Szilmarilok

Érdekes.
Én egyszer olvastam a Szilmarilokat, és valahogy jobban érdekelt,
mint annak idején a Gyűrűk Ura.
Nagyon királynak tartom a művet, de arra még
nem szántam rá magam, hogy másodjára is elolvassam.
Néha bele-belelapozgatok, de több semmi.
Sebaj, hosszú még 2003., idén úgyis elolvasom.

viszont most tök gyorsan haladok vele, egy este 50 oldalt köbö, ami nálam ilyen könyveknél teljesítmény:)))) amúgy a hp-t pl a négyest ilyen 100 oldal/óra sebességgel olvastam, azt is egy este alatt, azért az is elég könnyű(?) olvasmány:)

Alteriesse: A Szil igen nem könnyű olvasmány, nekem is kétszer kellet elolvasnom.

üdv! most kezdem második nekifutásra a szilmarillokat, és érdekes, most élvezem. lehet, hogy kellett az az egy év, amikor először megpróbáltam, és megakadtam. amúgy nálam az abszolút favorit a babó

Sziasztok, nagyon régen nem jártam itt, pedig ez az egyik kedvenc topikom, a Simarillion meg az egyik kedvenc könyvem...

)

Most csak beköszöntem, majd még igyekszem erre járni.
Eru óvja lépteiteket!

Hello!

Hogy a Szilmarilok?
Jó, nagyon jó, mondhatnám, jobb mint a Gyűrűk Ura, de ez azért így nem igaz.
Mindenesetre a Gyűrűk Urában nincs benne Manwe.
Off: "Nem mondtam, hogy nem vagyok egoista."

sziasztok!
Én máma vagyok itt másdoszor!
A témához: Én is olvastam a Szillmarillokat és nekem mg aza fehér vékonylapos kiadás van meg képek meg minden nélkül. Kétszer kellet neki kedzenem, hogy elolvassam, de sikerült!!!
Viszont most újra neki fogok állni mert egy csomó dologra nem emlékszem már s most nem fogom pl a neveket és évszámokat kihagyni mint az első olvasásánál!

Én még régebben csaptam le a normál kiadásra. Amikor elolvastam, nagyjából megértettem, bár még kissé ködös, de most, a Gyűrűk Ura után újra elolvasom majd.

Igen, én ezt kaptam meg karácsonyra. Tanúsíthatom, hogy nagyon szép, csak sajnos van benne néhány baki, pl. Elentárit következetesen "Elemári"-nak írják meg ilyenek.

Igen, tényleg kiadták, méghozzá kétféleképpen: az egyik állítólag tele van képekkel, a másik a normál verzió.

Nem szeretnék senkit félrevezetni, de azt hiszem, kiadták újra A szilmarilokat. Legalábbis én ma láttam újonnan kirakva egy könyvesbolt kirakatába. Persze azt nem tudom, hogy kiadták-e, vagy csak nyomtattak belőle még "néhány" példányt, de sztem érdemes körülnézni a könyvesboltokban, hátha máshol is van, nemcsak itt, Szentendrén.

Hát, mindenesetre... más, mint az eredeti. De nem feltétlenül rosszabb (legalábbis nem sokkal. ) Akadtak már vállalkozó szellemű fordítók, de kérdés, hogy hol lehet megszereznííííí? : : :bounce:

Szervusztok,végre én is benézhettem ide.Látom sok ismerős arcal találkozhatok itt .S latom nem feleslegesen.Ez a Sötét Szilmarilok felettéb érdekes,de nem hiszem hogy elnyerné annyira a tetszésemet,mint az eredeti.

Ez a részlet itt nagyon érdekes. Felkeltette az érdeklődésemet az egész iránt, csak hát sajnos nem tudom, milyen állapotban leledzik az orosz tudásom így tizenegynéhány év nemhasználat után. Mondjuk, most legalább van némi motivációm használni.

Áh! Köszi. *Min a fejére csap*

Min:

Brisa írta: amani: "A Feanturok, a szellemek urai ikrek, s jobbára Mandos és Lórim néven emlegetik őket. Ám ez a két név, valójában lakhelyük neve, igazi nevük Námo és Irmo." (Valaquenta in: Szil.)

Námo vala?

