Svindler beküldte:
Szerintem Svin-nek ebben nagy igazsága van. Nem felülről, hanem alulról kell építkezni.
Én KONKRÉTAN így képzelem el - maradva a hajléktalan példájánál - kielégítjük az alapvető szükségleteit, azaz megetetjük, otthont nyújtunk neki, barátkozunk, beszélgetünk vele, munkát adunk neki stb. Ezek után - vagy talán pont ezekért - az emberünkben mentalitásbeli változás fog bekövetkezni. És meg fogja valósítani önmagát és segíteni fog ő is másokon.
De ha ezt fordítva csinálnánk... háááááát....

Erre kíváncsi lennék!!!
19 év alatt enegm nem sikerült meggyőzni... (El is tudom mondani, hogy mért nem, de asszem nem ez az alkalmas hely erre - és lehet, hogy nem is érdemes az emberek vallási hova tartozását ill nem tartozását bolygatni)

Találkoztam egyszer egy hajléktalannal. Öngyilkos akart lenni, legalábbis elmondása szerint ezt tervezte. Beszélgettünk. Istenről, életről, halálról, szeretetről. 1 órát. A végén azt mondta: fiam, lehet, hogy találkozásunk miatt mégiscsak az életet választom. Mondtam neki: Mit gondol, ki akarta, hogy találkozzunk, s mosolyogtam.
Nem válaszolt. A szeme viszont beszélt. Leírhatatlan érzés volt...

Brisa! Sajnos ebben teljesen igazad van!
De sajnos nekem az a vélenényem, hogy a dolognak ezt a részét hathatósan mi nem vagyunk képesek megoldani! Még ha esetleg csatlakozol is egy olyan intézményhez, mint pl a Menhely Alapítvány, akkor sem oldod meg a probléma gyökerét! Persze természetesen már az is nagy dolog, ha az ember legalább egy társán tud segíteni!!!
A "gyökerek kezeléséhez" az kell, hogy végre megváltozzon az emberek mentalitása, hogy olyan társadalomban éljünk, ahol nem a pénz és a hatalom az első!
Amíg a többség elnyomja és kihasználja az elesetteket, addig a kisebbség hiába próbál segíteni, a probléma, az probléma marad! Sajnos...

Yavanna: Egy éhezőnek vagy egy hajléktalannak aztán magyarázhatod az "Isten jó"-t akármilyen formában, az éhen fog halni, ill. meg fog fagyni télen.
Lejjebb olvashatsz Maslow szükséglethierarchiájáról. Aranyigazságot fogalmaz meg.
(Ezúton is bocsánat a figyelmetlenségemért, Svin.)

Cica: Igazad van. Ennek ellenére a novellát olvasva, az 'ostobaság' szó jutott az eszembe. Amúgy pedig ugyanarról beszélünk.

[quote=""

Darkman! Már meg sem merem kérdezni, hogy te írtad-e.... [/quote"]

Ne is

Brisa! Szerintem pont ez a lényeg! NEM Tolkient kell olvastatni mindenkivel, mert az nem hatol el mindenkki szívéig ( ), ez csak egy lehetőség és csupán azoknál válik be, akik fogékonyak az ilyesmire. Akik másra fogékonyak, azoknak más formában kell eljuttatni ugyanezt az "üzenetet"!
Szigorúan szvsz. ugyan ez van a vallásoknál is! A lényeg általában ua., de mindenhol olyan formában van jelen, amely képes megfelelni az adott kultúrának! Pl a hinduizmust elég nehéz megemészteni egy európai elmének! (Persze ma már ez nem teljesen igaz, de történelmi távlatokban igen!)
Ehhez az egészhez pedig az kellene, hogy megismerjük az embereket és így rájöjjünk, hogy milyen formában is érdemes számukra ezt az "üzenetet becsomagolni"!
Remélhetőleg te és Fin ebben pár év múlva már profik lesztek!

