Gondolatok

Egy ismerősőm, egy másik fórumon így lett moderátor.. (régebben én is hasonloféleség voltam)
Meg eleve az iskolában is igy megy.. Aki nem nyal be a kémiatanárnak annak lőttek, aki nem nyal be a tesitanárnak annak is lőttek. (jelzem én egyiknek sem tettem)

Igen lehet, hogy ezért írom mindezt most ide.. Csak mostanban túl sok ilye írok..

Rabyn írta: Miért van, hogy aki nem nyal, annak vége? Mért kell az embereknek lealacsonyodni olyan szintre, hogy érvényesülni tudjanak?
MÉRT MÉRT MÉRT?

Mi történt?

Rabyn írta: Mért van, hogy ha az ember valamire készül akkor az úgysem sikerül? Mért vagyok ilyen csóró? Mért va, hogy az öcsém elhorhdat minden pénzt és még lelkiismerefurdalása se lesz, én meg 500 forintot is vonakodva kérek? Mért van, hogy ha valak bejön nekem akkor elkezdek parázni, és nem merek odamenni hozzá? Mért van ennyi kérdésem? És mért rátok zúdítom mindezt? Mért érzem magam még mindig kicsinek?

Szerintem most egy "kicsit" el vagy keseredve, és ez bukott ki belőled. Gondolom, jelenleg nincs kivel megbeszélned...

Amúgy ismerős a dolog. Ugyanez volt és van az én öcsémmel is. Hála Erunak most már van saját fizetésem. Hidd el, te is el fogsz jutni idáig. Csak addig még keresztül kell élned jópár dolgot.

Ha meg megtetszik neked egy srác, akkor természetes, hogy elkezdesz félni. Mutass egy embert, aki nem érez így legalább egy kicsit. Szóval azért parázol ilyen szitukban, amiért eszel, ha éhes vagy.

Szméagol a kérdésed egyúttal válasz is: a te világodban lehet hogy a szempontok játszanak nagy szerepet. Én nem mondanám el a sajátomat, inkább arra buzdítalak, hogy találd meg a magadét, de adnék neked egy kis útravalót, amire a keserves óráimon jöttem rá: minden nap reggele egy újjászületés, és annak vége az est: halál. De reggel megint újjászületsz, majd este megint meghalsz.

Ezért örök az élet. A Te életed! Adott az örök idő, hogy annyi szempontból éld át a világodat, amennyiből csak akarod

...tehát nem kell sietni igazából nem is értem minek rohan annyira a világ?

Miért van, hogy aki nem nyal, annak vége? Mért kell az embereknek lealacsonyodni olyan szintre, hogy érvényesülni tudjanak?
MÉRT MÉRT MÉRT?
Mért van, hogy ha az ember valamire készül akkor az úgysem sikerül? Mért vagyok ilyen csóró? Mért va, hogy az öcsém elhorhdat minden pénzt és még lelkiismerefurdalása se lesz, én meg 500 forintot is vonakodva kérek? Mért van, hogy ha valak bejön nekem akkor elkezdek parázni, és nem merek odamenni hozzá? Mért van ennyi kérdésem? És mért rátok zúdítom mindezt? Mért érzem magam még mindig kicsinek?

Szméagol írta: Sziasztok!

Darkman írta: S mi az értelme annak, ha továbbélünk? Erre mindenkinek személyesen kell rájönnie...ahány ember, annyi világ, s ahány világ, annyi isten. Egy képben látni az egészet: talán ez az értelme az életünknek

Hogy minél több szempontot ismerjünk meg?

Mi lenne, ha megmutatnánk Szméagolnak, mi milyen választ adtunk erre a kérdésre? Talán segít neki, ihletet meríthet belőle.

