Gondolatok

Brisa írta:

Rogue/Arwen írta: Mostanában van egy új dilim: Ha felnövök, nem akarom elfelejteni az álmaimat! Nem akarom megtagadni önmagam - nem akarok nevetni a gyerekkori naplómon, stb. Olyan felnőtt akarok lenni, akiben ott él a gyerek. Vannak még ilyenek. Lamorak vagy Brisa. Tünde-lány is ilyen lesz, ha megnő. És merem remélni, ohgy én is. Ha sikerül, már elértem valamit: nem hagytam veszni az álmaimat.

Huh, ez csodás bók, főleg Tőled. Csak azt nem értem, mivel érdemeltem ki. Miből gondolod ezt? (Szerintem Lamorak is igen el fog csodálkozni ezen.)

Igaz, hogy én se Lam, se Te nem vaok.. de ez azért engem is naon meglepett... Rogue tanusíthatja! De még mindig nem értem.. Hiába.. az én felfogásom nem túl gyors...

Brisa írta: Kinyílni, pontosabban teljesen kinyílni csak az arra méltó embereknek érdemes. És hogy kiderüljön, ki méltó erre, el kell telni némi időnek. Ha az illetőben meg tudsz bízni és szereted (itt nemcsak a szerelemre gondolok, hiszen a barátságnál is igaz ez), és ha kölcsönös mindkét érzés, akkor én nem szoktam tovább habozni.

És hogyha valaki 'kényszeríti' rá? (vagyis nem kényszeríti.. ez nem jó szó rá... csak nem tudom kifejezni magam.. de azért remélem érthető

Mennyi idő után szabad kinyílni valakinek?

Valahogy a kérdés rosszul van megfogalmazva.
Egy saját példámat hadd hozzam föl. Szerettem egy fiút. Olyan szerelmet kezdtem érezni iránta, amilyet már rég nem tapasztaltam. Féltem neki megmondani, nehogy úgy érezze, hogy ez máris egy elkötelezettség. Ám Ő tette meg, kimondta, amitől nagyon sok ember fél, hogy "szeretlek". Ezek után ki ne érezte volna úgy, hogy szabad szeretnie..? És szerettem!
Majd szakított velem. Ez alig pár hét leforgása alatt zajlott le. Asszem mondanom se kell, hogy magamba zuhantam. Szinte mozdulni sem tudtam a fájdalomtól és az önsajnálattól. És lassan az idő mindent helyretett.

És hogy ezzel mit akartam mondani?
Annál a néhány hétnél csodálatosabb néhány hetet kívánni se kívánhattam volna! Mindenegyes együtt eltöltött perc belémivodott. Boldog voltam, hogy szerethetek és hogy szeretnek. Szeretni és szeretve lenni jó!

Te attól félsz, hogyha túlontúl szeretsz valakit - és kinyílsz neki - megsebezhetnek, igaz? De ne feledd! Ha becsukod szíved kapuját - nehogy túlságosan kimutasd az érezlmeidet -, bezárod a lehetőséget azelől is, hogy Téged szerethessenek - mondjuk úgy, ahogy Te szeretnél szeretni. És ezt nem szabad csinálni!
Az igaz, hogy a nyíltsággal sebezhetőbb leszel. De sokkal inkább megéri ezt a kockázatott vállalni, a szebb és derűsebb világ érdekében - melyet magadnak teremtesz ezáltal -, mint állandóan attól félni, hogy ki bánt meg. Olyan úgyse lesz, hogy az életedben ne érne csalódás. De ezeket a csalódásokat sokkal könnyebb úgy túlélni, hogy van melletted valaki (vagy esetleg valakik), aki(ke)t szeretsz - és ők is szeretnek -, és számíthatsz rájuk. Azt viszont nem várhatod el senkitől, hogy úgy szeressen, hogy nem nyitod ki neki a szívedet.

Én azt mondom Neked, hogy legyél nyílt és őszínte, és meglátod az emberek [size=9:3cenkksi]többsége[/size] is az lesz!

