Versek

Én inkább az árnyékos helyet javasolom, azt, ahonnan a Margitsziget belsejéből jön a 26-os busz.

Támogatom a javaslatot így legalább nem gyülekezünk 3 csoportban, mint múltkor - bár már nincs meg annak a veszélye, hogy nem ismerjük meg egymást

olorin.papa, kedves, légy szíves kevesebbet offolni.

Csöppen
lassan...
Surran
halkan...
Vörös
vérem...
Elmúlt
évem...
Napok
múlnak...
Régi
holtak...
Nincsen
holnap...
Költő
voltam...

Hmm akartam ide egy verset irni... de az ihletet nem találtam.
Köszönni azért nem köszönök mert innét már régen kihaltak az emberek.
De ha már megnéztél tesó akkor Ahoj Tesókám :cheers:

Aranymag írta: Verses tali: Margitsziget július 12.-én lesz. Találkozó 4 órakor a villamosmegállóban, vagy a közelében! Gyertek!

Öööö... Én inkább az árnyékos helyet javasolom, azt, ahonnan a Margitsziget belsejéből jön a 26-os busz. (ezt jól megmondtam...)
Szóval ahol Szofival meg Sesyvel voltunk...

E. Eia Ayna írta:

Jacopo Belbo írta: Találka-ügyben szeretnék feltenni egy kérdést valamely illetékes, rangidős személynek; mégpedig azt, hogy az ilyen "nagyonújak" (itt elsősorban magamra gondolok) is jöhetnek?

Nem jöhetnek... mi ez a feltételes mód? Kötelező menni/jönni!

Eia néni... pont te mondod...?
Jacopo: persze, ha kedved tartja, gyere, ez nem függ attól, hogy ki mikortól fórumozik.
Az előző tali volt pl. Nima És Leguán első talija is...

Örülök, h tetszik Nektek a versem!!!

Sesy: mindkét vers nagyon szép, témája miatt a második közelebb áll hozzám :itscool:

Cueddo: nagyon szép! A rímpárok gyönyörűek!

Most már én is megint fogok jönni, és folyamatosan írni véleményt, meg mindent, ezután a kisebb kihagyás után, ki se bírnám, ha nem jönnék, pussz

Verses tali: Margitsziget július 12.-én lesz. Találkozó 4 órakor a villamosmegállóban, vagy a közelében! Gyertek!


Cueddo: Hihetetlenül dallamos, lágy. Az első vsz feledhetetlen, de a többi is csodálatos! És tessék befejezni a másik verset is!!! :nono:
Sesy: A versed egy olyan témát dolgoz fel amit már több költő is feldolgozott, de attól függetlenül nem lehet megunni, mert mindenki másképp írja, a tiéd fantasztikus!

Elanor: Tőled még ilyet soha! 8O De remélem gyakran ezek után! (remélem érted, csak ennyit tudok kinyögni)

Cueddo: *gratuláló smiley-k tömkelege* ) Nagyon szép és nagyon dallamos! :hello:

Nos, búcsúzom mindenkitől, ma délelőtt utazok Visegrádra, úgyhogy asszem mtt-tábor vége előtt ez az utolsó, hogy fórumozok. Mindenkinek jó hetet és nagyon jó táborozást!!


Üdv:
-- Mau

Még egy kis szösszenetet megosztanék Veletek, amit a tali előtt írtam, csak eddig elfelejtettem feltenni (van egy másik is, csak azt egyszerűen képtelen vagyok befejezni):

nyelvem hegyére ült ki az élet -
mosolyát mutatja a messzeségnek

orromba szívtam a nehéz mámort -
megrészegültem a magasságtól

szememben komisz csillag nevet -
elferdíti torzképedet

fülemben zúg a tenger-ének -
csillag-mesét én mesélek

kezem másik kézért nyúlna -
gyenge szívem visszahúzza

ha ujjam hajlik a haragra -
gyűrűt húz majd rá a Gazda

s ha táncba hívnak kicsik, nagyok -
tudom, az Ő fia vagyok

A múzsa csókja

Költő:
Múzsám! hova illansz el ily hirtelen?
Vers fölött gyötrődöm, szenvedek rendesen.
Nem bírom, a rímek gúnyosan kacagnak rajtam.
Nem jön az édes ihlet, hiába vártam.

