Mordor - Orkok

FIRENZE írta: Az orkok régebben tündék voltak??Ez eléggé elképzelhetetlen,hiszen 600 000 ork ostromolta A Fehér Várost,így ez azt jelentené hogy régen 600 000 fős tünde hadsereg volt,amit elég elképzelni.

Arra nem gondolsz, hogy pártízezer évvel ezelőtt pár tündéből orkot kreáltak, s hogy azok kezdtek el szaporodni?
Az orkok nem halhatatlanok, viszont sokasodnak.

Másrészt úgy veszem észre, te csak a filmet láttad, a könybe nagyon nem néztél bele... jól tévedek?

A filmet illetve a film alapján készült filmkönyvet mint autentikus anyagot el lehet felejteni... (úgy értve én is szeretem a filmet, és látványosak a könyvek is, de khmmm... szóval ami a realitás talaját illeti, néha elég ingoványos... amúgy olvass vissza kicsit, valahol már felmerült itt ez a téma, már ami a seregek nagyságát illeti...)

Alcarcalimo írta: A 600 000-es számot sztem felejstd el,

Miért, van jobb ötleted?

Egyes elképzelések szerint az orkokat valóban a tündékből tenyésztették ki (lsd.: Szilmarilok). Más források azt említik, hogy kisebb rendű maiák voltak, illetve, hogy az emberi fajt is felhasználták... (HOME X, Morgoth's Ring, ha jól emlékszem)
A 600 000-es számot sztem felejstd el,

Az orkok régebben tündék voltak??Ez eléggé elképzelhetetlen,hiszen 600 000 ork ostromolta A Fehér Várost,így ez azt jelentené hogy régen 600 000 fős tünde hadsereg volt,amit elég elképzelni.

Mindenesetre nem valószínű, hogy buckamanókra vadásztak...
Azok először is szvsz "erősebbek" voltak a kószáknál, másrészt nem nagyon hagyták el a Tyrn Gorthadot...

Elmoth írta: Egy szedett-vedett orkbandánál viszont többre tartom a buckamanókat. Legalábbis veszélyesebbnek tartom őket.

Egyet értek. viszont!
Nem írtam le, de szerinted mit csináltak a kószák a Megye körül? (nem csak pipázgattak az tuti...)

Egy szedett-vedett orkbandánál viszont többre tartom a buckamanókat. Legalábbis veszélyesebbnek tartom őket.

Nem hinném hogy a buckamanókra gondolt. Sokkal inkább vmire a vadonban...
(talán orkok, trollok)

Ennyire veszélyesek lennének a buckamanók? Mondjuk Toma nélkül a hobbitkák odavesztek volna, de nekem annyira nem tűnt torokszorítónak.

Mornambar írta: Ha már az Ellenségnél tartunk, Aragorn a Tanácson megjegyzi (az Európa Kiadó-féle kiadásban a 340. oldalon), hogy Papsajt"egy hájgombóc, aki egynapi járóföldre lakik az Ellenségtől, mely megdermesztené a szívét és falucskáját romba döntené"

Itt mit ért napi távolságra lévő Ellenségen?

Buckamanók?

Ha már az Ellenségnél tartunk, Aragorn a Tanácson megjegyzi (az Európa Kiadó-féle kiadásban a 340. oldalon), hogy Papsajt"egy hájgombóc, aki egynapi járóföldre lakik az Ellenségtől, mely megdermesztené a szívét és falucskáját romba döntené"

Itt mit ért napi távolságra lévő Ellenségen?

A könyvben az uruk-hai orkokat Szauron, nem Szarumán tenyésztette ki.

Az orkok szaporodásáról volt már vita, mert vhol az volt írva, hogy úgy szaporodtak mint a békák, máshol meg utaltak rá hogy valszeg mivel a tündékből lettek, kellett legyenek nő orkok is, de lehet h naon hasonlítottak a ffi orkokra.
Jó lenne ha vki aki joban ismeri ezt a témát, kijavítana... plííz...
Aragorn, te pedig, légyszi, kicsit próbálj visszaolvasni,bár tudom ez időtrabló és fárasztó mikor te egy konkrét dolgot keresel.. de hidd el megéri

Egy intim kérdés: Hogyan szaporodtak az orkok? Nem sok utalás van erre...
Hallottam ún. születő vermekről... Egy biztos: rövid idő alatt rengetegen lettek... pl.Szarumán uruk-hai orkjai. (Persze lehet, ez vasudvardban másként zajlott, mint "természetes" körülmények között.)