Üdv:

Nekem is vannak olyan álmaim...mint amilyenről Kincső beszélt...
Én még annyit tudok csak ehhez hozzászolni hogy sokáig kerestem azt az embert akinek elmondhatom a gondjaimat álmaimat de máig nem találtam meg....de még mindig keresem reménykedve.....

A szeretet nem azt jelenti, hogy mindenkinek megnyílik, annak is, akinek nem akarod; és mindenkinek mindenből a maximumot adja. A szeretet azt jelenti, hogy mindenkinek azt adod magadból, amit a másik a leginkább megérdemel. Amire a leginkább vágyik.
S ez nem más, mint maga a szeretet, vagy annak ezerféle formája. Egy mosoly, egy vicc, egy simogatás, egy kedves szó.
S néha szeretet az is, hogyha nem mondunk a másiknak semmit. Ha otthagyjuk egymagában, egyedül, magára hagyva.
Szeretet a kiabálás, a kiáltás - mert belőlünk jön, őszíntén.

Mindenkinek a maximumot. Nincs tartalékolás, nincs félretevés. Csak az egész van. S ha jön egy ember, akkor annak az jár. Különben úgy gondoljuk, tán nem érdemli meg?

Ez persze nehéz. Nehéz megbocsátóan elmenni egy adag anyázás mellett...ha közben rugdosnak és ütlegelnek.
Nehéz úgy végigülni egy családi beszélgetést, hogy a szülők egymást szídva egymást vádolják, mintha már úgyis mindegy lenne. Nehéz.

De ha ezekben a pillanatokban, különösen a leggondtelibb pillanatokban nyílsz meg a szeretetnek, akkor az befogad, magához ölel, minthogy kopogtattál, és ezért ajtót nyitottak Neked.
S amikor a szeretet magához ölel, te kinyílsz, látszólag sérülékennyé válsz, akár a bimbóit bontógató mezei virág. De belül erős leszel, s egyszerre látod a dolgok miértjét, és akkor hirtelen azon kapod magad, hogy nem aggódsz emiatt.

Minden nyugodt. Minden érthető. Minden világos.
Csak te vagy és a pillanat. És te megérted, hogy nincs más, csak a szeretet.



Üdv néktek, szerető emberek

Rogue/Arwen írta: Sziasztok!
Lenne egy kérdésem: Szerintetek szabad őszintén szeretni? Úgy értem, hogy ha kitárulkozunk, stb stb, utána sokkal sebezhetőbbek vagyunk. Legalábbis én igen. Az a baj, hogy gyakran van, hogy nagyon szeretek, pedig nem kéne, és a végén csak jobban fáj. Nos, szerintetek: szabad igazán szeretni? Vagy ha szabad, mennyi idő után? Vagy ha máshogy fogalmazom meg: mennyi idő után szabad teljesen kinyílni vkinek?
Üdv

Szerintem csak annak szabad kitárulkozni akiben igazán megbizol és meghallgat...én jobban szeretek hallgatni mint beszélni....És szabad igazán szeretni....Hogy mennyi idő után???Jó kérdés...

Rogue/Arwen írta: Mostanában van egy új dilim: Ha felnövök, nem akarom elfelejteni az álmaimat! Nem akarom megtagadni önmagam - nem akarok nevetni a gyerekkori naplómon, stb. Olyan felnőtt akarok lenni, akiben ott él a gyerek. Vannak még ilyenek. Lamorak vagy Brisa. Tünde-lány is ilyen lesz, ha megnő. És merem remélni, ohgy én is. Ha sikerül, már elértem valamit: nem hagytam veszni az álmaimat.

Huh, ez csodás bók, főleg Tőled. Csak azt nem értem, mivel érdemeltem ki. Miből gondolod ezt? (Szerintem Lamorak is igen el fog csodálkozni ezen.)

