Találkozások

Szisztok! Örömmel olvasom, hogy újabb találkozót próbáltok összehozni! Bár én még nem voltam egyszer sem, de nagyon szeretnék találkozni és beszélgetni veletek! Az időpontról: ha én is mehetek, nekem májusban lenne jó, júniusban 16-án, 24.-én és 27.-én vizsgázom. A többi napon bármikor jó. Írjátok meg, hogy ismeretlenül is elmehetek-e? :

Sziasztok!

Nekem a május 5. nem jó, illetve valamikor máj.-jún.-ban lesz a matek kisérettségink, de attól még valószínű ráérek (lévén, hogy nem tanulok rá ). Azon kívül rengeteg színdarab-próbánk lesz még fogalamam sincs, hogy mikor (ha pontosabban tudok, leírom). /a legegyszerűbb szerintem a nyáriszünetben lenne/.

Egyébkét ma rátok gondoltam. Délután csendesen szemergett a nyárizápor, kiültem az erkélyre, hallgattam az eső csobbanásait, meg koppanásait, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne most veletek egy hegységben egy eldugott kis faházikóban ülni és a Kószák Könyvét olvasgatni.

Ai na vennui

Százezer üdvözlet!
Nagyon sajnálom, de nekem a május egyáltalán nem jó. Május 24-25én fellépésünk lesz vidéken, és arra kell edzenem keményen. Meg most fogok szigorlatozni nyelvtöriből is, úgyhogy rettegek
pussz: Míriel

Esetleg lehetne vmikor május elején....Sztem azmindenkinek jó lenne,nem

Előreláthatóan júl. 13-19. és aug. 1-11.-ig nem jó.
Ja, ha júniusra + májusra vonatkozik, akkor bármikor ráérek
Nektek mindent!

hát én könnyű helyzetben vagyok, lévén még nem járok felsőbbfokú intézményekbe, szóval csak a tanítás utolsó hetében (asszem) lesz egy föcivizsgám... szóval elvileg bármikor ráérek, csakhát bármikor közbe is jöhet vmi hüeség...

Az a baj, hogy én még nem tudom mely napok/hetek nem jók
De azt leírom, nekem melyik lenne a legjobb: május 10-11-12. (3 hét múlva) Bár valószínű, hogy az érettségizők ezt a dátumot nem fogják szeretni... De tőlem bármilyen időpontra szervezhettek talit, majd igyekszem a dolgokat úgy rendezni, hogy elmehessek

Yavannának tökéletesen igaza van. El kellene kezdeni egyeztetni, kinek mikor van vizsgája, érettségije, mittoménmije, mert június lesz, mire összehozzuk... (Bár lehet, hogy így is.) Sztem írja le mindenki, hogy melyek azok a napok/hetek, amikor SEMMIKÉPP nem ér rá, és szűkítsük a kört. Hm? :

Még nem lett kitűzve új időpont! DE ami késik, az nem múlik! Ugye kószatársak?

Sziasztok!!!!
Elnézést, hogy ilyen rég nem voltam,de sajna csak ritkán engednek fel...
Ezér szeretném azt megkérdezni, hogy kitűztétek-e mélr a következő találkozó idejét?
Sajna nem volt idom visszanézni az irottakat, de megigérem, hogy ma még jövök és mindent áttanulmányozok!!!
Addigis: Namarie!

Áfonya: nagyon szépen és szemléletesen írtál a télről és a hóesésről! ahogy olvastam, megcsapott a tél nyugalma, és a harmónia érzése! Az én kedvenc évszakom - a többi mellett - az ősz. Szeretem az erdő színeit, a hulló leveleket az avar illatát, hangját, a nyugalomra készülő kicsit már bóbiskoló fákat. ( Fa mániás vagyok )






" Ai lintulinda Lasselanta
Pilingeve suyer nalla ganta
Kuluvi ya karnevalinar
V'ematte singi Eldamar"

varda: Asszem a messiásba volt benn. Ha Letora gondolsz, akkor talán Kisleto idejéből van. Fremen kérdezz-felelek játék.

Aiya Eia!

