Humor

És itt az én részem
Thaurral közös megegyezés alapján


Én és Orli ( a kádban)


Pancsi, pancsi, hab és élvezet. Ezt mondhatnám a legjobban. Ámbár fura zaj szűrődik be az előszobai szekrényből, én és Orli jól el vagyunk mi itt is. Én Orli karjaiban, közben ő bekapcsol valami kellemes zenét…Élvezet. Jaj, Orli köhög. Az orrába ment a füstölgő. Ja, vagy 15 darab füstölög a kád körül. A füst csak úgy lebeg a sok kis gyertya fényében. Óhh, micsoda romantika! Orli most cirógat. Istenem milyen jó!!! Jaj!!!! Orli! Túl mélyre nyúltál! Orli a dugót keresi a kád alján……….. majd kimászik, de szegény elcsúszik egy szappanban….. óhh, a szegény. Orli feje hirtelen felbukkan a kád horizontján. Fején piciny púp. Összebújva egy köntösben kiosonunk a fürdőből, fel a lépcsőn az emeletre, hogy egyeseket ne zavarjunk. De Orli zenét is akar, így egyszál kis kézi törölközővel eltakarva magát visszaoson a fürdőszobába a magnóért, amit véletlenül belejt a kádba.
Orli égnek álló hajjal, megjelenik a szobában. Óhh, a drágát megrázta az áram! Szegénykém! Majd aztán miután túlélte a sokkot, belemélyedtünk az éjszakába és a gyengéd percekbe. Aztán lejár a kazetta és Orli bekapcsolja a rádiót. A zene is hirtelen elhallgat, kiderül, Orli fogott egy földönkívűli adást. De ez minket nem érdekel, így kikapcsolja a rádiót, és újra velem foglalkozik. A nagy hancúrban véletlenül egy nagy reccsenés……..leszakadt az ágy. Most minden a földön szanaszét hever, Orli szereli az ágyat. Aztán kénytelen beismerni, hogy ez most így nem megy. Nem baj, nekem a föld is jó. Ámbár kicsit kemény. Az előttünk lévő TV most megint bekapcsol. Megjelenik benne egy földönkívűli és elkezd szövegelni. Orlinak most már elege van, és kihúzza a TV dugóját a konnektorból. Valószínűleg kapcsolatot akarnak felvenni, majd megjelenik egy űrhajó az ablak előtt, kinyílik az ablak és megjelenik egy űrlény. Orli most már nagyon dühős, hogy nem hagynak minket nyugton, így fogja a cipőjét és fejbe dobja vele az űrlényt, aki kiesik az ablakból. Mi meg átvonulunk egy másik szobába, és ott ismét egymással vagyunk elfoglalva.

Az ajtó eltűnt. Átment egy másik helyre, Trufa mögé, az meg kinyitotta, és beesett az ajtón. Kb. 4 métert esett.
- Kösz Trufa, most legalább tudjuk, hogy hogyan kell ugranunk, hogy nehogy kitörjön valamelyik testrészünk.
- Ha még egyszer megszólalsz, akkor nem csak nekem fog sajogni a fenekem. Szépen sorjában leugrottak, csal Legolas nem mert, de Pippin rásegített.
- Hogy mertél megrúgni? -kérdezte Legolas Pippintől.
- Egyszerűen és könnyen.
- A picnében lehetünk. -mondtam. Hideg volt, ezért nekidőltem a falnak ami sikeresen egy csúszdát alakított ki a padlóból.
- ÁÁÁááááááááááá! -ordítottam, majd mindnyájan eltűntünk.
- Hol vagyunk? -kérdezte Aragorn.
- A pincében és egy arasszal lejjebb. -mondta Trufa.
Világos volt, és meleg is. Egy hosszú függőlegesen elhelyezkedő asztalon sok minden kaja volt. Többek között basebékmáj, ami májgerincből készül, és Trufának a kedvence.
- Boromír! Hol vagy? -kérdeztem, de már láttam is hogyan zabálják trufával együtt a basebékmájat.
- NAMMM! Annyira ízlett nekik a basebékmáj, hogy nem is törődtek azzal, hogy ki készítette. Mondjuk Trufától ezt nem is várnám el hogy megkérdezze.
- Te nem eszel, Anyimanisz? -kérdezte Boromír.
- Ohh, tudod, de kedves ke vagy, de nekem vigyáznom kell az alakomra! Én nem ehetek össze mindent!
- Ez amit én mosz eszek minden? -kérdezte felháborodottan Trufa.
- Igen! Te lehet, hogy nem vigyázol az alakodra, de én igenis.
- Ne legyél ennyire basebékmájutáló! Nézz magadra! a basebékmáj nem hízlal, hanem fogysz tőle!
- Tényleg? Hagyjatok nekem is! Nem ám, hogy mindent meg esztek előlem?!?!?
- Még meggondoljuk! -mondta Trufa.
- Na jó, gyere édesem! -mondta Boromír.
- Édesem? Nem vagyok az édesed, de azért megyek!


____Milyen?____ 8O

Sziasztok!

Írtam valamit. Bátran lehet kritizálni

Hajnal: kössz a bíztatást
Khmm...

Craiggel szekrényben

Egy chatelés alkalmával született ez az ötlet .

