- Hozzászólások: 1712
- Köszönetek: 0
Gondolatok
21 éve 4 hete #148768
Írta: Ronat/Szméagol
Ronat/Szméagol válaszolt a következő témában: Gondolatok
Sziasztok!
Az üresség rosszabb, mintha rossz dolgokkal töltjük meg.
Szóval én szmély szerint mindenhogyan próbálom kitölteni ezt. De nem rossz irányba az tuti. Azt biztos érezném mert van egy nagy adag önkritikám.
De nem fogok felnőni ez már biztos!
Soha!!!
A szülőkket kapcsolatban nem igazán tudlak megérteni titeket, mert az anyukám tulajdonképpen bárhová elenged csak megmondja, hogy ettől eddig és, ha időben otthon vagyok "föl se pillant a könyvéből"(idézőjelben).
Nekem olyan fura ilyeneket olvasni...
Az üresség rosszabb, mintha rossz dolgokkal töltjük meg.
Szóval én szmély szerint mindenhogyan próbálom kitölteni ezt. De nem rossz irányba az tuti. Azt biztos érezném mert van egy nagy adag önkritikám.De nem fogok felnőni ez már biztos!
Soha!!!A szülőkket kapcsolatban nem igazán tudlak megérteni titeket, mert az anyukám tulajdonképpen bárhová elenged csak megmondja, hogy ettől eddig és, ha időben otthon vagyok "föl se pillant a könyvéből"(idézőjelben).
Nekem olyan fura ilyeneket olvasni... Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148691
Írta: Mau Rauser
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Mau Rauser válaszolt a következő témában: Gondolatok
Rogue: Sírni könnyek nélkül, nevetni érzelem nélkül... én megtanultam. I have become stone cold and now I feel terrible about this. De megvan az az előnye, hogy nem egykönnyen hagynak nyomot a rosszabb napok, események, benyomások bennem.
Szülők: Nekem egyedül arra érzékenyek, ha kések és nem szólok nekik. De ezt meg is értem. Hiszen szegények szívbajt kapnak, ha nem vagyok otthon időben és hasonlók
Most sajnos nincs időm többet írni, pedig még volna mit (ide is de régen írtam )
üdv:
-- Mau
Szülők: Nekem egyedül arra érzékenyek, ha kések és nem szólok nekik. De ezt meg is értem. Hiszen szegények szívbajt kapnak, ha nem vagyok otthon időben és hasonlók
Most sajnos nincs időm többet írni, pedig még volna mit
(ide is de régen írtam )üdv:
-- Mau
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148675
Írta: Alyr Arkhon
Akkor jó...
És tényleg nem megy... vagy ha igen akkor az már baj...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Rogue/Arwen írta:
Alyr írta: Az üresség... Ne akard mindenáron kitölteni, mert akkor olyan is kerülhet oda ami nem túl jó. Próbálj vidám lenni, de ne mindenáron...
Az üresség lassan meg fog telni ezzel-azzal...
Már rég nem akarok mindenáron nevetni. Az sosem megy. Szerencsére.
Akkor jó...
És tényleg nem megy... vagy ha igen akkor az már baj...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148674
Írta: Rogue
Már rég nem akarok mindenáron nevetni. Az sosem megy. Szerencsére.
Rogue válaszolt a következő témában: Gondolatok
Alyr írta: Az üresség... Ne akard mindenáron kitölteni, mert akkor olyan is kerülhet oda ami nem túl jó. Próbálj vidám lenni, de ne mindenáron...
Az üresség lassan meg fog telni ezzel-azzal...
Már rég nem akarok mindenáron nevetni. Az sosem megy. Szerencsére.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148672
Írta: Alyr Arkhon
Ne kérj bocsánatot, ez a topic (szvsz) pont arra való hogy a fölvetett témákat kibeszéljük. ( persze bizonyos keretek között. újra átgondolva be kell látnom hogy Battinak igaza van)
A változó hangulat a könyvek szerint a serdülőkor tipikus jele (meg még sok másé is).
Az üresség... Ne akard mindenáron kitölteni, mert akkor olyan is kerülhet oda ami nem túl jó. Próbálj vidám lenni, de ne mindenáron...
Az üresség lassan meg fog telni ezzel-azzal...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Rogue/Arwen írta: Hmmmm. Hát nem hittem, hogy ekkora port fog kavarni egy ilyen téma felvetése. Őszintén szólva kicsit még szégyellem is magam. Bocsánat, ha bármilyen gondot okoztam vele.
Ne kérj bocsánatot, ez a topic (szvsz) pont arra való hogy a fölvetett témákat kibeszéljük. ( persze bizonyos keretek között. újra átgondolva be kell látnom hogy Battinak igaza van)
A változó hangulat a könyvek szerint a serdülőkor tipikus jele (meg még sok másé is).
Az üresség... Ne akard mindenáron kitölteni, mert akkor olyan is kerülhet oda ami nem túl jó. Próbálj vidám lenni, de ne mindenáron...
Az üresség lassan meg fog telni ezzel-azzal...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148671
Írta: Gandalf
Én nekem sohasem nő be a fejem lágya, többezer évesen is gyermeki lélek leszek!
Brisa, Batti, Artemisz: Öröm volt olvasni soraitokat!
Rogue: Csak gratulálni tudok Neked! Elindultál a felnőttkor felé vezető úton!
Hajrá!