Darkman! Már meg sem merem kérdezni, hogy te írtad-e....

nazgúl, Brisa: szerintem ezt a teás dolgot nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, annál az élet jóval bonyolultabb. Annyi minden van, ami még értelmetlen lehet egy idegen számára és így az tűnhet ki belőle, hogy ostobaság. És ki tudja, lehet, hogy mondjuk nekik is lennének hasonló (számunkra) logikátlan tetteik. A logikátlan nem egyenlő az ostobávan!

Darkman: ez nagyon szép, és nagyon jó, de ezzel hogy lehet valakit meggyőzni, hogy "Isten jó"?

Yavanna beküldte:

PONTOSAN !!!!

Vág az elméd Yavanna drága, mint a beretva )))

Gondoljatok bele. Azt mondom, 30 embernek:

"Isten jó!"

Vagy ezt:

"Akkoriban, régen, még az idők kezdete előtt, vala a nagy Tenger, kinek nem volt párja a világon. Szerette ő magát, de egyedül volt, s társra vágyott, hát vendégül hívta magához a Szelet, ki hullámsapkát hozott neki ajándékba.
Sokat beszélgettek, sokat mulatoztak, a Tenger örült, hogy habos taréjok díszítik testét, a Szél pedig boldog volt, mert a Tenger által láthatóvá és érzékelhetővé vált.
Így esett, hogy kis idő múlva, a hullámok megszólaltak: " Mi célod velünk Ó atyánk, hogy szüntelenül egymásba fordulunk, s véget ném érő táncot járunk a vízben?
Így hát a Tenger vendégül látta a Földet, mely partként közeledett, s a hullámok lábra keltek, elhagyták a Tengert, s tovaszaladtak, a Föld durva talaján, saját bolgogságukat keresve.
Ám a Tenger tudta, hogy a gyermekei nem sokáig lesznek a Földön, mert minden vendég, ki idegenül mászkál egy adott helyen, előbb-utóbb honvágya lesz, így a Tenger szólott a Nap nyelvén.
S jöttek a fénysugarak, a vícseppek elpárologtak, felhő formájában, Szelek szárnyán, esőként visszatértek atyjukhoz, ő pedig boldog volt, mert akit elengedett és soká nem látott, az immáron megkerült.

...egyenesen az Égből..."

Üdvike

d.

Akkor hát mégis csak annyi a dolgunk, hogy minél több emberrel olvastassuk el a tolkieni műveket :

Bevallom, én a segítést mindig úgy képzeltem el, hogy fizikailag is segítünk egy szerencsétlen emberen. Például egy hajléktalannak tetőt adunk a feje fölé, kerítünk neki munkát stb. stb., szóval segítünk talpra állni. Ha jól csinálja az ember, akkor a megsegített is segíteni fog valakin. (Bocsi a szóismétlésekért )
Szóval a szövegelés helyett én végre TENNÉK is valamit. És ez az, ami nem megy egyedül.

(psziChológia)

Nem tudok írni!
adott, váltanak ki stb.

Kedves n8n !

Leveleddel teljesen egyetértel, én is valami ilyesmire gondoltam )) Nevezhetjük hippinek is, az Új Kor Hippi Mozgalmának
Nagy harc lesz. Ó, de még mekkora. Mekkora, te jó Ég.

De nem baj. Sokan vagyunk. Csak szétszórva.Amint beindul az MTT, máris többen leszünk ))

Talán arról lehet szó, hogy adoot egy csomó megoldásra váró probléma! Ha pedig ezekkel -így a maguk puszta valójában- egyszerűen csak odaállítunk valaki elé, akkor az illető mindezt száraznak, unalmasnak, -rosszabb esetben- érthetetlennek fogja vélni. Ellenben, ha ezeket olyan "köntösbe" öltöztetjük, ami érdeklődést/csodálatot vált ki, akkor már mindjárt jobb fogadtatásra talál! Tehát szvsz. arról lenne szó, hogy mindezt um. "eladhatóvá kell tenni", hogy felfigyeljenek rá!
Tény az is, hogy engem azóta jobban izgatnak az ilyen gondolatok, amióta "találkoztam" Tolkiennel! Rám ez a "köntös" hatott!
De hogy mindezt a gyakorlatban hogyan lehet véghezvinni, arról egyelőre nekem sincsenek elképzeléseim!
Viszont kitartóan töröm rajta az agyamat!