Ma este Craiggel találkoztam. A remek hangulatos vacsora után, romantikus fényekkel és sok-sok virággal.
Hogy feldobjuk a hangulatot, bebújtunk a szekrénybe. Vittem be egy olvasólámpát, mert a látvány nélkül ..hááát, ugyan már.
Összebújtunk a szűk, sötét szekrényben. Simogattuk egymást mindenhol, ahol értük. Lágyan csókolóztunk….hhhhh.
Már elmerültünk a nagy hancúrozásban, mikor levertük a lámpát, a fénye kialudt. Mi meg ott maradtunk a sötét szekrényben. Ekkor döbbentem csak rá, hogy milyen meleg van benn. Nagy nehezen kimásztam valahogy a ruhahalmazból, átkecmeregtem Craig-en, aki könyörgött, hogy ne hagyjam itt a sötétben félig betemetve ruhákkal. Kilöktem a szekrényajtót, kellemes hűvösség csapott meg.
Leheveredtem a kanapéra pihenni. Türelmesen vártam, hogy Craig is előbújjon. Elő is bújt. Kócosan, megviselten, kezében a lámpát tartotta. Lába köré egy-két gyűrőtt ruhadarab tekeredett. Lerogyott mellém, és elkeseredetten próbálta a lábáról leszedni a ruhákat. Huhhhh…megéreztem újra az illatát…uhhh. Lehajoltam és segítettem neki. Végre kiszabadult a makacs ruha fogságából. Hálásan rámnézett, én meg ott olvadoztam gyönyörű kék szemeitől. Áhhhh….
-Miért kellett abbahagynunk, olyan jó volt veled! –nyöszörögte.
-Hmmm…folytathatjuk, csak a lámpát kell megjavítani, sokkal jobb fényben. –válaszoltam.
-Oké, megjavítom, csak folytassuk -egyezett bele Craig.
Üldögéltem egy darabig, Craig addig szenvedett a lámpa helyrepofozásával. Nem sikerült neki, végül közölte, hogy nem tudja megjavítani, de gyújtott néhány mécsest.
Mivel nem akartunk meggyulladni, ezért kiköltöztünk a szekrényből, a kanapéra. Itt már nem is volt olyan meleg, és nem is volt olyan szűk a hely, szóval, így kényünkre-kedvünkre kiélvezhettük a kanapé kellemes adottságait, és persze a másikét is. Végén már a kanapé is kicsi volt, így végül a földön kötöttünk ki…
És az éjszakát, vagyis inkább a hajnalt megkoronázandó, drága Craigem felöltötte Haldír jelmezét és parókáját, és néhány jelenetet adott elő a LOTR-ból, majd ezt egy tündesztriptízzel fejezte be, huhhhh…áááááhhhhháhhh az a test azok az izmok, jaajjjj….és csak nekem… jujj.



Ennyi lenne...

Élvezzétek
[size=9:2kcb9rtj]Telu: kösszönöm az ötletet, tudod szekrény [/size]

Namarië!
Thaur

Még egy kis folytatás:


És mi csak futottunk, és futottunk, míg meg nem pillantottuk a Glanduint a maga roppant folyamában.
- Egek! A tömegem sűrűbb, mint a vízé. Így el fogok süllyedni. – nyögte Samu, mikor megálltunk a folyó előtt.
- Most hogyan tovább? – kérdezte Pippin.
- Még nem tudom. De elébb várjuk be Fehér Gandalfot. – mondta Aragorn, majd hátra nézett, vele Pippin, hogy lássák Gandalf mennyire van lemaradva. – Legolas! Tünde szemed milyen messze látja Gandit? – kérdezte Aragorn. Ekkor Legolas elengedte a kezemet és Aragorn mellé lépett, és a távolba nézett.
- Gandalf most ért ahhoz a félig kidőlt fához, amit Gollam Samura akart dönteni. – mondta Legolas, mert amott a távolban látni lehetett egy fehér köpenyes öregembert, aki próbál minket minél hamarább beérni minket. Majd Pippin ismét Aragornra nézett.
- Az beletelik egy kis időbe. – jegyeztem meg, mikor én is odaléptem.
- Addig rakjunk tűzet! Mindjárt teljesen besötétedik! Az éjszakát itt töltjük a folyóparton. – mondta Aragorn, így mindenki fáradtan lehuppant a földre, vagy egy sziklára. Részint az egész térségen csak egy-egy fa állt, de pont volt egy a környékünkön. Így oda hurcolkodtunk, miután szusszantunk egy picit.
- Ha még egyszer merényletet akarsz ellenem elkövetni, te etióp rohadék, akkor megtanulod, milyen dolog könnyűbúvárnak lenni a folyóban! – fenyegette meg közben Samu Gollamot, amikor épp a fazekait pakolta ki, és vele egy jó nagy palacsintasütőt. Azt himbálta Gollam felé, aki meghúzta magát egy kő mellett.
- Mi nem akarcuk! – nyöszörögte Gollam. – Ne bántc minket! Véletlen volc!
- Véletlen volt a tudod mi! – morgott Samu. Mióta Gollam közénk csatlakozott, azóta Frodó eltávolodott tőle és csak Gollammal volt elfoglalva. És emiatt néha kirobbant egy-két nagy veszekedés is.
- Ki kell valamit találni, hogyan fogunk átkelni a folyón. Gondolom híd sincs errefelé. – mondtam, miközben Aragornnal és Legolassal beszélgettem a folyóparton.
- Most megfogtál Hajnal. – mondta Aragorn. – Legfeljebb átússzuk.
- Hobbitokkal a nyakunkban? Tiszta „Béjvaccs” – válaszoltam.
- Mi az a „Béjvaccs”, cicukám? – kérdezte Legolas, de én csak legyintettem egyet. Ekkor már sötét volt, és hirtelen nagy nyögésekre lettünk figyelmesek. Gandalf terült szét a fűben.
- Elegem van! Elegem van! Soha többet nem fogok fogyókúrázni! Ígérem, holnap fogok enni lembast. Bár óh, hogy a jó életbe! Ki nem állhatom! Inkább leiszom magam ork pálinkával, csak ezt ne!!! – panaszkodott, és panaszkodása messzire elhallatszott.
- Ide vonzza az orkokat. – jegyezte meg Trufa, aki Frodó mellett ült.
- Lám, Fehér Gandalf is megérkezett. Így mehetünk enni. – mondta Legolas, így odamentünk a két tündéhez, akik épp egymás haját próbálták rendbe tenni, mivel drága Gollamka tünde szeretetből mindkettejük fejére ugrott a délután folyamán csak azért, hogy „újfajta frizurát kreáljon” nekik. Persze a Szövetségben már majdnem lázadás tőrt ki Gollam ellen, de Frodó védte. Én és Legsi odaültünk Telvienhez és Arnivenhez.
- Az a drága Gollamka miatt most romokban hever a hajunk, és én meg úgy nézek ki, mint Elrond apuci, mikor meglátta Arwen anyját a nászéjszakán. – mérgelődött Telvien, miközben próbálta befonni Arniven haját.
- Adok én neki drága Gollamkát, ha ez így folytatja! – mérgesedett be Legolas is, aki közben beleültetett engem az ölébe. Hűűűhaaa, tudtam élvezni! – Még néhány ilyen húzás, és magam viszem el a Végzet Hegyére, hogy én magam dobjam bele! De ezúttal súlyt is kötök a lábára, hogy véletlenül se élje túl!
- Szerintem a következő áldozat Samu lesz. – jegyezte meg Arniven. És most szánakozva mindannyian Samura néztünk. Hallatszott, amint Legolas egy nagyot nyel.
Aztán mindannyian megvacsoráztunk, ámbár nem felhőtlenül. Gollam és Frodó összeverekedett a Gyűrű miatt, de Frodó maradt felül, viszont visszapártolt Samuhoz, és most már ő is gyűlölködve figyelte Gollamot, akitől viszont most már nem tudtunk megszabadulni. Aztán mindenki aludni ment, kivéve a Telvient és Arnivent, akik örkődtek. Míg Samu Frodó monokliját borogatta, és Gollam is fönn a fa legtetején kuksolt és a sebeit nyalogatta, addig engem Legolas arrább hívott, hogy végre kettesben legyünk. Na ez az, aminek már nagyon, nagyon örültem.

