Lothlórien - Tündék

Felagund írta: Nekem az HoME 1-5 van meg (Aeglos jóvoltából )
Abban aztán van olvasni való (cca 1500 oldal )

1800 oldal...
Egyébként lehet, hogy megszerzem a 2. kötetet is

Estel Adániel írta: Azért sajna ott sincs meg minden... :shake: Pl. a Lost Road-ból csak az Etymologies, a Book of Lost Tales-ből meg csak az első két fejezet van meg...

Pedig a Lost Road-ot épp most olvasom könyvként, és bizony van benne pár olyan rész, amit kár lenne kihagyni! :itscool:

ez nem így van, fenn van (vagy legalábbis volt) a teljes HoME zippelve

Pedig Feanor elég valóságos jellem. Akad jó pár hasonló a művészek, tudósok, okos emberek között. Egy kis primadonnaság, egy kis hiszti, egoizmus és mindez félártatlansággal keverve. Annyira beleélik magukat abba amit alkotnak, csinálnak, hogy keresztülgázolnak mindenen ami útjukba akad, és el se jut a tudatukig hogy rosszat tennének. Én ismertem ilyen embert, úgy kellet bánni vele mint egy nagy dacos gyerekkel, aki azért alapvetően jó indulatú, csak nehéz elérni, hogy empátiát tanusítson, azaz hogy odafigyeljen mások vágyaira, szempontjaira is. Feanornál ehhez jön még a robbanénékony rabbiátus alkat.
Az ilyen emberek, - mint tapasztaltam is-, rendkívül sokat használhatnak és árthatnak akár egyidőben. Élharcosai lehetnek egy nagy ügynek, és kibírhatatlan társak.

Estel Adániel írta: Azért sajna ott sincs meg minden... :shake: Pl. a Lost Road-ból csak az Etymologies, a Book of Lost Tales-ből meg csak az első két fejezet van meg...

Pedig a Lost Road-ot épp most olvasom könyvként, és bizony van benne pár olyan rész, amit kár lenne kihagyni! :itscool:

Nekem az HoME 1-5 van meg (Aeglos jóvoltából )
Abban aztán van olvasni való (cca 1500 oldal )

Azért sajna ott sincs meg minden... :shake: Pl. a Lost Road-ból csak az Etymologies, a Book of Lost Tales-ből meg csak az első két fejezet van meg...

Pedig a Lost Road-ot épp most olvasom könyvként, és bizony van benne pár olyan rész, amit kár lenne kihagyni! :itscool:

hmmm... Így utólag belegondolva...

Nnna... ÍGY már mindjárt más

Valami gáz van: a winzip nem akarja megnyitni, ráadásul valami jelszót kér...

Sil írta: www.tolkien.ru/texts/eng/home.php :roll:

KÖS[size=9:3nkcf0dg]SS[/size][size=9:3nkcf0dg]SS[/size][size=9:3nkcf0dg]ZZ[/size]...

Sil írta: Tolkien találta ki. HoME X: Morgoth's Ring...

Na, az PONT nincs meg...

Namarie írta:
Most nagy hülyeséget kérdezek: ezt te találtad ki, vagy valamiben benne van?

Valahol megvan, mert a Hisweloke szótárban van rá utalás... Azóta kéne

Sil írta: Felagund: Azt inkább atyai szeretetnek hívnám...

Apropó Finrod: Azt hiszem, lassan nekiállok az Athrabeth Finrod ah Andreth-nek, amiben Finrod Andreth-tel, egy halandó asszonnyal beszélget, méghozzá igen érdekes témákról (pl. halandóság)... (Mellesleg Andreth szerelmes volt Aegnorba, Finrod és Galadriel testvérébe, de persze nem házasodtak össze...)

Most nagy hülyeséget kérdezek: ezt te találtad ki, vagy valamiben benne van?

Azért Arwen tényleg otthonról drukkolt Aragornnak, bár igaz, sok mindent úgyse tudott volna csinálni, még ha utána megy se...