Cueddo: ékes orosz nyelven az egész hozzáférhető. Sajnos rég tanultam oroszt

Az eleje engem egy bírósági tárgyalásra emlékeztet. Talán Melkor leláncolása előtt játszódhat :hein:

Egyetlen kifogásom van, de ez a szerzőknek szólna (a fordítás tetszik :itscool: ). Melkor azt mondja Mandosnak:
"– Mondd meg nekem, Námo, félsz a Sötétségtől?" A Szil szerint a Valák közül egyedül Morgoth ismeri a félelmet.

Ezt ki írta? nagyon tetszik - és engem is érdekelne a teljes verzió

Végre valahára! :bounce: Egy kis ízelítő a Fekete Szilmarilokból, azaz a The Black Book of Ardából. Ez egy orosz könyv, amit A Szilmarilok ihletett, és Melkor szemszögéből meséli el a történetet. Ez az eredeti szöveg angol fordításának a magyar fordítása.
Írók: Niennath és Illet (c), legalábbis azt hiszem.
Fordította: Minerva (2002. október 10.)

Arda Fekete Könyve (részletek ) (Miért nem tudok az egészhez hozzájutni sehol? :bawling:)

* * *

– Beismered, hogy kínzással és gonosz varázslással változtattad az Egy Gyermekeit gyűlöletes orkokká?
– Igen.
– Beismered, te csaló, hogy magadat a Mindenség Urának nevezted?
– Igen…

* * *

– Melkor, mondd meg nekem, miért teremtetted az orkokat?
– Óh, ez tehát azt jelenti, hogy már megjelentek a birodalmadban… S miért gondolod, hogy én hoztam létre őket?
– Manwe ezt mondja.
Melkor alattomos nevetésben tört ki.
– Hát persze, mi jót várhatsz Melkortól, az ellenségtől? Ah, Ilúvatar szegény Gyermekei!
Hirtelen elhallgatott, és teljesen másképp kezdett beszélni, hangjában egy kevés rejtett szomorúsággal és keserűséggel.
– Nem én teremtettem őket, bár részem volt benne.
– De ha nem te, akkor ki?
– Félelem. Félelem és sötét.
– De nem te vagy a félelem és sötétség teremtője?
Rövid szünet.
– Mondd meg nekem, Namo, félsz a Sötétségtől?
Namo eltűnődött.
– Talán nem. Hozzászoktam a sötéthez.
– Nem lenne szabad összekeverned a sötétet és a Sötétséget. A sötét a Sötétségből származik, de a Fény is a Sötétségben születik. Ha megértenék… Látod a csillagokat?
– Igen, de…
– Mióta?
Namo ismét eltűnődött, majd hirtelen levegőért kapott – abban a pillanatban jött rá, hogy mindig is látta őket, még Arda születése előtt is. Úgy érezte, mintha hirtelen széthúzták volna azt a függönyt, amely a látást és megértést választja el egymástól. De miért csak most? Talán tényleg Melkor az?
Melkor rájött hallgatásának okára.
– Tehát te is látod őket. De megérted őket? Fel tudod fogni, hogy a Sötétség már előttünk is létezett, és nem én vagyok az, aki létrehoztam? Én csak látom és megértem, és segítek másoknak, hogy lássanak és tanuljanak. A Sötétség nem teremt félelmet abban, aki erős és elég bölcs ahhoz, hogy nem fut el előle, hanem inkább belenéz és megérti. És az Egy Gyermekeinek gyenge a lelke… a legtöbbjüknek. És most nem a saját akaratuk irányítja őket, hanem a valák gyámsága… Az orkok, nos, halhatatlanok, éppúgy, mint a tündék. De ők a félelemből születtek, és most mindenkin bosszút állnak. A félelem az ő lényegük, a félelem a fegyverük… Éppúgy, mint Eru teremtményeinek – akik bölcsek, gyönyörűek, bátrak… De sosem értékelhetik az életet, mert számukra nem adatott halál. És sosem ismerhetik meg teljesen a jóság és gonoszság árát, mivel sosem szenvednek el büntetést. Lényegükben egyek az orkokkal, ezért gyűlölik annyira egymást. Mindkét faj Arda átka.

