Tolkien szövegeinek, illetve az általa teremtett mitológiának a megértséhez elengedhetetlenül szükséges a mögöttes források és a forrásokhoz való kapcsolatok ismerete. Az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró mögöttes szöveg a finnek Kalevalája, mely írott formában alig fél évszázaddal Tolkien születése előtt látott napvilágot. Egész Európában érezhető volt hatása. Tolkien is már fiatalon kapcsolatba került vele.
Tolkien írói célja közül messze kiemelkedik kettő, melyek végig meghatározóak voltak Középfölde mitológiájának megteremtése során.
Elsősorban nyelvész volt, és egész életét áthatotta a nyelvek iránti szeretete. A nyelv teremtés, a nyelv történetének megalkotása különösen nagy örömet szerzett számára. Ez adta meg az egyik kezdő lökést, hogy Középfölde történeteit elmesélje. Úgy képzelte, története szereplői az általa alkotott és folyamatos fejlődésben tartott nyelven mesélik majd el világuk legendáit. Részben a számára kedves nyelvekből alkotta meg a quenya nyelvet, melynek egyik alkotóköve a finn volt.
A nyelvteremtés mellett munkássága másik mozgatója a mitológia teremtés iránti vágy. Carpenter úgy véli hazájának, Angliának szeretett volna saját mitológiát teremteni. Bár ezzel a felvetéssel szembe lehet szállni, az mégsem kétséges, hogy ez a fajta alkotói késztetés erősen élt benne, bár nem feltétlenül azt az űrt akarta betölteni, amit anglia elfeledett legendái okoztak. Ez a vágy pedig éppen akkortájt fogalmazódótt meg benne mikor a Kalevalát olvasta. A finn népköltészet ezen remekében a mítosz teremtés élő példájára bukkant. Ez a felfedezés pedig megerősítette elhatározásában.
A finn nyelvet pedig éppen a Kalevala kapcsán ismerte meg. Így ez a mű egyszerre játszott fontos szerepet mindkét cél - nyelv- és mítoszteremtés - kitűzésében és megvalósításában.
A Kalevalának nem csak irodalmisága, hanem létrejöttének története is hatást gyakorolhatott Tolkienra. Alig száz évvel A Hobbit mejelenése elött látott napvilágot Élias Lönnröt kiadásában a Kalevala első változata. Tizenhat évre rá jelent meg a végleges, ma ismert mű, amely 50 rúnót tartalmaz. (A rúnó finn szó, jelentése dal. Ezek a dalok azonban a Kalevalára jellemző poétikus stílusban írodtak. Egy sor tipikusan 8 szótag. Nem a sorok rímelnek, hanem az egy soron belüli szavak alliterálnak)
Lönnrot, akit a finn nyelv apostolának tartanak, 1802-ben született szegény sorsú, paraszti családban. Apja egyszerű szabó volt, aki mesterségét átadta fiának is, aki már az iskolában kitűnt tehetségével. Tanulmányait azonban meg kellett szakítania, hogy a szabóságot gyakorolva pénzt keressen. Később gyógyszerész pályára lépett, majd kitűnő iskolai eredményei alapján bejutott az egyetemre, ahol 1830-ban orvosként végzett.
Vainamöinen-ről írt disszertációt 1819-ben, majd magiszteri és doktori disszertációja témájaként is a finn népköltészetből merített témát. De már ezt megelőzően is erősen érdeklődött a néphagyományok iránt. Ez az érdeklődése pedig idővel csak felerősödött. Felismerte a nép száján élő rúnók jelentőségét, valamint a köztük lévő, de már feledésbe merült összefüggéseket.
1828 és 1834 közt öt gyűjtőkörútat szervezett Karjalába, melynek eredménye 646 rúnó, mintegy 25,700 sor. 1833-ban jelentette meg munkája eredményét Rúnógyűjtemény Vainamöinenről címmel. Ezt követte két évvel késöbb a 32 rúnóból álló Régi Kalevala (12,000 sor).
