Gondolatok

ja, nem, csak kétszer... úgy látszik, ma triplán látok:-)

De azt már korrigáltam...
...illetve majdnem - már csak kétszer van bent...

dehogy, arra céloztam, hogy hatszor bekopiztad ugyanazt a szöveget egymás alá)

És ez baj, vagy most haragszol, vagy mi van...? De ez egy olyan téma, ami annyira közel áll a szívemhez

asszem ezt a témát elég alaposan kifejtetted

Rayan írta: Az Isten-kérdéshez és a reinkarnációhoz:
"Hát a halhatatlanság?"
"Eh, szamárság!"
"Nem hisz benne? Nos, én hiszek! Dosztojevszkij vagy Voltaire mondja valahol, hogy ha nem lenne Isten, ki kéne találni. Én pedig szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy ha nincs is halhatatlanság, előbb vagy utóbb fel fogja találni a mindenható emberi elme." -Ivan Dmitrics

Ez azért ingatag számomra ez a megközelítés, mert egy realista írótól származik (akiket nem akarok ezzel lebecsülni, sőt...!). Hisz ők köztudottan nem igazán tagadták (ám sokan voltak olyanok), de mindenképpen szerették kritizálni a vallást és egyben Isten létezését.

Rayan írta: "A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között. Kizárólag az ember "rendelkezik" lélekkel (tudósok "bizonyították", de akár az ember magától is rájöhet), hiszen az állatok ugyanúgy éreznek, de ezek pusztán ösztönös érzelmek, és igaz, hogy nem csak az ember rendelkezik éntudattal, de egyik állat sem képes pl. olyan összetett érzelemre, mint a szerelem. És nekem ne próbálja bemesélni senki, hogy egy állat lehet szerelmes! Hülyeség. Ha egy állat csak egy párt választ magának, az azért van, mert a génjeiben örökölte ezt az ösztönt. Vannak poligám állatok is, azok meg főleg nem lehetnek szerelmesek.
Ez saját teóriám.
De mi másképp vagyunk összerakva. >Sárból és napsugárból<. És a napsugár másképp érez. Tud pl. egy állat szerelmes lenni, gyűlölködni? Vagy "tudja", mi az a sajnálat? Az együttérzésre egyetlen más élőlény sem képes."[/qoute]

Nos ezek nagyon kategorikus kijelentések. Lehet, hogy egy állat nem tud szerelmes lenni. Ám én ebben sem vagyok olyan biztos... Pl. Neked miben nyilvánul meg a szerelem? Én el vagyok olyankor varázsolva, és csak rá tudok gondolni. (jó ez egy picit le van egyszerűsítve) Ezt mért ne érezhetné egy fejlettebb idegrendszerrel és aggyal rendelkező állat is (pl. delfin v. egy emberszabású majom).
A gyűlöletet én se tudom mi. Szeretném, ha ezt valaki elmondaná már nekem!
Igenis tudja egy állat mi a sajnálat. Nemis egy példát tudok erre felhozni. (egy farkasos példát már lejjebb írtam) De egy másik. Csimpánzok. Egy csimpánz-mamának elpusztult a kölyke, és nem akart tőle megválni, tehát a pici kis élettelen test ott csüngött rajta napokig. És ő nem mozdult, szinte egy helyben ült, és várta, hogy fölébredjen. A többiek meg vitték neki az élelmet, nehogy éhen haljon. Tudták, hogy magányra van szüksége a gyászoló anyának, és azt is tudták, hogy éhen hal, ha nem eszik. Persze erre is lehet azt mondani, hogy ösztön. De nem hiszem, mert akkor mi is ösztönösen cselekszünk, mikor mondjuk a beteg nagymamánknak viszünk levest.
A napsugár mit érez? És, ha mi sárból és napsugárból vagyunk, miből vannak az állatok?
Mért nem vagyunk képesek elfogadni, hogy nemcsak mi érzünk? Nehogy már egyenlőbbek legyünk az egyenlőknél!! Ugyanis szerintem emiatt, hogy magunkat az állatok fölé helyezzük, ez vezet, ahhoz, hogy bűntetlenül pusztítjuk őket vagy csak bántjuk. Ez ugyanolyan, hogy sok felnőtt a felsőbbrendűségére hivatkozva bántja a gyereket. És egyik sem helyes. És ez ellen nagyon jól tudom számtalan érvet fel lehet hozni. De én itt elsősorban a tiszteletről beszélek. Szerintem az ember azt nem bántja, akit tisztel. Én tisztelem az állatokat, és nem helyezem magam fölébük, egyenlő vagyok velük. Ez az én teljesen személyes és szubjektív véleményem.

Rayan írta: És Istenben is hiszek, így azt gondolom, hogy az ő "útjait" senki sem látja, csak ő maga. De mivel elfogadom Istent és a reinkarnációt is, ezidáig, és azt hiszem, soha nem merek majd megkeresztelkedni.

Ez az egyik, ami nem tetszik a vallásban. Mi az, hogy egy ember nem meri megtenni, amit akar, istene kedvében járni, mert félnie kell. Ez is egy olyan hülye szó: Istenfélő - mért kell Istentől félni, amikor ő a megtestesült jóság és szeretet? Akkor bűnösen is el kéne fogadnia? Vagy ha nem, akkor sem leszek bűntelen, ha elmondok x Miatyánkot. Nekem senki ne mondja, hogy egy gyilkosság, egy emberélet (vagy egy állaté) 1000 Rózsafüzérrel megváltható

Bocsánat mindazoktól, akik nem értenek velem egyet!!!!

