Gondolatok

Gandalf tencë:

Valóban, a történelmet érdemes egy folyamatként szemlélni, s nem kkorokra választani szét. De az ember kezében egyre több hatalom összpontosul, ugyanakkor ő nem igen javul kellő mértékben.

Bevallom, nem értem. Hogy következik a második mondat az elsőből?

ILYEN NINCS!!!!! EGY RETTENTŐ HOSSZÚ BEJEGYZÉST ÍRTAM, ERRE KIVÁGOTT A GÉP!!!!!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!

Brisa: en nem mondtam, hogy ez altalanos ervenyu, sot!

Svindler írta: Vagy lerazza ezeket a gondokat (milliokbol egy ha kepes ra), vagy elobb ezekkel kell megkuzdenie.

Cica:

Cicafül írta: És lehet, hogy boldogabbak, de nem biztos, hogy azért mert nincs technikai fejlődés az ő településükön. Én hiszek az egyenlőségben, így én úgy érzem, hogy őket megfosztják a választás lehetőségétől.

És akiknél van technikai fejlődés azokat nem fosztják meg a választástól?
Kénytelenek a technikával együttélni.

Ezt még száz évvel ezelőtt megírtam, de a drága öcsikém variált a gépekel, így megkésve bár, de törve nem:

Maslow szükséglethierarchiája 7 fokozatú! Íme:
a legalsó szint: a fiziológiai szükségletek (éhség, szomjúság)
2) a biztonsági szükségletek
3) a szeretet sz.
4) a megbecsülés sz.
5) a kognitív sz. (tudni, érteni, megismerni)
6) az esztétikai szükségletek
és a legfelsőbb szint, a piramis csúcsa: az önmegvalósítási szükségletek.

Azonban Svin, ez az elmélet sem mindig igaz. Hiszen ismerünk olyan művészeket, akik úgy valósították meg önmagukat, hogy az alsóbb szükségleteik nem elégültek ki. Pl. Radnóti.

Viszont tény, hogy az éhezőnek először kaját kell adni...

Clovia:
Egyetertek Cicafullel. A videki elet massagat, es boldogsagat nem a technika hianyaban kell keresni, hanem az emberi kapcsolatok kulonbozosegeben. Ez civilizacios gond, nem hiszem hogy a technika fejlodesevel szorosan osszeegyeztetheto.
Az technikai cikkek halmozasanak ordogi kore pedig inkabb a fogyasztoi tarsadalom rovasara irhato. En, mint a "technika partoloja" 7-8 eve nem nezek TV-t, nem hallgatok radiot. Nincsenek is ilyen dolgaim. 5 evig az egyetlen elektromos keszulek ami a birtokomban volt egy hajszarito volt Meg az ebreszto oram is mechanikus volt (jo kis orosz gyartmany ). Ma sem sokkal tobbet birtoklok.

Cicaful: Hogy a szegenyseggel akaratlan tudatlansag is jar, szerintem nem altalanosithato. A tudast az ember szuksegleteihez kell merni. Lehet, hogy kevesebben vegeznek egyetemet (ami megint nem jelent semmit, mert azok kozt is akadnak szep szammal cimeres okrok), de megvan a magukhoz valo eszuk.
Az, hogy valaki vagja Vago Pista minden kerdesere a valaszt, nem jelenti, hogy bolcs.

Szerintem nagyon is kell a technika fejlődése, nagyon is jó dolognak tartom. De nem minden áron és nem mindenhol (pl. őserdő közepén, de hogy ne menjek messzebbre szerény kis hajlékom tájától - Hármashatár-hegy, ahol azt látom, hogy minden talpalattnyi zöldet beépítenek (bár ez nem is technika, hanem a civilizáció ))
Viszont, ahogy Clovia írta, mindenkinek kellene egy olyan hely, ahová vissza tud húzódni a világ zaja és nyüzsgése elől. Ám ezek a helyek lassan eltűnnek. És itt nem az olyan kis nyugis falvacskákra gondolok, amiről nekem mindig - lehet, hogy sajnos - a szegénység és a nyomor jut eszembe és nem az idill. Mert egészen addig az, amíg nem mi élünk ott. És ebben Svinnel értek egyet, hogy hálát adhatunk az égnek, hogy nem azokkal a problémákkal kell megkűzdenünk, amivel az ott lakóknak. És lehet, hogy boldogabbak, de nem biztos, hogy azért mert nincs technikai fejlődés az ő településükön. Én hiszek az egyenlőségben, így én úgy érzem, hogy őket megfosztják a választás lehetőségétől. Ám sajnos, nagyon jól tudom, hogy ez utópia, és nem fog megvalósulni, mert mindig lesznek szegények és gazdagok. Ám azt fájlalom, hogy a szegénységgel általában (tisztelet a kivételnek) akaratlan tudatlanság is társul.