Szerintem meg az csodálatos, h Tolkien enyire megihleti az emberek fantáziáját. Tudom, h ez nem hivatalos Tolkieni kanonizált szöveg, sőt, de jó elolvasni, mert engem is megfogott a téma, én is elgondolkodtam már ezen. Mint Michael Ende Végtelen történetében az a rengeteg "de ez már egy másik történet". Ha nem lennék olyan pocsék fogalmazó, már én is nekiálltam volna megírni azokat.

Hát nem tudom, mennyire volt egyértelmű, de már az elején, mikor beszúrtam Ankalimon egykori hozzászólását, ott ő is nagy hangsúlyt fektetve elmondta, h ezek fiktív történtetek, nincs valóságalapjuk.
Ha vki ezt komoly alapnak veszi, az gáz. De szórakozásnak jó!

És bár jócskán elkésve, de sztném megköszönni Ulmo munkáját, akit ezt a jókora szövegmennyiséget átültette magyar nyelvre!!!

Ezekkel a történetekkel az a baj, hogy nem Tolkien írta őket. Szép életrajzok, de sok bennük az ellentmondás. A földrajzi nevek nagy fantáziára vallnak.

Mornambar írta: Rajongói mind.

Ezek a helyek pontosan hol vannak:
Waw- (Kutya-)sziget
Kíria
Urd ugye
Múmakan

Ilyenek vannak Középföldén??? :hein:

Yneven talán...

Rajongói mind.

Ezek a helyek pontosan hol vannak:
Waw- (Kutya-)sziget
Kíria
Urd ugye
Múmakan

Ezek a sztorik kitől származnak?

Épp ez az!
Endor északi részén.
Ez lehet Forodfölde, Andor északi része, vagy a Szürkehegység is...

Mornambar írta:

Ulmo írta: Folytatás...

Hoarmurath Dírből - hatodik a Kilencek között

Hoarmurath Dír erdejében született Urd földjén, MK 1954-ben.

Urd az hol van?

tessék csak elolvasni

Ulmo írta: Folytatás...

Hoarmurath Dírből - hatodik a Kilencek között

Hoarmurath Dír erdejében született Urd földjén, MK 1954-ben. Otthonában, Endor egyik legészakibb vidékén vadászok és prémkereskedők éltek.

Ulmo írta: Folytatás...

Hoarmurath Dírből - hatodik a Kilencek között

Hoarmurath Dír erdejében született Urd földjén, MK 1954-ben.

Urd az hol van?

És a legnagyobb:

Er-Murazor - a Boszorkányúr - a Nazgúlok Ura

Er-Murazor ("Fekete Herceg") númenori herceg volt, Tar-Ciryatan király (quenyául: a "Hajóépítő") második fia, Nagy Tar-Atanamír öccse. Km 1820-ban született, a Tindomul (quenyául: a Szürkület Fia) nevet kapta, mert egy napfogyatkozás közben született, a haja pedig feketébb volt, mint amilyet valaha is láttak. De akárcsak a bátyja, erős támogatója volt a númenori érdekeknek. Tüzes és indulatos lévén Er-Murazor gyors hódító hadjáratokat vezetett Középföldén.

A fekete herceg MK 1883-ban Barad-durba ment, és a Gyűrűk Urának tanítványa lett. A rákövetkező száztizenöt évben gyarapította a varázslatokra és bűbájra vonatkozó tudását, különösen hatalmas varázsló vált belőle. A Fekete Mágiában való jártassága csak Szauronéhoz volt mérhető, így gyorsan a Gonosz legmegbízhatóbb hadnagya lett. Végül elfogadta a Sötét úr ajánlatát, aki vagyont, hatalmat és halhatatlanságot ígért neki. Lelkét mesterének adta, akitől MK 1998-ban kapott egy hatalomgyűrűt. A Fekete Herceget ettől fogva úgy ismerték, mint Boszorkányúr, vagy Morgul-úr.

A Harmadkor során Szauron északra küldte a Boszorkányurat, aki ott megalapította Angmar birodalmát, és hosszú háborút vívott az arnori hadsereggel. Bár a Nazgúlok Ura összezúzta Arnort, szembekerült a gondori felmentő sereggel, amely a győztes ellen vonult. A gondori Eärnur és eriadori szövetségesei legyőzték Angmar seregét Arnor fővárosának, Annúminasnak a romjai közelében. Még ugyanebben az évben elesett a Lidérc-úr vára is, ezzel véget értek az északi háborúk.

