azt mondom, hogy én most húdemilyensokat sportolok, ésatöbbi, ésatöbbi...)

És minket mi tart vissza a mozgástól? azt ne mond, hogy nincsen idő rá, mert az embernek arra van ideje amire csak akarja.

Rabyn írta: Egyébként régebben se voltak ilyen vitaminkészítmények és az emberek mégis áltek 50-60-70 évig.

Azért régebben más volt. Az emberek több zöldséget ettek, mint manapság, meg a húsokban is több volt az ín, meg mittudomén, szal egészségesebben éltek, mint ma, emellet még dolgoztak is, szóval nem tudtak nagyon elhízni. Szvsz...

Fura, én a finomfőzeléken kívűl minden mást megettem amit az átlag utál. Mondjuk a karalábét nem:DD
Egyébként régebben se voltak ilyen vitaminkészítmények és az emberek mégis áltek 50-60-70 évig.

Íme néhány adalék a PubMed-ből C-vitamin/vesekő ügyben, ha valakit történetesen érdekel [size=9:34cv7h36](a dolog lényege egyébként az, hogy az aszkorbinsav a szervezetben oxalátkristályokká alakul, ami a vesekő egyik alapja)[/size].

www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/quer ... med_docsum
www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/quer ... med_docsum

[size=9:34cv7h36]Felagund: Egyébként Churchill is egész sokáig bírta, pedig ivott és dohányzott, mint az állat. Szóval Pauling életkora se nem bizonyít, se nem cáfol semmit [/size]

Egy kísérlet annak cáfolatára, hogy a gyerek szervezete sem csak az édességeket kívánja.

Egy ovodában kísérleti jelleggel 1 hétig a gyerekeknek svédasztalos reggeli-ebéd-tízórai-uzsonna volt. Hússal, édességgel, tésztával, főzelékkel, gyümölccsel stbvel. 1 hét alatt teljesen a normális adagot vitték be a szervezetükbe átlagosan, bár volt olyan aki 2 napig csak édességet evett.

Ez is azt bizonyítja, hogy ha hagynak gyermekkorodban még azt eszed meg, amit a szervezetet megkíván és a jelzések alapján a normális só-víz-szénhidrát-cukor-vitamin mennyiséget viszed be. Aztáűn a reklámok meg a rohanó életmód rákényszerít a rosszra.

Nóli írta:

Felagund írta: És mit szólsz Pauling bácsi megavitamin-kúrájához?

Permi tudatlan, de információéhes...
Kifejttenéd?

Linus Pauling (aki mellesleg neves biokémikus volt) állított fel egy olyan elméletet, hogy a legtöbb betegség meggyógyítható úgy, hogyha a vitaminokat extrém koncentrációban alkalmazzuk.
az elméletnek lehetett valami alapja, mert Pauling több, mint 90 évet élt... )