Rayan írta: Az Isten-kérdéshez és a reinkarnációhoz:
"Hát a halhatatlanság?"
"Eh, szamárság!"
"Nem hisz benne? Nos, én hiszek! Dosztojevszkij vagy Voltaire mondja valahol, hogy ha nem lenne Isten, ki kéne találni. Én pedig szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy ha nincs is halhatatlanság, előbb vagy utóbb fel fogja találni a mindenható emberi elme." -Ivan Dmitrics

Ez azért ingatag számomra ez a megközelítés, mert egy realista írótól származik (akiket nem akarok ezzel lebecsülni, sőt...!). Hisz ők köztudottan nem igazán tagadták (ám sokan voltak olyanok), de mindenképpen szerették kritizálni a vallást és egyben Isten létezését.

Rayan írta: "A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között. Kizárólag az ember "rendelkezik" lélekkel (tudósok "bizonyították", de akár az ember magától is rájöhet), hiszen az állatok ugyanúgy éreznek, de ezek pusztán ösztönös érzelmek, és igaz, hogy nem csak az ember rendelkezik éntudattal, de egyik állat sem képes pl. olyan összetett érzelemre, mint a szerelem. És nekem ne próbálja bemesélni senki, hogy egy állat lehet szerelmes! Hülyeség. Ha egy állat csak egy párt választ magának, az azért van, mert a génjeiben örökölte ezt az ösztönt. Vannak poligám állatok is, azok meg főleg nem lehetnek szerelmesek.
Ez saját teóriám.
De mi másképp vagyunk összerakva. >Sárból és napsugárból<. És a napsugár másképp érez. Tud pl. egy állat szerelmes lenni, gyűlölködni? Vagy "tudja", mi az a sajnálat? Az együttérzésre egyetlen más élőlény sem képes."[/qoute]

Nos ezek nagyon kategorikus kijelentések. Lehet, hogy egy állat nem tud szerelmes lenni. Ám én ebben sem vagyok olyan biztos... Pl. Neked miben nyilvánul meg a szerelem? Én el vagyok olyankor varázsolva, és csak rá tudok gondolni. (jó ez egy picit le van egyszerűsítve) Ezt mért ne érezhetné egy fejlettebb idegrendszerrel és aggyal rendelkező állat is (pl. delfin v. egy emberszabású majom).
A gyűlöletet én se tudom mi. Szeretném, ha ezt valaki elmondaná már nekem!
Igenis tudja egy állat mi a sajnálat. Nemis egy példát tudok erre felhozni. (egy farkasos példát már lejjebb írtam) De egy másik. Csimpánzok. Egy csimpánz-mamának elpusztult a kölyke, és nem akart tőle megválni, tehát a pici kis élettelen test ott csüngött rajta napokig. És ő nem mozdult, szinte egy helyben ült, és várta, hogy fölébredjen. A többiek meg vitték neki az élelmet, nehogy éhen haljon. Tudták, hogy magányra van szüksége a gyászoló anyának, és azt is tudták, hogy éhen hal, ha nem eszik. Persze erre is lehet azt mondani, hogy ösztön. De nem hiszem, mert akkor mi is ösztönösen cselekszünk, mikor mondjuk a beteg nagymamánknak viszünk levest.
A napsugár mit érez? És, ha mi sárból és napsugárból vagyunk, miből vannak az állatok?
Mért nem vagyunk képesek elfogadni, hogy nemcsak mi érzünk? Nehogy már egyenlőbbek legyünk az egyenlőknél!! Ugyanis szerintem emiatt, hogy magunkat az állatok fölé helyezzük, ez vezet, ahhoz, hogy bűntetlenül pusztítjuk őket vagy csak bántjuk. Ez ugyanolyan, hogy sok felnőtt a felsőbbrendűségére hivatkozva bántja a gyereket. És egyik sem helyes. És ez ellen nagyon jól tudom számtalan érvet fel lehet hozni. De én itt elsősorban a tiszteletről beszélek. Szerintem az ember azt nem bántja, akit tisztel. Én tisztelem az állatokat, és nem helyezem magam fölébük, egyenlő vagyok velük. Ez az én teljesen személyes és szubjektív véleményem.

Rayan írta: És Istenben is hiszek, így azt gondolom, hogy az ő "útjait" senki sem látja, csak ő maga. De mivel elfogadom Istent és a reinkarnációt is, ezidáig, és azt hiszem, soha nem merek majd megkeresztelkedni.

Ez az egyik, ami nem tetszik a vallásban. Mi az, hogy egy ember nem meri megtenni, amit akar, istene kedvében járni, mert félnie kell. Ez is egy olyan hülye szó: Istenfélő - mért kell Istentől félni, amikor ő a megtestesült jóság és szeretet? Akkor bűnösen is el kéne fogadnia? Vagy ha nem, akkor sem leszek bűntelen, ha elmondok x Miatyánkot. Nekem senki ne mondja, hogy egy gyilkosság, egy emberélet (vagy egy állaté) 1000 Rózsafüzérrel megváltható

Bocsánat mindazoktól, akik nem értenek velem egyet!!!!

