Vimpár Gittegylet

Dodiee: A vámpírok memója kalasszisokkal jobb ,mint az emberek, bár az enyém kb. ötven ébe úgy elpárolgott, mintha sose lett volna. Újra köreb kellett utaznom a Földet, megnézni azokat a helyeket, amket az évszázadok alatt bejártam, hogy legalább pár emléket visszkapja. No mindegy, az emlékek lehet, hogy néha hátráltatnak, de viszont adnak valamiféle kapaszkodót is az élet során, hogy ilyen igeneis volt, nem voltam mindnig szörnyeteg, éreztem, mint a többiek és ez egyfajta keserédes vigasz is.
Ilmarë: Pont az kérzedtem, hogy valaki elolvasna e. Ha neked megfelel mailben küldöm, de csak az első fejezetet, mert egyszerre az egész kicsit nagy lenne Ok?
Hmmm, hmmmm ez tetszik egy vámpír, aki ellent tud állni az ösztönének. Ez nem is igazán ösztön, szinte sose volt az, csak mikor az áldozat riadt szemekkel tekintett fel....De évszézadokig élhettem öröklétű emberként, utána jött az az átok vámpír. Heh, elvileg Japánba indult, csak hát sose ért partot Bár meg kell hagyni a vele járó extrák, a gyorsaság, az erő, a gondolat hatalma kárpótol valamelyest.

Ilmarë írta: Ha elfogadja a tényt, hogy ragadozó, és vadásznia kell a fennmaradásért, és úgy tesz, ahogy Lestat tette - csak gyilkosokat, és törvényen kívülieket öl - akkor szerintem rá tud szokni a dologra.

Gyilkosokat és törvényenkívülieket?? nincs ezekből elég mindnyájunknak... És a mai világban mindenkinek más számít bűnnek. Gyilkos az is, aki önvédelemből öl, hiába nem ítélik el érte. Ölt és kész. És ez már lehet elég valakinek ahhoz, hogy áldozattá tegye?? Minden nézőpont kérdése.
Nem tudom miért, de úgy érzem, te egy kicsit mentegeted magad.. Te jöttél ide azzal, hogy örülsz, hogy magadhoz hasonlókat találsz, mégis folyton a különbözőségedet hangsúlyozod.. Néha úgy érzem, mintha mi lennénk a szegény rokon, akik nem tudnak uralkodni az ösztöneiken(van, aki tud, de ez mellékes..), te pedig felette állsz ezeknek.. Ez még akár sértő is lehetne. Ne feledd, te vagy a vendég, a vendégség szabályai csakúgy mint ránk, rád is érvényesek.

Dodiee írta:

Raweny írta:
Felnőtként átalakulni mindenféleképpen rosszabb. Legalább is elsőre. Az illetőnek minden addigi szokását el kell hagynia vagy meg kell változtatnia, míg a gyermek beleszületik a létformában, neki az lesz a természetes.

Sztem azért ugyanolyan rossz gyermekként vámpírnak lenni, mert azok, akik felnőttként lettek vámpírok, legalább őriznek valamiféle emléket az "előző életükből", míg a gyermek esetleg nem, vagy csak nagyon keveset. Mondjuk nem tudom mire emlékeztek teszem azt 5 éves korotokból? Én szinte semmire. kérdés az, hogy a vámpírlét mennyit őriz meg a gyermeki emlékekből, kevésbé felejted e el azokat? hiszen egy vámpír életében vajmi kevés helye van a gyermeki ártatlanságnak, s talán annak emléke is inkább csak hátráltat mint segít...

Egy gyermek eleinte ezzel nem foglalkozik, elfogadja magát olyannak amilyen, természetesnek veszi, hogy az adottságai úgymod adottak. Csak amikor először tudatosul benne, hogy más, mint a többiek, akkor kezdődnek a bajok. Nappaljáróként hűűű de sokat mesélhetnék.... Sokmindenre emléxem másfél éves koromtól fogva, de leginkább arra, hogy ott volt az az őrjítő érzés, hogy más vagy mint a többiek, és elhúzódnak tőled, és ha tükörbe nézel állandóan azt kérded miért?

Raweny írta:
Felnőtként átalakulni mindenféleképpen rosszabb. Legalább is elsőre. Az illetőnek minden addigi szokását el kell hagynia vagy meg kell változtatnia, míg a gyermek beleszületik a létformában, neki az lesz a természetes.

