"Nem fogok a jövő majmával tartani,
legyen bár háta egyenes,
s ő maga homo sapiens.
Sötét mélység nyílik előtte,
hisz útja bizony errefelé visz,
már ha Isten kegyelméből valaha
vége szakad majd ennek az egésznek,
s nem örökké forog meddő útján
a nevét változtatva csupán.
Nem fogom szeretni a porlepte utat,
min ez a majom egyre csak halad,
s nem fogom leírni ezt meg őt, az ő világa állandó, de benne
az írónak bizony nemigen van helye."

(MYTHOPOEIA - Német Anikó fordítása)


A gyermek

J. R. R. Tolkien írói stílusának kialakulása nagyban köszönhető gyermekkori élményeinek. Életének első, legboldogabb szakaszát Sarehole-ban töltötte a környék ligeteiben, mezőin, patakpartjain.
A hét éves Tolkien szerette ezt a világot és kutatott saját közép-nyugati gyökerei után. Írásaiból egyértelműen a vidéki táj szeretete sugárzik.
Meghatározó élmény volt számára, hogy öccsével, Hilary-vel gyakran kilesték a közeli malomban dolgozó molnárt, amint a fiával csontokat őröl trágyának. A fiúk szemében ijesztő alakká vált, akit "fehér emberevőnek" neveztek. Veres Tóni alakját ő ihlette.
Mikor elköltöztek, meg kellett válnia a vidéki tájtól, s helyette megszoknia a számára teljesen új nagyvárosi légkört. Lánya, Priscilla szerint "nagyon sajnálta, hogy az idillikus helyet el kellett hagynia és beköltöznie a nagyvárosba, mely őt, mint kisgyereket nagyon megijesztette".
Tizenkét éves korában ismét vidékre költöztek, és ez olyan volt a fiú számára, mintha visszatért volna Sarehole-ba. Sokat kóborolt a szabadban, ez jelentette neki az ideális környezetet. Atermészet iránti szeretete a lényéhez tartozott, ez szövi át írásait is. Nemcsak a táj, a közösség is ideális volt számára; Hobbitfalva és a Megye békés, idilli arculatához ezek a számára feledhatatlan élmények adták a táptalajt.
Miután cukorbeteg anyja, akit sokáig testben és lélekben egyaránt a katolikus egyház tartott életben végül meghalt, Tolkien és öccse teljesen elárvult. Ez fordulópont volt számukra, s a kis John Ronaldnak életre szóló emlék. "Soha nem tette túl magát édesanyja elvesztésén - mondja Priscilla. - Kislány koromból emlékszem egy képre, amelyen fiatalasszony volt, s apám egész életében ott állt az ágya melletti öltözőasztalon. Képzeletében úgy élt, mint az ideális nő, és úgy érezte, hogy tehetségének nagy részét is neki köszöntheti". Tolkien csak évekkel később talált újabb otthonra, mikor megházasodott.