"a megváltás nem istenné válás, hanem az abszolúttal alkotott egység helyreállítása, amely egység valójában mindgi is létezett, ám az egyén előtt - annak tudatlanásga miatt - mindaddig rejtve maradt."

Nos a megváltást én is valahogy így képzelem. De talán felmerül a kérdés, hogy Isten nem azonos-e ezzel a bizonyos "abszolúttal". Erős a gyanúm, hogy az....persze ez csak az én felfogásom!

Cicafül: Kertes házban lakunk, és sok mozgási lehetősége van a kutyusomnak, és sokat játszok vele! Viszont sétáltatásra időm sincs, félek is egyedül kóborolni, hátha valami történik, nemcsak a kutyussal, hanem velem is akármi baj lehet....
De amúgy igyekszem kielégíteni a mozgásigényét, és különben sem egy nagy mozgásigényű eb!
Képzeljétek találtam egy fantasztikus könyvet a vallásokról, a címe: Az öt világvallás. Van benne egy jókora rész a hinduizmusról, amiben a lélekvándorlás is benne van! Ha nem bánjátok idézek belőle:
" Minden lény egyrészt tisztán szellemi lélekből, másrészt egy vagy több anyagi természetű testből áll. A lélek időtlen idők óta létezik, és az általa véghezvitt jó és rossz cselekedetek (karma) következményeként mindig új és új, a lét különféle formáinak megfelelő testbe költözik. Egyesek szerint a lélek közvetlen kapcsolatban áll a durva testtel, mások viszont úgy hiszik, hogy a lelket, miközben az elhalttól az újonnan kialakuló test felé vándorol, láthatatlan, finom anyagból való test veszi körül, amely az észlelés, cselekvések, és a pszichikai élet finom szerveinek hordozója.
A lélek és az anyag viszonyát különféleképpen határozzák meg. Egyesek csak az öntudatot tartják a lélek sajátosságának, a gondolkodást, az érzelmi és akarati tevékenységet viszont a lélekhez kapcsolódó finom anyagú szerveknek tulajdonítják. Mások ez utóbbi tevékenységeket is a lélek funkcióinak tekintik. Eltérés mutatkozik abban a tekintetben is, miképp értelmezik a lélek és az anyag kapcsolatát. Az egyik felfogás szerint a két szubsztancia közötti kapcsolat reális, a másik nézet szerint ez a kapcsolat a valóságban egyáltalán nem létezi, csupán illúzió: csak tudatlansága miatt hiszi az ember, hogy igazi énje, megismerésre képes lelke egységgé fonódhat a vele semmiképpen össze nem hasonlítható anyaggal.

Lélekvándorlás és megváltás
Valamennyi nidiai vallási rendszernek központi dogmája a karmáról és a lélekvándorlásról szóló tan; minden vallásos embernek arra kell törekednie, hogy jó cselekedetekkel biztosítsa maga számára az újramegtestesülést. Mivel azonban még a legboldogtalanabb és leghosszantartóbb létezés, még az istenek egében is véget ér egyszer, ezért folytonos jótétekkel is a boldogságnak csak időben korlátozott állapota érhető el. Márpedig a világi törekvések hiábavalóságát felismerők vágya örökké tartó, időtlen üdvösség után sóvárog. [.......]
Sok iskola feltételezi, hogy megváltás csak a halállal következik be, másoknak meg az a meggyőződésük, hogy lehetnek élve megváltottak is, akik a világ kötelékétől való teljes megszabadulást már földi létük során megvalósíthatják. Igen különbözőképpen írják le azt az állapotot, amelybe a megváltott a halál után kerül. A visnuita és a sivaita szekták többsége úgy képzeli el a mgeváltást, hogy az megdicsőült egyéni továbblépés az isten jelenlétében az ő földöntúli, mennyei világába. Mások viszont az üdvözülést olyan egyéni létnek tekintik, amelyben a léleknek nincs tudomása a világról, és nincs többé lehetősége a tevékenységre sem. Egyesek a megváltást az istenbe való bejutásnak határozzák meg, megint mások szerint a megváltás nem istenné válás, hanem az abszolúttal alkotott egység helyreállítása, amely egység valójában mindgi is létezett, ám az egyén előtt - annak tudatlanásga miatt - mindaddig rejtve maradt.
Arra a kérdésre, vajon minden lélek eljut e egyszer a megváltáshoz, a legtöbb rendszer nem tud választ adni. A világ megváltását a hinduizmus nem ismeri. Mivel az élőlények száma végtelen, a szanszára kereke nem szűnik meg forogni akkor sem, ha mégoly sok lélek nyeri is el az üdvösséget. Az általánosan elfogadott nézet szerint a megváltás állapota nem veszíthető el. [....]
A túlvilági valóságról kialakított nézetekben csupán annyi a közös, hogy az egyén fejlődésének és különleges igényeinek megfelelő lehetőséget biztosítanak a múlandó dolgok fölé emelkedéshez, és hogy végső etikai következtetéseikben megegyeznek."
Na ez jó hosszú lett, de szerintem érdekes, remélem elolvassátok!
Galadriel@13

Bocsássatok meg, ha régi "sebeket" tépek föl, de nem állhatom meg, hogy ne idézzek Csehovtól. Próbáljatok elgondolkodni rajta! (Az idézetek A 6-os számú kórteremből valók.)