Sztem azért ugyanolyan rossz gyermekként vámpírnak lenni, mert azok, akik felnőttként lettek vámpírok, legalább őriznek valamiféle emléket az "előző életükből", míg a gyermek esetleg nem, vagy csak nagyon keveset. Mondjuk nem tudom mire emlékeztek teszem azt 5 éves korotokból? Én szinte semmire. kérdés az, hogy a vámpírlét mennyit őriz meg a gyermeki emlékekből, kevésbé felejted e el azokat? hiszen egy vámpír életében vajmi kevés helye van a gyermeki ártatlanságnak, s talán annak emléke is inkább csak hátráltat mint segít...

"Szürke: hm, én ezt másképp érzem. szvsz a vimpárság és vámpirság teljesen független dolog.....vámpirság/halhatatlanság/nappaljáróság egyéni, alternativ identitásdolgok. Ahogy a szerepjátékos karaktered is."

Én azért nem keverném őket egybe, hisz mindegyik faj más s csak a vimpárok és a nappaljárók közt van némi hasonlóság, nem merném állítani, hogy a nappaljárók megmaradnak olyannak, amilyenek, ha vámpír harapja meg őket, és vért kapnak újra... Legjobb esetben elpusztulnak, ha nem, hát meneküljön ki merre lát... ha tud.

"Szvsz:
1. a vámpir egyik lényege a vérszivás, mint azt már korábban irtam. sőt, az egyetlen lényege. az, h nem élhet-létezhet anélkül, h az embereknek kárt okozzon. Ami valaha ő is volt. Tulajdonképpen ilyen értelemben lehet minden ember vámpir, hiszen valahogy mindig van olyan, akit sért a viselkedésed, valamely cselekedeted, még ha nem is tudunk róla. ezt lehet átokként felfogni, és kész a vámpirmitológia első fele."

Hmmm ahhoz azért kicsit több kell, de ha jó sejtem te az "energiavámpírokra" célzol. Akik az emberek életerejét, aruáját, energiáját csapolják meg a pszichés hatásukkal. Aki sértőn viselkedik, az szvsz egyszerűen modortalan, hiszen rajta át lehet lépni maradandó változások nélkül is, mert az emberek azért képesek ezt kezelni. Míg egy vámpíron nem lehet csak úgy ilyen könnyen átlépni... Vagy meghalsz, vagy átváltoztat, de mindenképpen vesztesként lépsz ki a karjaiból.

"2. a másik, kivülálló szempontból lényeges elem pedig az, h a vámpir szörny. és a szörnyek pedig a sötétben léteznek, mert elveszik belőlük valami lényeges a napfénynél. Tudjátok, este minden félelmetesebb. Az az ijesztő bennük, ami a halálban, h nem ismerhetjük meg teljesen, nem láthatjuk, mert sötétben van."

Szerintem meg nincs annál félelmetesebb, mint amikor az éjszaka réme a nap 24 órájában várható, és bárhol, bármikor felbukkanhat, rádtámadva... Gondolj bele, nem rémisztő egy kicsit, ha valakinek áttetszően fehér a bőre, a szeme kicsit furcsán fénylik, és a mosolyába bevillan két formás fogacska... Nem beszélve arról, hogy a napfény, mint ártó tényező teljesen kiiktatódik.

Claudia gyerekségét pont a testére értettem.
Jó ez a Victor név, vámpírnak való Egy gonosz karateremet is így hívják Megkérdezném, hogy van e oly vállalkozó szellemű és persze időben bővelkedő ember-vimpár-vámpír- fénybenjáró esetleg más fajú illető, aki lenne a teszalanyom? Értsd ezalatt, hogy el kéne olvasni egy "regényt", amivel rövd időn belül telljesen kész vagyok, de muszály még előtte egy kis "piackutatást" végezni, hogy ha van benne valami tüske azt ne akkor kelljen kijavítanom mikor már az egész kész van. Nos?

Elolvashatom?

