Gondolatok

Aeglos írta: A tél a legjobb. Olyan jó hazamenni a lámpafényes lakásba egy hideg téli nap délutánján amikor sötét van és szemerkél a hó. Jó szánkózni és síelni is. Jó várni a karácsonyt. Az ősz az évszak amely helyet készít a télnek. Ugyan úgy ahogyan a tavasz a nyárnak. Én ezért szeretem

Egyet értek veled, Aeglos! Én is a telet szeretem a legjobban mondjuk ehhez nálam a korizás is hozzájárul, hisz itt csak télen van pálya

Rayan írta: Ősz lenni nem rossz. Ősz lenni a legszebb évszak =) (A tavasz után persze.)
És nem kell feltétlenül melankóliába esni!
Emlékszem egy tavaly novemberi hétre, mikor 20-25 fok volt. Hihetetlen, hogy meleg szél fújt kint a Szigeten, és kajakra nem fáztunk.
Az egyik legkedvesebb dolga a természetnek, hogy elképesztő meglepetéseket tud okozni.

ilyen peldaul a beiratkozas az egyetemre, sorbanallas a TO elott, szaunazva...
Golyakat beiratni, pacsiztatni dekanbacsival ß)))
Sulikezdes.... elso ZH-k...

Zsenialis az osz....

Igen, Rabyn!!
Minthogy a mátrixvan is mondják:
"Az ember legerősebb, és leggyengébb pontja, a remény!"

Én inkább a telet, meg a nyarat szeretem. De az a tél, amin alig esik hó az inkább lehangpló.

Tényleg a remény hal meg utoljára?

A tél a legjobb. Olyan jó hazamenni a lámpafényes lakásba egy hideg téli nap délutánján amikor sötét van és szemerkél a hó. Jó szánkózni és síelni is. Jó várni a karácsonyt. Az ősz az évszak amely helyet készít a télnek. Ugyan úgy ahogyan a tavasz a nyárnak. Én ezért szeretem

Ősz lenni nem rossz. Ősz lenni a legszebb évszak =) (A tavasz után persze.)
És nem kell feltétlenül melankóliába esni!
Emlékszem egy tavaly novemberi hétre, mikor 20-25 fok volt. Hihetetlen, hogy meleg szél fújt kint a Szigeten, és kajakra nem fáztunk.
Az egyik legkedvesebb dolga a természetnek, hogy elképesztő meglepetéseket tud okozni.

Sziasztok!

Hát az biztos, hogy nehéz levélben elsőre megérteni a másikat.
Namarie annak pedig különös képpen örülök, hogy nem bántottalak meg!
Nem lett volna szívem ilyen gonoszságot tenni senkivel se.

Más: az ember mindig elveszit valakit, valamit (sajnos). Ezek mindig fájó dolgok, de szerintem úgy is elmennének mellőletek az emberek.

Ehez sajnos nincs köze se az ősznek, se télnek. Ezt csak az idézi elő, hogy az emberek változnak és mozognak!

No most megyek dolgozni:
Mindenkinek kellemes ősszi borongós hagúlatot kívánok

Brigante

Brigante írta: Sziasztok!


Igy hát bocsánatott kell kérnem, ha megsértettem valakinek az érzelmeit.

Kedves Brigante!

Az én érzelmeimet nem sértetted meg, nyugodt lehtsz. Az, hogy fölkavartál bennem dolgokat, nem a te hibád, mint ahoogy az sem, hogy nem a legjobbkor tetted fel a kérdést. /legalábbis számomra/. A kérdés amúgy jó, helyénvaló.

Annyit azért észrevettem, hogy egy fogalom kettőnk számára nem azonos jelentést takar, de ez könnyen tisztázható.

Sziasztok!

