A Lassi Laurië a Magyar Tolkien Társaság (MTT) hivatalos kiadványa, amelyben Tolkiennal és Középföldével foglalkozó ismeretterjesztő cikkek és tanulmányok, az MTT eseményeiről szóló hírek és beszámolók, valamint a tolkieni világhoz kapcsolódó képzőművészeti és irodalmi alkotások (az MTT közösségének, illetve a művészeti pályázatok és a Tolkien Levelező Verseny résztvevőinek munkái) kerülnek közlésre az MTT tagjai és önkéntesei, illetve a Tolkien iránt érdeklődő nagyközönség számára. Története egyidős az egyesületével – az első szám 2002 októberében jelent meg, félúton az MTT júniusi alapítása és a 2003 januárjában megtartott első Tolkien Születésnap (avagy Egy Rég Várt Ünnepély) között.

A cikket több részletre bontva tesszük közzé:
ha még csak az első szerkesztőség történetét olvastad, folytasd a hetedik számtól >>>
ha már a második szakaszt is láttad, most kezdheted a tizennegyedik számtól >>>
ha már ez is megvolt, olvass tovább a huszonegyedik számtól >>>
ha csak a 2022-ben hozzáfűzött rész van hátra, kezdd a huszonhatodik számtól >>>

A kezdetek

Már 2002 júniusában szerepelt az újonnan alakított kulturális egyesület első tervei között valamiféle kiadvány létrehozása, amelyben elsősorban komoly tolkieni témájú tanulmányokat terveztek publikálni, másodsorban pedig a tagok verseit és rajzait. A nyomtatásban megjelenő időszaki kiadvány fontosságát az akkoriban elsődleges kommunikációs csatornának számító fórumon Ankalimon (Ancalimon – Füzessy Tamás) fogalmazta meg augusztus 5-én, egy Amanibhavammal (Ferencz Tamással) közös ötletelés eredményeképpen: a tudományos és kreatív munka publikálása mellett a laikusoknak szóló ismeretterjesztést és az offline érdeklődőkre kiterjesztett közösségi tevékenységet emelte ki tartalmi célként. További praktikus érvek is felmerültek, mint hogy maga a nyomtatott termék tagi juttatásként motiválná a belépést, valamint hogy „iszonyú profi hatása lenne, ha a különböző nyilvános megjelenéseken, a támogatásokért házalva" a Társaság már a szó szoros értelmében kézzelfogható eredményt mutathatna fel – a támogatások kapcsán pedig az sem volt elhanyagolható szempont, hogy egy ilyen kiadványban megjelenési lehetőséget lehet biztosítani a szponzoroknak. Amanibhavam már nevet is adott a megálmodott kiadványnak: Lassi Laurië (Aranyló Levelek).

2002–2005 (főszerkesztő: Gumipók)

Gumipók (Királyházi Csaba) 2002 szeptemberében kapta a megbízást az Elnökségtől egy kísérleti szám megvalósítására, mégpedig igen rövid határidővel: kevesebb, mint egy hónap volt hátra az október 5-i első rendes közgyűlésig, amelyre sikeresen el is készült a Lassi első, még teljesen fekete-fehér száma. A 12 oldalas, a jelenleginél valamivel kisebb méretű kiadványból 70 példányt nyomtattak. (Ezt jóval később egy színes, javított utánnyomás is követte. Bár az első verzióról a sietős tördelés során még a beköszönő vége is lemaradt, de így is nagy sikert aratott, egy tipikus fórumbeli véleményt idézve „kisebb hibák ide vagy oda, roppantul izgalmas és szép” lett.) A tartalom nagyját tanulmányok, versek, egy folytatásos quenya nyelvlecke első része és a humorszekció adta – ami a grafikákat illeti, az alakuló szerkesztőség tagjai a megbeszélésen ragadtak ceruzát, hogy illusztrációk is legyenek a készülő kiadványhoz.

A sikeres próbakiadás kézhezvétele után a Közgyűlés úgy határozott, hogy a Lassi Laurië a továbbiakban háromhavonta jelenjen meg, s egyúttal hosszabb távra is Gumipókot bízta meg a szerkesztőség vezetésével: őt elsősorban kiadványszerkesztési, grafikai tapasztalatai, illetve nyomdai kapcsolatai tették erre alkalmassá – helyetteseként kezdettől fogva Morgana (Sándor Anna) volt a tartalom összeállításának elsődleges felelőse. A tervezett időzítést a következő két szám még pontosan betartotta: J. R. R. Tolkien 111. születésnapjára, a januári első Egy Rég Várt Ünnepélyre elkészült a második szám, amelynek 500 példányát még abban az évben gyakorlatilag mind elkapkodták.* A harmadik számot pedig az április 27-i közgyűlésen vehették kézbe az MTT tagjai – két nappal azután, hogy hajnali háromkor sikerült nyomdába küldeni. (Sokat segített az ilyen utolsó pillanatoknál, hogy a főszerkesztő egy reklámgrafikai stúdióban dolgozott.) A 28 belső oldalon a Társaság tagjainak tanulmányai, élménybeszámolói és irodalmi alkotásai mellett találhatunk például egy interjút is Michael Drouttal, a Beowulf and the Critics szerkesztőjével: a kézirat felfedezésének híre már korábban eljutott Magyarországra, de igencsak torzítva, és az interjú nem titkolt célja volt, hogy „így az egész magyar sajtóban egyedül a Lassi fog hitelesen beszámolni arról, miről is van itt szó”. Az interjút egyébként Lamorak (Nagy Gergely) nemzetközileg ismert Tolkien-kutató, a Társaság alapító elnökhelyettese készítette, akinek két másik írását is olvashatjuk a lapban. A hátsó borítóra az egyes rajongók által máig hiányolt LordofdörinX képregénysorozat második része, a címlapra pedig maga a főszerkesztőhelyettes került, aki azóta is a kezdeti útkeresés érdekes példáját látja az esetben: „Pók kitalálta, hogy nekem kell rajta szerepelnem, amitől rém zavarba jöttem, de leszervezte az egészet. Bérelt egy borzalmas kék műselyem királylányruhát, és kimentünk a Városligetbe fotózni. A medált később tette rá a képre. Végül az egészből nem látszik semmi, csak az állam, és máig meglepődöm, ha meglátom azt a címlapot.”

