Humor

Ez a topic egyre jobb lesz :hello: :cheers: :itscool:

Nima, Olórea: :itscool: :up:

Hajnal:
Olórea: :up:
Frottír pedig itt van:

Frottír megállt az éjszakában és mereven nézett maga elé.
-Mi ez az irdatlan büdös, Vaku?
-Őőőő, tudom én, Frottír úr, a Gyúró az oka…
-Nem, most komolyan. Ez irtó büdös. Tollam, öreg haver, hová megyünk?
-Ezs a Hulladágvány. Kisss illatmécsesssek vannak a víz fölött. A tüncik rakták ide. De amelyik pocsolya fölött nincsss… büdösss… menthetetlen… De ez a sag serintem kellemesss…
-Szerintem meg nem, kis gatyás! –nézett Vaku undorral Tollam kertésznacijára, ami, talán Tollam gondosságát bizonyítandó, szép tiszta volt. Leértek a mocsárhoz. Néha egy-két fűszál keveredett a vízbe, ilyenkor Tollam kényeskedve, lábujjhegyen haladt tovább. Lassan fölkelt a nap. Frottír a szeme elé kapta a kezét.
-Jajj, ne! Ez a mocsok sárga pofa! Neeee! Nem mehetünk tovább, Tollam!
-De sietnünk kell! Itt nehézs a ssssötétben haladni. Még pissskosak lesünkkk.
-Nem érdekel! Hát nem látod? Süt a nap!
-Hát jó, Gazsdi hobbi. És a hájasss hobbi isss fél a naptól?
-Naná! Ha gazda fél, én is félek! –húzta ki magát büszkén Vaku, fel sem fogva a hájas szóban rejlő enyhe ironizmust. Frottír belefeküdt egy pocsolyába, gondosan eligazgatva benne a köpenyét. –Ez az, már kezdtem elveszteni a szagomat… -Tollam mélyet sóhajtott és egy szárazabb helyre ment.
Éjjel felkeltette a hobbikat: -Gyerünk, menni kell mosssst már! A nap mossst ment el! A hobbik keljenek fel! Már Sssshakira néni is abbahagyta azs isapfürdőzést! Jó Gazsdi, jó hobbi. Ne kövesssssétek azs illatgyertyákat… Sssak a vaníliásss, as a jó. Azs nem olyan erősss. Tollam, tollam… -ezzel elindult a pocsolyákat kerülgetve. Elég lassan haladtak, mert Frottír képtelen volt egy kis óvatosságot működtetni és így elég sokszor orrazuhant. Vaku ilyenkor merő szolidaritásból követte. Tollam utálkozva nézte őket. –Lúzerek…
-Hé Tollam, kimondtad a Z betűt! Bontsunk pezsgőt, kisfiam?
-Kusssoljon a dagadt hobbi, kusssoljonnn, mert lenyomok egy lábasssst a torkán, amit előtte kilopok a tássskájából a fejberúgásss után! –mordult fel Tollam.
-Hogy elkanászodott ez a kis görény! –súgta oda Vaku Frottírnak.
-Miért teszed ezt? Folyvást nevekkel illeted, pedig csak tréfálkozik kissé.. Igaz, Szméagollam? –kérdezte Frottír kedveskedve.
-Ne tegezsss… -válaszolt Tollam kissé sértődötten. Ekkor Frottír megint elterült a földön, Vaku rá.
-Hé, Vaku, ne fogd a kezem. Hallod, engedd el! Vakúúúbbbrrr! Vagy KICSI ÉN??? Engbbbedj elbbhrrrrhrhhhggg!!! –sikongatott Frottír, Vaku pedig már mellette állt és tanácstalanul nézte a kékeszöld színekben játszó kezet, ami ura csuklóját és nyakát szorongatta és minden bizonnyal a víz alá szándékozta húzni. Végül Tollam ugrott oda és szabadította ki Gazsdiját. –Mondtam, hogy ne kövessssd az illatgyertyát! Csak a vaníliásssat sabad követni! A többi túl erőss illatú! Megragadó… Na hússsunk innen! –mondta és pipiskedve elment a két hobbi előtt. Frottír hálásan, Vaku féltékenykedve nézett utána.

Frottír nincs, de most van más:
(Ahol csillagok vannak, ott kiégett vagy olvashatatlan)

Mazarbul könyvének utolsó lapja:


Félek. Mami, nem tudunk kijutníííí...Bepipilek...
Már megint dizsiznek lent azok a ******** orkok!
Pedig hányszor kértük már, hogy vegyenek le a basszusból...
De hiába *******. Dobok, dobok a mélyben. Egyre közelednek....
mindjárt megsüketülünk... Ha legalább nem lenne hamis ez a **** harci induló! Oh, a francba! Ki vette le a fedőt erről a ******* kútról?!
Mindegy. Még időben megfogtam a kötelet, ééés, elszakadt!...
Ég veled, kedves, találkozunk odaát!