Múzsa:
Ihlet? Azt mondod? Most akarsz engem?
Csókomat megkapni? Tied kell lennem?
Nem, költő, szerelmem nem lesz tiéd most,
Miért kell a vers? Van házad és elég koszt.

Költő:
A vers az én levegőm, ételem, italom,
Egy kész költemény! Édes boldogságom!
Nincs nagyobb öröm, már hiányik, annyira!
Mondd, mennyit várjak még a csókodra?

Múzsa:
Nem férkőzöm borodba, nem kúszok álmodba,
Azt hiszem pár évet várnod kell a csókra!
Elillanok, akár tarka pillangó a szélbe,
Drága költő, na e sort most vésd le!

Jövő héten szombaton újabb verses tali, aki ráér, jöjjön. A Helyszín valszeg ugyanaz.
Időpont ügyben még írok.

Én biztos ott leszek Nagyon köszönöm, hogy lesz tali

Elanor: nagyon szép! ez már tényleg a te hangod

Áh, szombaton én már nem leszek itthon De lélekben ott leszek veletek a talin!

Elanor: Szép! Végén tetszik a megtörés
Szofi: Wow 8O Rövid és gyönyörű!

Ne félj, ha azt mondom, gyűlöllek téged.
Szó nem fejezi ki azt, mit irántad érzek.
Vad szenvedély, mélyre mart csúf sebek,
Utálattal sziszegem, hogy én örökké szeretlek!

Bár meg se láttalak volna, te gyűlölt alak!
Nem láttam előre a nyilat, mi szívemben marad.
Méreg volt a végén, és én megvakultam végleg,
Ha nem így lenne, nem látnálak szépnek.

Mert a szép külső alatt kegyetlen a benső,
Ha nem tudnám milyen vagy, te lenne a nagy Ő.
De kiismertelek, nem csaphatsz be többet,
"Dögölj meg" - ennél nem kívánok szebbet.


Bocsi, ez most kissé durva lett...

Jacopo Belbo írta: Találka-ügyben szeretnék feltenni egy kérdést valamely illetékes, rangidős személynek; mégpedig azt, hogy az ilyen "nagyonújak" (itt elsősorban magamra gondolok) is jöhetnek?

Nem jöhetnek... mi ez a feltételes mód? Kötelező menni/jönni!

Aiya...
Találka-ügyben szeretnék feltenni egy kérdést valamely illetékes, rangidős személynek; mégpedig azt, hogy az ilyen "nagyonújak" (itt elsősorban magamra gondolok) is jöhetnek?

Bizony, Galadh megelőzött, tényleg lesz tali, aki tud jöjjön!!!
(Amúgy jelentkezés nélkül is el lehet jönni, csak gyertek!!! )

Na, h ne csak offoljak... ma született egy versike... eléggé... khm... érdekes, inkább játék a szavakkal, mint irodalmi alkotás, de azért beteszem

Életem

Éltem
Szépen
Én az égben.

Aztán

Álltam
Sárban,
Csak rád vártam.

Nem jöttél

Szálltam
Bátran,
Futott lábam.

Álmom
Szárnyán
Tovaszálltam.

De
Láttam,
Árnyam
Jön utánam.

Ástam
Sírom
Halált vártam.

Nem jött,
Megtört
Lelkem,
És a versem
Is.

Jövő héten szombaton újabb verses tali, aki ráér, jöjjön. A Helyszín valszeg ugyanaz.
Időpont ügyben még írok.
Ha addig valaki nem jutna netközelbe, a számom:
0630/415 92 04

Aki tudna jönni, írjon! (lehetőleg sms-t, de a privi is megy, csak nem tudom, mikor tudok netezni.)

A magány fekete leplébe burkolózva...
Várom hajnalom..
Mondd, rám talál..?!

.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Sírni volna kedvem...

Sírni volna kedvem,
mert nem lehettem Veled,
s mikor el kellett menned,
a szívem szakadt meg.

Sírni volna kedvem,
mert nem mondtam el mindent,
Mit szeretettem volna Neked,
átadni Szerelmem.

Sírni volna kedvem,
mert nem törődtem Veled,
Ügyet sem véve nehéz,
ólom terheidre.

Sírni volna kedvem,
mert nem segítettelek,
mikor kisírt szemmel jöttél,
választ várván felém.