Mármint a vadászat? Azt ritkán teszem, jobb szeretem csak figyleni őket, főleg azt szeretem ha rémüldöznek. Ritkán kerülök vérrközelbe, mert ha azt nézzük nincs is nagy szükségem rá. Először halhatatlanná tettek, csak úgy szimplán, utána egy rossz véletlen folytán került belém a vámpírvér, de túl sok hátrányt nem okoz, sz'val a vérivást nem kellett rendszeresítenem. Az aldozatot a jellem alapján kapom el, ha előfordul ilyesmi. Főleg a kétszínű és alattomos halandókat szeretem, azok tudnak igazán félni.[/quote]

Hmmm, hmmmm ez tetszik egy vámpír, aki ellent tud állni az ösztönének.

Claudia? Én úgy vettem ki hogy pont az volt a baja, hogy csak a teste maradt gyereknek, mert Ann Rice szerint sem fejlődni, sem szaporodni nem tudnak, pedig dehogynem... Lásd Underworld, ott egy Lycontól volt terhes Victor vámpír lánya, s szülte volna meg az új fajt a corvint...
Claudia gyerekségét pont a testére értettem.
Jó ez a Victor név, vámpírnak való Egy gonosz karateremet is így hívják Megkérdezném, hogy van e oly vállalkozó szellemű és persze időben bővelkedő ember-vimpár-vámpír- fénybenjáró esetleg más fajú illető, aki lenne a teszalanyom? Értsd ezalatt, hogy el kéne olvasni egy "regényt", amivel rövd időn belül telljesen kész vagyok, de muszály még előtte egy kis "piackutatást" végezni, hogy ha van benne valami tüske azt ne akkor kelljen kijavítanom mikor már az egész kész van. Nos?

Azért a vámpírok nem egyszerű gyilkosok, lételemük a vér ivása, különben elpusztulnak, vagy kiszáradnak. Tökélyre fejlesztették a vadászat művészetét, és az érzelmek csak nehezítik kiválasztani az áldozatot. Nálad ez hogy működik?
Mármint a vadászat? Azt ritkán teszem, jobb szeretem csak figyleni őket, főleg azt szeretem ha rémüldöznek. Ritkán kerülök vérrközelbe, mert ha azt nézzük nincs is nagy szükségem rá. Először halhatatlanná tettek, csak úgy szimplán, utána egy rossz véletlen folytán került belém a vámpírvér, de túl sok hátrányt nem okoz, sz'val a vérivást nem kellett rendszeresítenem. Az aldozatot a jellem alapján kapom el, ha előfordul ilyesmi. Főleg a kétszínű és alattomos halandókat szeretem, azok tudnak igazán félni.

Estel Adániel írta:
Gyerekek, a vimpárok és a vámpírok (utóbbiak közül is az Anne Rice-félék, a Maszkabálosok, a Pengések, meg az összes többi féle-fajta) nem csereszabatosak ! Nem is tartoznak egyazon halmazba, és így nem is lehetnek egymás komplementerei, avagy alternatívái (remélem, akad, aki érti, miről beszélek... ).

Estel megbízásából: ha jól értem itt arról akar szó lenni, hogya vimpár- és vámpírlét teljesen különböző dolog (mint alant olvasható bővebben kifejtve Gusztávtól vett idézetben.) Ha valaki vámpír, akkor nem lehet vimpár, és fordítva: a kettő dolog egymást kölcsönösen kizárja. Nem lehet valaki egyszerre mindkettő (de lehet egyik sem... bár manapság az ilyen nagyon hamar póruljárhat.)

Szürke: hm, én ezt másképp érzem. szvsz a vimpárság és vámpirság teljesen független dolog, a Vimpár Gittegylet egy létező társaság, mely a vámpirfeeling köré szerveződött, mig a vámpirság/halhatatlanság/nappaljáróság egyéni, alternativ identitásdolgok. Ahogy a szerepjátékos karaktered is.

tehát lehet vki egyszerre vámpir meg vimpár is, mert nem ugyanaz a létsik.

Raweny: ahogy elnézem, a beÖlelés (ős)anyánként(atyánként) változik. mert nálunk pl. egyszerű és szószerinti ölelés. Csak olyankor az alany tudja, h most Ölelik.

vámpir lélektan:
milyen szempontból "iggazzy" vámpiir? mert már e fórumon is sokfajta vámpirértelmezés van jelen.
Mik a lényeges pontjai a vámpirnak? Mitől nevezhetünk bárkit vámpirnak? A folklórnak kell megfelelni? (ennek már nem felel meg rizs néni, meg a WoD)

Szvsz:
1. a vámpir egyik lényege a vérszivás, mint azt már korábban irtam. sőt, az egyetlen lényege. az, h nem élhet-létezhet anélkül, h az embereknek kárt okozzon. Ami valaha ő is volt. Tulajdonképpen ilyen értelemben lehet minden ember vámpir, hiszen valahogy mindig van olyan, akit sért a viselkedésed, valamely cselekedeted, még ha nem is tudunk róla. ezt lehet átokként felfogni, és kész a vámpirmitológia első fele.