Eltorlaszoltuk az ajtót, bár nem tudom, ki hiszi, hogy ez segít...
Mi? Mi a fene az a Durin veszte? Ááááááá....!!!! Huh, ez meleg volt, majdnem leperzselte a szakállamat.... Pedig múltkor voltam a fodrásznál...Hogy dögölne meg! Talán egyszer... Wow! Sikerült kinyitnunk a hátsó ajtót.... oh, a ********ba! Ki a fene tervezte ezt a ki*aszott termet? Mindenhol csak éléskamrák! Hogy az a... Héka, te! Mész innen a
*******ba?! Majd adok én neked ...rajtam próbálgatni a fejszét! Valaki adjon egy füldugót! Már megint a maxon van a basszus! Midjárt elfogy a tinta! Dobok, dobok az ajtó előtt... Nem tudunk kijutni halláskárosodás nélkül, elfogyott a tinta!
Nem tudunk kijutni...

?????????

A külön poén az, hogy amikor tegnap este papírra írtam, pont kifogyott a tinta az uccsó sornál!

Alyr, Niph, Gyémánt, Pippin(Kinga): :up:

Még egy kis adag:


Aztán egy ideig elkísért minket Boromir, de tovább nem jöhetett, mert helyhezkötött volt, így elbúcsúztunk tőle és Gandi megígérte, hogy beszélni fog a Felsőbb Erőkkel az érdekében, amint Völgyzugolyba érünk.
- Mikor vagyunk már ott? - kérezte Pippin, amint Aragorn mögött kullogott.
- Hamarosan Peregrin barátom. Hamarosan. Még megmászunk egy nagy hegyet, accán át egy folyón, megint egy hegy, egy síkság..... - kezdte el Aragorn.
- Hagy' má' abba! - mondta Pippin és arca eltorzult. - Kihal a fajtám mire odaérünk. És te még sorolod, hogy miken kell keresztül mennünk. Nem elég, hogy Boromiron is keresztül mentem? - síránkozott és megdörzsőlte apró orrát.
-Csak vicceltem. - mondta Aragorn.
- Ráadásul még taknyosnak is érzem magam. Kéne egy kicsi abból az Öregasszonyszara fűből. Van még neked? - kérdezte Pippin.
- Nincs. - válaszolta Aragorn, majd megfordult és Pippinre nézett. - De van még Veszettkutyanyelve. Az jó ha taknyolsz. - mondta Aragorn és kivett egy zacskóból egy barnás valamit. - Tessék, dörzsőld be vele az orrodat. - adta oda Pippinnek, aki így is tett.
- Ez elmulasztja? - kérdezte boldogan, ámbár fintorgott a bűze miatt.
- Nem, hanem megindítja a taknyodat. - válaszolta Aragorn és eltette a maradékot.
- Óhh, hogy nyomna agyon a troll! - gurult dühbe Pippin. - Én azt kértem, hogy van e valamid ami elmulasztja, nem olyat ami megindítja! - morgott egyet Aragornra.
- Legalább kitaknyolod magad. - mondta Aragorn, és látta, hogy Pippinnek megindult mindene.
- Dhe hninc zebkendhőm!!! - ordított rá eldugult orral Pippin. És rajta kívül senkinek sem volt, Pippinnek meg egyre jobban folyt az orra. - Hogh gfőzhnhénneg meh a fhűvedhel egütht! - szítkozódott Pippin, mikor az egész társaság megállt és Gandi hátra jött megnézni mi történt már megint.
- Aragorn! Gondolkozz, mielött cselekszel! Hogy mertél neki Veszettkutyanyelvet adni anélkül, hogy tudnád a társaságnak nincs zsebkendője! Kifogytunk belőle még a hegyen. Gimli toalett papírnak használta fel, amikor hasmenése lett a Lembastól. - mondta Gandalf és megtámaszkodott a botjában és figyelte, ahogy Pippin szenved, de sajnos nekem sem volt semmim, amit odaadhatnék neki.
- Óhh Pippin. - mondtam neki, és próbáltam vigyasztalni. De az egész arca vörös volt, folyt minden az orrából, sőt még nyáladzott is. - Szegény nagyon pocsékul néz ki.
- Sajnálom Pippin barátom. - mondta Aragorn.
- Ha jobban figyeltél volna, akkor ez most mind nem lenne! - ripakodott rá Trufa és látszott, hogy nagyon mérges.
- Most nincs helye a veszekedésnek. - csitította őket Gandalf. - Kikell találnunk, hogy mit csináljunk szegény Pippinnel. Völgyzugolyba kell vinnünk minél hamarább. - mondta.
- De nincs lovunk. - mondta Legolas.
- De van Keselyüstök. - mondta Gandalf, majd fütyült egyet. - Mindjárt itt lesz. - mondta és ekkor egy gyönyörű ló tünt fel hamarosan és megállt elöttük.
- Húú!!!! Legközelebb vele hozatok Pizzát! - mondta Aragorn. Majd Gandalf fölpattant rá, hozzá feladták Pippint.
- Én most Völgyzugolyba rohanok Pippinnel, ti majd jertek utánunk. Öt nap múlva találkozunk. Pirkadatkor. Kelet felöl. - aztán elnyargalt Keselyüstökkel.
- Hűhha!!! Ez is hajt mint a Schumacher! - ámult Trufa. - Én is örülnék, ha lovagolhatnék. Gyorsabban ott lennénk. Hé Aragorn! Arwen most nem jön érted? - kérdezte Trufa, de Aragorn nem szólt semmit. Így tovább mentünk.
- Milyen szép ló. - jegyeztem meg Legolasnak, aki elmosolyodott.
- Te nem akarsz lovagolni? - kérdezte és kuncogott egyett és én a fülébe súgtam valamit. - Egyébként szépen befontad a hajamat. Még egyszer megköszönöm. Ha Völgyzugolyban meglátják, biztos féltékenyek lesznek. - mondta büszkén, majd átkarolt. Ekkor Gimli dühősen elénk vágott, így hátul maradtunk.
- Mi a bajod Gimli? - kérdezte Legolas, de Gimli csak morgott valamit, de nem értettük mit. - Biztos hiányzik neki Galadriel. - súgta Legsi.
- Hallottam mit mondtál Legolas! - morgott hátra Gimli.
- Nem baj az, ha hiányzik a szerető kedves! Hisz fogod még látni! - válaszolta Legsi, de Gimli nem szólt semmit.
- Csak Elrond meg ne tudja, hogy Gimli összeszűrte a levet az anyósával. - mondta Aragorn, de hamar elhalgatott, mert Gimli felemelte baltáját. - Jó van na! Nem szóltam semmit! - emelte fel két kezét Aragorn.
- Ne is, mert elmondom, hogy három tündével megcsaltad Arwent! - vágott vissza mérgesen Gimli és Aragorn nagyon megszeppent. Gimli valami miatt nagyon mérges volt. Aztán felénk fordult. - Aztán meg ha ti mondjátok el, akkor Elrondnak elmondom, hogy ti meg Celebivel és Haldírral kavartatok együtt! Egyszerre! Elrond apósával! - harsogott Gimli.
- Óhh Aragorn! Kellett neked mondanod! - mondta Legsi és az egész társaság megint megállt.
- Viszont én nem tudtam, hogy ti négyesben csináltátok! - vágott vissza Aragorn.
- Te is négyesben csináltad! - mondta Legsi.
- Viszont Gimli Galadriellel hempergett!!! Éjjel - nappal! - ordított Aragorn és mindhárman egymásnak estek, kivéve engem meg Trufát. Majd mikor én már nem bírtam tovább, ordítottam egy nagyot.
- Elég!!!!! - és ekkor Legsi, Aragorn és Gimli megmerevedett. - Na végre!!! Már fáj a fejem a sok hülyeségtől! Mint a dedósok! Inkább érjünk el mihamarább Völgyzugolyba! - mondtam és attól kezdve csönd volt és szó nélkül követtek engem és Trufát.