Lassi Tittë

Az MTT Nyári Táborainak visszatérő jelensége volt az évek során a különböző neveken, különböző komolysággal megvalósított tábori újság. A Lassi első teljes évében, 2003 nyarán a tábori újság neve Lassi Tittë (Pici Falevél) volt, és nem csak nevében kapcsolódott össze a nagytestvérrel: az A4-es formátum, a cím betűtípusa, a főszerkesztő személye is rokonította „a táborozó napilapot” az akkoriban negyedévente megjelenő hivatalos kiadvánnyal. Egy Lassi Tittë két-két fénymásolt, kettéhajtott A3-as lapból állt, tehát a címlapon túl hét oldalon közölte a táborozók alkotásait. A táborban tartalmilag négy szám készült el, a fénymásoló hibája miatt viszont a résztvevőkhöz ebből csak kettő és háromnegyed jutott el (utóbbi annyit jelent, hogy a harmadik szám tábori verziójából hiányzott két oldal). A harmadik szám teljes verzióját és a negyedik számot a tábori találkozón vehették át azok, akik előzőleg kitöltötték a tábor elégedettségi kérdőívét. A Titték tartalmának egy részével viszont találkozhattak a nagy Lassi olvasói is: a következő, negyedik Lassi Laurië nemcsak számos verset és némi humort örökölt a kistestvértől, de még a borítóképét is – és például a 24. oldala is kísértetiesen hasonlít az 1. Tittë egyik oldalára.

Ezt a negyedik számot az eredeti ütemterv szerint a nyári táborra tervezték, de végül egy évszaknyi csúszással az őszi közgyűlésre jelent meg 2003 októberében: ez az év azonban még a három megjelenéssel is mind a mai napig csúcstartó az egy naptári évre eső Lassik tekintetében. (Ennek az októberi darabnak további érdekessége, hogy mintegy rajongói klubot tévesztve a Darth Vadert játszó David Prowse dedikált fotója néz szembe az olvasóval a belső címlapról.) A 2003. évi Tolkien Születésnapra megjelent ötödik szám után azonban szomorúan hosszúra nyúlt a szünet: a Társaságnak több mint egy teljes éven át nem volt elég pénze kinyomtatni a következő Lassit. A bizakodó szerkesztőség többször is újrakezdte az (időközben részben elavuló) írások begyűjtését, a türelmetlen olvasóközönség egy része elektronikus kiadvány készítését, más része pénzgyűjtő akció szervezését javasolta a probléma megoldására. Végül 2005 májusában nyomdába kerülhetett a IV. évfolyam 1. száma, egyben az utolsó, amelyben még Gumipók viselte a főszerkesztői címet – bár addigi feladatait lényegében megtartotta a továbbiakban is, ugyanis a műszaki előkészítésért, kiadásért felelős lapigazgatói megbízást kapott, míg a főszerkesztői posztra ekkor először írt ki nyilvános pályázatot a Vezetőség.

*Ami azt a bizonyos réges-régen kifogyott 2003. januári számot illeti... Nos, ha újranyomni nem is tudjuk, de most már digitálisan lapozgathatja, aki az elmúlt másfél évtizedben lemaradt róla! Letölthető itt >>>

2005–2007 (főszerkesztő: Morgana)

A főszerkesztői pályázatot Morgana nyerte meg, aki így 2005 júliusától főszerkesztői poszton folytathatta addigi munkáját. Az akkori pályázati kiírás szigorúan megszabta a szerkesztőség számára nemcsak a fő témákat, de még az arányokat is: egyharmad ismeretterjesztés (és ezen felül még legalább egy tudományos cikk) és egyharmad nem humoros kreatív tartalom mellett a Társaság tevékenységéről is kellett tudósítani, valamint külön kikötésként szerepelt, hogy legyen önálló humorszekció a lapban. Mindezek mellett a novemberi közgyűlésre megjelenő következő számban két interjú is elfért: Ted Nasmith illusztrátor és A két torony filmben Haldírt játszó Craig Parker is készségesen válaszolt a feltett kérdésekre.

Ezen a novemberi közgyűlésen erősítették meg azt a döntést, hogy a Lassi Laurië a továbbiakban évente kétszer jelenjen meg. Ennek megfelelően a következő számot még 2006 áprilisában is májusra várták, de hiába: ugyan a tartalom összeállítása már nem az ő felelőssége volt, de Gumipók továbbra is egyedül szerkesztette és tördelte a lapot, és ekkorra egyéb elfoglaltságai miatt kezdett megterhelő lenni számára ez a feladat. Végül Cicafül (Csávás Viktória) ugrott be tördelőként Gumipók helyére, és így tudott októberben megjelenni az azévi egyetlen szám. A helyzet nem javult 2007-re sem: a tördelés csúszása miatt a tavaszi közgyűlésről a nyári MTT-szülinapra, végül őszre tolódott a következő megjelenés. Így, bár már júniusban felmerült az új főszerkesztői pályázat kérdése, csak októberre, az őszi találkozóra készült el az a szám, amelynek Beköszönőjében Morgana búcsút vett a szerkesztőségtől.