Te jó ég, annyi a hasonlóság az eredeti Titkos Napló és az én Legolasosom között, mintha elcsórtam volna az egészet... Jajj, pedig nincs így!!

ilyen vicceseket nem hiszem, hogy tudnék írni, de itt van néhány kép ami
passzolna a lenti storykhoz

groups.msn.com/ElvesOfRivendell/ ... toons.msnw

Nima: nekem különösen tecc. /Mit szóltok, híres lettem!!! :dance: :evil3: / Köszi, Nima!

Hajnal, paródiát!! :closed:

Nimashilin: JÓ!!!

Te jó ég, most lebuktam!

Dez: hülye Gimli.
Ivó: tényleg tök jó lett!

Egy kis Arweníta


Helyszín: nappali. Ablak nuku, van viszont bent rengeteg mókus és falevél, metszett faágak, miegymás. Elrondó Szemöldökkusza középen ül. Magában beszél: -Ó, csak nehogy rájöjjön… -hirtelen egy kicsit kékes hajú lány lép be: -Hol van? Hol az a mocsok? Kitépem a belét! Hozé Elladan! Merre vagy?
-Miért keresed őt ilyen dühösen, Neframíella?
-Mert megcsalt! Ez a büdös disznó… Hát nem egy másik lánnyal enyeleg az utca közepén? Kinyírom! –dühöng nagy affektálások közepette a kék hajú lány, mikor egy pattanásos, fekete hajú srác előtámolyog egy fekete ajtajú, sötét szobából, ahonnan füst tódul ki és egy élő rockkoncertet megszégyenítő hangfalparádé. –Hol a meggybor?
-Ó, Hozé Elladan, hát itt vagy! –sivítozik Neframíella. -A Guadalopei Szűz Ilúvtarra, miért csaltál meg? – közben a táskájával veri a fiú fejét.
-Dehát egész nap itthonvoltam! –nyöszörög Hozé Elladan, de különösebben nem zavarja a habzó szájú lány dühkitörése. Elrondó felkiált: -Megszökött! Ó, csak senki meg ne tudja! –kevés feltűnéssel, az asztalt és a fotelt felborítva kioldalog a szobából, magára hagyva a bájosan évődő párt.

Helyszín: konyha. Glorfinnyás főz, Elrondó mellette magyaráz: -Szolga! Hozé Elrohír, Hozé Elladan ikertestvére elszökött a sufniból, ahová születésükkor zártuk, attól való félelmünkben, hogy ha majd felnőnek, nem tudjuk őket megkülönböztetni! És most balsejtelmem beigazolódott: Neframíella máris összekeverte őket!
Glorfinnyás elhajítja a tányérokat és az éppen elkészült háromfogásos vacsorát és dülledt szemekkel Elrondóra néz: -Elszökött?
-El.
-Összekeverte?
-Össze.
Csengetnek. A két férfi egymásra bámul, de a bonyodalom megoldására csak később kerül sor.