Hú, megnit rám zúdítottatok 2 oldalnyi nevetést!
Pippin (Kinga): nekem is nagyon tetszik! "Sufni fia Sámli"
Alyr: Nezgülök rúlzanak!
Nindraug: ugye folytatod? Napló hiány van mostanában, és a tiéd Aran!
Többiek is rúlzanak, de Hajnal már élteveszélyes! :cross:

A hobbitokról

A hobbitok [semmirekellö] jóravaló, [gyáva] szerény teremtmények, s bizonyos fokon rokonságot mutatnak az emberekkel. Ezt viszont, érthetö okokból igyekeznek eltitkolni, így manapság már ritkán találkozhatunk velük. Méretben, származásban és értelmi képességekben egyaránt alacsonyak. A legenda ugyan említi Tök Bokabögöt (Bendöprést), aki állítólag olyan magas volt, hogy közel mert menni egy lóhoz. Bátorságát és magasságát csak két késöbbi világsztár múlta felül, de ez sajnos szellemi felemelkedést nem okozott náluk. A hobbitok leginkább az evésben-ivásban lelik kedvüket, így nagyon szeretnek naponta akár hatszor is [zabaorgiákat tartani] étkezni. Ennél még jobban kedvelik azonban az egyszeri, egész napon át tartó falatozást. Ennek sajnálatos hátránya az, hogy néha kényszerűen be kell iktatniuk egy kevés szünetet levegövételre és az elözö falat lenyelésére. Sokmindent elfogyasztanak, de leginkább azt, ami kis országukban, a Mesében megterem. Szeretik a jól megművelt földet, ám önnön műveletlenségük nem nagyon zavarja öket. A [semmin] családfakutatáson kívül más tudomány iránt nem érdeklödnek. Utóbbiért is csak azért, hogy nehogy véletlenül egy, már használt névre kereszteljék gyermeküket. A hobbitokkal elöfordulhat, hogy öregségükre igen magas kort érnek meg. A leghíresebb a Vén Tök, aki állítólag nem volt már fiatal, amikor betöltötte a 130-at. A félemberek vagy más néven pelikánok általában igen vidám természetűek, ez szorosan függ az épp elfogyasztott sör mennyiségétöl. Nagy szenvedélyük ugyanis a sörivás és a pipafüvezés. Ez utóbbi mesterségüket vallásos tisztelet övezi (erröl már I. Elessar fia Eldarion is tett feljegyzéseket: „Úgy látszik, náluk a pipázás még a névválasztásban is szerepet játszik.”). Erre jó példák a Hamu, Pipa, Gyufa és Fodor nevek. Utóbbi valószínüleg a pipából jövö bodros füst alakjából ered. A hobbitok három törzsre oszlanak, ezek pedig: az irkafalók, a szúrók és a gyöklábúak. Az irkafalók különös étkezési szokásaikról kapták a nevüket, és ök az egyetlenek, akik között akadnak kevésbé kövér egyének is. Ez talán a folyamatos papírevésnek tulajdonítható. Kedvelik az erdöket és az azokban élö tündibündiket, mert tölük beszerezhetik napi papíradagjukat. Általában szökék, és gyakran futnak be nemzetközi karriert (lásd: Tápos Bimbó). A gyöklábúak alacsonyak, és igencsak húsos, vastag lábukról kapták nevüket, amin egyébként pamacsos szörön kívül nem hordanak semmit. A szúrók a legkövérebbek, és szeretik a folyópartokat. Leghíresebb közülük Szépangol, aki késöbb Gallon néven vált hírhedtté, s fajtája megszokottságával ellentétben, a vékony testalkatot favorizálta.

