Versek

Sziasztok!

Uh, eléggé lemaradtam, de most megpróbáltam valamennyire pótolni hiányosságaim. Hát, elolvastam pár oldalt, és a hatás nem maradt el. Még mindig fantasztikusak vagytok, és találtam pár igazán szép dolgot is. Most nem nyilvánítanék mindenkiről külön-külön véleményt, mert az nagyon hosszú mese lenne, és csak annyit tudnék írni, hogy "jó", "szuper", "keresem az állam" stb. (ez engem is meg titeket is minősít)
Na jó, rátérek a tárgyra. Végül is azért jöttem, mert nagyon hiányzott egy kis kultúra sivár életemből, meg mert kb. másfél hete alkottam egy izét. Ez egy fiúnak szól, akit a legjobb barátnőm hódított meg helyettem.

Zsömnek

Veszett álomképeket kergetek,
fejem felett foszló fellegek,
könny gördül ki szememből,
elszáll a remény a szívemből.

Virágszirom hull az égből,
térdre hullok, és zokogok,
kisüt a nap, a világ boldog,
csak én nem, mert én rád gondolok.

És egy mai darab:

Szép álom

Kicsorbul a csend éle,
Göncölszekér döcög az égre,
halk sóhaj fut a fák között,
telihold alszik a táj fölött.

Felhők között csillag alszik,
a nádasban szellő tanyázik,
a réten virág rintgatózik,
az ég alján hajnal hallgatózik.

Virágtölcsérben tündér alszik,
a mezőn két angyal játszik,
versenyt futnak a levelek,
az égen esthajnal-csillag nevet.

Összebújva szundít két madár a fán,
Föld anya vigyáz ránk,
mosoly húzódik alvó arcomon,
egy percre elhiszem, hogy nem álmodom.

(Mau, bocs a Göncölszekérért, de ez most nagyon ide illett )

it nézz körül:

www.elvish.org/gwaith/language.htm

Olosta oldala valóban jó, ő meg jó fej

Mae Govannen!

A kérésem még mindig él:

..."Nem tudja valaki véletlenül, hogy hol juthatnék hozzá annak a versnek a szövegéhez, amit Gandalf énekelt, amikor az első rész elején (a filmben!) találkozott Frodoval?
Jelenleg nincs túl sok időm kutatni ez után, uhogy megköszönném, ha valaki meg tudná mondani"...

Segítségeteket előre is köszönöm" (ne igyak előre a medve bőrére mi? :cheers: )
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Más: Találtam valamit Olosta oldalán és nagyon megtetszett. Már maga az oldal is nagyon igényes olosta.uw.hu (én is szeretnék ilyet ) de amikor rátaláltam erre: olosta.uw.hu/gyuruvers.zip ... :itscool:

(Gondolom Olostát a többség jól ismeri, esetleg ezt is hallhattátok már, én viszont még nem ismerem Őt)

Igazából nem tudom, miért csinálok reklámot neki... de nem is ez számít!

Mecsi: Részvétem. kb. másfél éve halt meg a Nagyapám. Tudom mit jelenthetett neked. Én minden nap találkoztam vele, amíg nem kerültem el Miskolcra, kollégiumba. Ő nem akarta ezt. 6 évvel később meghalt. Nem hiszem, hogy e miatt, de talán így az utolsó évei kicsit boldogabban teltek volna, ha maradok. Talán...
talán egyszer meg fogom tudni erre is a választ. De biztos, hogy jobb lesz akkor? :

[Törölve]

Shaman, mélységes együttérzésem... én apukámat vesztettem el 12 éve, de szinte minden nap gondolok rá és nagyon hiányzik...

Alcar, a névnapi vers tündéri

Hát Mecsi, az a nagy büdös igazság, hogy ez a versed most rendesen fejbevert. Nekem olyan volt a nagyapám, mint az apám (sőt...), úgyhogy maximálisan eltalált a dolog, és igaz, hogy az idén már 13 éve, hogy meghalt, de attól még ugyanúgy hiányzik, ha nem jobban...

Shaman, én ezen elbőgtem magam :crying: két hete halt meg a nagyapám :triste: :crying: :bawling:

MEcsi leírhatatlan de te leírtad.

grat és részvét.

Köszönöm, megfogadom tanácsod.

Shaman... ezt nyomtasd ki, s tedd nagypapád sírjára... Ha látja fentről, örülni fog neki. Emélkszem, mit írtál egy évvel ezelőtt... Az se volt semmi...

Mást nem tudok erre mondani. Csak azt, hogy szépen írtad meg. S látszik, mennyire szeretted... Tényleg sajnálom.

