Gondolatok

Sziasztok!

Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy betolakszom ide ezzel a hirdetménnyel, de muszáj betennem, hogy még gyűjtsek jelentkezőket - ezt eredetileg a közgyűlésen akartam volna, csak hát az elmarad. Kérem a kedves moderátort, hogy pár napig hagyja benn, ha lehetséges. Előre is köszönöm, és még egyszer elnézést

Karácsony előtt, december 19-én estétől 21-én délutánig szeretnénk egy háromnapos talit szervezni Kismaroson, karácsonyi hangulatban. Ezt megelőzné december elején egy húzogatás, és a talin megajándékoznánk egymást.
A hely egy emeletes turistaház, udvarral, közös teremmel, és az erdő is közel van. A szállás díja 1150 Ft/fő/éj, ebben benne van az ágynemű, a fűtés, a zuhany, a konyhahasználat, stb. (Reggelit-ebédet-vacsorát mindig nekünk kell elkészíteni.) Körülbelül 25-30 főt várunk.

Jelentkezni nálam lehet, bármilyen módon, OKTÓBER 12-ÉN ESTIG!

Szerintem se. Mindenki egyéniség, van aki ezt jobban
mutatja, van aki nem.
Van egy fiú haverom, akivel abszolút tökre különbözünk,
és ezt tiszteljük egymásban!

Sziasztok!

Darkman írta:

Rabyn írta: És az mért van, hogy mindeki akit ismerek lebescsüli magát?
Elmesélnék egy újabb történetet, ha nem gond.. Ahová járok van önismeret óra is. Ezene értékelni kellet mgaunkat bizonyos szempontok szerint. 1-5ig lehetett értékelni. Majd azt behajtva továbbadni. A következő ember is értékelt és a következő és azt követő is.. És visszaért a papír hozzám. Saját értékelésemnek az átlaga 2,3 lett ami azért nem olyan rossz, (kb. ilyen visszajelzéséeket kaptam én is) De azt vettem észre, hogy a többieknek mind ilyen 4,0 meg fölötte volt a saját magukról kialakított képük. Ami azért nemjo.. (ennél mindg sokkal jobbat kaptak!!)
Mért van, hogy az emberek NEM BÍZNAK magukban?

Azért mert nem merik elhinni hogy isteni lények

-komolyan-

Na, ez nagyon igaz! Minden ember egy külön álló csoda, egy különálló univerzum amelyben minden megtalálható.
Vajon a legjobb barátságokban, legmélyebb szerelmekben, legerősebb gyerek-szülő kapcsolatokban mennyit fednek fel ebből az Univerzumból egymásnak a felek. Mennyit ismerhetünk meg ebből az ember csodából? Megismerhetjünk egy másik embert teljesen valaha? : Szerintem soha.

Rabyn írta: És az mért van, hogy mindeki akit ismerek lebescsüli magát?
Elmesélnék egy újabb történetet, ha nem gond.. Ahová járok van önismeret óra is. Ezene értékelni kellet mgaunkat bizonyos szempontok szerint. 1-5ig lehetett értékelni. Majd azt behajtva továbbadni. A következő ember is értékelt és a következő és azt követő is.. És visszaért a papír hozzám. Saját értékelésemnek az átlaga 2,3 lett ami azért nem olyan rossz, (kb. ilyen visszajelzéséeket kaptam én is) De azt vettem észre, hogy a többieknek mind ilyen 4,0 meg fölötte volt a saját magukról kialakított képük. Ami azért nemjo.. (ennél mindg sokkal jobbat kaptak!!)
Mért van, hogy az emberek NEM BÍZNAK magukban?

Azért mert nem merik elhinni hogy isteni lények

-komolyan-

És az mért van, hogy mindeki akit ismerek lebescsüli magát?
Elmesélnék egy újabb történetet, ha nem gond.. Ahová járok van önismeret óra is. Ezene értékelni kellet mgaunkat bizonyos szempontok szerint. 1-5ig lehetett értékelni. Majd azt behajtva továbbadni. A következő ember is értékelt és a következő és azt követő is.. És visszaért a papír hozzám. Saját értékelésemnek az átlaga 2,3 lett ami azért nem olyan rossz, (kb. ilyen visszajelzéséeket kaptam én is) De azt vettem észre, hogy a többieknek mind ilyen 4,0 meg fölötte volt a saját magukról kialakított képük. Ami azért nemjo.. (ennél mindg sokkal jobbat kaptak!!)
Mért van, hogy az emberek NEM BÍZNAK magukban?