Akkor Dűne? Melyik? : : :

ufff, de szépeket íírtok ti, asszem akkor én is hozzászólok a Tmához:)

a hóesésről: imádom a friss, gyönyörű havacskát lehullani ienkor áltban kimegyek a mellettünk levő erdőbe és sétálok, sétálok egyedül ezt a részét szeretem a télnek, mert nekem naon nem fekszik ez az évszak... jellememnél fogva sokkal yobban szeretem a tavaszt, de legfőképpen a nyarat
az elemek közül nekem két kedvencem van, melyek meghatározóak nálam. az egyik a VÍZ. egyszerűen imádom. nem tudom elképzelni a nyarat, anélkül, hogy ne vmi tónak/tengernek a partjára ne menjünk... ha hosszabb ideig is vagyunk egy helyen, én az alkonyatban naon szeretem nézni.... csak ülök csendesen, és nézem a vízet... ufff, gyönyörű..
a másik elem, amely hozzám tartozik, az a tűz. tábortűznél, vagy bármien tűzecskénél bámulatba esek, és csak nézek bele... naon szeretem ahogy lángol... olykor vmi félelmetes is van benne, és ezért is szeretem....
és ha már itt az elmerengésnél tartunk, hadd osszak meg veletek egy élményt (ezt már az IRC chaten elmondtam ) szóval fizika óra volt, és Bmi rossz volt a hangulatom... ablak mellett ültem, az idő eső utáni volt. az ablakhoz hajolt egy rügyező fa. és én egész fizika órán ezt a fát bámultam... csak néztem, és nem tudtam betelni vele... nem azért mert szép volt, mert ezt azért nem lehetne elmondani róla... csak egyszerűen a hatása... hát szóval kész voltam..

Itt látom sokmindenkinek van szép balatoni élménye! Most már boztos vagyok benne, hogy nyáron elmegyek a balatonhoz és kiállok a viharba és kapok egy jó nagy tüdőgyulladást!
________________
'...összeforr a törött szablya
s koronás lesz a király...'
Ragoran

Gyönyörűeket írtok! Ebből is látszik milyen fogékony lelkületű társaság vagyunk.
Most már én is hozzászólok.
Számomra a hóesés jelenti a teljes nyugalmat. Nekem is egyik kedvenc évszakom a tél, én minden évebn rimánkodom, hogy essen a hó, mert anélkül egyszerűen elveszik a varázsa a dolognak. Olyankor, este, sötétedés után, vagy csak alkonyatkor, még a kis udvarunkra is élvezet kimenni, beltapicskolni a hóba, élvezni ahogy a pelyhek az arcomra hullanak... a legjobb persze ilyenkor jó nagyot sétálni valami csendes, hóborította erdőcskében, aztán utána leülni a jó meleg szobában egy nagy pohár forró kakaóval és az ablakon keresztül nézni a hóesést.
Másik nagy szerelmem a víz - ami nekem abszolút lételemem - bármilyen víz partján képes vagyok elmerülni a gondolataimban, álmodozni, stb. Már a látványa is megnyugtat.
A vihar pedig - annyira gyönyörűen félélmetes tud lenni, hogy az ember libabőrös lesz tőle. A szél, az elsötétedő ég, az eső... Akkor érzed igazán, milyen kicsi kis lény az ember a nagy természethez képest. Persze igazi tengeri vihart még nem láttam, de a balatoni viharok is ki tudják váltani ezt az érzést. Nyáron én olyankor mindig kiállok a nyaraló ajtajába. Nem baj, ha megázom. És akkor fürödni is tényleg nagyon jó!
Eső: amikor esik - én mindig kinyitom az ablakot, és beszippantom a friss levegőt. Az a legjobb benne, a levegőnek meg a földnek az esőáztatta illata, amit sajnos a városban már nem igazán lehet érezni a sok beton miatt...

Jó, most már abbafejezem... bocsi a sok rizsáért.

Ne haragudjatok, csak fogalmam se volt ezt hova tegyem be.. Igazából Lestat-nak, és a többi vámpírosnak szól..

Láttam a Queen of the damned-t!! Mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó lett! Nos, a könyvhöz nem sok köze van, de ha csak a filmet nézzük, nagyon jó. Ez a Lestat sokkal jobb, mint a Tom Cruise-féle!! Komolyan!! Pedig féltem tőle, de nem, megállta a helyét. /Bírom Tom-ot, de valahogy benne nem volt meg ez a hatalmas vámpír vonzerő../

Nah, bocs mindenkitől, akit ez nem érint.

