Gondolatok

Cica: Zseniális dolgokat írtál! És nagyon szépen magfogalmaztad a dolgokat. (Különösen ami az őz öntudatát illeti! Az nagyon tetszik!)
Íme a 6 alapérzelem (ezek azok, amelek közösek az emberben és az állatban):
öröm, szomorúság, undor, meglepődés, fájdalom és harag.
Cica (és többiek) ezek fényében olvasd át még egyszer a lenti elemzésedet.

Te Cica! Én téged nem értelek! Hol itt az ellentmondás?
Amit az állatokról írsz, az teljesen belefér az ösztön kategóriába! Meg merem kockáztatni, hogy a ragaszkodás is ösztönös pl a kutyáknál, de attól ez még lehet szeretet! Pl a szerelem mi az embereknél? Ösztönös vonzódás egy másik iránt. A különbség abban áll, hogy ezt hogyan éli meg egy ember és hogyan egy állat! Vannak ösztönös érzések! Tehát az ösztön és az érzelmek nem kizáró tényezők! Sőt azt sem vitatom, hogy pl lehet egy lónak rossz napja- én is megtapasztaltam már! Vagy, hogy egy másik példával éljek, volt, hogy a macskám szabályosan megsértődött! Vagy ott a majmos példa! Tehát ők is éreznek, persze! Csak más, ahogyan ezt mi megéljük, egy másik szint!

Néhány dolog még mindig nem hagy nyugodni, Darkman és Yavanna hozzászólási után (ezek után már tuti kiutáltok innen... )

Azt én nem állítanám, hogy egy őz nem tudja, hogy mi ő. Az biztos, hogy nem tudja rendszertanilag besorolni magát, de azt tudja, hogy ő egy zsákmányállat és valószínűleg meg tudja különböztetni a többi élőlényt, főleg azokat, akik rá vadásznak, egymástól. Vagy egy másik példa; a gnúk, az antilopok és a zebrák együtt élnek. Ha nem tudnák ki kicsoda, és ő maguk kik, minden szaporodási vágy alaklmával ráugranának a másik fajra. Az orszlánt is meg tudják különböztetni a gepárdtó, tudják, hogy félni kell tőlük, ám az egyik elől gyorsabban kell futni, a másik pedig lassabb.

Nagyon szép az önzetlen szeretet az embereknél, de nem a leggyakoribb. (itt nem az anyai szeretetre gondolok, hanem két "idegen" ember közötti kapcsolatra) Az állat viszont önzetlenül tud szeretni! Aki ezt nem tapasztalta, annak még nem volt dolga kutyával (csak, hogy mást ne említsek). Én a nagypapám kutyáját vittem agility versenyre, és annál nincs jobb érzés, mikor az akadályok teljesítése után a nyakamba veti magát - szeretetből. A kutyák a gazdájuk iránti szeretetből csinálják meg ezeket a feladatokat - a kiképzés ezen alapszik. Az önzetlen és feltétel nélküli szereteten.

Ha már szóba került egy más civilizáció. Egy természetfilmnek az volta címe, hogy "Delfinek - egy "földönkívüli" civilizáció". Elgondolkodtató volt, és nagyon érdekes. Lehet, hogy nem ugyanúgy épül fel, mint a miénk és mi nem értjük őket, de az még nem bizonyítja az ő alsóbbrendűségünket. Egyszerűen más. És tegyük fel, létezik más bolygón, egy más civilizáció (én maximálisan hiszek benne) - mondjuk "egy szinten" is vagyunk szellemileg - ám lehet, hogy mégsem tudnánk kommunikálni, mert lehet, hogy az ő logikájuk, gondolkodásmódjuk más. És mégis ugyanolyan értékes életet élnek mint mi. Lenéznénk őket? Nem hiszem. Mondjuk elég nehéz a mienktől eltérő civilizációt elképzelni, mert "csak" ezt láttuk...de létezhet.
És Dark: mit értesz "legnagyobb tudatállapoton"?

A zenei ízléseket meg nem kell fírtatni, hisz nem vagyunk egyformák, és mindenki mást szeret. ez még szubjektívebb kérdés, mint hogy valaki hisz Istenben, istenekben, szellemekben stb vagy sem.