Ahogy olvaslak Titeket úgy döbbenek rá, hogy mennyi mindent elveszítettem önmagamból. Régen én is rácsodálkoztam minden apróságra, egy érdekes felhőfoszlányra, a beton egyik repedésére vagy egy pocsolya csillogására. De az utóbbi évben elfelejtettem ÉLNI. A fejemet kitömték az ócska, együgyü gondolatok és, mikor azt hittem ÉLEK, csupán csak éltem. Egy csomó mindent elveszítettem.
Minden évszaktól várok valamit és szívesen lecserélném egy-két tulajdonságát, pedig a szívem mélyén tudom jól, hogy anélkül már nem lenne az igazi. Mint a mogyoró csoki nélkül, hiába szedegetem ki belőle örökké a szemeket. Az ősz szorongást hoz. Szorongok a buszon, a padban, otthon és este elalvás előtt. De azért az iskola is jó (->Rabyn ). Télen a hó. Imádom a havat. Elhatározom, hogy ma nem fogok csurom vizesen haza menni, de a vége mindig az lesz. Tavasszal én elfáradok úgy mindenben és nem kelt életre már más csak Nyár. De mégis inkább a Szeptember az én hónapom.

Én annyira nem szeretem az őszt. Talán éppen azért mert elmúlik a nyár. Minden évben ősszel vesztek el valakit. (tavaly speciel 2-3 barátom tűnt el két hónap alatt az életemből) ezért mindig félek az ősznek ezen részétől, mindig félek, hogy az ősz elvesz tőlem valakit. De ugyanakkor szép is. Visszatérnek a kávéházba járásos idők, a felmegyünk egymáshozmert ott meleg van! A színek, a kirándulások. És nekem még a suli is. Mert akármenyit is szidom nekem szükségem van rá, hogy rendszere legyen az életemnek. Reggel amikor megyek a suliba van egy rész Aquincum és Kaszászdűlő között ami ilyen holt rész. Télen és ősszel ott egy lápszerűség van, köddel meg mindennel (tisztára holtlápnak tűnik) Nyáron pedig hobbitfalvává válik mert dimbes dombos. És azért is szeretem az őszt, mert ekkor van nagyon sok barátom születésnapja. Szeretek nekik ajándékot csinálni. Ilyenkor indul újra a színházi szezon, ilyenkor több időm van olvasni, írni. Csak ne lenne reggel olyan hideg!

Sziasztok!

Hát elöször is a kifestésröl:
Nem tudsz olyat kihangsúlyozni magadból ami nincs benned!
Seki se mondta, hogy használj festékszórót. De egy szép hangultaos sminknek azért van csábereje.

Egy lányba tényleg nem a külső számít. Ahogy a Nagy könyveben meg van írva "...lehet a külso csinos ha a belső csintalan...".
Erről azthiszem mesélhetnék. A lényeg mindig az ami a benned van ( hidd el az kint is látszik).

Igy hát bocsánatott kell kérnem, ha megsértettem valakinek az érzelmeit.

Egy barátság- kapcsolat kialakulásában lehet, hogy a külső számít először, de késsőbb sokkal többet számít amilyen tényleg vagy.

Buli: Nagy Zajos Hely nem egyenlo bulival ( szerintem). Jobban szeretek én is beszélgetni, iszogatni ahol a társaság tényleg együtt van. Táncolni stb....

November: olvasta valaki a Fridrich Niczhe: Elhagyatva címu versét?
Szomorú egy évszak, de mégis kedvelem.

No sziaszok:
Brigante

Soha olyan élményben mint az 1993-as tavasz nem volt részem. Akkor a természettel együtt én is újászülettem.
Az ősz nálam szinte mindíg rosszul jön ki.

A halál mindig hordozza az élet reményét is. Az ősz a feltámadás ígéretét, és a téllel együtt a türelemre tanít. Dolgok elmúlása szükségszerű, mert enélkül semmi új nem születhetne.

Tinfang Warble írta: Ősszel pedig az ember beleszeret a melankóliába.

A szívemből szóltál.

Szeretnék Veletek megosztani valamit:

1998 október. Szerelmi kétségek, depressziógyanú, célvesztettség. Aztán egy barát a kezembe nyomja a Dead Can Dance-összest 6 kazettán. November. Minden nap Gödöllő-Budapest táv az autópályán. Dead Can Dance szól. Hetekig. Rendbejöttem.