Szofi írta: Üdv,Szofi vagyok-némi profilmódosítás után...

Némiképp a témába vág az is,amit én szeretnék kérdezni.
Valamilyen képet muszály magadról kialakítanod a világ felé.A kérdés az,h ez mennyire LEHET egyáltalán őszinte?Mennyire adottak az eszközök,h kifejezd,kommunikáld a világ felé azt,h mi zajlik éppen benned?És h ez mennyire fontos 1általán.
Az általánosságok mellőzésével:épp változom.Radikálisan(ld:kopasz fej ) .És nem tudom,h nem csak maszkot cserélek-e.
Önmagam szeretnék lenni,de amint ezt meg akarom értetni a külvilággal(mármint azt,h mi ez az 'önmagam'),tehát jeleket,jelzéseket v jelzésértékű dolgokat használok,a kommunikáció módjának(jelek,jelképiség) szükségszerű és eredendő korlátai miatt ez 'félrecsúszik',félresikeredik:nem az lesz,aminek szántam...
Márpedig ez az őszinteséget veszélyezteti,ami utáni vágyból fakadt az egész.Ott(azazhogy itt) állok most,ahol a part szakad...

Sssszia Sssszofi

Nahát végre látlak ebben a topikban, válaszolhatok kegyednek? Hasonló szitum volt nekem is, van is, lesz is bla bla bla
Szerintem a boldog élethez vezető út az őszínte önmagamon keresztül vezet. Csak megspékeli a dolgot, hogy minden ember másképp lát - szerintem ebből előnyt kéne kovácsolni. Te mutatsz valamit. A barátaidnak mindent ( majdnem:) a haveroknak a felszínt és a világnak meg alig valamit. Ezek a kinyilatkozások őszínték, pusztán a mennyiségben van különbség. De képzeld el, hogy minden embernek más jön le rólad. Szerintem ez nagyon izgi, mert olyan szemszögből láthatod magad, amilyenből soha előtte. Természetesen válogatni kell a forrásokat, kinek adsz a szavára és kinek nem, de szerintem nem hátrány hanem kifejezetten előny, hogy az emberek másképp látnak néha, mint ahogy szeretnéd. Az az igazság, hogy csak az lát téged valójában, aki nem sajnálja belédfektetni az időt. Ezek ugye a barátok. Azokból meg kevés van. De szerintem pont elég

Üdvike


Suby

Azért, mert senki sem tanította meg őket erre. Ugyanis nem csak a te korosztályoddal vannak ilyen gondok, hanem a felnőttekkel is. A szülők nem tudják megtanítani a jó problémamegoldást, mert ők maguk sem tudják...

[size=9:24p3o7w8]Közületek páran már tudják, hogy ez a vesszőparipám. [/size]

Lenne egy furcsa kérdésem (nohát ma csak kérdezni tudok)
Mért van, hogy a mai fiatalok (a velem egy idősek meg a kisebbek) egyszerűen NEM TUDJÁK MEGOLDANI A PROBLÉMÁKAT?? Inkább elfutnak előle.

A barátok nyugodtan szóljanak - legalább is én mindig ezt mondom nekik - ha valami rosszat vagy nem tetszőt csinálunk. Mi meg vagy meg fogadjuk, vagy nem, de attól még jó barátok maradunk.

Sziasztok!
A szeretet lényege(így a barátság,szerelem) szerintem is a másik-centrikus gondolkodás,illetve cselekvésmód.Ennek ellenkezője az én-központú cselekvésmód.
Felmerül a kérdés;a szeretet csupán érzelem?
Nem-nem !
A szeretet cselekvés.Minden tett,amit valódi szeretet táplál,figyelembe veszi a szeretet tárgyát,a másik embert.
Ilyen logikával a szeretet ellentéte nem is a gyülölet,mert az mindig érzelem;hanem az önzés.

Azzal kapcsolatban pedig,amikor szakítottunk a kedvesemmel(barátommal ) még hozzátennék egy nagyon fontos dolgot,amire az eddigi életemben rájöttem.És ez a lényeg;

SEMMINEK SEM AKKOR VAN VÉGE,AMIKOR KIMONDJUK.VAGY ELŐTTE,VAGY UTÁNA,VAGY PEDIG CSAK AKKOR KEZDŐDIK EL IGAZÁN !