Alig vártam, hogy végig olvassam az összes hozzászólást, amit írtatok! (nem volt kevés! ) Rátapintottatok a legérzékenyebb pontomra; az állatok (és az érzelem) - (mondjuk látom, hogy az utolsók nem e témában születtek, de egy picit visszakanyarodok)

Asszem Eia írta, kérdezte, hogy bízonyítsuk be az evolúciót és hisz benne. Nem igazán értem, hogy mit is kell ezen bebizonyítani. Nem logikus az ahogy az egész felépül?? Az erős fönnmarad, a gyengébb elbukik - természetes kiválasztódás logikus, hogy csak az az egyed maradhatott fenn az élet-halál harc során, aki erősebb, szebb, életrevalóbb volt a másiknál. Végülis mi emberek is ezalapján választunk. A természet nem szentimentális - az más, hogy segítünk a bajbajutottakon, és a "halálraítélt", anyanélkül maradt kisrókát megmentjük, aki a mi segítségünk nélkül hamar elpusztulna egyedül.
A természetes kiválasztódás mozgatórugója, hogy több utód születik, mint amennyi a szülék pustulását pótolná, ezért az arra csak a legalkalmasabb tud párosodni és szaporodni.
Ám a természetben semmi sem örök. Így az állatok élőhelye, életkörülményei is változnak, ha ehhez nem tudnak alkalmazkodni, elpusztulnak. Ezek apró genetikai változások, melyek során szép lassan (nem 10-20 év alatt) egy faj megváltozhat. Egyszer láttam egy dok.filmet, melyben két kutyáról volt, akiket a gazdájuk kitett egy lakatlan szigeten (hihetetlen, de igaz!). A házikutyák alkalmazkodtak a tengerparti léthez, megtanultak halászni és remekül úsztak. És az utódaik már úszóhártyákkal az újaik között születtek. A természet jól tudta, hogy így könnyebb, és alkalmasabb az úszáshoz. Ezt mivel magyarázod?
(bocs, hogy kicsit ideges voltam )

Anna: Az, hogy állatoknak nincsenek érzelmei?? Ezt én határozottan csak cáfolni tudom! Már több éve lovagolok, és nagyon jól tudom, hogy egy lónak is van jó és rossz napja, mikor kicsit idegesebb vagy épp jókedvű. Vagy ha nem foglalkozok vele eleget (mert épp nekem van rossz napom ) Odajön, dörgölődzik és igényli a szeretetet, amit csak az érintés vagy egy kedves szó formájában kaphat meg. Lehet, hogy nem olyan összetettek az érzései, mint az emberé, de azt bátran merem állítani, hogy vannak állatok, akik több érzelmet mutatnak bármi iránt, mint néhány embertársunk. Lehet, hogy egy állat (legyen az kutya, macska, szarvas, medve) nem tud szerelmes vagy épp gyűlölni lenni, de ez még nem jelenti azt, hogy nem érez. Szerintem ezek még számunkra is nehéz fogalamak. A szerelmet már tapasztaltam, de nem tudom, hogy gyűlöltem-e már valaha (talán egyszer ). Aki meghatározza, hogy mi a gyűlölet, annak nagyon nagy köszi (most így hirtelen más nem jutott eszembe). Ez meg csak eszembe jutott, hogy csak a delfinek tudják élvezni a szexet - az emberen kívül - és nemcsak szaporodási célból gyakorolják. Ez tudatos örömszerzés, tehát élvezik, amit csinálnak. Egy másik példa a farkasok, olvastam, hogy egy falkában egyszer elpusztult az "omega" farkas (a hierarchia legalján lévő egyed), a falka mégis napokig gyászolta. Ez érezhető volt a viselkedésükön - sokkal kevesebbet játszottak, többet feküdtek és látszott rajtuk, hogy érzik, valami rossz történt, szomorúak voltak.

Aral: igen, érzelmeinket megtanuljuk, tapasztalat útján. Egy kisgyerek amíg meg nem égeti magát, nem fél a tűztől. Egy kisfarkassal is így van. Ebben a tanulási, tapasztalási folyamatban nagy segítsgünkre vannak a szülők. Ám míg az állatok legtöbb dologban hallgatnak rájuk, addig mi emberek, állandóan ellenkezünk és mi magunk akarjuk megtapasztalni.
Ami meg a művészetek és az érzelmek kapcsolatát illeti. Valaki írta, hogy a madarak is "zenélnek", de csak figyelemfelkeltés és párválasztás alkalmával (nos ezt a kettőt én majdnem egy és ugyanannak értelmezem). Ezt én nem hiszem. Csak el kell menni egy erdőbe éjjel-nappal, bármikor és mindig csicseregnek - kötve hiszem, hogy állandóan párt kersesnek... És vannak monogám madarak, akik mégis dalolnak - ez az ő érzelmi kifejezésük. Erről most a bőgőmajom jutott eszembe, akik nemcsak a területük megvédésekor kiáltoznak, hanem mondjuk ha örülnek, félnek, haragszanak. Ezek mind-mind az érzelem megnyílvánulásainak formái - zenében. Ám míg az állatoknak nem áll rendelkezésükre hangszer, addig az ember azzal teszi, mert különben sem tud olyan jól hangokat kiadni. És ezért vagyunk egy picit intelligensebbek (talán ez a legjobb szó - de nem nagyon hiszek az ember felsőbbrendűségében, amikor még a természettel sem tud harmóniában élni) az állatoknál, mert képesek vagyunk hangszert, ecsetet készíteni és ezekkel alkotni, kompozícióba önteni érzéseinket.