Amúgy, mintha a (jó)pár évvel fiatalabbkori magamat hallottam volna. Pont úgyanezeket gondoltam én is. Most már azonban felnőttem... Elmondjam, mi lett az álmaimból? Átalakultak. Most már figyelembe veszem a realitásokat is. Ez azonban nem egy rossz dolog! Hiszen csak így valósulhatnak meg az álmaink. És én tele vagyok kisebb-nagyobb álmokkal. Egy részük megvalósítható, másik részük nem (vagy legalábbis irtó kicsi a valószínűsége), de egyetlen egyet sem adtam fel (leírtam őket egy papírra és egy dobozban gyűjtöm őket). Ma már figyelek a lehetőségekre, és arra, hogyan tudnám egyiküket-másikukat megvalósítani. Vagyis nem a sült galambot várom a számban, hanem megtanultam, hogy tenni kell az álmaink megvalósulásáért. (Olykor áldozatot is kell értük hozni.)

Amúgy nekem most vált valóra egy régi-régi álmom. Sőt nem is egy! És valóság csodásabb volt, mint az álmaim! Magam sem hittem, hogy lehet ilyen, de Svinnek hála, most már tudom (*ide egy szerelmes smileyt képzelj* )

Rogue/Arwen írta: Lenne egy kérdésem: Szerintetek szabad őszintén szeretni? Úgy értem, hogy ha kitárulkozunk, stb stb, utána sokkal sebezhetőbbek vagyunk. Legalábbis én igen. Az a baj, hogy gyakran van, hogy nagyon szeretek, pedig nem kéne, és a végén csak jobban fáj. Nos, szerintetek: szabad igazán szeretni? Vagy ha szabad, mennyi idő után? Vagy ha máshogy fogalmazom meg: mennyi idő után szabad teljesen kinyílni vkinek?

Mindannyian így vagyunk ezzel: ha kitárulkozunk, sebezhetővé válunk. Ezért is nehéz dolog ez.
Őszintén szeretni szabad, sőt szerintem csak úgy érdemes.
Mindannyiunk életében előfordulnak plátói szerelmek és rosszul végződő kapcsolatok. Természetes velejárója az életnek. A fájdalom is. A kulcsa dolgoknak az, hogy jól kell tudni őket feldolgozni. (Természetesen ez sem egy egyszerű dolog. )
Kinyílni, pontosabban teljesen kinyílni csak az arra méltó embereknek érdemes. És hogy kiderüljön, ki méltó erre, el kell telni némi időnek. Ha az illetőben meg tudsz bízni és szereted (itt nemcsak a szerelemre gondolok, hiszen a barátságnál is igaz ez), és ha kölcsönös mindkét érzés, akkor én nem szoktam tovább habozni.

Sziasztok!
Lenne egy kérdésem: Szerintetek szabad őszintén szeretni? Úgy értem, hogy ha kitárulkozunk, stb stb, utána sokkal sebezhetőbbek vagyunk. Legalábbis én igen. Az a baj, hogy gyakran van, hogy nagyon szeretek, pedig nem kéne, és a végén csak jobban fáj. Nos, szerintetek: szabad igazán szeretni? Vagy ha szabad, mennyi idő után? Vagy ha máshogy fogalmazom meg: mennyi idő után szabad teljesen kinyílni vkinek?
Üdv

A Nők Lapjában van egy cikk a BigBrotherről. Én a magam részéről újabban kezdek leszokni a TV-ről, legfeljebb általában a Forma-1 köt le úgy-ahogy, meg esetleg a természetfilmek. Szóval én marhaságnak tartom ezt az egészet. Mit élveznek ezen annyian? Avasson be valaki...

Na akkor jöjjön, amit ígértem. Kiolvastam A szeretet művészetét, és azt kell mondjam, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, és elgondolkodni rajta. De addig is beírok néhány részletet, ami engem a legjobban megfogott.

...az érett szeretet olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi integritását, egyéniségét. A szeretet tevékeny erő az emberben; olyan erő, amely áttöri az embert embertársaitól elválasztó falat, amely egyesíti őt másokkal; a szeretet legyőzeti vele az elszigeteltség és elkülönültség érzését, de lehetővé teszi, hogy azonos maradjon önmagával, megőrizze integritását. A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek.

Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy "szeretlek", tudnom kell azt is mondani: "szeretek benned mindnekit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is".

Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk- és vállalva a kockázatot, mindent föltagyünk ezekre az értékekre. ... Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odadani magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretete hoz létre a szeretett személyben is. a szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is.


Hát ennyi. Szeressetek!

Ups, tévedtem. Az anyuka is velük van. :embarassed: :eek2:
Ez azért elég rémes. Szerintem.

Na ez biztos nem teszene nektek: Könyvtárban ülők, és mögöttem egy apuka a három gyerekével az interneten a Big Brothert nézi. :shake:
Szép kis családi program.

Bár én magát a műsort nem ítélem el kategorikusan. Ezzel kapcsolatban inkább el kell kezdeni azon gondolkodni, miért van az embereknek erre a fajta "szórakozásra" szüksége. És hogy fordulhat elő, hogy emberek önként ilyen kiszolgáltatott, helyenként megalázó helyzetbe kerüljenek.

Area írta: Éb egy dolgot nem értek. A tündék, hogy szaporodnak?
Tünde gyereket még sosem láttam, sem hallottam róla. Pedig az Elrondnak három gyereke is van. De ha normálisan szaporodnak, akkor ellepték volna középföldét a békeidőben, mert örökéletűek. Hát nem? : : : : : :

Ugyanúgy mint mi, de a tündék nem akrtak évenként egy-egy csemetét a világra hozni. Tényleg ellephették volna az Ardát, de a tündéknek nem kellet sietniük mint nekünk. Ők örökre fiatalok maradnak -> tudnak gyereket csinálni. Nekünk sokkal rövidebb idő áll rendelkezésünkre.

Éb egy dolgot nem értek. A tündék, hogy szaporodnak?
Tünde gyereket még sosem láttam, sem hallottam róla. Pedig az Elrondnak három gyereke is van. De ha normálisan szaporodnak, akkor ellepték volna középföldét a békeidőben, mert örökéletűek. Hát nem? : : : : : :

Yavi, abszolút helyes értékítéletű -és rendű ember volt. Tudom, mit beszélek, hidd el. Tökéletesen látta, hogy mi történik a világban. Nem azt mondom, hogy szép életet élt, nem volt ő sem tökéletes, de az erkölcsi nézetei teljesen rendben voltak. Politikailag, szociálisan, még a szerelem terén is. Véleményem szerint.

A társadalmat hagyjuk ki a dologból, nézd TE úgy, mint embert. Mindenki a saját elvei szerint él (úgy, ahogyan azt jónak látja...), de minden emberben ott vannak valahol mélyen az alap erkölcsi normák; szerintem ezek alapján kell ítélni.

"Ady saját korában egyáltalán nem számított -az ottani értelemben- helyes értékrenddel bíró embernek!"
[size=9:15rtq6n4]Ez azért volt -biztos tudod-, mert minden vetélytársa irigyelte a hihetetlen népszerűségéért és tehetségéért. Természetesen ott támadták, ahol érték...És rengetegen voltak. Én még találkoztam olyan irodalomkönyvvel, ami azt sugallta a diákoknak, hogy ő "veszélyes" és "rossz" költő. Ekkora hatással volt a modernsége az ellenlábasaira.[/size]

BB: hát, engem is elkezdett érdekelni a hírverés, meg minden.
De aztán... a nővérem nézi, é inkább felmegyek a szobámba, mert nem akarom látni. Az ofőn azt mondta (teljesen egyetértek): hogy ez a műsor az embernek azt a randa természetét csalja elő, hogy kukkoljunk...
Ja, és szeretnék neketek mondani valamit:
Az utóbbi napokban nagyon mélyen voltam. mélyponton. És komolyan TI húztatok ki belőle, ami miatt hihetetlenül hálás vagyok!!!