Az ifjú

A fiatal fiú Francis Morgan atya gyámsága alá került, aki eltökélt volt abban, hogy semmi se álljon a fiatalember tanulmányi sikerének útjába. A King Edwards School-ban kiváló tanulmányi eredményei mellett Tolkien a vitakör elnöke, a futballcsapat titkára és tagja, az iskolai zászlóalj egyik tisztje, valamint ösztöndíjas oxfordi hallgató volt. Az Oxfordi Egyetemen diplomázott dicsérettel, majd elfogadott egy tanári kinevezést a Leeds-i Egyetemen.
Mint keményen dolgozó, emberszerető tanár gyorsan megalapozta a hírnevét. Ismert volt előzékenységéről, szerénységéről, és valamelyest régimódi hozzáállásáról.
Tizennyolc évesen beleszeretett egy szintén árva lányba, akivel egyszer mindketten ugyanabban a birminghami vendégházban béreltek szobát. A lányt Edith Bratt-nek hívták. Francis Morgen atya, Tolkien gyámja azonban ellenezte a kapcsolatot , mert szerinte ez hátráltatta volna védencét tanulmányi sikereiben Az ifjút ez nem akadályozta meg abban, hogy háromévi türelmes várakozás után elvegye feleségül választottját.
Az egyetemi évek során azzal foglalkozott, amit a legjobban szeretett: a nyelvekkel. "Számomra a nyelveknek ízük van." - mondta. Tizenhárom-tizennégy évesen kezdett el érdeklődni a nyelvek iránt, s ez egész életében megmaradt. Saját nyelvei azért életszerűek, mert nem pusztán kitalálta, hanem gondosan meg is formálta a szavakat. Az ősi formákkal kezdi, s kidolgozta, hogy az évek során a kiejtés hogy módosult. A tövektől indulva megalkotta a hangváltozásokat, ezért tűnnek valóságosnak. Ezek a szavak aztán meghatározzák a nevek kialakulását is, és így a történetre is kihatnak: "Írásaimban mindig a névvel kezdem. Mondj egy nevet, és az meghatározza a történetet".
Az 1911-es svájci nyaralásakor, amikor először járt az Alpokban, majdnem elsodorta őt és hegymászótársait egy lavina. Ez az élmény jelenik meg a ködhegységbeli viharban.
A legnagyobb hatást azonban az I. Világháború tette rá. Megsérült a Somme-folyó menti csatában, s elvesztette barátait. Huszonhárom évesen rengeteg barátja volt, mire huszonhat lett, alig maradt néhány életben. A csatamező élménye leginkább a Holtláp-béli részben érezhető. Háborúellenessége megmarad egész életében, írásaiból ez egyértelműen kitűnik.


A családapa

Szerény körülmények között éltek, Tolkien mégis megpróbál családjának biztos otthont teremteni.
Nagyrészt otthon dolgozott, de dolgozószobája ajtaja mindig nyitva állt gyermekei előtt. Meghallgatta őket, sokszor részt vett játékaikban.
Közös barangolásokat szerveztek a vidéken. Kedvelt helyük volt például a Fehérló-dombok ősi mészkő-rajzokkal díszített magaslata, mely mintául szolgált a Széltetőnek, ahol Frodót megtámadta egy Fekete Lovas. Hasonló helyszínek Tolkien életéből: egy folyó, ahova a család minden nyáron két hónapra leutazott, s csónakot bérelt, lett A Gyűrűk Ura -beli Fűztekeres elődje, egy cseppkőbarlang, mely a műben Aglarond Tündöklő Barlangja néven szerepel, s legvégül egy Brill nevű hegytetőn lévő kis falucska, ami Brí ihletője volt.
Gyermekeinek rengeteg tündérmesét talált ki, s játékosan bevonta őket a mesevilág feltérképezésébe. A Télapó levelei eleinte nem egy könyv volt. A három éves John 1920-ban egy levelet kapott a Télapótól, aki ezek után minden évben (1943-ig) írt az egyre növekvő család gyerekeinek. Ezeket a leveleket Tolkien adta fel postán, mivel lefizette a postást, vagy ha késésben volt, a kandalló előtti szőnyegre rakta (ilyenkor havas lábnyomokat hagyott maga után).
írás közben mindig hallgatott gyerekei kritikájára, s meg is fogadta tanácsaikat. A fiúk, elsősorban Christopher, éltek is ezzel a lehetőséggel, gyakran segítettek apjuknak.