* * *

– … De így történt: azok, akik félték a Sötétséget, szétoszlottak az erdőkben, s ők lettek a félelem tündéi. Az ismeretlen iszonyata leláncolta a lelküket, ezért a Fény és a Sötétség egyaránt megrémítette őket. A félelem nemcsak a külsejüket, hanem a lelküket is megváltoztatta, mert a szívükben gyengék voltak. A félelem az erdőkbe és hegyekbe űzte őket, távol a Fekete Vala birodalmaitól, akinek hatalmát és nagyszerűségét ők is érezték, és akitől rettegtek ezért; távol azoktól, akikkel egy vérből származtak. Az ő félelmükből született és szabadult a gyűlölet a világra. A tündéknek, az Egy Gyermekeinek szépsége, eredetileg a Félelem tündéiben is élt, de ahogy a tökéletes szépség rokona a tökéletes rútságnak, ugyanígy a Félelem tündéi is rokonai a Fény tündéinek. Külsejükön minden borzasztó: óriási, kitágult szemek apró pupillákkal; rendkívül kicsi és fényes száj, tele éles, majdnem vadállati fogakkal és kis agyarakkal; túl hosszú, erős, pókszerű ujjak… Aki rájuk nézett, öntudatlan, ellenállhatatlan iszonyatot érzett ki nemcsak a lelkükből, hanem abból is, ahogy másokkal és egymással bántak… És orkoknak nevezték őket, aminek a jelentése: „a Szörnyek”…

* * *

– … Ott volt Eru, aki „Az Egyetlen”-nek hívta magát, és akit Artán (sic) Ilúvatarnak, Mindenek Atyjának neveztek…
Amikor a történet véget ért, egy ideig mindenki csendben maradt. Aztán újra Geleon szólt.
– Ez azt jelenti, hogy az Egyetlen Gyermekei vagyunk?
– Igen, ez azt jelenti…
– Akkor mondd el nekünk, hol van a többi Halhatatlan? Miért nem láttuk őket soha? Azt mondtad, azért jöttetek Artára, hogy felkészítsétek ezt a világot a tündék és az emberek érkezésére; de akkor miért csak te jöttél el hozzánk? A többiek nem tudják mindazt, amit te tudsz?
– Tudják. De mind elhagyták ezt a világot, és most a Halhatatlanföldön lakoznak, Valinorban. Itt én vagyok az egyetlen.
– Miért nem vagy köztük?
– Az én utam különbözik az övékétől. Nem ismervén a Sötétséget, már a kezdetekben visszautasították azt, és csak a Fényben tudnak élni. És most a Sötétség és a sötét egyaránt rémülettel tölti el őket.
– A Halhatatlanok ismerik a félelmet?
Melkor nem szólt semmit.
– Te ismered a világ végzetét. Mondd el nekünk, mi a tündék végzete?
– Az ő végzetük az, hogy halhatatlanok legyenek. Ez az Egyetlen ajándéka. És a ti végzetetek az, hogy örökre távozzatok a Halhatatlanok földjéről.
– De mi nem szeretnénk távozni! – kiáltott fel hevesen az, aki valamikor majd művész lesz. (Hmm, nem igazán értem, hogy jött ez ide… Mindenesetre az eredeti mondat így hangzott: „the one who was to become Painter.” - Min)
– Még egy pillantást kellett volna vetnem Valinorra – mondta valaki elgondolkodva. – Látnom kellett volna, és visszatérnem…
– Nem fogtok visszatérni. Ez az Egyetlen akarata.
– De ha az a végzetünk, hogy ne térjünk vissza, miért beszélsz velünk? – kérdezte Geleon.
– Nem féltetek a Sötétségtől, ami azt jelenti, hogy megértitek a Világok Egyensúlyát. Képesek lesztek arra, hogy kiszabadítsátok magatokat a Végzet béklyóiból, és nektek megadatik majd a megfelelő választás.
– Azt mondtad, a választás csak az embereknek adatik meg… Ez azt jelenti, hogy emberek leszünk? Halhatatlanság… És mi az a halál?
– Csak a halandók hagyhatják el ezt a világot és találhatják meg az útjukat Eában.
– Ez is Ilúvatar ajándéka?
– Nem. Ez az én ajándékom azok számára, akik készek rá, hogy kitörjenek a Végzet ördögi köréből.