Sil írta: Apropó Finrod: Azt hiszem, lassan nekiállok az Athrabeth Finrod ah Andreth-nek, amiben Finrod Andreth-tel, egy halandó asszonnyal beszélget, méghozzá igen érdekes témákról (pl. halandóság)... (Mellesleg Andreth szerelmes volt Aegnorba, Finrod és Galadriel testvérébe, de persze nem házasodtak össze...)

HOL LEHET AZT MEGTALÁLNI??? 8O 8O 8O

AKAROM! AKAROM!! AKAROM!!!

Felagund írta: Ja, igazad van, de szerintem azért Lúthien kissé erősebb egyéniség volt, mint Arwen (azért Arwen nem ment el kóborolni a pusztába Aragornnal, ült otthon Völgyzugolyban apucival )

Nono, azért ne feledd: Arwen rakat időt töltött öreganyjánál is, Lothlórienben!
[size=9:1ee6w18s](Hoppá, figyeltétek, milyen ügyesen áttereltem a szót a topiccímre? )[/size]

Namarie írta:

Felagund írta:

Namarie írta: Bár Arwen szerintem kissé el volt nyomva Elrond által (hja, az atyai erély... )

És akkor mit szóljon Lúthien? szerintem Arwen egyáltalán nem volt elnyomva, mert nem tiltotta el őt az apja úgy, mint Lúthient. Lúthient sem elnyomni akarta, ez szerencsére nem jellemző a tünde apákra, hanem megvédeni a bajtól, és a fájdalomtól. ha analógiát vonunk Lúthien és Arwen, illetve Thingol és Elrond közt, akkor azt is mondhatjuk, hogy Elrond tanult Thingol esetéből. Aragorn nem véletlenül hordja Beren gyűrűjét. (Amit mellesleg Finrod adott Beren családjának, így legalább szegény Galadrielnek maradt valami emléke a bátyjától. Érdekes, hogy annak halála után nem az egyetlen életben maradt rokonra szállt a gyűrű. Vajon miért?)

Off: jól elvagyunk mi itten Felagund.....

Ja, igazad van, de szerintem azért Lúthien kissé erősebb egyéniség volt, mint Arwen (azért Arwen nem ment el kóborolni a pusztába Aragornnal, ült otthon Völgyzugolyban apucival )

Feltehetően azért, mert Berentől Dior örökölte, és aztán így tovább,le egészen Elwing (mert csak ő maradt, fiúk kaputt) Elros Númenori királyok Gondor királyai ( kis forocheli kitérő ) Északi dúnadánok

Felagund írta:

Namarie írta: Bár Arwen szerintem kissé el volt nyomva Elrond által (hja, az atyai erély... )

És akkor mit szóljon Lúthien? szerintem Arwen egyáltalán nem volt elnyomva, mert nem tiltotta el őt az apja úgy, mint Lúthient. Lúthient sem elnyomni akarta, ez szerencsére nem jellemző a tünde apákra, hanem megvédeni a bajtól, és a fájdalomtól. ha analógiát vonunk Lúthien és Arwen, illetve Thingol és Elrond közt, akkor azt is mondhatjuk, hogy Elrond tanult Thingol esetéből. Aragorn nem véletlenül hordja Beren gyűrűjét. (Amit mellesleg Finrod adott Beren családjának, így legalább szegény Galadrielnek maradt valami emléke a bátyjától. Érdekes, hogy annak halála után nem az egyetlen életben maradt rokonra szállt a gyűrű. Vajon miért?)

Off: jól elvagyunk mi itten Felagund.....

Oisin írta: Feanor nélkül a noldáknak nem lett volna történelme. A valinori tündéknek nincs történelme, mert a napjaik egyformán telnek, nincsenek az életükben sorsszerű események, fordulópontok.

A boldog népeknek általában nincs történelme...
Feltehetően a noldák NEM BÁNTÁK VOLNA, ha nem kell lemészárolni a telereket, átkelni a Helcaraxën (már akinek ugye...), és utána annyit szenvedni Beleriandban...