Finduilas írta: Darky: Most olvasok egy könyvet, amiben szó van az Isten férfi illetve női természetéről. Meg az istenszeretetről, a nyugati és a keleti vallásosság különbözőségeiről.
Nagyon ajánlom neked ezt a könyvet:
Erich Fromm A szeretet művészete.
Igaziból nem is a vallásosság a fő témája, hanem ahogy a címében is áll, a szeretet. Szerintem egészen csodálatos dolgokat ír Fromm ebben a művében. Bár még nem értem a végére, nagyon megfogott. Majd néhány dolgot megpróbálok összefoglalni, és ide is beírni, mert nagyon megfontolandó gondolatai vannak.

Szia Fin

Hopp, már sokadszorra hallom eme könyvnek a címét....hát ha ajánlod, feltétlenül elolvasom. Ilyen véletlent nem lehet kihagyni

BB-Tma: Bevallom nőiesen én belenéztem mert kíváncsivá tett ez a nagy hírverés. Ja! Már megint bedőltem ennek a roh**t médiának! A dolog erkölcsi oldalát nem bírálom, végülis mindenkinek joga van eldönteni. hogy ez az ő értékrendjébe belefér-e. Vannak akik bevállalták és vannak akik nézik. Az ő dolguk. Ami dühít, az az orbitális emberi hülyeség! Amit azok ott lerendeznek az K.O. Hisztis csajok meg egy rakás műbalhé! A hideg rohangál a hátamon! És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy erre a média mennyit pakol rá pl olyan kérdésekkel, amit Darky is említett! Brrrrr!

Fin: Erről a könyvről én is hallottam, hogy szuper! ha pedig neked is tecc', akkor biztosan az! Erről még mesélned kell ám!

Rayan: Nem kötöszködni akarok, de ezt nem tudom megállni!

"Ady bizony szívrohamot kapna, ha meglátná, hova fejlődött ez a világ. (Tudniillik a hozzá hasonló szociális érzékenységgel bíró, helyes értékrendű intelligens ember szabályosan beleőrül az ilyesmibe.)"

Ez nekem azért is sántít picit, mert Ady saját korában egyáltalán nem számított -az ottani értelemben- helyes értékrenddel bíró embernek! A másik pedig maga a fogalom: Helyes értékrend Az meg mi? Ki határozza meg mi az? Pontosabban szólva az erkölcsről van egy definícióm: Erkölcsös az a magatartás, amelyet az adott társadalom, vagy nagyobb közösség a hatalmi helyzettől függetlenül helyesnek és követendőnek nyilvánít. De ha ezt vesszük alapul, akkor még mindig csak ott vagyonk, hogy a társadalom így gondolja. De mi van akkor ha pl én másképp gondolom, mint a többség? Ki jogosult arra, hogy megmondja nekem, hogy mit tartsak helyesnek?
Ezek kényes kérdések...

Az a bajom, hogy a felnőtt felőlem nézze, ha ki akarja magát kapcsolni, bár szerintem van ennek jobb módja is....
Nekem azzal van bajom, hogy ezt a kicsik is nézik. Gondolj bele...ezt hallja egy 5-6 éves...szomorú következményekkel jár

Aralation:Tökéletesen egyetértek.Ez már fáj néha.A 15 éves kölök végigtrappol az utcán,nem néz se jobbra se balra,lóbálj a mobilját,közben traccspartit rendez.És még álljak félre az útból "különben baj lesz".Kellene egy kis tisztesség a népnek !

"Ne félj,kis ember
Elmegyünk legott
Ne félj,nem bántalak
A Halálod vagyok"

Darky: Most olvasok egy könyvet, amiben szó van az Isten férfi illetve női természetéről. Meg az istenszeretetről, a nyugati és a keleti vallásosság különbözőségeiről.
Nagyon ajánlom neked ezt a könyvet:
Erich Fromm A szeretet művészete.
Igaziból nem is a vallásosság a fő témája, hanem ahogy a címében is áll, a szeretet. Szerintem egészen csodálatos dolgokat ír Fromm ebben a művében. Bár még nem értem a végére, nagyon megfogott. Majd néhány dolgot megpróbálok összefoglalni, és ide is beírni, mert nagyon megfontolandó gondolatai vannak.

Bah.