[size=9:137m7fuf]Folytatom, a sztorimat, 8O [/size]

- Ajajjjjaj! Úgy látszik nagy megsértettem ezzel a szőke beszólásommal Legolast. Talán jobb is így, mert a végén úgy is elfeledkeztem volna arról, hogy Legolasnak szőke haja van, és elkezdtem volna neki mondani néhány classz szőke nős viccet. -mondtam.
- Ne búsúlj, öreg barátom. -szólt hozzám Aagorn.
- Öööö, izé, micsoda? Öreg barátom? Ennyire öreg lennék? -kérdeztem.
- Hááááát, végülis még nem vagy olyan öreg! Határon vagy. -mondta Anyimanisz.
- Na ide figyelj Animanisz! Azt hiszed, hogy ha miniszoknyában billegeted azt a két gilizdmehagymaszínű popódat mindent megtehetsz? -kérdeztem.
- Nem, erről szó sincs, te kis nemtommi! -mondta.
- Nemtommi vagy ám te! Hord el magad Mordorba vagy most rögtön itt lenyalatom a fejedet! Most kinyílt egy ajtó, amiről azt hitte Trufa hogy Pippin nyitotta ki, és odament egy seprővel, hogy jól megvágja, de ő ott volt a háta mögött.
- Hjáááááájhhjá! -mondta harciasan Legolas, úgy mint Xena.
- Szzszisszen!- kinyitotta a száját Leg.
- Mi? Ki? KI szsszegett? Vááááá, Gollam! -kiáltotta Anyimanisz, mire Trufa és Pippin összebújva menekültek Gollamtól.
- Te ennyire hülye vagy Anyi? -kérdeztem. Ez csak Legolas volt!
- Elnézést, Loleghoz, nem akar....
- Mit mondtál? -kérdezte hülsértő hangon ordítva Legolas.
- Semmi egyebet, csak azt, hogy Loleghoz.
- Feladom! Nem is tudtam, hogy ennyire ki tudnak készíteni a szőkék. Borzasztóan tudnak viselkedni.
- Hmm. -sóhajtott Pippin.
- Indulunk! -mondta Aragorn


Milyen? 8O

Dez: brutális :dance: :cooljump: :pimp:

Asszem beszállok én is a naplóírók társadalmába... íme:

Glóin fia Gimli titkos naplója

1.nap
Rohanunk, mint hobbit a vacsorája után. Azon vagyok, hogy kiköpöm a tüdőmet. A nyelvem a földet sepri. Aragorn és Legolas bezzeg vágtáznak, mint a halottkémek - tudom én Lórien óta, hogy kábítósok mindketten, aki képes megenni a lembast… Legolas egyszer hátraszólt, hogy az orrom pont úgy mozog a levegővétel közben, mint egy nyúlé. Be akartam neki mosni egyet, de mire meglendítettem a fejszém, fél kilométerre volt tőlem. Asszem, nem vagyok kondiban. Biztos, hogy annyira meg akarjuk menteni azt a két dilis hobbitot?

Később, ugyanaznap:
A mama csokis sütijére, hű de vacak íze van Rohan porának.

2.nap.
Újfent rohanás. Déltájban úgy döntöttem, lázadok, és eldöndültem a földön. Csapattársaim olyan másfél óra múltán észrevették, hogy lemaradtam és visszagaloppoztak. Legolas körüljárt párszor, aztán elkezdett nyuszikás vicceket mesélni.

Ugyanaznap, később:
Kitekerem ennek a buzeráns tündének a nyakát!!

Még később:
…csak a szentségit a valáknak, érjem már végre utol…

3. nap
Aragorn talált egy húszfillérest. Azt mondja, Pippin zsebéből eshetett ki, merthogy csupa csokikrém. Most persze el van telve magától. Az állát direkt magasra szegi, hogy, Legolas szavaival élve, „a haját méltóságteljes hullámokba bodorítsa a hajnali szél”, a karjait meg úgy kapkodja maga előtt, „akár egy kecses gímszarvas izmos lábait.” Szerintem egyszerűen úgy néz ki, mint egy zárlatos nazgúl.

Kicsit később:
Aragorn akkorát taknyolt, mint az ólajtó. Megbotlott a kardjában. A zsebéből meg kiesett a csokikrémes húszfilléres. Hihihi.

Még később:
Muszáj volt megállnom öt percre. Azt hiszem, megettem a húszfillérest is.

5. nap
Tegnap este végre-valahára megálltunk pihenni. Aragorn viszont még akkor sem bírt megülni azzal a sóval tömött boldogabbik felén, hanem nekiállt valamit barkácsolni Legolas egyik kiszuperált nyílvesszőjéből, az én sisakom egyik fülvédőjéből, a saját pajzsából meg az Esticsillagból. Legolassal a hülyéknek kijáró tisztelettel figyeltük igyekvését (ő elég görnyedten, mert végre sikerült gyomorszájon vágnom), amikor egyszer csak- Aragorn műve megszólalt. Az önjelölt király diadalmas vigyorral tekergetett rajta vmit, aminek következtében recsegő hangfoszlányok hagyták el azt az izét: „enigma-z, itt enigma-x, vétel… Mzperx, Mzperx, jelkezz…” És hosszas tekergetés után igen!!! Megszólalt a rohani nemzeti rádió! Végighallgattuk az Éorl Hot Twentyt, az Esti Athelast és épp kezdődött volna a bakacsinerdei műíjlövészet VB közvetítése, amikor Aragorn továbbtekert a Rivendell Channelre. Ő és Legolas ábrándos pofával a holdra meredtek a tündeslágerek hallgatása közben, én meg elmentem aludni. Nem bírom túlzottan a nyivákolást.