Namarie írta: És jól meg is szívta ő is,szegény, meg egy csomóan még rajta kívül...
Szerintem nem édeskések a tünde nők. Gondoljunk csak Galadrielre vagy Lúthienre! Mindkettő nagyon is kemény és céltudatos, különösen Galadriel, sőt, még Arwen is a maga módján

Egyetértek. Bár Arwen szerintem kissé el volt nyomva Elrond által (hja, az atyai erély... )

És jól meg is szívta ő is,szegény, meg egy csomóan még rajta kívül...
Szerintem nem édeskések a tünde nők. Gondoljunk csak Galadrielre vagy Lúthienre! Mindkettő nagyon is kemény és céltudatos, különösen Galadriel, sőt, még Arwen is a maga módján.

Feanor: elismerem a tudását, de egyetértek Felagunddal, bár nekem nem ellenszenves. Annyira. Tipikus esete a bölcsesség nélkül való tudásnak. Galadriel ebben különbözik tőle, és azt hiszem, Feanornál még az is megvan, hogy felelőtlen. /Nem tudom kik azért menneka népük után, mert nem akarják őket a meggondolatlan Feanorra bízni.

Aeglos írta: Minden Feanor-útálónak mondanám, hogy szerintem egy olyan tündét mint Feanor nem lehet se k****g, se egyéb rossztulajdonságokkal illetni.
Én ezt az elgondolásomat arra alapozom, hogy Feanor az apját jobban szerette mint bármelyik tünde, jobban becsülte őt mindennél, az összes alkotásánál, beleértve a Szilmarilokat is.
Benne van a Szilmarilokban feketén-fehéren, hogy hogyan reagált az apja halálának hírére. Nos ez engem nagyon is meghatott, és akármilyen sok hibája volt is, ezért az érzéséért hajlamos vagyok neki mindenben megbocsátani...

Nos, feltehetően más tünde is hasonlóan elszomorodott volna, csak ezt NEM EGY DÜHKITÖRÉSBEN FEJEZI KI!!! Nem értem a Fëanor-imádókat: ki okozta az alqualondei mészárlást? És a losgari hajóégetést??? Ezeken csak úgy átsiklottatok. Ezek miatt mondom, hogy Fëanor nem vett senkit ember(tünde)számba, csak a saját fiait, és ha valamit a fejébe vett, akkor úgy végezte el, hogy átgázolt mindenen, és mindenkin. Nem tudta magát feláldozni (mint pl. Finrod, aki ráadásul relatíve "kisebb" dologért halt meg [arról nem is beszélve, hogy Fëanornak meghalnia se kellett volna...]) Szóval az egész lénye határozottan NEM SZIMPATIKUS számomra!!!

Rajta, mentegessétek csak...

Alcarcalimo írta:

A tünde-nők nekem valahogy sosem voltak szimpatikusak, talán Aredhelt kivéve - valahogy túl édeskésnek éreztem őket.

Aredhel jó fej volt valóban, azt leszámítva, hogy egy olyan alakkal jött össze, mint Eol. Nem volt valami jó emberismerő... (ehm... akarom mondani: tündeismerő´)

Nos, ott és akkor nem volt túl sok választása...

De aztán meg is szökött tőle első adandó alkalommal

Minden Feanor-útálónak mondanám, hogy szerintem egy olyan tündét mint Feanor nem lehet se k****g, se egyéb rossztulajdonságokkal illetni.
Én ezt az elgondolásomat arra alapozom, hogy Feanor az apját jobban szerette mint bármelyik tünde, jobban becsülte őt mindennél, az összes alkotásánál, beleértve a Szilmarilokat is.
Benne van a Szilmarilokban feketén-fehéren, hogy hogyan reagált az apja halálának hírére. Nos ez engem nagyon is meghatott, és akármilyen sok hibája volt is, ezért az érzéséért hajlamos vagyok neki mindenben megbocsátani...

Szerintem is jobb lett volna ha Középföldén maradnak. Természetesen Feanor fiai nem azonos mértékben örökölték az apjuk tüzes természetét és pláne nem azonos célok érdekében használták a bennük levő tüzet, szóval amit Feanor fiairól írtam az nyilván nem elsősorban Maedhrosra vonatkozik. A rövidség kedvéért túlságosan általánosítottam, Bocs.