Sziasztok!

És akinek megadatik a legjobb barát, az igaz barát az utána egész életében azt keresi. Nekem volt egy fiú barátom. (Ezúton közlöm: Lehet fiú, lány barátság anélkül, hogy előbb utóbb járásba fordulna. Sose voltam belé szerelmes, de imádtam, mint barát és ő is engem.) Aztán egyszer kegyetlenül megrendült benne a bizalmam, mert olyan dolgokat tett, amiket... Amiket én sose tettem volna. Olyan dolgokat, ami megbocsáthatatlan. Igaz kibékültünk, de a bizalom elszállt. Sose bíztam benne. Soha. De azóta is ilyen barátra vágyok. Keresem kutatom és már jó négy éve egyedül vagyok. Igaz vannak haverjaim, de én inkább csak egy igazi barátot akarok és senki mást. És emiatt van a magányom. Hogy nem adom alább a legjobb barátnál.
Vajon a sok felszínes kapcsolat pótolhatja A barátot?
Rabyn: Addig szólhatsz bele a barátaid ügyeibe, amíg hagyja.

Rándzsa/Baradmorgűliel írta: Aeglos! legjobb barátra: Nekem ilyen Mimóna (sirjunk együtt... )

Nekem most már nincs okom sírásra
El vagyok látva aranyosabbnál aranyosabb jófej barátokkal

Aeglos! legjobb barátra: Nekem ilyen Mimóna (sirjunk együtt... )

Ringbearer írta: Most 2 dolgot mondtok, amit nem értek, hogy férhet össze:
Akkor vagy igaz barát, ha elfogadod őt, olyan, amilyen.
Nem fogadod el, szólsz a hibáiért.

Hidd el borzalmas az, ha egy barátod azt mondja neked amit hallani szeretnél. (én megéltem )
Szerintem a jó barát javulni segít, de akkor is kitart a másik mellett ha az nem hallgat rá.
Ez persze elég nehéz feladat, és rövidebb időre veszekedések tarkíthatják a kapcsolatot, de utána szvsz még szorosabb lesz a kötelék.

Ringbearer írta: Most 2 dolgot mondtok, amit nem értek, hogy férhet össze:
Akkor vagy igaz barát, ha elfogadod őt, olyan, amilyen.
Nem fogadod el, szólsz a hibáiért.

Elfogadod olyannakamilyen, de szólsz neki, ha hibázik. De ha nem változik, akkor is a barátja maradsz

(kb mint Finnél )

Szólsz a hibáiért, de elfogadod, ha nem hallgat rád!

Most 2 dolgot mondtok, amit nem értek, hogy férhet össze:
Akkor vagy igaz barát, ha elfogadod őt, olyan, amilyen.
Nem fogadod el, szólsz a hibáiért.

Hát, először a Personánkat alakítgatjuk (ahogy Jung mondaná). Ha ez megvan, akkor indulhatunk el a valós énünk megismerése felé. Sajnos manapság hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az a legfontosabb feladatunk, hogy mások felé megfelelő képet alakítsunk ki magunkról. Minden időnket erre pazaroljuk.

A barátsághoz annyit, hogy az én "legjobb barátnőm" nálam 15 évvel idősebb, német, hat éve ismerkedtünk meg levelezés útján, eddig kétszer találkoztunk. Mégis valami olyan köt össze minket, ami miatt tudom, hogy sosem szakadunk el egymástól. Ezt számomra legjobban Hamvas Béla idézete írja le:

"Minden barátság azzal a különös érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna, vagy még inkább, mintha ikrek. És ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy valahol együtt marad vele örökre, ahogyan együtt voltak a találkozás előtt."

(néhányszor már éreztem ezt )

Cica előszőr neked próbálnék válaszolni:

"Vagy a szerelem állhat barátok közé?"

Igen állhat! Sajnos vannak olyan emberek akik, ha nem szeretik a párjuk barátait, barátját, akkor elmarják mellőle (nem akarom taglalni, hogyan s miként képesek erre de velem megesett már ilyen eset)

Vagy a barátok állhatnak a szerelmesek közé?

És erre is az a válasz IGEN!
Ha egy társaságnak nem tetszik a másik párja akkor bizony, ha nem elég toleránsak akkor közéjük tudnak állni. Néha ez jó... Máskor rossz.