Munkássága másokban is felkeltette az érdeklődést a finn népköltészet iránt; sokan szerveztek gyűjtőkörutakat. Ezek eredménye 5600 rúnó, közel 130,000 sor, melyekből Lönnrot szerkesztőmunkája által 1849-ben megjelent az 50 rúnóból álló Kalevala úgy, ahogy azt ma is ismerjük.
Tevékenysége elismeréseként elnyerte a Helsinki egyetemen a finn nyelv doktora címet.
A Kalevala mögött tehát hatalmas háttéranyag áll, akárcsak az általunk ismert Középfölde mögött. Sok, párhuzamosan létező, egymásnak olykor ellentmondó verzió ismert, melyekből Lönnrot szerkesztőmunkája által látott napvilágot a Kalevala. Ugyanilyen szerkesztő munka eredménye a Szilmarilok is.
1907-ben fordították le a Kalevalát angolra. Tolkien egyik, 1914-ben Edith-hez írt leveléből kiderül, hogy már olvasta a finnek mítoszát. Levelében azt írja, egy a Kalevalában szereplő tragikus sorsú hős történetét szeretné feldolgozni. Ez a hős Kullervó, akiről Tolkien Túrin Turambart, legtragikusabb szereplőjét mintázta.
Tolkien késöbbi leveleiből tisztán kiderül, a Kalevala nagy hatást gyakorolt rá. Egyik levelében úgy nyilatkozik, ez a mű adta meg története, a Szilmarilok számára a végső lökést.
Nem csak egy ismeretlen nép regéi, hanem a mitológia teremtés kézzel fogható valósága elevenedett meg Tolkien számára a Kalevalában.
Azonban nem csak elhatározása megerősítésében jelentős a Kalevala hatása; különböző motívumok kerültek újrafeldolgozásra Középfölde történeteiben, máshonnan származó motívumokkal szorosan egybegyúrva.
A finnek történetei mellett a nyelvük szépsége is magával ragadta. A Kalevala hatására kezdett el foglalkozni a finn nyelvvel, mivel eredetiben szerette volna olvasni a művet.
A nyelv szépsége, idegensége azonnal magával ragadta. Előzőleg a gót, a walesi és a görög tett rá nagy hatást.
De a finn nyelvet különlegesebbnek találta. Egy levelében ezt írta róla: 'Olyan volt, mintha fantasztikus, korábban sosem ízlelt aromájú borokkal teli pincére bukkantam volna.'
Ez a nyelv lett a Középfölde tündéi által beszélt quenya mintája. Mint leveleiből kiderül ez a nyelv a finn, a görög és a latin elemeiből épitkezve született. A finn-nel való rokonságát mi sem bizonyítja jobban, minthhogy több mint egy tucat szó szerepel a quenyában melyeknek alakja és jelentése megegyezik a megfelelő finn szóval. Például anta- - ad, rauta - vas, tie - út, ruska - barna.
Tolkiennak a nyelvek kapcsán végzett alkotói tevékenysége utolérhetetlen. Ugyanilyen kiemelkedő eredményeket ért el azonban másik céljának megvalósítása terén is.
Mítosz teremtő nagysága abban nyilvánul meg, hogy képes volt a sokféle mitológiából képeket, motívumkat, fogalmakat kiragadni, majd ezeket a saját képzelete termékeivel szoros egységbe gyúrni. Mindezen szerkesztői munka közben felerősítve adja vissza az egyes történetek konfliktus helyzeteit és erkölcsi vonatkozásait.
A Gyűrűk Ura és a Szilmarilok kapcsolata a Kalevalával több szinten is kitűnő példája ennek a szerkesztői-alkotói tevékenységnek.
Kullervónak, a Kalevala tragikus sorsú hősének története az, amelynek a körvonalai legtisztábban felismerhetők Középfölde regéiben.
Kullervó figurája maga is szerkesztői munka eredménye - többé-kevésbé a Kalevala minden története, szereplője az - mivel Lönnrot alkotta meg több rúnó egybedolgozásával, melyek közös szereplője egy balsors üldözte ifjú.
