Humor

Hajnal: jó vagy, csak sztem a mennyiség egy picit a minőség rovására megy. Ezt építő kritikának szánom! Szóval egyre kevesebbszer tudok rajta felnyeríteni. Inkább kezd novellára hasonlítani, mint paródiára... :crap: Utálom ezt mondani, mert mi jogon szólok én bele, de néha tényleg olyan, mintha egy naplót olvasnék.
Szóval sztem picit kevesebbet kéne írnod és több poént belevinni a dologba... :bandit:

Valahogy így nézhet ki Gilior


www.theargonath.cc/pictures/elvenart/fingon1.jpg

Na, most megint kitettem magamért:)


Így mindenki felkészült az útra és Gimlit valóban sikerült beetetni, hogy szépsége miatt indulunk Mórába, ráadásul díszkíséretet is kap. Sőt, még Frodó és Samu is velünk tartott, meg a két tünde, Telvien és Arníven, akiknek ámbár céljuk Lórien erdejének meglátogatása volt, készségesen álltak a feladat elébe és segítettek. Közben kiderült, hogy Elrond törvénytelen gyermekei.
Frodó szintén jönni akart és természetesen Samu meg vele tartott. Valójában ez Frodó terápiás kezelésének része is volt. Hallani lehet mindenhonnan, hogy azért ilyen, mert ennyire megvíselte a Gyűrű elvesztése. De valójában Samu készítette ki és Frodónak már akkor telt be pohár, mikor Samu már a fürdőszobába is követte. De Samu ide is vele tartott.
Így hát elindultunk a nagyvilágba, hogy véghez vigyük a szövetség feladatát. Eleinte lassan haladtunk, mivel Gimli nem akarta mellőzni rituális tisztálkodási szokásait, és követelte, hogy mindennap fonjam be a haját. Én inkább megtettem, mint sem, hogy a küldetést veszélyeztessem. A főnők Gandalf volt és ő volt a vezetőnk. Egyik nap viszont Gimli beszólt nekem valamit és én már Aragorn kardját ragadtam meg, hogy.... de Gandalf könyörgött, hogy ne tegyem. Csak egy kicsit bírjam még ki.
Aztán így vonultunk, libasorban, legelöl Őméltósága Gimli Bájgúnárral. De ő csak Giliornak hívatta magát. Trufa és Pippin persze elvoltak magukban: "Jól van Biliorr. Derék Biliorr. Kedves kis Biliorr", mondogatták.
- Na, adok én majd neki biliorrot. - morgott Samu az egyik pihenőnél. - Előkapom az ágytálamat, és fejbe nem vágom! - mérgelődött. Persze Gimli a közeli kis patakban pancsolgatott.
- Nyugodj meg Samu. - suttogta Frodó.
- De Frodó uram. - kezdte Samu, majd körbenézett, hogy Gimli nincs-e a közelben. - Nekem már elegem van Őfelsége Bájgúnárból. Azt hiszi, hogy annyira szép. Ha a Gyűrű Lidércek meglátnák, még a nem létező szemüket is kiszúrnák kínjukban. - jegyezte meg, majd megkavarta a levesét, amit épp főzött. Frodó inkább csak egy mosolyt eresztett el.
Én közben Legolast kerestem, de nem láttam sehol. Majd később megpillantottam az egyik fánál. Persze nehéz volt észrevenni, mivel tündeköpeny volt rajta.
- Mi az, mi bánt? - kérdeztem és láttam, hogy könnyes az arca.
- Gimli. - mondta és hangja is elcsuklott. - Ő szebb, mint én.
- Ez nem igaz. - válaszoltam.
- De láthatod. Tény, hogy mindenkinek elege van belőle, mégis mindenki kénytelen elismerni szépségét, mert tényleg az. - mondta Legsi.
- Az tény. - nyögtem.
- Látod? Még te is! - és szipogott egyet.
- De ez csak tény, de nem a külseje határoz meg valakit, hanem a tettei. És te Legolas, hatalmas tetteket vittél már végbe. És az én szememben ez a fontos. Gimli is hatalmas hős, de most úgy viselkedik, mint Gríma ha szépségversenyt nyer. -vigasztaltam.
- Óhh Hajnal! Te olyan szépeket tudsz mondani! - és az ölembe hullott. - Már rég a tünde-pszichiátrián lennék, ha te nem lennél. - de továbbra is vigasztalhatatlan volt.
- Akarod, hogy megharapdáljam a füled? - súgtam neki és ekkor Legsi felnézett és elmosolyodott.
- Igen, de akkor menjünk távolabb a többiektől. - mondta és kézen fogott, majd eltűntünk.

- Hát Legolas és Hajnal? - kérdezte Aragorn, amikor lehajolt Samuhoz, hogy kapjon a tányérjába kosztot.
- Elvonultak a bokorba. - mondta Gandalf, miközben pipafüvezett.
- Én is szívesen elvonulnék. - jegyezte meg Aragorn.
- Felőlem mehetünk. - mondta Gandi és kacsintott egyet.
- Nem veled, te köpenyes muskétás egér! - szólt vissza Aragorn és háttal fordult Gandinak, úgy ült le enni. Gandi csak megrázta a vállát és pöfékelt tovább. Aztán Gimli visszatért és tagadhatatlanul gyönyörű volt.
- Nos, mi az, mit ma elébem tálal főszakácsom és csodálóm? - kérdezte büszkén Gimli és Samura nézett.
- Óhh, hogy fulladnál bele a beképzeltségedbe. - nyögte Samu és Frodó oldalba bökte.
- Nem hallottam jól, Samu testvér. - kérdezte Gimli.
- Csak azt mondtam Gilior. Csak annyit óhh, hogy kóstolnál bele a Bereplepénybe! Az nagyon finom, de sajna nincs hozzávalóm, hogy olyat főzzek, és közben eszembe jutott. Csak ennyi. - jegyezte meg Samu, majd ételt adott Giliornak.
- Ennyi? Ily keveset kapok? - kérdezte mérgesen Gimli.
- Óhh, csak vigyázok sudár és csodálatos alakodra. - mondta Samu és közben mindenki magában röhögött, mivel mindenki más háromszor annyit kapott, mint Gimli.
- Lám, valaki figyel is rám és törődik is velem eme roppant társaságban. Köszönöm drága Samu! Már így is jelezni akartam, hogy az utóbbi három hétben felszedtem 30 dekát, és kérlelni akartalak, hogy főzzél diétás kosztot. - majd azzal leült egy "Trónszéknek" nevezett kitüremkedésre, amit Pippin és Trufa ajánlott neki.
- Drága hobbitok, köszönöm, amiért nem mondtátok el neki, hogy az egy megkövesedett troll kaka. - hajolt Trufához Telvien és láthatóan a röhögő görcs próbált rajta úrrá lenni. - Ennél hatalmasabb ötlet nekem sem jutott volna eszembe.
- Nem is az én ötletem volt, hanem Pippiné az érdem. - válaszolta Trufa, majd Pippin büszkén bólintott.
- Pippin! - szólt oda Gimli. - Köszönöm, amiért ennyire nemes és ősi kődarabot választottál nekem székhelyül! Érzem, hogy hatalmas tettek és erők még megmaradt nyomai eme szék! - mondta és a két hobbit, és két tünde elröhögték magukat.
- Nem tesz semmit Gilior! - mondta Pippin, majd ő is rágyújtott a pipafüvére.
- De Lórient nagy ívben kerüljétek ki, míg Gimli ilyen állapotban van. - mondta Arníven.
- Azon leszünk. A végén még gyarapodni fog Glóin nemzetsége. - jegyezte meg Trufa. - De ti oda tartotok. - mondta.
- Igen. - válaszolta Arniven. - Mi valójában Lórienből vagyunk valók, és most térünk haza. Már ezer éve nem jártunk otthon. - mondta és így folytatták a beszélgetést.