Azóta imádom a novembert - s milyen különös ajándéka a Jóistennek - a november is szeret engem. Mert azóta is történt már csoda novemberben.

Az ősz az elmúlás - és az újjászületés reménye. A gyertyák lángja Halottak Napján a temetőben. A reggeli nedves köd, amit oly kevesen szeretünk...
A jellegzetes "füstillat" a levegőben - az ősz körbeölel, s ha közel engeded magadhoz, megszereted. Ha félsz tőle, egy életre gyűlölni fogod.

Ha a múlt héten kissé arrogánsabb voltam a kelleténél, bocsánat, de elég ócska egy állapotban voltam...

Nekem pont ez a szeptamber eleje, október közepe a legkedvesebb időszakom Minden aranylik, a természet csakúgy ontja a termékenység érzését, de ugyanakkor benne van a levegőben az elmúlásra való emlékeztetés. magamban ezt az időszakot egyszer "Arany Ősznek" neveztem el.Az ember ilyenkor elkezd befelé figyelni, megnyugodni, és valahol megbékélni is - önmagával és a világgal is...

Én nagyon szeretem az őszt is, mint minden évaszakot, mert mindegyik gyönyörű valamiért. A tél azért mert fehér, szikrázó jégcsapot varázsol a hajadba, vagy éppen sóvirágot a nadrágod aljára. Ha rálehelsz az amúgy dög unalmas busz ablakára, egész kis virágoskertet fest rá a hideg. Jó érzés hajnalban elsőként belelépni a pocsolyába, és összetörni a hajszálvékony jéghártyát, vagy ránevetni a mulatságosan didergő galambokra, és az éppolyan szürkén fázó emberekre. Jó volt tavaly az öcsém segítségével belezuhanni a méteres hóba, holott egy egész busznyi ember nevetett rajtunk. Ez télen nem számít.
Ősszel pedig az ember beleszeret a melankóliába. Dideregve húzza össze magán a dzsekit, elbúcsúzik a zöldtől, és bámul a ragyogóan sokféle színeken. Vizes cipőben ér haza, és lefagy a lábujja, és fura, hogy újra érzi a hideget, ami nyáron úgy hiányzott, hogy fagyit kellett nyalni. Összeszedi a lepergett falevelet, és zsebrevágja, tudván,hogy úgyis eltörik, de mégis muszáj. Gesztenyét hord a zsebében, abban a kabátban, amit csak ősszel és tavasszal hord, és tavasszal ránevet a még mindig ott lapuló vörös mosolyra. Néha a felhők egész az aszfaltig nyúlnak, néha nem látni melyik,melyik. Máskor meg ragyog a nap, de nem éget, hanem csak kedvesen cirógat. És talán soha nem olyan kék az ég, mint ősszel.
Imádom nézni a Gellért hegy színeit, vagy itthon az erdőt. Vagy a kutyámat, aki ilyenkor a legélénkebb, hiszen nem nyomja sem a meleg, sem a hideg, ezért tőből bekapja a fél karom. Nekem ez az ősz, ezért szeretem ezt is annyira.

hat en is egyetertek a sminkelessel kapcsolatban, de nem tudom miert, en nem tudok kimenni a hazbol annelkul, hogy ne kenjek valamit magamra.... talan azert van, mert anyum nem szid erte, sot neha meg o segit nekem a sminkelesben: pl. megmondja, hogy milyen szin allna jol, stb... vagy csak azert teszem mert mar megszoktam? nem tudom... az igaz, hogy sokan mondjak, hogy nem kell festenem magam ahhoz, hogy jol nezzek ki, de en csak ugy erzem jol magam.

az idojarassal kapcsolatban: en a nagyon-nagyon meleget szeretem a legjobban, a 30-35 fokot. eleg erdekes, de tenyleg igy van. sosincsen melegem annyira, hogy ne erezzem jol magam, nem szeretek arnyekba ulni se-ezert sokszor kaptam napszurast is. Mikor meg eljon a tel, siratom a nyarat... eleg furcsa vagyok, mi?

