Némi gondolkodás után úgy döntöttem, megnézem a filmet még ma. Ha kell, egyedül.
Délután 2 kor a pénztáros közölte, hogy csak a 17:15 ös előadásra tud jegyet adni, de oda is szólóban egy szélső helyre. Sebaj nekem az is jó.
Amíg várakoztunk, végignéztem a nézőközönséget. Néhány ismerős, idősebbek, fiatalok, néhány kiskorú a szüleivel. Vegyes társaság.
Aztán elkezdődött.
Az első 20 perc maga a csoda, többször is könnyeket csalt a meghatottság a szemembe. Ezért érdemes élni, nem találok szavakat az élmény leírására.
Kicsit később már nem voltam ilyen lelkes, mi a fenének kell ennyire komorrá tenni a hangulatot, de sebaj biztosan csak az előzmények tükrében ennyire sötét. Aztán az egyik nazgúl megszúrta Frodót és Arwen elvitte Völgyzugolyba.
Bumm, giccs, hatásvadász lassított jelenetek, teljesen feleslegesen, undorító, gondoltam magamban. Az áradat azért tetszett, meg Völgyzugoly is. Bár mire Elrond házához ért a történet, már annyira el voltam telve a látvánnyal, hogy nem igazán voltam képes fölfogni a képi világ nagyszerűségét.
Újabb lassított hobbit öröm, aztán Bilbó egy tizedmásodpercre átváltozott. Ez meg minek! Itt majdnem sírva fakadtam, hogyan lehetett ezt így elrontani. Keményen landoltam a padlón.
Nagytanács, utazás, Moria.
Kezdtem ismét örvendezni. Na azé' nem annyira rossz e! És tényleg, sőt! Gandalf "halála" majdnem katarzis. (Azt hiszem az előzmények miatt a majdnem.) Türelmetlenül vártam Lórient, hogy újra lássam a fényt! Jaj, mit műveltek vele :-( A fény és ragyogás helyett borongós szomorúság, s Galadriel még csak el sem mosolyodott. Talán még sírtam is. Egy szegény kislány ki is szaladt a moziból, az anyukája utána... Folyó, orkok, Boromir meghal, a szövetség felbomlik.
Döbbenet.

Kimentem a moziból, kotortam a zsebemben egy csokit, faltam. És most mi van?
Döbbenet.
Énem kettészakadt. Tetszett, nem tetszett.
Tény, hogy nem erre számítottam.
Túl nagyok voltak az elvárásaim. De akkor is! Hogy lehetett ezt így el...! De az meg szenzációs volt...

Hazaérve:
"Milyen volt a film?"
-@&##@˘^°^Ą@&Ą^- tolult az ajkaimra, s csak egy halovány "jó" volt a felelet.
"Megnézed újra?"
Erre már végképp nem tudtam mit mondani. Magamban éreztem, hogy elkönyvelték a nem tetszett választ, pedig ez nem volt igaz, de nem tudtam mit mondani.
Aznap és másnap is a film hatása alatt voltam, mint akit letaglóztak. Csak jöttem-mentem, és meséltem, részleteket, újra és újra, igen fárasztó lehettem. S kezdett érlelődni bennem egy érzés: P.J. azt hiszem Dark Fantasy-t csinált Tolkien művéből...
Azóta jó néhány nap telt el, s azt hiszem sikerült feldolgoznom a film okozta sokkot.
A film maga kolosszális.
Nem mondom azt, hogy jó, vagy rossz. Van akinek tetszik, van akinek nem. De mindenképpen lenyűgöző, megdöbbentő és földbe döngölő hatású. S mint ilyen, remekmű. A stílusa pedig Dark Fantasy és a tolkieni High Fantasy elegye. (Ezzel lehet egyet nem érteni) Még mindig bosszankodom Lothlórien miatt, de bízom abban hogy a folytatások kiküszöbölik a csorbát. Másrészről pedig egyáltalán nem bosszankodom. Ez egy legenda, s egyre inkább legenda. Egy legendát pedig mindenki másképp mesél el, mindenki hozzátesz egy kicsit, vagy elvesz belőle saját szájíze szerint. S annak örülnék igazán, ha sok-sok alkotás születne még, pl. A szilmarillokból lehet szemezgetni. Vagy 20 év múlva újraforgatnák, ez úgy is divat manapság.
Ennyi
Nagyjából.

A zenéjét azóta rendszeresen hallgatom.
Most pedig megyek moziba, azaz középföldére...

Csuhás