Versek
(Ja, és üdv itt... 
Mintha vhonnan ismerős lennél... )A versek naon szépek!
Tűznél ülök, s elgondolom,
hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket
már mások látnak itt.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
most nézem, hogy nincs kép a nevem mellett... valami gond volt az oldal elérésével, amikor regisztráltam, ezért nem lett avatarom... no sebaj... azt hiszem ez így is marad... az a kép úgysincs ott, amit én szívem szerint választanék [/size] [size=9:njes6fr3]"Ha pokolra jutsz, legmélyére térj. Az már a menny, mert minden körbeér."[/size]
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
![[Nerwen] profilkép](https://tolkien.hu/media/kunena/avatars/resized/size144/users/399.jpg)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
)... nekem pedig fórumolhatnékom van. Azonban mikor idejöttem és regisztráltam magam, a témákat olvasva úgy éreztem, anélkül, hogy végigolvasnám az összes hozzászólást, nem biztos, hogy bele kéne szólnom, hiszen lehet, hogy előtte már ezren lerágták azt a csontot... ezért úgy döntöttem, hogy amíg "kiolvasom" a fórumot, a verses topikban jelenek csak meg... amit ide leírok, az talán még senkinek a "billentyűzetéből" nem pattant ki. Bemutatkozóul hát leírom egy versemet (címe nincs, bajban vagyok a címadással...), üdvözölve ezzel mindenkit, aki errejár A félelmetes égen maradt óriási seb
még mindig fakadó hege.
Valaki irtózatos módon átdöfte
a felhőket a kezdeten, és most a fájdalom mégis
csodatevő csillámként van jelen.
Festő szépségét ragyogja szét,
miközben ordít és ég és mindenkit égetne...
de mire fénye odaér, azok úgy tesznek,
mintha létük legszebb pillanata lenne ez a fürdés
a szétterülő rettenetben.
Lásd: színeiket tőle kapják, van okuk örülni.
De ha egyszer hatalmas mérget forral
és azt rájuk önti,
minden csak parázslani fog.
A nap vágya teljesül,
de megszűnik az ő álmuk
s megszűnnek ők is létezni.
(1998. május 12.)[/size]
[size=9:njes6fr3]"Ha pokolra jutsz, legmélyére térj. Az már a menny, mert minden körbeér."[/size]
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Mike: Hát a Lassi-ban megjelennek.
Könyv formájában megjelentetni szerzői jogok miatt nem lehetne, bár meg kellene kérdezni egy szakértő jogászt. Talán lehetne valamilyen megegyezést kötni Christopher Tolkiennel... Egyébként pedig jelen pillanatban nincs az MTT-nek pénze, de hosszú távon tervbe lehetne venni a Kószák Könyve és a versek kiadási jogának kiharcolását. Node ez még a jövő zenéje... "...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Mike: egyszer tényleg ki kéne próbálni. Különben, már mentjük lefele a verseket
'Is there anybody out there?'
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Nekem is van egy versem, bár nem vmi nagy szám...
Egy múló pillanat
Csak egy pillanat volt, amit együtt tölthettek,
Csak egy pillanata a gyorsan tovaszálló életnek.
Nem tudták, hogy a két szív együtt meddig marad,
És mikor vége lesz könny vagy mosoly fakad?
Hisz arra tették fel fiatal s tiszta életüket is,
Hogy együtt lehessenek egy múló pillanatig.
És, hogy ha egymástól végleg elszakadnak,
Ne féljenek igent mondani a rájuk váró halálnak.
Aztán mikor kezük már csak a levegőt szorította,
Könnyeztek hisz beteljesült mindkettőjük sorsa.
De boldogak voltak, mikor testükből kiszállt az élet,
Hisz ha csak egy pillanatig is együtt lehettek.
~ hallom a hangodat, érzem az illatod, alattam hintaló, ölemben csillagok ~
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
mikor mindent hó fed,
meséket mesélnek,
sokat élt emberek.