Történetét már születése elött balsors jellemzi. Nagyapja testvére, Untamó, nem tudván, hogy saját rokonai ellen tör elpusztítja Kullervó nagyapját és egész családját. Mindössze Kullervó anyja marad életben. Untamó a megszülető fiú életére tör, mert tart a bosszújától, de nem sikerül elpusztítania, ezért eladja rabszolgának a híres kovácsnak, Illmarinennek. Kullervó nála, otthonától távol nevelkedik. Egyetlen kincse az apjától rámaradt kése. Illmarinen felesége a gyűlölt szolga számára sütött kenyérbe követ rejt, melyen aztán Kullervó kése kicsorbul és pengéje eltörik. A fiú bosszúból az asszony halálát okozza, majd megszökik. Bujdosása során rátalál szüleire, akiktől megtudja van egy fivére és egy húga, akiknek sajnos nyomuk veszett. Azonban nem leli otthon a helyét és csak kárt okoz, ezért felkerekedik és útnak indul. Vándorlása során találkozik egy lánnyal, akit tudatlanságában elcsábít, és már mikor megtörtént a baj derül csak ki, hogy az valójában elveszett huga. Mikor kiderül, hogy testvérek a lány a folyóba veti magát. Kullervó ekkor bosszút esküszik Untamó ellen, és hadba vonul. Beteljesíti bosszúját, ám közben elveszti szüleit. Elkeseredésében a markolatával a földbe szúrt kardjába dől, ám előtte még megkérdi tőle, hajlandó lenne-e kiontani vérét, s a kard igennel válaszol.
Mindezen motívumok, kisebb-nagyobb változtatásokkal, szinte egytől-egyig megjelennek Túrin Turambar történetében.
Szintén részben árván, otthonától távol nevelkedik, és már gyermekkorától fogva belengi személyét a végzetszerűség. Nála is lényeges, bár kevésbé fontos szerepet kap az apja ajándékozta kés. Ugyancsak önfejű és nem találja a helyét a világban. Tudatlanságában frigyre lép hugával, aki a rokoni kapcsolat kiderültekor egy folyóba öli magát. Túrin beteljesíti bosszúját, majd kardjával Kullervóhoz hasonló beszélgetést folytat, ami után ugyanúgy végez magával.
Tolkien mítoszteremtő tevékenységének minden részlete felismerhető az átdolgozásban. Kullervó regéjét a saját és Sigurd történetével összegyúrva alkotja meg Túrin legendáját. Mindeközben felerősíti az erkölcsi konfliktusokat. Túrin nem csak elcsábítja hugát, hanem feleségül is veszi. Barátjának Belegnek is a halálát okozza véletlenül. A sorsában rejlő végzetszerűség is sokkal erősebb. Ugyanakkor ez részben elhárul róla, hisz amíg Kullervó szerencsétlenségének okozója a balsors, addig Túrin esetében Morgoth munkálkodása az oka. Azonban a történet kimenetele Tolkiennál jóval tragikusabb.
A finn mítoszban Kalevala földje és lakói képviselik a Jót. A vidék napfényes, erdővel borított táj. Kalevala népe csodálja a tudást, a művészeteket, a dalokat, a szépséget, a munkában örömét leli. Nemzetségi társadalomban élnek, a feudalizmusnak nyoma sincs. Céljuk az általános jólét.
Pohjola éppen Kalevala ellentéte minden téren. Hideg és sötét vidék, melyet rosszindulatú banyák és táltosok laknak. Louhi, Pohjola banyája hatalomra vágyik, irigység és önzés vezérli minden tettében. A pohjolaiak elött nincs becsülete a munkának.