A Harmadkor későbbi szakaszában a Boszorkányúr vezette Szauron seregeit Osgiliath helyőrsége ellen, ezzel visszaszorította a gondoriakat a folyón (az Anduinon - a ford.) túlra. Ezután csatlakozott a másik nyolc Gyűrűlidérchez, majd kilovagoltak, hgy megkeressék a Megyét, és visszaszerezzék az elveszett Gyűrűt. A hobbitok kicsúsztak a kezükből, de a Boszorkányúrnak sikerült megsebeznie Frodót egy morgul-tőrrel, majd miután találkozott Khamullal és a többi Gyűrűlidérccel, a Brúinen gázlójáig üldözte a társaságot. Itt rákiáltott Frodóra, hogy adja meg magát, majd Uvatha és Dwar kíséretében a vízbe léptette a lovát - csak hogy elsodorja őket a mágikus áradás. Így végződött a Gyűrű keresése.

A Brúinen gázlójánál elszendevett kudarc után a Boszorkányúr visszavonult Minas Morgulba, és visszavette Mordor déli seregének főparancsnokságát. A célpontja Minas Tirith és Gondor legyőzése volt. A csatára a város falai előtt került sor. Mikor a Grond bezúzta a Város Nagy Kapuját, megérkezett a 6000 lovasból és Théoden 120 fős testőrségéből álló rohír sereg, ami északról rontott a támadókra, visszavonulásra kényszerítve az orkokat. Most először a hadiszerencse a Szabad Népek oldalára állt.

A Nazgúlok Ura személyesen avatkozott bele a küzdelembe a rohírok királya ellen. Szárnyas bestiája hátán repülve rontott Théodenre. Az előre nyomuló rohani lovak (és lovasok - a ford.) megrémültek, ahogy a Boszorkányúr megölte Rohan királyát rettenetes buzogányával. (Théodent a saját lova nyomta agyon, amikor a Nazgúlok Ura rájuk támadt, és a ló ráesett - a ford.) Ez a tett felbőszítette Théoden unokahúgát, Éowynt, aki Dernhelmnek álcázva harcolt. Teljes fegyverzetben nem lehetett felismerni, hogy nő, Éowyn kihívta a Boszorkányurat, ahogy nagybátyja holtteste felett állt, de a Morgul-úr csak nevetett a szavain. Felidézte, hogy a sorsa szerint élő ember őt nem ölheti meg, és figyelmeztette ellenfelét a meggondolatlanságára, mivel nem tudta, hogy egy lány áll előtte. Ekkor Éowyn levette a sisakját, és így szólt:

"Én nem vagyok ám eleven férfi! Lányt látsz! Én Éowyn vagyok, Éomer húga! S állj csak ide közém, meg rokonom-uram holtteste közé, ha ismersz halált. Mert akár élő vagy, akár fekete szellem, én kettéhasítlak, ha hozzá mersz érni. " (Göncz Árpád fordítása)

A Boszorkányúr némán felemelkedett, féleleme feltámadt. Éowyn szilárdan állt, ahogy a bestia nekitámadt a csúf karmaival és csőrével. A lány kivédte az első csapást, majd levágta a szörnyeteg fejét a hosszú nyakról. De a Nazgúlok Ura ismét felemelkedett. Magasra tartott buzogánnyal közelített Éowyn felé. Lecsapott a lány zöld pajzsára, szétzúzta, majd felemelte a fegyverét, hogy öljön. Hirtelen Trufa, a hobbit hátulról a Boszorkányúr térdébe vágta mágikus kardját, megtörve a varázslatot, ami összetartotta a Morgul-úr halhatatlan alakját, így időt adot Éowynnak, hogy talpra álljon. A rohírok leánya összeszedte magát, és pengéjével elvágta a Gyűrűlidérc nyakát.

Ahogy a sorsa meg volt írva, nem férfi ölte meg Szauron hadnagyát; egy nő és egy félszerzet által forgatott ősi kard végzett vele.