Sziasztok!
Néhányan már ismertek, Kincső huga, Kinga vagyok. Most végre rászántam magam, hogy elkezdjek fórumozni. Bevezetésképp egy paródiát írtam, kíváncsi vagyok a véleményetekre.

A HÖLGYZUGOLYI TANÁCS

Papi (Elrond): Középhölgye szabad népei! Azért gyűltünk most össze, hogy egy házassági szertartást rendezzünk.
Sörömolvas (Boromir): Éljen az ifjú pár!
Hajni (Arwen): (suttogva) Papi, hát mégis megengeded?
Papi (Elrond): Egy fr***ot! Zöldfülűről és Sámliról van szó.
Jövő-Menő (Aragorn): Óóóó!
Lego (Legolas): Ajaj, akkor kölcsön kell kérnem egy esküvői ruhát Galietól.
Papi (Elrond): Vedd elő a Gyűrűt, Frocli!
Sörömolvas (Boromir): Ez egy ajándék!
Gandie (Gandalf): Nem, te h***e! Ez egy eljegyzési gyűrű.
Sámli (Gimli): De én utálom a Zöldfülűt! Nem akarom feleségül venni!
Gandie (Gandalf): Akkor a Gyűrűt el kell pusztítani!
Sámli (Gimli): Hát akkor mire várunk? (Bumm!)
Papi (Elrond): A Gyűrűt nem lehet elpusztítani, Sufni fia Sámli, ez meghaladja az itt jelenlévők tudományát! A Gyűrű a Férgek hegyének tüzében készült, csak ott lehet elpusztítani. Vissza kell vinni Morgóba, ahol kovácsolták, és bele kell vetni a lángoló szappanba. Egyikőtök ezt meg fogja tenni.
Sörömolvas (Boromir): Morgóba nem szokás csak úgy besétálni. A Fekete Kapukat nem csak goblinok őrzik. Ott a gonoszság is, amely sosem alszik. Sőt a Nagy Szem is, ami mindig figyel. Nem látni csak tüzet, hamut és port. A levegő, amit beszívsz, mérgező füst. Ezt még tízezer ember se tudná megcsinálni. Ez őrültség.
Lego (Legolas): Nem hallottad, mit mondott a Papi?
Hajni (Arwen): Nem is tudtam, hogy a testvérem vagy! Papi, mikor csaltad meg a Mamit?
Lego (Legolas): H***e! A Gyűrűt el kell pusztítani!
Sámli (Gimli): És persze úgy véled, hogy ez a Te feladatod!
(Felpattannak.)
Sörömolvas (Boromir): És mi lesz, ha nem sikerül? Mi történik, ha Szauron visszaszerzi, ami az övé?
Sámli (Gimli): Előbb halok meg, mint hogy a Gyűrűt egy tünci kezében lássam!
Frocli (Frodó): Majd én elviszem!
Hajni (Arwen): A Satunak? Júúúj! Mikor lesz az esküvő?
Gandie (Gandalf): Segítek neked cipelni ezt a terhet, Frocli, amíg a Te válladat nyomja.
Frocli (Frodó): Hogy képzeled?! Satu csak az enyém! A drágaságom!
Gandie (Gandalf): H***e! A Gyűrűre gondoltam.
Jövő-Menő (Aragorn): Ha életemmel vagy halálommal megvédelmezhetlek, megteszem. Tiéd a kardom!
Hajni (Arwen): Brühühü! Ne menj el!
Frocli (Frodó): Túl kócos a hajad! Nem vagy jó vőfélynek.
Lego (Legolas): Tiéd az íjam!
Frocli (Frodó): Kit kéne lelőnöm?!
Sámli (Gimli): És az én fejszém!
Frocli (Frodó): Mostmár tényleg nem értem! Minek nekem ennyi fegyver a lánykéréshez?!
Papi (Elrond): A Gyűrűről van szó, Te h***e!
Sörömolvas (Boromir): Ha ez a tanács óhaja, Kondér melletted áll!
Frocli (Frodó): (értetlenül körülnéz) Miféle üst?!
Satu (Samu): Hé! Frocli úr nélkülem nem megy sehova!
Papi (Elrond): Nem is könnyű Titeket elválasztani, pedig még nem is volt meg az eljegyzés!
Satu (Samu): He??
Pipa (Pippin) és Tofu (Trufa): Hé! Esküvő? Mi is jövünk!
Papi (Elrond): Íme, a Gyűrű Szövetsége!
Pipa (Pippin): Nem a násznép??