Gandalf válaszolt a következő témában: Gondolatok
Nem akarok ünneprontó lenni, de 18 év felett sem jön el hirtelen a megvilágosodás. (nekem legalábbis még nem jött el... )
Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem hogy egy férfi csak 40-50 éves korára lesz érett és felnőtt...
Én nekem sohasem nő be a fejem lágya, többezer évesen is gyermeki lélek leszek!
Brisa, Batti, Artemisz: Öröm volt olvasni soraitokat!
Rogue: Csak gratulálni tudok Neked! Elindultál a felnőttkor felé vezető úton!
Hajrá! Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148666
Írta: Rogue
Rogue válaszolt a következő témában: Gondolatok
Hmmmm. Hát nem hittem, hogy ekkora port fog kavarni egy ilyen téma felvetése. Őszintén szólva kicsit még szégyellem is magam. Bocsánat, ha bármilyen gondot okoztam vele.
Oisin: Azért én ezzel nem értenék egyet. Képzeld, tegnap beszélgettem anyukámmal, és mit mondott? Hogy ő nagyon szívesen elenged sokfelé, talikra meg minden, csak erre nem, mert ez éjszaka van. Igaz, hogy én nem úgy érzek, mint ő, de megértem az érzéseit. Lehet kompromisszumot kötni, ha elég kitartóan és kedvesen próbálkozunk, és tudom, hogy furcsa, hogy pont én mondom ezt, de így van és kész. Amúgy is tudtam, hogy így van, csak tudjátok, mikor az embernek rossz kedve van, és kétségbe van esve, akkor NEM figyel oda a logikus és nyilvánvaló dolgokra. Egyébként az, amit beírtam, az nem csak erről a problémáról szólt...de azért vannak, akik a többi dologra is reagáltak.
Egyébként még mindig nagyon sajnálom, hogy nem tudok menni, de azért valószínűleg túlzottan kétségbeestem. Megjegyzem, ez abban a hossszú beírásomban benne is van: olyankor, mikor megtörténik a dolog, nagyon-nagyon rossz. Akkor hozzátok fordultam, és köszi azt a sok-sok kedvességet, amit kaptam, de azért szerintem nem kellene ennyire végletesen felfogni a dolgot. Legalábbis én nem akartam, hogy ez legyen belőle.
Brisa drága: könyvtárban nincs meg az a könyv?! Mondhatni, le vagyok égve. Amúgy próbálok boldog lenni, vagy legalább vidám. Happy hippy meg minden. Nagyon üresnek érzem magam belül, de ezt próbálom megváltoztatni (Sil, pusssz ). Olyan változó a hangulatom, hogy Hihetetlen. 
Puszi
Oisin: Azért én ezzel nem értenék egyet. Képzeld, tegnap beszélgettem anyukámmal, és mit mondott? Hogy ő nagyon szívesen elenged sokfelé, talikra meg minden, csak erre nem, mert ez éjszaka van. Igaz, hogy én nem úgy érzek, mint ő, de megértem az érzéseit. Lehet kompromisszumot kötni, ha elég kitartóan és kedvesen próbálkozunk, és tudom, hogy furcsa, hogy pont én mondom ezt, de így van és kész. Amúgy is tudtam, hogy így van, csak tudjátok, mikor az embernek rossz kedve van, és kétségbe van esve, akkor NEM figyel oda a logikus és nyilvánvaló dolgokra. Egyébként az, amit beírtam, az nem csak erről a problémáról szólt...de azért vannak, akik a többi dologra is reagáltak.
Egyébként még mindig nagyon sajnálom, hogy nem tudok menni, de azért valószínűleg túlzottan kétségbeestem. Megjegyzem, ez abban a hossszú beírásomban benne is van: olyankor, mikor megtörténik a dolog, nagyon-nagyon rossz. Akkor hozzátok fordultam, és köszi azt a sok-sok kedvességet, amit kaptam, de azért szerintem nem kellene ennyire végletesen felfogni a dolgot. Legalábbis én nem akartam, hogy ez legyen belőle.
Brisa drága: könyvtárban nincs meg az a könyv?!
Mondhatni, le vagyok égve. Amúgy próbálok boldog lenni, vagy legalább vidám. Happy hippy meg minden. Nagyon üresnek érzem magam belül, de ezt próbálom megváltoztatni (Sil, pusssz ). Olyan változó a hangulatom, hogy Hihetetlen. Puszi
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148640
Írta: Alyr Arkhon
Szvsz senki sem tud mindig megfelelően viselkedni, szerintem a "felnőttség" nem csak ezt jelenti...
(el lehetne gondolkodni, mit is jelent, kit tekintünk felnőttnek és miért...)
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Artemisz (Celebthil) írta:
Ezt abszolút egyéne válogatja.Alyr Arkhon írta: A hölgyek nem tudom hogy vannak ezzel, majd valaki nálam okosabb megírja...
Arról nem is beszélve, én ugyan az átlaghoz képest igen jól ismerem saját magam, de ez nem jelenti azt, hogy mindig a helyzetnek megfelelőes tudok viselkedni... hogy finoman fogalmazzak...
Szvsz senki sem tud mindig megfelelően viselkedni, szerintem a "felnőttség" nem csak ezt jelenti...
(el lehetne gondolkodni, mit is jelent, kit tekintünk felnőttnek és miért...)
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148636
Írta: Artemisz
Arról nem is beszélve, én pl. ugyan az átlaghoz képest igen jól ismerem saját magam, de ez nem jelenti azt, hogy mindig a helyzetnek megfelelően tudok viselkedni... hogy finoman fogalmazzak...
