Neil Gaiman és művei

A Doctor Who jövő heti epizódját (The Doctor's Wife) Neil Gaiman írta. Előzetesek:
www.bbc.co.uk/doctorwho/dw/news/ ... _110507_02

mogy írta: Itten van a Temető könyve magyarul, rendelhető, vehető (nekem kölcsönadható )
konyves.blog.hu/2010/06/24/anya_ ... _ha_halott

Komolyan képesek voltak vámpírnak fordítani a ghoulokat? :shock: Pedig van benne igazi vámpír is, bár ezt nem mondják ki egyszer sem.

Hát igen, és itt jön annak a dilemmának a gyökere, hogy olvassunk-e egyáltalán fordítást... - amire én Terry Pratchett esetében határozott nem-mel válaszoltam.

Azt meg már csak halkan mondom, hogy szlovén barátainkat hallgatva időnként az az érzésem, hogy a k is lágy hang... De el ne mondd nekik!

cortez71 írta: Mindenesetre a "Prelűdök és noktürnök" cím elég khm... nemmagyaros.

... ellenben rendkívül zenei. Mindkettő kikerülhetetlen zenei műszóként él a magyar nyelvi kultúrában.

Vigyázni kell, nehogy leejtsed?

Neil Gaiman a Colbert Showban beszél a The Graveyard Book-ról, és hogy Tolkien tette rá a legnagyobb hatást gyerekkorában:
katt ide

Izé, ha már spoilereztek, légyszi, használjátok a spoiler tag-et (itteni fedőneve: Hirdetés ), azért van.

Kar'sa írta: Kar'sa száját nagyon csúnya szavak hagyták el, mikor rájött, hogy úgy áll a helyzet, hogy a Coraline-t bizony nem vetíti egyik mozi sem angolul. 3D az hagyján, de úgy általánosságban sehogy se.

Hát akkor nézd meg a moziban magyarul, és töltsd le angolul. (Ilyen nagy igényeket már, hogy 3D, meg angolul... Örülj, hogy van mozi. Nálunk évek óta nincs. Egyáltalán.)

Ha nekem kellene most ismerkednem Gaimannel, akkor valószínűleg fordított sorrendet tartanék, mert akkor egyre jobb cuccokat olvasnék. A Good Omens viszont nekem überall kedvenc, annyira jó, hogy önszorgalomból le is fordítottam, és pár ismerős szerint, akinek megmutattam, nem is lett rossz. Viszont én tudom, hogy mekkora bakik vannak benne - főleg azért, mert Gaiman is, és Sir Terry Pratchett is (aki társszerző) hajlamos olyan poénokat csempészni a szövegbe, hogy ha egyre kihegyezed a fordítást, hogy üssön, két másikat elrontasz. Így aztán érdemesebb mindkettőjüket eredetiben olvasni. Amúgy az Aziraphale-Crowley páros szerintem azért lett annyira jó, mert abszolút összetalálkozott bennük a Pratchett-Gaiman páros. (Nem egészen egy éve volt alkalmam egy Bentley-t vezetni. Néztem az üzemanyag-szintmérőt, meg főleg a fogyasztásmérőt, és elgondolkodtam, mennyivel egyszerűbb volt Crowleynek... Az utóbbi csak "üresben" ment 20 alá. Egyébként nem az a klasszikus "Rolls-Royce-light" Bentley volt, mint Crowley-é, hanem egy mai darab.)

A Tükör és füst (Smoke and Mirror) azért is ajánlott minden tolkienitának, mert a végén van egy esszé, ami kb. Neil Gaiman válasza Tolkien A tündérmesékről írására. És ugyanakkor ad egy kis pluszt a Hó, tükör, almák című novellához, ami viszont tipikusan a "hű..." kategória. Ha Gaiman semmi mást nem írt volna, se előtte, se utána, akkor is kedvencemmé vált volna ezzel az egy írással.

Cortez71: nem tudom, nekem a Croup-Valdemar páros túlzás volt. Pont náluk nem volt meg az a "hű, ez mekkora" érzés. És összességében egy csomó olyan jelenet volt, aminél úgy éreztem, hogy rengeteget benne hagyott - főleg önmagához képest - Gaiman.
Ami az Amerikai isteneket illeti, sajnos most sikerült leamortizálnom magamat anyagilag annyira, hogy nem jön össze. Éppen ma számoltam, hogy ha a táborba is el akarok menni (igen), akkor ugyancsak rövidre kell fognom a gyeplőt.

Cortez71: nem tudod, árulják még valahol az Amerikai Isteneket? Karácsony előtt (hónapokig) próbáltam keresni, venni, de nem jött össze. Viszont összejött a Sosehol. Hát, nem tudom... A Csillagpor után csak utánérzésnek tűnt. Roppant módon zavart, hogy igazán egyetlen alakja sem volt olyan, aki megfogott volna - mondjuk mint Aziraphale és Crowley a Good Omens-ben. De azokat nehéz is überelni.
Sil: A Tükör és füstöt, és a Good Omens-t semmi esetre se hagyd ki! A Sandman-nek egy nagy hátránya van: gazdasági feketelyuk. Bármi pénzt el tud nyelni...

cortez71 írta: Közben sikerült elolvasnom a The Graveyard Bookot is, ami megérne egy hosszabb elemzést is, de egyszerűbb elintézni annyival, hogy szép is, jó is, ráadásul megkapta a Newbery-érmet, de jobbat vártam volna Gaimantől (biztos az én hozzáállásommal van a probléma, de nálam a mérce a Sandman-Amerikai istenek-Tükör és füst hármas).

Nekem ez volt most az első, amit Gaimantől olvastam. Nem olyan rossz azért (az én ízlésemnek kicsit sok benne a Dzsungel Könyve-utánérzés, de pl Silas kifejezetten rúlz), határozottan van benne valami. Látom, miért tartjátok olyan jó írónak, úgyhogy elolvasom majd a többi könyvét is (persze angolul). A filmeket ugye a könyvek után érdemes csak megnézni?