* * *

Ennyi volt… Miért nincs több? MIÉRT?!? :bawling: Aki tudja, hol lehet megszerezni a teljes verziót, könyörgök, szóljon! :bounce:

Elég sokan estek Morgoth fogságába, Gelmir, Gwindor, Hurin, Maedhros ... mégsem lettek árulóvá. (Iletve Hurin, szintén közrejátszott Gondolin felfedésében, de nem szándékosan) Morgoth tudta már hol van Gondolin, amikor Maegkin a fogságába esett, tőle azt kérte, nyíssa ki a kapukat. Maeglin árulásának nem hiszem, hogy a kínzások lettek volna az oka, bár ha ez azt is el lehetne nézni neki. Szerintem amiatt vált árulóvá, mert az unokatesvérébe Idrillbe volt reménytelenül szerelmes, (a vérfertőzés motívuma visszatér Hurin fia, Turin Turambar történetében)
aki Tuort választotta helyette, "szerelme pedig sötét gyülöletté vált szívében" ha jól emlékszem ezt írják róla.
Feanor alqualondei mészárlása és az osgiath-i hajóégetés valóban megbocsáthatatlan tettek, de vétkei mellet tettei is nagyok, bár ez sem mossa le róla az ártatlanul kiontott vért. Mindent egybevetve Feanor halála jó volt, nem úgy mint szerencsétlen Maegliné.

Sziasztok!
Asszem épp a legjobbkor olvastam bele

Szerintem mi, emberek nem tudjuk megérteni a tündék létállapotát több ezer év után... Ők maguk változatlanul léteznek, míg a világ folyamatosan átalakul körülöttük. Akár egy 70-80 éves ember is végtelenül belefáradhat a földi életbe.

Túrin és Tuor alakja és története szerintem esszenciája a halandóság-halhatatlanság és az ember-sors kérdésének. Túrin, bár Morgoth átka miatt, de mégsem lát a földnél tovább. És ő mondja gyerekkorában, hogy tünde szeretne lenni, és szinte görcsösen ezt akarja (és talán meg is lenne rá a lehetősége), de felnőttkorában már a valákat is megtagadja, és végzetesen beszorul önmagába. (Itt az uralkodásnak is fontos szerepe van, mert ahova csak beteszi a lábát, mindenhol vezető szerephez jut, és a közösség vezetése elvesz előle minden magasabb látókört)

Ugyanakkor ott van Tuor, aki többé-kevésbé egyedül vándorol végig Gondolinba (Turgon misztikus alakja vezeti) + a segítségek és ő hallgat Gelmir és Arminas tanácsára, amit Túrin elvet. És ő megtalálja Gondolint, ahol másodikként szerez helyet. És az sem véletlen, hogy Idril lesz a párja (ellentétben a sikertelen Túrin-Finduilas kapcsolattal). Na és persze Tuorból tényleg tünde lesz...
Nagyon jellemző kép a két út metszéspontja is, ezen sokat gondolkodtam, és itt ugrott be,
hogy esetleg Túrin és Tuor
1. vagy két különböző út, ami egy (kivételes) emberre várhat
2. vagy pedig komplementerei egymásnak [ez Estel ötlete]

Nagyon várom a véleményeket!

föletették az orkokkal

Feanor büntetése kapcsán eszembe jutott valami. Ha ő azt kapta vétkeiért, amit, akkor szerencsétlen Maeglin akiről azt írják, az ő árulása volt a legfötelmesebb, vajon mit kaphatott a szörnyű halála után :

A mi fajtánk folyton Valinorba vágyik vissza, tehát nem lehet rossz hely. Bár persze az is lehet, hogy amiatt, mert nem lehetünk ott.
Ha jól emlékszem Tuor halála után a noldák közé került. Lehet, hogy a nagyon jó emberek haláluk után a tündérek közé kerülnek, mint ahogy a jó amerikaiak Párizsba , s részesülnek azok kiváltságaiból? :

Tolkien annak írta le; bár nem tartom kizártnak, hogy egy halandó kissé anyátlannak érezné magát benne.

A dolog megoldása:újra el kell olvasnom a Szilmarilokat, mert rengeteget felejtettem...
Valinor meg kellemes hely nem???

Clip. Astragan egy kicsit félreérhette a dolgot. A tündék egy idő után kikerülnek Mandos csarnokaiból (persze Fëanor kivételével), de Ardát akkor sem hagyhatja el a lelkük. Az emberek lelke viszont eltávozik, és csak Ilúvatar tudja, hova.

fordítva: Feanor volt az egyetlen, akinek a lelke sosem tért vissza Középföldére (nem született újjá)