A Kalevala és Pohjola közti konfliktus áthatja az egész történetet. Akárcsak a tündék és Morgoth közötti harc a Szilmarilokat. Ahogy Tolkien művében a szilmarilok köré szövődik a történet, addig a Kalevalában a Szampó jelenik meg mint központi motívum. A Szampó a csodamalom, melyet Illmarinen, minden idők legnagyobb kovácsa készített. Három malma folyamatosan őről; az egyik lisztet, a másik sót, a harmadik pénzt, így biztosítva a gazdasági jólétet tulajdonosának. Kalevala lakói mindenki számára hozzáférhetővé tennék ezt a csodálatos szerkezetet, azonban Pohjola banyája a sajátjának nyílvánítja, és elzárja mások elől.
A szampó története jópár rúnón átível. Vainamöinen Pohjolába elvetődve megpillantja észak legszebb lányát. Pohjola banyája azonban csak akkor adja Vainamöinenhez a lányt, ha csoda szampót készít neki. Vainamöinen elvállalja a munkát, melyet Illmarinen kováccsal akar csellel elvégeztetni. Illmarinen el is készíti a szampót, amit Pohjola banyája a sajátjának nyílvánít. Mikor pedig hosszú ideig nem ad semmit Kalevala népe számára a Szampó biztosította gazdagságból Vainamöinen és a többi hős harcot indítanak Pohjola ellen. Vainamöinen bűvös dallal álomba ringatja Pohjola népét és az ellenség szendergését kihasználva visszaveszik a szampót. Azonban Louhi utánuk ered, és a tengeren rajtuk üt. A Kalevala ezen legnagyobb csatájában a szampó darabjaira törik, és szilánkjai szétszóródnak. Pár darabot partra sodor a tenger és ezekből ered aztán Kalevala minden további boldogsága, növekedése.
Már csak a betöltött szerep alapján is felismerhető a párhuzam a szampó és a szilmarilok közt. De történetüknek is sok közös vonás található.
Mindkettőt a valaha élt legnagyobb mesterember készítette: Feanor a szilmarilokat, Illmarinen - aki az eget is kovácsolta - pedig a szampót. Hosszú távon mindkettőtől az élet jobbátételét várják: a szilmarilokban megőrzött fényből feltámasztható lenne Aman dicsősége, míg a szampó általános jólétet biztosítana. A legszebb lány kezéért cserébe igényt tartanak rájuk: Thingol Berentől egy szilmarilt kér Lúthien kezéért, Pohjola banyája pedig észak legszebb lányáért készítteti el a szampót. A gonosz kezére jut mindkettő, majd pedig a történelem legnagyobb csatájában visszaszerzik őket. Visszaszerzésük során gyönyörűséges dallal bűvölik el az ellenséget: Lúthien Angband egész szörnyseregét, Morgoth-tal az élen álomba ringatja, Vainamöinen pedig Pohjola lakóit altatja el dalával. Végül mindkettő elpusztul, s nem tudják betölteni eredi rendeltetésüket, azonban részben megmenekülnek, és reményt biztosítanak a jövőben: az egyik szilmaril megmarad, és Earendil hajóján az eget járva vele reményt önt azokba, akik felpillantanak rá, míg a szampó szilánkjaiból ered Kalevala jövőjének boldogsága.
A résztvevő szereplők is megfeleltethetőek egymásnak, de itt Tolkien szétbontó és újramítizáló tevékenysége már jóval erősebben érvényesül. Illmarinen egyszerre tetszeleg Feanor és Beren, míg Pohjola banyája Morgoth és Thingol szerepében, Vainamöinen pedig mint Beren és Lúthien tűnik fel. A Louhi és Morgoth közti kapcsolatot tovább erősíti, hogy amint Melkor Valinor két fáját elpusztította, úgy ő is a Nap és a Hold elrablása által sötétségbe taszítja Kalevalát. Ezen tettéért Kalevala hősei büntetésül láncra vernék, azonban mikor tudomást szerez a fenyegetésről szabadon engedi a Napot és a Holdat, így elkerüli a leláncolást, amit Melkornak el kellett szenvednie.