Ainawthien

varda: Hallottál már Letoról?
Brisa:A viharokat én is nagyon szeretem. Mindig lemegyünk fürödni olyankor.. Volt már olyan amikor utána a vízből halásztuk ki a fürdőköpenyeket(papucsokat..) Néha csak nézzük a viharokat, kimegyünk a nagymolóhoz, és csak állunk, és nézzük..(A nádas vízszintes.. )

A családommal minden nyáron a Balaton-parton szoktunk nyaralni (kivéve tavaly), és ez alatt a 2-3 hét alatt biztosan kitör egy-egy nagybetűs Vihar. Ez a következőképp indul: folyamatosan világító viharjelző, tornyosuló felhők, sötétülő világ, fodrozódó vízfelszín, szél, ami az eső illatát hozza... majd hirtelen síri csend következik. A szél eláll, az állatok elnémulnak, a Balaton sima és csöndes... kísérteties és fenséges percek ezek. Aztán valamelyik irányból meglátod az esőfüggönyt, ami egyre közeledik. Mielőtt azonban elérne, újra feltámad a szél, de most elemi erővel. A Balcsi fél - 1 méteres hullámokat vet és megtelik szörfözőkkel. Ekkorra már az eső is lecsap, ami időnként jégesővé változik át. Dörgés és villámlás is természetesen. Nos, én ebben a 3. szakaszban bemegyek a vízbe, amely ugye ilyenkor melegebb, mint a levegő. Az eső (és jég) cseppek olyan erővel csapódnak a testemnek, hogy az már fáj, ezért gyorsan víz alá merülök. Istenem, mennyire imádom a Balaton hullámait!!! (Persze a szörfösökre vigyázni kell, mert a hullámok között nem látják az épp, hogy kilógó fejedet. Még jó, hogy ezt én még a deszkáról tanultam meg...)
És milyen lenyűgöző a Vihar tombolása, amely gyakran kicsavart az üdülő fáit is. A gondnokság szerencséjére, sosem tart sokáig ez a fantasztikus jelenség.
Amikor elvonul a vihar, úgy néz ki az egész környék, mintha háború lett volna. A fák kidőlve, ágak letörve és szanaszét mindenütt. Az asztalok és padok feldőlve, a hullámtörő kövek között döglött halak lebegnek...
De aztán előjön a hattyúcsalád a 7-9 kicsivel, mintha mi sem történt volna és elkezdenek tolláskodni... Olyan édesek...

Aiya Eia!

A válaszból arra következtetek, hogy tuti olvastam valahol, de hogy hol? Még mindig teljesen tudatlan vagyok. (És felületes...)

varda: "Kérdés:Életet hoz és halált. Válasz: A Coriolis-szél."

Ajjajj!
Asszem valamit elrontottam!, bocs, nem így akartam!
Azt is én írtam!
És Teljesen elájulTAM!

Sziasztok!
Itt mindenki olyan szépeket ír, hogy az nem is igaz!
Komolyan mondom, hogy le fogok írni minden történetet, és valahogy beillesztem a készülő könyvembe.
Teljesen elájult

Ha már itt tartunk, az éjszakáról nekem is eszembe jutott egy történet:

Szeptember 20.-a volt, egy langyos őszi éjszaka. Az osztályommal tanulmányi kirándulásra mentünk Kisgyónba. Már nagyban csámborogtunk a tök sötét erdőben egymás kezét fogva, nehogy a földön kössünk ki, amikor kiértünk egy jó nagy tisztásra, és akkor olyan látvány tárult a szemem elé, amilyet még álmomban sem láttam. Volt egy hatalmas fa (a neve azt hiszem ördögfa, vagy valami hasonló volt) a tisztás közepén, és a telihold pont fölötte világított, rá vetette a fényét. Gyönyörű látvány volt! [/code]

