Aragorn és Boromir

Beszélgetés Viggo Mortensennel és Sean Beannel

Mennyire volt nehéz megtalálni a helyüket Peter Jackson víziójában? A rendezô évek óta dolgozott ezen a projekten, pontosan tudta, hogy mit akar - mennyire jelentett problémát beilleszkedni ebbe a képbe?

SB: Azért nem volt nehéz, mert olyan nagy felkészítô munka zajlott, annyira részletesen kidolgozták az egész világot, hogy mire ez ember oda jutott, hogy játszania kellett, már átváltozott azzá, akit játszania kellett. Szó sem volt holmi gyors átalakulásról egy ismeretlen környezetben.

Viggo, Ön később csatlakozott a csapathoz, mint mások, ön hogyan élte meg ugyanezt?

VM: Nem olvastam a könyvet, mielőtt megkaptam a szerepet ezért kicsit ideges voltam. Ezért forgatás előtt gyorsan nekiláttam, és hamar rájöttem, hogy a regény olyan világokra épül, mint például az északi, kelta mondavilág, ami nem teljesen idegen számomra. Ráadásul az új-zélandi környezet is sokat segített...

SB: Messze voltunk mindentől: Új-Zéland egy sziget a Föld túlsó felén, ahol az ember elzárva lehet a világtól.

VM: Igen, és mi ott voltunk, egy olyan csapatként, amelynek tagjai egyre közelebb kerültek egymáshoz - akárcsak a könyvben. Ami Peter vízióját illeti, ő legalább akkor munkát tett le az asztalra, mint Tolkien, leginkább a karakterek megformálása terén - hogy honnan jönnek, és hová tartanak.

SB: Nagyon pontosan vezetett minket az egyes karaktereket illetően.

Milyen volt együtt dolgozni vele?

SB: Hihetetlenül tisztán élt a fejében az egész projekt, és rendkívüli módon tudott koncentrálni egy-egy feladatra. Egyszer nem fordult elő, hogy elvesztette volna a türelmét, vagy megemelte volna a hangját.

Ön mikor olvasta a könyvet?

SB: Úgy 25 éves lehettem, és már akkor úgy éreztem, hogy ez a regény filmre termett. Egyszerűen magával ragadja az embert.

A filmben nagy szerepet kapnak a trükkök, és a forgatás során jelen sem lévő szereplők. Ez milyen hatással volt a színészi játékra?

VM: Részletes storyboard segítségével dolgoztunk, és Peter mindig azt mondta: "bízz bennem, amit most odaképzelsz, az ott is lesz."

SB: Bizony előfordult, hogy az ellenfél egy bot volt kék háttér előtt.

VM: A számos trükk ellenére a film nagy része teljesen valódi: igazi tájakon forgattunk, valódi hegyekre másztunk fel. Mi a szerepünk szerint inkább a valósággal találkoztunk, mintsem a trükkökkel - például igazi időjárással is szembe kellett szállnunk... Egy ilyen típusú filmnél nyilván nagyon fontosak a digitális effektek, de A Gyűrűk Ura esetében ezek kiszolgálják a sztorit - sokkal fontosabb a dráma, és hogy mi történik a szereplőkkel. Sokan hasonlítják ezt a trilógiát a Csillagok háborújához, de úgy érzem, itt sokkal eredetibb és sokkal inkább hús-vér karakterek kalandjain izgulhatunk, nagyobb hangsúly kerül a köztük formálódó kapcsolatra, a dialógusokra. A Csillagok háborúja szintén jó, csak más - valahogy megmarad a felszínen.

SB: A Csillagok háborújában vannak eleve jó és eleve rossz szereplők, itt pedig mindenkinek megvan a jó és a rossz oldala, mindenkinek vannak jobb és rosszabb pillanatai.

Hogy írnák le Aragorn és Boromir karakterét?

SB: Boromirt alapvetően a katonai háttere határozza meg. Olyan helyről jön, ahol az embereknek mindig harcolniuk kell, hogy távol tudják tartani a gonosz hordáit. Ezért generációk tapasztalatára építve az erőben és a cselekvésben bízik. Nem akarja, hogy megsemmisítsék a Gyűrűt, mert szerinte az jó eszköz lenne a gonosz elleni harcban. Úgy tekint a Gyűrűre, mint egy fegyverre. Nem érti meg a Gyűrű hatalmát, varázslatát, és később a történet során szembesülnie kell vele, hogy a helyzet sokkal összetettebb, mint ô azt el tudta képzelni.

VM: Aragorn az örökségében, a sorsában és a képességeiben hisz. Kiegyensúlyozott, felelősségteljes, látja Középfölde különbözô népeinek értékét. Az egész trilógia erről szól: szövetségek köttetnek, különféle népek találnak egymásra, és fognak össze a veszély hatására.

Hogyan készültek fel a fizikailag megterhelô szerepre?

VM: Mindenféle edzésen és kiképzésen vettünk részt, kardforgatástól kezdve lovagláson át a nyelvórákig.

Az a szerep jelentősen befolyásolhatja a pályájukat - sokat lendíthet a karrierjükön, de ha a film nem nyeri el a rajongók tetszését, rosszul is elsülhet az Önök számára. Hogyan vélekednek erről?


"Jó buli volt lovagolni, csatázni, meg hobbitokra vigyázni."
Viggo Mortensen (Aragorn)



VM: Nem tudom elképzelni, hogy ez a film kudarc legyen. Ugyanakkor a rengeteg munka mellett nem jutott időm aggódni azon, hogy vajon milyen lesz. Én ugyanolyan komolyan vettem ezt a szerepet, mint bármelyik másikat korábban, sokat dolgoztam a karakterrel, amelyet a munka közben egyre jobban megkedveltem.

SB: Hinni kell benne, hogy amit csinálunk, az jó lesz, különben nem csinálnánk. De úgy érzem, mindenki olyan elkötelezettséggel vett részt ebben a közös munkában, hogy a végeredmény biztosan nagy siker lesz. A fegyverkészítők, a jelmeztervezők, a forgatókönyvírók, akik évekig tanulmányozták a könyvet, rengeteg energiát fektettek bele.

Elmondhatjuk, hogy Önök új akcióhősökké válnak majd a film bemutatása után?

VM: Nem hiszem. Itt a történet áll a központban, és a csapaton van a hangsúly. Frodó, Gandalf, mindenki hozzáteszi a magáét, nincsenek kiemelkedô hősök. Van egy olyan periódus, amikor Gandalf nincs velünk, és ekkor gyakorlatilag Aragorn és Boromir vezeti a csapatot, de ez átmeneti, Gimli és Legolas ugyanolyan fontosak, mint például a hobbitok.

SB: És mindenki rengeteget változik. Először például senki nem érti, miért egy hobbitra bízzák a Gyűrűt - egy apró, törékeny teremtményre, hogy szálljon szembe magával a Gonosszal -, de menet közben fény derül rá, hogy igenis alkalmas erre a feladatra