Marach - Beszélgetések

Szemügyre veszem az oltárt, keresem az eredetére utaló nyomokat. Feltérképezem, hogy szükség esetén fel tudok-e mászni a fára. Megpróbálom elzavarni a menyétszerű ragadozót. Kővel, ággal dobálózva. Emberi nyomokat keresek. Miután a témát kimerítettem, sürgetőleg lépek fel:
Emberek el kellene indulnunk valamerre! HA lehet lefelé. Mert ugye nem akartok itt éjszakázni? Keresni kell valami lakott települést, ahonnan könnyen hazajuthatunk.
(rajtam top van, meg egy 7/8-ados nadrág beige színű mindkettő. Zsebemben egy csoki, a táskám eddig nem került elő, de erőteljesen keresem.) Nyaggatom Telcot, hogy adjon egy kis nyomatékot a szavaimnak.

Anyám reagja:
Biztos ami biztos alapon állandóvá válik, hogy jobbkezem a zsebemben van, a bicskámat fogva... sosem lehet tudni... az építmény érdekel, de azért annyira nem, hogy túl közel menjek hozzá, vagy a fához. Inkább a ricsajozók kötik le a figyelmemet, elvégre akár ránk (a többiekre, akik alatta vannak, mer én nem, az tuti:))is eshet valamelyik. Meg inkább a környezetet figyelem tovább, leginkább további élőlényeket próbálok észrevenni (akármilyet), nem szeretném, hogy csak úgy meglepjen valami.... Ja, és ha Eiám meg akar nézni valamit, akkor arra az időre elengedem magam mellől.... de utána várom vissza szemmel tartom amíg nincs mellettem

Én reagom //elnézést, de képtelen vok E1ben írni//
*rögtön a ricsaj forrásához siet észre sem véve, hogy közben elengedte Anyja kezét. Egy pillanatra megtorpan midőn meglátja a gyönyörű oltárt, mely az idők folyamán talán mégszebb lett. Nem vizsgálja sokat, csak egy gyors pillantást vet rá, előbb a zaj forrását kéne megszűntetni. Kérdőn Telre néz, ha ő nem figyel ide, ami viszont elég lehtetlen - egy madárcsapat igencsak hangos tud lenni, akkor meg is kérdezi, h mianyákot csináljanak. A lehetséges ennivalóforrásal most nem törődik, egyébként is fotoszintetizálni tanul. Tehát... az oltár mellett megáll és tenni akar valamit szegény madarakért, de mivel gyökér az állatokhoz megilyenek, ezért nagyon örülne hogyha valaki intézkedne, márpedig gyorsan. Ha senki nem tesz semmit (de csak a legvégső esetben!) akor megpróbál a fészek közelébe érni kzével, remélve h nem lesz semmi baja.*

Kis tanakodás után kis csoportokban eltávolodtok egymástól húsz-harminc méterre, hogyy megtaláljátok az utat vagy valamit. Semmilyen nyom nem utal arra, hogy miként kerültetek ide. A nap lassan délutánivá fakul, a levegő meleg és szomjassá tesz.

Az első felderítőtúra során különös ricsajra lesztek figyelmesek: valami madárraj veszekszik. Amikor megközelítitek a helyet, egy különös, két ember magas, kőből faragott imahely-szerűséget vesztek észre. Van polc a gyertyáknak és hely a térdepléshez. Sajnos nagyon kopott a kő semmilyen jelet vagy feliratot nem lehet egyértelműen kivenni, különösen, hogy jól láthatóan hosszú évek munkájával madárguanó borítja a tetejét. Valaki megkockáztatja, hogy ez a rómaiak idején itt élt kelták idejéből maradhatott fenn.
A ricsaj a kőépítmény feletti fáról származik, ahol nagy, bolyhos, fészekszerű ágfonatokat láttok. Vagy tíz-tizenöt madár verekszik, ha jól látjátok, valami menyétszerű ragadozóval. Úgy tűnik, a fészkeket akarja kirabolni.
A fa egyébként elég különös. Magas, a törzse széles, de az ágai, levelei inkább a szederre emlékeztetnek és elég tüskés is. A földön elég sok hullott szederszerű gyümölcs látható, de sajnos a guanóval keveredik. A fán azért még van elég.
Reagáljatok mind, szerdán folytatás...

huh csak holnap lesz erőm szálakat szőni...