Szóljatok, ha ti értitek...

Brisa beküldte:
Szia Brisa

Nos, tekintettel arra, hogy sokan nem szeretik Tolkien írásait, azt hiszem, nem ez a megoldás )
Nem, igazából úgy vélem, adott a mondanivaló, ami tényeken alapszik, lehetne akár pszihológiai beszámoló korunkról és magunkról és megoldásokról. Az embereket ez elijeszti.
Adjunk neki Tolkieni köntöst...mindjárt megváltozik a dolog

Más, amikor kimondon, Isten nem büntet, és más, amikor Eruról beszélsz neki.
MErt Erut nem lehet bemocskolni, ellenben Istennel, akit már sajnos bemocskoltak, s sokan ezért nem hisznek neki (

Valahogy így képzelem

ÜDvike

D.

n8n! Én is azt mondom, hogy a technikának vannak jó oldalai is!!! Pl az internet, vagy a természetfilmek a spektrumon! Csak az a fontos, hogy az a bizonyos egyensúly ne tolódjon el nagyon!

Brisa! Persze! Persze! Maximálisan egyetértek és én is nagyon szeretnék ennél többet is tenni! Sőt! Mindezt csak azért írtam le, mert úgy éreztem, hogy egy kicsit azért passzol az itteni Tmához!

Örülök, hogy a teás-sztori ennyire megmozgatott titeket. Érdemes volt bepötyögnöm... (Kár, hogy nem olvastátok eredetibe. Egyszer, ha lesz időm, előkerítem a novellát, és odaadom fénymásolatban a érdeklődőknek.)
Amúgy ez a novella (akkor is) az ostobaságunkról szól. Igaz, csak egy bizonyos szemszögből nézve, vagyis kívülről. Mert mi nagyon is jól tudjuk, hogy az igazán jó tea egyszerre fanyar, édes és savanykás. Az ízek harmóniája a lényeg itt. Azonban mit lát a mi kis teakészítésünkből egy kívülről jött idegen? Csak egy teljesen logikátlan cselekvéssort. A lényegét nem érti meg. És nem is veszi rá a fáradtságot. Látott valamit, és rögtön ítéletet alkotott róla: az emberiség ostoba!
De ez valahol nekünk is ismerős, nemde?

Yavanna: Igazad van. Az apróságokon sok múlhat. De én - ahogy Darkman is - többet is szeretnék tenni. (Ezért is leszek pszichológus.) De egyedül nem megy...

Ya, és a tea!
a jóból is megárt a sok tipikus példája. a jó: cukor. vagy annak, h a túlozni sosem jó.
ha sok a cukor, vagy sok a citromlé, akkor is ihatatlan lesz a tea!

IGEN, IGEN, IGEN! ezt mondom én is! tenni valamit ezekért a kis dolgokért, mint azt tette Yavanna is! és nem feltétlenül füvezni stb, hanem az eszmékért harclnoi és tenni kis és nagy dolgokat egyaránt! én is nagyonb bírom a hippiket, és sajnálattal veszem, h néha őket is beskatulyázzák, a füvezős link emberek közé, akik csak élősködnek az ember nyakán és nem tesznek semmit...pedig ez nem így van! már nem! ezért lenne jó ez az új-hippiség! értitek? a békért, a szeretetért, a szabadságért, nem fűvel, meg falfirkával! hanem tettekkel!