2008–2009 (főszerkesztők: Orsie és Nido)

A tavaszi szám őszi megjelenésének idejére azonban már sikerült megbízni az új főszerkesztőket is. Orsie (Alapi Orsolya) így emlékszik vissza a kezdetekre: „A 2007-es MTT Táborban kerültünk váratlanul Nidóval [Umann Dorottya] együtt a Krónikás rend élére, mikor Szofi [Szabadkai Zsófia] lebetegedett az első napokban. Jól sikerült a rendvezetés, a Tábor után megjelent egy kis újságféle a tábori Krónikás rend munkáival, ez volt a Valaróma. Mivel ebben az időben a Lassinak vagy nem volt főszerkesztője, vagy épp leköszönt, így Ankalimon felkért minket. Egyedül egyikünk sem akarta volna vállalni, így lettünk Nidóval együtt főszerkesztők.” Az impresszum szerint elvben két számon át Orsie volt a főszerkesztő és Nido a helyettes, majd a harmadikra cseréltek, de valójában végig közösen dolgoztak a tartalom begyűjtésén és szerkesztésén, míg a kiadványszerkesztési és tördelési feladatok továbbra is Gumipókra hárultak.
Így jelent meg 2008 januárjában a Lassi 10. száma. Terjedelmében bő másfélszerese volt az előző számnak, és külsőleg is jelentősen megújult: lecserélték a grafikai elemeket, így egy teljesen újszerű magazint forgathattak az olvasók. Bár a korábbi rovatok tartalmilag megmaradtak, de a kiadványon belül nem feltétlenül alkottak folyamatos egységet, így csak a megújult tartalomjegyzékben váltak láthatóvá, ahol nem sorrendben, hanem a témakörök szerint voltak felsorolva a cikkek.

A következő (a címoldal szerint 2008. májusi) szám mindmáig tartja a terjedelmi rekordot 36 fekete-fehér és 4 színes belső oldallal: utóbbiakon a Tolkien Levelező Verseny feladataira megoldásként beküldött műalkotások kaptak helyet. Két új folytatásos tartalmat is bejelentett ekkor a szerkesztőség: Esgal (Abonyi Barbara) Sin Marils címmel indított képregénysorozatot, az MTT csoportjainak bemutatását pedig a táncosok tevékenységéről szóló cikk nyitotta meg. Viszont ezt a számot megint utolérte a halogatási átok: a tervezett tavaszi megjelenéstől először a nyári táborig csúszott volna, de végül októberben, az őszi találkozóra (KÖMT-re) tudott csak elkészülni – a nyomda ugyanis talált egy hibát, ami miatt nem tudták megcsinálni a nyomtatást, ám erről elfelejtettek szólni Gumipóknak. A szerkesztők egy ideig számoltak még egy téli megjelenéssel is ugyanebben az évben, de a Társaság nem állt úgy anyagilag, hogy ezt megengedhette volna magának, így a 2008. nyári események beszámolói már a következő évre csúsztak. Ugyan még ebben az évben nyert az MTT az NCA pályázatán egy nagyobb összeget kifejezetten a Lassi Laurië kiadására, de ez csak az addig is tervezett évi két megjelenéshez adta meg a szükséges pénzügyi biztonságot, a gyakoriság növelésére nem adott okot. Arról viszont volt némi vita ekkoriban, hogy az évi két alkalom a januári Tolkien Születésnap és a Nyári Tábor, vagy a tavaszi és az őszi közgyűlés időpontjához igazodjon: a főszerkesztők már csak azért is az utóbbit szorgalmazták, hogy a kiadás előtti hajrá ne pont a vizsgaidőszakra essen.

2008-ban a nyári szlovéniai látogatás után meglehetősen erőre kaptak az MTT-ben a külkapcsolatok, és nőtt a külföldi társaságokkal való kapcsolattartás igénye, illetve az erre irányuló lelkesedés is, és ennek jegyében Sú (Sötét Úr – Kostyál Zsigmond) sürgette egy angol nyelvű összefoglalókat közlő oldal bevezetését a Lassi végén, illetve felvetette egy angol nyelvű cikkfordításokat tartalmazó egyszeri mintakiadvány megjelentetését is. Az eredmény végül az lett, hogy a következő, a Tavaszi Találkozóra elkészülő 2009. márciusi szám néhány nemzetközi érdeklődésre számot tartó cikkéhez készült angol fordítás: ezek azonban nem a kiadvány részeként jelentek meg, hanem külön pótlapon illesztették be őket a külföldieknek ajándékozott példányokba, például azokba, amelyeket az osztrák társaság (ÖTG) Mereth Ethuil nevezetű tavaszi találkozójára vitt el a magyar delegáció.

A szerkesztőség nyáron még megkezdte az anyaggyűjtést a következő számhoz is, azonban még mielőtt ez elkészült volna, Orsie szeptemberben lemondott a főszerkesztőségről – ideiglenesen Nidónak adta át a feladatait, de végül ő sem folytatta a szerkesztőségi munkát. A 2009. novemberi számot egy „ideiglenes szerkesztőbizottság” (Gandalf, Ankalimon, Aeglos és Alyr – Barna Bálint, Füzessy Tamás, Szirányi Barbara és Tóth Gergely) hozta létre; és ekkor jelent meg először a ma is használt borítódizájn, illetve a fejlécekben a tengwar (ami később kapott is néhány kritikus megjegyzést a fórumban). Eddigre kialakult a Tolkien.hu, az MTT Hírlevél és a Lassi Laurië szerkesztőségek összevonásának és funkcióik határozottabb szétválasztásának koncepciója: ennek jegyében a nyár folyamán a készülő új Lassi számára begyűjtött írások egy része is már a weboldalra került az újság helyett.