Én priviben így feleltem neki:

Hogy mi értelme tovább élnünk? Én a következőképp fogalmaztam meg önmagamnak:
Meghalni úgy is megfogok. Addig van egy kis időm, hogy kiélvezzem ezt az életet. Sok rossz van ebben a világban, de ez van. És én látom a jót is. Kihívásnak tekintem, hogy ilyen körülmények között elérjem a boldogságot és a kiegyensúlyozottságot. Sőt, ennél többet határoztam el: nemcsak a magam boldogságáért fogok küzdeni, hanem másokért is. Mert hiszem, hogy lehet, hiszem, hogy képes vagyok rá. Szép életet akarok élni, hogy szép legyen a halálom is.
Persze nem úgy születtem, hogy ez volt az életcélom. Én is sokszor feltettem magamnak a "ki vagyok én?", "mivégre vagyok én?" című kérdéseket. Hosszú évek alatt kifundáltam a válaszokat és elindultam a megvalósítás felé.

Ahogy a Gondolatokban is mondták, mindenki más választ ad ezekre a kérdésekre. Ezért olyan sokszínű a világ.
De nem érdemes olyan hamar feladni a keresést, mint te akarod...

Sziasztok!

Darkman írta: S mi az értelme annak, ha továbbélünk? Erre mindenkinek személyesen kell rájönnie...ahány ember, annyi világ, s ahány világ, annyi isten. Egy képben látni az egészet: talán ez az értelme az életünknek

Hogy minél több szempontot ismerjünk meg?

Alyr Arkhon írta:

_Neo írta: Ajanlom mindenkinek a Monty Python's The Meaning of Life c. orokbecsu alkotast es a Galaxis utikalaus trilogiat (ami nem trilogia, de igy jol hangzik)

Előbbit nem tudja vki valahol valahogyan eljuttani nekem vagy fellelési helyet mondani?

adsz egy 700 MB-os cd-t...

Ajanlom mindenkinek a Monty Python's The Meaning of Life c. orokbecsu alkotast es a Galaxis utikalaus trilogiat (ami nem trilogia, de igy jol hangzik)

Az életnek az az értelme, hogy minél több jobb dolgot kihozzál belőle a magad és a többi ember (család, barát, ismerősök, stb.).
Pobálj boldog lenni, nem bántani másokat és nagyon, de nagyon jól érezni magadat.

hát rabyn nem értek egyet veled nagyrészt az igaz hogy alkotás a gyermekáldás.
de az nem hogy ha valaki drogozik akkor nem tud alkotni vagy ha cigizik,
pl sok művész dohányzik konkrét példát nem tudok, az orvosok 90 % is.

én azt mondom hogy valaki attól tud alkotni ha megtalálja azt az élményt ami megfogja őt. pl: táj vagy egy személy. múzsákról szóló versek tájról szóló versek.
egy drogost ugyanúgy megfoghat valami és maradandót tud alkotni és
talán ez segíthet neki leszokni. de ez csak ritkán fordul elő.

Tévedés, mert aki züllik és megvan hozzá az affinitása, az tudja csak igazán átérezni az emberi nyomorúságot, a balsorsot. Ekképpen óriási művek születhetnek...mert a valóságról szólnak. Akiben nincs ilyen véna, mert a társadalom az írmagját is kiöli belőle, az szép csendben eltávozik. Tulajdonképpen már azelőtt eltemeti magát, mielőtt meghalna.

S mi az értelme annak, ha továbbélünk? Erre mindenkinek személyesen kell rájönnie...ahány ember, annyi világ, s ahány világ, annyi isten. Egy képben látni az egészet: talán ez az értelme az életünknek

Mert akik nem drogoznak, cigiznek stb.. ŐK TUDNAK ALKOTNI! Tudnak valami maradandot alkotni. Ha mást nem akkor a génjeiket továbbadják a gyerekeikben.Az is alkotás.

Sziasztok!

Ebben a mai lezüllöt világban nincs más eszme csupán a pénz. Ezt írja Müller Péter a Ji-kingben. Nem a pénz jött előtérbe. A történtek nyomták előre a pénzt és így lesz az úr világunkon.