*Szofi mozdulatait látva ösztönösen arrébbhúzódok lgalább addig, amíg nem érzem a cigifüstöt - természetesen magával vonszolom Anyámat. És Laurelint, hogyha még mindig velünk beszéget. Erősen forgatom a fejem jobbra-balra, feltámadt bennem az "ismerjük-meg-környezetünket" inger. Így hát kérlelően nézek Anyámra, ő meg nem akar eljönni onnan, viszont a kezünk nagyjából összeforrt, tehát újfent arrébbvonszolom. Nem messze, látjuk a többieket, Anyám szabadon maradt keze meg a bicskáján nyugszik a zsebében. Ráadásul mivel látom, hogy sántít, ezért a felderítő túrából nem lesz több 20-30 méternél. HA felfedezünk vmit (Tel?), akkor természetesen én közelebb akarok menni, Anyám meg szólni a többieknek, ha nem fedeztünk fel semmit akkor meg nagyjából ezt a 20-30 méteres körzetet járjuk.(persze erdőben így is el lehet tévedni, főleg ha egy Réka irányítja a csapatot, de mi reménykedünk benne hogy nem sikerült eltévednünk.)*

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisakdíszebédszünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmásvilágbéke-
konferenciabeszélgetéstémazáróvonalvezetéstan

(vezetéstan=hogyan kell vezetni embereket, céget,stb)

Ha nem jó, töröljétek ki!

Először az öcséimet keresem. Észreveszem, h csak az egyik van velünk. Leesik, h csak a marachosok vannak itt.
- Remélem, a többieknek nincs semmi bajuk!
Megjegyzem, h valamennyire gagyogok németül.
Megnézem a mobilomat és megpróbálom felhívni Esgalt.
Ha nálam maradt a kis szütyőm, akkor nálam vannak az irataim, pénzem (kb 300-500 Ft), bicskám az övemen.
A szütyőmben víz is volt. Farmer volt rajtam, sportcipő, trikó- derekamon ing.
- Mennyi kajánk, piánk maradt? Meleg cucc? Le7,h az erdőben kell aludnunk. Keresni kéne egy barlangot.
Vagy el kéne indulni lefelé, ahogy Lau Anyánk mondja. Telcontar, nincs nálad iránytű?
(KM, KB MENNYI/MILYEN AZ IDŐ?)
Szütyőben cigi. Rágyújtok. Megnézem, hány szál van még (kb 5-7).
Megkérdezem Deadant alias Tüdőt és Magot nekik mennyi cigijük maradt.
-Elemlámpa van valakinél? Nálunk Deadannal és Maggal van öngyújtó

Felkelek, észreveszem, hogy mi történt, hogy nincs busz se csomagok, se többiek (OK, kanál sincs ). Gondolkodni kezdek, hogy vajon hova tűnt mindez, és hogyan. Majd kicsit pánikba esek, de nem nagyon mutatom ki. Végighallgatom Laurelint, majd megjegyzem, hogy én nem tudok németül egy árva szót sem, és hogy akkor már mi a francért nem Spanyolországba csöppentünk (mert spanyolul tudok... ). Aztán leülök, és várom, hogy mi lesz...

tábortűzfényszórólaposztásjel-
képkockasajtevésrohamsisak-
díszebédszünetjelzésérték-
határőrségváltásszorzótábla-
képmásvilágbékekonferencia-
beszélgetéstémazáróvonalvezetés

Nem a szóláncok nyújtják ki. Valamiért nem tördeli rendesen a hosszabb hozzászólásokat.