Hallgatom őket,
háborúk zajáról,
s a csatát megéltek
elkínzott hadáról.
Mind hősök. A hazáért tettek.
Én meg itt ülök a szobában,
s gondolatok esznek.
Mi mért nem lépünk?
Mért ülünk tétlen?
Pedig az erőnk él,
főleg így télen.
Győzzünk gonoszat!
Készülj a harcra!
S mikor megöltél mindenkit,
ébredj a dühből,
lásd mit tettél, s fogadd el,
a csata csak púsztít, nem véd meg.
jajanyám....
'Is there anybody out there?'
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Gyilkos szellő
A tavat nézte, mily mesés!
Rajta kék, szikrázó jég,
a hó itt-ott megcsillant,
mint apró, fényes csilag.
Elbűvölve állt a parton,
zöld szeme csillogott,
mosoly terült szét arcán
s elfeledte minden gondját.
Idő után lágy szellő jött,
hívta, csalogatta őt
s elindult rá a vékony jégre,
melyet hó fedett, védett.
Recsegett, ropogott alatta,
de a szellő elhallgattatta,
mire a lány feleszmélt,
késő volt, szakadt a jég.
Elmerült a gonosz habokban,
sötét volt, a kiutat nem látta,
testébe ezer meg ezer kés állt,
kihűlt, szörnyű álomba szállt.
Kapálodzott, menekült, de nem ért semmit se,
ruhája nehéz lett s húzta le a mélybe.
Már nem küzdött, hagyta, oda a reménye,
Gondolatai elszálltak, vele együtt vesztek.
Teste mikor leért a sötét tó aljára,
már nem érezte, nyughelyét megtalálta.
A repedés melyen beesett, lassan befagyott
s a szellő ráfujta a havat, eltüntette a nyomot.
(Ez nem lett túl jó, kicsit sötétre sikeredett...
) "In my sleep unsuspecting put a gun to my head.
I hate my pathetic life"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Az ifjú katona
A vihar szele hozta a háborút
És az vad örömmel rejtve várt,
Hogy kellő időben lecsapjon
És elhozza a véget, a halált.
Egy katona száraz szemmel fürkészte az eget,
Szeme csillogott ugyan, beltörődve a végbe.
De ifjú arcán ezüstös fénnyel
Ragyogott a remény el nem haló fénye.
Túl kevés tavaszt élt meg ehhez, de most
Mégis háborúba indult, kezében kard,
Ami még nem kóstolt vért, és
Őt sem érintett meg még a harc.
Rezzenéstelen arccal gyilkolt,
Nem félt, és nem vágyott dicsőségre.
Hisz neki is csak egy valami számított,
Hogy életét feláldozva hazáját védje.
De a remény mint kósza szellő: elillant,
S érezte ember, tünde meg persze ő:
Hogy a szerencse fordul, és most
Az űzött vadból lesz kegyetlen üldöző.
A gyermek arca nyugodt volt,
És oly tiszta, oly ártatlan.
Szeme a közelgő ellenségre tapadt,
S a kard megremegett görcsös szorításában.
Már pirkadt, mikor egy nyílvessző
Leterítette és ő térdrerogyott.
Arcán legördülő könnye a hidegben
Szinte azonnal megfagyott.
Még látta a felkelő nap arany
Napsugarát, az éltető fényét,
De, hogy ne lássa a közelgő
Véget eltakarta szemét.
Hol meghalt, ott patak fakadt,
És sírját belepte a gondoljrám virág,
Tisztelgésként: nem feledve
A bátor, ifjú katonát.
remélem nem lett oan rossz...
~ hallom a hangodat, érzem az illatod, alattam hintaló, ölemben csillagok ~
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Csata folyt, nagy vérhozó.
De vége, vesztes halt, göztes él,
s örömódát zeng.