Sírni volna kedvem,
mert nem öleltelek,
ha lehült arcod éreztem,
remegő kezeimmel.

Sírni volna kedvem,
mert nem szerettelek,
ha bánatos volt szíved,
észre sehogy se vettem.

Sírni volna kedvem,
mert nem féltettelek,
a sötétben mindig,
csak Téged kerestelek.

Sírni volna kedvem,
mert nem mondtam el Neked,
hogy személyszerint,
mennyire szeretlek.

Sírni volna kedvem,
mert nem tiszteltelek,
ha igazat szólt Szíved,
most már be-beismerem.

Sírni volna kedvem,
mert nem voltam Neked,
hogy egy-egy percet,
eltölthessek Veled.

Sírni volna kedvem,
mert nem éreztem,
ha eltörött a mécses,
most karjaim ölelnének.

Sírni volna kedvem,
mert nem lesz mégegyszer,
de el nem engedlek,
míg csókom, bizonytétel.
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Nincs semmi...

Nincs szó, vígasztaló,
Nincs kéz, simogató,
Nincs ajak, csókoló
Csak elme, ábrándozó..

Nincs szív, szerető,
Nincs élet, élhető,
Nincs gondolat, érthető,
Csak kérdés, felvetődő..

Nincs érzés, felemelő,
Nincs tekintet, átható,
Nincs érintés, hátborzongató,
Csak válasz, lehangoló..

Nincs érzelem, őrjítő,
Nincs értelem, bölcselkedő,
Nincs képzelet, fantáziáló
Csak élet, mulandó..
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Abandon

'Nem ért a könny, mikor sírba hull,
nem él a lélek, amíg tanul,
nem ért a csónak, míg partot nem ér,
nem él a szív, amíg csak remél.
Nem érted könnyem, ami a porba hull,
nem érted sóhajom, amíg bánattá simul,
nem érted a megtörő hullám zaját,
nem érted a világ egyetlen baját.
Nem ért a szív, nem ért a szó,
sem a bűnöm, halkuló,
nem ért az ember, nem a bűn
mert minden harag váddá egyesűl.
Nem ért meg téged senki sem,
üldöz a magány, féktelen,
vad kőszirten állsz, mindig egyedül,
melletted a bánat gyászdalt hegedül.
Nem érted csönded, sem a zajodat,
minden öröm zárt ajtót nyitogat,
s amíg a szíved nem remél,
igazán addig tényleg nem él,
mikor a vágy tétlenül zenél,
ostoba szíved új útra kél,
bejárja az elmúlt holnapot,
mert csak az ért meg igazán, aki elhagyott,
Bennem ma már a rejtély fakul
de nem engedem el, itt tartom rabul,
s ha ez bűn, áldozat és vétek,
cserébe a lelkemet vegyétek,
hisz enélkül úgyis halott,
ha lehoztok minden csillagot,
még az is túlontúl kevés,
ha felváltja az álmot az ébredés.
ha felváltja az álmot az ébredés. '
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Mondd el nekem...

Mondd el nekem,
hogy jó vagyok-e,
hogy kellek-e még,
hogy szeretsz-e még.

Mondd el nekem,
oszt meg velem,
hogy gondolsz-e rám,
néha, néhanapján.

Mondd el nekem,
hogy képzeletem,
nem holmi vétek,
melyet irántad érzek.

Mondd el nekem,
hogy szellemem,
vajon kitart-e még,
mely csak Teérted él.

Mondd el nekem,
hogy jól érzem-e,
mély szerelmemet
szép Ősz Hercegnőjéért.

Mondd el nekem,
hogy van-e még helyem,
aranyló lelkedben,
dobbanó szívedben.

Mondd el nekem,
hogy nem hidegek
a szavak, melyeket
sietve felém intézel.

Mondd el nekem,
hogy nem nehezek
a terhek, melyeket
minduntalan cipelsz.

Mondd el nekem,
hogy nem fázol-e,
ha szél érintése
legyinti meg apró kezedet.

Mondd el nekem,
hogy bús-e szíved,
látva szememet,
mikor elbúcsúzik Tőled.

Mondd el nekem,
hogy sírsz-e még,
ha a dolgok nem úgy mennek
ahogy azt Te szeretnéd.

Mondd el nekem,
hogy vársz-e még,
hogy újra eljöjjek
Hozzád s elvigyelek.

