Gondolatok

Félreértés ne essék... én nem vallásra akartam kihegyezni a történetet, hanem a különböző kultúrákra. Akkor az egyszerűség kedvéért legyen egy nomád és egy nyugati társadalom. Szerintem már egy lapp és egy finn ember között is különbség van. Én erre gondoltam.

Szerintem nem kell ehhez a vallás. (persze ahol hisznek ott nagyobb béke szokott lenni, nem egy ilyen családot ismertem)
De azért én még emlékszem rá, amikor kicsi voltam, hogy apa szépen beszélt, nem kiabált, MESÉLT nekünk, fürdetett, és este együtt vacsoráztunk. Anyu se káromkodott ha valami nem sikrült. A testvéreim se voltak agresszivek. Ma pedig... Mindenki kiabál, lassan nincsen egy kedves szavunk egymáshoz..

Igen a média sajnos, nagyon meghatározó szerepű.. És sajnos sokan be is dőlnek neki..

Úgy érzem, hogy most szidjuk a saját korunkat...de élt valaki valaha is egy régmúlt időben úgy, hogy most össze tudja vetni a mostanival?? Azt hiszem a válasz mindenki esetében: nem. Ígyhát nem hagyatkozhatunk személyes tapasztalatra, ami alapján azt mondhatnánk, hogy ez és ez a kor jobb volt. No igen, és melyik kor is volt jobb? Mert ugye csak azt lehet hallani, hogy ez, amiben élünk szutyok.

Szerintem egyik kor sem jobb a másiknál. Más. Ennyi az egész. Egyikben ez jobb, másikban az. Az egyikben az ember például erkölcsösebb neveltetést kapott, kötöttségekkel, ilyenkor a szabadságot vágyta. Most az a baj, hogy ez a szabadság megadatott, és az emberek nem tudnak vele élni. Mert nem tanítják meg őket, hogy a szabadság nem egyenlő a felelőtlenséggel.

De ha mindenáron hasonlítgatni akarunk, akkor az egyes kultúrákat lehetne. Például egy budhista közösségben más eszmék és más értékek uralkodnak, mint egy muszlimban vagy egy nyugati (tegyük fel: nem-keresztény) társadalomban. Nem alapvetően mások ezek, de első ránézésre szembetűnőek. Ám találunk néhány hasonló vonást is.

Az "arctalanság" viszont szvsz a nyugati világ sajátja. Egy szegény indiai faluban valószínű egy embernek se jut eszébe - miközben azért küzd, dolgozik, mint egy állat, hogy aznap egyen egy keveset -, hogy mást mutasson, mint aki ő valójában. Nincs rá szüksége, ill feltételezem, hogy nem is gondolkozik rajta, hogy valakik a világon ezt teszik nap, mint nap. Ám a nyugatnak van egy image-e, amihez idomulni kell, különben megbuktál. Vagyis légy erős, magabiztos, szenvtelen, uralkodni vágyó, ha a helyzet úgy kívánja, érzékeny, romantikus, gyengéd. Azért érződik, hogy nem mindegyik tulajdonság fér meg egymás mellett. Így a hatás kedvéért kiegészítjük magunkat, felvesszük az álarcot. És egy idő után már senki nem tudja a másikról - néha még saját magáról sem - hogy most álarcot visel-e, vagy sem.
De ez is annak a példája, hogy a "hollét határozza meg a tudatot" És ez nagyon igaznak bizonyul elég sok szemszögből - és még ránk is érvényes, attól függetlenül, hogy sokan vagyunk, akik ezalól mentességet szeretnénk élvezni, vagy csak úgy gondoljuk, hogy kevésbé vagyunk gyarlók.

A média is nagyban hozzájárul ehhez az arctalan világhoz. Zúdítják ránk, hogy "ilyennek kell lenned, ha menő akarsz lenni, ilyennek, ha átlagembernek stb.". Furán néznek rád, ha nem olyan vagy, mint a többség. Kell egy kis mersz is, hogy felvállald magad és olyan legyél, amilyennek belülről érzed magad. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy át kell esni a ló túlsó oldalára! Előbb meg kell ismerd önmagad! Ebben nagyon sokat segítenek a közeli barátok (remélem mindenkinek van legalább 1-2 belőlük). A depresszió és a bezárkózás nem old meg semmit (mondom ezt két hónap "Minek éljek, ha nem fogad magába ez a világ?!" után). "Masquarade" az egész világ! Mi pedig mozgó bábuk Egy Bábjátékos kezében. Próbáld meg élvezni az életet, mert a pokol is és a mennyország is idelenn van. Szvsz.