6.nap
Ez a mi formánk. A Lovasvégi Defenzív Osztály bemérte a rádiónk frekvenciáját és ránk is küldte legvisszataszítóbb pribékjét, egy Éomer nevű ipsét a főnökségből. Alig tudtuk neki megmagyarázni, hogy nem háborús kódgép a masinánk. Végül, annak fejében, hogy elküldjük neki a szabadalmi jogokat, nem csak hogy eltekintett a letartóztatástól, de még kölcsön is adott két börtönkocsit. Azaz börtönlovat. Kész vagyok. Nem is tudom, mi a rosszabb: rohangálni, mint egy őrült vagy lóháton ülni. Mindesetre Rohan porát már biztos nem nyelem, ahhoz már túl sokat haraptam le a nyelvemből. Ha még egyszer találkozom Éomerrel, nem fog visszafogni Aragorn; lecsapom a fejét, az tuti.

8. nap

Hol a fenébe tanult Aragorn nyomot olvasni, a magyar hadseregnél? Úgy eltévedtünk a Fangornban, hogy csak na. A helyi állatvilág és fauna Legolast igencsak lenyűgözi, bár én szívesen kihagytam volna a találkozást King Konggal és a tirannoszaurusszal. Legolas állítólag látta Szörnyellát is, fehér dalmatabundában. Én ezt nem veszem be.
Ki fogom nyírni Aragornt.

9. nap
Aragorn itt hagyott minket egy fa tövében, azzal, hogy „ő majd megkeresi a kiutat.” A rádiójához persze nem mellékelt használati utasítást. Azt mondják, a Fangorn rettenetes, mikor harag dúl az erdő fáinak lelkében… Zambo Jimmiel számaitól pedig még maga Ulmo is bezabosodna.

10. nap
HOL VAN ARAGORN??????

11. nap
HOGYA BÚS FRANCBA KELL KIKAPCSOLNI A RÁDIÓT?????

12. nap
Legolassal már éppen azon voltunk, hogy következményekkel nem törődve hozzávágjuk vmelyik fához a rádiót, mikor Aragorn megjelent és azt üvöltötte, hogy „Szarumááán!!” Gyorsan fegyverinkhez kaptunk és úgy vártuk a fehér mágust, aki Aragornt követve meg is jelent.
- Tünde, ember és törp? Milyen ritka látvány így együtt.- mondotta nagyon gonosz hangon.
Aragorn már éppen vissza akart szólni neki, amikor hirtelen nagyot reccsent a rádió és Zambo Jimmiel újból rákezdte. A fehér mágus megmerevedett, aztán felüvöltött:
-Kakaót neki, gyerekek!
Ebből jöttünk rá: akit Legolas Szörnyellának nézett, az Gandalf.

13. nap
Gandalffal az élen Edorasba vágtattunk. Már megint kirázta a lelkemet
a ló. Amúgy kezdek félni Gandalftól. Úgy pofánvágta a botjával Rohan főmuftiját, Théodent, hogy annak kisimultak a ráncok az arcán. Nyugodtan nyithatna plasztikai sebészetet.

14. nap
Théoden unokahúga, Éowyn, Gandalf-formátum. Úgy értem, nem árt vigyázni vele. Láncokat hord a bakancsán, "Iron Maiden" feliratú bőrvértet és állítólag még az erényöve is szögekkel van kiverve. Azt hiszem, nyomul Aragornra. Miért van az, hogy a nők állandóan arra a paranoiás, nyálas tuskóra buknak, és észre sem vesznek engem???

15.nap
Éowynnek állítólag Legolas is tetszik. Most már akár fel is köthetem magam.
Gandalf meg lelépett. A rádiót is elvitte. Áldoztam a tiszteletére, hogy segítségét megköszönjem.

16. nap
Helm-szurdok. Aragorn meg valószínűleg kinyiffant. Megpróbáltam bevágódni Éowynnál, de csak annyi történt, hogy elvágódtam a földön. Ciki.

17. nap
Helm-szurdok. Aragorn megérkezett. Most persze parancsolgat, ahogy szokott.
Amúgy Legolas tisztára megőrült. Depressziót kapott a haja állapotától és megérkezésünk huszadik percében bezárkózott a budiba. És mi tűrtünk. És tűrtünk. (Közel s távol ez az egyetlen klotyó.)

18. nap
...és nem bírtuk tovább cérnával. Szerencsére megérkezett Haldír, az a tepsipofájú tünde még Lórienből. Hűségének első bizonyítékaként Théoden megkérte, hogy szabadítsa fel a vécét, mire Haldír fogta katonáit és rátörtek Legolasra. Legolas tízpercnyi ellenállás után megadta magát. Aragorn egy sállal az egyik szoborhoz kötözte, nehogy megint hülyeséget csináljon. Szeretem a tündéket.

Kicsit később:
Mi az istent csinál ott Haldír és Legolas????

Este:
Megjöttek az orkok. Bunyóztunk velük egész éjjel, amikor is furcsa recsegés ropogás támadt és Zambo Jimmiel hangja végigzengett a völgyön. A maradék ork visítva menekült, mi meg észrevettük Gandalfot a hegytetőn. Vállán a rádió bőgött, teljes hangerőre tekerve. Mi lesz itt még...

Sil írta: Egy kis nosztalgia a régi fórum Humor topicjából:
Bored of the Rings-képregény (Rayan találta)
www.fantasyplanet.cz/gfx/picture ... 3_2_28.jpg
www.fantasyplanet.cz/gfx/picture ... 3_0_39.jpg
www.fantasyplanet.cz/gfx/picture ... _58_41.jpg
www.fantasyplanet.cz/gfx/picture ... _52_18.jpg
www.fantasyplanet.cz/gfx/picture ... _50_24.jpg

Ezt kiadták magyarul is a legutóbbi KRETÉN magaznban.