Az író

Nem bírta elviselni, ha a tündérmeséket lenézte valaki, s mindig kiállt mellettük. Egyszer hivatalosan is, a Fa és Levél ben, mely a Tündérmesékről című esszéje mellett a Mythopoeia -t is tartalmazza.
Tagja volt egy irodalmi társaságnak, mely a The Eagle and Child sörözőben törzsvendég irodalmárokból állt,és az "Inklings" (Sejtelmek) nevet viselte. Összejöveteleiknél részleteket olvastak fel műveikből és véleményt mondtak egymás alkotásairól. Egy bizonyos Hugo Dyson igen keményen kritizálta Tolkien műveit, ő inkább vidám, szatirikus könyveket szeretett volna. Tolkien-nak nagyon fájt ez, de szerénysége megakadályozta abban, hogy ellentmondjon. C. S. Lewis azonban, aki nagyon jó barátja volt John Ronaldnak, s az egyik vezető személyiség az inklingek körében, megvédte barátja irományait, s bíztatta őt, mint írót. Tolkien úgy érezte, sokat köszönhet Lewisnak, bíztatása nélkül soha nem fejezte volna be A Gyűrűk Urá t. Nagy veszteség volt számára C. S. L. halála, mintha "fejszével estek volna neki a gyökerének".
Első világsikerű könyve A Hobbit (magyarul először A babó címen jelent meg) lett. Már a keletkezése is rendhagyó volt, Tolkien így emlékezett meg erről: "Az igazi kezdetre nagyon tisztán emlékszem. Úgy értem, húsz év távlatából is látom azt a sarkot a Northmoor Road-i házunkban, ahol mindez megtörtént. Egy hatalmas rakás dolgozat volt előttem. Az iskolai dolgozatok javítása nyáron fárasztó munka. Emlékszem, hogy fölemeltem az egyiket és azon kaptam magam, hogy majdnem ötöst adtam, mert ennek a dolgozatnak az egyik oldala teljesen üresen állt, gyönyörű volt, semmit nem kellett olvasni! Úgyhogy, nem is tudom, miért, ráírtam: 'Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit'."
A kiadó vezetője, Stanley Unwin a tízéves kisfiának adta oda bírálatra a kéziratot. Rayner Unwinnak nagyon tetszett A Hobbit, így kiadták, s hamarosan meghódította az öt földrész gyermekeinek szívét. A könyv sajátos értékítéletet is rejt magában: "Derűsebb lenne a világ, ha közülünk többen tartanák többre az evést, a jókedvet és a dalt, mint az arany halmait". A kiadó további írásokat kért tőle, így Tolkien végül mások unszolására belekezdett a folytatásba.
A mesélési vágy nagyon erős volt benne, ez motiválta legnagyobb alkotásának, A Gyűrűk Urá nak megírására. Sokat jelentett neki ez a könyv, egyik katolikus pap barátja ezt így fogalmazta meg: "Nagyon mély érzelmek fűzték azokhoz az értékekhez, azokhoz a régimódi értékekhez, amelyeket könyve magában foglalt. A hősköltészethez, a lovagiassághoz és minden olyan értékhez, amiket ma a középkorral kapcsolnak össze". Az eszmék, melyekre az előbbi idézet utal, hozzátartoztak az író világképéhez, s pozitív erkölcsiséget jelentenek: önfeláldozást ( "Nemegyszer, ha érték forog veszélyben; van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák" ), hűség, kitartás, az élet tisztelete ( "Bosszúért bosszúval fizetni haszontalan: az semmit be nem gyógyít" ), megbocsátás, és sorolhatnánk tovább. Tolkien azonban nem tanmesét akart írni, hanem csak elmesélni egy izgalmas történetet, elvei ösztönösen, nem tudatosan épültek bele művébe-ettől válik az üzenete őszintévé, és ezért érinti meg olvasóit. Thomas Shippey professzor így fogalmazott: "A Gyűrűk Ura kitalált térképe mögött Anglia valódi térképe rejlik". Szomorú volt az angol vidék pusztulása miatt, és ez művében is újra, meg újra megjelenik (A Megye megtisztítása). A gonoszság is ezekben van a legintenzívebben jelen, s nem a mesebeli Mordor hatalmas és kozmikus gonoszságánál.
Tolkien tökéletességre vágyott és maximalista volt. Meg kellett győződnie róla, hogy minden egyes apró részlet is tökéletesen megegyezik. Egyszer azt írta egy jelenetnél, hogy az teliholdkor történt, de aztán rájött, hogy egy nappal korábban járt. Végül a Hold és Napállásokat a '42-es adatokhoz igazította.
Mitológiájához hozzátartozott, hogy halhatatlan lényeket (tündék) alkotott, akik a világ sebeit be akarják gyógyítani, de a fájdalmának átérzése miatt elhajóznának a világból. A halhatatlan eszmék e képviselői mellett a hobbitok kicsinyesnek és földhözragadtnak tűnhetnek. Egy olyan világban próbálnak megélni, amely bizonyos értelemben túl nagy nekik, s mégis felnőnek hozzá. Nekik is meg vannak az adottságaik, hogy érvényesülni tudjanak, ez a könyv során ki is derül. A törpök bizonyos értelemben a tündék ellenpólusa, sokkal gyakorlatiasabbak, s a kemény munkát sokra értékelik. Az orkok a "modern" világ melléktermékei, az elállatiasodott, lealacsonyult embertípus képviselői.
Könyvét sokan allegorikusan értelmezték, ami ellen hevesen tiltakozott. A Gyűrű nem egy nukleáris bomba, s A Megye megtisztítása sem az angliai politikai viszonyokra utalt, Tolkien nem akart aktuális politikai célzásokat tenni. Azt sem szerette, ha műveit menekülő jellegűnek vették, mert ez a szó ellentmondásokat tartalmaz magában. Elsősorban egyfajta negatív értelmet tartalmaz, de gyakran emlegette, hogy nem szabadna összekevernünk egy katonaszökevény dezertálását egy rab szökésével, ami bizonyos értelemben miért is nem lehetne egy pozitív cselekedet!
Eleinte nem tudta, milyen fogadtatásban lesz része könyvének, ezért félt a kritikától. "Kitártam a szívem, hogy azt vegyék célba." - írta egyszer. Mindenesetre a nem várt siker megnyugtatta, s így nem nagyon foglalkoztatta az a színvonaltalan kritika, mely néha érte.
Sajátosan válaszolt, ha gyerekek írtak neki, minden levélre egyenként írt választ, s bennük egyenrangúként kezelte őket.
A mű sikere után tovább dolgozott Középföldén, de később bevallotta, hogy fél a sok munkától, s hogy nem lesz elég ideje befejezni. Szerette volna, ha fél évszázados alkotása egy könyvben megjelenik, de azt sem tudta, mi fog ebből kisülni, s lesz-e sikere ( "Kételyeim vannak e vállalkozással kapcsolatban" ). A Szilmarilok volt Tolkien álma, mert úgy érezte, e nélkül életműve nem teljes, azonban öreg volt már és fáradt, a feladat egyszerűen túl nagy volt neki.