Felagund írta:
Mert elvesztek a régi értékek. Meg az istenközpontú világ. [size=9:105nwj3w]De ezt inkább a vallás topicba)[/size]

Nem vesztek el, csak zárójeleződtek, ill. más értékek kerültek a helyükre, amikre nem biztos, hogy élhető világot lehet alapozni. Istenközpontú világ: akkor se volt minden szép és jó, mert az isten fogalmát és rendelését elég sajátosan is értelmezték.

Régebben is kellettek maszkok, gondoljatok csak a tucatnyi etikettre, társadlami kötöttségre!

Azt gondolom, ha már esetleg minekünk nem adatott meg egy olyan világ, ami élhető, mi az értékválasztásunkkal megteremthetjük egy ilyen világ alapjait, és a következő generációnak ezt adjuk át. Minket is nagyon nagy felelősség terhel a leendő gyermekeink és unokáink életéért, azért, hogy mit adunk át nekik. Ha a szellemi piszkot, akkor nem biztos, hogy maguktól lesz erejük kimászni belőle. Azt hiszem, a mai generáció stabilan jelenlevő értékek nélkül kell, hogy értéket, mégpedig a maradandó értéket válassza. Szerintem van annyi erőnk, hogy megtegyük. Ha kétszázan, kétszázan, de egy buddhista mondás szerint egyetlen gyertya fénye elég arra, hogy eloszlassa a sötétséget. (Aki nem hiszi, gyújtson meg egy gyertyát egy koromsötét szobában, nem lesz nappali világosság, de kisebb lesz a sötétség. Mint Weöres mondaná: "vézna, ijedt fény, mégis beragyogja az ablaktalan tükörpalotát")

Sziasztok!

Hát igen sokhelyen nem adhatod önmgad hanem egy bizonyos maszkot kell felhúznod, akkor rossz ha "azt sem tudod, hogy hol van a kezed, mellyel leveszed." ezt a maszkot. Sztem akinek nincs meg ehhez a keze hogy levegye a maszkot annak nem megy jól a magánélete szerinem.
én nem tudnám megjátszani magam a családom előtt álandóan.
Számomra ez lehetetlen.
Most ahogy olvastam a hozzászólásaitokat úgy rájöttem hogy én is egy ilyen "maszk mögött élek"amit érzek hogy nem jó, :sauron1: és ezt le kel vetni magamról :frodorobin:

Szméagol írta: Ugyanakkor érezned kell, hogy kinek adhatod önmagad. Előbb azt kéne tisztázni ugye, hogy ki az az "önmagad", akit adnod kell a kiválasztottnak.

Ez szerencsétlen megfogalmazás volt. Ha önmagadat adod, akor azt nem kell! Hanem azért adod önmagad, mert szeretnéd. Mert az a személy valamivel kiérdemelte, hogy téged annyira megismerjen. Persze ehhez tisztában kell lennünk önmagunkkal. De szerintem, ha oda jut a dolog, hogy valakinek önmagad add, akkor észrevétlenül fog ez megtörténni, nem pedig eldöntöd, hogy 'márpedig mostantól csak ezt az énemet fogom neki mutatni, mert az vagyok én'. Épp ez az, hogy az ember nem egy én. Az ember lebontható sok kis énné, amik együtt alkotnak egy nagyot. És ennek vannak bizonyos 'oldalai', sőt, különböző maszkjai is.
Szerintem úgy ismerhet minket meg valaki a legjobban, ha a legtöbb oldalunkat megismeri.

Léli

Szabad a világ, ez tény, de ugyanakkor más korlátokat állít... Furcsa ez az egész... Hirdetik a szabadságot, az egyéniséget, a "légy önmagad" -szlogenektől már kiütésem van, de ha fel merek venni egy olyan ruhát (ami pedig nem egy nagy dolog!) ami kicsit is eltér a "normálistól", vagy esetleg kifestem magam kissé durvábban, akkor már kapom a megjegyzéseket... Álarcot visel mindenki, kimondva-kimondatlanul... Álarc a rég jó családi légkör is... Ilyen már nem létezik... Sajnos...

Szméagol, szívemből szóltál!

"Elbújtál üvegfalak mögé,
várad a rosszaktól véd,
de jót se enged közel.."
Mester és tanítványai

Rabyn: túl szabad a világ! (Ilyet se gyakran hallotok majd tőlem!)