A terjesztésről

A szürkeárnyalatos kísérleti szám 70 darabja után az 500 lett a Lassi Laurië normális megjelenési példányszáma. A teljesen kifogyott 2003. januári második szám, illetve az újranyomásban is népszerű első szám sikerei arra mutattak, hogy ezt érdemes is tartani. A kezdeti időkben a tagok elsősorban a közgyűléseken juthattak hozzá a nekik járó ingyen példányhoz – bár a fórumban többször felmerült, hogy elvárható lenne a Társaságtól, hogy szükség esetén a vidéki tagoknak postázza is a lapot, és ne legyen mondhatni véletlenszerű, hogy ki jut hozzá a példányához; de mivel még a nyomdaköltségre is alig volt pénz, a postázás költsége még a munkaigényénél is komolyabb ellenérvet jelentett. A közgyűléseken és egyes rendezvényeken kívüli egyedi beszerzések intézéshez ebben az időben Gumipók irodájába kellett személyesen ellátogatni. Később azonban többször is megoldatlan volt a rendezvényeken kívüli Lassi-terjesztés problémája: egy ideig Kiss Tünde vállalta az intézését, de előtte és utána hosszabb időn át gazdátlan volt a feladat. Bár a Tolkien.hu cikkekben efféle elérhetőség nyoma nem látszott, de elvben valamekkora készlet különböző üzletekbe is eljuthatott: Gandalf említette egyszer a fórumon, hogy „olyannyira nincs kereslet a Lassi iránt, hogy még fantasy és szerepjáték-szaküzletben sem fogyott, és fél év múlva felhívtak, hogy vigyük el a Lassikat, mert senkinek sem kell”, a Silverland webshopjában pedig még másfél évtizeddel később is szerepeltek az első három évfolyam még hozzáférhető számai. Mindenesetre 2008 végére már nagyobb mennyiségű tartalék gyűlt össze a raktárban a Lassikból, és a nyári raktárköltöztetés résztvevőiben mély nyomokat hagyott a felemelhetetlenül nehéz, újságokkal teli dobozok pakolása. Többen sürgették, hogy át kellene gondolni, mit kezdjen a Társaság ekkora felesleggel (többek között felmerült, hogy könyvtárakba kellene eljuttatni belőle), illetve, hogy szükséges-e továbbra is ragaszkodni a magas példányszámhoz; és újra felmerült a PDF-re váltás ötlete is. Végül maradt a nyomtatott kiadás, de a VII. évfolyam 2. száma lett az utolsó, amelyből még 500 példányt nyomtak: és ebből közel 300 a mai napig az MTT raktárában várja, hogy lelkes olvasók kezébe kerülhessen.

Azért az utóbbi években éppen jobb a helyzet: a teljesen kifogyott (és digitalizálva letölthető) második szám kivételével az összes többi könnyedén megrendelhető e-mailben >>>

2010–2013 (főszerkesztő: Alew)

A három korábbi szerkesztőségből összevont InfoCsoport vezetője Alew (Sági Kiss Dániel) lett, aki 2009 decemberében neki is látott az új szerkesztőségi tagok toborzásának: hírszerkesztőt, online szerkesztőt, riportszerkesztőt, művészeti szerkesztőt és lektort keresett a csapatba. Az új koncepcióban a Lassi Laurië kifejezetten a „szélesebb Tolkien-kedvelő közönség igényeihez” igazított, „külsős” kiadvány szerepét kapta. Alew így emlékszik vissza a kezdeti célkitűzésekre: „Az látszott, hogy a social média átvette a kommunikáció szerepét, ezért inkább magazinos irányba indultunk, és több teret igyekeztem adni a személyes véleményeknek, élményeknek. Igyekeztem komolyabbá, kifelé is vállalhatóvá tenni a Lassit, ezért a vicces képriportok, a belsős poénok eltűntek. Minden szám elejére írtam egy egész oldalas főszerkesztői levelet, amiben az engem és az MTT-t foglalkoztató kérdésekről beszéltem.”

Az új szerkesztőség első Lassija 2010 decemberében jelent meg, az előző számhoz hasonló, tagolt rovatstruktúrával: Beszámolók, Interjú, Középfölde tanulmányok, Tolkien tanulmányok, Képzőművészet, Irodalom. Részben a Tolkien-kurzusra készült dolgozatoknak köszönhetően a két tanulmányrovatba összesen hét írás jutott, míg a művészeti rovatokba a 2010-es Művészeti Pályázat és a Tolkien Levelező Verseny terméséből válogattak. Ezt a számot egy év múlva újabb megjelenés követte, ugyan csak három rovattal, de továbbra is a maximális 36 oldalon. Eltűnt a fejlécből a tengwar, visszatért a Sin Marils, és a tartalomjegyzékben a címek megint ugyanabban a sorrendben következtek, mint az írások a lapban.

2012 júliusában újra különvált a három szerkesztőség, de a Lassi főszerkesztője Alew maradt. Azonban a következő kijelölt lapzártáig csak kevés anyag gyűlt össze: a lapba várt írások egy része csak késve, más része egyáltalán nem érkezett be, és ez nem volt elég – így végül 2012 lett az első olyan év, amelyben egyáltalán nem jelent meg a kiadvány. A következő év júliusában egy közös lapszám jelent meg 2012/2013-ra, de ez is csak az előzőeknél szerényebb terjedelemben, 28 oldalon tartalmazott beszámolókat és tanulmányokat. Ekkorra az előző szám szerkesztőségéből csak Gandalf maradt, Alew gyakorlatilag egyedül dolgozott a tartalom összeállításán. 2012 őszén csatlakozott hozzájuk Nati (Sárdi Krisztina) mint olvasószerkesztő, illetve korrektor; Metaflora (Orthmayr Flóra) pedig az utolsó pillanatban, július elején kapcsolódott be az utómunkálatokba: a tördelést végző Gumipók felhívására jelentkezve előbb csak az illusztrációk gyűjtésébe, majd végül az utolsó kör korrektúrába is besegített. A megjelenést követő augusztusi elnökségi ülésen a Lassi Laurië jövőjéről folytatott vita végén az Elnökség arra a döntésre jutott, hogy pályázat kiírását kezdeményezi a kiadvány főszerkesztőjének és főszerkesztő-helyettesének megbízására, egy éves intervallumra. Nati mint – Alewhez hasonlóan – az MTT egyik akkori titkára az elsők között értesült a tervről, és kezdett el a kiadvány fejlesztésében rejlő lehetőségeken, illetve a főszerkesztői poszt megpályázásán gondolkozni.