Dark: örülök, hogy valakinek elmondhattam, és az a valaki megértett

Svindler

Szerintem boldogabbak azok az emberek, akik kevésbé élvezik a technika vívmányait. Nem érzik azt a késztetést, hogy még több és jobb "dolgot" szerezzenek. Egy ördögi körben él az ember. Ha elértél valamit, még többet szeretnél. Persze csak így tudunk fejlődni, haladni.
De ezáltal egy kicsit üresek leszünk, bár szerencsére nem mindenki. Az értékrendünk megváltozik. A legtöbb ember azt nézi, hogy kinek milyen a mobilja, autója stb.


Én ismerek egy családot, vidéken élnek (180 fős faluban). Nagyon egyszerű emberek, és sokkal boldogabbak mint pl. én. Engem is elkapott az a bizonyos ördögi kör. Próbálok kitörni belőle, de nehezen megy. Ha elmegyek ebbe a faluba, megnyugszom. Hallgatom a madarakat, sétálok, élvezem a békességet.
Nem kell visszajönnie a középkornak!! Kell, hogy legyen munka, villany, élelem stb! DE! Biztos, hogy kell nekünk ennyi minden, amit most lehet kapni/élvezni?
A Matrix-ban azt mondta Smith ügynök, hogy az emberek olyanok, mint a vírusok. Igaza volt. Azok vagyunk! Elpusztítunk magunk körül mindent, hogy mi egy kicsit jobban éljünk!

Nem tudom leírni az érzéseimet! Sajnálom! Lehet, hogy így nem értesz meg!

Cicafül írta: Viszont ha nem haragszotok leírnék ide valamit, ami nekem fontos és most úgy kikivánkozik belőlem:
Biztos érezte már mindannyiótok, hogy olyan boldog, hogy át tudná ölelni a világot. Hát ez történt velem a minap, egyik este. Ám amikor lefeküdtem, nem jött álom a szememre, mert annyival szebb volt a valóság, hogy az agyam és úgy éreztem, hogy az egész testem nem hagyta, hogy ezt felváltsa egy "álom". Nyugodt volt minden a lakásban, már mindnki aludt, én mégis álmatlanul, de boldogan forgolódtam, és minden mozdulatba, hangfoszlányba, villanásba egy fenségesebb dolgot láttam bele, egy mindent elmondó táncsort, egy szinfóniát, egy csodálatos képet.
A másnapom e földöntúl érzés jegyében telt el. Ám ez egyik pillanatról a másikra megváltozott, amiről azt hittem, hogy örök, múlandóvá lett, és rá kelett jönnöm, hogy a valóság, mégse álom. És akkor valami véget ért még mielőtt elkezdődhetett volna, mint mikor a tavasz alkonyán az első napsugárra előbújó, majd elfagyó bimbó léte.

Hm, ismerős az érzés ))))

Nekem is volt már ilyenem, úgyhogy teljesen meg tudom érteni az érzéseidet. Ez egy nagyon szép dolog, ugyanis ezekben a pillanatokban tapasztalod meg a Mindennel való egységet; amikor nincs te és én, csak mi.
Elmúlik bizony, olyankor én mindig szomorú lettem, de azt hiszem ma már tudom, mindez szükségszerű. Egyszer fent, egyszer lent, mert csak így tudjuk becsülni a lentet és a fentet is )

De tök jó hogy ilyen napod volt, wáááóóóó ))))

Svindler írta: Darkman: itt valaszolhatsz arra, mit is kellene visszahozni.

A vilag pedig nem igazsagos. Ilyen, hogy "igazsag" nem letezik objektiven.
A kedvenc paradoxonom a temaban: "Nincs igazsag. Ez sem az."
Ha vki nem ismerne, akkor erdemes elfilozni ezen a ket mondaton


Megprobalok elokeresni egy peldabeszedet majd a Bibliabol ma, ami szerintem passzol ide. Sajnos csak egyetlen egyszer hallottam, ugyhogy nem tudom sikerul-e megtalalnom. Ha meglesz, beidezem.