Ha már szóba hoztátok a BB-t, fiúk, nem állhatom meg, hogy ne szóljak hozzá. (Pedig istenuccse nem akartam, de muszáLY.)

Ez a műsor egy szenny. Elnézést, ha valakinek megsértem ezzel az ízlését, de mélyen meg vagyok győződve, hogy az emberi erkölcsnek ennél alantasabb megnyilvánulása már nem létezik...Komolyan, itt emberi értékeket pakolnak a polcra. Beteszik őket egy befőttes üvegbe, ledugaszolják, és hónapokig feléjük sem néznek. Borzasztó.

Épp azon témáztunk a minap egyik kedves tanárommal, hogy szegény Ady bizony szívrohamot kapna, ha meglátná, hova fejlődött ez a világ. (Tudniillik a hozzá hasonló szociális érzékenységgel bíró, helyes értékrendű intelligens ember szabályosan beleőrül az ilyesmibe.)

Tényleg elképesztő, ahol tartunk.
...
Ráadásul 3 valóságsó egyszerre!
Még jó, hogy alig nézek tévét.

Sziasztok!
Hiszek a hitben. Szerintem valamiben mindig hinni kell, ha túl akarunk élni egy-egy nehezebb időszakot. Lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny, de nagyon erősen kötődöm a személyes tárgyaimhoz: a gitáromhoz, a saját történetemhez, stb. Ha ezeket elvennék tőlem, nagyon rosszul érezném magam, és befordulnék a saját kis álomvilágomba - mert valamiben hinni kell! De az is lehet, hogy hideg, felnőtt-lelkületűvé válnék. Persze nem minden felnőtt ilyen. Mostanában van egy új dilim: Ha felnövök, nem akarom elfelejteni az álmaimat! Nem akarom megtagadni önmagam - nem akarok nevetni a gyerekkori naplómon, stb. Olyan felnőtt akarok lenni, akiben ott él a gyerek. Vannak még ilyenek. Lamorak vagy Brisa. Tünde-lány is ilyen lesz, ha megnő. És merem remélni, ohgy én is. Ha sikerül, már elértem valamit: nem hagytam veszni az álmaimat.
Üdv

Az a bajom, hogy a felnőtt felőlem nézze, ha ki akarja magát kapcsolni, bár szerintem van ennek jobb módja is....
Nekem azzal van bajom, hogy ezt a kicsik is nézik. Gondolj bele...ezt hallja egy 5-6 éves...szomorú következményekkel jár

Mi bajod a bigBrotherral?na jó tény hogy elég hülyeség,de arra pl jo hogy kikapcsoljam az agyam,de ami már nekem is sok(k)7-8 éves gyerekeken valovilágos logo
na jo más téma:
szerintem se zárja ki egymást a materializmus és a hit Istenben/lélekben/bármi más megfoghatatlanban és Einsteinnel ellentétben el tudom képzelni hogy Isten ugy teremtette a világot hogy táguljon
Még egy kérdés:ti össze tudjátok egyeztetni az evoluciot a teremtéselmélettel?mert nekem ott sántit Darwin bácsi hogy nem tudom elképzelni azt a pillanatot amikor az élettelenböl élő lesz, viszont onnantol bizonyitott tény, tehát itt szerintem van kompromisszum(legalábbis az én világképemben)
mára ennnyi,üdv mincenkinek
Fim

Anci

Tao Te King Rulez Az egyik legszebb emlékem!

Aral

Hja, én egy 3 napja szó szerint a fejemet vertem az asztalba, amikor a műsorvezetős pasi a bigbráderből megkérte a nézőket hogy szavazzanak arra, szerintük fog-e szexelni Popey Zsanettal?

Úáááááááááááááááá

Jézusom! Nem hiszem el! Most vagy velem van a baj, vagy a világgal. Az új elsősök megjelentek a folyosókon. Hanyagok és jól öltözöttek... De azok az üres szövegek amiket levégnak az öltözködésről, telefonokról és a Big Brotherről, eszméletlen! Már fáj az IQ ilyen mértékű esése. Egyszer csak rám zuhan és agyonnyom. 8O