2014–2016 (főszerkesztő: Nati)

A 2013 szeptemberében a januári Tolkien Napra megjelenő új szám reményében kiírt pályázat felhívása az addigra megszokott témakörök (a Társaság tevékenységének bemutatása, valamint a tolkieni tudományos, ismeretterjesztő és kreatív tevékenység publikálása) kapcsán kért tartalmi koncepciót, emellett viszont részletes elképzeléseket várt a tartalom előállítására vonatkozóan is, „különös tekintettel az írók/alkotók motiválására” mint a tapasztalatok alapján legkritikusabbnak tűnő területre. Eddigre Nati már nemcsak kidolgozott tervekkel rendelkezett, de a leendő szerkesztőségi tagok beszervezését tekintve is körülbelül tízfős csapatnál tartott: a megelőző időszakhoz képest jóval strukturáltabb, szellősebb kiadványt tervezett, hét állandó, külön felelősökhöz rendelt rovat mellett esetleges továbbiakkal is számolva, és egységesen rövidebb, még a tanulmányok között is legfeljebb kétoldalas cikkekkel. A tördelést főszerkesztő-helyettesként Ryana (Sebestyén Ildikó) vette át, Gumipókra mint műszaki munkatársra elsősorban a nyomdai kapcsolattartás maradt.

A lelkes (bár egyébként nem meglepő módon egyedüliként pályázó) új csapat október elején meg is kapta a megbízást, és sietve munkához látott: így a 2014. januári Tolkien Napra el is készült az „első” szám (összesen húsz oldalon), amelyben a tudományos és beszámoló rovat mellé visszatért az irodalom és a hírek, valamint új rovatként jelentkezett a Társaság működését bemutató Kisokos, az elsősorban a Tolkien Levelező Versenyre építő Fejtörő, és a tematikus játékok bemutatásába vágó Tolkien Interaktív. A kicsit kényelmesebb tempóban a 2014. augusztusi nyári táborra készülő következő számba e nyolc rovat mellé érkezett még kettő: eddigre sikerült beindítani az eredetileg is tervezett Interjút, Metaflora javaslatára pedig végre megvalósult a Sú által már évekkel korábban sürgetett angol tartalomjegyzék és összefoglaló is.

Nati elsősorban abban gondolkodott, hogyan lehetne modernebbé, magazinosabbá, olvasóbarátabbá tenni a lapot, egységesíteni a felépítését – néhány év távlatából pedig így értékelte az eredményeket: „A szerkezetével, illetve a tördeléssel a magazinos formát próbáltuk megvalósítani, ezt szerettük volna továbbfejleszteni új layouttal, de az végül nem jött össze. A játékos rovat, az interjú, illetve az MTT-kisokos szerintem elég népszerű új rovatok lettek, és kicsit talán az olvasói kört is szélesítette, hogy nem csak beszámolók és kreatív írások kerültek a lapba.” A koncepció kialakításában és megvalósításában helyettesként Ryana is végig aktív szerepet játszott – részben vagy egészben, de az ő kezdeményezése volt, hogy az addig általában rajzokat, festményeket felhasználó címlapok helyett az új számoknál az lett a cél, hogy egy valamelyik aktuális rendezvényhez szorosan kötődő fotó kerüljön a borítóra. Az egyéves megbízás lejárta után Natiék töretlen lelkesedéssel jelentkeztek a következőre, lényegében változatlan struktúrával, minimális szerkesztőségi változásokkal, és az elkészült 2015. évi januári és augusztusi lapszámok ennek megfelelően az előző kettőt követték stílusban és struktúrában egyaránt. 2015 végére azonban kezdett fogyatkozni a lendület: Nati ugyan még benyújtotta a pályázatát az újabb egyéves időszakra, de ebben az évadban a szerkesztőség már egyszer sem ült össze. A kezdeti nagyszámú csapat jelentősen megfogyatkozott eddigre; Natinak jóval több energiát kellett volna fektetnie a folytatásba, ugyanakkor a munkája mellett nem sok ideje maradt erre, és nem motiválta az sem, hogy megint felmerült, hogy a Lassi csak online verzióban jelenhetne meg. A januári lapszám kimaradása után még továbbra is tervezett a nyárival, de végül az sem valósult meg, és így 2016. lett a második Lassi-mentes év.

Az alkotók felkutatása és motiválása azóta is kritikus pontja az újabb számok összeállításának: ha a történetet olvasva kedvet kaptál hozzá, hogy (újra?) hozzátegyél valamit a kiadványhoz, ne habozz – szívesen látjuk a cikkfelajánlásokat a lassi.szerkesztoseg@tolkien.hu címen. (Ha pedig afelől lennének kétségeid, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelned az írásaiddal, olvasd el a szerzőink számára írt útmutatót!

Papír vagy képernyő

Már korábban is többször előkerült a kérdés, hogy feltétlenül szükséges-e, hogy a Lassi Laurië (kizárólag avagy elsősorban) nyomtatott kiadvány maradjon, vagy legyen-e inkább (csak) PDF: akár azért, mert éppen nem volt elég pénz kinyomtatni a tervezett gyakorisággal; akár azért, mert a már kinyomtatott példányokból nem az eladott, hanem a raktárban maradt mennyiség volt a feltűnőbb. (Ez a régebbi készletnek köszönhetően annak ellenére így maradt, hogy időközben a példányszám 300-ról 200-ra, végül 150-re csökkent, amiből körülbelül ötvenet az ingyen példányra jogosult tagok kaptak meg.) De ahogy Alyr 2009-ben a fórumban megfogalmazta egy vonatkozó döntéshozói vita tipikus eredményét: „Arra jutottunk, hogy illik megjelentetni Lassit, mert minden Tolkien Társaságnak van újságja, nehogy már pont nekünk ne legyen.”

Egy idő után mégis megerősödött a digitális váltás igénye: Alew főszerkesztőként már 2013 márciusában arról beszélt a szervezői Tanács ülésén, hogy szeretné online formátumba átvinni a kiadványt, a megbízása utáni záró beszámolójában pedig úgy fogalmazott, örülne annak, „ha a jövőben a Lassi online lap lehetne, mindenkinek könnyebb lenne, de ha ennek még nem jött el az ideje, az sem tragédia”. Nati ugyan kevésbé érezte magáénak ezt az irányt, de a vezetőségi igénnyel összhangban a pályázataiban említette, hogy a későbbiekben esetleg egy online verzió is megjelenhetne a nyomtatott mellett, sőt az utolsó, már a szabályozás várható változásának ismeretében írt anyagban a Tolkien.hu-val összehangolva akár teljesen digitálissá alakuló kiadvány lehetőségét sem zárta ki.