A hajléktalanok problémájához:
"A közönséges ember a jót vagy rosszat kívülről várja, vagyis a kényelmes kocsitól meg a meleg szobától, a gondolkozó ember pedig önnönmagától."-Andrej Jefimics doktor

Az Isten-kérdéshez és a reinkarnációhoz:
"Hát a halhatatlanság?"
"Eh, szamárság!"
"Nem hisz benne? Nos, én hiszek! Dosztojevszkij vagy Voltaire mondja valahol, hogy ha nem lenne Isten, ki kéne találni. Én pedig szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy ha nincs is halhatatlanság, előbb vagy utóbb fel fogja találni a mindenható emberi elme." -Ivan Dmitrics

"A természetben végbemenő öntudatlan folyamatok alacsonyabb rendűek még az emberi butaságnál is, mert a butaságban mégiscsak van öntudat és akarat, a természeti folyamatokban pedig semmi. Csupán a gyáva, akiben több a halálfélelem, mint az önbecsülés, csupán az vigasztalhatja magát azzal, hogy teste azután tovább él a fűben, a ködben, a varangyos békában...Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában ugyanolyan különc esztelenség, mint ragyogó jövőt jósolni a hegedű tokjának, miután a benn lévő drága hangszer eltört és hasznavehetetlenné vált."
"A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között, utal az utóbbi isteni eredetére, és bizonyos fokig még a halhatatlanságot is pótolja, amely nincsen."
-Mondja a realista író. Ez mind nagyon szép, csakhogy én nem hiszek benne. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a reinkarnációban hiszek. Csak! és csak! kizárólag az ember "rendelkezik" lélekkel (tudósok "bizonyították", de akár az ember magától is rájöhet), hiszen az állatok ugyanúgy éreznek, de ezek pusztán ösztönös érzelmek, és igaz, hogy nem csak az ember rendelkezik éntudattal, de egyik állat sem képes pl. olyan összetett érzelemre, mint a szerelem. És nekem ne próbálja bemesélni senki, hogy egy állat lehet szerelmes! Hülyeség. Ha egy állat csak egy párt választ magának, az azért van, mert a génjeiben örökölte ezt az ösztönt. Vannak poligám állatok is, azok meg főleg nem lehetnek szerelmesek.
Szerintem, a lélek, mint olyan, halhatatlan, és így lehetséges, hogy egyes emberek fel tudják idézni előző életüket (hallottam és olvastam nem egy megdöbbentően hiteles sztorit). De mivel csak az embernek "van" lelke, ezért nem élhetünk tovább "a fűben, a ködben meg a varangyos békában".
Ez saját teóriám.
Mindenesetre a magyartanárom mondott egyszer egy nagyon igaz dolgot: "Bennünk, emberekben valahogy minden másképp működik, ezt hívják léleknek. Meg tudjátok magyarázni, miért?" "Nem azért, mert sokkal fejlettebb az idegrendszerünk? Sokkal több mindent vagyunk képesek érezni." "A delfineknek legalább olyan fejlett az idegrendszere, mint nekünk. De mi másképp vagyunk összerakva. >Sárból és napsugárból<. És a napsugár másképp érez. Tud pl. egy állat szerelmes lenni, gyűlölködni? Vagy "tudja", mi az a sajnálat? Az együttérzésre egyetlen más élőlény sem képes."
Messzemenően logikus gondolatok, azt hiszem.
És Istenben is hiszek, így azt gondolom, hogy az ő "útjait" senki sem látja, csak ő maga. De mivel elfogadom Istent és a reinkarnációt is, ezidáig, és azt hiszem, soha nem merek majd megkeresztelkedni.

Ó, és még két örök érvényű igazság:
"Igaz, vannak könyveink, de a könyv sem pótolja az élőbeszédet és eszmecserét. Ha szabad egy nem egészen találó hasonlattal élnem: a könyv kotta, a beszélgetés pedig ének."-Jefimics
"Ha kétszáz évvel később születtem volna, más ember lennék."-Jefimics

Ja, ez kétszer fog menni, szóval az egyik felét ne vegyétek figyelembe Bocsássatok meg, ha régi "sebeket" tépek föl, de nem állhatom meg, hogy ne idézzek Csehovtól. Próbáljatok elgondolkodni rajta! (Az idézetek A 6-os számú kórteremből valók.)