Gandalf: A technikai fejlodesrol, es a nem sokra tartasarol annyit, hogy aki nem tartja sokra az probalja ki milyen az elet futott lakas, meleg etel, illatos WC papir, es puha agyiko nelkul.
Az a szerzetes, vagy remete aki naphosszat bojtol, egy kemeny deszkan alszik, es a villanyt csak hirbol ismeri, es mindezt azert mert o ezt valasztotta, az lehet rossz velemennyel rola. En pedig fejet hajtok elotte, mert olyasmit tett/tesz amire en (onszantambol bizonyara) keptelen lennek.
De aki naponta fenn az interneten, akinek megmentette az eletet egy vakbel mutet, stb... az ne mondja nekem, hogy a technikai fejlodes rossz.
Lehet elni nelkule is. A boldogsaghoz sem kell. De azert jo dolog, hogy van.

Ha ezt a vilagot jobba lehet tenni, akkor azt a technika vivmanyai aran lehet elerni. Mar ha a problemak alatt az ehezest, betegeseget, nyomort ertjuk.

Csak azt nem értem, ki hozta fel azt, hogy a technikai fejlődés rossz dolog????????

De a tömeg szabályosabb mintákat mutat. ( ez nem ide tartozik:))

Igen, maskepp kell tekinteni a tomegere es az egyenre.
A tomeg egy akkora osszesseg, amit nem lehet ugy kezelni mint az egyent. Teljesen mas szabalyok vonatkoznak ra. Nincs ontudata. Egy massza, ami statisztikai alapon mukodik. Problemai az egyennek vannak.

Morgana: Az, hogy az emberiseg sohasem elt a lehetoseggel nem feltetlenul jelenti, hogy keptelen is lenne ra. Pszichologia tanulmanyaimbol felremlik egy piramis alaku abra (talan 7 fokkal), amelyen valaki azt probalta abrazolni, hogy az egyes szuksegeletek hogyan is epulnek fel.
Alul heleyezkednek el a letfenntarto osztonok (ehseg, szomjusag, stb...) elsosorban ezek kielegitesere torekszik az ember. A legtetejen, a csucson all az onmegvalositas. A vilagot elorevinni igazan csak ezen a szinten lehet. Amig valakinek aprocsepro gondjai vannak, nem fog tudni igazan hozzajarulni a vilag jobbatetelen. Vagy lerazza ezeket a gondokat (milliokbol egy ha kepes ra), vagy elobb ezekkel kell megkuzdenie.
Szerintem az atlagember szinte egesz eleteben kuzd az ilyen gondokkal. Minel konnyebben ki tudjuk elegiteni a zalsobb sizntek vagyait, annal tobb ido fog jutni a vilag jobbatetelere.
En azt hiszem van remeny Lassan jobb lesz, konnyebb lesz. De csak lassan.

A másik pedig, hogy az embernek minden korban megvolt a lehetősége arra, hogy a körülményekhez képest a legigazabban élje meg az éveit, és hogy a találmányait stb. az embertársai javára fordítsa. Nem tette.
Ennyi.

Én nem így látom. Az embertömeg ("ember" mint olyan nemigen létezik) minden időben a Gauss-eloszlás szerint létezik. A massza tekintélyes része éli a mindennapok életét, el van foglalva azzal, hogy fenntartsa és szaporítsa magát, és a maga csekély módján hozzájáruljon a közösség fennmaradásához és előrehaladásához. És van az az 5 százalék, a haranggörbe jobb lába, akik minden korban jelen vannak, és gondolkodásukkal, tetteikkel valóban előreviszik az emberi faj fejlődését. Ha visszatekintesz, minden évszázadban találsz ilyen embereket.
Ha jobban meggondolom, "korok" sem léteznek. Ókor, középkor, újkor - mind arteficiális fogalmak. Az idő folyamatos, a fejlődés is.

Nekem erről az egészről két dolog jut az eszembe minden egyes alkalommal. Az egyik, hogy nem szabad a korokat összehasonlítani, hiszen mindnek megvolt a maga szépsége és hibája, de a sajátságai miatt (akár fejlődés, akár világkép) tökéletesen más, mind az addigiak. Szuverén. Viszont ami értékeset fellelünk az elmúlt korokban, azt amennyire csak tudjuk, meg kell valósítanunk a sajátunkban. Mert valahol ez a lényeg, hogy itt és most élünk, ebből kell kihozni a környezetünk és magunk számára a legjobbat.
A másik pedig, hogy az embernek minden korban megvolt a lehetősége arra, hogy a körülményekhez képest a legigazabban élje meg az éveit, és hogy a találmányait stb. az embertársai javára fordítsa. Nem tette.
Ennyi.