Darkman írta: A vég nem lehet más: csak a boldogság. Tudják ezt az emberek is. Talán éppen ezért szívják a szivarfüstöt - úgyis mindegy. De közben mennyi elpazarolt idő, mennyi elfuserált lehetőség. De az embernek mindegy. Annyira sajnálja magát. Drogozik. Iszik. A végsőkig. Majd csendben meghal. Mintha itt se lett volna.

Ez nagyon szíven ütött. Mintha itt sem lett volna... De akkor mi értelme van a tovább élésnek? Azon keveseknek, akik... nem drogoznak, isznak, cigiznek?

I n t e r m e z z o


A társadalom olyan, mint az emberi test. Családokból áll, a test szövetekből. A családtagok emberek, a test építőkockái pedig sejtek. Minden sejtnek megvan a maga saját tudata, így az ember.

A sejteket azonban elönti valami kába érzés, valami tudattalan állapot - ami körül csak züllést, az emberi méltóság poklát látom.

Drog. Kemény, durva drog. Pedig a srácok csak focizni szeretnének. De nincs kivel. Nincs hol. Magukra hagyták őket. Hát ők maguk is magukra hagyják saját magukat. Öntudatlan állapotban keresik a mennyország tágas kapuját. Meg is lelik, de csak szűk kaput. Az a hosszabb, az a nehezebb. Halálhoz vezet.

Az emberek szenvednek...ettől az élettől, ami ma van. Gyorsabban rohannak, mint a hangyák munka közben, és gyakrabban hullanak el, mint akármelyik rovarfaj, ha kollektív madárinvázió önt el egy-egy területet. S mert szenvednek, s mert vannak gyengébb alkatok, drogoznak. Isznak. Cigiznek. Aztán rászoknak. A keskeny úton járnak. A mennyország felé...a hosszabbik úton.

A vég nem lehet más: csak a boldogság. Tudják ezt az emberek is. Talán éppen ezért szívják a szivarfüstöt - úgyis mindegy. De közben mennyi elpazarolt idő, mennyi elfuserált lehetőség. De az embernek mindegy. Annyira sajnálja magát. Drogozik. Iszik. A végsőkig. Majd csendben meghal. Mintha itt se lett volna.

---

Minden ember a nyugalmat, a békességet, a harmóniát keresi. Azok, akiknek sikerült megtalálniuk ezt a manapság ritka helyet; azok látnak. Nem néznek, látnak. Látják, hogy a szétcsúszott ember egy tagekkel és graffitikkel szétfirkált piszkos betonfal előtt nem méltó az élethez - s a hosszabik út, a poklon végigvezető út mind e kép, s annak képei a jövőben, a hosszabbik...Látni, hogy hosszabb.
Egyesek mérgesek lesznek. Kalapáccsal verik a gyereket, hogy eldobja vodkáját, hogy eldobja tűjét, hogy eldobja sodort cigijét. De csak kalapácsütéseket kap vissza. Amikor megtalálja gyerekét ama bizonyos piszkos betonfal előtt, emberi méltóságától megfosztva. Tolsztoj mondta akkoriban, hogy erőszak erőszakot szül, s mi sablonként kezeljük e három szót, sablonként...divatjamúlt, fellengzős dumaként - amikor persze ma a műveltség sem ér semmit - s közben elfelejtjük az igazságát. Az abszolút igazságot, ami benne elrejtetett, mert az abszolútum nem harsog, nem kiált, de nem is suttog.

Néma, de mégis van egy nyelv, amin beszél. A csend.

Amikor kalapáccsal esünk neki gyermekeinknek, álljunk meg egy pillanatra. Hagyjuk a fémhangot. Az izzadt tenyeret, mely pofont adva lecsapni kész az ártatlan lélekre. Álljunk meg egy kicsit...csak egy picit. Csendben. Mert az a lélek a csend nyelvén beszél. Azt mondja: " Félek. Félek ettől a kalapácstól. Félek. Félek. Félek... "

Elmenekül. Iszik, szív, beáll, benyom, magába fordul, agresszív lesz, verekszik, utál, káromkodik, kötözködik, pukkant, lázad, ver, üt, tapos, rongál, vandálkodik. Soroljam?