Hallom itt a mezőn is,
hol halálhörgés leng.
Vérben úszik a rét,
mely virágot ontott,
de a hatalom hervaszt,
s mindent elrontott.
Fogom még szerettem elhülő kezét,
nyitva van még szeme,
hogy egyszer lássa a sötétlő eget még.
Most arca fakó,
de mindíg tűzben éget.
követte vezérét,
kit most ünnepli az ének.
Sok embert megölt, de dícséret neki?
Elfoglalt egy várat, hol nem él senki?
Ránézek gyűlölve,
hatalom van benne,
s kinek hatalma van,
annak nincsen lelke.
(jajanyám... nem is ezt akartam kifejezni a versel
) 'Is there anybody out there?'
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Darkman: Téged nem lehet felülmúlni! Szavakba öntöd azokat a gondolatokat amelyek még csak most kezdenek formálódni bennem.
Még sok verset szeretnék olvasni tőled. :hello: :hello: :itscool: :dance:
Lemostam a festéket arcomról
most látszik csak, nem mosolygok,
a rettenet fintora ez.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Nem tudom, érdemes-e hozzászólnom egy kevéssé jó verssel ehhez a magasröptű témához (Darkmanra gondolok, akivel mélységesen egyetértk, ami a hatalmat illeti:
), mely inkább epikus és kevesebbet filozofálA világ, bár meseszépnek teremtették, az ember által csöppet eltorzult, és jelenleg is a katasztrófa felé tart. Most had ne soroljam ennek okait. A lényeg, hogy azoknak, akik a hatalmat a kezükben tartják, jó így, mert ŐK jól járnak. Rövid idő alatt nagy haszon, kevés veszteség, totális hatalom. Az emberek szemét pedig megvakítják, a füleiket betapasztják, a nyelvet kirántják, ha meglátod és szólni mersz: halállal végzed.
MOst a "hagyoményos" páros rímes bverselésben írtam, nem a hozzám közelebb álló időmértékesben.
Úrvágy gyötri a bölcset rég,
Fehér Szarumán, a Nagy lelkét.
Mert rejtett titokra lelt,
S a Tanács rá nem ügyelt.
Mi maradt hát mentsvárul a jónak?
Kezére kerül-e az alávalónak,
Ki kegyetlen urát győzné maga is,
Tőre a hng, s ígérte hamis.
Hisz' rontott ott is, ahol sose járt,
Porba alázta az ősi királyt,
Büszke lovasúrnak istar-szó kellett
Feledni vénségét az áruló mellett.
De elfeledett nép járja az erdőt,
haragvó hangja elűzi a felhőt,
Mi elborítá az arany legelőket.
Enturak jönnek, s a gonosz féli őket.
S ki vajon, ki a lavinát elindítja?
Félszerzet, hobbit, üreg-lakója,
Ki még a régi néplistán sem szerepel,
De bátor tettéért a világ soha nem feled el.
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
" Mit réges régen emelt hangos dicshimnusz,
Istenek hangszereiből áradt szét e Föld;
Megannyi forma gyöngyszemekként az égboltra hull,
ősi népeknek adva át, mit aztán a gonosz örökölt.
E korban, amikor a csúf és gonosz karöltve jár elöl,
E korban, amikor a finom vonalat durva szeglet tépi meg,
E korban, amikor a nem várt csodálat is gyűlöl;
Nem jönnek el a várva várt boldogidő percek.
Egyet tudok, amiért köszönetet kell érezzek!
A zeneszerzőt nem okolom, hiszen a Végzet ódája ő maga;
Mit oly sok ember kutat: boldogságnak hívott többsoros vers,
íme megjelent, egy a sötétséggel vívott véres harcban.
A sötétség, mely magába zár, adja neked a kulcsot,
- meglátni és érezni, meghajolni és tisztelni -
amivel a gyógyító fényt a sötétből a világra nyithatod. "
Huhú
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