Rabyn írta: Ha mindenki mindig önmagát mutatná... Sajnos a TÁRSADALOM ránk kényszeríti, hogy maszkot húzzunk.. Hiába nem szeretné valaki.. maszkot KELL húzni!!
Mért van, hogy akármerre nézek, minden családban nagyon nagy problémákat látok. az egyik barátnöm szülei válnak, egy osztálytársam apja iszik, egy másiké még nem vált el de jobb lett volna, van ahol a pénz a probléma forrás.. sajnos minálunk sincsenek rendben dolgok.. Mért van, hogy a régi normális CSALÁDI légkör eltűnt az emberek életéből? Pedig annyira jó volna, még most is, még most is majdnem felnőtt fejjel, jó lenne ha apa nem kiabálna, ha anya nem lenne ideges, ha az öcsém normálisan beszélne, ha a hugom nem zárkozna magába.. A Mi generácionknak mért nem adatik ez meg?

Mert elvesztek a régi értékek. Meg az istenközpontú világ. [size=9:zeayjvxl]De ezt inkább a vallás topicba)[/size]

Ha mindenki mindig önmagát mutatná... Sajnos a TÁRSADALOM ránk kényszeríti, hogy maszkot húzzunk.. Hiába nem szeretné valaki.. maszkot KELL húzni!!
Mért van, hogy akármerre nézek, minden családban nagyon nagy problémákat látok. az egyik barátnöm szülei válnak, egy osztálytársam apja iszik, egy másiké még nem vált el de jobb lett volna, van ahol a pénz a probléma forrás.. sajnos minálunk sincsenek rendben dolgok.. Mért van, hogy a régi normális CSALÁDI légkör eltűnt az emberek életéből? Pedig annyira jó volna, még most is, még most is majdnem felnőtt fejjel, jó lenne ha apa nem kiabálna, ha anya nem lenne ideges, ha az öcsém normálisan beszélne, ha a hugom nem zárkozna magába.. A Mi generácionknak mért nem adatik ez meg?

Sziasztok!

Mint mondtátok minden embernek vállalnia kell egy vagy több álarcot bizonyos helyzetekben. Csak azt is meg kell tanulnod, hogy hogyan vedd le, ha olyan környezetbe kerülsz. De hogyan tudnád levenni, mikor még nem is ismered önmagad??? Mikor azt sem tudod, hogy hol van a kezed, mellyel leveszed. Az a baj, hogy az emberek sokkal korábban kénytelenek álarcot húzni, minthogy megismernék önmagukat. Ha megismerték önmagukat, megismerték a világot és ha ezt megismerték már tudják hol melyik arcukat mutassák. Nem tehetjük dobhatjuk el egyszerűen ezeket a maszkokat "Szabadság!" felkiáltással, mert könnyen szabadosság lehet a dologból. Amíg emberek között vagyunk normák vannak és ezeket nem rázhatjuk le magunkról egyszerűen, mert ez így van rendjén. Ha magad vagy szabad vagy. Ki hogy értelmezi ezt?
Ugyanakkor érezned kell, hogy kinek adhatod önmagad. Előbb azt kéne tisztázni ugye, hogy ki az az "önmagad", akit adnod kell a kiválasztottnak.

Alyr Arkhon írta: Persze azért nem árt ha kéznél tartod, hátha egyszer szükség van rá... de ha egyszer megtapasztalod a maszkon túli világot, nem szívesen veszed vissza a maszkot, s amint lehet leveszed...
Van amikor úgy érzed, könnyebb volna visszavonulni, és nem érte meg hogy levetted... Ám ha ekkor visszaveszed, örökre rajtad maradhat, és egyre nehezebb levenni, a végén bármennyire akarod, nem fog menni..

Egyetértek. Vigyázni kell. hogy az maszk ne maradjon rajtad. Föleg akkor ha a családoddal és a barátaiddal vagy, ilyenkor az igazi arcát kell mutatnia az embernek. És minél többször az igazi arcát kell vállalnia az embernek a világ felé, elvégre ezzel önmagát is vállalja.
Csak sajnos vannak olyan esetek amikor fel kell tenni, különösen olyan helyzetekben amikor tudni lehet, hogy akivel érintkezik az ember az nem különösen megbízható, hanem olyan egyén aki szíves-örömest kihasznál más embereket és azok gyöngeségeit.
És az is igaz, ha te nyitsz mások felé maszk nélkül ,akkor azok is nagy valószínüséggel ugyan így fognak viszonyulni hozzád.