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Artemisz válaszolt a következő témában: Gondolatok
Ezt abszolút egyéne válogatja.Alyr Arkhon írta: A hölgyek nem tudom hogy vannak ezzel, majd valaki nálam okosabb megírja...
Arról nem is beszélve, én pl. ugyan az átlaghoz képest igen jól ismerem saját magam, de ez nem jelenti azt, hogy mindig a helyzetnek megfelelően tudok viselkedni... hogy finoman fogalmazzak...
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148635
Írta: Alyr Arkhon
Sőt...
Nem akarok ünneprontó lenni, de 18 év felett sem jön el hirtelen a megvilágosodás. (nekem legalábbis még nem jött el... )
Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem hogy egy férfi csak 40-50 éves korára lesz érett és felnőtt...
És sokminden azt támasztja alá, hogy igaza volt...
A hölgyek nem tudom hogy vannak ezzel, majd valaki nálam okosabb megírja...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Brisa írta: Én is óvva intenék mindenkit a drasztikus lépésektől. Még pedig azon egyszerű oknál fogva - ahogy Oisin is írta - "felnőtt fej" (én kiegészíteném azzal, hogy érett felnőtt fej) kellene hozzá. A dolgok természetéből adódóan egy 13-18 éves serdülő még nem rendelkezik ezzel
Sőt...
Nem akarok ünneprontó lenni, de 18 év felett sem jön el hirtelen a megvilágosodás. (nekem legalábbis még nem jött el...
) Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem hogy egy férfi csak 40-50 éves korára lesz érett és felnőtt...
És sokminden azt támasztja alá, hogy igaza volt...
A hölgyek nem tudom hogy vannak ezzel, majd valaki nálam okosabb megírja...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete - 21 éve 4 hete #148628
Írta: Artemisz
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Artemisz válaszolt a következő témában: Gondolatok
Előre leszögezem, az én esetem valóban kissé speciális, hisz egyszem lyányka vagyok, és édesanyám egyedül nevel.
DE:
Az én édesanyám engem kiskoromban szinte sehová nem engedett el. Még csak idegen lépcsőházba se mehettem be; egyszer, mikor NYOLCÉVESEN átlógtunk a másik játszótérre, ahová nem látott el, utánam jött, hazavitt, és úgy elvert (fakanállal!), mint a kétfenekű dobot!
S mégis: mikor az ált. sulimban a helyzetem kilátástalanná vált, (12 évesen) elegedett a szomszéd városba másik suliba, és csak most mesélte el, hogy végigsírta a délutánokat, míg haza nem értem.
Tizennégy évesen nem maradhattam ott egy bulin, mert éjfél után értem volna haza.
Tizenöt évesen gimisként (szintúgy a szomszéd városban) képtelen voltam lebeszélni róla, hog KILENCRE pontban értem ne jöjjön a gimibe, és felszalassza értem a kapuügyeletest. Naná, hogy az egész gimi rajtunk röhögött..
Esti kimaradásról, akár hétközben, akár hétvégén szó se lehetett. "Jobb neked itthon"-mondogatta.
S mégis: idegroncsként mentem haza, mert egyest kaptam, s még ő vigasztalt, hogy nem baj, kijavítod...
Tizenhét évesen, mikor összejöttem a volt barátommal, 5 hónap telt el, és már nálunk aludhatott. Anya főzött nekünk, tiszta ágyat húzott "Na, akkor, mikorra jöjjek haza, kislányom?" és elment fodrászhoz, vagy vásárolni, vagy a barátnőjéhez, stb.
Bármelyik haveromat odahozhattam hozzánk, még hívta is őket, ha pedig valakivel nem volt elégedett, arra én is rájöttem biz. idő múltával, hogy tényleg nem stimmel...
Most pedig már szinte bárhova mehetek (mióta egyetemista vagyok, nyilván nem ellenőrizhet), de most is minden este nyolckor felhív, hogy otthon vagyok-e már, és a lelkemre köti, hogy ne menjek sötétben haza, és ne járjak a nyolcórásinál későbbi vonattal.
Na, ezek után döntsétek el, hogy az én anyukám egy zsarnok gonosz mostoha, vagy a legáldottabb szívű teremtés a földkerekén!
Én őszinte ember vagyok, szinte mindent elmondtam neki, ki se bírtam volna, ha nem mondom el, s sztem a kamaszkorban ez a legszebb, hogy rájössz, hogy anyuci se csak anyuci, hanem ember is, vannak félelmei, reményei, aggodalmai, amik nem feltétlenül kapcsolódnak a gyerekéhez. Ne tudjátok meg, mennyit vihogtunk az egykori fiúügyein...
S mort jövök rá: igaza volt! Nemhiába a szülő sokszor tényleg jobban ismeri a gyereket, mint az saját magát. És az is igaz, hogy most már nincs az az orgia, amit én oda nem adnék egy óra nyugodt pihenésért!
DE:
Az én édesanyám engem kiskoromban szinte sehová nem engedett el. Még csak idegen lépcsőházba se mehettem be; egyszer, mikor NYOLCÉVESEN átlógtunk a másik játszótérre, ahová nem látott el, utánam jött, hazavitt, és úgy elvert (fakanállal!), mint a kétfenekű dobot!
S mégis: mikor az ált. sulimban a helyzetem kilátástalanná vált, (12 évesen) elegedett a szomszéd városba másik suliba, és csak most mesélte el, hogy végigsírta a délutánokat, míg haza nem értem.