- Látod Hajnal, ez most olyan gyógyír volt a szívemre, amilyet senki nem adhat meg. - mondta Legsi, miközben egy fa tövében voltunk megbújva. - Ámbár szépek ezek a percek, hamarosan mégis vissza kell mennünk. - folytatta.
- Muszáj? - kérdeztem. - Nem vagyok kíváncsi Biliorr képére. Inkább bekötőm a szemem. - mondtam, majd Legsi megsimogatta a vállamat.
- Ha úgy szeretnéd, én bekötőm és vezetlek kézen fogva, de akkor viszont engem nem látsz. - súgta.
- Nem baj. Elképzellek. - válaszoltam. – Vagy inkább maradjunk itt. És téged nézlek és nem gondolok semmi másra. – mondtam és Legolassal élveztünk minden pillanatot.

Még senki sem fejezte be az étkezést, kivéve Gimlit, aki türelmetlenül állt fel és elővett egy kéztörlőt.
- Rendben, akkor mehetnénk is. Már nagyon vágyik a szívem Mória falai iránt. - mondta, és Samu halkan megjegyezte:
- Ha vele megyünk, nem is lesz veszélyes Mória. Gimli simán elűzi az orkokat és balrogokat. - és Frodó némán elnevette magát.
- A te jó kedvedet nem lohasztja le semmi. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. - mondta elérzékenyülve Frodó, és Samu megfogta a kezét. De ekkor Aragorn felállt.
- Még nem fejeztük be az ebédet Gimli, és meg kell várnunk Legolast és Hajnalt. - válaszolta kissé erőteljesen.
- Mi???...Hogy a fene!!..... Mi a' izzét képzelnek?!! - horkant fel mérgesen Gimli.
- A szerelem perceit megakadályozni nem lehet Gimli. És mi megvárjuk őket. - mondta Aragorn és megmarkolta a kardját.
- Még te beszélsz? Te lankadt szerszámú! - durvult be Gimli.
- A nyelved csapásra forog, de vajon kardod is? - kérdezte dühösen Aragorn és előrántotta kardját, majd Gimli is az ő most beszerzett kardját, amit baltájáért cserélt le. És már egymást torkának is estek volna, de Gandi felállt és elordította magát:
- Elég!!! Itt vér nem fog folyni! - és ekkor Aragorn és Gimli kővé dermedt.
- Ebbe ne szólj bele Gandalf testvér. Én király vagyok és a szerelmet és a férfiasságomat, és büszkeségemet kell most megvédenem. - mondta, majd ő és Gimli folytatta.
- Rendben, nem szólok bele többet. - válaszolta Gandalf, majd visszaült és folytatta az evést. Pippin fölugrott egy nagy farönkre és szája elé tartott egy kanalat, majd hadarva mondta:
- Aragorn és Gimli párbajra kel! Vajon ki nyer? És fog vér folyni? Ez az Aragorn!!!..... És ki az, ki Gimlinek szurkol? Úgy látom senki!!! Ekkora égést!!! Húúú!!!! Aragorn most majdnem elesett Gimli gyantázó készletében!!! De nem!!! Átugrott rajta!!!! Gimli ordít!!!! Gimli!!! Ne beszélj ilyen csúnyán!!!! Gimli arca most torzul!!!! Mintha a szemöldökét húznák!!!! Ez az Aragorn!!! Üsd!!!! De most Gimli levágott egy hajszálat Aragorn hajából!!!! Ahh!!!! Úhhh!!!!!! Ki bírja ezt nézni??!!!!! Most Gimli elesett!!!! Egy pocsolyában!!!! Tünde - UltraViolával mosott ingje, most koszos!!!! Ekkora csapást Gimlire!!!! Gimli szitkozódik!!!! Gimli most mintha meghátrálna!!!!! És igen!!!!!!!!!!!! Aragorn a király!!!!!!! - ordította Pippin és éktelen tapsvihar kerekedett, és mindenki boldogan ordította:
- Éljen Aragorn!!!!! Ő a király!!!!!!

Én és Legolas mikor visszaérkeztünk kéz a kézben, csak hatalmas káoszt láttunk. Minden szétszórva és feldúlva, Aragorn izzadtan ül egy farönkön, Gandalf és a két tünde veszi körül, Gimli egymagában a Trónszékén, amint próbálja a sárdarabokat kibogarászni a hajából. A hobbitok a földön szanaszét heverésznek.
- Mi történt itt? - kérdezte meglepődve Legolas. - Tán nem ork csapat támadt ránk? Óhh jaj tünde fejemnek!!! Én nem voltam itt!!! Óhh a hobbitok!!! Veszély tört rájuk és én nem messze innen élveztem a gönyört! Óhh jaj tünde fejemnek! - és kezemet elengedve, odarohantunk a hobbitokhoz. Mind a négyen kábán feküdtek a földön, szájukból pipa lógott ki, és füst tenger kúszott a fejük felett.
- Ne aggódj Legsi. Csak pipafüvezünk. - nyögte Pippin, majd nagyot szívott.
- És a többiek? - kérdeztem.
- Csak Aragorn és Gimli balhézott össze. - mondta Trufa.
- Min? És ki maradt felül? - kérdezte Legolas.
- Aragorn. Természetesen. Hisz király. És rajtatok, meg Aragorn férfiasságán vesztek össze. - folytatta Telvien, aki épp most lépett oda, és barna hajába belekapott a szél.
- Rajtunk? - kérdezte Legolas és elpirult. - Mi köze Gimlinek hozzánk? Hol az a Gimli! Hadd vágjam le a haját! Óhh, hogy nyomná agyon a troll! - dühödött be, de Telvien visszatartotta.
- Már eleget kapott.

Aztán tovább mentünk, gyalogoltunk és Gimli most már hátul kullogott. De nem kellett sok hozzá, hogy önbizalmas és beképzeltsége újra feléledjen. Viszont Pippin elkérte Frodó Gyűrűjét, aki bár vonakodva, de végül odaadta a Gyűrűt, miután megtudta, hogy Pippinnek mi a szándéka vele. Pippin legelöl ment és senki sem szólt semmit, amikor felhúzta a becsességet. Gimli persze nem látott belőle semmit, mivel Gandalf és Aragorn takarta Pippint. Gimli épp kézitükrében nézegette magát, mikor hirtelen elbotlott. Szégyenkezve vörösödött el, és némán felállt. A többiek magukban röhögtek. Majd ment tovább és hirtelen mintha valaki jól fenékbe rúgta volna. Gimli hirtelen megfordult és kardját rántotta ki, de nem látott senkit. Aragorn odaszólt neki:
- Mi az, szellemeket láttál? - kérdezte, de Gimli nem szólt semmit. Majd egy kis idő múlva mintha megint fenékbe rúgták volna és Gimli megint megpördült és elkiáltotta magát:
- Nem jó vicc, Frodó!!!! Gyere elő, de azonnal!!! - ordította és mindenki megállt. Ekkor Frodó Gandalf és Aragorn közül lépett ki.
- Nekem szóltál? Gimli? - kérdezte vigyorodva. De ekkor Gimlit mintha megint fenékbe rúgták volna, és ezért nem kenhette Frodóra a dolgot.
- De valaki akkor is fenékbe billentett. - mormolta maga előtt és a többiek röhögtek.
- Biztos csak a szellemek. - mondta Gandalf. Aztán mentünk tovább és Frodó néha a közeli fák felé nézett és szemeit hunyorgatta, majd odalépett Gandalfhoz.
- Valami követ minket. Árnyékot láttam a homályban. - suttogta, majd Gandi lenézett.
- Tudom. Gollam. - válaszolta és Frodó hirtelen megtorpant és a fulladás lett úrrá rajta a meglepetéstől.
- Gollam? De hisz' azt hittem, hogy ő neki már, kampec! - mondta.
- Én is. De ritka nagy túlélő. Biztos kötött életbiztosítást. A következő pihenőnél szólok is a többieknek. Kivéve Gimlit. - mondta Gandalf, majd tovább mentek.
A többiek tényleg nem vették észre az egyik fán csimpaszkodó apró árnyékot. Szemei, mint két hatalmas foszforeszkáló kondenzcsík, ide-oda járt a fák körül.
- Óhh, a drágaszág. A pisziny drágaszág. Háth mégh isz él? Óhh ah drágaszág!!! Ész ott a gaszda!!! Meg asz a rúszna dagadth hobbit!!! Brszrszrszrsz........nem szeresszük aszt a dagadt hobbitot!!! Gollam! Gollam! - hallattszott a fák közül. - Megöljük majd ész elvesszük a drágaszágot! Úgy ám!!! Gollam!!!Gollam!!!Auhhh!!!! - és Gollam megcsúszott egy nyálkás-mohás farönkön és 5 métert zuhant a földig.
- Hallottátok ezt a vonyítást? - állt meg Gimli és mindenki feléje fordult.
- Biztos az egyik rajongód. - mondta Aragorn, majd tovább mentünk.