A hajléktalanok problémájához:
"A közönséges ember a jót vagy rosszat kívülről várja, vagyis a kényelmes kocsitól meg a meleg szobától, a gondolkozó ember pedig önnönmagától."-Andrej Jefimics doktor

Az Isten-kérdéshez és a reinkarnációhoz:
"Hát a halhatatlanság?"
"Eh, szamárság!"
"Nem hisz benne? Nos, én hiszek! Dosztojevszkij vagy Voltaire mondja valahol, hogy ha nem lenne Isten, ki kéne találni. Én pedig szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy ha nincs is halhatatlanság, előbb vagy utóbb fel fogja találni a mindenható emberi elme." -Ivan Dmitrics

"A természetben végbemenő öntudatlan folyamatok alacsonyabb rendűek még az emberi butaságnál is, mert a butaságban mégiscsak van öntudat és akarat, a természeti folyamatokban pedig semmi. Csupán a gyáva, akiben több a halálfélelem, mint az önbecsülés, csupán az vigasztalhatja magát azzal, hogy teste azután tovább él a fűben, a ködben, a varangyos békában...Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában ugyanolyan különc esztelenség, mint ragyogó jövőt jósolni a hegedű tokjának, miután a benn lévő drága hangszer eltört és hasznavehetetlenné vált."
"A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között, utal az utóbbi isteni eredetére, és bizonyos fokig még a halhatatlanságot is pótolja, amely nincsen."
-Mondja a realista író. Ez mind nagyon szép, csakhogy én nem hiszek benne. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy a reinkarnációban hiszek. Csak! és csak! kizárólag az ember "rendelkezik" lélekkel (tudósok "bizonyították", de akár az ember magától is rájöhet), hiszen az állatok ugyanúgy éreznek, de ezek pusztán ösztönös érzelmek, és igaz, hogy nem csak az ember rendelkezik éntudattal, de egyik állat sem képes pl. olyan összetett érzelemre, mint a szerelem. És nekem ne próbálja bemesélni senki, hogy egy állat lehet szerelmes! Hülyeség. Ha egy állat csak egy párt választ magának, az azért van, mert a génjeiben örökölte ezt az ösztönt. Vannak poligám állatok is, azok meg főleg nem lehetnek szerelmesek.
Szerintem, a lélek, mint olyan, halhatatlan, és így lehetséges, hogy egyes emberek fel tudják idézni előző életüket (hallottam és olvastam nem egy megdöbbentően hiteles sztorit). De mivel csak az embernek "van" lelke, ezért nem élhetünk tovább "a fűben, a ködben meg a varangyos békában".
Ez saját teóriám.
Mindenesetre a magyartanárom mondott egyszer egy nagyon igaz dolgot: "Bennünk, emberekben valahogy minden másképp működik, ezt hívják léleknek. Meg tudjátok magyarázni, miért?" "Nem azért, mert sokkal fejlettebb az idegrendszerünk? Sokkal több mindent vagyunk képesek érezni." "A delfineknek legalább olyan fejlett az idegrendszere, mint nekünk. De mi másképp vagyunk összerakva. >Sárból és napsugárból<. És a napsugár másképp érez. Tud pl. egy állat szerelmes lenni, gyűlölködni? Vagy "tudja", mi az a sajnálat? Az együttérzésre egyetlen más élőlény sem képes."
Messzemenően logikus gondolatok, azt hiszem.
És Istenben is hiszek, így azt gondolom, hogy az ő "útjait" senki sem látja, csak ő maga. De mivel elfogadom Istent és a reinkarnációt is, ezidáig, és azt hiszem, soha nem merek majd megkeresztelkedni.

Ó, és még két örök érvényű igazság:
"Igaz, vannak könyveink, de a könyv sem pótolja az élőbeszédet és eszmecserét. Ha szabad egy nem egészen találó hasonlattal élnem: a könyv kotta, a beszélgetés pedig ének."-Jefimics
"Ha kétszáz évvel később születtem volna, más ember lennék."-Jefimics

Ja, ez kétszer fog menni, szóval az egyik felét ne vegyétek figyelembe

Jaj, de örülök, hogy egyik kedvenc filmem végre vitatéma valahol! Hát igen, a Moulin...
Valamit tudhat ez a Baz fiú, nem? Nekem már a R&J is borzasztóan tetszett. Éppen ezért nem is értem, miért nem néztem meg annak idején moziban. Ugyanis ezt a remek filmet én két hete láttam először.Azóta viszont folyton a Your song dallama jár a fejemben, ahogy Ewan lelkesen énekli Nicole-Satine-nak az Elefántban.Hjaj...
Engem elsősorban a film zenéje fogott meg. Ennek a két színésznek igazán jó hangja van!
Én utoljára a Mielőtt felkel a nap című filmen ejtettem néhány könycseppet.Végtelenül romantikus film, aki teheti és fogékony az ilyesmire, feltétlenül nézze meg! Ajánlom Cicafülnek, de neki már úgyis mondtam.

Aral:

Aralataion írta: Van egy kérdéském:
Ha az emberek alkották a lélek fogalmát akkor hogyan hiszünk a lélekvándorlásban?
Vagy a lélek csak egy pontatlan szó amellyel a megfoghatatlan gondolatainkat írjuk le ? :

hm.. hogyan érted, hogy "mi alkottuk"? nem mindenki hisz a lélekvándorlásban..

A megfoghatatlan.. sokminden lehet.. nem feltétlenül a lélekről van szó (szerintem)

Van egy kérdéském:
Ha az emberek alkották a lélek fogalmát akkor hogyan hiszünk a lélekvándorlásban?
Vagy a lélek csak egy pontatlan szó amellyel a megfoghatatlan gondolatainkat írjuk le ? :
Akkor a gondolat ritmusa születik újjá? És nem én?