U.i.: Néhány nevet - részben vagy egészben - tőletek vettem át, bocsi...

Olórea: te mondtad, h bocsi a kölcsönvett nevekért. Én + írtam, h semmi baj! Miért kéne ezért eltűnnöd? Nagyon ügyi vagy!
Hajnal: szegény, szegény Boromir...
Nim: /de fura leírni, csodálkoztam is, h mit írogattok nekem... / Nagyon ügyi vagy elsőre! Én a tölgybagolyi Frottírral kezdtem, háááát....

De bevallom őszintén, én már Völgyzugolyt várom, hogy mi fog történni ott... TOVÁBB!!

Köcci!
Akkor folytatom!

Még egy kis folytatás mára:




- De azért jó látni téged Boromir! - kiáltott fel vidáman Pippin és oda akart rohanni hozzá, hogy megölelje, de ehelyett átszaladt rajta és elesett egy kőben.
- Aúhhh...ez fájt. - mondta szomorúan Pippin, miután fölsegítettük.
- Sajnálom, de tömegközéppontom sincs. Nem, hogy még testem. A fizika is elbukott bennem, nem csak te. Sajnos ilyen a szellemesdi. - mondta Boromir, miközben repkedett föl alá, testét nyílak csúnyították el.
- De a nyílakat ki lehetett volna szedni. - jegyezte meg Pippin.
- Sajna az együtt jár. - válaszolta Boromir.
- De neked már a másvilágon kellene lenned. - mondta Legolas. - Hogy lehet, hogy te még itt? - és közelebb lépett Boromirhoz.
- Tudod, amikor meghaltam, még a testemben voltam és láttam egy hatalmas fénnyel teli alagutat. - kezdte Boromir. - Aztán elindultam rajta.....aztán..... - de itt elhalkult.
- Aztán? - kérdezte Gandalf.
- Lusta voltam, hogy végíg menjek rajta. Lehet, hogy hülyén hangzik, és tudom, hogy ostobaság volt, de akkor olyan fáradt voltam.......... így az alagut elején maradtam. Vagyis itt. - és ekkor lehorgasztotta a fejét.
- Óhhh!!!! Hogy csapna beléd a ménykű Boromir! - ripakodott rá Gandalf.
- Már belém csapott, de nem éreztem semmit! - kiáltott Boromir.
- A Fehér Ősvényt azért találták ki, hogy végígmenjenek rajta! Te meg lusta voltál! Ne is csodálkozz, ha itt ragadtál! - és ekkor mindenki csöndben maradt. Aztán Gandalf megint megszólalt:
- De akkor is, hogy kerülsz ide? Miért itt kísértesz? - kérdezte.
- Na látod, ez is cikis ügy. Ne tudd meg, hogy hányan álltunk sorban, hogy ki legyen ott a szellem. Én, meg egy halom uruk-hai. Tiszta pártgyűlés volt! És én voltam az ellenzék. Na mindegy. Szóval, a felsőbbek úgy döntőttek, hogy sorsolnunk kell.
- válaszolta Boromir, miközben kezével erőteljesen gesztikulált.
- De akkor is. Te vagy a jófiú! Te vagy a hősihalott! Mi kell még nekik? - kérdezte Gandi.
- Én csak egy hulla voltam. És mivel nem mentem végíg azon a fehérségen, hogy hősként megpihenjek eledeim csarnokában, ez lett a büntetésem! Sorsolnunk kellett!!! És nem én húztam a jót! És ide küldtek engem, és most itt kell íjesztgetnem mindenféle tündibündit, meg embereket és orkokat. - magyarázkodott Boromir. - Bár utálok itt lenni. -szomorkodott.
- Tudod Boromir, azért ez ciki. - jegyezte meg Aragorn, de Boromir nem szólt semmit, majd kifakadt.
- Jó van na! Ciki! És aztán? Na majd mikor ti nektek kell menetelni azon a folyosón! Mégis csak én haltam ott hősi halált! Mi vagyok én? Bobby a Dallasból, hogy föltámadjak? - kérdezte Boromir. - Nektek sokkal könnyebb! Ti éltek! Hősők vagytok, ráadásul király is van köztetek. - mondta és ekkor Aragorn elvigyorodott.

Legolas01:

Én tudtam, hogy lány vagy, mert megnéztem a profilod.

Alyr: no comment

Nim: feltétlenül!!!!

Olóera: sírok ( a nevetéstől )

Legolas01 írta: Lány vagyok.
otthon én is írtam egy történetet,de nagyon béna lett..

Óh, pedig már illúziókat szőttem kiléted köré.
Na nem baj, üdvözlünk kis körünkben. És szerintem nyugodtan add le az írásod; majd mi eldöntjük, hogy jó-e vagy nem.

Lány vagyok.
otthon én is írtam egy történetet,de nagyon béna lett..

Olórea írta: Nima: ezt úgy értetted, hogy tőled vettem a dolgokat??? Ha így gondolod, akkor ettől kezdve itt megszűnök létezni…

Olórea, meg ne próbáld!! Frottírt nélkülözni... Egyszóval: írj!!

Hajnal, már naon izgalmas!! És milyen volt Legsi haját fésülgetni??

