Gondolatok

Szerintem,a tudat,hogy van valaki,akire midig számítani lehet,akinek a véleménye nagyon fontos,a segítsége,vagy éppen az,hogy a másiknak van ezekre tőlem szüksége,az egyik legjobb dolog a világon...

Üdvi !
Hoztam Nektek gey pár gondolatot a barátságról,szerintem nagyon tanulságos...

"A barátság alappillérei

Meggyőződésem szerint a valódi barátság egy olyan építmény, mely egy erős alapon, és négy szilárd pilléren nyugszik.

Az erős alap a bizalom, mert e nélkül nincs barátság.
A négy pillér pedig a következő:

- a közös pontok
- a "bajban terem" próbája.
- az idő tényezője
- a kölcsönösség tartó-oszlopa

Mind a négy nagyon fontos pillér.

- Az első adja a barátság lényegét, hiszen ezért barátok a barátok! Ismerős a mondás: madarat tolláról, embert barátjáról lehet felismerni. Ezt fejezi ki az első pillér...
- A második mutatja meg, hogy tényleg barátság-e az amit annak hívunk. Az igaz barát a bajban terem, és a hamis ott hullik ki. Ám a baj nem csak külső probléma lehet, hanem belső is, amikor a felek egymás ellen feszülnek. Az igazi barátság ebben is érlelődik és erősödik. A hamis, összeroppan! (Amely viszont összeroppan, ott nem biztos, hogy a felek silány emberek, lehet, hogy csak barátnak nem illenek össze az első vagy a negyedik pillér miatt!)
- A harmadik, az „idő folytonossága” is fontos szempont, hiszen eltávolítja a felszínes, és szorosabbra fűzi az igazi barátságokat. Az idő továbbá az összecsiszolódásban is segít.
- Végül a negyedik is hihetetlenül fontos! Kell, hogy mindketten együttesen akarják egymást, kezdeményezzenek, és egyenrangú partnerek legyenek. Ha ez nincs meg, akkor szerintem nem beszélhetünk barátságról, hanem csak valami emberi kötődésről, kapcsolatról, de ez messze van a valódi barátság fogalmától…

Nagyon szép megfogalmazás az arisztotelészi: „A barátság, egy lélek, mely két testben lakozik.”
Ez a gondolat azt fejezi ki, hogy szinte a két ember nem is kettő, hanem egy!

Emellett Seneca gondolata is elhanyagolhatatlan: "Előbb mérlegelni kell, hogy kit választasz barátnak, de utána már hűségesnek lenni".
Valami olyasmi ez, mintha azt mondaná: - ne fogadj könnyen barátodnak senkit, ne tedd alacsonyra a mércét, mert akkor silány kapcsolatra számíthatsz, vagy keserű csalódásokra. Ha viszont barátodnak fogadod embertársadat, maradj hű hozzá örökre, és segítsd őt hibái ellenére, és azok feletti győzelemre...

Ebben segítsen neked az egy jó alap, és a négy szükséges tartópillér elméletének ismerete..."

Oisin írta: Egy bizonyos határig...

Üdv, Oisin

És ki húzza meg ezt a határt? én nem azt mondom, hogy akkor is fenn kell tartani egy barátságot, ha a másik már nem törődik az emberrel. nekem is volt ilyen rossz tapasztalatom. ugyanakkor vannak, akiket tudom, hogy igazából nem veszítettem el, bár úgy érzem.. az eszem tudja, a szívem nem érzi..

Orok baratsag?-jo tema, mivel reg nem jartam itt es nincs lelki erom, meg idom sem vegigolvasni a hozzaszolasokat, csak azt tudom mondani, hogy szerintem letezik orok baratsag, de ahogy Rayan mondta (ezt meg elolvastam:-)) kompromisszumokbol all, es ha ezt az egyik fel megtagadja, akkor tenyleg nincs baratsag. Alkalmazkodni muszaj, hisz elteroen gondolkozunk, am az csak meg jobb, ha felfedezunk egy olyan valakit, aki hasonlit rank. Ezert van sokszor hogy a legjobb barat a testver, mert hasonloan neveltek, hasonloan gondolkodik...(de persze itt is vannak kivetelek)...az biztos, hogy nagyon sok csalodassal jar(hat) mig az ember olyanban kezd megbizni, aki valoban erdemes ra. De nem letezik, hogy valaki ennyi ember kozott ne talaljon egy valakit, aki ugyanannyit var, ker tole es ad neki, mint o. Lehet, hogy meg keresni sem kell, es ott terem.
Lehet, h ez most nagyon optimistan hangzik, de nem tudok, es nem is akarok errol negativan gondolkodni.
Udv Nektek, Iru

Oisin írta: Dodiee,

Ne keverd össze a barátságot a haversággal! Az utóbbi működik akkor is, ha nincs komolyabb leki közösség, az előbbi nem. A barátságnak igenis a feltétele az, hogy az élet ne sodorja a barátokat túl messzire egymástól -legalábbis lelki értelemben, különben a barátság átmegy haverságba, és az már nem ugyanaz.