technika:
nekem sincs semmi bajom a technika új vívmányaival! először munkát adnak rengeteg embernek! gondoljatok bele hány ember dolgozik számítógépekkel, vagy a Tvnél, vagy a rádiónál...ezrek! és most is, amikor éppen verem a klaviatúráz ezerrel és gondolatok kavarognak kis buksimban tudósok százai dolgoznak a világban a következő új technikai dolgokon, ami még több munkát ad, és kezdődik elölről az egész. másodszor is, ha nem lennének gépek, és internet, most nem beszélgethetnénk egymással, ezekről a dolgokról, amik nap mint nap foglalkoztatnak bennünket! három: mindenki dönthet, h mit csinál, h el megy e kiránduéni, vagy nem, és igen, h gyalog megy e vagy kocsival, ami a környezetet szennyezi...
de ez csak a dolog egyik arca...ott van a másik is, az elkénylmesedés, és h sajnos nagyon nagyon sokan a kezükbe se vesznek egy jó könyvet, hanem éppen counter strikeoznak(bocs mindenkinbek, aki szereti ezt a játékot!) vgay más értelmetlen dolgot művelnek a gép előtt...és engem is megrámít néha a jövőkép (eg. Eldorádó Eric Kastner regényében). az olyan jövő képek, melyekben a házkban lesz egy központi computer és ez fog mindent irányítani, és a gyerekek a géptől fognak otthon tanulni!!! (lehetséges, h lesz, kb 50 év múlva)és h az emberek teljesen elkényelmesedfnek (már most is) és senki nem fog kimozdulni h lássa élőben a Himaláját, hanem a virtuális valóságban fogja meglátogatni a hegyet. ez a baj...ki tudja mi lesz majd 50 év múlva?

és Svin nagyon kösz ezért a topicért! legalább nem kell offolgatnunk a Frodó topicban

Új hippi-mozgalom!
Nem rossz! Én kedvelem a hippiket! Persze az is tény, hogy a mai világban ezt már csak "modern formában" lehet megvalósítani, ami pedig nem feltétlenül rossz! SŐT! Jó az, ha többet is tesz az ember, mintha csak füvet szív, kommunába vonul (struccpolitika) és tüntetésekre jár!
A lényeg az értékrend és a tenni akarás!

Ami pedig a tudományt illeti álljon itt egy idézet Huxly, Szép új világ c. könyvének borítójáról:

"- Művészet, tudomány, úgy látszik, meglehetősen nagy árat fizettek a boldogságukért - mondta a Vadember, amikoregyedül maradtak. - És még mit adtak oda érte?
- Nos, természetesen a vallást is - válaszolta az ellenőr.
- Régebben volt valami, amit Istennek hívtak, a Kilencvenes Háború előtt. De én már sokat felejtettem;ön bizonyára mindent tud Istenről.
- Hát... - A Vadember habozott. Szeretett volna mondani valamit a magányról, az éjszakáról, a hold alatt sápadtan elterülő fennsíkról, a szakadékról, az árnyékos mélybe való leugrásról, a halálról. Szeretett volna beszélni, de nem voltak rá szavak."

Mustapha Mond a "világellenőr" biztonságot és kényelmet ajánl a lázadó Vadembernek, aki azonban így felel:
"- De én nem akaror kényelmet. Én Istent akarom, én költészetet akarok, én igazi veszélyt akarok, én szabadságot akarok, én jóságot akarok, én bűnt akarok.
- Valójában ön azt követeli, hogy joga legyen a boldogtalansághoz- mondta Mustapha Mond. - Rendben van hát - szólt a Vadember kihívóan-, követelem a jogot ahhoz, hogy boldogtalan lehessek."

Persze én is tudom, hogy ez szélsőség és hogy technikának, tudománynak igenis vannak jó oldalai, de azért jó ha vigyázunk, hogy miként is bánunk vele és mennyi teret engedünk neki! Nem lenne jó oda eljutni, amire az idézet utal! Az Aranyközépúton haladni és a sok pozitív technikai vívmány mellett arra is figyelni, hogy ne veszítsük el "Istent" !(Itt most nem feltétlenül a keresztény Istenre gondolok!) Nem szebad hagyni, hogy ez az "instant " világ, amelyben mindent készen kapunk elhomályosítsa az értékeket, érzéseket és gondolatokat.....

Először is 1000 köszönet Svin'nek, hogy megnyitotta nekünk (és ahogy olvasom magának is ) ezt az új topicot!

El sem hiszem, amiket itt olvasok!!!!
Ez már csak azért is furi, mert amíg nem voltam netközelben nekem is az itt elhangzottakhoz hasonló Tmák (is) jártak a buksimban! Talán nem lesz olyan nagyon mélyre ható, mint amik most hangzottak el, de azért beírom!