Nimdraug: Én mondok neked véleményt: csak dicsérni tudlak!!! az én kedvemért folytasd! :itscool:

/Legolas01: Én is rákérdeznék: fiú/lány? (vagy semleges : ) /

Olórea :up:

Nima: ezt úgy értetted, hogy tőled vettem a dolgokat??? Ha így gondolod, akkor ettől kezdve itt megszűnök létezni…


-Te mit akarsz? –Kérdezte Frottír, mert tényleg tudni szerette volna. Elég sok mindent hallott már Büdöskéről ahhoz, hogy rosszra gondoljon.
-Félsz talán? –kérdezte Büdöske vigyorogva.
-Hááát, hogy is mondjam –mondta Frottír –nem igazán vagy az esetem.
Büdöske arca elkomorult, de mielőtt bőgni kezdhetett volna, berontott a szobába Vaku, Pipi és Trafó.
-Ereszd el, vagy megbánod, te jövő-menő! –ordította Vaku, és fenyegetően meglóbálta a kezében tartott répát. Ilyetszar már azon volt, hegy feldarabolja Vakut répástól, de féltette Frottír lelki világát, ezért inkább visszafogta magát. Amúgy sem volt biztos benne, hogy a csatában ő győzött volna…
-Bátor a szíved, kicsi hekli. –mondta a békülési szándék jeleként.
-hmm. –hümmögte Vaku. –hogy is mondjam, nem éppen te vagy az esetem…
Büdöske újra a padlón volt, és most már nem érdekelte volna sem Frottír lelki világa, sem Vaku répája… Lelki szemeivel már látta, ahogy Vakura ugrik, letépi a ruháját, és… kopogtattak. Büdi a sarokba húzódott, hogy ne lehessen leolvasni az arcáról eme sötét indulatokat, melyek őt most emésztik… huh, de költői itt valaki. Újabb kopogás. Frottír végre magához tért, és kiordított:
-NEM VAGYOK ITT!
-Oh… pedig egy nagy hordó sört is hoztam…-mondta nagyon-nagyon cselesen a hang.
-Oh, épp most értem ide –ordított vissza Frottír. -Nem bánom, jöhetsz ötödiknek…oh, bocs Vaku… szóval hatodiknak!
-Mennyit kell hazudozni csak azér, hogy átadjak egy levelet! –sóhajtott Mászok, miközben lassan végigdöcögött a szobán, és végül lehuppant a franciaágyra. Mielőtt Frottírék felkoncolták volna, egy levelet dobott Pipi kezébe. A kis bunkó már olvasta is volna (ok, ok, annyira nem volt bunkó, mivel olvasni sem tudott…), de Frottír kikapta a kezéből.
-Hé, öcsi! Hogy vinne el egy Pópa! –ez elég hatásos lehetett, mivel Pipi a földre vetette magát, odakúszott Frottír elé, és megcsókolta a lábát.
-Oh, nagy Frottír, ki a törölközők örök istene! Kérlek bocsáss meg nekem!!!
A többiek csak kicsit nézték nagyon hülyének, de hát istenem. Frottír még kifejezetten elégedett is volt.
-Jó, jó, most az egyszer… de nézzük a levelet. -azzal már ki is nyitotta.
A levélben ez állt:


Drága Frottírom!

Rossz híreket kaptam. A banános nyalóka árfolyama nagyot csökkent. A végén tönkremegyek… El kell mennem sürgősen feladni egy újsághírdetést. Te is hagyd el azt a büdös lyukat, és járd be az utat Kríig, szórólapokat hagyva mindenhol. (Köszi)
Mihelyt végeztem, azonnal utánad megyek, és viszem a nyalókákat is. Kríben hagyhatsz nekem szórólapot, persze csak ha akarsz. Lehet, hogy Kríben találkozol egy taggal, Ilyetszar a neve, a Pópák közül való, de asszem arra csak Büdöskeként emlegetik. Jófej ember, majd meglátod! Ő mindent tud rólad… Nem, azt nem meséltem el neki, ez köztünk marad!
Igyekezz elérni Tölgydugolyt, ott majd ha jó fiú leszel, Megronttól kapsz banános nyalókát… Meg tanácsot. Ölel és Csókol: A te Kandid.

Ui.: Amire gondolok, a világért se használd ARRA! A járőrszólgálatat tagjait odavonzza a kisugárzás!
Ui.: ha talizol Büdivel, győződj meg róla, hogy ő az! Manapság sok olyan ember van a földön, aki egy kis kalandért csúnyán becsapja a hekliket!

Van, mi Gané, bár nem bűzlik,
Van, ki Büdi, s mosakszik.
Régi bűz el nem enyészik,
Sampont kibír nagy Gyökér.
Szagát a tiszta visszakapja,
Kádból a piszok kiszáll,
Hempergőzik a nagy sárban,
S újra büdös a Khirály!

Először Frottír olvasta el a levelet, majd sorban mindenki.
-Jól van –mondta Frottír Mászoknak –most már elmehetsz. Falra meghajolt, majd kihátrált a szobából.
-Kandi aszongya, hogy te tényleg Büdi vagy. Mivel tudod bizonyítani?
-Elmondok egy verset –szólt Büdi –ha megígéred, hogy utána bízol bennem.
-Hát, ha hibátlanul mondod… Lehet róla szó! De most halljuk!
Ilyetszar előállt, meghajolt, megköszörülte a torkát, majd érces hangon szavalni kezdett:


Van, mi Gané, bár nem bűzlik,
Van, ki Büdi, s mosakszik.
Régi bűz el nem enyészik,
Sampont kibír nagy Gyökér.
Szagát a tiszta visszakapja,
Kádból a piszok kiszáll,
Hempergőzik a nagy sárban,
S újra büdös a Khirály!