Mondd el nekem,
hogy bírod-e még
a szenvedéseket,
óhajokat, kéréseket.

Mondd el nekem,
hogy írsz-e még,
ha tiszta szerelmed
lángja ég.

Mondd el nekem,
hogy hívsz-e még,
ha eddig még el,
nem felejtettél.

Mondd el nekem,
hogy szereted-e még,
a hűvös, nyári esték
meleg beszélgetését.

Mondd el nekem,
hogy él-e még
Benned a remény,
hogy tudsz örülni még.

Mondd el nekem,
hogy érzed-e még
szomorúan könnyed
bús tekintetemet.

Mondd el nekem,
hogy akarsz-e még
felkelni reggelenként,
öregedni percenként.

Mondd el nekem,
hogy akarsz-e még
látni késő este
szép naplementét.

Mondd el nekem,
hogy érzel-e még
erőt és békességet,
ha utad sűrű gonderdőbe ér.

Mondd el nekem,
hogy félsz-e még
ha egy másik ember
szíve kőkemény.

Mondd el nekem,
hogy képes vagy még
szívből örülve
adni, kapni még.

Mondd el nekem,
hogy szereted-e még
hűvös nyári esők
zápor verését.

Mondd el nekem,
hogy letörölnéd
bánatomból fakadó
könnyeimet.

Mondd el nekem,
hogy kél-e még Benned,
irántam érzett
sóhajnyi remény.

Mondd el nekem,
hogy kéred-e még
megtört szívemnek
hálás szeretét.

Mondd el nekem,
hogy fogod-e még
remegő kezem,
láthatalanul is még.

Mondd el nekem,
hogy nézel-e még
higeg reggeleknek
szép napfelkeltéjét.

Mondd el nekem,
hogy segítenél-e még
megfáradt testemnek
terheit cipelni, viselni még.

Mondd el nekem,
hogy emlékszel-e még
találkozásunk elejének,
első félénk perceire.

Mondd el nekem,
hogy jó vagyok-e,
hogy kellek-e még,
hogy szeretsz-e még.

Mondd el nekem,
hogy igaz-e mindez,
mert ott voltál Te is,
és ott voltam én is.

visne.poet / Nahryien

(Szeretem a zenét.. S vágyam hogy egy együttest csináljak..
Keresek egy olyan lány aki szép, s szépen énekel..
Egyenlőre duett lenne csak..
Ha valaki érdeklődik..:
visne.poet@freemail.hu
faretheewell..@freemail.hu )

Hűha! Nagyon jó, szinte hallom a keselyűsikolyt és amit ott köröz a fejem felett...

Laurelin: én is ezt éreztem, nagyszerű vers!

Üdv mindenkinek!
Arlith (Esőben): Furcsa... megkapóan groteszk hangulata van.
Rándzsa: Az Alkonyat határozottan jobb, mint a Bíró, de a kedvencem akkor is az öngyilkosos...
Laurelin (Sivatagi keselyű): Jó a téma, a képek, amikkel megvilágítod, szintén tetszenek.
Lalaith (Az álom): Nagyon szép; tényleg érzelgős, de szerintem ez egyáltalán nem negatív.
Szofi ("Idéző imát mormolva"): Isteni tempója, lüktetése van!

Végezetül - rossz szokásomhoz híven - egy újabb vers, azaz hát egy régebbi, eléggé kedveltem annak idején, de így utólag visszagondolva nem lett valami jó... Egy hasonló című perzsa dalocska "ihlette".


Holnap eljössz


Elmentél,
és magaddal vitted
szép álmomat.

Tegnap még itt voltál,
keserű szemeid
halkan mosolyogtak -
itt voltál.

Holnap eljössz, ígérted,
és fájón mosolyogtál -
kopár szemeid sugallták;
Úgy lesz majd minden,
mint régen,
azon a megsárgult, ósdi
festményen.

Magasan, elérhetetlenül,
a tengerek alatt,
elhagytál, -
és csak a félelem maradt.

Holnap, lehet, eljössz,
de én még ma meghalok.

Laurelin: Hűha! Nagyon jó, szinte hallom a keselyűsikolyt és amit ott köröz a fejem felett... :hello:

-- Mau

Nna,még egy búcsúvers:

"Idéző imát mormolva
Füstbe fürdetem arcom.
Bennem bűbáj kavarog,
Amiről számot kéne adnom.
Révedve reggeli esőbe
Felsejlik előttem múltam,
Mágiával mikor telítve
Volt at Innen és a Túlnan..."