Majd mikor az éjszakai pihenőnél Gimli már javában aludt, átkarolva tünde babáját, addig Gandalf összehívta a társaságot és elmondta, hogy Gollam követi őket.
- Ez nem jó jel. - mondta Aragorn. - De én csodálkozok, hogy életben maradt. - és senki nem szólt semmit. Még Frodó sem. Csak némán bámult maga elé és kísértést érzett, hogy megint fölhúzza magára a Gyűrűt. Aztán hirtelen eltűnt és mindenki riadtan ugrott fel. De Gandalf csak intett, hogy ne aggódjunk.
Frodó nyilvánvalóan egyedül akart lenni. Holott a vágy késztette rá.

Frodó árnyékként és láthatatlanul botorkált. Majd hirtelen valami éles karom kapta hátba és ráugrott.
- A Drágaszág kell nekkünk!!!! Ész el isz vesszük ami a mienk!!! A Drágaszág!!!! - hallatszott Gollam hangja és Frodó riadtan próbálta magát kiszedni a karmokból és lehúzta még a Gyűrűjét is.
- Haggyá' má' békén! - ordította Frodó és a messzire elhallatszott a hangja, majd egy rántással a földre dobta Gollamot, az meg neki vágódott egy fának, majd négykézlábra ereszkedett.
- De a drágaszág kell nekkünk!!!! Gollam!!! Gollam!!!!
- Kell neked egy fenét! - mondta Frodó és kivillantotta Fullánkot.
- De asz kell!!!! Ész el is vesszük!!! - és megint Frodóra akart ugrani, de ekkor két vaskos kéz hátulról elkapta és meglóbálta. Aragorn volt az és vele együtt a felmentő sereg.
Nem sokkal később, Gollam már megkötőzve élvezhette Gimli társaságát, miközben mi Gollamról tárgyaltunk.
- Hogy te milyen rusnya vagy. - mondta Gimli, és Gollam legszívesebben megfojtotta volna a kötéllel. És szemmel láthatólag erőlködött, vergődött.
- Olyan vagy, mint a fába szorult féreg. - folytatta Gimli.
- Fába szorrult féreg asz annyád!!!! - ordította Gollam és már a földön fetrengett.
- Akkor is rusnya vagy. - mondta undorodva Gimli. - De engem bíztak meg, hogy őrködjek rád. Ráadásul miattad, most a körmöm is letörött. - és elővett egy körömreszelőt.
- Felőlem asz ujjaid és lecőrhetnek! - mondta Gollam.
- Neked is egy manikűr kellene. - mondta Gimli.
- Mannikürrr.....mi asz a mannikürh? - kérdezte Gollam. - De ne isz mond!!! Biztossz valami undormán!!! Hogy vessznél bele a Holc-Lápba! Gollam! Gollam!!!
- Látom, szépségem elvakít téged. - és felhúzta az orrát Gimli.
- Aszz!!! A drágasszág elvakít minket!!! A drágasszág jó ész szép!!!! - mondta Gollam, és Gimli azt hitte, hogy ő rá érti.
- Akarod hallani a szépségemről alkotott dalt? Szívesen eléneklem. - mondta, és ekkor Gollam szemei elkerekedtek a rémülettől. De Gimli meg sem várta a választ, már rá is kezdett.

"Lelke mindig szép volt,
akár a nap, akár az éj, ( Gollam: "Rohadcj szét!!!" )
mégis nem nyugodott,
míg meg nem lelte Merlin erejét. ( Gollam: "Hallál Merlinre!!" )
Így lett a rút Gimliből
a Gyönyörű Gilior, ( Gollam: "Kinyírjuk!" )
s tellik mindenkinek a gyönyörből,
mert szépsége akár a csillag, úgy villog.
Szép a haja, a szeme ( Gollam: "Minnyá' kiszúrjuk!!!" )
és tökéletes, mint az ég,
első osztályú a jelleme,
ily szépet senki sem látott még....... "

Gollam csak vergődött és mivel keze meg volt kötőzve, a fejét próbálta beletúrni a földbe.
- Haggy' má' abba!!!! - ordította, de Gimli csak folytatta:

"Harcos ő, és dicső,
ő belőle csak egy van. ( Gollam: "Mi'en szerence" )
Ha Szarumán karddal jő, ( Gollam: "Bá' jönne!!" )
ő csak ránéz és elrohan. ( Gollam: Dzcáva Paktcány!!!" )
Sok rút és férges lény,
mind fél tőle és, ( Gollam: "Anyád!" )
csodálkoznak a jellemén.
Aki meglátja, szívébe, mint döfés, ( Gollam: " Dögölj meg!" )
a szépség és egyetértés
úgy hatol belé. ( Gollam: "Vége van má'?" )

Ő Gilior a dicsőség, ( Gollam: "Neee!!!!" )
sajnos párját nem találja, ( Gollam: "Nem isz fog" )
de reménykedve néz,
Galadriel arcába. ( Gollam: "Hogyc vakkulna meg" )
Gilior fut is Lórienbe,
hogy Úrnője kegyeit kérje! ( Gollam: "Fogd má' be!!!" )

És ekkor Gimli elhallgatott és Gollam már könnyesen nézett fel.
- Vége? - kérdezte és Gimli bólintott. Ekkor mi odaléptünk hozzájuk, és szánakozva néztük Gollamot és mindenkiben tisztelet ébredt fel iránta, amiért Gollam kibírta Gimli dalát.
- Gollam, Frodó fog dönteni sorsodról. - mondta Gandalf és Gollam már így is rémült volt.
- Megteszünk mindent! Cak a Gaszda ígérje meg, hodc nem kell többecc hallagattnom eszt a sszz....szzörnűszéget!!! - nyivákolta Gollam és Frodóhoz kúszott. - Elnészészt kérünk a Gaszdától, cszak még eszt egyszer ne!!! - és sírva fakadt. - Jók lesszünk! - mondta elkerekedett szemekkel.
- Nos Frodó? - kérdezte Gandi.
- Ez a jószág kötődik hozzám. És megsajnáltam, amit most átélt. - mondta Frodó és így Gollam velünk tartott, persze a legjobban Samu nem örült neki. Viszont az vigasztalta, hogy Gollam és Gimli kikészítették egymást.

Mester, ez haláli lett! Muszáj felsorolnom a kedvenceimet:
"Kukac? Az isz finom..."
"VÉÉÉÉÉÉR!!!!!!"
Meg ez a Völgyzugoly-Lórien + napszemüveg... :elrond1: :arwen2:
Nimashilin: Trufa közlegény még mindig rúlz! És az a Fül...
Hajnal: jöhet jó nagy adagokban, mert nagyon nehéz kivárni a következöt! És Gilior is rúlz!
Elanor: én azt már megszoktam

Alyr: Király! :pimp: :itscool: Anyám munkahelyén ülök, és kicsit későn vettem észre, hogy hangosan röhögtem...

Alyr, Nima: nagyon jók!!

Nimlashilin, ilyet még! Sokat!
Ez enyhénszólva állati!

Én egyelőre nem próbálkozom, de majd eljön az az idő is!

Hajnal, a tied is nagyon jó!
Én is írónak készülök, te kis konkurencia!