Az ember

Vidám természetű ember volt, de a lelke mélyén igen szomorú. Erősen élt benne az az elképzelés, hogy a világ az Aranykor óta egyre csak hanyatlik és már nagyon nagy utat tett meg. Írásainak is ez a háttere.
Nem szeretett a modern világból mindent, és itt hangsúlyoznunk kell a "modern" szót. "Előrehaladás? Minek?" - mondogatta gyakran. A korszerű találmányokról az volt a véleménye, hogy csak a szem elől tüntetik el a rabszolgákat.
A halál kérdése foglalkoztatta egész életében, ez egyrészt alkati vonás volt nála, másrészt személyes élményből (hozzátartozóinak és szeretteinek halála) fakadt. "A halál akkor is igazságtalan erőszaktétel" - mondta, s hogy - "minden ember számára a saját halála véletlen". Állítása szerint műveinek mozgatórugója is ez. Életének utolsó éveiben olyanokon gondolkodott, mint a tündék halála, vagy halhatatlansága.
Egész életében hívő katolikus maradt, ezért reménykedve gondolt a jövőre. Lánya, Priscilla így vélekedik erről: "Azt hiszem, leginkább vallásossága akadályozta meg abban, hogy igazán pesszimista legyen. Meg volt győződve az emberi jóság lehetőségeiről. Különösen azok között az egyszerű emberek között, akik sohasem vállnak híresekké".


Szerző: Gandalf
Forrás: http://volgyzugoly.uw.hu/