Khamul, a Keletlakó - rangban a második

Komul Endor legkeletibb csücskében született MK 1744-ben, ő volt a legidősebb fia Mul Tanulnak, Womaw Nagyurának. Khamôl MK 2000 táján tűnt fel Mordorban, Barad-durnál, innentől Khamul néven ismerték, a Fekete Beszédben így ejtették a nevét. Amíg a Sötét Toronyban élt, háznagyként szolgálta Szauront, az ő feladatai közé tartozott a Torony és a kaszárnyák karbantartásának felügyelete. Mindez az ő rátermett személyének feladata maradt egészen MK 3350-ig, amikoris az umbari Urzahil lett Szauron Szája, és ezzel együtt a Torony hadnagya.

Khamul elmenekült Mordorból, mikor 3262-ben Szauront elfogták, de 3400-ban visszatért. A Keletlakó Mordorban maradt egészen az Utolsó Szövetséggel vívott háborúig (MK 3429-3441). Amikor a Sötét Torony leomlott 3441-ben, a Nazgúlok összecsaptak a tündesereg előörsével, és hosszú, kegyetlen közelharcot vívtak. Mivel védtelen volt, Szauronnak is ki kellett állnia párviadalra ellenségeivel szemben. Ez végül a vesztét okozta, mert bár megölte Elendilt és Gil-galadot is, a Gonosz elveszítette az Egy Gyűrűt (az ujjával együtt) a csatában, és szelleme az Homályba menekült. A Másodkor végén a Nazgúlok követték Szauront a száműzetésbe, ami nagyjából ezer évig tartott.

Khamul rövid igeig Szauron mellett élt Dol Guldur várában a Bakacsinerdő déli részén, eközben lassan visszanyerték az erejüket. A Harmadkorban Khamul elkísérte a többi nazgúlt a Minas Ithil elleni támadásra. Két évvel később bevették a körülzárt várost, és az övék lett a palantír. Minas Ithil a nazgúlok lakhelye lett, ettől kezdve Minas Morgul volt a neve. Szauron dol-gulduri tartózkodásának utolsó szakaszában Khamul harcosai elfogták II. Thráint, a törp-urat, és elvették tőle a Gyűrűjét. A törp fogságának utolsó évében odaadta Ganadalfnak az Erebor (a Magányos Hegy) oldalsó bejáratához tartozó kulcsot. 3017-ben Szauron elfogta Gollamot, a hobbitot, és megtudta tőle, hogyan került elő a Gyűrű. Később Gollam Aragorn fogságába került, ő átadta a tündéknek, hogy őrizzék a Bakacsinerdő északi részén. Khamul és Adunaphel vezették a dol-gulduri orkokat, hogy szétverjék az erdőtündék csapatait, és újra elfogják Gollamot, de a tündék súlyos veszteségeket okoztak Khamul harcosainak, Gollam pedig magától megszökött.

Khamul a többi Fekete Lovassal Nősziromföldére ment (ahol Gollam megtalálta a Gyűrűt a folyóban), abban bízva, hogy megtalálják a Megyét. Ehelyett csak a sztúrok elhaygott településeit találták, és gyorsan rájöttek, hogy a Megyének Eriadorban kell lennie. Megkerülték Lórient, átvágtattak Rohanon, fel a Füvesúton, ami a hobbitok földjére vitte őket. A Zöld Dombségon Khamul kiváló szaglásával majdnem megtalálta Frodó búvóhelyét az út mellett. A Völgyzugoly melletti vereség után Khamul és Adunaphel visszatért Dol-Guldurba, és felkészültek a háborúra.

Dendra Wawból - harmadik a Kilencek között

Dendra Dwar egy Horm nevű faluban született, a Waw-szigeten, a Kutyák szigetén, MK 1949-ben. 1965-ben a gonosz K'pur szállt partra a szigeten, felégette a falut, majdnem minden lakóját, köztük Dwar apját, Dendra Wimet is lemészároltatta. Dwar megmenekült, és északra hajózott, Wolba, a száazföld egyik harcia birodalmába, ahol a woliak éltek. Dwar felismerte, hogy népének nme volt meg sem a jártassága, sem a fegyverei, hogy legyőzzék Hent, ezért Dwar kitanulta az erdei és mezei hadviselést, és ügyes harcos vált belőle. Dwar rajongása a harc iránt nem akadályozta abban, hogy bosszújához hatalmasabb eszközt keressen, így MK 1969-ben csatlakozott egy iskolához, amely ősi mágiával foglalkozott. Embra Slil tanítása mellett Dwar varázsló lett.