Klikk... Jelentem, megtámadtak minket! Néhány büdös Whoopi Goldberg-szerű lény, oltári büdösek és idegesítőek. Jaaajjj, itt vannak! Ááááá... kgggrrszszrrttsrr... Itt vagy...te kis.. sze..mét. Klikk.
Klikk. Itt vagyok, egy büdös, szőrös fülhöz dörgölőzök. És kit kaptak még el? Na kit? Azt a bárgyú Pippint! Stop. Miért kellett? Most mindenki úgy fog hívni minket, mint a két hobbit... Fenébe! Ez a fül is... Szttr...tttsssszzzssskkkrrrggg... most hozzádörzsöltem a vókitókit a Fülhöz, hogy Elrond uram át tudja érezni sanyarú sorsomat. Áú... Azt hiszem, többet nem teszem közel a számat a mikrofonhoz...krr... Boáá..á.á... Elrond úr szíves engedelmével rókáztam egy isteneset. Sajnálom, de ez a sárga valami a vókitókin... olyan... padlóviasszerű... Boááá..... Klikk


Alyr: :up:

Gyémánt_Hajnal írta: Én már alig merek, mert nekem olyan szó"fosásom" van, hogy félek, nem bírjátok követni

Ne aggódj Gyémánt, PRÍMÁN tudjuk követni UGYE : Szóval nyugodtan írj...

Alyr nagyon jó volt
Nima: szintén nagyon jó
Nimdraug:

Alyr: nagyon jó!!!

Nima:

Kegyetlen!!! Nagyon jó!!!

Mindenki még!!!


Én már alig merek, mert nekem olyan szó"fosásom" van, hogy félek, nem bírjátok követni

Folytassátok! Nagyon jók vagytok!

Nima: Ez állati. FOLYTASD MÉG!!!

[size=9:2kxvzlr5](Csak megjegyzem, hogy Ivo-ból ne csináljunk fogalmat itt)[/size]

Nimdraug:Nagyon-nagyon jó a napló! Minden elismerésem a tiéd!!
Nima: MÉÉÉÉG Trufa közlegényt!! Még!!! Sokat! Hamar! Mondjuk még ma...

Arwena: JE SUIS DE FROMAGE!
Hát ezen kifeküdtem... Haláli! :clown: ( Használjátok ti is ezt az idióta bohócot! )
Bár mivel én is franciát tanulok, felfedeztem némi nyelvtani hibát... De ezzel nem akartalak megbántani.

Nos, amíg nem nyílik meg a Vélemények topic, ide írom, hogy elképesztöek vagytok!
Hajnal: a szokásos életveszély...
Nindraug: folytasd! :hello:
Nima: MÉÉÉÉG! Trufiádok közlegény horkolasán kifeküdtem! :cross:
Arwena: nagyon tetszik, de ezeket a krikszkrakszokat nem tudnád kiküsszöbölni valahogy?
Meszter: jajj! Gonoc ész kegyetlen, meg akarja ölni szegény Szméagolt!

Nimdraug: Haláli!
Hajnal: Az utolsó előttiben jó pont az az önirónia!
Alyr: Az utóbbi naaagyon kegyetlen...

Arwena: nagyon jó! Ötletes. :biggrin2:
Nimdraug: na végre... :hello:
Hajnal: végre valami sztori! :itscool:

Borbak Trufiádok közlegény helyzetjelentése mélyen tisztelt Elrond ügynöknek
Klikk Jelentem, ajándékot kaptam a szőkétől. Bátorkodom megtartani. Kitűnő terepszínű köpeny. Stop. Tiszta gyapjú. Stop. Tiszta hányás. Stop. Ugyanis most kenuzunk. Bár Aragorn kajakozni akart, de neeem, kenuzunk. Pippin pedig tengeribeteg. Nem hiszem, hogy belátható időn belül abbahagyja, így kikapcsolom a vókitókit, mert elég zavaró lehet... Klikk
Klikk Rccs...kkggg..rr.rr... Drága...szágom..kgggrr.. Gollam, gollam! Hol...an...Mi esz a pi..os fény? Khrrr..áááá...ááá...hh...ááá! Szem! A Szem még..... itt isz figyel...Gonosz fél..vak.. hobbit asz egy pirosz.. emével..krrgsszzzcsrrr.. Khráááá, pityipű, khráááá, pityipű... khrááá, pityipűűű....Khrrmmm... Mi a?...Hát emmeg be van kap...Klikk
Klikk Tisztelettel jelentem, nagy, magasságos, hatalmas, óriási Elrond úr, hogy véletlenül bekapcsolódott éjjel ez az izé és én fatális tévedésből belehorkoltam. Stop. Asszem. DE nem direkt volt, ne csapja le a fejem, haditörvényszék elé se állítson, kérem, kérem! Áhh, Aragorn integet....Hah...óóó..J.aaa... Kaja van Elrond úr, muszáj ennem! Kh... Mennem. Stop. Pippin még mindig csehül van... Enyém az ő része. Jó étvágyat, uram!Klikk.

Alyr: Hát, az ötleted számomra elég fura lenne. De nem tudom...
Dőlök a röhögéstől tőletek.
Na, elkészült.

Nimdraug naplója

34. nap
Ma elértünk két bazinagy szoborhoz. Aragorn azt mondta, hogy ezek az ősei. Jó nagy darabok lehettek. Láttam magunk mögött egy farönköt, aminek két szép kék szeme volt. Inkább nem mondok semmit.

Később:
Mikor partra szálltunk Frodó ment sétálni valahova. A többiek felfújták a dolgot és elindultak megkeresni. Én úgy tettem mintha keresném, de közben sétáltam egyet. Úgy is megtalálják. Miközben mentem egy vastag könyvbe botlottam. De szó szerint. A címe az volt hogy A Gyűrűk Ura – trilógia, Forgatókönyv. Fura egy cím. Talán forgatni kéne. Inkább belelapoztam. Szó szerint a mi történetünk volt benne, de csak én nem voltam benne. Megkerestem azt a részt, ahol most vagyunk. Háromfelé fog oszlani a társaság. Választási lehetőségem van merre menjek. Frodóékkal akarok menni.

Még később:
Visszamentem a partra. Amint leültem a földre Frodó elbotlott a lábamban. Hát ennyire nem vagyok észrevehető? Gyorsan felállt és kezében a jegygyűrűvel a túlpartot nézte. Valami nagyon érdekeset láthatott. Még sírt is. Szörnyű látvány lehetett. Aztán jött Samu nagy robajjal és Frodó beszállt egy csónakba. Gyorsan beszálltam mellé. Kicsit ellenkezett, de én győztem. Én akarok lenni a koszorúslány. Samu nagy nehezen ideúszott hozzánk. Frodi kihúzta a vízből és összeölelkeztek. Végén még azt hiszem, hogy Samu a menyasszony.

Pár perccel később:
A túlparton kiszálltunk. Aragornék meg néztek utánunk. Átkiabáltam hogy milyen ciki nekik. A nagy könyvecske nálam volt, amit találtam. Gondoltam majd kipróbálok vele valamit. Gonoszkodni fogok vele. Megláttuk Mordort. Nem élhet egy kellemes helyen a mennyasszony.

35. nap
Ma megkérdezte Frodó hogy elvenném-e tőle a gyűrűt. Azt válaszoltam, hogy én ráérek még megházasodni. Már megint furcsán nézett rám.

36. nap
Rémálma volt a Frodi gyereknek. Gandiról álmodott. Hát igen Gandalf egy rémálom. Később elővettem a könyvemet és akkor történtekhez lapoztam. Beírtam hogy lássa meg Szauront, a feleségét. Bevált, de mintha megijedt volna.

Véleményt, véleményt, véleményt.

Na, még egy kis ráadás, amit már megírtam, csak mára akarom adagolni, de este nem biztos, hogy lesz időm felmászni a forumra.