Shaman írta: Emlékszel, mikor mutattad hogyan kell metszeni a fát?
Én tiltakoztam, mert mondtam jövőre is Te fogod.
Idén már nem lettek lemetszve a gallyak.
Elszáradt a szőlő, fanyar lett a gyümölcs, és kiégett a fű.
A színek már, nem olyanok mint rég!

Shaman: le a kalappal....ez a vers nagyon jó lett.... :crying: Különösen ez a pár sor...

Mae Govannen!

Lenne egy kérésem Nem tudja valaki véletlenül, hogy hol juthatnék hozzá annak a versnek a szövegéhez, amit Gandalf énekelt, amikor az első rész elején (a filmben!) találkozott Frodoval?
Jelenleg nincs túl sok időm kutatni ez után, uhogy megköszönném, ha valaki meg tudná mondani .

Segítségeteket előre is köszönöm

:elrond1: :gandalf2:

Shaman,
erre nincsenek szavak...
oly mély gyász süt soraidból

Timona:a "Karácsonyra várva" egyáltalán nem megbotránkoztató.Teljes mértékben egyet értek veled és bevallom ilyen,sőt néha még halál közelibb gondolatok bennem is szoktak lenni karácsonykor.
Alcar:ez az egész nagyon szomoró és a fájdalmas és gonosz valóágot írja le.Tudnék 1-2 embert mondani,akinek érdemes lenne ezt a verset elolvasnia!
Suhi:

[Törölve]

Na, tegnap és ma alkothatnékom volt;ime az eredmény: Életem első kockája és háromszöge, (amik nem rímelnek, ugye az a forma) meg 1 Kányádi-stílusú vers.

Szárnyak nélkül (avagy az angyali elveszett ének)

mit is oh mit is
kezdhetnék szárnyak
nélkül oh mit is
csináljak
merre vannak a szárnyak
o merre tüntek

itt ülök szárnyak híján
a kövön magányban
oh mit csináljak már
ó mekkora a teher nyakamban
igy szárnynélkül ma
elenyésznék
de nem tudok
halottak szárnyaim
majd egyszer újra lesznek
ha lesznek

mit is oh mit is
kezdek új szárnyaimmal

365

December 11.-e van, tavaly ilyenkor még remény volt a szívemben.
Tavaly ilyenkor azt hittem, hogy Te vagy az egyetlen, akit örökké itt lesz!
Reggel bementem a szobádba, és hamvaid mellett gyertyák égtek!
Mi történt Veled az elmúlt egy évben? Hiányzol, szeretlek!
Egy marék hamu egy szép urna, ez nem Te vagy!
Holnap lesz egy éve, hogy kezet csókoltál Nekem, mikor megfürdettelek a kórházban.
Holnap lesz egy éve, hogy meghaltál.
Holnap lesz egy éve, hogy meghaltam, hogy vége van egy korszaknak.
Mely a legszebb volt az életemben,
Csak egy szó!! Nem kérek többet! Csak azt, hogy jól vagy!
De nem hallom! Nem értem! ?üzeneted felém.
Hogy mi történt velem , az elmúlt évben?
Nagyon sok jó.
Elhagyott a duálom, és most mást szeret.
Magamba roskadtam, számkivetett lettem.
Elvesztettem a barátaim.
De történt velem jó is, láttam sok szép hegyet.
Láttam mosolyt, láttam kedves embereket.
Sikerült három embert visszahozni a halálból.
Remélem ők együtt örülnek most szeretteikkel.
A szekrényemben most is ott van az a nagy kosár ajándék Neked,
Melyet soha többé, nem tudok átadni.
Pedig én annyira igyekeztem, anyira akartam hogy jó legyen minden.
Esténkét hallom hogy kint jársz a szobában,
De ha kirohanok, nem látok semmit, csupán csak sötétséget.
Részese voltam továbbra is sok ember fájdalmának,
Segíteni próbáltam, és úgy érzem néha tudtunk is.
De Rajtad, kedves tiszta lélek, miért nem segítettek?
Emlékszel mikor este befulladtam, és bejöttél, megsimogattál.
Azt hittem akkor, meghalok! Sajnálom hogy nem így történt.
Nem bírtad elviselni hogy szenvedek, és rá kéthétre távoztál Földi iskoládból.
Drága Kedves Édes nagyapám, jelest kaptál!
Hogy is köszönjem meg, nem tudom! Hisz nem lehet elmondani se.
Én nem akartam soha a Te sírodra virágot tenni!
Mert hittem e pillanat nem jön el soha. Soha!
Kis unokám, minden körülmények között maradj ember!
Hallom most is amint mondod.
Csak ha egy kicsit, olyan lehetnék mint Te, csak egy picit is!
A legboldogabb ember lennék a földön.
Hogy tudtál ennyire jó lenni mindenkivel, ki szült Téged? Egy angyal?
Emlékszel, mikor mutattad hogyan kell metszeni a fát?
Én tiltakoztam, mert mondtam jövőre is Te fogod.
Idén már nem lettek lemetszve a gallyak.
Elszáradt a szőlő, fanyar lett a gyümölcs, és kiégett a fű.
A színek már, nem olyanok mint rég!
Mélyen elástam az elmúlt 365 nap érzelmeim.
De most szökőkútként, tör elő a könnyem.
Remélem, nem nyit be senki.
Ha még egyszer láthatnám azokat a tiszta kék szemeid,
Ha még egyszer érezhetném erős kézfogásod.
Ha csak 1 percet is beszélhetnék Veled,
Vagy csak egy szót mondhatnék előtted.
Meghalnék bármikor ezért az egy pillanatért.
Kérlek Uram, ha vagy ott fent, kézbesítsd e verset Neki.
Nem tudom hová címezzem, nem tudom az irányítószámot.
De könnyel írtam rá: HALÁL!!!!