Fiú-Lány barátság: Létezhet de nagyon-nagyon törékeny! És éppen azért mert egy idő elkezdik egymást másképpen látni, -hol egyszerre, és akkor járás lesz a vége. - hol külön külön, és akkor akár a barátság végéhez is vezethet a dolog-. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert az eddigi fiú barátaim közül egyikkel sem szakad meg ilyen dolog miatt a kapcsolatom.

Szerintetek mennyire lehet beleszólásunk a barátaink életébe? Említenék egy példát.. (az előző valahova eltűnt....)
Van egy srác Gábor, aki járt egy lánnyal Beával. Nagyon messze laktak egymástól, de azért minden hétvégén megpróbáltak találkozni. Aztán a lány úgy gondolta már nem szereti annyira a srácot, már mindig nem érzi vele jól magát, ezért kidobta... A Fiú természetesen kiborult az esettől, és még rátett egy lapáttal, hogy a csaj azóta is folyamatosan "kedvesemnek" hívja ha SMSt ír neki. Itt lép a képbe egy harmadik személy, egy barát. Gábor elsírta bánatát ennek a barátnak, aki erre letámadta Beát, hogy hogy lehet ilyen szemét stb stb. Erre a lány kikérte magának, hogy mit szól bele, meg külnben is KI RÉGEBBEN BARÁTJA, HOGY A SRÁC MELLÉ ÁLL?
Ezek után természetesen a régi pár nem állt egymással szóba többé, a barát pedig aki segíteni akart összevszett a lánnyal.

Szóval arra lennék kiváncsi, hogy mennyire szólhatunk bele barátaink életébe, akár szerelmi, akár más módón? És egy barát mennyire róhatja fel, hogyha nem mellé állunk, hogy milyen régóta vagyunk barátok?

Üdv,Szofi vagyok-némi profilmódosítás után...

Némiképp a témába vág az is,amit én szeretnék kérdezni.
Valamilyen képet muszály magadról kialakítanod a világ felé.A kérdés az,h ez mennyire LEHET egyáltalán őszinte?Mennyire adottak az eszközök,h kifejezd,kommunikáld a világ felé azt,h mi zajlik éppen benned?És h ez mennyire fontos 1általán.
Az általánosságok mellőzésével:épp változom.Radikálisan(ld:kopasz fej ) .És nem tudom,h nem csak maszkot cserélek-e.
Önmagam szeretnék lenni,de amint ezt meg akarom értetni a külvilággal(mármint azt,h mi ez az 'önmagam'),tehát jeleket,jelzéseket v jelzésértékű dolgokat használok,a kommunikáció módjának(jelek,jelképiség) szükségszerű és eredendő korlátai miatt ez 'félrecsúszik',félresikeredik:nem az lesz,aminek szántam...
Márpedig ez az őszinteséget veszélyezteti,ami utáni vágyból fakadt az egész.Ott(azazhogy itt) állok most,ahol a part szakad...

És nevezhető igaz barátnak, aki nem fogadja el a barátja döntését - még ha azt ő, a saját szemével rossznak, általa nem meglépendő lépésnek is találja -, vagy aki mindig ugyanazt akarja látni a másikban, és nem tudja elfogadni, ha esetleg másképp viselkedik, mint ahogy azelőtt megszokták?

Kicsit neccesen....

Lehet, hogy az "igaz" barátság csak addig tart, amíg ugyanolyanok vagyunk, mint, ahogy megismertek minket - aztán törvényszerűen véget ér?

Ennek asszem nem így kéne lennie... - [size=9:3bby5vkh]számomra mégis így van[/size]

Vagy a szerelem állhat barátok közé?
Vagy a barátok állhatnak a szerelmesek közé?

Számomra ezek megválaszolhatatlan kérdések........

Darkman írta: A barátok olyanok mint a tükörképek. Változnak velünk együtt. Néha gyökeresen. Sokszor nem is ugyanaz az ember néz vissza ránk. Ilyenkor csalódunk, mérgelődünk, szomorkodunk. Aztán fejet hajtunk, és találunk egy új barátot.


De számon kérni a másiktól, hogy miért hagyott el...igaz barátságban erre nincsenek szavak. Csak a mosoly. A fájdalmas, olykor könnyes búcsúmosoly.


Az apróságokban a nagyság. A szabadságban a barátság.