Szóval:

Különös Kalandok Középföldén ( folytatás)


Másnap összeült a tanács, kinn a kertben, egy nagy tűz köré ülve. Mindenki ott volt, kivéve Gimlit, de a "társaságon" kívül volt még ott két tünde: Telvien és Arníven.
- Gimlit nem hívjuk? - kérdezte Pippin, miközben egy szalonnát próbált megsűtni.
- Nem Peregrin. Mert ő róla lesz most szó. - válaszolta Elrond, aki megállt a tűz szélén, kezében egy jó nagy darab hagyma.
- Kibeszéljük? Húúú de ronda dolog! - mondta Pippin.
- A szükség visz minket. - válaszolta komolyan Elrond.
- És miért rendezünk szalonnasütést? - kérdezte Trufa.
- Mert Gimlit nem vonzza ide. Úgy gondolja, hogy a füst belemegy a hajába és büdős lesz. Végtére is egyetértek vele, de ez az egy mód, hogy lerázzuk és távol tartsuk. - mondta Elrond és láthatólag ő is szenvedett, hogy koszos lesz.
- Nem baj. Egy kis tábortűz kell. Kedvem van kicsit nosztalgiázni. Mint akkor fönn a Széltetőn! - jegyezte meg Pippin, és ekkor Frodó a szívéhez kapott. Samu mérgesen ugrott föl.
- Óhh Frodó úr! Jól van? Ostoba Peregrin! Kellett neked azzal hozakodnod elő! Most nézz rá! Holt sápadt. Óhh Frodó úr. - mondta Samu és odahajolt, hogy megsímogassa Frodót.
- Ülj vissza Samu, csak egy bolha. - mondta Frodó és Samu mit tehetett, mit nem.
- Ha csak egy bolha, én akkor is elbánok vele. Majd Frodó úr megfürdik ezután. És én segítek majd neki. És akkor Frodó úr szép tiszta lesz. - folytatta Samu.
- Fogd már be, kérlek. - mondta Frodó, így Samu elhallgatott. Így mindenki csöndben szalonnázgatott, kívéve a tündéket, akik almát és körtét pirítottak.
- Auhh!!! - jajdult fel Legolas. - Megégettem magam. - jegyezte meg, majd Elrond fölé hajolt egy jó nagy fej hagymával. - Mit akar Elrond uram azzal a hagymával? - kérdezte íjedten.
- Nyugodj meg, nem teszek kárt a lehelletedben. De most a lényegre térek. - mondta és felegyenesedett.
- Azért hívtam össze mindenkit, hogy megvitassuk, mi legyen Gimlivel. Mert ugye mondanom sem kell, hogy mindannyiunkat kikészít. És annyira elvan telve magától, hogy már 15 tündénk kapott idegösszeroppanást és depressziót miatta. - mondta.
- És mit kell tenni? - kérdezte Aragorn, aki épp elkezdett pucolni egy hagymát.
- Merlin, a varázsló változtatta őt olyanná, mint amilyen ő most. De Merlin Móriába utazott és megírta, hogy két éven belül nem tér vissza. - és ekkor mindenkin a rémület és a félelem lett úrrá. Elrond, amerre csak nézett, rémült tekintetek néztek vissza rá. És szó bennszakadt és hang fennakadt. Majd Gandalf lehellete is megszegik, de Gandi felállt és rákezdett valami idegen nyelven.
- Noctra szósszal hagymusz ész tűzifasszusz megttriassztrolpr boooo hrrhrrr....brrrrrr... - harsogta Gandalf és ekkor mindenki a fejéhez kapott és megmerevedett az íjedségtől.
- Még soha senki nem merte kiejteni ezeket a szavakat, itt Völgyzugolyban. - mondta kissé mérgesen Elrond.
- És én nem is kérek emiatt bocsánatot Elrond uram, mivel még soha nem volt szalonnasütés Völgyzugolyban és mivel én táplálom a Lamour lángot, valakinek táplálnia kell a tűzet. - felytette ki bővebben Gandi, majd ott folytatták, ahol abbahagyták.
- El kell vinni Gimlit Móriába. - mondta végül Elrond és ekkor Aragornt elöntőtte a könny.
- Emiatt nem kell sírnod. - mondta Elrond.
- Nem is. Csak a hagyma.... - mondta elcsukló hangon Aragorn és elővett egy zsebkendőtt, hogy megtörőlje vele a szemét, majd folytatta:
- Móriába nem szokás csak úgy besétálni. A legutóbb is emlékezzetek, hogy mi történt ott velünk. Csökkentlátás, gyér levegő, orkok mindenütt, és lehet, hogy ott él még a balrog egész rokonsága is és bosszút akar állani rajtunk. És Merlint Móriában megtalálni, képtelenség. - kezdte Aragorn.
- De ha Elrond úr azt mondta, hogy Gimlit el kell vinni Móriába, akkor mi elvisszük. - állt fel Legolas, egy rúddal a kezében, rája alma volt tűzve. - Nem lehet telepatikusan elérni? - kérdezte Legolas.
- Nem. Nem lehet. Merlinnél ez nem működik, mivel ő csak félig tünde. Félig törp. - és ekkor mindenkit hatalmas meglepetésként ért a tény.
- Akkor tényleg nem lehet mást tenni mint, hogy elvigyük oda Gimlit és keressük meg Merlint, hogy változtassa vissza. - mondta Legolas.
- Ahogy mondod, Thranduil fía, Legolas. Mert a helyzet már tarthatatlan. - válaszolta Elrond.
- És Gimli mit szól hozzá? Tudja, hogy mit akarunk tenni? Vagy valamit elhitetünk vele? - kérdeztem.
- Jól kérdezel. Fontos dolog. Elhitetjük vele, hogy szépsége olyan hatalmas, hogy Mória Roppant csarnokába megyünk el, hogy szépsége újból beragyogja és fénnyel töltse meg azt. Amilyen beképzelt, rohanni fog Móriába. - és ekkor most már mindenki magában röhögött. - Nos, megteszitek? - kérdezte és mindenki bológatott.
- Rendben. Nehéz lesz az út, és veszélyes is Gimli oldalán. De gondoljátok meg jól, hogy ki jelentkezik erre a vállalkozásra. Ráadásul nagyon hosszú lesz az út, mert a főbejáratnál nem lehet bemenni a bányába. Csak valamelyik szellözőnyíláson, de azt csak törpökre tervezték és nem emberekre, meg tündékre. A másik bejárat Lórien felől. És még így is nehéz lesz az út. Különősen, hogy Lórient kikell kerülni Gimli miatt. És Galadriel miatt. - mondta Elrond.
- Te tudsz róluk? - pattant fel Legolas.
- Miért ne tudnék? - mosolyodott el Elrond. - De most nem ez a téma. Tehét vállalkoztok? - kérdezte, de most is mindenki igent mondott, még a két másik tünde is. - Ezennel megalakul "Gimli Szövetsége". Már holnap induljatok útnak. Merlint nem tudjátok utolérni, mivel legutóbb beszerzett valami extra gyors repülőszőnyeget. Gandalf meg nem tudja egyedül Gimlit elvinni Keselyüstökön, mivel Keselyöstök nem tűri meg rajta. Tehát, a Szövetségre hárul a feladat.

na ha már naplók ez még az elsQ részhez (nem rég találtam):

Aragorn naplója

1.nap
Figyellek hobbit. Unatkozom miközbe figyellek hobbit. Öregem mit meg nem teszek egy táskáért!
Nem igazán úgy nézek ki mint egy Kósza, sokkal inkább mint egy cserkész…Szent Tündetehén!
A hobbit eltűnt. Nagyszerű. Nagyon jóóóóóóóóó.
Ismét feltűnt, megpróbálom felcipelni az emeletre. Hééé. Ez nem fer! Nem ér harapni!
De sikerült elkapnom mielőtt beszaladt volna a női WC-be. Grr, aúúúú.
Éles kicsi hobbit fogak! AHHHH! Mostmár mind a négyen engem harapdálnak!!!Aouuuuucsauoaaúúú! Hobbit támadás! „Gandalf a szeretőm!”Zihálom. „Stop!” kiálltja Frodó- Ő Gandalf barátja”
Most épp a harapásnyomokat tisztítom, aztán megmosom a számat is szappanal.
Blah. Nem akarom mégegyszer kimondani azt a mondatot!