Uhh, elnézést, egy kicsit lemaradtam. Még Ring-bearer kérdezett pár oldallal régebben:

Gilliz:"Tehát, egy metafora vándorol? Vagy a biológia (mint gének), és az identitástudatunk kulturális elemei? Mivel akár az egyik egyezésének is igen kevés a valószínűsége, ilyen alapon el kell vetni a reinkarnációt. "
Ezt légyszi magyarázd el, mert nem sikerült felfognom!

Csak azt szerettem volna kifejezni, hogy ha a lélek csak biológia és társadalom, tehát természeti szülemény, akkor a lélekvándorlásnak semmi értelme, mert nem ismétlődhet meg a gének és a társadalom által meghatározott lélek.

Mégegyszer elnézést a nem témába vágó bejegyzésért.

Az én anyukám szerencsére nagyon toleráns a kóbor állatokkal kapcsolatban. Az az elve, hogy bármi jöhet, ami nem mászkál az ágyában...
Így aztán két kóbor kutyust is befogadtunk már az évek során, az egyiket ráadásul a nagyim szedte össze, és nagy harcot vívott érte a nagypapámmal. Ő már hat éve él velünk és óóóriási nagy! Macsekokat is befogadtunk, de ők szegények jöttek, mentek, mert elég veszélyes környéken laktunk cicószempontból...
Most két kósza kutyussal járom a Vadont minden nap, és ennél alig van csodálatosabb a világon! Egy fárasztó nap után, amikor az ember csak arra vágyik, hogy belerogyjon egy kényelmes fotelbe, az ember a háta közepére kívánja az energiától majd' szétrobbanó kutyáját, de mikor a patakparton vagy a Dunánál éri a naplemente, és bearanyozza a fák koronáját, és a feketerigó esti énekétől hangos a környék, a gazda elfelejti minden fáradtságát, és boldogság költözik szívébe... Amit persze elront az éppen dögbe hempergő eb látványa...

A MR.-al kapcsolatban:
Nekem is nagyon tetszett!!! Csodállatos volt a díszleteivel, a sajátos hangulatával, a romantikájával... Először az egészet nagyon kaotikusnak éreztem, de miután kicsit megszoktam, rájöttem, hogy nagyon tecccik ez a stílus (Vagy mi...) ! Szó esett róla, hogy ki mennyire könnyezte meg Satine halálát.... Hát mozi ide vagy oda, én csak ültem némán, lemerevedve és egy könycsepp (csak egyetlen egy) irányíthatatlanul legördült az arcomon...

Nekem semmi különösebb bajom sincs a kobor állatokkal, egy idöbe Pomázon a hévnél is voltak egy csomoan,és soha senkit nem bántottak, egy nö etette öket rendszeresen...
A macsekom is talált joszág volt, elég rossz bőrben de hamar kigömbölyödött, aztán sajnos találkozott a szomszéd ebbel

Moulin Rougehoz: egyik kedvenc filmem!!! (emelett még egy van, a Joan of Arc (vagy Jeanne D'Arc) ) rám az a film sokkolóanhatott.. bevallom majdnem elsírtam magam Satine halálánál, de azért nem tettem, mert ültek mellettem a moziban, és nem igazán szeretek mások előtt sírni... szóval megembereltem maga, de szívem szerint potyogtak voln a könnyeim egyébként szentem ebben a filmben az is volt a yo, hogy bár romantikus volt, én mégsem érzékeltem azt, hogy namost csöpögök a nyáltól, annyira rózsaszín az egész. Nicole és Ewan szentem Bmi yol játszott benne, a zenék és hangok is tökéletesen voltak, az egésznek a világa... naon sajnáltam,. hogy nem Nicole kapta meg az Oscart:( nah mind1, pontosan úgysem tudom szavakba önteni mit váltott ki belőlem ez a film, a lényeg, hogy fantasztikus!

kóbor állatokhoz: Cicafül, én detto így vélekednek, a szüleim viszont nem és valszínűleg emiatt nem fog összejönni a lentebb említett nyári célkitűzésem, hogy csatlakozok ahhoz a csoporthoz, akik segítenek az ien állatokon. anyu első reakciója a következő volt: "kóbor állatokat??? mindenféle fertőzést elkaphatsz'" Bmi bosszantó volt ezt hallani, főleg úgy, hogy célkitűzésem, hogy vhogy segítsek rajtuk... (másik ok, amiért nem naon jönne össze valszínűleg az életkorom )

Ring: én pont szombaton láttam Miután Anna olyan jókat mondott róla, hogy meg kellett néznem! Szerintem nagyon nagy elvárásokkal ültem le megnézni. És az eleje nekem kicsit kuszának tűnt, és néhány cselekménybeli megoldás nem igazán tetszett. Pl. a Herceggel nagyon nem voltam kibékülve. Még a hangja se volt túl jó.
Az alapsztori viszont nagyon tetszett! Én nagyon romantikus alkat vagyok (és a csöpögős filmeket is szeretem), és a végén rendesen összeszorult a szívem. Megpróbáltam beleképzelni magam Satine helyzetébe. Azt hittem majd elsírom magam amikor megmondta a fiúnak, hogy "nem szereti". (Utoljára aDeep Impactnél sírtam így, szintén elképzeltem, hogy mi lenne, ha elveszíteném a kedvesemet - örökre)
A képi világa meg egyenesen isteni volt! Én nagyon szeretem az ilyesfajta kicsit túlhangsúlyozott, a szürrealistába átcsapó rendezői szemléletet. (A Rómeo és Júlia is nagyon tetszett emiatt)