2. a másik, kivülálló szempontból lényeges elem pedig az, h a vámpir szörny. és a szörnyek pedig a sötétben léteznek, mert elveszik belőlük valami lényeges a napfénynél. Tudjátok, este minden félelmetesebb. Az az ijesztő bennük, ami a halálban, h nem ismerhetjük meg teljesen, nem láthatjuk, mert sötétben van.

uff
gillz

"míg a gyermek beleszületik a létformában, neki az lesz a természetes. Persze egy idő után érdekelni fogja mi mért van úgy, neki akkor van a mélypont."

Na, ez az, amiben bőséges tapasztalattal rendelkezem...

"Persze fura, hogy Claudia megmaradt gyerkenek, "

Claudia? Én úgy vettem ki hogy pont az volt a baja, hogy csak a teste maradt gyereknek, mert Ann Rice szerint sem fejlődni, sem szaporodni nem tudnak, pedig dehogynem... Lásd Underworld, ott egy Lycontól volt terhes Victor vámpír lánya, s szülte volna meg az új fajt a corvint...

"míg teszem azt a Pengében az Ária vérvanal beli vámpírok vámpírokként nőnek fel. És itt a felnövésen van a hangsúly. "

Na ez az.

"Miből lehet tudni, hogy ő az igazi vámpír? Hogy egyáltalán az e az igazi vámpír aki kegyetlenül öl és semmivel sem törődik? Az pusztán csak egy egyszerű gyilkos. "

Azért a vámpírok nem egyszerű gyilkosok, lételemük a vér ivása, különben elpusztulnak, vagy kiszáradnak. Tökélyre fejlesztették a vadászat művészetét, és az érzelmek csak nehezítik kiválasztani az áldozatot. Nálad ez hogy működik?

"Más is felvághatja embertársának ereit és vérét veheti, mégsem lesz tőle vámpír. "

De, nagyon hasonló hozzá, mert az ölés örömét élvezi...

"Akasából pedig az évek vették ki a lelket, az iagzi érzéseket, na meg az is, hogy őt senki sem tanította, ő volt az első, egyedül kellett megbírkózni az új "hatalommal".[/quote]

Ezért gondolom azt, hogy ő igazi vámpír, a szó szoros értelmében, pont mert az ősanya volt. Enkil a társa ugyanolyan volt, mint ő, pedig ő másodikként lett... Ahogy higult az ő vérük, úgy erősödik minden más, tualjdonság, s vész el az alap képesség, amit a tiszta vér adhat. Hisz' kik élték túl a napfényt? Ők ketten, s azok, akik közvetlen tőlük kapták a vért, mindenki más elpusztult....

Szürke Gandalf írta: Én sem öleltem még be senkit. És egyelőre nem is tervezek ilyesmit. Szerintetek nagyon égő?

Ugyammá, Neked van, akit ölelgess!!!

Igaz, nekem is, de az más tészta..


Vadásztársak!! Sok-sok pozitív energiát kérnék szépen, hogy legyen erőm kivárni, míg szeretett kis barátnőm végre átrágja magát a Lestaton!! Segítséég!!!

Vágyat, hálát, felemelkedést, kicsit talán "szerelmet" is, és mindent amit az érez, akit harapott...
Kérdezhetek valamit? Mi a rosszabb? Amikor egy felnőtt ember kapja a vért, akinek már kifejlett személyisége van, s ezt a vér lerombolja, vagy erősíti,s az évek során megtanulja használni is a képességeit, vagy ha választás nélkül beleszületik a létformába és azt kell megtanulnia, hogy a gyilkolás vágyát, a vér utáni éhséget visszafogja. Ha már Ann Rice féle vámpírokat emlegettek korábban nézd Akashát. Ő igazi vámpír: gőgös, gyilkos, és kegyetlen, és rájött, hogy a vérrel sokkal több lehet. Én ezt értettem azon amit arról mondtam, hogy nem érdekli őket szentimentális érzés....