Aeglos írta: Namarie: Teljesen egyetértek veled, hozzátéve, hogy a szépség a természet adománya. Azzal, hogy valaki kifesti magát, azzal valami másra akar majd hasonlítani, holott (sok esetben) az önmegvalósítás lenne a célja. Szerintem mindenkinek az áll a legjobban (hajszín, bőrszín) amivel született. Lehet, hogy első látásra sokkal csábítóbb, ha valakinek ki van húzva a szeme feketével. Vagy nagyon vagány a szénfeketére festett haj, de egy idő után már nem ez számít....

Érdekes, amit írtál, Aeglos. Mostanában elég ritka (legalábbis én nem sok ilyen embert ismerek), hogy a fiúknak nem a külső a fontosabb, hogy vki milyen jól néz ki.

Az idővel kapcsolatban: Furcs,a hogy épp hétfőn kezdődött a hideg időszak és szombatra lett vége. Olyan, mintha az iskola miatt lenne; persze lehet csak "véletlen" is. Én az őszt szeretem legkevésbé, de az esőben kint lenni nagyon jó.

én nem mondom, hogy ezzel, vagy azzal értek egyet a témában. Mindenki úgy csinálja, ahogy jól érzi magát, hiszen ez az igazán fontos. Valahogy nyugodtabb vagyok, ha nincs rajtam semmi, mármint make-up. nem azért, mert az önbecsülés az egekre rúg.

Most mondok valamit: nem tudom, hányan vannak göndör hajúak köztetek, de akiket én ismerek, azok esetében nagyon kevesek voltak képesek felismerni, hogy az természetes göndör...akinek meg netán természetes vörös is, azt még le is pocskondiázták. Muris, de igaz, hogy az enyém néha magától! bevörösödik... volt, aki szentül meg volt róla győződve, hogy festetem, és alig várta, mikor lesz újra vörös.

Melyanna: nem azt mondtam, hogy MINDENKI estében álcának tartom a festéket!!!!!!! Csak azt, hogy a SAJÁT MAGAM esetében. Honna venném ahhoz a merszet, hogy más vonatkozásában ilyesmit kategorikusan kijelentsek???

Ezt sokan nehezen értik meg, de tényleg így van, aztán jön a nagy meglepi, hogy milyen liberális tudok lenni dolgokban, meg néha az ellenkező irányú , hogy milyen konzervatív más dolgokban...

Szükségesnek tartom leszögezni,h a make-up-témában Melyannal és Darkyval értek 1et.

Aiya,

én festem magam (Namarie, szerintem te pontosan emlékszel, hogy hogyan). A táborban képes voltam korábban kelni, hogy nyugalomban elvégezhessem a kb. 10 perces műveletet...

S hogy miért teszem mindezt? Mert nagyon jól érzem magam tőle - hozzá kell tennem, hogy extrém világos bőröm van, tehát nem is árt neki némi egységesítés. Ráadásul nagyon régóta csinálom (kb. 12-13 éve), tehát hozzá is szoktam.

Való igaz, smink nélkül "kicsit" másként nézek ki (leginkább, mint egy kisfiú ), de nem vélek "festetlenül" megjelenni, a táborban, valamelyik éjjeli túrán láthattatok is így (még a szemüvegem is rajtam volt, kontaktlencse helyett). De nem tartom "elmaszkírozásnak" a műveletet, és nem tartom "maszknak" a látható festéket.

Úgy érzem, én így vagyok ÉN, kiegyensúlyozottan és - viszonylag - megelégedetten.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Namarie: Teljesen egyetértek veled, hozzátéve, hogy a szépség a természet adománya. Azzal, hogy valaki kifesti magát, azzal valami másra akar majd hasonlítani, holott (sok esetben) az önmegvalósítás lenne a célja. Szerintem mindenkinek az áll a legjobban (hajszín, bőrszín) amivel született. Lehet, hogy első látásra sokkal csábítóbb, ha valakinek ki van húzva a szeme feketével. Vagy nagyon vagány a szénfeketére festett haj, de egy idő után már nem ez számít....