Mindenki nagyon szupi! :itscool:

Akkor tessék, amit megígértem:

Zöldlomb Legolas naplója

1. nap
Szuper, végre egy kis futás! A csónakban ücsörgés nem tett jót amúgy kőkemény fenekemnek. Most végre ledolgozom a napi negyed lembast! Gimli szerint a lembas tiszta diétás koszt: élj rajta 1 hétig, és örökre elmegy a kedved tőle. Hülye Gimli!

2. nap
Mióta nem Samu főz, szépen leadtam a 30 deka feleslegemet, ami aggasztóan lerakódott a derekamon. Hála Erunak!
Szembefúj a szél, így a hajam és a köpenyem kecsesen lobog mögöttem. Jessz!

3. nap
A szél megfordult. Hülye szél! Gimli meg rajtam röhög, azt mondja, olyan a fejem, mint egy szakadt zászló. Eh… És a szélfútta hajat olyan nehéz fésülni… Elő kell vennem a tartalék ezüstkefém.

4. nap
Elértük Rohan határát. Aragorn megkérdezte, mit lát a Tünde Szemem. Hát honnan tudjam? Otthon hagytam azt a játékot.

5. nap
Ronda rohírokkal találkoztunk. Látszik, hogy lovas nép, tiszta trágya a ruhájuk, a hajuk meg mint a lószőr… Aztán láttam, hogy a lószőr csak a sisakdísz. Mindegy, akkor is én vagyok a legszebb a környéken.
Kaptunk lovakat. Csinin áll alattam a ló, jessz!

6. nap
A szétégett orkok mellett Aragorn jól belerúgott egy sisakba. Utána fájlalta is a lábát… Nem törődve a röhögésünkkel, rögtönzött nyomolvasást tartott. Nem volt nehéz kitalálni, hol feküdtek a hobbitok, a tortaszeletmintás ágyneműs ágyacskák minket sem csaptak be… Követte a hobbitok csapását, amely mentén végig apró cédulák hirdették: „Erre mentünk, be az erdőbe!”

7. nap
A Fangorn mintha nem szeretne minket… Legalábbis erre következtetett Aragorn, miután egy faág fejen találta, és Gimli, tüskéket szedegetve a fenekéből. Engem még semmi baj nem ért… jaaaj, ez egy pocsolyaaaa! Mamiii!

8. nap
Találkoztunk Gandalffal. Jól kicsípte magát az öreg, de azért nem érhet a nyomomba. Lovacskája is szép, passzol a köpenyéhez.

9. nap
Edoras. De hol itt az Arany Csarnok? Gandalf fiatalító kúrát alkalmazott Théodennél. Nagy kunszt, egy jó kis arcpakolás is elérte volna ezt a hatást, de persze engem senki nem kérdez. Mit gondolnak, nekem mitől olyan a bőröm, mint a babapopsi?

10. nap
Elindultunk a Helm-szurdokba. Csata is volt. Miért nem jegyzik meg az orkok, hogy amíg ilyen rondák, nem nyerhetnek csatát ellenünk? A szép mindig győz, ezt mondta mindig az apukám!
Aragorn meg leesett a folyóba. Végre mosdik egy kicsit! Visszaszereztem végre a kis nyakékemet, amit Arwen adott neki, aki viszont tőlem nyúlta le, még régen.

11. nap
Csata lesz a Helm-szurdokban! Megérkezett Aragorn. Sajnos észrevette nálam az ékszert, és megfenyegetett, hogy ha nem adom oda, örökre nála marad a hajápoló balzsamom. Akkor ő tűntette el! Napok óta keresem!
Este megjöttem Haldírék is. Kicsit megrendült a bizalmam abban, hogy én vagyok a legszebb a szurdokban.
Elkezdett esni az eső. Azt hittem, rosszabb már nem jöhet, mikor postagalambot kaptunk, sztrájkolnak otthon a fodrászok. Jajjj!

12. nap
Én vagyok a legszebb. Haldír meghalt.
A csata túl heves volt, egy ideig senki nem figyelt rám, ezért produkáltam nekik egy szörfös lecsúszást a lépcsőn. És azzal a pajzzsal végre tényleg kinyírtam egy orkot, és nem csak Gimlinek vágtam fel számokkal.

13. nap
Gandalfék bosszantóan elegánsan vágtattak be a csata közepébe.
Ennek ellenére a csata szupi volt, egyetlen csomó sem lett a hajamban! Jessz!



mien?

Ívó: Szerintem nyugodtan próbálkozz meg a napló írással!!!! Bízz bennem! Ugye bízol?

Jaj, gyerekek, nagyon jók vagytok! Én ma nem fogok belinkelni, mert ma nehéz napom volt és van még mindig is. Majd holnap! De remélem a tegnapi tetszett:)

Ez a napló írás ragályos! A végén még én is rászánom magam és valaki az áldozatom lesz...... lehet, hogy szokásosan a drága Legolas

Idril Celebrindal.: Kösz, hogy megkedvelted az írásom. Kérdés: Szerintetek jó lenne, ha ez mellé, megírnám Szarumán titkosügynökségi naplóját? Persze, nem biztos, hogy meg tudom írni, mert sokat foglalkozok ezzel az írásommal.
8O Akkor folytatom is, mert gondolom már valaki csak várja! 8O

Folytatás, takarózzatok be jól, és jobb lesz, ha egy forró meleg kakaóval olvassátok..