ShamanUr írta: Evangéliumi Spiritizmus!

Ma valami különöset akarok alkotni,
Ezért szavakba öntöm a gondolatom.
és kitörlöm ezt a verset.

shaman:

Evangéliumi Spiritizmus!

Ma valami különöset akarok alkotni,
Ezért szavakba öntöm a gondolatom.
és kitörlöm ezt a verset.

Egymás után dobált szóösszetételek, hehe.

code a rat the monster on doom in it

Tim: nagyon jó lett a Karácsonyra várva!!! Sokszor van bennem is ilyen érzés, és nagyon jól megfogalmaztad! A stílus meg nagyon megy hozzá!!!

... az alábbi 13 éve történt...

Öreg a lépcsőn

December hatodika volt.
Halkan hullt a hó, pille pelyhekben,
békésen, csendesen.

[…]

Sétálnak az emberek, kipirult arccal
a jéghideg szél ellen sietős daccal.
Ajándékok. Csomagok. Tömött szatyrok.
Karácsony közeleg. Ünnepi leárazások.

[…]

Egy frekventált helyen, széles utcán
volt a parkoló, ahol az órák után
mindig sétáltak a gimnazista diákok
főút mellett, hol gyakran járnak buszok.
Aznap nekem is arra kellett mennem.
Győrbe ment a buszom. Siettem.

[…]

A parkolóba kis lépcső vezetett fel
ott feküdt hanyatt az öregember
arca borostás, bőre halovány, szürke
ott hevert már egy ideje, kihűlve
félig nyitott, semmibe meredő szemek
kabátja színére már nem emlékezek
talán szürke vagy talán zöld… Mindegy.

Halott volt az öreg. A lépcsőn hevert rézsút
nem tudom, valahogy nekem szemet szúrt.
Hallgatott a verőér a nyakán. Nem volt pulzusa.
Nem volt lélegzet, és jéghideg volt húsa.
Nem keringtek fölötte kaján kék döglegyek
hiszen tél volt, fagyba öltöztek a hegyek
az utak, a város, a nagy üzletek
előkelő parkok és nyomornegyedek.

Továbbindultam. Sietve a rendelőbe
ott van az utca végén, ötven méterre.
Egy autós megáll: „Az öreg? Meghalt?”
”Meg”. Mondom, s ő továbbhajt,
mikor mondom hova megyek
hívok orvost, többet nem tehetek.

Itt az orvos. A mentő, csak öt perc
(itt maradhatsz, drukkolhatsz, ha mersz)
mondom magamnak, bár érzem, hogy nem…
az öreg már nagyon messze ment…
Kipakolnak. Hordágy. Infúzió. Nekiállnak.
Bekötik. Szívmasszázs. Kiabálnak.
„Defibrillátort hamar! Ki kell ütni!”
Rázkódik az öreg. Életjel semmi.
„Több áramot! Most! Még egyszer!”
Semmi. Csak feszül az öreg gerince
ahogy az áram görcsösen megemeli.
Nem segít az sem. Jön az adrenalin.
Tapadnak foltos mellén a korongok.
Még több áram. Megfeszül teste. Borzongok.
Csend. Sürgölődnek. Félóráig küzdenek.
Aztán ennyi, feladják. Vége az öregnek.
Kérdeznek a rendőrök. Ha gond van, keresnek.
Kezet ráznak velem, aztán elmennek.
Az öregre fekete plasztikzsák kerül.
Lekéstem a buszomat. Az ég sötétül.

Megyek a pályaudvarra, a fejemet rázom.
Undorodom. Hitetlenkedem. S a buszomat várom…

[…]

December hatodika volt.
Halkan hullt a hó, pille pelyhekben,
békésen, csendesen.

