BESZÉLGETŐS topic

Felagund írta:

Aeglos írta: kB: 1 év egyedüllét

kb 19 év effektív egyedüllét...

Én mindig egyedül voltam eddig, de volt olyan idő h ezt úgy kellett átélnem, hogy ráadásul szerelmes is voltam

Rogue/Arwen írta: Azt érzem, amit leírtál. De ha ezt belátom, bevallom magamnak, akkor ez tovább fog fejlődni. és lehet, hogy cask nekem van ilyen érdekes lelkem, de már tapasztaltam: ha valamit elfogadok belül, akkor annak megfelelően kezdek viselkedni, megint bedepizek, mert tudom, h. nem lehet semmi, stb, stb. Úgyhogy elmesélem magamnak, h. nem vagyok belé szerelmes /ami 1előre igaz, de lehet, h. amúgy sem lennék - csak akkor miért vok féltékeny, akárhányszor csajjal látom?!/, és remélem, ok lesz.

Hát, el kell döntened mit akarsz. Tapasztalatom szerint nagyon sok ember úgy ugrik fejest egy kapcsolatba, hogy azt se tudja mit akar tőle, és ezétr azt se, hogy esetleg komolyan megsérülhetnek (lelkileg persze, bár ki tudja ). Ha tudod mit akarsz, akkor tudsz irányítani, és a kaocsolatod eléri a célját, ami - jó esetben - a Te lelki kiteljesedésed

Rogue/Arwen írta: Azt érzem, amit leírtál. De ha ezt belátom, bevallom magamnak, akkor ez tovább fog fejlődni. és lehet, hogy cask nekem van ilyen érdekes lelkem, de már tapasztaltam: ha valamit elfogadok belül, akkor annak megfelelően kezdek viselkedni, megint bedepizek, mert tudom, h. nem lehet semmi, stb, stb. Úgyhogy elmesélem magamnak, h. nem vagyok belé szerelmes /ami 1előre igaz, de lehet, h. amúgy sem lennék - csak akkor miért vok féltékeny, akárhányszor csajjal látom?!/, és remélem, ok lesz.

Azért vagy féltékeny, mert ez egy furcsa utánérzés. Lehet h ez 10 év múlva is igy lesz

Aeglos írta: kB: 1 év egyedüllét

kb 19 év effektív egyedüllét...

Azt érzem, amit leírtál. De ha ezt belátom, bevallom magamnak, akkor ez tovább fog fejlődni. és lehet, hogy cask nekem van ilyen érdekes lelkem, de már tapasztaltam: ha valamit elfogadok belül, akkor annak megfelelően kezdek viselkedni, megint bedepizek, mert tudom, h. nem lehet semmi, stb, stb. Úgyhogy elmesélem magamnak, h. nem vagyok belé szerelmes /ami 1előre igaz, de lehet, h. amúgy sem lennék - csak akkor miért vok féltékeny, akárhányszor csajjal látom?!/, és remélem, ok lesz.

Felagund írta:

Aeglos írta:
Én is kb. egy évet végigszenvedtem, és tudtam ,hogy ezt kutyaharapást csak szőrével lehet gyógyitani...

A szerelemben ez szvsz nem igaz. Egy pár hónapos egyedüllét egy kapcsolat után sztem sokkal hatékonyabb, mint egy olyan kapcsolat, amibe az ember úgy ugrik fejet, hogy meg se nézi mi lesz...

Jaj dehogy értem igy
nem is volt kapcsolat.. csak én voltam szerelmes
kB: 1 év egyedüllét
És tudtam, h az előzőt csak egy később jövő új fogja elfeledtetni...

NE!

Ne nyomd el! Ha a lelked tiltakozik ellene, úgyse tehetsz semmit, csak magadnak ártasz! A legfontosabb az: DÖNTSD EL MIT ÉRZEL!!! És aztán cslekedj akként! Ehhez persze elég mély önismeret kell, ezt se árt gyakorolni Ha valamit megtanultam a szerelem-témáról, hát ez az!

Nem érdekel, akkor is el fogom nyomni. Ezzel a sráccal én már az életben nem fogok összejönni, ne kérdezzétek miért, tudom és kész. Nem szabad, mert kikészülök.

Rogue/Arwen: sajnos ezt én ÁTÉLEM NAP MINT NAP!
Nem volt nehéz leírni

Aeglos írta:
Én is kb. egy évet végigszenvedtem, és tudtam ,hogy ezt kutyaharapást csak szőrével lehet gyógyitani...

A szerelemben ez szvsz nem igaz. Egy pár hónapos egyedüllét egy kapcsolat után sztem sokkal hatékonyabb, mint egy olyan kapcsolat, amibe az ember úgy ugrik fejet, hogy meg se nézi mi lesz...

Felagund írta:

Rogue/Arwen írta: Nem tudom...azon gondolkozom, hogy szerintem bizonyos mértékig őt örökké szeretni fogom valahol...

Igen, de az átalakul valami mássá, ami már nem szerelem, nem is barátság, valami kellemes, egyszersmind kicsit szorongató érzés, amit az együtt töltött időre való (óhatatlan) emlékezés okoz. Na EZT kell szvsz a helyére tenni, mert ebből lesznek a nagy újrakezdések, akkor is, ha már semmi esély sincs, és ezt mindketten tudják is...
És azután csak még rosszabb lesz...

Ez az...leírtad, amit én nem tudtam...

Valóban nem. A kapcsolatban érezni kell. Az benne a szép. De azért legyen észnél az ember, mert könnyen saját magába döfi a kést.

Rogue/Arwen írta: Nem tudom...azon gondolkozom, hogy szerintem bizonyos mértékig őt örökké szeretni fogom valahol...