[nem kötekedni akarok, de nem lehetne a szóláncokat kicsit megtörni? lassan teljesen átláthatatlan lesz a topik ]

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisakdíszebédszünet-
jelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmásvilágbékekonferenciabeszélgetés-
témazáróvonal

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisak-díszebédszünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmás-világbékekonferenciabeszélgetéstémazáró

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésroham
sisakdíszebédszünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzó
táblaképmásvilágbékekonferenciabeszélgetéstéma

telcontar írta: (NINCS BUSZ, se csomag)

(se kanál. :biggrin2:) (bocs....)

(NINCS BUSZ, se csomag)

tábortűzfényszórólaposztásjelkép-
kockasajtevésrohamsisakdíszebéd-
szünetjelzésértékhatárőrségváltás-
szorzótáblaképmásvilágbéke-
konferenciabeszélgetés

általánosságban igyekszem megnyugtatni a nyugtalankodókat, egy mosoly, pár jó szó. Holnap ilyenkor otthon leszünk:-)

Ha egymással akartok valamit kezdeni, beszélni stb, amit a többiek nem feltétlenül látnak vagy hallanak, akkor használjátok a privit. És én is kérek belőle egy másolatot.
Hasonlóan, nekem is lehet írni, nem csak én fogok küldözgetni. Ha pedig a többiekkel is meg akarjátok osztani, nyugodtan beírogathattok a közösbe.
Minden üzenetet rögzítek és a végén nyilvánossá tesszük. Talán valami iromány is születik belőle.
(c) már foglalt...

Látótávolságon belül körbenézek, csak úgy a rend kedvéért.Eián és Lélin látva az aggodalmat odamegyek hozzájuk és beszélek hozzájuk.

(ha belső monológot vagy egyéb privát megjegyzést szeretnétek tenni, azt priviben intézzétek hozzám.)

*a kézszorítás hatására teljesen kitisztul elméje, s rádöbben, hogy ez most nem egy újabb álom, hanem maga a valóság. Érzi Anyja remegését, s úgy hiszi, lassan rajta is úrrá lesz. Félelem kúszik a szívébe, de egyátalán nem mutatja ki... még. Sajnos eléggé jellemző rá, hogy ha valami ismeretlennel áll szemben ahonnan esetleg visszafordulni lenne jobb, csakazértis továbbmegy. De most csak áll ledöbbenve, majd gyors számolásba kezd és megállapítja hogy Marach egész népe ittvan. De a busz s a többiek szublimáltak, ami minden csak nem megynugtató.* Eia nem tud németül... *folytatja Anyja szavait ösztönösen, már megszokta hogy rengetegen azt hiszik hogy 9 év némettanulás használt valamit, pedig nem. Kérdéseket nem tesz fel, csak kiváncsian forgatja a fejét, továbbra is szorosan Anyja kezét fogva.*

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisakdíszebéd-
szünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmásvilágbékekonferencia

*Már a buszon sem voltam túl jó állapotban a sofőr vezetési stílusa miatt, azazhogy aggódtam elég sokat... Felébredés és körülnézés után "enyhe" félelem jár át, amint felfogom, hogy milyen a környezetem... Körbenézve először észre vevén, hogy páran még itt vannak, de sokan nincsenek, akiknek kellene, mégjobban bepánikolok. Először fölállva Eiához megyek, és megtudakolom, jól van-e. Azután megpróbálok körbenézni (vagy talán együtt), hogy látok-e valakit, vagy valamit, ami utalhat arra, mi történt velünk és leginkább, hogy hol vannak a többiek, de 6 méternél nem megyek távolabb a csapattól. És megpróbálok a tájon ismerős dolgokat felfedezni, vagy bármi beazonosíthatót. Persze mindezt sántítva, mert a bal térdem azért sikeresen beütődött. Laulerin szavaira visszamegyek hozzájuk, Eiához (ha eddig nem volt velem) és megfogom a kezét, így könnyedén érezheti rajtam, hogy remegek (Ha a zsebeim tartalma megmaradt, akkor megnyugvással tölt el, hogy a bicskám és a kockáim nálam vannak)*
- Eiám tud németül. Meg Gandalf *szólok Laulerillnnek* - De mi történt? Hol vannak a többiek? És hol vagyunk? *hangomon meg rajtam könnyen észrevehető, hogy félek... így nem kapcsolok, h megnézzem, hogy nálam van-e a mobilom.*