Amúgy én hiszek az emberekben és abban, hogy jóvá lesz a világ, de ahhoz valamennyiünknek hozzá kell tennünk azt a keveset, ami rajtunk áll.

Gandalf:

Gandalf írta: A Gyűrűk Urával kapcsolatban ilyen jellegű kérdésekről, mint pl. a színészek szexuális irányultságáról (amely szerintem a kelleténél többször vetődött fel a topicokban).

Cicafül: Szép lehet, bár nekem még nem volt ilyen érzésem.

Svin! Nagy-nagy köszike, hogy megnyitottad ezt a topicot!
Ezek után a világmegváltó, ill. csak az emberi lélek rejtelmeivel foglalkozó kérdéseket itt fogjuk megvitatni!
Nos, annyi téma volt a különböző topicokban (Szil, Frodó és még valahol), hogy most így hirtelen nem tudom összegezni. Aki tudja (gondolok itt elsősorban Darkmanre - kinek mivel maradt adós válaszul az előzőkben), az elindíthatja. (ill, ha lesz időm otthon, akkor összeszedem, és berakom ide)

Viszont ha nem haragszotok leírnék ide valamit, ami nekem fontos és most úgy kikivánkozik belőlem:
Biztos érezte már mindannyiótok, hogy olyan boldog, hogy át tudná ölelni a világot. Hát ez történt velem a minap, egyik este. Ám amikor lefeküdtem, nem jött álom a szememre, mert annyival szebb volt a valóság, hogy az agyam és úgy éreztem, hogy az egész testem nem hagyta, hogy ezt felváltsa egy "álom". Nyugodt volt minden a lakásban, már mindnki aludt, én mégis álmatlanul, de boldogan forgolódtam, és minden mozdulatba, hangfoszlányba, villanásba egy fenségesebb dolgot láttam bele, egy mindent elmondó táncsort, egy szinfóniát, egy csodálatos képet.
A másnapom e földöntúl érzés jegyében telt el. Ám ez egyik pillanatról a másikra megváltozott, amiről azt hittem, hogy örök, múlandóvá lett, és rá kelett jönnöm, hogy a valóság, mégse álom. És akkor valami véget ért még mielőtt elkezdődhetett volna, mint mikor a tavasz alkonyán az első napsugárra előbújó, majd elfagyó bimbó léte.

Bocsi! De azért gondoltam, hogy ezt leírom, mert reméltem, hogy megértésre találok (ami otthon igazából nem ment). Remélem nem haragszotok rám!

Darkman: itt valaszolhatsz arra, mit is kellene visszahozni.

A vilag pedig nem igazsagos. Ilyen, hogy "igazsag" nem letezik objektiven.
A kedvenc paradoxonom a temaban: "Nincs igazsag. Ez sem az."
Ha vki nem ismerne, akkor erdemes elfilozni ezen a ket mondaton


Megprobalok elokeresni egy peldabeszedet majd a Bibliabol ma, ami szerintem passzol ide. Sajnos csak egyetlen egyszer hallottam, ugyhogy nem tudom sikerul-e megtalalnom. Ha meglesz, beidezem.

Gandalf: A technikai fejlodesrol, es a nem sokra tartasarol annyit, hogy aki nem tartja sokra az probalja ki milyen az elet futott lakas, meleg etel, illatos WC papir, es puha agyiko nelkul.
Az a szerzetes, vagy remete aki naphosszat bojtol, egy kemeny deszkan alszik, es a villanyt csak hirbol ismeri, es mindezt azert mert o ezt valasztotta, az lehet rossz velemennyel rola. En pedig fejet hajtok elotte, mert olyasmit tett/tesz amire en (onszantambol bizonyara) keptelen lennek.
De aki naponta fenn az interneten, akinek megmentette az eletet egy vakbel mutet, stb... az ne mondja nekem, hogy a technikai fejlodes rossz.
Lehet elni nelkule is. A boldogsaghoz sem kell. De azert jo dolog, hogy van.

Ha ezt a vilagot jobba lehet tenni, akkor azt a technika vivmanyai aran lehet elerni. Mar ha a problemak alatt az ehezest, betegeseget, nyomort ertjuk.

A szilmarilok, Frodo es mas topicokban szuletett, Tolkien ihlette filozofiai fejtegetesek szamara nyitottam ezt a temat.