De menekül. A szeretet felé. Csakis oda.

---

Hova is menne? Mi lehetne az utolsó mentsvár? Hiszen az ember, amióta csak ember, a harmóniára, a békére és a nyugalomra áhítozik. Akik menekülnek, azok rombolva keresnek. Önmagukat rombolják, és másokat rombolnak. Rombolnak.

De mi csak ezt halljuk. Mi. A társadalom. A mindig befogadó mintatársadalom. A demokratikus társadalom. A jóléti társadalom. De a rombolás, az nem. Vírus. Kiírtandó. A baj csak az, hogy minél többet írt ki az ember, annál több lesz belőle.

Ezek a vírusok a mi gyerekeink. Mi tesszük őket azzá. Mi, felnőttek. A kalapácsainkkal. A kirohanásainkkal. A racionalitásainkkal. Addig addig teszünk így, amíg szép lassan el nem felejtjük, mit is jelent embernek lenni itt, a Földön, ahol valamikor megfordult a sorrend: a szülő vigyázta a gyermeket, s most a gyermek támad a szüleire, csendes végórájánál.


***Traffic***

Bocsánat, ha elterelem a témát, csak van egy szöveg, amit szívesen megosztanék Veletek:

Útravaló

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.

(Hamvas Béla)

<b>Alyr: </b>Nem azt mondtam, hogy megváltom a világot. Ha mindennek a gyökerét keresed, akkor Ádámot és Évát (vagy az első közös őst) okold. Eredendően minden az Ő hibájuk

pl: itt a minimax láttam ott is hogy méregdrága cuccokat reklámoznak hogy a gyerek harcolja ki magának a dolgokat

látod és meg akarod venni erről szól az egész

Darkman írta: Valami hibádzik itten. A média, a törvények, a plaza és a gyűlölet csak következmény. Az ok valahol mélyebben fekszik...

Egyszerübb, mint gondolnád: <b>pénz</b>! Az az érdekük, hogy eladják a sok szemetet, de előbb valahogy rá kell, hogy vegyenek, hogy vedd meg. Úgy állítják be (reklám), hogy úgy érezd, ez a természetes! Intelligens mosóporod elbeszélget a ruhával, hogy ugyan melyik foltját mossa ki először...A papír szalvéta pedig a legjobb barátod... (Szilvia) A végén még Te érzed magad kellemetlenül, ha nem állsz be a sorba. Mert ugye kisebbségben vagy és így szinte "célponttá" válsz. De szerintem megéri lázadni.
A szülőnek pedig az (lenne) a legelemibb kötelessége, hogy megadjon minden tőle telhetőt a gyermekének (ha már a világra hozta). A gyereknek pedig, hogy ne felejtse el és segítse azzal a szülőt, amivel tudja. (tanulás pl.) Az a baj, hogy sokan ezt elfelejtik... mindkét oldalról... Tapasztalatból beszélek.

Rabyn írta: De ha nem csak a saját példámat veszem (amugy a szüleim mindig előttünk veszekedtek mivel eléggé kicsike a lakásunk) akkor is azt látom, hogy a felnőttek mennyivel többet rohannak. Mennyivel kevébé fontosak nekik a gyerekeik. Ez olyan.. borzasztó.. Mért nem adatik meg, a nyugalmas családi légkör?

Más: Ti mit tudtok az álomfejtésről? (ezen is lehet elmékeldni ugye?)