Miután legyőzte Hentet, már "Kutya-király" néven a szigetek Nagyurának nevezte magát, és elutasította a Vének Tanácsának összehívását. Hogy kielégíthasse hatalom- és bosszúvágyát, Dwar kikiáltotta magát a környező földek és tengerparti birodalmak örökösévé. Waw és a szárazföld közötti összes sziget - akárcsak az avar tündék szigete, a déli Címóníemor - háborúba keveredett Dwar királyságával. A Kutyák Ura hatalmának csúcsán volt.

Dendra Dwar lassanként elhalványult. Lelkét felemésztette a kapzsiság és a gyűlölet, ezért Dwar elfogadta a halhatatlanságot, és elfogadott egy hatalomgyűrűt a mordori Szaurontól. Ezután háború és fosztogatás tört ki, a béke csak azután jött, hogy Dwar Mordorba ment, MK 2250-ben.

MK 2250-től 3262-ig Dwar Barad-durban élt a Fekete Földön, itt tenyésztette Mordor harci farkasait. Munkájának gyümölcse sokáig kísértett Endor földjén a rákövetkező századokon át, de amikor a númenoriak elfogták Szauront, Dwar visszamenekült Waw földjére. Dwar 3320-ban tért vissza Mordorba, egy évvel azután, hogy a Gyűrűk Ura visszatért a Sötét Toronyba. Dwar visszatért munkájához, készülve a közelgő háborúra a dúnadán utódkirályságokkal, Arnorral és Gondorral. Dwar is követte Szauron sorsát, így amikro Barad-dur elesett, és a Gonosz elvesztette az uralkodó Gyűrűt, Dwar is a Homályba távozott, a mestere után.

Dwar HK 1051-ben ébredt fel és öltött alakot újra. Egy rövid ideig a Sötét Úr oldalán élt Dol Guldurban, majd keletre, Wawba menekült még ugyanebben az évben. Itt élt a rákövetkező 589 évben. HK 1640-ben Szauron visszahívta nyugatra Dwart. Miután bevégezte a feladatát keleten, a Kutyák Ura Mordorba ment az Úlairi csapatával, és megkezdték a birodalom előkészítését a Gonosz Úr esetleges visszatérésére számítva. Dwar a Fekete Földön maradt egészen HK 2000-ig, ekkor részt vett Minas Morgul elfoglalásában. Itt élt egészen 2063-ig, Ithilia elfoglalt fővárosában.

Dwar visszatért Mordorba, amikor Szauron elhagyta Dol Guldurt, és megnyílt előtte a Fekete Föld. A nazgúlok részt vettek Barad-dur újjáépítésében, ami 2951-ban kezdődött. Mikor ott végzett a munkával, Dwar visszatért a farkasok és kutyák tenyésztéséhez, Dwar következő feladata, mint a többi Gyűrűlidércé, az Uralkodó Gyűrű visszaszerzése volt. A többi lidérccel tartott az Anduin völgyébe, át Rohanon Eriadorba. Dwar északra ment a Boszorkányúrral és négy társával, Andrathon keresztül Bríbe. Nem sokkal ezután Uvatha elvált tőlük, és csatlakozott Khamulhoz, de Dwar, a Boszorkányúr, Akhôrahil, Indur és Ren megtámadták a társaságot Széltetőn, és sikerült megsebezniük Frodót.

A nazgúlok üldözőbe vették a menekülő Gyűrűhordozót és honfitársait a Brúinen gázlója felé, de az elvarázsolt áradás szétfoszlatta a reményeiket. Dwar, aki harmadiknak érte el a folyót, átérezhette az ár teljes erejét, és elvesztette a lovát. Dwar visszatért Mordorba, és a rákövetkező hónapokban folytatta a Gyűrű keresését. Mivel az Udunnál gyülekező fősereghez rendelték, kimaradt a pelennori csatából, ahol elesett a Nazgulok Ura. Viszont részt vett a morannoni csata légiharcában, majd a többi nazgúllal együtt megpróbálta elkapni a Gyűrűhordozót a Végzet Hegyén. De utolérte a vég, amikor az Uralkodó Gyűrű pusztulása miatt az ő hatalomgyűrűje is semmivé lett, és ez megfosztotta őt az egyetlen dologtól, ami Eähoz kötötte.