2.nap
Átvezetem a hobbitokat az erdőn. Emberek a hajam zsíros!Azt kívánom hogy megszabaduljak ettől az Indiana Jones stílustól…
Én vagyok az egyetlen aki észrevette a kamerát?!
És az a hapi a rendezői székben Gyűrűk Urás scriptel*?
Furcsa
Eljutottunk Széltetőre, amely egyike volt Középfölde nagy Időjárási központjainak a gazdasági válság alatt a 2-od korban.
Egyedül hagytam a hobbitokat fegyverekkel együtt amíg megkeresem a klotyót.
Nem találom! &@#*. Végülis , ezért vanak a bokrok…
Dúva! Fekete Lovasok! Oké Aragorn, most legyél macho. Nálam van a kardom meg egy elemlámpa is. Rohand le őket!
„YAH! JAH! JESUIS DE FROMAGE, LE GRANDE, GRANDE, FROMAGE! ET J’AIME LE POUISSANT FEMME!” Nem nagyon értem mit mondtam de remélem valami félelmeteset. De miért röhög Frodó?
A lovasok elmentek, elvittem Frodót az erdőbe. Sok vér volt a karján, adtam neki anyagot. Oh nem! Nem működik! Extra erős adag kell neki! De nekem nincs több!
Huh. Szerencsére a csajom épp erre lovagol. Nagyszerű talán azért keresett, hogy felpofozzon, amiért elfelejtettem az Évfordulonkat, megint...
Elviszi Frodót Völgyzugolyba. Nagyon bátor! Huhhh! Miközben ellovagolt, mi a hobbitokkal felszálltunk az Imladrisba tartó buszra. Imádom ezt a busz rendszert.

3.nap
Az a Boromir nevű alak ledobta a kardomat a földre. Vissza raktam -sóhajok- Nem akarok király lenni. Üljek a seggemen egész nap…sóhaj. Hát igen nem vagyok olyan mint Szimba: -Nem tudom kivárni amíg király leszek- Adjatok egy okot!
Itt jön Arwen. O lala (idézet Arwen naplójából)
A hold kerek volt, és a levegő tele volt a légkörrel. Nagyon romantikus volt. Beleugrottam Aragorn karjaiba. Megcsókolt. Sóhaj. Romantika.
(Vissza Aragornhoz) Elmentünk. Én is.

4.nap
Hugo Weaving bulija. Akarom mondani Elrondé. Kimért italok.
Nem tetszik az amiről Boromir beszélt nekem.
Igen, gyakorlatilag én vagyok a királyod! Problémád van vele? He? Gyere ide és mond az arcomba! Oh, igen? A te anyád! Oké, csináld, csináld!
Frodó megható beszéde tartott csak vissza attól hogy tényleg verekedjek Borókával. Megható beszéd volt, gondolom…
Erődöztünk hogy kiderüljön ki lesz benne a szövetségben. Én benne vagyok, hát persze. Elég szupin nézek ki ezzel az Indiana Jones stílussal…az a tünde nem akarja beismerni hogy melegebb vagyok nála.Grr…

5.nap
Megpróbálom kitalálni, hogy melyik úton menjünk. Panaszkodom, hogy a Rohani út túl közel visz minket Vasudvardhoz. Gandalf egyetért velem. Hehh.
Ma láttam egy másik kamerát is. A sors arra kényszerít, hogy Frodót Elijahnak szólítsam…

6.nap
Gimli lelökte Legolast egy szikláról. Haha.
Boromir Isildur örököse helyett Isildur ökrének szólít. Nem, Boromir, nincsenek szarvaim! Huh? Látszik hogy anyád sokszor járt Mordorba annak ideén!
Mi? Te akarsz írányítani? Gondori fiú! Grrr!
Ezután én és Boromir legurultunk a dombon úgíy mint egy emberi hógolyó. Gimli elsett a szakállában, ezért ő is velünk gurult. Pippin pedig azért mert viccesnek találta…Szép lassan mindannyian úgy nézünk ki mint a hóemberek és még Gandalf is folyamatosan ordibál velünk.
Micsoda élet!

7.nap
A végén még egy lavinában halunk meg. Szép halál.
Megyünk Móriába, pedig szerintem csak fel kellene szállnunk a Mordori buszjátatra., de Gandalf nem figyel rám.

8.nap
Úgy látszik Gandalf nem tudja kinyitni az ajtót.
Olyan messze ülök Boromirtól, amennyire csak lehet.
Ép egy könyvet olvas aminek a címe: A monarchia megbaszhatja
Tudom, amikor király leszek, le kell majd számolnom vele…
Egy óriási tintahal megpróbálta megenni Frodót! Boromir és én megmentettük…
Várjunk csak, csak én tettem. Mória kapuja összedőlt. Remek, így legalább nem kell bezárnunk. Gimli csinált kalamárit. Nyamm.
Szeretem a tengeri kaját

9.nap
Csodálkozva kelünk át Mórián. Legolas megsiratta az eltörött tükrét. Azt mondtam neki hogy fogja be! Erre ő azt mondta hogy én fojam be!
Nem te fogd be! Fogd be! Fogd be! Fogd be fogd be fogdbe fogdbe fogdbefogdbefogdbefogdbe- Gandalf azt mondta fogjuk be. Befogtuk.

10.nap
Gimli rokonának a sírja. Szegény törpék, mind túladagolva.
Szeretem a kardom! Elkezdtem swingelni a félelmetes kardom körül. Hoppá! Lelöktem egy törp hullát a kútba! Uh! Ezt Pippin csinálta! Nem én, őszíntén! Orkok! Gyilkolok! Harcolok! Izzadok!
Átrohantunk egy nyálkás hídon, mivel egy Halhog üldöz minket, vagy ez egy Walrog? Nem tom.
Átkozott szerencsétlen Ian, hopsz Gandalf, Gandalf. Miatta nekem kell vezetnem ezt a szaros csapatot. Uhh! „gyerünk hobbitok, hagyjátok abba a bőgést!!” „Ajunk egy kis időt nekik” szólt Boromir. Belementem, de addig is megnézném a térképet. Megkértem Legolast hogy adja oda. Hát persze hogy a Ferrarijában hagyta! Nagyszerű! Most hogy vezessem őket?
Végülis felszálltunk a Lórieni járatra.

11.nap
Uh oh. Galadriel az anyósom anyja. Megbámult. NEM. Fókuszálj, kókuszálj...AH. Szédülök ezektől a tünde-csiga-lépcsőktől.
Azt hiszem hogy túlzottan bír engem, de közbe beledöglök az unalomba.
Hát akkor éneklek : „Nacho, nacho meeeen. I want to be a nacho men…”
Gimli felvilágosít hogy macho nem nacho, uppsz!
Asszem Boromirnak ugyanolyan zsíros a haja mint nekem.
Nagyon unatkozom, megkértem hogy sakkozunk.Ez bolond. Úgy értette hogy fürödjünk együtt!, háááát, megtörtént.
Hirtelen arra érzek vágyat, hogy Legolast Orlandónak, magamat pedig Viggonak szólítsam. Fura.
Látja valaki azt a kamerát ott??? Valaki??? Mi folyik itt emberek??? Valaki akit Peter Jacksonnak hívnak azt mondja hogy mozogjak a helyszínen. Ez iszonyúan furcsa.

12.nap
Legolas flörtölt a „nagyimmal”. De Galadriel eközben megpróbál engem is felszedni.
Ez ocsmány. Legolas le faszozott engem!

Kicsivel később
Kenuzunk a folyón. Kajakozni akartam, de neeeem, kenukkal kell mennünk…

13.nap
Megálltunk a parton. Mostantól gyalogolnunk kell. Látjátok már miért utálom a kenukat?
Oh, viszek magammal anyagot.
„Uruguay közeledik felénk” Legolas szerint. Az Uruk-hai te hülye. Azt hiszi Uruguay.
Kösd ki a hajódat, szép fiú!