Az MTT Alapszabálya ugyanis egészen 2015 végéig előírta a nyomtatott megjelenést: a 2012-től hatályos Alapszabály szerint a Társaság „tevékenységének bemutatása, illetve céljaihoz kapcsolódó tudományos, ismeretterjesztő és kreatív tevékenység publikációs fórumaként Lassi Laurië címmel rendszeresen megjelenő nyomtatott folyóiratot ad ki”. Ennél több magasszintű kikötés nem volt – ahogy Ankalimon egy fórumhozzászólásában összefoglalta, az mind az Elnökségre tartozott, hogy a nyomtatott Lassit milyen gyakran, milyen terjedelemben és milyen példányszámban kell megjelentetni, vagy hogy lesz-e PDF-verzió mellette, de „ha valaki azt szeretné, hogy a nyomtatott verzió örökre, teljesen szűnjön meg, akkor ahhoz azért kell a Közgyűlés jóváhagyása”. Évekkel később aztán elnökségi tagként ő is részt vett annak az előterjesztésnek az összeállításában, amelybe bekerült a „nyomtatott folyóirat kiadása” megfogalmazás mint szükségtelen megkötés „rendszeresen megjelenő kiadvány megjelentetése” változatra módosítása, amit a Közgyűlés 2015 decemberében meg is szavazott, így megnyitva az utat az akár teljesen online Lassik előtt.

Hogy ez a módosítás nem csak távlati tervek számára szándékozott elméleti lehetőséget adni, az megvalósult lapszámok híján leginkább a 2016. évi elnökségi beszámolóból derül ki, mely szerint még abban az évben „változik a Lassi Laurie megjelenése: áttérünk a digitális forma használatára, nyomtatott változatot csak igény esetén biztosítunk” – eszerint a 2016. évi nyári táborra megjelenő számot is már elsősorban PDF-formátumban várták. A váltás koncepciójáról azonban pontosabb tervek nem születtek, és a 2016 augusztusában közzétett újabb pályázati kiírás sem tartalmazott ezzel kapcsolatban sem elvárást, sem útmutatást.

2017–2019 (főszerkesztők: Szonja és Metaflora)

2016 őszén véget ért Nati utolsó egyéves főszerkesztői megbízása, utána azonban a szerkesztőségi feladatok 2017. évi ellátására kiírt pályázatra sem az eredeti decemberi, sem a meghosszabbított januári határidőig nem jelentkezett senki. A korábbi szerkesztőségi tagok közül ugyan Szonja, Metaflora és Éogil is bevallottan hiányolták a folytatást, és akár aktívabb szerepet is vállaltak volna a megvalósítás érdekében, de különböző okokból egyikük sem kezdett el „időben” szervezkedni, csak március végén, már némi elnökségi érdeklődés után jutottak el a kérdés komolyabb megvitatásához. Nem csak a Lassiról volt szó: a Tolkien.hu legutóbbi szerkesztőségének (amelyet Metaflora vezetett, s amelynek Szonja az egyik legaktívabb tagja volt) megbízása egyszerre kezdődött és zárult le a Lassi szerkesztőségéével, és szintén nem volt jelentkező a folytatásra. A kialakulóban lévő „Lassi-szerkesztőség (esetleges Tolkien.hu-melléktermékkel)” első koncepciója szerint a „vezetőszervező” Szonja, hivatalos helyettese Metaflora, nemhivatalos helyettese Éogil lett volna, és egy héten belül lezavart toborzás után még április elején jelentkezni terveztek a megbízásért.

Végül mégis csak 2017. június 3-án sikerült benyújtani a „pályázatot”, amelyben Szonja és Metaflora már egyaránt főszerkesztőkként szerepeltek – a tördelést pedig szintén Szonja vállalta. Mire 26-án az Elnökség, majd 29-én a Tanács hivatalosan is döntött a megbízás kiadásáról, a csapat már nagyban dolgozott, hogy minél hamarabb elkészüljön a 2016/2017-es összevont szám. Az eredetileg kitűzött cél az volt, hogy a nyári táborra már legyen nyomtatott verzió is, de végül még az online sem lett végleges addigra: arra persze lehetett számítani, hogy a tartalmak nem érkeznek be az első határidőre; de a szerkesztés és tördelés is sokkal több időt vett igénybe, mint ahogy azt az új főszerkesztők remélték. Szonja így is kicsit csodálkozva néz bele most az akkori végeredménybe: „Szerettem volna, ha egy jól kinéző, igényes, szépen tördelt lapot adunk ki a kezeink közül. Utólag visszatekintve azért az első számban bőven vannak olyan hibák, amiket már nem követnék el, és nagyon vicces, ahogy nyomon tudom követni a saját fejlődésemet a lapszámokon keresztül.” Végül szeptember első napjaiban került fel a Tolkien.hu-ra az első digitálisan is közzétett Lassi Laurië, amelynek szokásos papíralapú kiadásváltozatát októberben, az őszi találkozón vehették kézbe a gyűjtők.