Ez igaz, de már megint nem mondtam végig, amit gondolok.

Számomra azért álca, mert csak pillanatnyilag szépít meg. elég éles különbség van aközött, amikor rajtam van valami , és a natúr arcom közt, holott, ha nagyon ritkán használok sminket, akkor is diszkréten. Most gondold el: mi van, ha valaki csalódik ezért? Most csapjak be bárkit? Ráadásul nem is szeretem, mert egy csomó mindentől ég az arcom.

Más: a földi szépségnél múlandóbb dolog nincs. " A szépség igazsága helyett keresd az igazság szépségét".

ez nem jelenti azt, hogy szükségét érzem magam elhanyagolni...

Namarie írta:
A lényeg: festéssel nem azt mutatom, amilyen valójában vagyok, / egyszer úgyis lekerül, meg fölösnek tartom vele kínlódni, mivel nem igazán látom, amit csinálok/

Szia Namarie

Miért ne mutatnád a festéssel azt, aki vagy? A festés nem takar el, csak kiegészít, megszépít, változatossá tesz. Egy eszköz a természettől, hogy kiéljük fantáziánkat. Gondolj bele. Amióta világ a világ, az emberek kifestik magukat.

Üdvi

D.

Lehet a lánynak nem a tanulás, hanem a családalapítás a vágya....és azért fázol, mert a 40 fok után hirtelen a fele lett....

Nálunk van egy lány aki kijelenette, hogy ha nem veszik fel majd a főiskolába akkor férjhez megy. Már most jönnek hozzá a kérők.. Furcsa.. Én sose akarok férjhez menni. Ha valaki szeret ahhoz nem kell papír hogy együtt neveljük a gyerekeinket! Egyébként én se festem magam. a suliban nem is szabad-) MEg béna is vagyok hozzá-)) Ami még érdekes dolog: A mostani kilencedikesek.. Olyan nagyon rondán beszélnek.. Nemtudom mért.. És amit nem értek, hogy mitől van ilyennagyon hideg! nagyon bennem volt hogynma kabátot kéne venni..(

Penngaladiel írta:

Rabyn írta: Pen: Sajnos ismerek pár ilyen esetet. ÉS ha ugy vesszük az is a csaj döntése, és mégsem. Ha voltál már őrülten szerelmes, olyannyira hogy gondolkodni se tudsz hidd el te is megtennéd.

Tudom, miről beszélsz, Rabyn, nem elítéltem a lányt! Voltam hasonló helyzetben... Csak azt mondom, hogy egy ilyen kapcsolatot NEM SZABAD megtartani, ami odáig fajul, hogy a srác azt mondja: "ha nem fekszel le velem, akkor szakítok veled", mert ez zsarolás és manipulálás, nem szeretet... ha meg a másik nem szeret viszont, akkor mi értelme ragaszkodni hozzá?

Egyetértek Pennie - vel, DE: van-e vajon valakinek akkora ereje, hogy nemet mondjon? aki azért fekszik le valakivel, hogy vele maradhasson, az őrülten vágyik a szeretetre, a valakihez való tartozásra. Általában nagyon fiatal, és érzelmileg nem kiegyensúlyozott lányok tesznek így. Én itt a fiúra mondom, hogy ennyire ocsmányul kihasználni a másik szerethiányát- enyhén szólva is aljasság. Tényleg mindig a lányt vagy a nőt ítélik meg, de szerintem azért, mert ha egy nő lefeküdt valakivel, azt be lehetett bizonyítani, lévén fogamzásgátlás nem volt.

Találkoztam egyszer egy lánnyal, akinek egyedi munkája van, és imádja a macskáját Elmesélte, hogy az egyik udvarlóját azért rakta ki, mert azt mondta neki, hogy se munka, se macska. És szvsz jól tette hogy ki rakta. ez az a pont, ahol megkérdezem: más nem kéne? Miért várja el valaki a másiktól, hogy az szabad individuum létére alárendelje magát a másiknak, és ilyen szinten??