Elza Fischer írta: Egyetértek azzal, hogy nagyon ritkán tudják az emberek magukat adni, és ez így van jól. Ha magadat adod, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy megbántanak, de ha valamilyen mértékig szerepet játszol, akkor valamelyest védve vagy a támadásoktól és a bántásoktól - [size=9:1k3it9er]sajnos ez személyes tapasztalatom, mióta én is szerepet játszom egy bizonyos szintig kevesebben tudnak bánatot okozni. [/size]

Ha fáj is bizonyos esetekben hasznos, ha néha csalódsz. +úgy te se tudod igazán megismerni a világot, ha falat állítasz maga és a világ közé

Sziasztok!
Valamilyen szintig nem árt egy kis álca, de arról se feledkezz meg, hogy sokan csalódhatnak benned, ha utána megmutatod az igazi éned. Mást kaphatnak, mint amit várnak. Ezt nem bántásképp mondom, de ez szvsz vmilyen szinten félrevezetés, persze annak érdekében, hogy védd magad. Ez más szinten helyes, mert _ez a Te életed_! de Hillaryt idézve:
<b> "Kockázat nélkül nincs győzelem!"</b>
Add magad, megéri, hidd el! Ha valaki nem tud úgy elfogadni, hát Istenem! Keresni kell mást! Minden kapcsolat alapja az, hogy elfogadjuk olyannak a másikat, amilyen valójában. ... Most mondhatod, hogy könnyen beszélek, mert én nem tudom, de mégis. Inkább csalódjak én, mint bennem csalódjanak.
Diego

Elza Fischer írta: ha valamilyen mértékig szerepet játszol, akkor valamelyest védve vagy a támadásoktól és a bántásoktól

Továbbá az őszinte, játszmamentes, baráti, szerelmi, stb. kapcsolatoktól is! Lehet maszkot viselni védekezés gyanánt, de a maszk nem csak véd, érzéketlenné és érzékelhetetlenné is tesz. Az életben nem lehet biztosra menni. Ha azt akarjuk h jó dolgok történjenek velünk, be kell vállalnunk annak a veszélyét h időnként rossz dolgok is történnek. Szerintem nem a maszk a megoldás, hanem az önbizalom, önismeret, ami lehetővé teszi h túléljük a rossz dolgokat anélkül h maradandó (lelki) károsodást szenvednénk.

Üdv, Oisin

Elza Fischer írta: [size=9:1taw6m3a] mióta én is szerepet játszom egy bizonyos szintig kevesebben tudnak bánatot okozni. [/size]

Egyre többeken látom ezt, és nagyon nem tetszik.

Az emberek nagy része azokat is képmutatónak tartja, akik alaptermészetüknél fogva kedvesek és érdeklődőek... Ha nem vagy gyanakvó, ellenszenves vagy haragtartó másokkal szemben, valószínű, csak színlelsz...

Néha szeretnék odamondani az arcoknak, akik így gondolkodnak, de nem tehetem, mert viselkednem kell =)

Egyetértek azzal, hogy nagyon ritkán tudják az emberek magukat adni, és ez így van jól. Ha magadat adod, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy megbántanak, de ha valamilyen mértékig szerepet játszol, akkor valamelyest védve vagy a támadásoktól és a bántásoktól - [size=9:2dojf1ky]sajnos ez személyes tapasztalatom, mióta én is szerepet játszom egy bizonyos szintig kevesebben tudnak bánatot okozni. [/size]

No ez az, hogy mikor játszod meg magad, és mikor nem... Érdekes dolgok ezek... Szvsz mindenki megjátssza magát, vagy tudatosan, vagy nem. Az embernek szerepet kell játszania, mindenhol másképp, tul.képpen ebből áll az alkalmazkodás, kimondva, kimondatlanul. A bizalom kérdése viszont már teljesen más kategória. A szerepjátszás egy kötelező, társadalmi elvárás mindenki felé. Egy szülő viselkedjen úgy, mint egy szülő, mutasson példát a gyermekének, mégha szíve szerint nem így tenne, akkor is, egy gyerek viselkedjen jól, fogja vissza magát, aztán a barátok közt persze legyen ő a vicces, a kedves ember, amikor magányos, legyen megint másmilyen. A képmutatás nem elkerülhető dolog. De a bizalom nem feltételezi azt,hogy nem mutatsz más képet magadról. Általában azok előtt játszod meg magad leginkább, akikben megbízol, mert szvsz ők a legfontosabbak számodra, őket akarod a leginkább megkímélni minden negatív dologtól... Pont ezért feléjük is álarcot kell viselned, egy bizonyos szintig legalábbis...