Üdv, Oisin

nem keverek össze semmit semmivel. az a valószínűbb, hogy nekem mást jelent egy barátság, mint neked. nem feltétlenül kevesebbet! és épp ez az, amit mondtam. hogy lelkileg nem sodort minket messze az élet, mert még mindíg megvan bennünk az a sok közös emlék, és közös élmény, ami összeköt

Brisa írta: Képzeljétek el a következőt. Elmentek a barátnőtökhöz, mert egy számotokra fontos dolgot szeretnétek elmondani neki. Ott is ül veletek szemben, és miközben ti szövegeltek neki, ő rajzol/olvas/ír. Ha megkéritek, visszamondja azt, amit mondtatok neki. Mit éreznétek?

Én tuti nem érezném jól magam ebben a szituban. Ha végiggondoljátok, a tanár helyzete jó esetben nagyon hasonlít a fent leírtakhoz.

Nem tudom, én nem érzem barátnőnek a tanáraimat, pláne nem, ha az eukarióta egysejtűekről beszél. De szerintem ha látszana rajta, hogy azért mondja, mert nagyon szeretné, hogy én is tudjam, biztos nagyobb toleranciával viseltetnék iránta.

Mivel magában az örökkévalóságban kételkedek, örök barátsággal még nem találkoztam, mindenesetre nem zárkózok el a gondolattól, hogy talán még összefutok vele...

Líthas!

Nos, örök barátság... Érdekes dolog... Már nem hiszek benne... Volt egy barátom, akiről azt hittem, mindig mellettem lesz, akiről azt hittem, hogy megért, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mindent megosztottam vele, feltétlen bizalommal voltam iránta. És mi lett a vége?! Ehh... Úgy vetett véget a kapcsolatunknak, hogy még csak oka sem volt rá, hisz ő bánt el velem elég csúnyán... No sebaj... Elég szép pofon volt az életben... Szerintem vigyázni kell az ilyen kijelentésekkel. Örök barátság nem létezik. Sőt, már abban is kételkedek, hogy igaz barátság létezik, hisz, ha végiggondoljuk, egy kapcsolatban nincsenek egyenlő felek. Egy igazán bensőséges baráti/szerelmi kapcsolatban az egyik fél mindig mindent ad magából, míg a másik nem. Nincs olyan kapcsolat, ahol a két fél egyformán ad és kap, nem működik. Valamelyikükknek mindig meg kell alázkodnia ahhoz, hogy a kapcsolat ne érjen véget... Nemrég olvastam egy érdekes szír közmondást, de nagyon igaznak tartom... "Két szív közül az egyik mindig meleg, a másik mindig hideg. A hideg szív értékesebb a gyémántnál, a meleg szivet eldobják."

Sziasztok!

"Örök-barátság" igenis létezik. De nagyon keveseknek adatik meg. A barátságban, az igazibana változás nem számít nagyon sokat. Minden ember lényének van egy magva, ami sosem változik. És a barátok ezt érzik egymásban és ezt szeretik. Ha valakinek a barátja változik, sosem elég mélyen ahhoz, hogy eltávolodjanak egymástól.
De ehhez rengeteg körülménynek kell egyeznie.

Órai figyelés, figyelés: "Bármit megtehetsz, csak másoknak ne árts." Azt hiszem ez a lényeg és a boszorkányok nagyon jól tudták ezt.

Sziasztok azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményetek a családon belüli erőszakról? Ilyesmiről, hogy verekedés, fajtalankodás?

örök barátság: nem tudom,hogy létezik-e....talán igen......nekem egész kicsi koromban volt egy nagyon jó barátnőm,kivel majdnem 8 évig tartottuk a kapcsolatot,de aztán fokozatosan eltávolodtunk egymástól,és mostmár évek óta nem is találkoztunk....
általánosban az osztályból inkább csak haverjaim voltak,ami nem túl jó dolog,aztán gimiben lett 2 igazi barátom,legalábbis azt hittem sokáig,hogy mindkettő az.....de mostan
ban kezdek rájönni,hogy mindenki változik körülöttem és sokaknak nem ismerem ezt az ,,új énjét''......igy most biztosan egy igazi barátom van,a
másikat nem télleg nem tudom....de előbb utóbb kiderül....

