Az eldákról

Az idei táborban minden táborozó tünde lesz. A noldákról (bölcsekről), sindákról (szürketündékről) és nandákról (zöld tündékről) a legtöbbet A szilmarilok oldalain lehet olvasni. Eldáknak, a csillagok népének Orome nevezte őket, amikor rájuk talált Cuiviénen vizeinél. Kedvelik a szépséget, a zenét, a csillagokat, és különleges, az emberekénél szorosabb kapocs fűzi őket Ardához, a teremtett világhoz.

A noldák szeretnek a dolgok eredete és szerkezete után kutatni, a földmély kincseit a felszínre hozni és belőlük új dolgokat alkotni. Fémművességük páratlan, az általuk kovácsolt ékszerek és fegyverek messze földön híresek. Sokáig Valinorban éltek a valák társaságában és a Fák fényében, de útjuk visszavezetett Középföldére.

A sindák azok közül valók, akik ugyan elindultak Nyugatra, de lemaradtak. Sokáig keresték királyukat, Elwét, s amikor megtalálták, már nem volt egyedül. Elwe, vagy ahogy népe nevezi Elu Thingol, s felesége Melian, a maia, közösen uralkodnak a népük felett, akik sokfélék, akárcsak Beleriand vidékei. A törpöktől megtanulták a fémművességet és közülük kerülnek ki Középfölde legjobb dalnokai.

A nandák elindultak ugyan Nyugatra, de hamar ráébredtek, túlságosan szeretik Középfölde vadonjait és folyóit, semhogy maguk mögött hagyhassák őket. Sokáig a hegyeken túli rengetegeket járták, majd átkeltek a Kék hegyeken, s kapcsolatba kerültek a törpökkel és a sindákkal. Minden elda közül ők állnak legközelebbi kapcsolatban az erdővel és akkor igazán boldogok, ha folyók közelében lehetnek.

Az előzményekről

Másutt szebben és bővebben van megírva, mi minden történt az eldákkal onnantól kezdve, hogy Nyugat felé indultak, odáig, hogy a noldák újra Középföldére jöttek.

A Fákat és vele a Fényt Morgoth elpusztította, megölte Finwét, a noldák nagykirályát, elragadta a Feanor által készített szilmarilokat, majd újjáépült erődjébe, Angbandba menekült. A noldák, a valák akarata ellenében követték őt Középföldére. Feanor és hét fia esküt tettek, hogy visszaszerzik a szilmarilokat, legyenek azok bárkinél is. Ellenségnek tekintettek mindenkit, aki útjukba állt, ennek estek áldozatául a telerek, Alqualonde hajós tündéi is, amikor hajóikat vonakodtak átadni a Morgoth után induló Feanornak.

Sok vita, harc és halál után Feanor és fiai hajókon érkeztek Beleriandba, Fingolfin és követői pedig a Helcaraxén át. Vér és szenvedés kísérte útjukat, és bár Feanor, seregeit megelőzve s dühétől hajtva egymaga ment volna Angband ellen, végül a balrogok halálosan megsebezték. Morgoth csapdát állított Feanor fiainak, Maedhrost foglyul ejtette és megkínozta.

Fingolfin serege akkor érkezett meg, amikor a Nap először kelt fel, és Középfölde újra virágba borult. A béke azonban nem állt helyre, a korábbi ellentétek miatt kis híján háború tört ki közöttük és Feanor büszke népe között. Fingon, Fingolfin fia, Maedhros régi barátja azonban tudomást szerzett barátja fogágáról. Elszánta magát és Thorondor, a sas segítségével megmentette őt, de mivel Morgoth bilincseit nem tudta átvágni, Maedhros fél kezét kellett levágnia, hogy elmenekülhessenek. Bár Feanor egyenesági örököseként Maedhros volt jogosult a nagykirályi címre, azt átadta Fingolfinnak, Finwe fiának.

A noldák között helyreállt a béke, de minden ellentétet még így sem feledtek el, és Feanor rettenetes esküje is sötét árnyként lebeg felettük, noha aludni látszik.

A Beleriandi sindák és nandák nagy veszélytől menekültek meg, amikor a noldák megérkeztek és legyőzték a Morgoth által Beleriand elfoglalására küldött orkok maradékát, mégsem tudtak feltétlen bizalommal tekinteni az érkezőkre. Korokon át szinte teljes békében és nyugalomban éltek, a csillagok ragyogták be ösvényeiket, és bár a homály szörnyei sok éve kóboroltak Középfölde erdeiben, a világ nagyot változott az utóbbi években. Előbb a sötét hatalom tért vissza északra, orkjai váratlan tömegekben támadtak a tündékre, majd megérkeztek a noldák, s röviddel utánuk először kelt fel a Hold, majd a Nap és a csillagok kora, az Első Sötétség örökre véget ért.

A közvetlen veszély ugyan elmúlt, de Thingol király nem szüntette meg Doriath királysága körül a varázsövet, s sokan gyanakodva nézik a noldákat, akik sajátjukként kezelik a vidékeket ahol megtelepedtek.

Fingolfin nagykirály ezért, hogy az eldák közötti ellentéteket elsimítsa és a régi testvérek közötti szeretetet felélessze, nagy ünnepséget hívott össze Ivrin tavaihoz, amelyet Mereth Aderthadnak, az újraegyesülés ünnepének neveztek el.

 A keretjátékról

A Mereth Aderthad ünnepségén számos nép képviselteti magát, számos tünde úr és hölgy jelenik meg.

Természetesen itt lesz Fingolfin és fia, Fingon népük képviselőivel, ahogy Finrod és Galadriel is a dorthonioni noldákkal. Feanor fiait Maglor és Maedhros képviseli, Maglor népéből többen elkísérik őket. A sindákat Círdan és a kikötők népe, Thingolt a brethili sindák képviselik. Az ossiriandi nandák is eljönnek a Hét Folyó vidékéről.

Sokakat az érdeklődés, a hála, a barátság hoz el az ünnepségre, de nem minden mosoly őszinte. Bár kevés szó esik róla, a borzalmak súlya árnyként nehezedik az elkövetők lelkére, és azokéra is, akik félnek, hogy azok a sötét napok újra eljöhetnek.

És akik északra tekintenek, nem felejtik, hogy Thangorodrim tornyai között most is ott ül a Homály, és Melkor számára az “Arda királya” nem csak üres cím.

Sikerül szövetséget kötni Morgoth ellen? S ha igen, vajon kinek az akarata érvényesül inkább?

Ha az alábbiakról bővebben szeretnél olvasni, javasoljuk A szilmarilok első 13 fejezetének, különösen a VI-X illetve a XIII. fejezetek elolvasását.
Technikai jellegű információ: Tolkien számos, e korszakkal foglalkozó írása közül történetbeli eltérések esetén A szilmarilokban megjelenteket tekintjük a keretjáték szempontjából irányadónak.