Szóval lent voltam a balcsin és az elmúlt 3 napban -hála érte Erunak- nem kellett semmivel törődni, csak bulizni és jól érezni magunkat! De egy kicsit belefáradtam a káoszba és tegnap este (azaz inkább ma hajnalban), amikor mindenki nyugovóra tért, a teraszon, a csillagos ég alatt pont az itt elhangzott gondolatokhoz hasonlók jártak a fejemben! Átgondoltam, hogy mit is csináltunk és hogy alapvetően milyen szerencsénk van, hogy ezt tehetjük! Csak napozni, sétálni az erdőben, madárfüttyre ébredni, hatalmas csocsó partikat rendezni stb. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy mindezt képesek vagyunk úgy tenni, hogy eszünkbe sem jut, hogy mások éppen éheznek, vagy szenvednek a háborúk borzalmaitól! Ez pláne akkor tudatosult bennem, amikor kidobtam fél kiló, félig szikkadt kenyeret! Végül a filozófálással tényleg arra jutottam, hogy ha már nekünk ez megadatott, akkor tényleg kellene némi energát fordítani arra, hogy mások boldogságát is segítsük! Akár csak egy szóval, vagy mosollyal, ami ha jó pillanatban "hangzik" el, akár bearanyozhatja az illető egész napját is! (Velem pl esett már meg ilyen)
Úgy éreztem boldog vagyok, mondent szépnek és harmónikusnak láttam, szerettem az egész Világot!
Na erre jött a ma reggel, ami ékes bizonyítékul szolgált arra, hogy milyen törékenyek is a nagy gondolatok!
Ébredés (elég ramaty állapotban), pakolás, kocsiba be, indulás....
Tülekedés az M7-esen (most éppen felújítás alatt áll), mindenki türelmetlen, dudálás, fejfájás, hisztiző haverok (a sok okos programot csinált itthon ma délutánra), teljesen kikészültem! Akkor telt be a pohár, amikor egy teherautó lökhárítója épp csak centikkel kerülte el a kocsi farát! Éppen füstölögtem magamban, hogy milyen +%=X is ez a sofőr, amikor hirtelen a homlokomra csaptam és eszembe jutottak a tegnapi gondolataim! Na tessék!-gondoltam. Itt az alkalom, hogy megpróbáljak valami pici kis jót tenni! Még pedig azt, hogy nem húzom fel magam, megnyugszom szépen és így talán mindenkinek jobb lesz! És igen! Bevált a dolog: Az utitársakat lenyugtattam, végül egész kellemes hangulatban értünk haza! Így talán az ő napjuk is jobb lett, hogy nem idegroncsként szálltak ki a kocsiból és a családom is jobban járt, mert amikor hazaértem, egy mosolygós gyerkőc lépett be az ajtón és nem egy idegbeteg!
Tudom hogy ez nagyon apró dolog, de ha legalább ilyen pici dolgokra odafigyelünk, akkor már tettünk valamit! (És higgyétek el ez sem volt könnyű, mert nagyon mérges voltam a Világra ott az M7-esen!)

Cicafül beküldte:
na igen, csakhogy ha túl sok cukrot raksz bele, vagy túl sokáig áztatosd a filtert, vagy megszalad a kezed és beleborítod az összes citromlevet, akkor hiába minden, mert ihatatlan lesz az egész. És elég csak az egyik összetevő mennyiségét elrontani, máris ihatatlan. (persze az is benne van, hogy mindenkinek máshogy ízlik a tea....) Szerintem ez az idézet nem az ostobaságról szólt. Hanem arról, hogy az ember sosem tudja, mit is akar valójában. (Vagy egyszerűen csak egy teázásról. ) Mindig próbálkozik, kísérletezik, és ez viszi előbbre. És lehet, hogy párszor ihatatlan lesz a teája, de egy idő után rájön a megfelelő (számára megfelelő) kombinációra, és attól kezdve könnyebb lesz neki teát főzni.

