Múlt hét csütörtökén hazánkban is elerkezett a nagy nap, amit már olyan régóta vártunk. Január 10-én végre itthon is bemutatták A Gyűrűk Ura filmet.
Persze jómagam is ottvoltam a bemutató napján. Első alkalommal a szegedi Belvárosi moziban volt szerencsém megnézni a filmet. Azóta megnéztem újra, és még meg fogom párszor.
Hogy milyen a film? Jó! Sőt! Nagyon JÓ!
Nem írom, hogy ez a világ legjobb filmje, és ez volt életem legnagyobb filmélménye, és hasonlókat sem. Az oka az, hogy nem így érzem. De ettõl függetlenül a film fantasztikus! Aki látta tudja mirõl beszélek, aki nem az nézze meg.
Emlékszem, az Európa kiadónál pár éve megjelent könyvek hátulján ez állt: "A világ két részre osztható. Akik már olvasták Tolkient, és akik olvasni fogják." Most, hogy elkészült a film, nyugodtan mondhatjuk: A világ két részre osztható. Akik már látták A Gyűrűk Urát, és akik látni fogják.
A vásznon megjelenõ adaptáció mindenképp monumentális alkotás. De ereje nemcsak ebben rejlik. Fajsúlyra a Csillagok Háborújához lehet hasonlítani nyugodt szívvel. Peter Jackson víziója némely vonatkozásában túlmutat Tolkien mûvén, de bármekkora munka, hozzáértés és pénz van mögötte a lehetetlent ne várjuk tõle. A könyvet nem tudja felülmúlni!

Mégis mitõl jobb, roszabb, másabb mint a regény? És egyáltalán, milyen is a film?

Már a bemutató elõtt jópár hónappal nyílvánvaló volt, hogy a film el fog térni a könyvtől, mégpedig néhol esetleg elég drasztikusan. A kezdetén tudni lehetett, hogy Bombadil Toma és az Öregerdő egy huszárvágással el lett intezve, illetve az Aragorn és Arwen közti szerelmi szál ki fog domborodni a filmen. De a különbség nem csak ennyi. Véleményem szerint a film nagyvonalakban ugyan követi a történéseket, részleteiben azonban szinte semennyire. Nehezebb lenne egyezést találni a részletekben mint különbséget. Sok minden kimaradt, sok talán magában nem fontos dolog másképp történik. De ezt nemigazán lehet hibaként felróni. A cselekmény egységes, következetes. Nem is szabad elvárni, hogy film és könyv egyezzen. Gondoljunk az alkotói szabadságra, illetve a film korlátozott hosszára. Amúgy sem hiszem, hogy jót tett volna a filmnek ha görcsösen igyekszik ragaszkodni a regényhez.
Két dolgot azért kiemelnék, ami eleggé böki a csõrömet (és másokét is).
A Kettétört Kard összekovácsolása kimaradt a filmből. Legalább egy mondat erejéig megemlékezhettek volna róla, mert így tényleg nem több, mint "egy törött családi ereklye", ahogy Boromir meg is jegyzi.
Másrészt szívesen vettem volna azt a jelenetet mikor Völgyzugolyban a tanács előtt Gandalf mordori nyelven elolvassa a Gyűrű feliratait. Kár érte.
Illetve a tünde köpenyek átadása is kimaradt, pedig ezt leforgatták, az előzetesekben látható volt egy részlet, ahol a hobbitokra felcsatolják a köpönyegeket. A filmből ez a jelenet, illetve egy másik - szintén az előzetesekben volt látható, hogy három tünde nő szalad egy erdőben - kimaradt. Gondolom a DVD-n majd láthatóak lesznek ezek is, és még pár további is.

A film képi világa tökéletes. Aki ismeri és szereti Alan Lee és Ted Nasmith képeit nem fog csalódni. Mondhatni két-három percenként ki lehetne merevíteni egy-egy képkockát, ami tökéletes másolata a fent említett urak valamelyik festményének. Ez persze nemcsoda, hisz mindketten résztvettek a film látványvilágának megtervezésében.
Annyit azért mindeképp szólnék itt a film ellen, hogy túl nagy különbségek vannak egyes jelenetek közt. Értem ezalatt a digitális technika rásegítésével készült részek, illetve a hagyományos módon, természetes környezetben felvett jelenetek közti különbséget. Az orthanaci, mordori, és néhol a moriai jeleneteknél igencsak érződik, hogy számítógéppel készültek. Nem arról van szó, hogy a trükkök gyengék lennének. Szó sincs erről, épp ellenkezőleg; túl tökéletesek. A képek túl élesek, rengeteg a részlet, a kamera mozgása túlontúl dinamikus, míg máshol (például a Megye, Lothlórien) közel sem. Ekkora különbségeknek nem szabadott volna lennie, főleg nem szomszédos jelenetek között. A számítógépeket úgy érzem kicsit viszább kellett volna fogni.