Tizennégy évesen nem maradhattam ott egy bulin, mert éjfél után értem volna haza.
Tizenöt évesen gimisként (szintúgy a szomszéd városban) képtelen voltam lebeszélni róla, hog KILENCRE pontban értem ne jöjjön a gimibe, és felszalassza értem a kapuügyeletest. Naná, hogy az egész gimi rajtunk röhögött..
Esti kimaradásról, akár hétközben, akár hétvégén szó se lehetett. "Jobb neked itthon"-mondogatta.
S mégis: idegroncsként mentem haza, mert egyest kaptam, s még ő vigasztalt, hogy nem baj, kijavítod...
Tizenhét évesen, mikor összejöttem a volt barátommal, 5 hónap telt el, és már nálunk aludhatott. Anya főzött nekünk, tiszta ágyat húzott "Na, akkor, mikorra jöjjek haza, kislányom?" és elment fodrászhoz, vagy vásárolni, vagy a barátnőjéhez, stb.
Bármelyik haveromat odahozhattam hozzánk, még hívta is őket, ha pedig valakivel nem volt elégedett, arra én is rájöttem biz. idő múltával, hogy tényleg nem stimmel...
Most pedig már szinte bárhova mehetek (mióta egyetemista vagyok, nyilván nem ellenőrizhet), de most is minden este nyolckor felhív, hogy otthon vagyok-e már, és a lelkemre köti, hogy ne menjek sötétben haza, és ne járjak a nyolcórásinál későbbi vonattal.
Na, ezek után döntsétek el, hogy az én anyukám egy zsarnok gonosz mostoha, vagy a legáldottabb szívű teremtés a földkerekén!
Én őszinte ember vagyok, szinte mindent elmondtam neki, ki se bírtam volna, ha nem mondom el, s sztem a kamaszkorban ez a legszebb, hogy rájössz, hogy anyuci se csak anyuci, hanem ember is, vannak félelmei, reményei, aggodalmai, amik nem feltétlenül kapcsolódnak a gyerekéhez. Ne tudjátok meg, mennyit vihogtunk az egykori fiúügyein...
S mort jövök rá: igaza volt! Nemhiába a szülő sokszor tényleg jobban ismeri a gyereket, mint az saját magát. És az is igaz, hogy most már nincs az az orgia, amit én oda nem adnék egy óra nyugodt pihenésért!
lassan kibomló
cseresznyevirág vagyok
Isten tenyerén
Az Erdő legyen Veletek!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete - 21 éve 4 hete #148626
Írta: Brisa
Brisa
Brisa válaszolt a következő témában: Gondolatok
Én is óvva intenék mindenkit a drasztikus lépésektől. Még pedig azon egyszerű oknál fogva - ahogy Oisin is írta - "felnőtt fej" (én kiegészíteném azzal, hogy érett felnőtt fej) kellene hozzá. A dolgok természetéből adódóan egy 13-18 éves serdülő még nem rendelkezik ezzel 
Szóval, drágáim, a következőket javaslom nektek:
egyetek sok gyümölcsöt, zöldséget és vitaminokat, mert a melankóliátoknak fiziológiai oka is lehet. (A csoki is jótékony hatású tud lenni. )
Mi lenne, ha a csuda nagy energiátokat nem a szüleitekkel való állandó veszekedésekre pazarolnátok, hanem magatokra? Hogy mire gondolok? Menjetek el egy könyvesboltba, vegyétek meg Tari Annamária: Intim szféra
című könyvét, olvassátok el és kezdjetek el gondolkodni. De ne úgy, mint eddig! A könyv egy másik szemléletet mutat be, és pont nektek íródott.
Ilyen témák vannak benne:
I. Önismeret és énkép ez a rész elmagyarázza nektek, hogy mit értek az alatt, hogy magatokkal foglalkozzatok
II. Szexualitás minden, amit tudni akarsz róla (kivéve a "gyakorlatot", de akit ez érdekel, tudok ajánlani könyvet )
III. Ismerkedés és párkapcsolat Szerintem a lányok meg fognak lepődni pár dolgon...
IV. Hetero-, bi- és homoszexualitás egy kis csemege
V. Betegségek és félelmek pl. a depiről is szó van benne...
VI. A szüleim és én pontosan az itt elhangzó dolgokat elemzi, értelmezi, sőt még tanácsot is ad. (Nem mondom, hogy a tanácsai könnyűek...)
[size=9:2nnyzayg](Az aggódók megnyugtatására: a kényesebb témákat is úgy mutatja be a szerző, hogy azt nyugodt lelkiismerettel tudom ajánlani minden 14-15 évtől idősebb serdülőnek.)[/size]
Ha az olvasás és a gondolkodás megvolt (a barátokkal való beszélgetés is sokat tud segíteni), el lehet kezdeni a szülők "nevelését". Pl. kezdő lépésként a kezükbe nyomni a fent említett könyvet. (Hogy miért? Ha elolvastad, megtudod. )
Tudnotok kell, hogy a serdülőkor hosszú időt ölel fel. Nem véletlenül. Ugyanis a bennetek lejátszódó testi és lelki folyamatokhoz idő kell. És őszintén szólva a környezeteteknek is időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja és elfogadja a ti megváltozásotokat. Szóval türelem.
Ja, és még annyi vigaszul, hogy általában az emberek túlélik a serdülőkorukat.
Próbáljátok meg élvezni.