Én most úgy érzem, hogy megtaláltam az igaz barátaimat. Nekem van egy ilyen fokozat. Vannak haverjaim... rengeteg. mint mindenkinek... És vannak barátaim... persze azok közt is van akit jobban, és van akit kevésbé szeretek... És vannak IGAZ barátaim. Kevés. De szerintem abból már egy is elég... Most volt egy elég nyomott időszakom, és kiderült, hogy ki van velem, és ki nem... És nagyon hálás vagyok azoknak, akik "igen"

Az "örök barátság" nagyon szép meg jó dolog, és persze VAN.
A gáz az, hogy alapban nem vagyunk körülvéve barátokkal, mindenkinek keresnie kell, és ha megtalálta, erőfeszítéseket is kell tennie annak érdekében, hogy megtartsa. A legtöbb jó barátság normális esetben nem túl idillis, és ugyanúgy kompromisszumokkal teli, mint a szerelmi kapcsolatok nagy része. Szal ilyen szempontból az örök barátság előfordulási gyakorisága=örökszerelem-aszpektus...

Nos akkor saját témámra reagálva:
Én hol hiszek a kérdésben hol nem. Van három nagyon jó barátom, akikért az életemet adnám oda. (nem sorolom fel őket szerintm tudják, hogy róluk beszélek) És van közöttük valaki akivel mostanában elég keveset beszélek, de mindketten elfogadjuk egymást olyannak amilyen. És ha bármi akármi bajom van fordulhatok hozzá. (meg a másik kettőhőz is) és ennek én nagyon örülök. És a másik kettővel sem találkozom mindennap, van, hogy napokig nem beszélünk még is ha van valami akkor akár éjjel kettőkor is felhivahatnak és én is őket és elsírhatom mi bajom van. Szerintem a barátság valahol itt kezdődik..

Egy bizonyos határig...

Üdv, Oisin

Dodiee,

Ne keverd össze a barátságot a haversággal! Az utóbbi működik akkor is, ha nincs komolyabb leki közösség, az előbbi nem. A barátságnak igenis a feltétele az, hogy az élet ne sodorja a barátokat túl messzire egymástól -legalábbis lelki értelemben, különben a barátság átmegy haverságba, és az már nem ugyanaz.

Üdv, Oisin

Oisin írta: Örök barátság: nos, szerintem nem lehetetlen, de nagyon valószínűtlen. Az ember ugyanis az élete során rengeteget változik, és általában ez a változás az, ami véget vet a barátságoknak. Ahhoz, hogy egy barátság egész életen át tartson vagy az kell, hogy egyik barát se változzon meg egész életén át, ami lehetetlen, vagy az, hogy a barátok egész életükön át egymással "párhuzamosan" változzanak, de legalábbis olyan módon, hogy ne nőjön közöttük a távolság, ez pedig nagyon valószínűtlen.

Üdv, Oisin

Oisin, ez így nem igaz. van harmadik lehetőség: Ha mind a ketten elfogadják a másikban a változást. Ha annyira szeretsz valakit, képes vagy elfogadni a változásokat is.. Nekem több olyan nagyon jó barátom is van, akit egy ideje elsodort mellőlem az élet, de azthiszem, addig míg megőrzöm őket az emlékezetemben, és néha találkozunk, barátaimnak mondhatom őket..

Aiya,

örök/hosszú barátságok téma:

Az egyik 'legjobb' barátnőm 23 éve (!) a legjobb barátnőm, mindenféle őrültségeken és szürnyűségeken átmentünk együtt (... főleg tinikorunkban... ), a másik 'legjobb' barátnőm pedig majdnem 20 éve van mellettem.

Viszont volt, akit (nem is olyan rég) alig több, mint 3 éven át nagyon jó barátnőnek hittem, és csúful elárult... :crying:

Brisa: Az megint egy másik helyzet. Eleve ha beszélgetek valakivel akkor odafigyelek rá. De amikor a tanár csak mondja csak mondj csak mondja.. arra nem lehet végig odafigyelni..

Szerintem van olyan, hogy Örök barátság!
10 éve van egy barátnőm, és vele jártam oviba, általánosba,
és most gimibe is! Szomszédok vagyunk egyébként!
Persze mi is néha összekapunk, ez így van jól.
És volt amikor 1 évig nem beszéltünk.
Azért mert megharagodtunk egymásra?
Nem. Kellett egy kis szünet!