Most arról szeretnék írni pár sort ami a legnagyobb csalódást okozta. A tündék és Lothlórien. Előre érezhetõ volt, hogy filmre vinni, megjeleníteni a tündéket, világukat, kultúrájukat nem lesz könnyű. Sőt, hogy ez lesz a kritikus rész. Sajnos nem is sikerült. Ez volt az egyetlen rész ahol azt éreztem nem lett volna szabad a filmet megcsinálni.
A tündék szépsége, fenségessége, bölcsessége egyszerűen kiveszett a filmbõl. A képi világ ezt nem tudta visszaadni. A díszletek sem az igaziak (néhol a Xéna típusú tévéfilmek színvonalához közelít már...), azt hiszem igazából az alkotók sem tudtak mit kezdeni ezzel a problémával. Ezt annál is inkább gondolom, mert nemigen mutatnak tündéket a főbb szereplőkön kívül. Se Völgyzugolyban, se Lórienben. Haldír például elég kiábrándító volt számomra. Persze gondolhatunk arra, hogy a film csak egyfajta értelmezés, Peter Jackson pedig ilyennek látja a tündéket. De szerintem ez nem igaz, mindössze ilyennek sikerült láttatnia.
Kérdés persze, és ez a legnagyobb kérdés ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy meg lehetett-e volna csinalni jobban.

Mint írtam a képi világ egy-két hibától eltekintve visszatükrözi a Tolkien által megálmodott Középföldét, és ezzel elvezet bennünk abba a csodálatos, mesés világba ami eddig teljes mértékben a fantáziánkra volt bízva. Viszont a film túl mutat a könyv más aspektusain, átértelmezve bizonyos részeket, néhol hozzáadvam tovább gondolva a történetet. És az igazi ereje ebben rejlik, ez az ami sokat emel az értékén, mert ebben a vonatkozásban nincs hiba. A filmben a hangsúly végig a jó és a gonosz közti harcon van. Sokkal erősebben érezhetõ a feszültség, a jellemek kiforottabbak mint a könyvben. A karakterek többrétegűek (tudjátok, mint a hagyma; a hobbit/törp/ember/tünde olyan mint a hagyma :))))). Míg a könyvben mindenki szinte bekategorizálhatóan jó vagy rossz, addig itt tényleges személyiségek jelennek meg. Nem csak az orkokkal és Sauronnal kell megküzdeniük, hanem önmagukkal is. A film központi szereplője egyértelműen a Gyűrű, és általa a hordozója, Frodó. A Gyűrű hatalma, a kísértés amit a belőle sugárzó birtoklási vágy kelt sokkal jobban kihangsúlyozódik. Ebben a könyvet felülmúlja. Persze a motívumok melyeket a film használ ennek a hatásnak az eléréséhez a regénybõl vették. Ott is megtalálhatóak, de elvesznek a cselekmény és a leírások forgatagában, illetve a jellemek kevésbé megformáltsága által. Itt már átértelmezve kerültek megjelenítésre, kítűnő példa erre Galadriel megkísértése.
Az említett jelentnél a filmbeli párbeszéd elég pontosan követi a könyvben lévőt, de ott a kontextusból úgy érződik a Gyűrű okozta kísértést Galadriel már korábban legyőzte. Monthatni hideg fejjel mérlegelve mondja el Frodónak, hogy miért nem akarja a Gyűrűt ő átvenni. Többször is említi Tolkien, hogy elneveti magát, mind a felajánlást követően, mind a gyűrű hatalma által megnőve, majd visszaváltozva. De míg a könyvben saját gyűrűje (Galadriel birtokolj a tündék Három Gyűrűje közül a Fény Gyűrűjét) által látszik növekedni, addig a filmben az Egy Gyűrű közelsége okozza ezt az átváltozást. Ott a kísértés azonnali és tényleg veszélyt sejtető, ezáltal jócskán fokozva a dramaturgiai hatást.
Ugynaez a helyzet a végén Boromirral. Bár a könyvben is hasonlóan támad ré Frodóra, ott visszatér késöbb a társaság többi tagjához, és úgy tűnik viszonylag könnyebben túlteszi magát az eseten. A filmben láthatóan sokkal nagyobb lelki traumát okoznak neki a történtek.
Mindezek következtében a morál kerül előtérbe, és a jó és rossz közötti harc a csatamezőkröl átvonul a szereplők belső világába, ahol a küzdelem sokkal nehezebb, a győzelem a kétségesebb, de annál felemelőbb.

Még a szinkronról szolnék pár szót. Én a fimet csak szinkronizálva láttam. Bátran állíthatom ez az egyik legjobb szinkron amihez eddig szerencsém volt. Mondhatni tökéletes, a választott színészek hangja kitűnően passzol a karakterekhez. Egytlen kivételként említeném Arwent, akit ha jól tévedek, és nem csalt meg a fülem Nagy Natália szinkronizált. Valahogy ott nem éreztem igazán az összhangot a magyar hang és a szereplő közt. De például Gandalf tökéletes volt! Az egyik legtökéletesebben sikerült jelent az volt szerintem mikor Khazad-Dum hídján összecsapott a balroggal. Ahogy ott lógott a híd szélébe kapaszkodva, és még felkiáltott a többieknek, hogy : "Fussatok, bolondok!"; hát a hideg futkozott a hátamon.
Azt azért felrónám a szinkron hibájának, hogy volt pár félrefordítás. Például kétlem, hogy Saruman Szent Iván éjjelét emlegetné eredetileg, illetve, hogy azt mondaná: "uruk-hai elleni harcom", szerintem inkább akart az: "harcos uruk-hai orkjaim" lenni :) És egyszer mintha Gandalf Sauronnak szólítaná Sarumant...

Összességében tehát a filmről továbbra is csak azt tudom mondani, nagyon jó, és melegen ajánlom mindenkinek. Ez az a film amire annyit vártunk, és megérte.
Ha pedig rám hallgattok nem csak egyszer nézitek meg. Elsőre az ember hajlamos a hibákat keresni (tudom, én is ilyen vagyok :)), másodikra viszont már sokkal könnyebben átadja magát a varázslatnak.

Svindler (svindler@tolkien.hu)