5 percel később
Boromir és Frodó eltűnt. Meg kel keresnünk őket.
Legolas szerint nem, mivel nem lenne jó félbeszakítani valamit…
Elmondtam neki hogy ez egy ocsmány ötlet.
Megtámadtak az Uruguayok, úgy értem Uruk-haiok!(Hülye Orlando, akarom mondani Legolas!)
Megtámadtuk a jelmezbe bújt embereket, hopsz, úgy értem Uruk-haiokat. Le venné valaki rólam a kamerát?!
Hé! Az az Uruk-hai megpróbálja kinyiffantani Boromirt!
Beszóltma neki: JE SUIS DE FROMAGE!!! GRANDE GRANDE FROMAGE!!”
Jeeee! Levágtam a fejét! Hu húúúúúúúúú!
Boróka és én dumcsiztunk mielőtt meghalt volna. Bocsit kértünk az összes anyás viccért, és beismerte hogy a monarchia nem is olyan rossz.
Megígértem neki hogy király leszek. Szipp. Ez nagyon megérintett…
Gimli és Legolas megkeresett, hogy válaszokat kapjanak.
Elvesztettük Frodót és Samut, meg Trufát és Pippint. Elismerem. Nem tom hol vannak! Most használhatom a mobilom. Szeretem a mobilom, zöld színű. De nem tok menőzni vele, mert itt senki nem tudja mi az a mobil.
Elhatároztam hogy Pippint és Trufát követjük „ Gyerünk emberek!” mondtam „ Meg tudjuk csinálni! Énekeljetek velem! I BELIVE I CAN FLY…”
Gimli és Legolas furán néztek rám. Köszönhetően a buzdító beszédemnek…

Sziasztok!

Nimashilin írta: Nimdraug:[/color] Tök jó!!! De a naplót már nagyon várom!

Én is! Én is! :hello:

Alyr, Dez, Hajnal: Dőlök a röhögéstől!

Kitaláltam egy kimaradt mondatot:
(Helm-szurdokban)
Gimli:Mi történik odakint?
Legolas:Elmeséljem neked, vagy inkább hozzak egy ládát?
Gimli:Mondd el, mert még ládáról se látok ki!

Na, milyen :

DEZ: NAON jó!!!!!! Komolyan, fantasztikus!!! Naon ügyi vagy végre naplók! Írjál még!

Neframíel írta: Igen, megtaláltam! Haláljó. kicsit fáraszt, de jó.
/azért ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom, hogy van itt néhány emberke, aki magasabb szintű paródiákat is írt ennél. Dehát mint tudjuk, attól hogy valami jó, még nem biztos hogy megjelenik. Sajna. /

Írjatok!!
[size=9:19nrcjik]/úgy látom sikeresen megsértettük Ivót. Pedig mi csak őszinték voltunk, nem? Úgy látszik, azt nem nagyon szeretik az emberek.../[/size]

én még nem olvastam még az eredetivel (tolkien-félével) vagyok elfoglalva de az igaz hogy nem minden jelenik meg ami jó (sajnos)
ivo merg ha ,megsértQdik az öszinteségen akkor magára vessen

Hajnal: kezdek félni... mi lesz, ha nem kezdő paródiaíró leszel??? Csoportos kihalás! [size=9:36pj9flp]/Persze nem Ivós értelemben... /[/size]
Nimdraug: Tök jó!!! De a naplót már nagyon várom!
Alyr: Gandalf, a ruhád lukas... Fárasztó! Haláli! Fergeteges! Isten /arkhón/ vagy!
Niph: jaaaajjj... :up:

Alyr: Annyira jó, hogy a rabod vagyok

Itt a folytatás:



Gimli hosszasan gondolkozott és tűnödött. Merlin kiváncsian figyelte. Látta, hogy Gimli valamin vacilál és magában dünnyög.
- Nos? - kérdezte Merlin. - Eldöntötted?
- Igen. - nyögte Gimli és Merlin elmosolyodott.