Bocs, ha egy "kicsit" hosszú voltam

Dark' , ott a pont nálad! Legalábbis azzal kapcsolatban, amit az első hozzászólásban írtál! Azzal nagyon egyetértek!

Lamorak, nem tudom, hogy jól értem-e amit írtál, de ha igen, azért azt akkor sem állítanám, hogy a lélek "csupán" egy biológiai-fiziológiai "dolog". Az ugyan igaz, hogy nem tudjuk pontosan definiálni a mibenlétét, de pont ez benne a szép, a titokzatos, a megfoghatatlan!
Nálam ez olyasmi, mint a hit! Ahogy hiszem egy bizonyos felsőbb erő létezését, úgy hiszem a lélek megfoghatatlan létezését is! Ha bebizinyosodna a lélek mibenléte, akkor mindenesetre elvészne a varázs...

Hador írta: Zene... szerintem ez is fontos az embernek. Hasonlót talán az állatok is csinálnak (pl madarak ének), nekik azonban konkrét céljaik vannak vele: pl figyelemfelkeltés, párválasztás, stb. Az ember azért csinálja, mert örömet lel benne.
És egyénenként eltér, kinek mi tetszik, ezért vagyunk annyifélék. A BSB hiába dallamos, nincs meg benne a kellő dinamizmus, a szükséges él,/és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam meg, hogy nyál / tehát nem hallgatom. Soha nemis tettem... Ha lágyulásra van igényem, inkább Nightwish-t hallgatok- ez is light, sokkal inkább, mint a BSB (az énekesnő pl a Finn Áll. Operában szoprán ), mégis benne van a kellő dög.
A csernobili zuzmóra visszatérve pedig szerintem nem biztos, hogy élvezi, talán csak alkalmazkodott, és nincs vetélytársa azon az élő( : )helyen...
Ez persze csak vélemény nem biztos, h. mindenki egyetért. Nem is kell, úgy jó a világ, sokszínűen, ahogy van!

Hali

Ezen én is sokat tépelődtem...a BSB egy nyálzenekar, igen, sokan egyetértenek velünk. Sokan. De nem mindenki. Ez akkor most mit jelent? Hogy nem nyálzenekar. Legalábbis általánosítva nem. Azaz, nekünk nyál, másoknak nem.
Ez is egy élő példája annak, hogy az emberi érzelmek szintjén is van különbség. Vannak szintek. Van, aki a tudatosabb felé megy, van, akinek az alsóbb rétegek is megfelelőek. Ezzel nem akarom leanyázni szegény BSB-t, de én azt mondom, született már nála sokkalta szebb, vagy inkább úgy mondanám, gazdagabb alkotás.
A BSB tehát nem rossz, nem is jó, nem is nyál, nem is szuper. Egyszerűen csak BSB. Olyan, amilyen. Értékelni már mi értékeljük

Guenhwyvar írta: Az élet a halálra való értelmetlen várakozás. De a halál sem egyéb,mint egy állomás. Mi az amiért élni kell, vagy mi az amiért meghalni kell?
Hm...talán érdemes élni egy érzelemért, s talán érdemes meghalni..... az elfeledéséért!


Guenhwyvar

Mi az Élet? Mi a Halál?