Igen, de az átalakul valami mássá, ami már nem szerelem, nem is barátság, valami kellemes, egyszersmind kicsit szorongató érzés, amit az együtt töltött időre való (óhatatlan) emlékezés okoz. Na EZT kell szvsz a helyére tenni, mert ebből lesznek a nagy újrakezdések, akkor is, ha már semmi esély sincs, és ezt mindketten tudják is...
És azután csak még rosszabb lesz...

Rogue/Arwen írta: Volt nekem egy srác, 5 hónap alatt sikerült elfelejtenem (ő volt az első), és nagyon szerettem. Vszínűleg az akkori szenvedésembe az is beletartozott, hogy első szerelem, meg hasonlók...De mivel ő a legjobb barátom, lassanként (nem is olyan lassan) kezdem benne meglátni azokat a dolgokat, amikért nagyon-nagyon lehet szeretni, és nem csak amolyan "első-szerelem"-módon. És nagyon félek, hogy újra beleszeretek, mert az életem legrosszabb időszaka volt az az 5 hónap..
Na mindegy, mestere vagyok az önmanipulációnak, majd elnyomom ezt magamban valahogy...

Én is kb. egy évet végigszenvedtem, és tudtam ,hogy ezt kutyaharapást csak szőrével lehet gyógyitani... Meg is tetszett vlki nemsokára, és amikor őt elfelejtettem szabadultam fel úgy NAGYJÁBÓL
De mindez nem ment volna a Szilmarilok
nélkül

Rabyn: Tényleg nagyon törékeny, de lehet benne gyakorlatot szerezni(ha ez igy érthető) pl.: Nekem nagyon sokáig csak fiúk voltak a barátaim (kiskoromban) a lányok egyenesen kiútáltak De szerencsére ez már máshogy áll

Igen, de csak a következőig. Legalább is én nem kezdek addig új "kapcsolatba" (vicces ezt írni velem kapcsolatban), amíg a másikat teljesen "le nem rendeztem"

Nem tudom...azon gondolkozom, hogy szerintem bizonyos mértékig őt örökké szeretni fogom valahol...

Tiszta.

Még mindig nem tudtad elfelejteni M-et

(bocs, de ez a helyzet [szerintem])

[size=9:4a2tkga5]100.[/size]

Fú, inkább leírom egyben. Volt az első. Hívjuk M-nek, jó? 5 hónap alatt elfelejtettem, igazán. Összejöttem valakivel, csak hogy legyen (tartott kb. 3 hétig). Aztán most nyár elején összejöttem egy emberrel, akit tényleg szerettem. Pont a tábor előtt lett vége, miattam. És most félek, hogy beleesek az M-be, aki az első volt. Tiszta?

Márminthogy az újjal?

Öööö, nem, akkor már el volt felejtve az első szerelem. Ez holtbiztos. Csak most vannak a bajok megint.

Hát, nem tudom... BIZTOS hogy nem azért jöttél össze azzal az illetővel hogy: "bárkivel, csak felejteni"? Nem akarom az érzéseid szentségét megsérteni, de ebben az esetben szoktak az emberek így érezni, mint most Te.

Felagund: khm, én már rég átestem a felejtési projecten...Azóta már össze is jöttem vkivel, és akkor tényleg nem érdekelt az elített legjobb barát...de most nem tudom jajjjj

Úgy érted átcsap SZERELEMBE?

Felagund: létezik, csak nagyon NAGYON törékeny

Igazából már lassan-lassan oldódik a dolog, de igazán jó szvsz akkor lesz, ha találsz valaki mást magadnak. Tudom, hogy ez kicsit durván hangzik, de nekem asszem ez segít (jelen idő, mert mindkét folyamat még tart, bár ez így még elég sz*r). Úgy értem akkor már nyugodtan barátkozhatsz vele, mert a MÁSIK helyet a szívedben már betölti más, és tisztán baráti kapcsolatot tudsz vele kialakítani (bár szerintem IGAZI fiú-lány barátság nem létezik, de ez megér egy újabb vitát

Én meg attólfélek, hogy nem vagyok elég nagy mestere...

Rogue/Arwen írta: Volt nekem egy srác, 5 hónap alatt sikerült elfelejtenem (ő volt az első), és nagyon szerettem. Vszínűleg az akkori szenvedésembe az is beletartozott, hogy első szerelem, meg hasonlók...De mivel ő a legjobb barátom, lassanként (nem is olyan lassan) kezdem benne meglátni azokat a dolgokat, amikért nagyon-nagyon lehet szeretni, és nem csak amolyan "első-szerelem"-módon. És nagyon félek, hogy újra beleszeretek, mert az életem legrosszabb időszaka volt az az 5 hónap..
Na mindegy, mestere vagyok az önmanipulációnak, majd elnyomom ezt magamban valahogy...

Látod ez velem is így volt (van), csak én nem vagyok ilyen nagy mestere az önmanipulációnak <szomorkás mosoly>

Volt nekem egy srác, 5 hónap alatt sikerült elfelejtenem (ő volt az első), és nagyon szerettem. Vszínűleg az akkori szenvedésembe az is beletartozott, hogy első szerelem, meg hasonlók...De mivel ő a legjobb barátom, lassanként (nem is olyan lassan) kezdem benne meglátni azokat a dolgokat, amikért nagyon-nagyon lehet szeretni, és nem csak amolyan "első-szerelem"-módon. És nagyon félek, hogy újra beleszeretek, mert az életem legrosszabb időszaka volt az az 5 hónap..
Na mindegy, mestere vagyok az önmanipulációnak, majd elnyomom ezt magamban valahogy...