A motívumok újra felhasználása mellett a Szilmarilokban az erkölcsi motívumok felerősítve jelennek meg, a szampó képviselte allegórikus kép azonban háttérbe szorul - mint tudjuk Tolkien nem rajongott az allegóriákért. A szilmarilok egyértelműen magasztos, eszmei értéket képviselnek. A beléjük zárt fény pedig égeti azokat akik méltatlanná váltak rájuk. A szereplők közti konfliktusok is sokkal kiélezettebbek.
A Kalevalában kiemelkedő fontossággal bír a dal. Maga a Kalevala is dal. Szereplői varázsénekeket énekelnek (a rúnók jelentős része varázsének és sok a lírai dal), egy-egy ilyen dal megszerzéséért pedig hatalmas kockázatot vállalnak. Vainamöinen a Világerős gyomrába is alászáll és a túlvilágot is megjárja, hogy szert tegyen rájuk. A varázsénekkel gyakran versenyt, csatát is vívnak, ilyen például Vainamöinen és Joukahainen párbaja, vagy Lemminkainen és Pohjola urának bűvigékkal vívott versenye.
A varázs dal motívuma Tolkien egy szintén korai írásában, Beren és Lúthien történetében is megjelenik. Finrod varázsénekekkel száll versenyre Szauronnal; Lúthien pedig több bűv éneket énekel, melyek egyikével Morgothot és Angband egész népét álomba ringatja.
A Szilmarilok később keletkezett történetei már kevésbé merítenek a Kalevalából, A Gyűrűk Urában is jelentéktelenebb a hatása. Azonban Gandalf alakjában Vainamöinennek, a Kalevala legnagyobb hősének számtalan motívuma visszaköszön.
Mindketten a kezdetektől fogva öreg, de friss emberként jelennek meg, akik harci erejükben győzhetetlenek. Bölcsek, bátrak, megbízhatóak és ők a legnagyobb varázslók. Született vezetők, akik a népért, a nép javáért küzdenek.
Nagy veszélyben mindkettőjüket óriási sas menti meg. A történet végén mindketten új vezetőt, új királyt helyeznek a trónra, maguk pedig elhajóznak. Távozásukkal vége szakad a történelem azon szakaszának melyben küzdöttek és új kor köszönt be.
Vainamöinen alakja ezen kívül Tom Bombadil személyével is sok párhuzamot mutat. Bombadil Toma kalandjai több helyen is hasonlóságot mutatnak a vénséges vén Vainamöinen történeteivel.
Kalevalában ez az új kor a kereszténység kora. A történetekből megismert világ pogány világ, de nem a kereszténységet elutasító, hanem az azt megelőző, ahol azonban mégis a keresztény eszmék érvényesülnek, akárcsak Középföldén.
Tolkien igyekezett pogány elemekkel átszőni, és a keresztény motívumoktól távol tartani művét, a Kalevalában pedig minden bizonnyal kitűnő példára lelt. Bár az évszázadok során, mikor a rúnók szájról szájra terjedtek, átszövődtek a kereszténységből vett elemekkel, de az azt megelőző, a természet, és az őselemek felé forduló vallás dominanciája megmaradt.
Ez a pogányság erkölcsében igencsak közel áll Tolkien világának erkölcséhez.
Míg más, főleg a kelta és germán mítoszok, tobzódnak az erőszak különböző formáitól, addig a Kalevalát a humanitás, a szépség, a művészet és a természet iránti szeret hatja át. Ez a szépség, a jóra való törekvés ragadhatta meg Tolkient, aki saját műveiben is ezeknek a morális eszméknek a megvalósítására törekedett.
Bár művének nem sikerült egy, az angol nemzeti öntudatot erősítő, a művészeteket megújító mitológiává válnia, ahogy azt a Kalevala tette előtte Finnországban, de olyan mitológiát teremtett általa, ami rólunk, nekünk szól, a számunkra oly fontos erkölcsi eszméket hirdetve. A Kalevala megismerésén keresztül pedig még közelebb kerülhetünk Középfölde eme csodálatos világához.