Kötelezők: kiráz a hideg tőlük... de elolvasom.
órai munka: ha nagyon fáradtz vagyok, egyszerűen muszáj
rajzolgatnom!

Brisa: Hát nagyon gáz...de azthizem ha nagyon jó barátnőről
van szó, akkor nem olyan gáz. Persze egy ideig nagyon rossz, de
hát neki is meg kell értenie, hogy fontos dologról beszélek, akkor
miért nem tud odafigyelni?

Hali !
Az örök barátsághoz szeretnék hozzászólni.Illetve üzenni mindenkinek,akik nem hisznek benne,hogy igenis létezik,és azoknak,akik még nem találkoztak vele azt,hogy ne adják fel a keresést !
Nekem több,mint 15 éve van egy "legjobb barátnőm",aki a szó minden létező értelmében az.És hogy ez miben nyilvánul meg?
Ő az egyetlen biztos pont az életemben;tudom,hogy rá mindig és mindenben számíthatok,és viszont.Szeretem és elfogadom őt olyannak,amilyen,de mindig őszinte vagyok vele,akkor is,ha valami nem teccik.
Mindent megbeszélünk;persze ezt nem úgy kell elképzelni,hogy sosem vitázunk,ó nem !Azidő alatt,amióta ismerem mindketten sokat változtunk,formálódtunk;volt rossz is és jó is,sok nehézségen vagyunk túl,melyek gazdagították a kapcsolatunkat.Jobban megismertük egymást.Hiszen gyakorlatilag együtt nőttünk fel '
De nem lógunk folyton egymás nyakán !
Úgy érzem,ez a barátság kiállja az idő próbáját,hiszen eddig is sikerült,és azóta csak mindketten érettebbek lettünk.
És igazán szeretném,ha majd a gyerekeink is együtt játszanának
'
És ezért hálás vagyok a sorsnak,mert ez egy igazán különleges ajándék !

puszi mindenkinek

Angie

Az örök barátság létezik, de én eddig még egy esetben találkoztam vele.
Volt az általánosban egy nagyon jó barátnőm, 8 évig végig együtt voltunk jóban-rosszban. Után még gimi alatt is találkoztunk elég sűrűn. Miután leéretségiztünk elvesztettük egymást, mert ő elköltözött Budapestről.
De 4 év elteltével - 3 éve - véletlenül találkoztunk, kiderült, hogy egymástól mind össze 5 percre - gyalog - dolgozunk.
A barátságunk úgy folytatódott mintha nem is lett volna az a 4 év kimaradás. Azóta legalább 1x egy hónapban találkozunk. És még mindig egymás legjobb barátnői vagyunk.

Brisa írta:

"a szelvényt vádolták meg Nyilas Misi ellopásával"

Elza, ezen én kidőltem. Két napig fogok még ezen röhögni.

Brisa hidd el én is jót röhögtem a saját hülyeségemen és miden osztálytársam, sőt még a magyar tanárom is.
Sőt azóta bárkinek elmesélem a történetet mindeki a "hasátfogja" annyira röhög.

Örök barátság: nos, szerintem nem lehetetlen, de nagyon valószínűtlen. Az ember ugyanis az élete során rengeteget változik, és általában ez a változás az, ami véget vet a barátságoknak. Ahhoz, hogy egy barátság egész életen át tartson vagy az kell, hogy egyik barát se változzon meg egész életén át, ami lehetetlen, vagy az, hogy a barátok egész életükön át egymással "párhuzamosan" változzanak, de legalábbis olyan módon, hogy ne nőjön közöttük a távolság, ez pedig nagyon valószínűtlen.

Üdv, Oisin

Kötelezők: én úgy vagyok velük, hogy majdnem mindig az a legrosszabb műve az adott írónak, amit feladnak kötelezőnek. Előre is bocsánatot kérek az érintett művek kedvelőitől, de nekem pl. Jókaitól A kőszívű ember fiai egy rémálom volt, míg pl. A névtelen várat imádom, ugyanígy Golding Legyek Ura vs. Az utódok, Stendhal Vörös és fekete vs. Pármai kolostor és még sorolhatnám. Az egyetlen kötelező, amit imádtam (és ami most eszembe jut ) az a Mester és Margarita.

Órai munka: jó, bevallom, legtöbbször én is rajzoltam vagy verset írtam...

Örök barátság: azt hittem, nekem megadatott, de azok, akiket a legjobb barátaimnak hittem, szépen lassan elmaradtak mellőlem és én is mellőlük.