Hatalmas asztalsor volt megterítve és a háttérből kellemes muzsika szólt. Elrond méltósággal és tisztelettel fogadott minket, és mindenki ott volt, kivéve Gimlit.
- Ez nekem nem tetszik. Ha végre rendes étel várja, miért nem jön? - kérdezte aggódva és komolyan Legolas, aki köztem és Aragorn között ült.
- Biztos még mindig rossz a gyomra a romlott Lembas miatt! Celebornék nem nézték meg, hogy olyat adtak, aminek már lejárt a szavatossága. - suttogta Aragorn, de Arwen könyökével megbökte, aki mellette ült az asztal szélén. Mellette az asztalfőn Elrond és az ő balján Bilbó, Frodó és Samu és további más tündék. Az asztalfő másik oldalán pedig Gandalf foglalt helyett és kívételesen most kapott egy bot tartót. Gimli helye üres volt, és Elrond észre is vette.
- Hát Glóin fia,Gimli? Merre van? - kérdezte.
- Amióta megérkeztünk, azóta nem láttam, pedig Vülgyzugoly minden zugát végíg kutattam, Elrond uram. - mondta Legolas.
- Hamarosan biztos itt lesz. - nyugtatgatta Gandalf.
- Csak nem találkoztál vele, vagy netán varázserőd sejteti ezt? - kérdezte Legolas.
- Nem, csak ismerem. Ha étel várja, akkor repül mint nazgúl a levegőben. - jegyezte meg Gandalf.
- Akkor együnk hát és Glóin fía, Gimli majd csatlakozik. - mondta Elrond és mindenki elkezdett enni.
- Örülsz a változatos ételnek, Hajnal? - kérdezte Pippin, aki mellettem ült.
- Persze. Hány hétig is ettünk csak lembast? - kérdeztem.
- Várj, kiszámolom. - mondta Pippin.
- Nem szükséges. Eléggé sok idő, hogy soha életemben nem tiszteltem még ennyire a változatosságot. - jegyeztem meg.
- Hát igen. Ha hosszú ideig csak az van, már vágyunk valami változatosságra is. Nem? - kérdezte Pippin és sóhajtott egy nagyot.
- De. Pontosan. - válaszoltam és ekkor Legolas rémülten rámnézett.
- Csak azt ne mond, hogy már meguntál és le akarsz cserélni! - mondta Legolas. - Mert akkor jaj, szégyen tünde fejemre! Én is kimegyek a divatból! Nem akarok elavult lenni! Óhh jaj tünde fejemnek! - mondogatta.
- Nem rólad van szó, Legolas. - mondtam.
- De akkor is mondhattad volna rám. - mondta.
- Legolas. Te lecserélnéd az íjadat, amit Galadrieltől kaptál? - kérdeztem, mikor Legolas szemei már Frodósra kerekedtek.
- Nem. - mondta megkönnyebbülten.
- Akkor jó. - jegyeztem meg.
- Hajnal, ugye te tényleg nagyon messziről jöttél? - kérdezte az öreg Bilbó.
- Igen, Bilbó uram. - válaszoltam. - Roppant messziről.
- Igen. Roppant hatalmas ez a világ. Bár lennék 70 évvel fiatalabb, felfedezném az egészet. - álmodozott Bilbó. - De sajna itt már csak az egyszemélyes nyugdíjas klubba járok.
- Elrond uram, lehet egy kérdésem? - kérdeztem Elrondot.
- Persze, Hajnal. Akár ezer is. - és mosolygott egyet.
- Úgy tudtam, hogy a tündék messzire hajóztak innét. - mondtam.
- Igen Hajnal, jól tudod. Csak valami Colombus nevü illető megelőzött minket. - mondta keserűen Elrond. - Így vissza kellett költöznünk Völgyzugolyba, az egész pereputtyal együtt.
- Ahh, értem. - mondtam, majd észrevettem, hogy Frodó babrál valamivel a nyakában. A Gyűrű!!! De az nem semmisült meg? Hogy lehet ez? Kérdeztem magamban. Legolas észrevette, hogy mit bámulok, majd odahajolt hozzám és a fülembe súgta:
- Szegényt nagyon megviselte az igazi elvesztése, így terápia képpen Elrond csináltatott neki egy másikat, amely pont úgy néz ki, mint az igazi. Csak nincs hatalma. - mondta, de ekkor Frodó hirtelen eltünt, mindenki meglepetésére.
- Nincs hatalma? - kérdeztem kételkedve.
- Na jó. Csak annyi, hogy Frodó eltud vele tünni. Ennyi. Nem több. - mondta Legolas, majd hangját Elrond nyomta el.
- Frodó, most ne játszadozz, mert mindenkire a frászt hozod. - szólt Elrond és ekkor Frodó megint megjelent a helyén és inge mögé csúsztatta a gyűrűt.
- Elnézést. - mondta, majd szomorúan rám nézett.
- Én már tényleg aggódom Gimli iránt. - mondogatta Legolas.
- Kezdem azt hinni, hogy szerelmes vagy belé. - jegyezte meg gonoszan Aragorn, majd Legolas gyílkosan ránézett.
- Ezt meg sem hallottam. - mondta Legolas, majd kanalazott egyet a tünde eperlevesből.
- Jól van na, csak vicceltem. Pedig olyan kis édesek lennétek. A kicsik vonzzák a nagyokat - folytatta Aragorn, és Legolas megszorította a kanalat.
- Most már hagyd abba, vagy az ükfaterod kardja megint darabokban lesz. - mondta mérgesen Legolas. - És ha a kicsik vonzzák a nagyokat, tudom már, hogy a nagy Arwent miért vonzottad. - vágott vissza Aragornnak, aki erre savanyú képet vágott, és visszafordult, hogy szilvaleveséből kanalazzon, amit nem tett oly szívesen. Mindenki eperlevest kapott, csak ő nem.
- Nem izlik a főztöm, egyetlen szerelmem? - kérdezte Arwen, majd Aragorn nyögött egyet.
- Látom, Gimli holléte nagyon aggaszt. - mondtam Legolasnak.
- Látom, te látod rajtam és megértesz. Valami rossz előérzetem van. Rezgést érzek az erőben. - suttogta Legolas, majd evett tovább. De alig, hogy ezt kiejtette a száján, a hatalmas terem ajtaja kivágódott és az ajtóban egy magas harcos állt. Mindenki érdeklődve figyelte az idegent és csodálták gyönyörű öltözékét.
- Ki vagy, ki így berontott? - kérdezte Elrond és jobban szemügyre vette az idegent, aki most elébb lépett, hatalmas páncélján megcsillant a fény. Tünde szemmel mérve gyönyörű volt. Hosszú barna haja, néhány fonattal diszítve, fátyolként hullott a vállára, fiatal és arca volt, ránctalan. A tündék és emberek és hobbitok elámultak a jövevény láttán. A tündéket féltékenység fogta el, amint meglátták szépségét. Különősen Legolast. - Ismét kérdezem lovag, ki vagy? - kérdezte ismét Elrond.
- Glóin fía, Gimli. - mondta selymes hangján.
Nagy volt a csodálkozás a teremben, mindenkinek leesett az álla. Elrond gyanakodva méregette, de miután a külön kérésére elétett bableves megtette a hatását, mindenki elhitte, hogy ő Gimli, Glóin fía. Elrond megkérte, hogy vacsora után tartson vele a könyvtárba, mert beszélni akar vele. Addig Gimli leült Trufa és Gandalf közé.
- Én Szürkéből Fehér lettem. De ahhoz egy balroggal kellett megküzdenem. Csak nem lementél a fitness terembe? - kérdezte Gandalf.
- Minek nekem balrog, hogy a szépség, mely mindig is bennem élt, most a felszínre tört és a napfénnyel vetekszik. - jegyezte meg Gimli és megigazította az egyik fonatot a hajában. - Tagadhatatlanul szép vagyok. - mondta büszkén és egy üres ezüsttányérban nézegette magát. Gandalf gyanúsan méregette.
- De miféle varázs kellett ahhoz, hogy a te elönyődre váltson át a külsőd? - kérdezte és a Gimli mellett ülők izgatottan figyeltek. Legolas leginkább.
- Az az én titkom. Nem árulhatom el. Lelkem szépsége egyszer csak halhatatlan ragyogásba csapott át. És örüljetek, hogy most megcsdálhatjátok. - folytatta Gimli.
- Önbizalma az van. - suttogta Aragorn Legolasnak.
- Talán túl sok is. - mondta Legolas és ekkor Gimli ránézett.
- Ohh, Legolas barátom, kinek szépsége szintén igen híres, de most úgy érzem, hogy szépséged vetélytársra talált bennem. - mondta Gimli. - De örülj velem te is, hogy szépségem és változásom jó és hasznos, ámbár most szebb vagyok mint te.
- Hasznos az üvegesnek. - jegyezte meg Aragorn, és láthatólag őt is idegesítette Gimli beképzeltsége. - De nem vetted-e észre, - és felemelte a hangját - hogy külsőd változását, lelki tulajdonságaid enyhén mondva, megsínylették? Hol a régi Gimli? - és ekkor mindenki feszülten nézte Aragornt.
- Úgy találod? Én nem így hiszem. Az elönyős külső sokat mond. Ide felé jövet is királyként tiszteltek, kik nem ismernek. - vágott vissza Gimli. - Ja, és nevet is változtatok. A Gimli nem elég méltó szépségemhez. Mától hívjatok Giliornak. - mondta, de Trufa nem bírta megállni, hogy ne fogja vissza magát:
- Jól van Biliorr. - és kuncogott egyet.
- Te csak ne kuncogj ifjú hobbit. - mondta Gimli, vagyis Gilior és elővett egy körömreszelőt. Gandalf nem szólt semmit. - Látod Elesszár, tanulhatnál tőlem. - mondta.
- Vigyázz mit mondasz Glóin fía, Gimli. Mert én király vagyok és legutóbb mielött körbe néztem, még én voltam az emberek királya, és nem Glóin fía, Gimli. - mondta Aragorn és lenyelte az összes szilvalevest mérgében.
- Aragornnak igaza van, Glóin fía. - szólt Elrond. - Túl nagy lett a szád. - és most már ő is mérges volt.
- Elrond uramnak igaza van Gimli. Túl messzire mentél. - mondta Gandalf.
- Ti csak féltékenyek vagyok, mert szépségem még Szauron szemét is elvakítja. - mondta Gimli.
- De nem mindig az a szép, ki kivülről ragyog, hanem kinek belsejéből árad a fény. - mondtam és ekkor Legolas könnyekkel telve rámnézett.
- Ez csodálatos volt. - mondta és a zsebkendője után nyúlt. - Még soha nem hallottam ilyen szépet!
- Csöpögős szöveg, ámbár igaz. - mondta Gandalf. De Gimli inkább nem szólt semmit, hanem megsértődve elrohant. Nem is ment be Elrondhoz, helyette Gandalf tett látogatást.
- Elrond uram, tudsz rá magyarázatot adni? - kérdezte Gandalf. - Lehetséges, hogy Merlinnel találkozott? - és ekkor Elrond ránézett.
- Meglehet, de nem tudom, hogy Merlin képes lenne ekkora varázslatra, vagy sebészeti beavatkozásra. - tünödött Elrond. - És ha sebészeti, akkor igencsak kemény munkájába tellett Gimlit átszabnia.
- Most merre van? - kérdezte Gandalf.
- Lenn van a prakszisa. De már utána küldtem Aragornt. Hamarosan jönnie kell. - ekkor Aragorn lépett be.
- Merlin csak egy cetlit hagyott, hogy nyaralni ment. - mondta.
- Ez nem jó. És hova? Hagyott üzenetet? Meg kellene találni, hogy van egy törp, akit vissza kellene változtatni.
- Nem tudtam elolvasni a helyesírása miatt. - mondta Aragorn és egy aranycetlit adott át Elrondnak. Az szenvedett egy kicsit az olvasásával.
- Mória bányáiba ment, Balin sírját tanulmányozni, és két éven belül ne várjunk rá. - mondta.
- Én nem fogok két évig elviselni egy selyemfiút. - mondta Aragorn. - Ráadásul nálam magasabb is. Még Legolasnal is magasabb és szegény Legolasnak már kisebbség érzete van Gimli mellett. Most Hajnal vigasztalja. - mondta, majd hirtelen a hasához kapott és felnyögött egy nagyot.
- Mi az Aragorn? - kérdezte Gandalf.
- Csak Arwen szilvalevese! Auhh!!! Csikar a hasam. - és összegörnyedt.
- Te képes voltál a szilvaleveséből enni? - csodálkozott Elrond. - Te aztán bátor vagy!
- Köszönöm Elrond, de bocsássatok meg nekem, mert az árnyékszékhez kell rohannom. - és azzal hasát fogva elrohant.
- Óhh, hogy én, hogy sajnálom! - szánakozott Elrond, Aragornt látván. - De térjünk vissza Gimlihez. Holnap tanácsot hívok össze. - és Gandalf bólintott egyet.