Üdv, Oisin

Sziasztok!

Oisin: És mi a helyzet Maedhrossal?

Én belegondoltam,miért is lázadtak fel a Noldák?Gondoljatok bele,több mint 3 koron keresztül élvezték a fák fényét,erősödtek,szaporodtak, s ha valaki sokáig él boldogságban, elfelejti milyen a szenvedés, s kalandra vágyik, s a Noldák többsége (mint Galadriel) önálló birodalomra vágyott.Hatalmasnak képzelték magukat,hisz nem ismerték a Valák hatalmasságát,tisztára, mint Numenor esete.Lelkesedésüket tetőzte Feanor,de leginkább Melkor hazugságai, amit nem tudtak megkülömböztetni a valóságtól,hisz nem tudták mi a gonozság.Tudásvágyuk pedig főleg a noldáknak igen nagy volt.Az eskű ezért nem indokolatlan,de nem is szükséges.Bár az a része ami Szilmarilokra vonatkozik,abból is a tündékre és emberekre eső rész (mármint a jogtalan Szil. bírtokosok).Ezért nem lehet hibáztatni Feanort,sőt tisztelni lehet,de én inkább Fingolfinhoz s Finarfinhoz csatlakoztam volna.Talán Ulmonak volt igaza,jobb lett volna ha Középföldén maradnak.

Én nagyon szeretem Feanort, bennem nincs semmi ellenérzés feléje. Hatalmas tünde volt - gondolok itt tudására, képességeire ill. lelki hatalmára. -, csak kicsit (nagyon) önfejű, és egoista is (azt hiszem ezt így le lehet írni róla...). Őszintn szólva még csodálom is az akaraterejéért és céltudatosságáért...

Emberek!

Volt aki komolyan gondolta hogy komolyan gondoltam? 8O Nos valójában Finrodot és Feanort egyaránt nagyon tisztelem, mert mindkettőjüknek volt bátorsága szembeszállni önmagánál sokkal nagyobb ellenféllel, ellenfelekkel. Finrodot szembeállítani Feanorral szerintem teljesen elhibázott és igazságtalan, mert ha Feanor nem lett volna és nem hajtotta volna végre a maga nagy tetteit, amelyek között első helyen áll, hogy kivezette a noldákat a valinori "fogságból", Finrod sem hajthatta volna végre a sajátjait, és nem lett volna több, mint egy tünde herceg a sok közül. Már csak ezért is tisztelned kéne Feanort, Felagund. Igaz hogy Feanor meglehetősen ambivalens személyiség, akinek megvannak a maga sötét oldalai is (és éppen ezért szvsz Tolkien "legelevenebb" tünde szereplője). Feanort természetesen nem az alqualondei testvérmészárlásért tiszteljük, mint ahogy Ady Endrét sem azért, mert szifiliszben halt meg, hanem azért elsősorban, mert volt mersze szembeszállni Melkorral és a többi valával, és ezzel megalapozta a nolda történelmet. Feanor nélkül a noldáknak nem lett volna történelme. A valinori tündéknek nincs történelme, mert a napjaik egyformán telnek, nincsenek az életükben sorsszerű események, fordulópontok. De a kettő nem elválasztható. Feanor "lánglelke" a felelős azért is, hogy volt mersze otthagyni Valinort és visszatérni Középföldére, Melkor nyomában, de mindazért a gonoszságért is, amit felindulásában elkövetett. Feanor két oldala tehát nem elválasztható, így nem marad más, mint hogy megbocsássuk neki az általa elkövetett gonoszságokat. Feanor fiai esetében viszont már kicsit más a helyzet: számomra úgy tűnik, hogy ők csak az apjuk fékezhetetlen természetét örökölték teljes egészében, de a bátorságát, kezdeményezőkészségét nem, és így az ő bűneik már nehezebben megbocsáthatók. Legalábbis némelyiké.

Üdv, Oisin