Jó és Rossz? Jin és Jang. Egy kör, benne két színfolt, a két véglet, egymásban és egymáson kívül. Azt mondják, az univerzizmus jelképe. A Világmindenség jelképe. Akkor tán az Élet önmagában nem élet. S halál önmagában nem halál. Az Élet csak a Halál mellett létezhet, s ugyanez fordítva. Tehát, az Élet és a Halál nem más, mint a Létezés alapfogalmai

Üdvike

Az érzelmek világa tesz minket emberré. Az érzelmeink adják a tudtunkra emberi mivoltunkat. Egy őz nem tudja magáról, hogy őz. Azt sem tudja, mi a másik. Ösztönösen él, minden nap ételt-italt keres, hogy túlélje, és gyermekeket nemz, hogy fenntartsa a fajtáját. Ezek csupa-csupa ösztönök, mondhatni, az Élet egyik alsóbb szintje, alsóbb megnyilvánulása.
A legalsó a tárgyak világa. Kő, levegő, víz...stb. Eggyel feljebb a növények, mint élőlények, aztán az állatok, mint magasabbrendű élőlények, s végül az emberek.
Az ember abban különbözik az alsóbb rétegektől, hogy tudja magáról, ő AZ ember! Van Én-tudata. Sőt, két Én-tudata! Az egyik az alapvető szükségleteket elégíti ki (mint az állatoknál), a másik pedig önálló egyéniséget ad, ami nem másból fakad, mint abból a felismerésből, hogy a világon minden emberből CSAK EGY van.
Az életnek egy magasabb szintjét műveljük itten, mi, földi halandók. Képesek vagyunk viszonyítani, gondolkozni, feltalálni, hasznot húzni, alkalmazni, használni agyunkat, érezni, sírni, s ami a legcsodálatosabb, képesek vagyunk szeretni!
Aki megtapasztalta már az önzetlen szeretetet, az tudja, milyen természetfeletti érzés!
De menjünk tovább. Nem csak ezen a bolygón létezik élet. Nemcsak mi vagyunk a világon. Létezhetnek más civilizációk, más bolygókon, magasabb rezgésszámon. Mi van akkor, ha van a miénknél egy sokkal tudatosabb állapot? Egy magasztosabb életforma. S ami a legérdekesebb, mi van akkor, ha létezik valaki, vagy valami, aki legeslegelsőként érte el a legnagyobb tudatállapotot? Létezhet? Már miért ne?

Talán Isten az?

UI: megy egy tök jó szám!!!! )))))))) és tök jó élni ))))))))

pusszancs nektek!!!!!

Az élet a halálra való értelmetlen várakozás. De a halál sem egyéb,mint egy állomás. Mi az amiért élni kell, vagy mi az amiért meghalni kell?
Hm...talán érdemes élni egy érzelemért, s talán érdemes meghalni..... az elfeledéséért!


Guenhwyvar

Az élet a halálra való értelmetlen várakozás. De a halál sem egyéb,mint egy állomás. Mi az amiért élni kell, vagy mi az amiért meghalni kell?
Hm...talán érdemes élni egy érzelemért, s talán érdemes meghalni..... az elfeledéséért!


Guenhwyvar

"A zene az ami a legalapvetőbb állati ösztöneinkre hat: A fogak csikorgása nem jó. A vihar félelmetes, de a csendes eső hangja felfrissülésre utal.
Napjaink zenéje is ezekből a hangokból épül fel, csak változtatták. A ritmus pedig a szív dobbanása az élet kellemes jele."

Aralataion! Ez nagyon így van!!!

Anna írta:
"És egy állat nem lehet szerelmes sem. Ezt cáfolja meg, aki tudja"

Nagyon egyet értek egy csomó dologgal amit írtál, SŐT! De azért a határvonal ember és állat között nem ilyen éles! Az említett idézetedet én nem cáfolom, meg, de van aki megtette!
Már nem tudom, hogy hol, de valami ismeretterjesztő csatornán pont erről volt egy műsor! Egy majmot (Talán egy orángutánt, vagy gorillát. ) megtanítottak kézjelekkel beszélni! Mikor már jó sok jelet ismert, kerestek neki egy párt és a jelöltekről videófelvételeket mutogattak neki! Ő pedig szabályosan válogatott, kritizált! "Elmondta, hogy ebben ez nem tetszik, ebben meg az, míg végül m eglelte az igazit és "szerelmet vallott neki"! Megpuszilta a képernyőt!

Igen, pontosan erre utaltam azzal, hogy a tudat alapjában véve a biologikum egy bizonyos komplexitása felett automatikusan létrejövő állapot, tehát alapvetően fiziológiai-biológiai alapú.