Jí Indur "Hajnalhalál" - negyedik a Kilencek között

Indur "Hajnalhalál" Jí Indur néven született Korlan városában MK 1955-ben. A Kirai köztársaság legvagyonosabb családjának örököse, ő volt a legfiatalabb, akit valaha kormányzónak választottak a birodalom hat tartományában.

Központi kormányzat kiépíésén dolgozott, ami versenyre kelhet Númenor növekvő hatalmával. Indur lassan támogatókat szerzett a vagyonos kereskedők és harcosok között, valamint a közelükben élő tündék népében is. De amikor a birodalom a háború küszöbére sodródott és felkelések törtek ki, Indur Mumakanba menekült.

Szauron szolgái a múmakok hazájában is otthon voltak a Másodkor tizennyolcadik századának közepe óta, így Ji Indur szívélyes kapcsolata Szauron küldötteivel lehetővé tette számára, hogy menedékre leljen száműzetése alatt. Szauron lehetőséget látott a szálas kiraiban, hogy továbbvigye gonosz terveit a messzi Délen, ezért új trónt ígért a száműzött királynak. Ez a pokoli egyezség megpecsételte a Múmakaniak sorsát. A Gonosz egy hatalomgyűrűt adott Indurnak MK 2001-ben, és még ugyanebben az évben a Gyűrűlidérc mentora segítségével elfoglalta Múmakan tróját.

Ji Indurt Múmakani II. Ji Amaav néven koronázták meg. Amaru szent városából kormányozva az országot, Indur egyesítette a félnomád törzseket, és terveket készített a további hódításokhoz. Uralma 1261 évig tartott, ezidő alatt a múmakani egy korrupt nép lett. Indur HK 1050 körül tért vissza Középföldére, a következő két évszázadban E-Sorul Sare szigetén visszanyerte az erejét.

A Harmadkor hátralévő részében vagy Mordorban volt (1640-2000), vagy Minas Morgulban (2000-2460, 2941-3019). A Boszorkányúrral tartott a Gyűrű keresése idején HK 3018-ban, megtámadta a társaságot Széltetőn, és elvesztette a lovát az összecsapásban a Brúinen gázlójánál. Később ő felügyelte a múmakok felkészítését a balsikerű Minas Tirith elleni ostromra. Akkor érte utol a vég, amikor összecsapott a Nagy Sasokkal a Morannon fölött. Ahogy Indur és a többi Gonosz Lovas elrepült, hogy megállítsák Frodót és Samut, elnyelte őket a zűrzavar, ami az Egy Gyűrű pusztulása után keletkezett. Így a Dél árnyéka eltűnt Eä tereiről.

Folytatás, szép hosszan

Akhôrahil - az ötödik

Akhôrahil, aki elbukott númenori úrként másodikként került Szauron uralkodó Gyűrűjének hatalmába, MK 1888-ban született, a Nísinen vizeire néző kastélyban. Az éles eszű Akhôrahilt már fiatal korában elkényeztették, a családja ugyanis hatalmas vagyonnal rendelkezett, részesült Tar-Ciryatan agresszív tengerentúli hadjáratainak zsákmányából.

MK 1904-ben a család kelete hajózott Hyarn kikötőjébe, ENdor délnyugati részére. Akhôrahil megszerette az új földet, és a látszólag abszolút hatalmat, amivel apja rendelkezett az ott élő emberek felett. Szerencsétlen módon az ifjú hatalomvágya és kapzsisága oda vezetett, hogy apja trónjára vágyott. Minden várakozással töltött év fájdalmasabb volt, mint az előző. Végül MK 1918-ban Akhôrahil beteljesítette vágyait. Szörnyű egyezséget kötörr egy idős haradi varázslóval, a szemeit elcserélte két mágikus drágakőre - a kút szemeire. Ezek a varázstárgyak lehetővé tették, hogy halálos varázslatokat alkalmazzon, így ő lett a birodalom leghatalmasabb Varázslója. Akhôrahil uralma alá vont apja elméjét, és olyan kétségbeesést bocsátott rá, hogy apja végül önkezével vetett véget az életének.

Fizikailag megvakult, de mágikusan képes volt úgy érzékelni a dolgokat, mint egy látnok. MK. 1919-ben Akhôrahil elfoglalta Ciryatandor trónját, Viharkirálynak nevezte magát, és egy héten belül feleségül vette a saját húgát, Akhôraphilt. Miután stabilizálta a hatalmát, a vak Varázsló felfegyverezte új királyságát, és elindult, hogy meghódítsa a szomszédos területeket Dél-Harad déli határa mentén.