Galadriel: megbocsáss, de mit értesz azalatt, hogy "soha nem viszed sétálni a kutyusodat"??? 8O Akármilyen kicsi, pici törékeny eb (pl. yorkie v. csivava stb.), szüksége van a mozgásra, és a friss levegőre. Aminek nemcsak a lakásban való futkorászásból és az erkélyen való levegőztetésből kell állnia.
Viszont nem szóltam, ha kertes házatok van!
És a kóbor kutyusokról is megvan a véleményem (gondolhatjátok, hogy nem a legnegatívabb ) Én nem egy "kóborkát" ismerek. És egyáltalán nem bántanak, sőt néha jobban félnek ők, mint mi. "Persze, nem kell mindegyikhez odamenni" - szokták nekem mondani. Ám ez ami nem éppen használ, és eléggé lepereg rólam. Ha mást nem nagyon tehetek, néha megetetem őket, és egy kis szeretet, kényeztetés senkinek sem ártott még. Ezek után kapom meg mindig a "na de a fertőzések" - és ez a tény, ami annyira hidegen hagy. Nem érdekel! Számtalan kóbor állattal találkoztam már, testközelben, és egyiktől sem kaptam még el semmit. Néha, ha nagyon rossz bőrben vannak elviszem őket az állatorvoshoz (akivel hál Istennek már nagyon jóban vagyok) és ő segít - elég gyakran még ingyen is (ilyen emberek is vannak )
Nekem ez a véleményem erről, és bocsi ha valakinek ezzel a lelkébe tapostam volna!

Bocsássatok meg ez egyáltalán nem lesz témába illő, de muvel ez Topic címe az, hogy Gondolatok leírom nektek:
Nem tudom ti láttátok e Moulin Rouget, de szerintem fantasztikus film!
Tényleg, az, hogy a lány az elején így úgy mondja, hogy milyen hülyeség a szerelem, meg az egész csak játék...
Aztán ő is szerelmes lesz, és el kell veszítenie a szerelmesét, hogy a fiú megmeneküljön!
Komolyan nem csípem a nyáltól csöpögő romatnikus filmeket, de ettől még nekem is kijött az a romantice részem...
(Bocsássatok meg, hogy túl nyálas voltam, de ezt muszáj volt leírnom!)

Én is voltam Ausztriában és valóban nincs ott az utcákon szemét (és most lehet, hogy h@lye vagyok), de én egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam ebben a nagy tisztaságban mert nem ehhez szoktam!
A szemét kérdésben egyébként teljesen egyetértek veletek!

Mindannyiótoknak igaza van! Nekem is van egy kutyusom, de én soha nem viszem sétálni, mert a környékünkön sajnos nagyon sok kóbor eb van szabadon, és nem akarom hogy az én drága kis kutyulimat valami baj érje! Egyébként az én kis városomban (Kaposvár), ahol lakom, szintén rossz a helyzet. Kevés kuka van, és az emberek itt sem különbek mint másutt....
Nem olyan rossz a helyzet, hogy az utcákon halomban hever a szemét, de azért itt is elég sok szemét van! Egyszer jártam Egerben, és ott lépten nyomon kukákba botlottam. Ne féljetek, nem is volt annyi szemét az utcán...
Kétszer is jártam Ausztriában. Valóban nagyon tiszta ország, és persze a hegyeivel meg tavaival, és még érintetlen erdeivel nagyon barátságos és gyönyörű ország. Sokszor azt kívánom, bárcsak Magyarország is ilyen lenne, ami remélem hamar bekövetkezik. Más külföldi országokban még nem jártam, de Brisának igaza van abban, hogy ha nagyobb és gazdagabb ország lennénk, akkor nekünk is sikerülne megvalósítani ezt. Én péládul azzal járulok ehhez hozzá, hogy soha nem szemetelek az utcán. Mindenki azt tanította nekünk hogy szóljunk rá arra, aki szemetel, de nem hiszem hogy ők szívesen rászólnának mondjuk egy cigányra, vagy valami fitti csávóra.
Na mindegy, amúgy én nem hordok szőrme ruhákat, vagy eredeti bőrt sem.
TV-t sem nézek túl sokat, netezni azt viszont szoktam rendesen, amikor tudok. Imádok itt lenni a kedvenc oldalamon, akedvenc fórumomon, és kiírni magamból azt, ami bennem van!
Na jó, abbahagyom, mert azt hiszem kiírtam magamból mindent...
Galadriel@13

Cicafül, Brisa: igazat adok nektek, hogy hibás vaok ebben a Tmában, bár én azt javasolnám, hogy pl mindenhol lenne egy terület, ahová ki lehetne vinni a kutyusokat, de az ne egy szeméttelep legyen! régen többen voltunk kutyás gazdik, akik kivittük egy ien területre, de az nem hatóságilag volt kijelölve, így elűztek minket onnan, pedig gyakorlatilag semmi nem volt ott, csak egy Bmi nagy füves rész...