Felnőtként átalakulni mindenféleképpen rosszabb. Legalább is elsőre. Az illetőnek minden addigi szokását el kell hagynia vagy meg kell változtatnia, míg a gyermek beleszületik a létformában, neki az lesz a természetes. Persze egy idő után érdekelni fogja mi mért van úgy, neki akkor van a mélypont. Persze fura, hogy Claudia megmaradt gyerkenek, míg teszem azt a Pengében az Ária vérvanal beli vámpírok vámpírokként nőnek fel. És itt a felnövésen van a hangsúly.
"Akasában mindig volt egy sötét, amelyben a kétségbeesés bújkált, és élt benne egy nagy eltökéltség, hogy maga teremtsen értelmet, ha már egyszer nem létezik."
Miből lehet tudni, hogy ő az igazi vámpír? Hogy egyáltalán az e az igazi vámpír aki kegyetlenül öl és semmivel sem törődik? Az pusztán csak egy egyszerű gyilkos. Más is felvághatja embertársának ereit és vérét veheti, mégsem lesz tőle vámpír. Akasából pedig az évek vették ki a lelket, az iagzi érzéseket, na meg az is, hogy őt senki sem tanította, ő volt az első, egyedül kellett megbírkózni az új "hatalommal".

Hát Ilmarë távol álljon tőlem a kötözködési szándék, de evvel a szentimentális megnyilvánulással mellé szaladt a szög fején a kalapács. Példakánt említeném meg elsőszülött leányomat (bár ez kissé ízléstelen), aki sajnos csak a vámpírságomat örökölte- a tiszta halhatatlan vérvonal nem került bele- és messzemenkőkig megőrizte emberi szentimentalizmusát. Mindannak ellenére, hogy él a vérivók adta összes tulajdonságával magában hordozza embersége karakterét. Megmaradt ugyanannak a nagyzájú, kissé sznob leányzónak aki azelőtt volt mielőtt megteremtették és azóta sem változott túl sokat.
Ismerek más vámpírokat- bár kerülöm őket- de volt/van, nem is egy, aki képes ember módjára viselkedni és nem csak azért, mert a vámpíroknak jó az utánzóképességük. Azt mondtad Te nem ölsz mivel nincs szükséged vérre, így honnan tudod, hogy egy vérivó mit él át miközben az áldozatát karolja?

Vágyat, hálát, felemelkedést, kicsit talán "szerelmet" is, és mindent amit az érez, akit harapott...
Kérdezhetek valamit? Mi a rosszabb? Amikor egy felnőtt ember kapja a vért, akinek már kifejlett személyisége van, s ezt a vér lerombolja, vagy erősíti,s az évek során megtanulja használni is a képességeit, vagy ha választás nélkül beleszületik a létformába és azt kell megtanulnia, hogy a gyilkolás vágyát, a vér utáni éhséget visszafogja. Ha már Ann Rice féle vámpírokat emlegettek korábban nézd Akashát. Ő igazi vámpír: gőgös, gyilkos, és kegyetlen, és rájött, hogy a vérrel sokkal több lehet. Én ezt értettem azon amit arról mondtam, hogy nem érdekli őket szentimentális érzés....

Üdvözletem!

Raweny: aránylag egyszerűen, akárcsak vámpíréknál Először is a leendő Atya (Anya) megszabadítja Gyermekét az általa feleslegesnek ítélt vérmennyiségtől (ez lehet akár az összes is, vimpárfüggő), aztán saját véréből ad neki egy keveset, ami a Gyermeket visszahozza evilági nemlétébe
Másszóval eljátszuk a jelenetet, semmi komoly

Más. Én is aggasztónak tartom ezt a sok-sok vimpárt... Mi lesz, ha a halandók egyszer felfedeznek minket? Szóval csak óvatosan, testvéreim: hiába tudunk elvegyülni, ha lerántják a leplet rólunk, elveszhetünk... Annyira még nem vagyunk sokan Hmm... a túlnépesedés megoldásán még gondolkozom, mint harmadik generációs Bár még én is gyermektelen vagyok, így könnyű...