Az első bekezdéshez;
Ehm..nem az a csodálatos a barátságban,hogy az Én elé helyezed a másikat?
Mert ez itt úgy hangzott,mintha azt kéne tennünk,hogy kényünk-kedvünk szerint váltogatjuk a barátainkat,mint az ingjeinket!Pedig épp itt van a lényeg;a kitartás valaki mellett hozza meg az igazi értékeket;küzdelem nélkül is van győzelem,de az fele annyit sem ér

A másodikhoz;
Erről bevillant egy kép;mégpedig a tipikus poros westernfilmek vége;amikor Kovboj 'Sötétéstitokzatosmagányosfarkas' Jack ellovagol a semmibe,maga mögött hagyva a zokogó nőt.
Hát én valahogy másképp látom a barátságot;mert aki szeret,az nem hagy el !


A harmadikhoz;
Na ez viszont igaz !

És azért;Puszak Gömbikének

A baratságban épp az a legszebb, hogy az emberek - ha igaz barátok - jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Elfogadják ha a másik változik és ez megtörténik ahogy az ember személyisége a tapasztalatokkal és a korral változik.
Igaz azzal egyetértek, ha az ember barátja rossz írányban változik - értem ezen, hogy rossz dolgokat csinál, vagy valami nem jó dolgot tesz a barátjával - akkor felbomlanak a legnagyobb barátságok is.
Ez velem is megtörtént. Az egyik barátom olyan dolgot terjesztett rólam ami egyáltalán nem volt igaz, és amikor kérdőre vontam még le is tagadta, de amikor erőltettem a dolgot, csak kibukot belőle. Sajnos ekkor egy 10 éves barátság ért véget. De a többi barátom mellém állt és segített túllépni ezen az eseten. És még egy jó dolog is történt, valaki megvédett vele szemben - valaki akitől ezt nem is vártam volna - és azóta van egy új barátom.
Ebből egy tanulságot vontam: le ahol valami véget ér, ott kezdődhet is egy új dolog - számomra ez az új barátság volt.

A barátok olyanok mint a tükörképek. Változnak velünk együtt. Néha gyökeresen. Sokszor nem is ugyanaz az ember néz vissza ránk. Ilyenkor csalódunk, mérgelődünk, szomorkodunk. Aztán fejet hajtunk, és találunk egy új barátot.

De számon kérni a másiktól, hogy miért hagyott el...igaz barátságban erre nincsenek szavak. Csak a mosoly. A fájdalmas, olykor könnyes búcsúmosoly.

Jönnek mennek, akár az éveink, ami alatt öregkorunkra csak az apró figyelmességek maradnak. Egy beszélgetés, egy ölelés, egy kézfogás. Pipázgatva, rózsákat metszve erre emlékezünk. A részletekben rejlik az ember. Az apróságokban a nagyság. A szabadságban a barátság.

Jóéjt

Puszak Sellykének

Sziasztok!

Most először járok itt,de nagyon megfogott ez a "barátság" téma.
Fel is tennék Nektek egy kérdést;szerintetek létezik igaz barátság férfi és nő között?Kialakulhat-e igaz szerelem?Mikor két lélek összefonódik;a válaszom;igen !

Leírnám a saját példámat,ha nem bánjátok.
Volt egy leányzó,akivel egy évig voltunk szoros barátságban,de aztán minden megváltozott.
Elkezdtem máshogyan érezni.Először nagyon furcsa volt,nem tudtam,hogy vajon helyes-e?Vajon mit szól majd hozzá?
De ahogy teltek múltak a hetek,rá kellett jönnöm,hogy ő a világ legcsodálatosabb teremtése.
Érzéseim ugyan egyre inkább viszonzásra leltek,de a sors mégis sok akadályt gördített elénk;és én egyre csak úgy éreztem,hogy ez nem vezet sehová.EL voltam foglalva a hétköznapok gondjaival,és Őt már nem láttam olyan tisztán,mint azelőtt.Szenvedtünk,bevallom.És cefetül éreztem magam,mert én voltam az oka.Kételkedtem magamban, kettőnkben;de Benne sosem.És így visszanézve ez volt a lényeg.
Utána szakítottunk,illetve én mondtam magamban,hogy "a szentségit;férfi vagy,vagy nem?!",és tudtam,hogy ez így nem mehet tovább.
Aztán nem találkoztunk.És hiányzott;el sem mondhatom,mennyire.
És mikor újra láttam,átértékelődött minden egy pillanat alatt.Figyeltem a haját,a mozdulatait,a hangját;már ezerszer és ezerszer jött elém,de máskor valahogy alig vettem észre...Akkor határozottan éreztem,hogy szól hozzám.Különös gyengédséggel szól,idáig alig észrevett szavakkal.
A szeretetnek meg kell lelnie tárgyát.És én megleltem.Ő az,akivel mindent megoszthatok,aki tudja,mire gondolok,mielőtt kimondom.Hozzá foghatót aligha találnék;ha évekig keresnék,akkor sem.
Igazi társ,megértő,kedves és egészen különleges bája van !
Az idő sok mindenre választ ad,de egyre vigyázzatok;ha ilyen kincsre leltek,el ne eresszétek,mert talán sosem találtok hozzá hasonlót!
És immáron Egy éve vagyunk nagyon boldogok .