Akhôrahil hadjáratai arra késztették a GYűrűk Urát, hogy Ciryatandor ellen vonuljon. Egy követ utazott délre Mordorból, hatalmas mágikus tudást ígérve a fekete númenorinak, és valószínűtlen módon halhatatlanságot. A vak varázsló izgatottan fogadta el a Sötét Úr titokzatos ajánlatát. A Ciryatandor és Mordor közötti szerződést akkor pecsételték meg, amikor MK. 2000 Akhôrahil elfogadta
Szaurontól a Hatalom Gyűrűjét. Így a Viharkirály lett az ötödik az Emberek Urai közül, aki Nazgúllá vált.

Akhôrahil HK 1050 körül öltött testet újra Középföldén. HK 1640-től lassan elkezdték újjáépíteni a Sötét Úr erődjeit a szomszédos Núrn fennsíkján, majd a Vak Urat HK 1975-ben meglátogatta a Boszorkányúr. A Nazgúlok Ura röviddel azután érkezett Mordorba, hogy angmari királysága elbukott ugyanabban az évben. Összegyűjtötte az Úlairi csapatát, és megtervezte a végső lépéseket, hogy biztosíthassák uruk otthonát. A rákövetkező huszonöt évben összegyűjtötték haderejüket, és elkészítették a dúnadán város, Minas Ithil lerohanásának terveit.

A gonosz lovasok HK 2000-ben csaptak le, meglepték a gondori helyőrséget, de nem sikerült elfoglalniuk a várost. Két évnyi ostrom következett. Ennek csúcspontja egy szörnyű kézitusa volt a márványfalú város betört kapui előtt. Ebben a csatában odaveszett minden megmaradt védő. Minas Ithil és a palantír 2002-ben a Gyűrűlidércek kezébe került, így a Déli Királyság végleg elvesztett minden ellenőrzést Mordor fölött. Ettől fogva a holdfényben fürdő város neve Minas Morgul lett. Akhôrahil a Harmadkor végéig Minas Morgulban maradt. Bár gyakran utazott Luglurakba, Núrn vidékére, és Barad-durba, Gorgogoroth földjére, a Viharkirály mindig vezérének, a Boszorkányúrnak az oldalán marad. Bár csak ötödik volt a Kilenc közül, Akhôrahil lett a Boszorkányúr legértékesebb hadnagya.

HK 3018-ban a Viharkirály részt vett az Uralkodó Gyűrű keresésében, és a Boszorkányúr oldalán lovagolt Eriadorba, a félreeső Megye határához. Akhôrahil mindig a Morgul-úr közelében marad a kutatás folyamán. Eljutott Bríbe, és az egyike volt az öt Nazgúlnak, akik megtámadták a társaságot a Széltetőn. Mikor a Kilencek összegyűltek az Elhagyott Földeken, hogy elvágják Frodó útját a Brúinen gázlója felé, Akhôrahil és az ő fekete lova volt az utolsó, amelyet elragadott az Elrond által támasztott áradás.

Miután visszatérni kényszerült Minas Morgulba, a Viharkirály nem találkozott többé a Gyűrűhordozóval. Ő volt az egyik a négy Úlairi közül, akik részt vettek a monumentális pelennori csatában, és itt látta elesni az Urát a rohani Éowynnal vívott párviadalban. A rákövetkező vereség és visszavonulás után Akhôrahil Udunba menekült, és csatlakozott a maradék hét Nazgúlhoz, hogy megsemmisítő csapást mérjenek a Szabad Népek seregére Morannonnál. A Gonosz Lovasok a felhős égből támadtak, de a Nagy Sasokkal vívott közelharc hamar félbeszakadt. Szauron ugyanis tudta, hogy közel a vége, ha a Gyűrűlidércek nem tudják megállítani Frodót és Samut, hogy ne vethessék az Egy Gyűrűt a Végzet Hegyének tüzébe. Mind a nyolc megmaradt Nazgúl dél felé süvített, de soha nem érkeztek meg. Az Uralkodó Gyűrű, és minden, ami hozzá kötődött, odaveszett a tüzes katlanban. Így Akhôrahil elhagyta Eä tereit.