icke

Akkor elmesélem neked, h abba, h vkit megölelnek, még senki nem döglött bele:) Ugyanis a vimpárlét tul.képpen nemjár semmilyen következménnyel, és a vimpárok is "nappaljárók". Ja és BÁRKI lehet vimpár... jó, tudom, Ery nem, deaz nemérdekel, ja és Peti meg Brandir vérfarkasok, szal őksem, de ez nemide tartozik:)
Ja és énis fanatikus vagyok sok dologban, de azért maradj egészséges kereteken belül... nem kell túldramatizálni mindent. [/quote]

Galadh: hmmm nem dramatizálok én semmit, csak ha már sokadszor kell ugyanazt ismételni, kissé tömörebbé válik a válasz, gondolom ez érthető. De had mondjam el újra, csak örömmel konstatáltam első ittlétemkor, a létformátokat, s azt, mennyire hasonlóak vagyunk, s ebből az üdvözlésből jutottunk szabályok említésén, leszidáson, helyreigazításokon, megtiszteltetéseken át el hozzád is...

Rengetegszer meg említitek a Beölelést. Ez nálatok tualjdonképpen, hogy zajlik, vagy túl bizalmas ahhoz, hogy kívülállónak kiadjátok; Akkor bocsi, de ha nem kíváncsian várom az "élménybeszámolót".

Ilmarë írta:

Estel Adániel írta: Gyerekek, a vimpárok és a vámpírok (utóbbiak közül is az Anne Rice-félék, a Maszkabálosok, a Pengések, meg az összes többi féle-fajta) nem csereszabatosak! Nem is tartoznak egyazon halmazba, és így nem is lehetnek egymás komplementerei, avagy alternatívái (remélem, akad, aki érti, miről beszélek... ).

Ann Rice félék? Hmmm én azt hittem őt is lenyűgözte a Vámpírok valós lénye, nem pedig ő teremtette meg őket. Csak kultusz szőtt a létforma köré, megfűszerezte egy kis vallással, és a legfontosabb, hogy teljeskörűen emberivé emelte őket. A vápírok gyilkosok, egytől egyig vadász mind, nem érkekli őket semmien szentimentális megnyilvánulás...

Hát Ilmarë távol álljon tőlem a kötözködési szándék, de evvel a szentimentális megnyilvánulással mellé szaladt a szög fején a kalapács. Példakánt említeném meg elsőszülött leányomat (bár ez kissé ízléstelen), aki sajnos csak a vámpírságomat örökölte- a tiszta halhatatlan vérvonal nem került bele- és messzemenkőkig megőrizte emberi szentimentalizmusát. Mindannak ellenére, hogy él a vérivók adta összes tulajdonságával magában hordozza embersége karakterét. Megmaradt ugyanannak a nagyzájú, kissé sznob leányzónak aki azelőtt volt mielőtt megteremtették és azóta sem változott túl sokat.
Ismerek más vámpírokat- bár kerülöm őket- de volt/van, nem is egy, aki képes ember módjára viselkedni és nem csak azért, mert a vámpíroknak jó az utánzóképességük. Azt mondtad Te nem ölsz mivel nincs szükséged vérre, így honnan tudod, hogy egy vérivó mit él át miközben az áldozatát karolja?

Estel Adániel: Teljes mértékben. Bár másodjára fogtam fel igazán mit is akarsz mondani ]

Ilmarë írta:

Galadh írta:

Ilmarë írta: Artemisz: kedves a lelkesedésed, de sajnos már létezem, így nem tudsz mégegyszer átváltoztatni...

Nem hiszem, h vimpár vagy... legalábbis Artemisz azt ajánlotta fel, hogy beÖlel vimpárnak.

Galadh: Sosem voltam Vimpár, de nem is lehetenék az. Ha egy vámpírvérrel született nappaljárót beÖlelnek Vimpárnak, szerény ismreteim szerint az illető jó esetben is belehal, vagy vámpírrá változik véglegesen. Tudod, én a két létforma közt létezem egy kicsit ez is, egy kicsit az is. Nem szándékozom nappaljáró létemet feladni.

Akkor elmesélem neked, h abba, h vkit megölelnek, még senki nem döglött bele:) Ugyanis a vimpárlét tul.képpen nemjár semmilyen következménnyel, és a vimpárok is "nappaljárók". Ja és BÁRKI lehet vimpár... jó, tudom, Ery nem, deaz nemérdekel, ja és Peti meg Brandir vérfarkasok, szal őksem, de ez nemide tartozik:)
Ja és énis fanatikus vagyok sok dologban, de azért maradj egészséges kereteken belül... nem kell túldramatizálni mindent.