Köszönöm,hogy ezt megoszthattam Veletek,remélem nem ragadtattam el túlzottan magam..

Mae govannen!

Úgy gondolom, hogy konkrét ÖRÖK barátság nem létezhet, hiszen szvsz- kizárt , hogy öntudatra ébredésedtől (kb. 3 éves kor) 80 éves korodig valakivel jóban-rosszban együtt vagy, közös a baráti körötök, közös az érdeklődésetek, mindent együtt tudtok csinálni...

Én negyed évszázad tapasztalata után szoktam le a "legjobb barát" fogalomról, akit annak tartottam igen hosszan, az is barátom még, de az elmúlt időben én is, ő is változtunk annyit, hogy most már csak havonta egyszer találkozunk (az eddigi heti többszöri helyett), ebbe belejátszik, hogy neki is megvan a saját családja, munkája, nekem is, és a szűkös szabadidőt elég nehéz beosztanunk.

Jöttek újabb baráti körök is az életembe az elmúlt 2-3 évben, például erről a site-ról is van néhány olyan ember, akit már nem csak ismerősnek - havernak érzek, hanem barátnak (remélem kölcsönösen ), munkával kapcsolatban is történik olyan, hogy valakivel ha sokat dolgozol együtt, észrevétlenül kollégából baráttá válik...

Úgy vélem, ha valakivel már nem tudsz azonos síkon mozogni, mert már túl sok minden választ el, akkor nem érdemes görcsösen ragaszkodni a "legjobb barátsághoz", mert már "10 éve vagyunk együtt jóban-rosszban". Nekem volt egy barátnőm, 3 éves koromtól voltam vele nagyon jóban, egészen addig, amíg a mostani férjével meg nem ismerkedett, aki egész egyszerűen utált engem, így lassan a lánnyal is elszakadtunk egymással, pici gyerekkel és háztartással a nyakában már nem tudta az idejét úgy egyeztetni, hogy titokban (a férje rosszallását kivédendő) találkozzunk. De úgy vélem, hogyha bármikor a segítségére lenne szükségem, azonnal ugrana, mert tényleg voltunk olyan kapcsolatban.

Persze tudom, kamaszkorban igen fontos a "legjobb barátság" intézménye, akivel jóban-rosszban együtt lehet lenni, mindent megbeszélni... Aztán majd rájöttök

Meg ahogy majd alakulnak ki az újabb és újabb baráti körök (általános iskola - középiskola - főiskola, egyetem - munkahely), az lesz az igazi , amikor még véletlenül sem kompatibilisek a társaságok egymással , meg a sajnálatos esetek, amikor valakit nagyon szeretnétek egy társaságba behozni, és a társaság egyhangúlag ellenszegül (ez akár egy új kapcsolat is lehet, ilyenkor a legnehezebb, mert vagy dönteni kényszerülsz a szerelmed vagy a barátaid között, vagy egy időmegosztásos kompromisszumot kell kötnöd, ami normál esetben akár még működhet is...).

Nah, jó hosszú lettem, namárie

na megint itt vagyok

Szepes Mária írta a barátról és a kedvesről;

"Soha ne fáradjunk bele abba,hogy lényének pozitív oldalaiban mentséget,vigaszt keressünk megtántorodásaira.Ha megértést és reményt adunk neki,minden válságból talál kiutat."

asszem ez olyasmi,amiben érdemes hinni !

És hogy létezik-e "örök" barátság?Én úgy gondolom,hogy mindig a kapcsolat tartalma határozza meg a tartamát.

pussz Nektek

Ha már igazságoknál tartunk... Még egy...

"Barát az, aki érti a múltad, hisz a jövődben és elfogad annak, aki vagy.""