A váltás a digitális és nyomtatott megjelenés kombinációjára persze számos kérdést felvetett. Az új főszerkesztők fontosnak tartották a hagyományos forma megtartását, de abban már nem voltak biztosak, hogy az ingyen közzétett digitális változat után még lesz rá számottevő igény, főleg a várható áremelkedés mellett. Mérlegelni kellett, hogy a PDF-verzió korlátlanul hozzáférhető legyen, vagy van értelme a nyomtatott verzióval kombinálható csomagként fizetőssé tenni. Végül a korlátozás nélküli online publikálást követően az előrendelések alapján meghatározott példányszámban nyomtatott verzió lett a nyertes; egyúttal megszűnt a tagoknak ingyenesen járó nyomtatott kiadvány tradíciója, hiszen, mint mindenki más, a tartalomhoz ők is ingyen hozzáférnek. A megoldás sikeresnek bizonyult: továbbra is maradt stabilan nagyjából harminc vásárló az új számokra, amelyekből így ötven-hatvan példány készül, mintegy visszatérve az első, kísérleti Lassi nagyságrendjéhez. Ugyanakkor sokkal több olvasóhoz lehet így eljutni, akár jóval az új megjelenések kampánya után is: a legtöbb új szám az első hónapokban eléri a három-négyszáz letöltést, de az első online publikált szám, ami két év után hatszáz letöltés körül tartott, további három év alatt nyolcszáz fölé jutott el.

A „digitális átálláson” túl az új szerkesztőség nem tervezett radikális reformokat: az elsődleges cél a rendszeres Lassi-ellátás mihamarabbi visszaállítása volt, és a korábbi szerkesztőségi munka folytatása legalább a megszokott, de lehetőleg még azt is túlszárnyaló színvonalon. Így az új számok rovatstruktúrája gyakorlatilag egy-az-egyben követte a Nati-féle szerkesztőségben kialakult rendszert: a legtöbb rovat legfeljebb nevet váltott, illetve a Tolkien Interaktív helyét vette át fokozatosan az Ajánló. A következő Tolkien Napra megjelent 2018. januári számban (amely először viselhette a digitális kiadásváltozat számára igényelt új ISSN-t is a régi mellett) újra feltűntek a tengwar rovatcímek – ehhez elsősorban Metaflora ragaszkodott, ahogy ahhoz is, hogy ne kelljen állást foglalni a két legismertebb magyar átírási mód között: „Az R és az Ö vitás kérdés, szóval a Fejtörő rovatnak sürgősen új címet kellett keresnünk, így lett Talányok. Az Interjút ugyan a magyar verzióban nem neveztük át, de a tengwar átírásban más szót használunk rá.” Ezzel a számmal le is járt az új szerkesztőség első megbízása, de a csapat nagyja készen állt a folytatásra, és eredményesen pályázott a következő egy évre.

Februárban az Országos Széchényi Könyvtár azzal kereste meg a szerkesztőséget, hogy az online Lassit szeretnék az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázisban is archiválni és szolgáltatni. Az Elnökség hozzájárult az együttműködéshez, így 2018 elejétől a Tolkien.hu mellett már az EPA weboldalán keresztül is hozzáférhetőek az online publikált lapszámok, a teljes PDF mellett a 2017–2021 közötti számok cikkenkénti bontásban is.

Bár a papíralapú és digitális kiadásváltozatok tartalmilag továbbra is azonosak maradtak, utóbbi igyekszik kihasználni az interaktív lehetőségeket is: Szonja ötlete nyomán a szövegbe szúrt linkek mellett a 2018. augusztusi számtól kezdve a magyar és angol nyelvű tartalomjegyzék címei is kattintható hivatkozásokká váltak. Ez a szám egyébként (ellentétben az előző és a következő évivel) sikeresen elkészült a táborra – annak ellenére, hogy az első nyomdai változat minőségi hibái miatt még újranyomást is kellett kérni. A 2019. januári szám szintén tartotta az ütemtervet, már a naptári év első napján letölthető volt a digitális változat, a nyomtatottat pedig először a Tolkien Napon lehetett megvásárolni.

A szerkesztőség harmadik megbízása új feladatokat is tartogatott: amellett, hogy az egyesületi stratégiának és trendnek megfelelően végre mi is megpróbáltuk feltérképezni az olvasóközönség benyomásait és igényeit (így megtudtuk, hogy legalább 33 olvasó vallja magáról, hogy a Tanulmányok rovatot el szokta olvasni, 42 kitöltőből 12 pedig általában végigolvassa az egész kiadványt), elkezdtük tervezgetni azt is, hogy mivel tehetnénk különlegessé a 25. lapszám megjelenését. Nem mindig a remélt sebességgel, de sikerült megvalósítani a felmerült ötleteket: tavasz helyett ősszel, de meghirdettük a könyvjelzőpályázatot; a 25. szám megjelenése helyett a 17. évfordulóhoz igazítva, de elkészült ez a cikk; és Gumipók mint alapító főszerkesztő írt megható beköszönőt a 2019 nyarán megjelent jubileumi számhoz.

Ami a könyvjelzőtervező pályázatot illeti: pont ezen cikk eredeti befejezése előtt indult, és 2019. november 15-ig vártuk rá a pályamunkákat. A pályázati kiírás itt olvasható, a győztes tervből készült könyvjelzőt pedig továbbra is megkapja mindenki, aki vásárol egy nyomtatott példányt a 2020. januári számból.

Eddig tartott ez a cikk, amikor először megírtuk. Mi történt azóta?

2020–2022 (főszerkesztők még mindig: Szonja és Metaflora)

Az évi két megjelenést ezekben az években is sikerült tartani: a nyári szám digitális kiadása általában július végére vagy augusztus elejére készül el, a téli szám megjelenése január elejéről fokozatosan átcsúszott január végére. Bár a főszerkesztők személye nem változott (ezzel megdöntve Gumipók kezdeti rekordját), de 2020-ban már jelentősen átalakult csapattal pályáztuk meg az újabb megbízást. Egyrészt ekkor csatlakozott a szerkesztőséghez Dani, Hirannor és Toma, akik azóta is kitartóan és lelkesen vetik bele magukat az aktuális feladatokba. Másrészt a munkamegosztást is átalakítottuk: megszüntettük a rovatfelelősök rendszerét, helyette feladattípusokat határoztunk meg (kapcsolattartás a szerzőkkel, rendezvények anyagainak begyűjtése, szerkesztés), amelyekből bármennyit vállalhatnak a szerkesztőségi tagok. Ezzel a teljes kiadvány összeállítása közös felelősség lett, egy ember több feladatban is kipróbálhatja magát, és a feladatok jelentős része rugalmasan újraosztható. Még a korrektúrázás is általános népszerűségre tett szert: Hirannor kedvenc része a szerkesztőségi munkában az, „amikor a már majdnem kész számban vadászunk hibákra, hogy lehetőség szerint ne maradjon benne egy sem. Ilyenkor már látszik, hogy hamarosan beérik fél évnyi munka gyümölcse, ekkor látjuk az elsők között először egyben a teljes lapszámot.”