De aztán ennek megint vannak újabb következményei; nevezetesen, hogy nem csak a testi funkciók határozzák meg a tudatot (a depresszió esete, amit Finduilas is idéz), hanem fordítva is, mint pl. a pszichoszomatikus betegségek esetében (amire szintén hivatkozik).
Annak tökéletesen van értelme, hogy azt mondjuk, a tudat a test egyik funkciója; test--lélek elválasztást már csak a lélek fogalmának felbontása miatt sem lehet tenni. Amit szerintem a legtöbben a legnagyobb veszteségnek éreznek a 'lélek-fogalom' kiiktatásával, az mind benne van az identitásban és annak kulturális-történeti (és kultúrtörténeti) kivetüléseiben.

Ráadásul lassan már a test lélek elkülönítésnek sem lesz értelme. Hiszen a testi történések kihatnak a lélekre, és méginkább, a lelki történések kihatnak a testre. Tudjuk, hogy milyen transzmitter hiány okoz depressziót, és azt is, hogy depressziós állapotban könnyebben betegszünk meg.

Ezért nem lehet elkülöníteni a kettőt, és ezért nehéz megfogni, hogy mi is az a lélek. Remélem azért, hogy lesz itt valaki aki megpróbál erre választ adni.

Brísa: a 'kurrens' azt jelenti, hogy 'mostani, aktuális, éppen érvényes vagy elfogadott, új, stb.'...

Igen, gondoltam, hogy a pszichológia sem foglalkozik ezzel. A lélek, hogy úgy fogalmazzak, 'kiment a divatból', mert a különböző tudományágak különböző kutatási eredményei a korábban a lélekre visszavezetett jelenségeket nagyjából felbontották és megmagyarázták a tudat különböző meghatározottságaival és funkcióival. De ettől eltekintve a léleknek nyilvánvalóan van jelentése: egy kulturálisan nagyon is központinak kódolt fogalom, ami mint metafora valóban jó szolgálatot tesz (olyan, mint Homérosz-- Homérosz is egy metafora).

A pszichológia tényleg nem nagyon foglalkozik azzal, hogy mi a lélek. Ez biztos furcsán hangzik, de így van. Megtanuljuk, hogy mi a személyiség, mi az érzelem, mi a motiváció stb. ( Mármint azt, hogy különböző elméletalkotók milyen különböző elméleteket alkottak.) De arról nem kaptunk definíciót, hogy akkor mi is az a lélek, amivel mi itten foglalkozni akarunk.
Nagyjából tetszik az, amit Lamorak írt. A lélek, mint metafóra. Jó gondolat.

Zene... szerintem ez is fontos az embernek. Hasonlót talán az állatok is csinálnak (pl madarak ének), nekik azonban konkrét céljaik vannak vele: pl figyelemfelkeltés, párválasztás, stb. Az ember azért csinálja, mert örömet lel benne.
És egyénenként eltér, kinek mi tetszik, ezért vagyunk annyifélék. A BSB hiába dallamos, nincs meg benne a kellő dinamizmus, a szükséges él,/és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam meg, hogy nyál / tehát nem hallgatom. Soha nemis tettem... Ha lágyulásra van igényem, inkább Nightwish-t hallgatok- ez is light, sokkal inkább, mint a BSB (az énekesnő pl a Finn Áll. Operában szoprán ), mégis benne van a kellő dög.
A csernobili zuzmóra visszatérve pedig szerintem nem biztos, hogy élvezi, talán csak alkalmazkodott, és nincs vetélytársa azon az élő( : )helyen...
Ez persze csak vélemény nem biztos, h. mindenki egyetért. Nem is kell, úgy jó a világ, sokszínűen, ahogy van!

Egyetértek Lamorakkal!
A pszichológia (szinte) csak a nevében használja a 'lélek' szót. Sehol máshol. Nincs olyan, hogy lélek a pszichológián belül. (Fin: jól látom a helyzetet?) (Lamorak: mit jelent a 'kurrens' szó?)

Ja, és örülök, hogy hazajöttél Lamorak! Üdv itthon!

Nem, de sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy egy 'alapvető emberi minőség', az 'örök és változatlan emberiesség' segítségével sem. Az evolúció legfeljebb az ember fiziológiai-biológiai meghatározottságait tudja magyarázni; az összes többi kulturális képződmény. És ne kérdezzétek, hogy jön ide a lélek, mert nem tudom. Talán azt lehetne mondani, hogy van a tudat, ami a fiziológiai szervezettség és bonyolultság egy bizonyos foka felett alakul ki (ez tul.képp evolúciós alapú érvelés) és a nyelv elsajátításán keresztül az abban kódolt és azon át befogadott kulturális meghatározottságok révén kiépít egy identitást; és a 'lélek' igazából csak egy 'metafizikus' kifejezés (ahogy Rudolf Carnap mondta volna), egy metafora az identitás különböző egyéb (vallásos-metafizikus-stb.) kontextusokba helyezésére. Brísa, mi a lélek a kurrens pszichológia meghatározásával?