Szóval, drágáim, a következőket javaslom nektek:
egyetek sok gyümölcsöt, zöldséget és vitaminokat, mert a melankóliátoknak fiziológiai oka is lehet. (A csoki is jótékony hatású tud lenni. ) Mi lenne, ha a csuda nagy energiátokat nem a szüleitekkel való állandó veszekedésekre pazarolnátok, hanem magatokra? Hogy mire gondolok? Menjetek el egy könyvesboltba, vegyétek meg Tari Annamária: Intim szféra
című könyvét, olvassátok el és kezdjetek el gondolkodni. De ne úgy, mint eddig! A könyv egy másik szemléletet mutat be, és pont nektek íródott.Ilyen témák vannak benne:
I. Önismeret és énkép
ez a rész elmagyarázza nektek, hogy mit értek az alatt, hogy magatokkal foglalkozzatokII. Szexualitás
minden, amit tudni akarsz róla (kivéve a "gyakorlatot", de akit ez érdekel, tudok ajánlani könyvet )III. Ismerkedés és párkapcsolat
Szerintem a lányok meg fognak lepődni pár dolgon...IV. Hetero-, bi- és homoszexualitás
egy kis csemege V. Betegségek és félelmek
pl. a depiről is szó van benne...VI. A szüleim és én
pontosan az itt elhangzó dolgokat elemzi, értelmezi, sőt még tanácsot is ad. (Nem mondom, hogy a tanácsai könnyűek...)[size=9:2nnyzayg](Az aggódók megnyugtatására: a kényesebb témákat is úgy mutatja be a szerző, hogy azt nyugodt lelkiismerettel tudom ajánlani minden 14-15 évtől idősebb serdülőnek.)[/size]
Ha az olvasás és a gondolkodás megvolt (a barátokkal való beszélgetés is sokat tud segíteni), el lehet kezdeni a szülők "nevelését". Pl. kezdő lépésként a kezükbe nyomni a fent említett könyvet. (Hogy miért? Ha elolvastad, megtudod.
)Tudnotok kell, hogy a serdülőkor hosszú időt ölel fel. Nem véletlenül. Ugyanis a bennetek lejátszódó testi és lelki folyamatokhoz idő kell. És őszintén szólva a környezeteteknek is időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja és elfogadja a ti megváltozásotokat.
Szóval türelem.Ja, és még annyi vigaszul, hogy általában az emberek túlélik a serdülőkorukat.
Próbáljátok meg élvezni.
Brisa
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148604
Írta: Alyr Arkhon
Oisinnak elméletben van igaza. A megoldás tényleg nagyon drasztikus és az esetek nagyrészénél nincs jó vége.
De amint azt írtam, jól meg kell gondolni, mit teszel, vagy nem teszel, mert nincs két egyforma helyzet, két egyforma család. Ami az egyiknél beválhat az a másiknál végezetes lehet.
Viszont ha végiggondolod, már x éve a szüleiddel élsz és ezért nem csak ők ismernek téged, hanem te is őket. Valószínűleg jobban mint hinnéd. Ki tudod számítani a reakciókat, legalábbis nagyjából. Az sem árt ha az ő szüleikkel beszélsz, pontosabban beszélgetsz amiből kiderül, hogy ők hogy bántak a te szüleiddel. Tudat alatt minden ember a saját szüleit utánozza valamilyen szinten, mert ezt az egy példát tapasztalta hosszú éveken át.
Azt sem árt figyelmbe venni, hogy mivel az ő gyerekük vagy, nagy valószínűséggel szeretnek téged és ragaszkodnak hozzád. Mégpedig olyannak szeretnek amilyennek megszoktak. Ezért aztán kissé nehezen fogadják el a változásokat, hiszen ez már nem az ő kicsi lányuk/fiuk...
(Tekintve hogy a kamaszkor folyamatos változásokkal jár, aminek a végén ráadásul az ember egy független felnőtt lesz, és ezt a szülők tudják, és nem akarják elveszíteni az ő kicsi gyermeküket, ez iszonyatos stressz nekik. )
Rogue esetében így látatlanban a másfél év kivárását tudom ajánlani, mert ugye aztán lehet mondani, hogy "megígérted"...
Rabyn: a rendcsinálás nekem is ismerős, de 14 év után a szüleim is felfogták, hogy túl kicsi a hely ahhoz hogy tartósan rend legyen benne, úgyhogy most bővítjük...
Namarie: mindig az első gyerek az úttörő, általában őt tartják legrövidebb pórázon, neki kell utat törnie, az utána jövők már az utat bővítik...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Ringbearer írta: NEM!!!
Oisin, kérlek ne mondj ilyenekt!! A nővérem megcsinálta, és tudod milyen
vérfagyasztó volt a hangulat itthon?! Mintha 4 bérlő élt volna egy lakásban!! semmiképpen ne menjetek el, úgy, hogy fogjátok magatokat,
meg a cuccotokat, aztán ágyő! Én átéltem, amit anyuék, persze a
nővérem oldalán álltam, dehát megértem őket...borzalmas volt...
Ezek csak szavak, hogy tedd ezt, tedd azt. Ha nekik úgy van kedvük (márpedig ez anyámbál a hangulatától függ), akkor nem enged el.
Bármilyen észérveket mondasz, már csak azért se mert sokat "rágom a fülét." De elmenni sem akarok szó nélkül. nincs kiút.