2004-12-10

Nagy sajnálatotokra, és sajnálatomra azt hiszem, én sem tudok menni holnap. Pedig mily jó lett volna. Majd legközelebb.

hiba van a Mátrixban: csőtörés miatt elmarad a Tolkien Klub, ergo a VCsF programja akár el is húzódhat.

Szóval nincs időkorlát.

Üdv:
-- Mau

Lamorak nem jön a holnapi verses talira. Nem tudom, így van-e értelme összegyűlni a Síriusban. Csak úgy. Az se biztos, hogy én megyek...

Egy régi vers átirata:

Az Ispotályban- Éowyn Éneke
(Avagy a Fekete Lehelet átka)

Feleslegesnek érzem magam most.
Miért, hogy csak bátyám, ki dühödten halált oszt?
Miért, hogy csak férfi vágtathat csatába?
Miért: a nőt mindig csak kalitka várja?

Vívtam én, mint férfi, ki a Homályt nem féli,
Vívtam én is, hősként, hírt- nevet elnyerőként;
Vívtam, amíg bírtam, Lidércet kihívtam...

S most itt fekszem, távol a halál zajától;
Itt fekszem, és testemmel a halált esdem,
Mert délceg Vezérem...tovább küzd...nélkülem...
Itt fekszem, és vágyón szívem fel-fellángol.

Lángja ám hiába. Az égre kiált ma lelkem régi kínja:
Be vagyok szorítva falak közé. Szállni nem született bárki...
S- bár királyok lánya- sorvadok bezárva.

Ispotályba zárva... Gyógyulásra várva...
Halált mért nem leltem csatában, vágtatva?
Sötétség vesz körül. Reményem rég halott.
De senki szánalmába én nem kapaszkodok!


*************************************************************
Ez új. Nem az előző folytatása.

Epilóg

Csak hazug ábrándjaim veszíthettem.
El nem borult az ég felettem.
Hősi harcok hívnak? Ó, nem.
Hétköznapok, szürke rendben...

Találtam egy borzalmat a régi impressziók cuccból, azt hiszem, ez nem volt publikálva, meg kanonizálva sincs, szóval fogyasszátok egészséggel.

Impressziók 181
kialvatlanul az absztrakt képeim
már csak ilyenek

mint különös brutalitással X. Y.
mint istenfélelmében S. Q.
mint a rendszer által K. K.

a megoldás
specifikációja és algoritmusa
az idő tetszőleges két pontja között
nem megadható

mit nekem formális logika,
általános Turing-gép

csörögnek a tányérok
a pokolbéli kredencben

(2004. 01. 17.)

Mostanában nem nagyon láttalak el titeket véleménnyel... most is rövid leszek:
Niph: ez a számtech órai versed, hát hogy is mondjam finoman, de se nem rimel se nem lüktet, olyan odavetett mondatok halmaza... Bocsánat, ha durva voltam, de szerintem többet is kihozhattál volna abból a dög unalmas órából
Jaco: 8O No igen, ez se lett érthetőbb a többinél Nekem tecc!
icke:a többiekkel ellentétben nekem inkább az első variációja jött be
Suhi:nagyon tetszik a hangulata! Szép
Zarándok:szeressük a háromszöget
Alcar: Kocka v nem kocka- Köszönöm!!!

Hoztam izét:

Karácsonyra várva

A város fényárba öltözött:
Amerikát majmoló égő gyöngyök,
díszes gömbök.
A csupasz fákat világító spirál járja,
villódzó dekort hozva a hűvös,
bűvös budai éjszakába.
Már a Feneketlen- tó közepén is egy fenyő inog,
mint egy rozoga gyermek hinta ringva vár,
arra, hogy ledöntse a fagyhalál.
S én a főtéri vásárok tolongó tömegén
visítva szaladnék tova,
de hova?
- Haza, ha nem vonzana a világ maga.
Állok és várok,
közben szemembe egy tákolt,
klón fakereszt tátog.
Csak egyedül ácsorog,
közben rácsorog az álszentség mosolya,
hisz a születés ünnepén feledkezz bele a halálba!
Nekem ez nem megy.
Vess meg, de én nem hiszek!
Vagy mégis,
másban
és máshogyan…
nekem tetsző eszmefuttatásban.
Most felém dől a fa,
túl sok a csillám mi szorítja,
rám borítja.
Törtető rombolással hull a mélybe.
Mindenkinek hite szerint lesz a vége,
majd a díszek törött szilánkjait
összesöpörve zúdítják a szemét tetejére,
így felejtik el,
hogy egyszer menni kell!

Mindenkitől előre elnézést kérek akit ez megbotránkoztatott...

icke: jók lettek a kockáid, bocs, nem tudom miért hagytalak ki...

Az előző kockába nyomorítva...