L1etek jók!

Sziasztok Drágáim!

Nem tudom,a nyáron jutok-e még nethez,de legözelebb max 1 7 múlva. Sok jót és okosat írtatok a tali óta.

Nima:"Itt állok...":gyönyörűségesss...
Dodiee:"Nem érted...":szép!tiszta!
Rándzsa:Öngyilkos:jó!eddig ez a legkomolyabb!
Nektek:köszi
Átok:1re jobb!
Alkonyat,Bíró:ez már sok!Nem kell erőltetni a versírást/nem kell mindig mindenből verset írni.
jacopo:"a lélek halott...":tetszik!szikár.tömör.
Mau:"Szót se!...":hozod a színvonalad :up: (Imádom az időmértékest!)
Sessy:"lábbelim a szél...":az érzésismerős,a megfogalmazás találó
Dae:
Arlith:már hiányoztál!A vers elsőrangú és olyan arlithos
Laurelin:Sivatagi keselyű:jók a képek! :up:
Lalaith:Az Álom:Jóó!

Kellemes hétvégét,jó nyaralást mindenkinek-viszlát a táborban!

Laurelin:imádom a véres verseket...
Rándzsa:az Alkonyat (is) tökjó Írtam megint egy olyan "szépszavú" verset , ha érdekel, elküldhetem privibe.

Bocs, hogy már megint Elfújta a szél-es vers , de imádom, ez nálam kifogyhatatlan téma

Az álom

Eltűnt a ködben, elfújta a szél,
Ez volt álmodban, mi mindig visszatért.
De akkor még nem tudtad, kit is keresel,
Ki után futsz a ködben,
Hogy kit veszítesz el.

Egyszer hirtelen megtisztult elméd,
Megfejtetted álmodat, mi mindig visszatért.
Hirtelen rájöttél, kit is keresel,
Ki után futsz a ködben,
Hogy kit veszíthetsz el.

De ekkor már késő volt,
Hiába könyörögtél,
Hiába esdekeltél,
Azt kérte, ne alázd meg magad előtte,
Mert csak szánalom, amit ő érez felőled.
Szeretett, de természeted nem bírta elviselni,
Úgy döntött hát, jobb lesz egyedül élni.

Ott sírtál az ajtóban, amikor ő elment,
S nézted, ahogy alakja eltűnik a ködben.

túl érzelgős lett...

Jaj Leguanember végre válaszolt a medvéd, szegény Whoopyt már emésztette a bánat. Átadom neki Timó levelét, meglátjuk a választ.
Arlith: Nagyon tetszett a versed, de valahogy én nem éreztem odaillőnek az ilyen szavakat, mint pl.: "gennyes" Ettől függetlenül nagyon dallamos volt.
Na én is hoztam egyet. Régebbi, abból az időből, mikor még telisteli voltam indulatokkal.

Sivatagi keselyű

Ó te hatalmasság, gyűlölt uralom,
dögnek vére szárad csontcsupasz nyakadon,
bűzös csőrödből sikolt a vér,
mikor laksz már jól, te ocsmány, kövér.

Miért várod, hogy földre zuhanjak
s görcsös karmaid marcangoljanak?
Miért kell bélpoklos az én szívem vére?
Miért hívod társaid jó kis pecsenyére?

Egyszer megbotlottam s te fölém szálltál,
aludni tértem s te fejemen háltál,
vízhordó tevémet darabokra tépted,
hogyha elfordultam, hallottam a lépted.

S most utánam araszolsz a sivatagi szélben,
régen ettem én már, de te pont oly régen,
mégsem adod fel, vársz míg elenyészem,
tiéd lesz akkor majd húsom s piros vérem.

Leguanember írta: Orome Peredhil: Szokatlan az ilyen stílus itt, örülök, hogy betetted. Varázsa van. Arany Toldiját juttatta eszembe.

No, igen pont abban a stílusban írtam. Már reméltem hogy látszik is.

Sesy: Igyekezni fogok

Most egy kicsit jobb hangulatom van...