Estel Adániel írta: Gyerekek, a vimpárok és a vámpírok (utóbbiak közül is az Anne Rice-félék, a Maszkabálosok, a Pengések, meg az összes többi féle-fajta) nem csereszabatosak! Nem is tartoznak egyazon halmazba, és így nem is lehetnek egymás komplementerei, avagy alternatívái (remélem, akad, aki érti, miről beszélek... ).

Ann Rice félék? Hmmm én azt hittem őt is lenyűgözte a Vámpírok valós lénye, nem pedig ő teremtette meg őket. Csak kultusz szőtt a létforma köré, megfűszerezte egy kis vallással, és a legfontosabb, hogy teljeskörűen emberivé emelte őket. A vápírok gyilkosok, egytől egyig vadász mind, nem érkekli őket semmien szentimentális megnyilvánulás...

Erre egy válaszom.
:itscool:

Galadh írta:

Ilmarë írta: Artemisz: kedves a lelkesedésed, de sajnos már létezem, így nem tudsz mégegyszer átváltoztatni...

Nem hiszem, h vimpár vagy... legalábbis Artemisz azt ajánlotta fel, hogy beÖlel vimpárnak.

Galadh: Sosem voltam Vimpár, de nem is lehetenék az. Ha egy vámpírvérrel született nappaljárót beÖlelnek Vimpárnak, szerény ismreteim szerint az illető jó esetben is belehal, vagy vámpírrá változik véglegesen. Tudod, én a két létforma közt létezem egy kicsit ez is, egy kicsit az is. Nem szándékozom nappaljáró létemet feladni.

:crazy: Aúú!
Kicsit fogalmaz finomabban, mert ez nekem fájt, nem hogy neki.
[size=9:278dajok]Jó vanne, csak szenyózok, nem kell zokon venni.[/size]

Peredhil írta:

Galadh írta:

Ilmarë írta: Artemisz: kedves a lelkesedésed, de sajnos már létezem, így nem tudsz mégegyszer átváltoztatni...

Nem hiszem, h vimpár vagy... legalábbis Artemisz azt ajánlotta fel, hogy beÖlel vimpárnak.

Ki tudja?

mi, mivel tudjuk, h nem tartozik a családba:D

Galadh írta:

Ilmarë írta: Artemisz: kedves a lelkesedésed, de sajnos már létezem, így nem tudsz mégegyszer átváltoztatni...

Nem hiszem, h vimpár vagy... legalábbis Artemisz azt ajánlotta fel, hogy beÖlel vimpárnak.

Ki tudja?

Gyerekek, a vimpárok és a vámpírok (utóbbiak közül is az Anne Rice-félék, a Maszkabálosok, a Pengések, meg az összes többi féle-fajta) nem csereszabatosak! Nem is tartoznak egyazon halmazba, és így nem is lehetnek egymás komplementerei, avagy alternatívái (remélem, akad, aki érti, miről beszélek... ).

Ilmarë írta: Artemisz: kedves a lelkesedésed, de sajnos már létezem, így nem tudsz mégegyszer átváltoztatni...

Nem hiszem, h vimpár vagy... legalábbis Artemisz azt ajánlotta fel, hogy beÖlel vimpárnak.

Ilmarë írta:

Peredhil írta: Alyr:Nem volt vámpír. Legalább is, nem teljes jogú.
Nézd meg újra.

Amúgy köszönöm a bókot Ilmarë.

Penge nappaljáró volt bizony, de a végén nappaljáró vámpír lett belőle. Oh, Peredhil uram, nincs mit nincs mit, mert a fajtánktól tartasz még nem ok arra, hogy ne tiszteljenek.

Nem tartok a fajtátoktól, sőt épp ellenkezőleg.
De nem árt az óvatosság az egyik oldalról sem.

Tökéletes le vagyok nyűgözve.... Valaki a fajtámat ismeri

Ez a dolgom.

Nem haragszom én… ) Csak pl. Thaur néném és Estel apám nyomába se érhetek

Üdv:
-- Mau

Mau Rauser írta: Sorban gyártom????

Sorry, Testvér, csak az irigység beszélt belőlem....
Ne haragudj...

Még nincs vége vimpár életeteknek, hogy nem öltetek be senkit, hisz olyan fiatalok vagytok Ti is És még én sem öltem be senkit