A filmkritika (avagy a kritika kritikája)
Jó, tartalmas, a lényeges kérdéseket majdnem mind érinti. Két kifogásom akadt, ami e levél megírására indított. Az első gond (szerintem)annak tudható be, hogy az élmény túl friss volt, túl hamar megírtad az ismertetőt. Az eredmény: a szándékkal ellentétben az írás erősen negatív súlyozottságú lett. A dolgok, amiket említesz, valósak és fontosak. Ám ez a kétségtelenül a legnagyobb jószándékkal és alkotói alázattal készült film a téma legreprezentánsabb magyarországi fórumán kiforrottabb tárgyalást érdemelne. A másik "hiányosság", amiről szólanék, tulajdonképpen összefügg ezzel: a filmet igazából a "filmművészet" felől érdemes közelíteni, neadjistan összehasonlítani a könyvvel. Mint azt sokan, sokszor elmondták már, ez a mozifilm önálló alkotás. Sokkal kevesebbszer fejtik azonban ki, hogy valójában miért is az. Aki már látott megfilmesített regényeket, tudja, minden ilyen vállalkozás valóságos öngyilkosság rendezőnek, forgatókönyvírónak egyaránt. (Én például előbb olvastam a Csillagok Háborúját könyvben, mint láttam filmen, és hát igen nagyot csalódtam!) Meggyőződésem, hogy Peter Jackson a film általad felvázolt hiányosságait (kihagyott elemek, tündék felemás ábrázolása, satöbbi)a legnagyobb tudatossággal és jószándékkal teremtette olyannak, amilyenek.
Minden könyv szövegvilág, nyelvi univerzum, ezt egy Tolkien- barátnak kell a legjobban tudnia. Tolkien nyelvi világának központja, mondhatni lelke, szelleme a tünde civilizáció nehezen körülhatárolható, de megkerülhetetlenül sajátos jellege. Ez a "mag" határozottan szöveg-jellegű, főleg nyelvi elemekben, feliratokban, költeményekben él. A tünde- világ a könyv legnehezebben elképzelhető (s épp ezért talán legizgalmasabb) része. Más szóval: a költőinek mondható nyelvezet itt él leginkább öntörvényű életét, itt a legkevésbé referenciális, tárgyi valóságba fordítható. Peter Jackson igen helyesen tette, hogy ezt az eredendően nyelvi természetű univerzumot meg sem kísérelte filmre vinni, a legkisebb kompromisszum is a legngyobb bukást jelenthette volna. Egy képi univerzumban a nyelvi világ (a "hagyományos" tünde) nem életképes, nem is értenénk működését. (Erre utalhat Gandalf határozottan komikus jelenete a bánya-bejárat előtt is) Rendezőnk és forgatókönyvíróink ehelyett az egyetlen lehetséges megoldást választották, hogy Tolkien világát viszonylag sértetlenül vászonra vihessék: más, "alternatív" csomópontokat, erővonalakat kerestek.
Ilyesmi a például Általad is kiválóan felismert drámai vonulat, amely a könyvben kevésbé hangsúlyos. A film részben a klasszikus sorsdráma műfajának folytatója. P. J. fantasztikus érzékkel ismerte fel a történetben rejlő, valóban világirodalmi értékű drámai vonulatot, mely magában a regényben végig kimondatlanul "lappang". És el kell ismernünk, csodát vitt végbe ezzel a meglehetősen képlékeny nyersanyaggal: a brilliáns dialógusok, és az angolszász világ Shakespere-en növekedett professzionális (de nem hoolywoodi) színészei kiteljesítették a történet lehetőségeit.
Szerintem a filmtörténet egyik (ha nem A) legremekebb regényadaptációja ez a film: pontosan felméri és kiküszöböli azokat a pontokat, ahol az átvitel lehetetlen (pl. tündék), s ehelyett a könyvet és J.R.R. Tolkien világát maximálisan tiszteletben tartva olyan új csomópontokat hoz létre melyek, hű adaptációt és autonóm műalkotást egyszerre megteremtve és megrázóan őszinte (őszinte és hatásvadász! ilyet is csak Peter Jackson tud, lásd: Hullajó, Mennyei termtmények) vizuális és audiális világgal ötvözve hallatlanul érdekes és katartikus világot (avagy műalkotást?) teremtenek.
Váradi Ferenc (Károli Gáspár Református Egyetem, Magyar-Kommunikáció)