Én ne tudom, mikor játszom meg magam mikor nem. Szerintem csak a tanárok előtt adom egy másik teljesen másik énemet. A felnőttek előtt. Mert nekik meg kell felelni. (még) Nekik olyannak kell mutatkozni amilyennek elképzeltek a tökéletes tanulót.. Aki nem ilyennek mutatja magát az elbukik. Ha nem veszel álarcot sebezhető vagy, s elbuksz. Én a fiúkban nem tudok megbízni már nagyon régóta.. Nem tehetek róla nem tudok. Ne tudom elhinni a szavaikat, csak nagyon-nagyon ritkán és nagyon kevésnek.. És ez azért szomorú

Szívemből szóltál, Silmeniel. (Hű, de régen írtam ebbe a topikba!) Tegnapelőtt hosszan beszélgettem erről egy barátommal és az igazat megvallva kiakadtam ... de nagyon. Nem tudom, hogy magamat féltem-e jobban a világtól, vagy a világot önmagamtól. És sajnos nem tudok megbízni senkiben. Nem is tudom, vajon mióta, de már eléggé régen így van.
*sighs*

Üdv:
-- The Cat

Elf: valami hasonló van velem is...

Elég kevés ember van, aki előtt magamat tudom adni, de néha ők is meglepődnek, milyen más is tudok lenni, nomeg van, hogy tényleg megijednek tőlem, meg attól, ami ott belül van... Ugyanakkor sok embert pont emiatt tudok megérteni, mert ők is olyanok, mint én, felhúznak egy falat maguk köré, egy álarcot viselnek állandóan, mert félnek, hogy amint kimutatják az igazi énjüket túl sebezhetővé válnak, vagy olyan tulajdonságaikat ismerik meg mások, amik nem fognak nekik tetszeni, és emiatt elveszíthetnek embereket... Persze ennek is vannak fokozatai, azt hiszem, a legdurvább az, mikor az ember már eldönteni sem tudja, hogy tulajdonképpen melyik is az igazi énje... Az, hogy tudatosan magát akarja adni valaki, szvsz semmit nem ér, mert ezt nem lehet tudatosan irányítani. Vagy megy, vagy nem... Ez egy folyamat eredménye, pont ezért nem lehet egyik napról a másikra visszafordítani, csak szépen, lassan, és a lényeg, hogy nem erőszakosan és hirtelen, mert egyrészt úgysem sikerülhet, másrészt lehet, hogy sokkal jobban megijeszti vele az ember a körülötte levőket...

Hi all:)

A Yin-Yangról annyit, hogy amint tehetem, tutira magamra tetováltatom, hogy ezzel is szimbolizáljam a bennem rejlő két énemet, amiből inkább a jobbik rész él elnyomásban...
Amúgy én szinte senkinek nem adom magamat. Néha vannak kisebb-nagyobb "őszinteségi kitöréseim", amitől inkább megriadnak az emberek, mint közelebb kerülnek, akik ismernek, tudják milyen kitörésekről van szó... Szóval ha megpróbálom magamat adni valakinek, akkor az inkább hülyének néz finoman fogalmazva....

Sziasztok!

Milyen gyönyörű, hogy ebbe a velejéig romlott, "szemetes" világban is megvan a Yin és Yang mindezeknek ellenére. És minden ugyanúgy működik, mint több ezer éve.

Ringbearer: Nem irigyellek. Én csak a jó barátnőimnek tudom magamat adni. Ilyen csak egy van, akivel nem is találkozok olyan sokat.

Alyr: Írhatod Taijiquan-nak is!

Fura dolgon gondolkodtam ma el...
Miért van az, hogy vannak emberek akiket tényleg szeretek,
de nem tudom SOHA önmagamat adni?
Pedig úgy szeretném, és nem megy.

Felagund írta: Nem úgy értem... Ezen a képen a fekete és a fehér mező egymás mellett van, holott egymás alatt kéne lenniük...

Ööö... nem fordítva? Az én fogalomtáram szerint a Yin és a Yang egymás mellett vannak, de az igaz, hogy a képhez képest 90 fokkal elfordítva. Jól emlékszem, hogy a Yin van a jobb oldalon :

Léli