Oisinnak elméletben van igaza. A megoldás tényleg nagyon drasztikus és az esetek nagyrészénél nincs jó vége.
De amint azt írtam, jól meg kell gondolni, mit teszel, vagy nem teszel, mert nincs két egyforma helyzet, két egyforma család. Ami az egyiknél beválhat az a másiknál végezetes lehet.
Viszont ha végiggondolod, már x éve a szüleiddel élsz és ezért nem csak ők ismernek téged, hanem te is őket. Valószínűleg jobban mint hinnéd. Ki tudod számítani a reakciókat, legalábbis nagyjából. Az sem árt ha az ő szüleikkel beszélsz, pontosabban beszélgetsz amiből kiderül, hogy ők hogy bántak a te szüleiddel. Tudat alatt minden ember a saját szüleit utánozza valamilyen szinten, mert ezt az egy példát tapasztalta hosszú éveken át.
Azt sem árt figyelmbe venni, hogy mivel az ő gyerekük vagy, nagy valószínűséggel szeretnek téged és ragaszkodnak hozzád. Mégpedig olyannak szeretnek amilyennek megszoktak. Ezért aztán kissé nehezen fogadják el a változásokat, hiszen ez már nem az ő kicsi lányuk/fiuk...
(Tekintve hogy a kamaszkor folyamatos változásokkal jár, aminek a végén ráadásul az ember egy független felnőtt lesz, és ezt a szülők tudják, és nem akarják elveszíteni az ő kicsi gyermeküket, ez iszonyatos stressz nekik. )
Rogue esetében így látatlanban a másfél év kivárását tudom ajánlani, mert ugye aztán lehet mondani, hogy "megígérted"...
Rabyn: a rendcsinálás nekem is ismerős, de 14 év után a szüleim is felfogták, hogy túl kicsi a hely ahhoz hogy tartósan rend legyen benne, úgyhogy most bővítjük...
Namarie: mindig az első gyerek az úttörő, általában őt tartják legrövidebb pórázon, neki kell utat törnie, az utána jövők már az utat bővítik...
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148565
Írta: angelina
Hű
Ezt énis átéltem;nem egyszer; nem az a megoldás,ha lelépsz, de néha, ha azt teszed, amit tiltanak, megoldáshoz vezethet.De ne csinálj semmi drasztikusat!
Az egyik legrégebbi barátnőm most pont ilyen helyzetben van; a szülei nem fogják fel, hogy felnőtt, egyetemre jár; még mindig azt hiszik, hogy az ő dolguk beosztani az idejét, megmondani, mit mikor és kivel csináljon.
És azért ez súlyos; hiszen a lány már majdnem 19 éves!
Most patthelyzetben van, nem tudja, mit tegyen, mert 15-16 évesen sosem lázongott, nem vívta meg az akkor szokásos harcokat, így most szenved, még mindig a szülei életét kell továbbra is élnie; ő a szeretet-pótlék, anyuci-apuci pici lánya, és ha nem tesz semmit,akkor 25 évesen is ugyanez lesz...
No persze én nem fogom annyiban hagyni !
De egy fontos;mindig gondoljatok a szüleitek lelkére is; csak úgy lelépni,kikapcsolni a telefont...szegények még szívrohamot kapnak!
Minden rendbejön hamarosan; ezt még ki kell bírnotok!!Tudom, ez most cseppet sem vígasztal, de utólag minden megszépül !
Nemrég találtam meg az egyik búcsúlevelemet; szenzációs.
Ja; és EdWood kedves; ajánlom Neked az Órák című mozit; a női lélek szabadság utáni vágyának megértésére !
no jóéjtpuszi
'a prayer for the wild heart,kept in cage'
angelina válaszolt a következő témában: Gondolatok
Oisin írta: Amit leírtál az egy tipikus szülő-gyerek konfliktus, általában az ember 16 éves kora körül szokott átesni ezen, amikor rá kell ébresztenie a szüleit h már nem gyerek, és igénye van arra h saját maga döntse el, mi jó neki, valamint arra h képes elég éretten és felelősen gondolkodni ahhoz h ezt meg is tegye. Ezt a szülők általában nehezen ismerik el, mert ez azzal jár h egyrészt szembe kell nézniük a saját korukkal (Űristan már ilyen öreg vagyok h felnőttek a gyerekeim? effektus), másrészt meg kell változtatniuk az életmódjukat, az energiáik egy részét amit addig a gyerekeik nevelésére fordítottak át kell csoportosítaniuk az életük más területére, új célokat kell találniuk, ami leköti ezt az energiát. Tehát ez nem könnyű, de ha normális a kapcsolatuk a gyerekükkel és a világgal, vagyis van mire fordítani ezt a felszabaduló energiát, akkor néhány komoly beszélgetés után fokozatosan csökken az ellenállásuk. A kérdés az h mi van ha nem? Hát szvsz ebben az esetben nincs más (jó) megoldás, mint vállalni a nyílt konfrontációt. Nem rögtön ezzel kell persze kezdeni, meg kell próbálni elmagyarázni nekik h felnőttél, jobban tudod mi a jó neked, mint ők, és h milyen fontos neked h hagyják h a saját életedet éld. Meg kell próbálni meggyőzni őket h elég érett vagy hozzá h a saját életeddel kapcsolatban döntéseket hozz. Adott esetben pld. ha nem akarnak elengedni valahova, pedig neked fontos lenne, el kell magyarázni h ez neked milyen fontos, és meg kell értetni velük h magyarázattal tartoznak. Ha van vmilyen számodra is belátható, elfogadható indokuk, akkor azt érdemes elfogadni, de ha nincs, és főleg akkor ha nem hajlandóak magyarázatot adni, hanem elintézik egy csak-kal, akkor szvsz az egyetlen (jó) megoldás ha fogod magad és engedély nélkül is elmész. Hagysz nekik egy cédulát h tudják hol vagy és kb. mikor jössz haza. Ne felejtsd el kikapcsolni a telkódat, ha van. Az eset után alighanem elkerülhetetlen a lelki fröccs, ennek során újra próbálkozhatsz azzal h meggyőzd őket, értelmetlen amit csinálnak. Ha nem fogják fel, valószínűleg menthetetlen a helyzet. Csinálj amit akarsz és ne is foglalkozz velük. Ha kirúgnak otthonról, a barátaid segíthetnek, Ha bezárnak, kérj segítséget, ahhoz ui. nincs joguk.