Én szeretem a ködöt, olyan sejtelmes, de egyszer Anyámmal és az Öcsivel mentünk le a Nagyiékhoz(kb.60 km.-re laknak)és olyan köd volt, hogy a kocsi orrát alig láttuk! Ez még tetszett, de a probléma az volt, hogy az út mellet nem volt oszlop és mivel a kocsi orrát sem láttuk, nerm láttuk azt sem, hogy hol az út! Mentünk-mentóünk szép lassan és szembe jött egy örült autó, bömbölt a zene és kb.60-al ment, kis híja volt, hogy nem jött belénk!
Kedvenc évszakom a tél, kedvenc napszakom az este, ebből következik, hogy a téli éjszaka a kedvencem- de a nyári éjszaka is elmegy-. Nagyiéknál van egy kis hátsó udvar egy nagy dombbal ami a ház feléig ér. Van ott egy kutya aki mindíg a ház tetején ül, innen jutott eszembe, hogy mért ne mehetnék föl én is a tetőre! Persze a kuty csak addig ment föl amíg volt egy lapos rész, de felmentem a tetejére és hanyatt feküdtem a teőn, felettem a telihold alattam egy aggodóan vinnyogó kutya aki teljesen odavolt, hogy mi a francot keresek a tetőn.
Másik élményem amikor télen felmentünk a Hármas-határ hegyre(hogy írják?) nagyon hideg volt minden csupa hó. Vagy két órán keresztül mendegéltünk a probléma csak az volt, hogy egy gumi csizma volt rajtam és mivel egy meredek szakaszon kellett volna felmenni amit tükörjég borított elég nehéz volt a dolog. Ha valahol elestem mindíg visszacsúsztam az aljáig a végén sikerült felmenni, de azóta is, ha van egy kis szabad időnk felmegyünk a hegyre!
Bocs, hogy beleszóltam!
______________
Ragoran

Aiya Eia!

Az mi?

varda: Úgy látszik még sosem voltál Coriolis-viharban..

A köd bennem is hasonló érzelmeket vált ki. Emlékszem egyszer egy szeptemberi hajnalban a fóti tó melletti vasútállomáson álltam. A köd olyan sűrű volt, hogy szinte meg lehetett fogni. Egyedül voltam. Hallgattam a csendet, majd ahogy ébredezett a világ úgy nőtt a zaj. De a köd még mindig megvolt. Igaz már oszlott. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a látótávolság 1 majd 10 végül 50 méterre nőtt. Ráadásul rengeteg éti csiga mászott ki a nedves fűből a veszélyt jelentő peronra. Kicsit figyelgettem őket, ahogy haladnak, majd nehogy valami bajuk essen, visszatettem őket a fűbe. Ez egy felejthetetlen hajnal volt. Ráadásul érezni lehetett, ahogy a csípős levegőt felmelegítik a Nap első sugarai. Borzongató!

Gillz: a sátrazásról nekem is hasonló élményeim vannak. A kedvesemmel a Tisza-tó partján vadkempingeztünk, a gát mentén. Ám párom agyában a kép: kocsi+sátor, egymás mellett. Így leoffroadoztunk a gáton a kispolákkal (!), és felvertük a sátrat egy kellemes kis öbölben. Ám ahogy befejeztük megdörrent az ég, és elemi erővel zúdult ránk a víz. Mintha dézsából öntötték volna. Sátor be, és az éjszakát a kocsibantöltöttük. De a legszebb az volt, hogy nem tudtunk kijönni. A szinte folyékony állagú sárba belekapart a kerék. Végül a legközelebbi falu TSZéből jött velünk egy bácsi, aki traktorával kivontatott minket, két üveg sör fejében Meg kell hagyni, kalandos volt!

Aiya ilya!

Akkor mostmár muszáj hosszabban is megszólalnom.

Köd: nagyon jó, bizsergető érzés.

Reménykedtem, hogy Angliában jártamkor lesz lehetőségem hajnali ködben sétálni monolithok között, de sajnos végig sütött a nap.

Viszont van egy fényképem, ahol egy templomtorony látszik, rejtelmes ködbe burkoltan, és mögötte alig sejthetően egy toronyház.... Nem tudtam ellenállni, még jó, hogy abban az időszakban folyamatosan fényképezőgéppel mászkáltam mindenhova.

Vagy egy másik kép (ez élőkép, így csak az emlékeimben él), ahol egy tisztáson állva azt látod, hogy a köd, vagy felhő folyamként folyik le a szemben lévő hegyoldalról...

Szeretem a csillagokat, ezért is hobbim a csillagászat. (Az egyetlen, amit sajnálok az eddigi életemből, hogy nem lettem csillagász.) De azért jelen lehetek amatőrcsillagászként. Nagyon jó derült éjszakákon kint feküdni a szabad ég alatt és bámulni a csillagos eget. Majd arra ébredni, hogy felkelt a nap és én még mindig a szabad ég alatt fekszem.

De a vihart is szeretem. Az a legszebb, amikor nyáron ömlik az eső és közben villámlik és dörög. Ilyenkor lehet igazán érezni, hogy milyen elementáris erővel képes tombolni a természet.