Brisa: szerintem ez nem olyan nagy baj (vagy lehet, hogy csak én nem látom át a jelentőségét ) Én egy filmben láttam hasonlót, ott is földönkívüliek, akik a színészeket nevezték hazugoknak, mert mást mutatnak, mint amik valójában. És asszem egy színészt senki sem tart hazugnak.
A teáról, a cukorról és a citromléről meg csak annyit, hogy a cukorral a jobbra törekszünk, a citromlével meg ízesítjük. Én ezt nem nevezném ostobaságnak. Valahogy ez rám nincs akkora hatással, mint kéne... Az életünk se abból áll, hogy megszületünk, élünk és meghalunk. Törekszünk arra, hogy minél jobb legyen (cukor), és nemcsak dolgozunk, eszünk, alszunk, hanem sportolunk, kirándulunk, élvezzük az életet (citromlé).

Szendi: tudod mi a jó, hogy én az ilyen hozzászólásoktól is nagyon jó kedvű tudok lenni! (múltkor Darman egyik írása vidított fel)

Cicafül: Egyetértek! Minden azon múlik, hogy az egyén mit, mikor, mennyit használ a "technika vívmányai"-ból. Az egyént természetesen befolyásolják a társadalmi elvárások, a csoporthoz való tartozás kényszere. De mindezt " nevelni" lehet, ha az egyén képes önállóan dönteni, hogy egy adott társadalmi csoport elvárásaihoz milyen mértékben alkalmazkodik.
A boldogság érzést pedig még sokszor átfogod élni. Igaz, a "valóságra való ráébredés" mindig kicsit szomorú, de ez a szomorúság hajt, hogy újra átéld a boldogság érzését.

Tolkien valami olyasfélét érezhetett a vasutak iránt, mint mi a klónozás iránt...

amani: Nekem is van egy hasonló idézetem egy novellából:
Előzmény: Valami Galaktikus ENSZ-szerűségbe szeretne belépni az emberiség. Egy idegen lény érkezik a Földre, hogy megnézze, alkalmasak vagyunk e erre. A földiek egy totál hétköznapi jelenetet akarnak megmutatni a küldöttnek, ezért egy idős nénihez hívják teázni (a nénit felkészítik). Minden rendben is zajlik, az idegen a konyhába megy a nénivel teát készíteni. Néhány perc múlva feldúltan rohan ki, hogy "ezek akarnak csatlakozni???????" Az egyik földi bátortalanul megkérdi, mit rontottak el. Az idegen válasza (sajna én sem tudok pontosan idézni):
"Először is egy alapvetően ízetlen folyadékba DIREKT belógatnak valamit, hogy az keserű legyen, utána DIREKT fehér port szórnak bele, hogy mégse legyen keserű, hanem inkább édes. De ezek után még DIREKT, ismétlem DIREKT egy folyadékot öntenek bele, hogy savanyú legyen, mégse édes! És ezek akarnak csatlakozni!!!!!!"
Ez egy novella lenne, valamelyik ősrégi Galaktikából. Sajna sem az írójára, sem a címére nem emlékszem (talán: Csak egy kis tea). Véletlenül nem ismeri valaki?

Hát ennyit az ember ostobaságáról.

Darkman: Nem válaszoltál az én kérdésemre. Ide idézem, hogy ne kelljen keresgélned:

"Huh, Darkman, ez nem semmi...
Gyerekek, egy tünde tévedt közénk az összes bölcsességével együtt! Kár, hogy én csak egy halandó ember, egy kósza vagyok, aki nem kapott tünde-neveltetést. Szívem-lelkem megint csak fel lelkesült Darkman hangjára, de még mindig nem tudom, mit csináljak, hogyan segítsek a beteg Ardán. Nyomjam minden körülöttem élő ember kezébe a GyU-t, hogy olvassa el? Ez lenne a megoldás?
Nem értem..."

