Gondolatok

Brisa: Én csak olyankor olvasok ha egyedi feladat van kiadva.. (ergo magyarázat közben nem olvasok, akkor csomozni vagy rajzolni szoktam amellett lehet jegyzetelni is)

Amúgy nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem KELL valamit csinálnom óra közben mert különben elalszom.. Magyar órán a tanár annyira figyel, hogy nem tudok se írni se rajzolni.. Ennek következtében legutóbb átaludtam Balassi életrajzát.

A tanulás módszertanról még valamit: Elvileg a tárgy arra való, hogy különböző tanulás módszereket tanuljunk meg. Namármost szerintem mindenkinek van egy kialakult tanulási módszere, amin nem szokás változatni. (főleg ha az beválik, az én estemben ez a puskaírás, és az órán való odafigyelés). A tanárnőnknek a rögeszmélye, hogy mi mind rosszul tanulunk! Most csináltak egy felmérést, hogy egy perc alatt(ha jol emlékszem) hány szót tudunk elolvasni. Nekem 200-210 között volt egy másik lánynak 250. A mienk lett a legjobb. Nekünk mért kell még is erre az órára járni?

Felventék egy újabb kérdést. A kérdés pedig a titoktartás, illetve az örök barátság kérdése. Amióta az eszemet tudom mindig voltak barátaim. De érdekes módón ahogy nőttem felfelé mind elmentek mellőlem, mostanra a legrégibb barátságom lassan 3 éves. aminek nagyon örülök!! Van viszont egy barátom aki elmondott egy barátnőjánek egy titkot és megkérre, hogy NE ADJA TOVÁBB.. a csaj persze rögtön széjjelkültörte mindekinek.. Bár ömaga szerint csak véletlenül. A barátom nagyon kibukott jogosan, és megmondta a lánynak, hogy ez azért szemét huzás volt. Erre a csaj kijelenette, hogy mosolyszünet és vége a barátságnak punktum.
Szóval összefoglalva szerintetek létezik örök barátság? Mi terjed ki a titoktartás fogalmára? Meddig titok egy titok? És kinek lehet elmondani, illetve jogosan borult-e ki a barátom amikor a csaj elmondta a titkot.

Üdv

Szerintem abszolút tanár -és tanár hangulata függő, hogy ki mit enged meg órán. Pl. kémiatanárunk péntek utsó előtti órában szólt az egyik lánynak, mikor felébredt a bóbiskolásból, és beszélni kezdett, hogy "inkább aludjon, többet érünk vele!" Ugyanez a tanár vette el a LoTR-ot tőlem...
Egyébként szerintem is az a normális, hogy csináljon a diák, amit akar (már egy határig... de a csendes olvasás - irogatás nem hoszem, hogy nagyon zavarná az órát...), mert az már az ő baja, hogy nem figyel, és az ebből származó kellemetlenségek...
Mondjuk vannak tanárok, akik képtelenek felfogni, hogy miért jobb nekem rajzolni, mint odafigyelni... És ez nem szép dolog.

Én is, én is, én is... Szóval az én kötelező olvasmányom Az ember tragédiája és az Arany virágcserép (kéretik nem szídni, mert az egy nagyon is jó könyv: annyi színt még egy könyv esetében sem láttam a fejemben, mint Hoffmann eme remekművében. Csak "látni" kell tudni. )

Madách remekműve már első olvasatra is lenyűgözött. Az a pasi szerintem egy zseni volt...

Én az Aranyembert választottam. Vagy háromszor elolvastam. Nagyon jó könyv az is. A Kőszívű ember fiait hatásotokra beírom a "Halálom előtt elolvasandó könyvek listájába". (Komolyan van ilyen listám!)

Tapasztalatom szerint, aki a kötelező irodalmat nem olvassa el, az akkor se tenné meg, ha nem lenne az...

Én a Notre Dame-i toronyőrrel szenvedtem a legtöbbet. Amikor egy teljes fejezet (ami kb. 20-30 oldalt jelent) volt Párizs leírásának szentelve... na akkor kikészültem. Életemben akkor ugrottam át először kecses ívben oldalakat (mindjárt 20-30-at...). Remélem több olyan könyv nem kerül a kezembe, aminél ez újra megtörténhet.
(Bár Svin nemrég adott egy fantasy könyvet azzal a felkiáltással, hogy "Ezt olvasd el, tök jó!", a felénél tovább nem bírtam...)

Szerintem bűnt követ az el, aki elolvassa a könyv végét, mielőtt odaérne. Mindent tönkre tesz (vagy eez egy szó???) ezzel. Bennem sosem merült fel, hogy előre olvassak. Ha már nagyon-nagyon izgi volt a könyv, akkor fürdés, evés, tömegközlekedés, óra alatt stb. olvastam.

Egyszer magyar óra alatt olvastam, és lebuktam. A tanár elvette a könyvet. (Óra után persze visszaadta.) Karácsonykor lehetett verset költeni a húzott személyről. A srác, aki engem húzott egy négysorost költött, amelyben az óraalatti olvasásomat örökítette meg. (Sajnos már nincs meg a vers.)

Szméagol, Rabyn: Egyszerűen csak képzeljétek magatokat a tanár helyébe...

"a szelvényt vádolták meg Nyilas Misi ellopásával"

Elza, ezen én kidőltem. Két napig fogok még ezen röhögni.