Nos, visszakanyarodva az eredeti témához...
Sokaknak az a véleménye, hogy az emberi érzelem az evolúció eredménye.Gondolom ez bizonyított dolog.Hogy az ember agya komplexebb ezért több mindenre képes, mint az állat, stb...
Az én véleményem továbbra is az, hogy az, hogy az ember érző lény, hogy tud szeretni és gyűlölni ez csodálatos dolog és egy felsőbb hatalom eredménye.(Stanley Kubrick szerint az alienek műve )
A lélek emberi mivoltunknak azon része, ami örökkévaló és amelyet nem a fizika törvényei irányítanak-modta Estel a chaten.
Ezzel én is egyetértek.Szerintem az embert nem lehet egyszerűen az evolúcióval leírni.

Anna
A zene az ami a legalapvetőbb állati ösztöneinkre hat: A fogak csikorgása nem jó. A vihar félelmetes, de a csendes eső hangja felfrissülésre utal.
Napjaink zenéje is ezekből a hangokból épül fel, csak változtatták. A ritmus pedig a szív dobbanása az élet kellemes jele.
És pl.: nem azért nem szeretjük a Beksztítbojz zenéjét mert ciki? Pedig sajna dallamosak.
Szerintem azért hatnak rád az emberek és legfőképp ők

Átszerkeztettem a hozzászólásomat, mert félreértettem valamit.
Brisa: igen, vmi ilyesmire gondoltam

Nos, Anna következőkre gondolt (és Fin is ezt érthette az érzelmek evolúcióján):
A pszichológusok szerint vannak az ún. alapérzelmek, amelyekre az emberek és az állatok is képesek. Azonban a homo sapiens már összetettebb érzéseket is át tud élni. Tehát az állatok is éreznek!
Ki találjátok, melyek az alapérzelmek? Annyit elárulok, hogy 6 ilyen van. (A ragaszkodás, a kötődés nem érzelem!)

Aral:Meggyőztél.
Finduilas: Erről jut eszembe(, bár nem biztos, hogy ide tartozik): "Minden vallás legfőbb kérdése: Ki fogja az Istent játszani?"

Megtanuljuk hogy a rettenetes dolgoktól félnünk kell pedig a kíváncsiság erősebb.
Megtanuljuk hogy monogámiában szerelmesnek kell lennünk. A többnejűek is szerelmesek? Vagy csak tettetik?

Aralation, elgondolkodtató dolgokról írsz. Azt hiszem egy kicsit én is beleestem az emberiség nagy részét jellemző hibába. Túl sokra becsültem az embert.Elképzelhető, hogy Neked van igazad.
Ezt még alaposan át kell gondolnom, ha jutottam valamire, majd írok.
Szóval most ebben a témában visszavonulót fújok...

Én sem hiszem, hogy az állatok és az ember között egy ennyire minőségi különbség lenne. Túl sokat tudunk arról, hogy hogyan alakult ki az ember az evolúció során ugyanazokból a sejtalkotókból, mint az állatok. Az érzelmek evolúciója is létező dolog.
Ennek ellenére én is elfogadom, hogy létezik valahol egy magasabb hatalom, mert valahonnan jönnie kellett a dolgoknak. Ugyanakkor nem hinném, hogy Isten az emberekben lenne. Túlságosan "rosszak" vagyunk. Nem emelhetjük magunkat a többi lény felé. Talán az egyedüli, ami megkülönböztet minket tőlük, az az önreflektálás képessége.
És igen, Istent abban a formában, ahogyan ma elképzeljük, az ember teremtette. Ezért más minden kultúrában. És ettől teljesen független az, hogy létezik valahol egy rajtunk kívül álló erő.

Kell ott fenn egy ország...

Aralataion (jajj de nehéz a neved! ): Mit értesz az alatt, hogy "mi tanuljuk az érzelmeink felét" ?

Szerelem? Nagyon-nagyon sok ember nem szerelmes csak elhitetik magukkal. Az állatoknak őszinte érzelmeik vannak, mert maguktól jönnek. mi tanuljuk az érzelmeink felét és csalunk . Azok az állatok melyeket az ember magához kötött tudnak csalni. Sajnáltatni magukat stb...