Húúú-hűűű, égzengés tapsvihar!!!
A kis táblácskákon az alábbi feliratok látszottak:

10 10 10 9

Vaku még mindig féltékeny volt…

Ivó, Gyémánt nagyon jóóók!!! :up:

Gyémánt: Haláli

Szerintetek akkor érdemes folytatni a naplómat?
Mert ha ténylegesen mondtátok akkor holnap irom tovább.
(Számomra egy nagy élmény volt hogy megdícsértetek mint kezdőt)

Gyémánt: Tök jó, amit írtál Igazad van, amit írok annak szívből kell jönnie. (És nem szabályok alapján) Teljesen igazd van.......
Pontosabban milyen helyesírási hibákra gondolsz Alyr?
Hogyha pl: az ő betűre, (mint ahogy kezdtem, " Az erdő"..... Nos,ha erre gondoltál nem értem, hogy mi van,mert én azt hossz ő-vel írtam.

De Aragorn hősiesen harcolt és győzött is az uruk-hai fölött. De aztán jött a többi és mindenki tárt kar(d)okkal várta az ellenséget. Majd győzedelmeskedtünk, de nem tudhattuk, hogy még miféle ork vagy uruk-hai csapat leselkedik ránk.
- Ez aztán szép munka volt. - mondta elégedetten Pippin és visszatette piciny kardját.
- Az. Főleg, hogy majdnem miattad vágták le a fejem, de nem baj Pippin barátom. - válaszolta Trufa és barátian átkarolta. - De szép volt Legsitől, hogy megmentett. Köccike Legsi! - mondta Legsinek, aki mellette állt és a haját próbálta rendbe tenni és kissé szomorkásan nézett maga elé.
- Nem tesz semmit. - mondta szomorúan.
- Neked már megint mi bajod? - kérdezte Gimli.
- Szétjött a hajam és egyedül nem tudom visszafonni. - válaszolta. - Szégyen tünde fejemre, eddig még soha nem bomlott ki a hajam harc közben. - és látszott, hogy szája is sírásra ferdül.
- Akkor Barbie frizurával fogsz elmenni Völgyzugolyba, mert sajnálom, de nem tudok neked tündibündi hajat varázsolni. Fehér Mágus vagyok, nem fodrász. - mondta Gandi. - Még jó, hogy nekünk mágusoknak egyszerű hajviseletünk van. - és megsímogatta saját haját.
- Ja. - válaszolta Pippin. - Hagyd nőni, míg gyilkoló harci fegyverként is használhatóvá válik. Lásd: Hogyan fojtsunk meg egy szerencsétlen hobbitot, anélkül, hogy az gyilkosságnak tűnjön. - eresztette el a nyelvét Peregrin.
- Vigyázz Pippin, mert nagy a szád! - figyelmeztette Gandi, ekkor Pippin megszeppent és azóta csendben maradt.
- Hagynánk ezt végre? Itt szenvedünk és az én hajam még mindig nincs befonva! - siránkozott Legsi. - Ha még élne az az uruk-hai, aki kiszedte a hajgumit a hajamból, akkor most megint lekaszabolnám. De már halott. - folytatta.
- Ülj le, kérlek. - mondtam Legsinek. - Befonom a hajad, aztán kérek szépen mindenkit, hogy menjünk tovább, mert a havon és halott orkokon és urokokon nem látok az égvilágon semmit, és ez már nagyon zavarja a színtérképemet. - majd Legsi reménnyel telten leült és félénken megkérdezte:
- Van egy hajkeféd? - és gyermekien rám nézett, könnyes szemét törőlgette.
- Van. - súgtam oda neki, és levettem a hátamról a táskámat is kibontottam azt, majd elővettem egy hajkefét és megfésűltem vele Legsi haját, aki élvezte a kényeztetést. A többiek irígykedve nézték.
- Elmegyek fodrászhoz, ha már Völgyzugolyban leszünk. - mondta Aragorn és megfogta a haját. - Hogy a jó életbe! Megint hajat kéne mosnom. Hajnal, van samponod és balzsamod? - kérdezte, mire én ránéztem.
- Sampon? Majd pont sampont és balzsamot hordok magamnál. - és tovább fésültem Legsi haját, de ekkor megakadt a fésű.
- Auuhhh!!! - ordította Legsi és mindenki ijedten fordult felé.
- Bocsika, de egy csomó. - mondtam, mire túljutottam az akadályon.
- Csomó? Egy csomó az én hajamban? - mondta Legsi rémülten. - Szégyen tünde fejemre! Kétezer éve nem volt csomó a hajamban! Ha ezt a Bakacsinban megtudják! Csak azt ne! - és megint majdnem elsírta magát. Majd én befontam a haját, és már mehettünk is tovább.
Csendben, nyugodtan folytattuk az utunkat, és közeledtünk Völgyzugolyhoz. Már Magyalföldnél voltunk.
- Rendben, most Északra fordulunk. - mondta Gandi és elindult, de Aragorn megállt.
- Gandi, te Délre tartasz. - jegyezte meg nagyon komolyan. - Hogy tud egy Mágus ekkorát tévedni? Ejnye bejnye.
- Mi? Egy Mágus sosem téved! Pontosan és mindig tudja az írányt! Amerre én indultam, arra van Észak! - válaszolta mérgesen.
- De az Dél, drága barátom. - mondta Aragorn.
- A többiek mit mondanak?
- A Dél. - mondta mindenki. Ekkor Gandi elkomorodott.
- Bíztos megint az az álnok Szarumán! Összekeverte a radaromat! Hogy hányná le a nazgúl! - szítkozódott. - Jól van Aragorn, akkor vezess te. Lehet, hogy nem is Szarumán, csak a magyalföldi rádióaktivitás megzavarta a barométeremet. - és átengedte a helyét. És így mentünk tovább. Enyhén erdős részen haladtunk, majd éjjel letáboroztunk és megvacsoráztunk. Mint mindig: Lembas.
- Nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele, de én nekem már elegem van a Lembasból. Miért nem lehet megkenni egy kis vajjal vagy májkrémmel? - kérdezte Trufa, ahogy majszolta.
- Azért Trufa, mert ha májkrémmel megkennéd, akkor elhánynád magad. Így tervezték. Semmivel sem kompatibilis.
- Bilis? - kérdezte Pippin. - Hogy jön ide a bili? - és kivette apró szájából a falatot, majd látta, hogy Aragorn a fejét fogja.
- Semmi köze a bilihez! - mondta.
- Hogy a Szarumán púzná szét a tájszólásodat! Én nem vagyok kósza! - válaszolt Pippin.
- Én csak azt mondtam, hogy a tündék úgy készítették ezt az étket, hogy csak magában jó. - mondta Aragorn.
- Hát ennek én aztán nem látom az értelmét. - mondta Trufa.
- Én sem. - jegyezte meg Aragorn.
Majd Legsi odaült hozzám és elvörösődött.
- Csak nem a hajad is az erogén zónádid közé tartozik? - kérdeztem.
- Hát....... - nyögte Legsi. Ekkor én ránéztem.
- Hajnal, fel kellett volna készülnöd rá, hogy Legolas tetvér kéj-mániás, hogy finoman fogalmazzak. - nevetett Gimli, majd látta, hogy Legolas bosszúsan fintorog neki.
- Mintha te nem az lennél. Két teljes hétig voltunk Lórienben és te végíg az Úrnőddel kéjelegtél. - válaszolta Legsi, majd Gimli hirtelen abbahagyta a nevetést.
- Jó, nem mondtam semmit. - válaszolta halkan.
- Ne is! - válaszolt vissza Legsi.