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisakdíszebéd-
szünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmásvilágbéke

.

*az egész utat sikerült (kanyaroktól függően) rövidebb-hosszabb érbenléttel tarkítva végigaludnia, amit az erdőben aligha fog megtenni.* MiazEru... ? *motyog döbbenten körülnézve.* Ez nem Szombathely lesz... *állapítja meg magának nagy bölcsen és még mindig kómásan. Laurelin szavai csak félig jutnak el agyáig, és így is csak a határőrös részre figyel fel, majd visszaemléxik a kedves bácsira aki nem ijedt meg kedvenc páncélos csapvezünktől. Tehát összességében meglhetősen félálomba vagyis sehogysem figyel fel a körülöttük történt eseményre. Ha majd valaki nyakon önt, esetleg. :sleepy: *

Laurelin írta: tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisakdíszebéd
szünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmás

tábortűzfényszórólaposztásjelképkockasajtevésrohamsisakdíszebéd
szünetjelzésértékhatárőrségváltásszorzótáblaképmásvilág

Hé emberek gyűljünk össze és próbáljuk megkeresni az utat! Működik a mobilotok? én is megnézem az enyémet, hívhatunk rajt segítséget! Lefele kell elindulni, ha a velemi vagy szombathelyi erdőségekben vagyunk akkor vagy egy utat vagy a Rábát hamar megtaláljuk. De lehet, hogy átkeveredtünk osztrákba. Van valakinél útlevél? tud valaki némtül? Lehet, hogy meg kell értetnünk magunkat a határőrökkel.- Ezeket mondom

tábortűzfényszórólaposztásjelkép-
kockasajtevésrohamsisakdísz-
ebédszünetjelzésérték-
határőrségváltásszorzótáblaképmás

A kaland
I fejezet.

( A sztori nem lesz fejezetekre bontva, de valahogy el kellett kezdeni és ez sem tűnik rosszabbnak bármi másnál)

Helyszín, időpont: A 2004-es velemi tábor vége. A buszra már eleve rossz eléőérzetekkel szálltatok fel, különösen, amikor megláttátok a sofőr zseniális kanyarodási technikáját. Minden előítéet amely a női sofőrökkel kapcsolatban felmerülhetett, beigazolódni látszott, különösen amikor az ellenkező irányba indult el a busz. Hiába mondtátok neki, hogy a másik sofőr nem arra ment, ő csak legyintett, mondván, hogy erre rövidebb. A hegyre felkanyarodva a hajtűkanyarokban fokozódott a félelem. Utólag nehéz volt pontosan megállapítani mi is történt, mindenki máshogy emlékezett, de egy dologban különös módon egyetértettetek: mintha az út hirtelen végtelen hosszúra nyúlt volna előttetek és többen is különös fényt véltetek látni a szemetek sarkából.
Amikor feleszméltetek, az első gondolatotok az volt: baleset történt! Zúzódások, horzsolások, kisebb sebek mindnkin, de különös módon senkinek nem történt semilyen súlyos baja. Viszont –és ezt sehogysem értettétek- csak néhányan voltatok ott. A busznak, a többieknek, és a csomagjaitoknak semmi nyoma.
Ott áltok az erdőben és számba veszitek ki is vannak ott. Különös módon szinte hiánytalanul csak Marach csapata. Mindenki írja le, mit tesz. (folyt köv. hétfőn)