Eia beküldte:
Eia: szerintem nem. Én még mindig választahatok, hogy kocsival szeretnék-e munkába menni, vagy gyalog. Ám lehet, hogy célravezetőbb mondjuk Bp egyik végéből a másikba guruló dobozban közlekedni, ha csak nem akarjuk azt mondani, hogy Újpest és Csepel félnapi járóföldre van. De pl. kirándulni nem kocsival kell menni - attól kiráz a hideg mikor valaki följön a hegyre kocsival és azt mondja, hogy ő kirándulni ment. És aki akar, az a TV korában is tud olvasni, kirándulni stb. Ám kényelmes emberek mindig voltak. Iigaz annak idején nem tehette meg mindenki hogy kényelmes legyen. És akkor gépek helyett voltak a szolgák.
Tehát a lényeg az ésszerű alkalmazás. De úgy hiszem ez a legtöbb dologgal így van. És ha szem előtt tartjuk (nem az emberiség, hanem mi magunk), hogy a technika van értünk, és nem mi a technikáért, akkor ez a folyamat teljesen kezelhető, és több pozitívumot találunk benne, mint negatívumot.

Svin: lehet, hogy túloztam egy picit, igazad van.

Még egy gondolat arról, hogy mi hajtja az embert, aztán abbahagyom. John Barth regényében, Az út végében van az a részlet, amikor valakitől megkérdezik, hogyan mutatná be egy marslakó számára a földi életet, s ő valami ilyesmit felel:
"Nézze uram: ezen a bolygón a férfi és női egyedek párzanak. Azonban ezt különböző okoból általában nem tehetik meg ott, akkor és azzal, akivel akarják. Ebből származik mindaz a nyüzsgés és harc, amit odalent lát. Ez az élet."

(az idézet nem pontos)

Jó ötlet volt ez a topic! Végre kiélhetjük filozofálási hajlamainkat...

Nos, technikai fejlődés - hát, kövezzetek meg, de én el nem tudnám képzelni az életemet a technikai vívmányok nélkül. Ez van, olyan korba születtünk bele, ahol ez most már egyre természetesebb és a hétköznapok szerves része. Tolkien korában, amikor az egész nagy nekilódulás és indusztrializáció újnak számított, még érthető volt az ezzel szembeni ellenérzés (lsd. vasút), de szerintem ez ellen ma már felesleges ágálni. Ez van és kész, és nem visszafordítható. (Gondolom Ti se akarnátok feltépni a síneket nagy fellelkesülésetekben... )
Nos, természetesen a technológia fejlődése nagyban hozzájárult az emberek egymástól és a régi értékektől való elidegenedéséhez, ez igaz. (Tévé, videó, minek beszélgetni, összejárni, élvezni a természetet...)
Ezen kell változtatni. Újra összehozni az embereket, rávilágítani a "régi" (inkább örökérvényű) értékekre - visszafele azonban nem szabad lépnünk. A mi jelen korunkban kell operálnunk. A letűnt múlton való merengés felesleges. Ezért gondolom, hogy elkerülhetetlen az új generáció - egyébként is, mi már akár tetszik akár nem, azt képviseljük, egész pontosan az Y generációt - de egy értékeket szem előtt tartó, tevékeny új generáció, aki tényleg nem füvezik és falfirkál, de alternatívát nyújt pl. a rohanó és lélekcsonkító yuppie élettel szemben (American Psycho, anyone?), ennek ellenére nem zárkózik el az újdonságok elől - és nem zárkózik Inkling-elefántcsontttronyba.
Működne? Szerintem igen. [/b]

Az én meglátásom szerint nem önmagában a technikai fejlődés az oka annak, ha az ember nem találja meg a maga nyugalmát, boldogságát (éppen ellenkezőleg, a technikai vívmányok, mivel megkönnyítik a létezést, pontosan több alkalmat kéne hagyjanak az ember számára, hogy önmagával törődjön); ez a folyamat akkor indult, am,ikor a felvilágosodás idején megindult a tudomány, a művészet és vallás szétválasztódása; a szintetikus gondolkodást, a hermetikus világszemléletet felváltotta az analitikus gondolkodás, a karteziánus szemlélet, megindult a tudományágak elkülönülése, a tudomány vallássá lett, melynek fogalmait csak kevés kiválasztott értheti meg igazán, és az átlagembernek semmi nem marad: csak elhinni, amit az egyház és a tudósok mondanak, és fogyasztani.