A szerkesztőség mellett a rovatstruktúra is ebben az évben változott a legtöbbet: a nyári számban jelent meg először alkalmi rovatként a Megemlékezés (ennek szomorú apropója Christopher Tolkien januári halála volt), illetve önállósult a tolkieni nyelvekkel és írásokkal foglalkozó Nyelvész rovat, amelynek első cikke, a magyar tengwar módok összevetése egyúttal a 2020. nyári szám egyetlen (és minden korábbinál hosszabb) tanulmánya is lett – Toma máig ezt tekinti a legfontosabb munkájának a Lassi kapcsán: „Rengeteg háttérmunkát végeztünk hozzá, és nagyon érdekes, ahogy a teljesen különböző információhalmazok, amiket Metaflora és én hoztunk bele, végül egységes cikké forrnak össze.” A Tanulmányok mellett a Kisokos is hiányzott ebből a számból, de megújulva tért vissza a következőben: azóta nemcsak az MTT-vel, hanem bármilyen Tolkiennal vagy Középföldével kapcsolatos téma áttekintése előfordulhat benne.

Újabb művészeti pályázatot is hirdettünk: a J. R. R. Tolkien életéhez vagy műveihez kapcsolódó mese vagy novella írására szóló felhívásra 46 pályázótól összesen 59 pályamű érkezett. A zsűri összesen hét díjat ítélt oda, és az Irodalom rovat azóta is közli a díjazott műveket.

Mindeközben elindult a Lassi Laurië saját Facebook-oldala is, ahol rendszeresen osztunk meg felhívásokat, híreket az aktuális megjelenésekről, érdekességeket a különböző évfordulók kapcsán. Az oldalnak már 237 követője van – ha te még nem lennél köztük, szeretettel várunk!

Az új szerkesztőségi struktúra folyamatos közös munkát igényel. Az elmúlt években általában kéthetente tartottunk megbeszéléseket, bár a járvány alatt csak online találkozókra volt lehetőség, de akkoriban ez is meghatározó közösségi élményt jelentett. 2021-ben megint három új tagot köszönthettünk a szerkesztőségben, és amint a helyzet engedte, az online mellett egyre gyakrabban tartottunk szabadtéri találkozókat is, majd egy-két alkalommal megpróbáltunk kocsmában, teázóban találkozni, de végül a házibuli-megbeszélések váltak be a legjobban – és persze, ahogy Dani is bevallotta, „ha nem szigorúan a szerkesztőségi feladatokat vesszük, akkor a legemlékezetesebbek a közös tihanyi Lassi-nyaralások voltak.”

A 2021. júliusi számban szerepelt először egyszerre mind a tíz rovatunk: a Megemlékezésben ezúttal A Gyűrűk Ura magyar megjelenésének 40. évfordulója alkalmából tekintettük át a kiadás történetét és a három fordító életútját – ezeken a cikkeken még azon a bizonyos tihanyi nyaraláson is dolgoztunk, de a szokatlanul későn, augusztus végén tartott nyári táborban már így is át lehetett venni a nyomtatott példányokat.

 Az állandósult Nyelvész és a mindig bőséges Ajánló mellett az utóbbi időben többször sikerült kifejezetten izgalmasra az Interjú rovat is. A 2022. januári számban például a Középfölde Históriája orosz fordítója, valamint némi győzködés után Vida Győző, A Gyűrűk Ura első magyar kiadásának illusztrátora is válaszolt a kérdéseinkre – a júliusi számhoz pedig Gálvölgyi Judittal volt lehetőségünk egy hosszú beszélgetésre. Mindeközben hatodszorra is megpályáztuk a szerkesztőségi feladatokat: most először változatlan csapattal, és a Szervezési Szabályzat változása adta lehetőséggel élve teljes huszonöt hónapra kaptunk megbízást.

Idén ráadásul újra ünneplünk: januárban a 30. lapszámot (melynek Beköszönőjét Ankalimon írta mint a kiadvány létrehozásának egyik ötletgazdája), most, októberben pedig az első szám megjelenésének 20. évfordulóját. Ahogy a két évvel ezelőtti jubileumnál, úgy most is készültünk meglepetésekkel: amellett, hogy ezt a cikket is frissítettük az évfordulóra, elkészültünk az eddigi számok összesített tartalomjegyzékével, és ehhez kapcsolódóan egy kihívást is meghirdettünk. Ha pedig személyesen is koccintanátok velünk az évforduló alkalmából, gyertek el a születésnapi ünnepségünkre a Grundra, 2022. október 9-én!

Itt tart most a történet: már dolgozunk a Lassi Laurië következő számán, és bízunk benne, hogy sok másik követi még. Ez leginkább azon múlik, hogy akadnak-e lelkes írók és olvasók, akik biztatják egymást és a szerkesztőket a folytatásra: mert, mint sok minden más, egy-egy ilyen kiadvány is számos közreműködő nélkülözhetetlen hozzájárulásából áll össze. Szívesen felsoroltuk volna legalább az összes valaha volt szerkesztőt, ha nem lett volna esélytelen senkit sem kihagyni: mindenesetre nagyon köszönjük mindenkinek, aki ez alatt a húsz év alatt hozzájárult valamely lapszám elkészítéséhez. Emellett az egykori főszerkesztőknek és a jelenlegi szerkesztőknek azt is, hogy válaszaikkal segítették a cikk összeállítását – és nektek, hogy kíváncsiak voltatok az eredményre.