Aztán másnap folytattuk az utunkat. Aragorn furcsán forgatgatta a fejét, mert furcsa hangokat hallott.
- Te is hallod Legsi? - kédezte csendben Aragorn.
- Persze. Reggel óta hallom. - mondta Legsi.
- És te csak most szólsz?
- Ja, bocsi.
- Bocsi. - jegyezte meg Aragorn.
- Ne haragudj. - és Legsi elszégyelte magát. - Azt hittem, hogy Gimli gyomra korog. - válaszolta halkan.
- De az nem lehet, mert az ő gyomra másként korog. Ez valami más. - válaszolta baljósan Aragorn és megfogta a kardját. - Nekem ez nem tetszik. Fura ez a hang.
- majd tovább mentünk, de mi is kezdtük hallani a hangokat, majd Legsi hirtelen megállt és kezét feltartotta.
- Mit látsz? - kérdeztem, majd Gandi odajött hozzánk.
- Fura árny. Hol alaktalan, hol nem. Rosszat sejtő. - válaszolta Legsi, ahogy mozdulatlanul előre mered.
- Lehet, hogy megint Szarumán. - jegyezte meg Gimli.
- Nem hiszem. - mondta Legolas.
- Akkor? - kérdezte Aragorn.
- Várjatok! - sziszegte Legolas, majd arcán meredek csodálkozás jelent meg. - Ez Boromir! - mondta és erre mindenkinek elkerekedett a szeme.
- De ő halott! - mondta Aragorn.
- Az is vagyok. - mondta egy árny, ami hirtelen jelent meg elöttük. Félig áttetsző volt, félig nem. - Csodálkoztok mi? Szellem vagyok és az a dolgom, hogy kísértsek! HHúúúúhhhúúúúhhhhúúúú!!!!! - mondta a lebegő Boromir.
- De neked a Parth Galen rétjén, vagy hol kellene kísértened az arrajárókat! - szólalt meg Gandalf.
- Tényleg? - csodálkozott Boromir. - Upppssss. - nyögte.

Ívó: Nem bántódtam meg. De én csak jót szeretnék neked. Elhiszed nekem?

Nim: ez nem volt szép
Ne megállj csak, ha jobban megisemrsz!

Nef: ehhe-ehhe

Ívó: Én csak megjegyeztem. Léccike ne írj ilyen közönségesen! És ezt az egészre értem.
Na jó, nem folytatom, az Ívó és telt témát a magam részéről lezárom és ma folytatást küldök.

Gyémánt