Alkonyat

A Nap lebukik
A Sötétség ráesik
Hozza csillagait
Számlálhatatlan fényeit.
Vöröslik a fény
Az ég alja vöröslik
A Földhöz, a Nap
Most hozzáér.
Olyan, mint egy játék
Egyik kar lehúz
A másik fölemel
Nem tudod, hogy melyik jön.
Vörös már az ég
Nyugaton vörös
Kék pedig
Keleten dereng.
Hajnalkor ez fordítva
Kék, vörös játszik
Aztán reggelre, majd
Éjszakára megy.

Egy nagy frászt!

Bíró

Mond el nekem
Miért kék az ég?
Miért zöld a fű?
Ha nekem minden keserű.
Napomat eltakarta
Örökre egy felhő
Egy pillanatra idejött
S nem mozdult többet.
Mondd mit csináljak
Ha elveszett tudásom
Mondd mit csináljak
Ha nincsen barátom.
Azt kéred
Mondjak el mindent
Én azt válaszoltam:
"Majd, ha eljön az ideje."
Türelmetlenül vártad
Hogy elmondjak mindent
Szám nem talált szavakat
Úgy néztem magam elé.
A rádióból dől a rock
FEjemet búra hajtom
Diszkós kedvemben,majd
Fejemet rángatom.
Rám néztél, mint egy bíró
Vádló szemmel, dühösen
Én meg szóltam
CSak töprengtem.
ÉLetem titkát kérted
DE nem tudom mi az,
Hogy mondjam el,ha
Nem élek már.
Bízok benned
A lelkem parancsol
DE Ő még mindig
Kérdezget.
Mit csináljak?
Bennem két lélek tombol
Egyik unszol, a másik keserít
Melyiket válasszam?
"Gyerünk mondjad!"
Üvöltesz rám
Hátra estem a székkel
Miért bánsz
Te így velem?
Az ablak nyitva
A másodikon vagyunk
Ugornom kellene
De nem tudok.
"Mit mondjak el,
Ha nincsen életem!
Mit mondjak el
Ha így bánsz velem!
Ne, hidd, hogy félek
Bátor vagyok
Most már valaki más
segít a világomon!"
Üvöltöm rád
Régen volt az mikor bíztam
Régen volt
Hol van az?
Lelekem egyik alakja győz
Én meg átváltoztam
És messze repültem.

Sesy: A középső versszak néhol sántít(rím, rag), a keret nagyon tetszik.
Orome Peredhil: Szokatlan az ilyen stílus itt, örülök, hogy betetted. Varázsa van. Arany Toldiját juttatta eszembe.
Dae: Oh! Meghatódtam a versedtől. Remélem legközelebb Téged is megismerlek majd.
Mau: Még mindig lenyűgöz a nyelvérzéked! Más kitalált nyelvén írni...! Én is nekifogtam, igaz, sajáton, de csak próbaképp, nem is lett kész soha.
Arlith: Hangulatidéző. Megtisztultam én is, ahogy olvastam. Csak: bele>-<mossa, oltári>-<szentség <-ez amúgy nem odaillő.
Laurelin: Timóteus nem feledkezett ám meg Whoopyról, csak tudod, igazán röstellem, elvesztettem a kéziratát, s csak most küldte el emilben.
De végül itt van!
Timó válasza:

Whoopy kedves, drága mackólányka!
Szívem repesett leveledet látva.
Reményt adott betegségemben,
sokszor tartottam reszkető kezemben
versed, melyet gazdim kinyomtatott.
Amíg egymást követték a depressziós napok,
álmomban sem gondoltam, hogy levelet kapok,
hogy fontos vagyok valahol, számítanak rám.
Jó, persze ez alól kivétel a gazdám,
de hát ő ember, sehogyse egy medve,
még ha bundát vesz is fel, s málnázni van kedve.
Akárhogyis, belém visszatért az élet,
majdnem felépültem, s ideje, hogy lépjek:
lelkes üdvözletre méltó választ írjak,
tudtodra adva, hogy nagyon-nagyon bírlak!
Mi, magányos medvék mentsük meg magunk!
Adjuk át egymásnak, amit csak adhatunk!
Medvetánchoz, medvelányhoz hogyne lenne kedvem!
Íme Whoopy, ily érzések kavarognak bennem.
Már csak kapcsolat kell köztünk, amely minket is kímél,
válassz Te, hogy melyik legyen! Mail vagy inkább femail? Sesy: A középső versszak néhol sántít(rím, rag), a keret nagyon tetszik.
Orome Peredhil: Szokatlan az ilyen stílus itt, örülök, hogy betetted. Varázsa van. Arany Toldiját juttatta eszembe.
Dae: Oh! Meghatódtam a versedtől. Remélem legközelebb Téged is megismerlek majd.
Mau: Még mindig lenyűgöz a nyelvérzéked! Más kitalált nyelvén írni...! Én is nekifogtam, igaz, sajáton, de csak próbaképp, nem is lett kész soha.
Arlith: Hangulatidéző. Megtisztultam én is, ahogy olvastam. Csak: bele>-<mossa, oltári>-<szentség <-ez amúgy nem odaillő.
Laurelin: Timóteus nem feledkezett ám meg Whoopyról, csak tudod, igazán röstellem, elvesztettem a kéziratát, s csak most küldte el emilben.
De végül itt van!
Timó válasza:

Whoopy kedves, drága mackólányka!
Szívem repesett leveledet látva.
Reményt adott betegségemben,
sokszor tartottam reszkető kezemben
versed, melyet gazdim kinyomtatott.
Amíg egymást követték a depressziós napok,
álmomban sem gondoltam, hogy levelet kapok,
hogy fontos vagyok valahol, számítanak rám.
Jó, persze ez alól kivétel a gazdám,
de hát ő ember, sehogyse egy medve,
még ha bundát vesz is fel, s málnázni van kedve.
Akárhogyis, belém visszatért az élet,
majdnem felépültem, s ideje, hogy lépjek:
lelkes üdvözletre méltó választ írjak,
tudtodra adva, hogy nagyon-nagyon bírlak!
Mi, magányos medvék mentsük meg magunk!
Adjuk át egymásnak, amit csak adhatunk!
Medvetánchoz, medvelányhoz hogyne lenne kedvem!
Íme Whoopy, ily érzések kavarognak bennem.
Már csak kapcsolat kell köztünk, amely minket is kímél,
válassz Te, hogy melyik legyen! Mail vagy inkább femail?

Arlith!!!! Azt hiszem én is használom Szofi: lehidalok kifejezését!!
A durva szavak még varázslatosabbá teszik és ez furcsa párhuzam!
Nima: Már megint egy olyan vers amibőlordít az érzés! Nagyon, nagyon!!
Szofi: Nagyon, nagyon szép! ELőször olvasva meg sem tudtam mukkanni!!
Jacopo: Szerintem nem lett rossz, teljesen kifejező!

Sziasztok!

Mindenekelőtt legszögezem, hogy én bármit képes vagyok lemondani, ha jövő héten lesz tali (kivéve néhány kötelezettségemet, amiknek az időpontjait sajnos még nem tudom, de nem sok, max 1-2 félnap)

Szofi: köszönöm szépen a verset - meghatódtam
Mau: Szofi kifejezésével élve lehidaltam ettől a verstől - elképesztő, még magam sem tudtam volna ilyet írni a saját nyelvemen! persze, van pár apró nyelvtani hiba, de még az is lehet, hogy emiatt változtatom meg a szabályokat
Arlith: nagyon benne van az érzés, és olyan dolgok vannak benne, amik nekem eszembe sem jutottak volna, viszont a rímek és a ritmus elég sok helyen sántít, ami nagyon megzavarja az olvasásélményt. de akkor is remek vers

Esőben
Eljött a vihar
az ágak közt táncol,
mindig újra
érkező vándor.

Elsmossa lassan
a kínt kezemből,
kifolyik vele
a bűn ereimből.

Susog a vihar,
sziszegő kígyó
A nyárfa ágán
vonagló ringyó.

Hűsítő keze
érinti testem,
ő mocskos, én
mégis tiszta lettem.

És újra- újra
feljajdul,
és zuhog, már
soha nem halkul.

Elver minden
sírást örökre,
bele mossa
a gennyet a földbe.

Én csak nézem
a cseppeket búsan,
ahogy hangosan
a palára koppan.

És tudom már,
hogy befedi arcom,
lágyan ringat,
széttépi harcom.

Már nem küzdök,
hallgatom zenéjét,
ez hát az igazi
oltári szentség.

Eljött a vihar,
érzem,hogy fázom,
végre elsöpri
minden álmom.

Az égbolt maga
a lelkem tükre,
hulló esőcsepp
vagyok örökre.