Hű
Ezt énis átéltem;nem egyszer; nem az a megoldás,ha lelépsz, de néha, ha azt teszed, amit tiltanak, megoldáshoz vezethet.De ne csinálj semmi drasztikusat!
Az egyik legrégebbi barátnőm most pont ilyen helyzetben van; a szülei nem fogják fel, hogy felnőtt, egyetemre jár; még mindig azt hiszik, hogy az ő dolguk beosztani az idejét, megmondani, mit mikor és kivel csináljon.
És azért ez súlyos; hiszen a lány már majdnem 19 éves!
Most patthelyzetben van, nem tudja, mit tegyen, mert 15-16 évesen sosem lázongott, nem vívta meg az akkor szokásos harcokat, így most szenved, még mindig a szülei életét kell továbbra is élnie; ő a szeretet-pótlék, anyuci-apuci pici lánya, és ha nem tesz semmit,akkor 25 évesen is ugyanez lesz...
No persze én nem fogom annyiban hagyni
!De egy fontos;mindig gondoljatok a szüleitek lelkére is; csak úgy lelépni,kikapcsolni a telefont...szegények még szívrohamot kapnak!
Minden rendbejön hamarosan; ezt még ki kell bírnotok!!Tudom, ez most cseppet sem vígasztal, de utólag minden megszépül
!Nemrég találtam meg az egyik búcsúlevelemet; szenzációs.
Ja; és EdWood kedves; ajánlom Neked az Órák című mozit; a női lélek szabadság utáni vágyának megértésére
!no jóéjtpuszi
'a prayer for the wild heart,kept in cage'
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148535
Írta: Gandalf
Gandalf válaszolt a következő témában: Gondolatok
Oisin, én ismertem már ilyen esetet, s nem vezet semmi jóra!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148437
Írta: Silcucc
"...valamiben hinni kell, akkor is, ha nem felel... melléd ül és koccint veled az Isten..."
Silcucc válaszolt a következő témában: Gondolatok
Rogue: először is, bocs a névért, tényleg nem jól olvastam.... 
Másodszor, annak örülök, hogy nem vagy depis... Az üresség meg majd elmúlik... Próbáld kitölteni, pl. szeretettel...
A szülőkről annyit,apám rohadt keményen fogott/fog a mai napig, 18 éves fejjel, minden percemről el kell számolnom neki, de az elmúlt pár éve alatt egész jól összecsiszolódtunk, és kezdi megszokni, hogy nem ismeri minden barátomat személyesen. Viszont ami nekem bejött, az az volt, hogy sokat meséltem a barátaimról, elmeséltem,hogy miket csináltunk együtt, hova szeretnénk menni, aztán egy fél év után "véletlenül" úgy alakult, hogy találkoztak... Pl. húsvéti locsolásnál, vagy szalagavató próbán, vmi ilyesmi indok mindig van... Azóta, ha csak megemlítem a nevüket, bárhova el vagyok engedve! Próbáld ki, hátha...
Másodszor, annak örülök, hogy nem vagy depis...
Az üresség meg majd elmúlik... Próbáld kitölteni, pl. szeretettel...A szülőkről annyit,apám rohadt keményen fogott/fog a mai napig, 18 éves fejjel, minden percemről el kell számolnom neki, de az elmúlt pár éve alatt egész jól összecsiszolódtunk, és kezdi megszokni, hogy nem ismeri minden barátomat személyesen. Viszont ami nekem bejött, az az volt, hogy sokat meséltem a barátaimról, elmeséltem,hogy miket csináltunk együtt, hova szeretnénk menni, aztán egy fél év után "véletlenül" úgy alakult, hogy találkoztak... Pl. húsvéti locsolásnál, vagy szalagavató próbán, vmi ilyesmi indok mindig van... Azóta, ha csak megemlítem a nevüket, bárhova el vagyok engedve!
Próbáld ki, hátha... "...valamiben hinni kell, akkor is, ha nem felel... melléd ül és koccint veled az Isten..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148406
Írta: Supersonica
Supersonica válaszolt a következő témában: Gondolatok
Számomra annyira furcsa, hogy valakit a szülei ennyire szigorúan fognak, bár hozzáteszem, a maguk korában az én szüleim is lázadók voltak (sőőt, hippik), így sajnos már eleve ez a példa lebegett előttem, ezért már 12 éves koromban elkezdtem a korlátaimat feszegetni, 15 éves koromban meg már le is döntöttem mindet ... mindezt úgy, hogy nem züllöttem el, végigjártam az iskolát, csak nem bírtam elviselni, ha be akartak korlátozni, ha tudni akartak minden percemről...