Cicafül: naon mosolyogtam a kérdéseden, mert Brisa is többnek, 16nak nézett de télleg 13 vaok, augban leszek 14

Nekem most lett csak kutyusom nem olyan rég (kb 2 hete - de ezt azt hiszem tudjátok ) De vele még sosem sétáltam a városban. A tanya mellett, ahol lakik, van egy nagy rét és a környék is tele van kiránduló helyekkel. Asszem a fűből nem kell fölszedni.
De a környékünkön rengeteg kutya van, mégsincs tele az utca kutyagumival. A járda mellett van egy földes-füves sáv (ahol fák vannak), és a gazdik oda végeztetik el a kutyussal a dolgát. Láttam már nem egyszer, hogy arrébb terelte a kedves dolgát végezni kívánó négylábút, hogy ne a járdára csinálja.
Szerintem ez megoldható lenne minden kerületben, csak az embereknek (kutyatartóknak és nem tartóknak) föl kéne emelni a hangját a polgármesteri hivatalban. Szerintem még azt is meg lehetne oldani, hogy a fákat a kerület lakói ültessék ki. (Én csináltam már ilyet - és nemcsak jó, mertteszek valamit a környezetemért, hanem mert egy tök jó buli is, mikor haverokkal összefogva kimentünk - sajnos azóta nem volt ilyen akció ) És több szempontból is jobb lenne egy fasor a járda és a kocsiút között. Egyrészt a már fönt említett dolog miatt, kettő: a kocsik nem tudnának fölállni a járdára, három: talán javítanák valamicskét az benzingőzös levegőt.

Fereste: nem kell sokminden hozzá: egy nejlon zacsi és egy félbehajtott kartonlap. Nem kell drága pénzért venni! De asszem néhány állateledel boltban lehet kapni kicsit designosabb, de ugyanezt a célt szolgáló valamit.
(Tényleg 13 éves vagy? : 8O Én azt hittem, hogy több - olyan 15-16. )

azért erről nemcsak a kutyagumi tehet! és mellesleg, ha adnának hozzá megfelelő eszközöket bizonyára megemberelném magamat, hogyha már ott tartanánk, de hát nem...

Már ne haragudj Fereste, de akkor mi a fenének várod el, hogy a mi kis hazánk olyan tiszta legyen mint Ausztria vagy Németország?
(Egyébként ezekben az országokban keményen büntetik, ha a gazdik nem szedik fel a kutyagumit!)

Brisa: nekem van kutyusom, és én ezt nem teszem meg, el is mondom miért. a kerületünkben ez az egész probléma elég nagy vihart kavart, így azt rendelték el, hogy legyen egy terület, ahová a kutyusokat el lehet vinni dolgukat végezni. én ide el is mentem, annak ellenére, hogy Bmi sok idő mire odaérek, de azért elvittem oda a kutyusomat, csak azután döbbentem le, miután megláttam mien terület is ez.. na szóval kereken egy szeméttelepet jelöltek ki, pontosabban ez a terület egyik része, a másik be van nőve gazokkal, gyommal, vagyis közlekedni nem lehet ott. namost ezután mit csinálhatnék én? merthogy ide nem viszem a kuytámat, az biztos...
de bevallom, a saját kényelmem is ösztökél arra, hogy ezt ne végezzem el... hiába, kényelmesek vaunk mi, emberek, és mit mondjak, nehezemre esne megcsinálni ezt, mégha vmi normális terület van kijelölve...

Fereste: Azért ez a kérdés sem ilyen egyszerű. Ha mi is annyi pénzt tudnánk költeni a közhigéniára, mint az említett országok, akkor nem itt tartanánk. De hidd el, hamarosan mi is el fogunk odáig jutni. (Az EU sokmindent megkövetel tőlünk a környezetvédelem terén is.)

Nem válaszoltatok a kérdésemre: "akiknek kutyája van, azok sétáltatáskor feltakarítanak a kedvencük után?"

a szemetelésről:
nézzük meg a környezetet áshol, pl Ausztriában, vagy Németországban! mindenütt tisztaság, sehol egy eldobott papírfecni, cigicsikk, stbstb! Ausztria ezért is tartozik kedvesebb helyeim közé, mert határtalan a higiénia és tisztaság, ami itt nem mondható el...

Yavanna, Brisa:Nagyon egyetértek veletek! Szerintem addig nem lesz igazi összefogás, amíg az emberek személyes hozzáállásában nem lessz változás. Addig, amíg az emberek csak a más által okozott bajokat ismerik el és veszik észre, a sajátjukat nem. Egy példa: A belvárosban lakunk,egy borzasztó utcában. Egy férfi a szemben lévő házból kiszól az ablakon,ha valaki eldob egy darab csokipapírt,(ez jó!) de ő az utcán engedi le az autójából az olajat! (A járdára az útra!!) Szerintem mindenki tehet a saját környezetében kis, apró dolgokat.

Kösz a tippet Brisa! Nem tudom ugyan, hogy mit léptek az ügyben, de mostanság elég konszolidált a helyzet. Bár így is maradna!
Egyébként akármennyire is távol áll tőlem, hogy valahova kipakoljak egy rakás szemetet, azért az is tény, hogy baromi dühítő, amikor az embernek fél órán keresztül kell keresnie egy nyomorult konténert! Nem rég esett ez meg velem és tényleg elég gáz dolog! Már az is segítene, ha pl több konténer lenne frekventált helyeken!
Csavargó! Veled érzek!