Titok: a titok szvsz addig titok, amíg egyetlen ember tudja....

Ryana írta: Egyébként szerintem is az a normális, hogy csináljon a diák, amit akar (már egy határig... de a csendes olvasás - irogatás nem hoszem, hogy nagyon zavarná az órát...), mert az már az ő baja, hogy nem figyel, és az ebből származó kellemetlenségek...
Mondjuk vannak tanárok, akik képtelenek felfogni, hogy miért jobb nekem rajzolni, mint odafigyelni... És ez nem szép dolog.

Képzeljétek el a következőt. Elmentek a barátnőtökhöz, mert egy számotokra fontos dolgot szeretnétek elmondani neki. Ott is ül veletek szemben, és miközben ti szövegeltek neki, ő rajzol/olvas/ír. Ha megkéritek, visszamondja azt, amit mondtatok neki. Mit éreznétek?

Én tuti nem érezném jól magam ebben a szituban. Ha végiggondoljátok, a tanár helyzete jó esetben nagyon hasonlít a fent leírtakhoz.

Örök barátság nincs, mert semmi sem tart örökké. De nekem van három "legjobb barátnőm". Ebből a legfiatalabb barátság 10 éves... (A legidősebb pedig 17.)


Léli: A Bűn és bűnhődés szintén zseniális egy könyv. Bár nehéz olvasmány.

nálunk tesi órán halálos csend van általában ha valaki káromkodik az egész csoportnak 20 fekvő ha valaki időn túl futja le a kört akármiyen nagy is akkor az egész osztály újra futja "majd az öltözőben megbeszélitek" címmel

örök barátság: nem tok hozászólni

Eia hasonló vagy az egyik osztálytársamhoz az is mindig tolrajzokat készít

Üdv!

Kötelezők: Én általában elolvasom őket. Van hogy számonkérés után, de azért mégis... Kivéve most a Bűn és bűnhődést. Abba egyszerűen időm sem volt belekezdeni. Pedig amit tanultunk róla, lehet, hogy jó lenne
Nekem a kedvenc kötelezőm a Hamlet volt, meg a Tartuffe. Úgy általában szeretem a színdarabokat, azok naon jók Moliére meg naon jól tudott írni. (ja, a Tragédia szintén a kedvenceim közé tartozik )
Amivel legjobban megszenvedtem, az a Candid volt. Borzasztó volt... Semmi történet, semmi értelme... még a tanár is úgy adta fel, hogy tudja, hogy nagyon rossz olvasmány, de attól még kötelező.. Kérdem én, akkor miért kötelező :

Órán: Számomra az a természetes, hogy figyelek órán. Ezzel pótolom azt, hogy itthon nem tanulok... (bár most idén muszáj lesz)
Mondjuk megértem, hogy sokan miért nem figyelnek, csak akkor legalább ne zavarnák a többieket... Nálunk pl. a fizikatanár nagyon rendes, nem követeli meg, hogy mindenki mindig figyeljen, de emiatt az osztály már ott tart, hogy nagyobb a hangzavar, mint tesiórán...
Ugyanakkor a töri tanár megköveteli a vasfegyelmet, ami meg is van órán, csak emiatt (meg még egy pár dolog miatt) az egész osztály utálja (ami amiatt rossz, hogy ő az ofő...).

Szerintem is az kéne, hogy a gyerek azt csinál órán, amit akar, csak a többieket és a tanárt ne zavarja a tanulásban/tanításban. Aztán ha felelésnél/dogánál nem tudja, akkor az az ő baja...

Örök Barátság: én azt mondom, létezik. Egy lánnyal együtt jártam óvodába, meg általánosba, és azóta is az egyik legjobb barátnőm. Hiába nagyon ritkán találkozunk, de attól még mindig jól elbeszélgetünk, és mindent megbeszélünk.

Léli

Az órai munka témához: Én egyszerűen nem tudok meglenni rajzolás nélkül. Jó, oké, olvasni is lehet, de akkor meg nem figyelek... Bár lehet nekem is át kéne térnem a csomózásra, mert szegény füzeteim naon meg vannak nyírbálva...

Örök barátság: hát.. szerintem nemnagyon létezik. Legalábbis én nemhiszem. Nekem volt egy barátnőm általánosban (mien meglepő... igaz, több nemvolt) és most évfolyamtársam lett és ugyan két évre szinte teljesen megszakítottuk a kapcsolatot, most mégis ugyanolyan jól kijövünk egymással szal lehet mégis létezik...