Gandalffal egyet értek, tényleg csak fokozatosan, lépésről lépésre lehet meggyőzni a szülőket, ez jó taktika... egy-egy szolidabb talira kísérjenek el, lássák meg, hogy kikkel vagy ott (szvsz akkor is veszélyes a net... akárki akármit mond, és nagyon boldog vagyok, hogy fiatalabb koromban még nem volt ilyen, sajnos belefutottam én is néhány hazudós, aberrált emberbe, de kötöttem életreszóló barátságokat is..., amúgy kb. 8-9 éve netezem), másképp nem fog menni.
... mindezt úgy, hogy nem züllöttem el, végigjártam az iskolát, csak nem bírtam elviselni, ha be akartak korlátozni, ha tudni akartak minden percemről...Gandalffal egyet értek, tényleg csak fokozatosan, lépésről lépésre lehet meggyőzni a szülőket, ez jó taktika... egy-egy szolidabb talira kísérjenek el, lássák meg, hogy kikkel vagy ott (szvsz akkor is veszélyes a net... akárki akármit mond, és nagyon boldog vagyok, hogy fiatalabb koromban még nem volt ilyen, sajnos belefutottam én is néhány hazudós, aberrált emberbe, de kötöttem életreszóló barátságokat is..., amúgy kb. 8-9 éve netezem), másképp nem fog menni.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
21 éve 4 hete #148311
Írta: Ronat/Szméagol
Ronat/Szméagol válaszolt a következő témában: Gondolatok
Sziasztok!
Hát igen csatlakoznom kell hozzátok. Nem sorolom el a problémáimat... Ti is ismeritek. A felnőtté válás szörnyű és ami előny van benne, azok elfeledhetők. Amikor alsós osztályba jártam minden osztálytársam arra vágyott, hogy felnőtt lehessen. Én valahogy már akkor is ódzkodtam ettől a dologtól. És ez másig így van. Gyermek szeretnék maradni és a bennem rejlő gyermeket megőrzöm minden adódó lehetőség által. Én még nézek rajzfilmeket. Én még olvasok meséket. (Egyébként a mesék egyébként is örök értékűek.) Én még emlékezek.
Régen bármiért el tudtam sírni magam. Jószerével nem volt nap, amelye nem áztatta könny az az arcomat. Az utóbbi időben (1 évben) elfelejtettem. Mert megtabultam félni. Félek, hogy ha kimutatom a gyengeségem elemésztenek, kinevetnek, megtámadnak az Ellenségek. Nagyon rég nem sírtam. Ezért mára a legkisebb apróságtól is képes lennék zokogni. De ezek az "apróságok" mindig az iskolában érnek. És ott mindig visszafojtom. De otthon nem tudok sírni...
Na, valaki végre őket is észreveszi! Nem szeretem azokat a kamaszokat, akik bugyuta módon a szüleik ellen lázadnak, nem a világ ellen. Persze ellenük könnyebb. Nem mondom van, hogy elszáll az agyam, de mindig bocsánatot kérek néhány puszi kíséretében. Akkor is, ha sérti a büszkeségem...
Könyvajánló: Olvassátok el Vekerdy Tamás Kamaszkor körüljét. Isteni könyv. Nekem el tudta oszlatni néhány félelmemet.
Hát igen csatlakoznom kell hozzátok.
Nem sorolom el a problémáimat... Ti is ismeritek. A felnőtté válás szörnyű és ami előny van benne, azok elfeledhetők. Amikor alsós osztályba jártam minden osztálytársam arra vágyott, hogy felnőtt lehessen. Én valahogy már akkor is ódzkodtam ettől a dologtól. És ez másig így van. Gyermek szeretnék maradni és a bennem rejlő gyermeket megőrzöm minden adódó lehetőség által. Én még nézek rajzfilmeket. Én még olvasok meséket. (Egyébként a mesék egyébként is örök értékűek.) Én még emlékezek.Régen bármiért el tudtam sírni magam. Jószerével nem volt nap, amelye nem áztatta könny az az arcomat. Az utóbbi időben (1 évben) elfelejtettem. Mert megtabultam félni. Félek, hogy ha kimutatom a gyengeségem elemésztenek, kinevetnek, megtámadnak az Ellenségek. Nagyon rég nem sírtam. Ezért mára a legkisebb apróságtól is képes lennék zokogni. De ezek az "apróságok" mindig az iskolában érnek. És ott mindig visszafojtom. De otthon nem tudok sírni...
Gandalf írta: És az ő érzéseiket ki érti meg? Az ő aggodalmaikra talán kellően odafigyelünk, át tudjuk-e érezni úgy, hogy még nem vagyunk szülők? Lehet, hogy pont azért félnek, mert ők is voltak fiatalok, s tudják, milyen kockázatoknak vagyunk kitéve...
Na, valaki végre őket is észreveszi! Nem szeretem azokat a kamaszokat, akik bugyuta módon a szüleik ellen lázadnak, nem a világ ellen. Persze ellenük könnyebb.
Nem mondom van, hogy elszáll az agyam, de mindig bocsánatot kérek néhány puszi kíséretében. Akkor is, ha sérti a büszkeségem...Könyvajánló: Olvassátok el Vekerdy Tamás Kamaszkor körüljét. Isteni könyv.
Nekem el tudta oszlatni néhány félelmemet. Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 1.642 másodperc