Eglarcarien! Igen-igen-igen! A napfelkelte! annál tényleg nincs csodálatosabb! Nálunk otthon a felkelő nap fénye pont besüt az ablakomon, ami alatt ott áll az íróasztalom. Megszámlálhatatlanul fordult már elő, hogy vizsgaidőszakban egész éjjel tanultam és tanultam és tanultam...., amikor egyszer csak észrevettem, hogy derengeni kezd az ég alja! Aztán megszólalnak a madarak, lassan elhalványulnak a csillagok, vöröslik az ég alja és előtűnik az izzó napkorong! Na általában ez az a pillanat, amikor kicsit leteszem a könyvet, kimegyek az erkélyre és kicsit kiszellőztetem a fejem!

Köd? Vannak helyzetek, amikor tényleg megkapó a sejtelmessége! De emberek! Nincs annál pocsékabb dolog, mint tejködben vezetni! Ez mindig felőrli az idegeimet!

Na ha már így benne vagyok, leírok még egy storyt!
Egy jó pár évvel ezelőtt a sulival sítáborba indultunk Csehországba. 2 busznyi ember, csomagok és két helyismerettel rendelkező síoktató!
Este 6 körül megérkezünk egy parkolóba. Mindenkin városi ruha, -20 fok, sűrű hóesés és vaksötét! Közölték veelünk, hogy a busz itt marad, a csomagokat elviszik kocsival a szállodáig, de nekünk gyalog kell mennünk és a két oktató majd vezet minket! (80 embert! Na persze!) Elindultunk a településen keresztül, aztán lassan elhalványultak a falvacska sápadtan világító fényei és az út egy erdőbe vezetett tovább! Na ez volt az a pont, ahol már végleg szétszakadozott a társaság 5-6-os csoportokra, a vezetők elhúztak a saját tempójukban előre, a nyomaikat pedig szépen, módszeresen befedte a hó! Mindenki teljesen elveszve baktatott a tök sötét erdőben (balra fenyőerdő, jobbra szakadék-sose felejtem el a látványát!), teljesen elázva a szakadó hótól és átfázva a jeges széltől! Ráadásul a mi 5 fős társaságunkból egy elmés csaj még azt is fölvetette, hogy mi lesz, ha jönnek a medvék meg a farkasok! Képzelhetitek azt a pánikot! végül kb 3 órás gyaloglás után találtunk egy hotelt , ahová rajtunk kívül még vagy 20 embernek sikerült eljutnia! Már kezdtünk örülni, hogy de jó, amikor az egyetlen helyi nyelven értő társunkkal közölték, hogy a mi hotelünk egész máshol van! Aztán végül bepakoltak mindenkit 2 hókotró kocsiba, vagy mibe és azzal szállítottak át bennünket hegyen-völgyön, úttalan utakon át a saját hotelünkbe! Azt már nem is mondom, hogy ennek a hülye kocsinak rossz volt az ajtaja és közölték, hogy mindenki jól kapaszkodjon, mert ha valaki kiesik az tutira megfagy reggelre!
Aztán nagy iskolai botrány lett az ügyből! Mindenesetre a sítábor többi része jó volt, és azóta is imádom a téli éjszakát, csak hát ugye ez kicsit kalandosra sikeredett!

A köd nagyon jó dolog, kivéve az Alpokban, hóvihar közben. Amikor az ember sűrű ködben sétál az utcán, nem látja az ismerős házakat, az autókat, és egy egész más, tisztább világban érzi magát. A felhőket én is szeretem, az meg még jobb, amikor zuhog nyár közepén, és ki lehet állni az esőbe! A csillagok pedig egyenesen fantasztikusak. Van, hogy csak úgy leülök a házunk előtt a lépcsőre, és csak nézem őket, nem tudok betelni velük. A nyugalmat jelképezik számomra. Mégis legjobban a napkeltét szeretem: először még koromsötét van, aztán megjelenik egy halvány fénysáv, ami fokozatosan aranyszínűbe, majd bíborba vált, miközben egyre szélesedik, végül felmerül a hajnali ködökből Anar,a Nap. Az egész olyan, mint egy diadalmenet. Az meg, hogy nap mint nap újra megismétlődik ez a színjáték, az örökké megújuló reményt szimbolizálja számomra.
Gillz: Marhára biztató, amit írtál! Vízitáborba készülök a nyáron... (kajakozás és bicajtúra sátras éjszakázással egybekötve, egy héten át)