A szerető szülők általában pont azért rohannak, hogy megadják a gyerekeiknek azt, amit ők nem kaptak meg. A rohanás meg soha nem tartozott a nyugalomhoz

Én hanyagolnám az Álmoskönyveket, mert minden álom egyéni, és ezért egyéni megfejtést is kíván. Én annyit tudok, hogy amikor a testünk alszik, akkor a lélek kirándulni megy, majd reggel hazatér, és evilági tudatunk ezt igen furcsán adja elénk például bástyán zenélő szimfónikus zenekar az egri vár ostrománál, vagy drogos álom az álomban, amelyben zölden foszforeszkáló nyulak ugrándoznak a szemem előtt...

...de volt már tévéfejű, teleszkópos nyakú teknős is - utóbbi egy nagyon kedves lányhoz fűződik

De ha nem csak a saját példámat veszem (amugy a szüleim mindig előttünk veszekedtek mivel eléggé kicsike a lakásunk) akkor is azt látom, hogy a felnőttek mennyivel többet rohannak. Mennyivel kevébé fontosak nekik a gyerekeik. Ez olyan.. borzasztó.. Mért nem adatik meg, a nyugalmas családi légkör?

Más: Ti mit tudtok az álomfejtésről? (ezen is lehet elmékeldni ugye?)

Mindenki a békét és a nyugalmat keresi, azaz szeretne méltóságosan, békében és nyugalomban élni. A félelem az, ami ebben megakadályozza az embert. Félelmet egy olyan világban, ahol lelketlen gépek és igazságtalan,az érző emberi tudatot / egyéniséget mellőző törvények uralkodnak az ember fölött - amit ugye saját magunk választottunk a magunk boldogságára.

Az alapvető törvényekkel nincs is semmi baj. Az alapvető emberi jogokkal. Hiszen kinek ne lenne joga pénzhez, házhoz, vízhez, családhoz, egyáltalán az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz? A probléma már eleve ott kezdőzik, hogy ezeket törvények tartattják be az emberekkel. Hogy amira azt mondjuk ma, hogy természetes, mégis kiemelkedik, azaz nem egyértelműen természetes.

Valami hibádzik itten. A média, a törvények, a plaza és a gyűlölet csak következmény. Az ok valahol mélyebben fekszik...

Sziasztok!

Álarcot kell viselni, de ez nem minden esetben rossz. Ez egy védekezési mechanizmus. És nem csak ma kell védekeznünk, hanem mindig is kellett. A lovaknál nagyon nehéz felfedezni a betegségeket, mert a végsőkig képesek húzni a tünetek álcázását. Képzeljétek el mi lenne, ha ledobnák az álarcot, azért, hogy önmagukat adják. A ragadozók kifigyelnék, elkapnák és megölnék. Lehet, hogy ez most hülyén hangzik, de így van. Megszoksz vagy megszöksz=meghalsz. A maszkokra szükség van. Csak kezelni kell őket. A nyugati elvárásokkal kapcsolatban: Létrejöttek a tucatemberek. Az egyén eltűnt. Neeem, nem tűnt el, csak elsüllyesztették. Az emberi egyén csodáját. Önszántukból. Akik nem olyanok, mint ők azokat támadják. Nem másból, mint irigységből. Ők elkötelezték magukat az "egyén elsüllyesztéssel". Akik nem azok még szabadok (egy iciri-picirit ).
Telcontar Léli: Igazad van. Kell helyett legyen lehet.
Családi béke. Igen, ebben Cicafülnek van igaza. De ne felejtsétek el a Jin és Jangot. Akkor is minden ugyanannyira volt fehér, mint fekete. És ma is!
Rabyn: Azért azóta kamasz lettél... Ez is okozza a problémákat.

Cica-)) én az a bejegyezést még felgaundnak írtam-))

Én nem két három generácioval ezeleőttre gondoltam. Hanem az én kiskoromibéli időre.. Amikor még volt IDŐ volt ideje a felnőtteknek a gyerekeikre koncertrálni.. Ma már sajnos nincsen.. Nem tudom ki olvasta itt rajtam kívül Michael Ende MOMO című művét.. az erről is szól