- Miért ne tőrődhetnék? Tudod mennyire fontos a haj!? A haj védi meg az ember fejét! Nem is tudtad? -kérdezi a miniszoknyás lány.
Boromír, akinek alig volt haja, hátrébb állt, és úgy tett, mint ha semmit nem hallott volna.
- Az hiszi ez a miniszoknyás csajszi, hogy csak körülötte forog a világ? -morgolódott magában.
- Indulunk? -kérdezte a csaj.
- Hova induljunk te észkombájn? Nem látod, hogy az ajtó be van zárva? hm? -kérdezte tőle kíváncsían Legolas.
- Haggyd békén Legó, meg kell neki bocsátani, hisz szőke...
Legsi, akinek tiszta szőke haja úgy ragyogott a napsütésben, most összekócolódott. Nem is csoda, hiszen úgy hátrált oda Boromír mellé, mint aki egy fejvadászt lát.

Délelöttre ennyi elég is lesz szerintem.

Nef: most már értem az ajtót. Baromi jó.
Ivó: be kell vallanom neked valamit... Nem tudom hogyan mondjam el... Eddig nem tudtam mit érzek, de most már teljesen biztos vagyok az érzelmeimben... (Most lécci képzeld el, hogy letérdelek) Szóval... Én... Én... Megkedveltem a sztoridat!

Én is szívesen megnéztem volna azt a szerpelőválogatást OB-val...

Nemsokára lépcsőboard is lesz

Hia írta: Baromi jó Neframiel. Egyébként elkezdtem írni Bilbó történetét.

Írjad csak, szerintem úgy sincs még Bilbo története.

Egyébként, lehet, hogy a naplóírás nekem is jobban, menne, lehet hogy belekezdek yx naplójába. Majd még meggondolom.

Nefra: Nagyon jó !Csak..eh.. nem tudom nekem van e fogalomzavarom, de szerintem az ajtófélfa az a kerete az ajtónak. Most az ajtó szánkázott alá a dombon, vagy a kerete? Gondolom az előbbi

Gimli, Legolas, és Aragorn Rohan pusztáin lohol az Uruk-haik után:
*Aragorn elől megáll, és lehajol valamiért*
A: Nézzétek!
G&L: Nyomukra leltél?
A: Nem, de találtam egy dollárt!

Tudom, tudom, ez elég gyenge, de én még nem vagyok olyan ügyi, mint ti....

Nefra: Khirály:)

Baromi jó Neframiel. Egyébként elkezdtem írni Bilbó történetét.

Kis történetem hősiesen folytatom.

GyU, avagy a Gyogyósok Ura, alias P.J.
Folytatás, vagyis a „Helm-szurdoki ajtófélfa rejtélye”
Peter Jackson uralkodva vonásain meredt előre. Lejátszódott fejében mindaz, amit az elmúlt napon állt ki. Billy póni a gyengélkedőn… Liv Tyler a stáb pszichológusánál… A bamba Viggo, ahogy elterül az ajtófélfa alatt… Ian, aki túlságosan beleélte magát mágus-szerepébe… Sean, a székében… Mikor ehhez a ponthoz ért, gyilkos indulatokkal nézett körbe.
A szorongó statiszták között ott lapítottak a színészek is. Mindenki más fejjel asszisztálta végig a történéseket. Billy Boyd és Dominic Monaghan mikor Jackson tekintete arrébsiklott róluk, vigyorgásukat alig tudták visszatartani. Elijah átérezve a helyzet súlyosságát, nagy kék szemeivel szomorúan pislogott, de apatikus hangulatát mindig félbeszakította a mellette álló Sean Austin fel-feltörő kuncogása.
-Akkor még egyszer megkérdezem… hogy a halálba került a lejtőre egy ajtófélfa?!
John Rhys-Davies Sean Bean sonkás szendvicsét méregette, Ian McKellen pedig valamilyen okból még mindig magán tartotta varázsló-cuccát. A Szarumánt játszó Christopher Lee mű-palantírját vizsgálgatta nagy odaadással, Viggo pedig durcásan markolászta a… kardját. Egyébként csend. Csak Cate Blanchett szipogott még mindig hátul, és Weaving sokszor szigorúan ránézett. Cate pislogott, majd sóhajtott egy nagyot.
-Hát jó… - szólalt meg, mire minden szem ránézett. A színésznő elvörösödött, majd folytatta. – Izé… az nem ajtófélfa volt… hanem… izé… a szekrényem ajtaja.
-A szekrényedé? – döbbent meg Jackson. – Hogy került oda a… szekrényed?
Craig Parker ekkor ért oda hozzájuk, de szorongó arcán látszott, hogy tudja mitől van szó. Ennél a pontnál hangosan felnyögött, és kérlelőn Cate-re nézett.
Lijnek kezdett gyanús lenni a dolog… de Jacksonnak is.
-Mi volt a szekrényed ajtajával?? Cate! – mordult fel Jackson, és szigorúan nézett Blanchett-re. A színésznő még vörösebb lett, Parker még idegesebb, de vonakodva mégis csak megszólalt a színésznő.
-Hát az úgy történt, hogy tudjátok, hogy szeretem magammal vinni a ruháimat…
Halk kuncogás a színészek soraiban. Igen, mindenki jól ismerte Blanchett ruha-fóbiáját.
A színésznő dühösen fölpislogott, Parker pedig suttogva könyörgött neki, hogy ne folytassa. Kezdett érdekes lenni a dolog, és most már Rhys-Davies is elvette a szemét a szendvicsről.
-Így kitaláltam hogy beszerzek egy szekrényt, hogy mindenhová magammal tudjam vinni a ruháim… - folytatta Blanchett, hősiesen nem törődve a körülötte felvillanó vigyorgásokkal. – És… kint hagytam a Helm-szurdoki díszletnél, és Parker…
-Ne! – rimánkodott már hangosan a színész, épp hogy le nem térdelt Haldír-jelmezében. Dominic Monaghan felvidult az elképzelésre.
Blanchett most már igazán mérges volt.
-Valahogy el kell mondanom… Jackson úgyis rájön! – morgott, majd folytatta. Parker depressziós arccal elhallgatott.
-Aztán egy reggel eltűnt a szekrényem… Megtaláltam nem messze innen, és… - Cate itt felvihogott a feszült pillanat ellenére. – Valakit találtam benne. – vigyorgott Blanchett.
-Lórieni levélevő boszorkány! – hördült fel Parker, majd vörös lett megint.
-Parker ugyan azt mondta, hogy csak néhány jelmezt próbált fel, de nem értem, hogy akkor miért volt rajta az a csipkepántos zöld ruhám…
-Azzal a kék szegéllyel? – csorgott Sean Bean nyála. Billy Boyd megdöbbenve ránézett.
-Igen, az… - vihogott Blanchett Parker arcát látva. – Habár ő nem azt mondja, de nekem az az elképzelésem, hogy épp próbálgatta a ruháimat, mikor rátaláltam, és ő beugrott a szekrénybe, hátha nem veszem észre…
-De izé… belerepült a számba egy molylepke, és köhögnöm kellett, így észrevett… - vörösödött Parker. – Különben is, nem úgy volt!! Tünde jelmezt kerestem…
-Az én szerkényembe molylepke? – hördült fel Blanchett, abbahagyva a vihogást. Parker gonoszul somolygott, rájött, hogy mivel vághat vissza.
-Igen, és még mesélhetném, hogy miket találtam ott… - most már ő vigyorgott.
Blanchett most vörösebb volt, mint az előbb Parker. Láthatóan vissza akart vágni, de Jackson sietősen közbeszólt, mielőtt egymás torkának ugrottak volna.
-És hogy került le a szekrényről az ajtó? – kérdezte.
-Ez a hülye beleragadt. – morgott még mindig dühösen Blanchett. – Nekem rimánkodott, hogy szabadítsam ki.
-Nem kellett nagyon rimánkodni, miután megfenyegettem, hogy kidekorálom a csinos kis ruháit…
Blanchett már a feltételezéstől is felhördült.
-Tetszettek, mi? – vágott dühösen vissza.
Míg a két színészben forrt a düh, a többiek láthatóan nagyon jól szórakoztak. Jackson nem tudta eldönteni, hogy sírjon-e, vagy röhögjön.
-Úgy kellett láncfűrésszel levágni az ajtókat! Az én szekrényemnek! – üvöltötte Blanchett. – Ő meg ott lapult, mint egy rakás szerencsétlenség!!
-Hihihi… - vihogott fel hangosan Sean Austin. – És ott ült tünci-cuccban?
Blanchett gonoszul mosolygott.
-Ami azt illeti, nem volt rajta sok ruha… sőt.
Parker olyan vörös volt, mint a rák.
-Ezen a nőn látszik, hogy szőkét alakít!! Mert miután leszedte az ajtószárnyakat, annyira…
-…röhögtem… - fejezte be Blanchett.
-…hogy elejtette a fűrészt, és nem fogta meg az ajtót sem!! – fejezte be dühösen Parker. – Így gördüllhetett le a lejtőrl, és eshetett rá szegény Viggora…
Jackson kezébe temette arcát. Úgy érezte, jobb, ha nem szól semmit. De úgy gondolta, elővigyázatosságból Parkernek is beszerez egy ruhásszekrényt…

Na?? Ítéletet…

DE a mókus nem ment el a vc-re. Szegény TRufa. Besötétedett, és Pippin nem akart a földön aludni, szóval kiverte a hiszit.
- Nem, nem nem és nem! Érthető voltam? -kérdezte.
-Világos, akkor még egy kicsit mennyünk.
-Nem! Nem akarok menni! -hisztizett.
- Ha akarod, ha nem, velünk jössz! Ha nem, akkor betekerlek vc-papírral!
A fenyegetésnek köszönhetően Pippin lenyugododt, mert nem akarta az éjszakát vc-papírral betekerve tölteni. Szerencsére minden csomagot Boromír cipelt, így hát nem kellet pakolásznom. A fele el is veszett volna.
Már az erdő közepén voltak, ahol találtak egy várat. Az ajtóra ez volt bevésve:
- Halandó, halandó.. Messze vagy halandó..
- Mi van? -kérdeztem, majd közelebbről, az orrom hegyétől néztem meg a feliratot.
- Gyere már be azon a qrva ajtón, hányszor mondjam el te kis pisis!
- Ezt kíkérem magamnak! Vén banya! Te csak egy nyanvadt ajtókilincs vagy! Az ajtó kitárult, a Boromírcipelő légipósta elfáradt.
- Legsi! Vegyél a hátadra! -könyörgött térden állva Boromír.
- Hülyének nézel? nem vagyok az!
- VááááááÁááááááÁááááááVá! VÁááááKhává! -kiabált Boromír. Az ajtó becsukódott, Trufa szeme láttára.
- Nézd, Legolas! Egy tündeírás!
- Hol mi?
-Itt! Ez nem is tündeírás! Ez egy firka!
- Há JOVAnna! -mondtam.
- Szerintetek jól néz ki a hajam? -kérdezte Anyimanisz.
- Te ezzel a hülye kérdéssel tőrődsz, amikor itt vagyunk egy titokzatos büdös várban!