Nálunk van egy tanár (persze nem érettségi tárgyat tanít) aki azt mondta, hogy tőle levezehtünk SŐT inkább levelzzünk mint pofázzunk, de ha kihiv minket felelni és valaki nem tudja a válaszokat annak kegyetlenül be fogja írni a kapát. És igaza s van-)
Órán olvasással kapcs: Én egyszer töriórán Gyűrűk Urát olvastam, (akkor előszőr) hülye tanár nem elvette tőlem?! És elkezdte olvasni!! Persze nem értette hiszen akkor már a harmadik kötetnél tartottam és még arra is emklékszem, éppen Pippin "halálánál". Meg most Tanulás módszertanon (na ha valaki megmagyarázza annak az órának mi értelme :confused2: ) Durrel könyvet olvastam. A tanár odajön hozzám:
Anna te mért nem tanulod a törit?
Minek tanuljam már tudom
Biztos vagy benne?
Igen biztos vagyok.
Erre sértődőtt képpel elvonult.. Ki érti ezt?



Carminire: VEGYÉTEK FEL A MAGYART FAKTNAK!!! Mi is ezt fogjuk csinálni szvsz töriből!

Nekünk most a Hamlet meg a Romeo és Júlia lenne kötelező,de asz osztályból kb.5-6an olvasták.......tkp.ez tavaly előtti tananyag......és a mi tanárunk nem tanit semmit......nem tom hogy fogunk igy leérettségizni...
Viszont a Romeo és Júliát nem ártana elolvasni,mert szerdán irunk belőle...asszem megyek és nekiállok:))).
Bár szeretek olvasni és szinte mindent,a szindarabokért nem vagyok oda....az olvasva nem túl jó...

Sziasztok!

Nekem mondjuk sosem volt gondom a kötelezőkkel meg egyéb könyvekkel, bár most az Odusszeia van föladva, ami már engem is megizzaszt egy kicsit. Mondtam is az irodalom tanárnak, hogy én nagyon szívesen olvasok csak nem ezt. Ugyanis, mikor határidő eltolást kértem elkezdett papolni, hogy a mai fiatalság nem olvas, meg stb. Erre kicsit ideges lettem és úgy gondoltam nem árt helyre tenni a dolgot. Egyébként életemben először kérek haladékot, de ez a tanár sajna még nem ismer.
Rosszul olvasáshoz: Hát igen látszik, hogy biológia szakos vagyok. Bezzeg a humánosok!
Most vicceltek? A Legyek Ura az egyik kedvenc könyvem! Ilyen emberi pszihodráma nincs még egy.

Rabyn: Nekem mindig két füzet van kint az asztalomon Az egyik az író a másik az órai. És mikor a tanár feleltet vagy adminisztratív munkát végez én írok, vagy rajzolok, esetenként olvasok. Erre meg teljesen dühbe gurul és kihív felelni. Csak ezzel ritkán lehet megszivatni, mert csak akkor nem figyelek, ha tudok mindent. No és olyankor a felelet végén megkérdezem, hogy most nem hasznosabb az írás/olvasás/rajzolás, mint a beszélgetés? Az egyik tanár ezért zabos rám.
A legkedvesebb mondatom egy ilyen esetben irodalom tanáromtól: "Irodalom órán olvasni..."

Kincső írta: De amúgy is rengeteget olvasok, bárhol és bármikor. Igaz, mióta fórumozok, jelentősen kevesebb időm marad olvasni. De ezt azzal pótolom, hogy szünetben, buszon, villamoson, stb., mindenhol olvasok.

Jééé! Milyen ismerős.

Dodiee Took írta: Legnyomasztóbb kötelező élményem pedig a Legyek Ura volt..

Érdekes, én azt magamtól olvastam el (kis stréber ), de nekem nagyon tetszett (persze nem azt mondom, hogy nem volt nyomasztó... De amúgy is a kicsit sötétebb hangulatú könyveket szeretem). A másik nagy kedvencem az 1984, Orwelltől. Ha valami nem kötelező, mindjárt nagyobb kedve van hozzá az embernek.

azt az új irányt, ami a technológia, a média, és az anyagi javak totális uralmához, és a "szellem" háttérbe szorulásához vezetett, nem a reneszánsz szabta meg, hanem a reneszánszt követő, protestantizmus és "felvilágosodás".

Oisin, mondasz vmit volt egy előkészített egyoldalas vázlatom, de asszem, ezek után kicsit átdolgozom még hamarosan jön

Középkor: hát, nehéz igazságot tenni, van igazság abban is amit Cueddo mond, meg abban is amit Arlith és Sirgon. A történelemkönyvek valóban hajlamosak "démonizálni" a középkort, "sötét"-nek, borzalmasnak, stb. bélyegezni, de ez csak a tankönyvíró sötétségét bizonyítja. Valójában a középkor és a mostani kor nem igazán összehasonlítható. Mindegyiknek vannak (voltak) előnyei és hátrányai. Az biztos h ma nagyobb szabadság van abban az értelemben h nem kényszerítenek fizikai erőszakkal arra h ezt vagy azt csinálj-higgy, másfelől viszont a média és az általa irányított közvélemény legalább akkora nyomást gyakorol ránk, mint annak idején az inkvizíció, sőt szerintem hatékonyabban is uniformizál, csak kevésbé erőszakosan és kevésbé kézzelfoghatóan. Ki-ki döntse el, melyik neki a szimpatikusabb... Az mindenesetre nem igaz, hogy a tudás mennyisége szempontjából "sötét" lenne a középkor, megvolt a középkori embernek is a maga tudása, csak ez számunkra már eléggé idegen. Az sem igaz, hogy a feudalizmusban a jobbágyok extrém szörnyű sorban éltek volna, ezt csak a marxista osztályharc-elmélet állította be így. Nem volt sokkal rosszabb a helyzetük, mint ma egy alkalmazottnak, akinek napi 10 órát kell robotolni h etetni tudja a családját és az OTP ne adja el a feje felől a lakását, legalábbis a kor technológiája által megszabott lehetőségekhez képest. Kevesebb volt az intézményes garancia az igaz, de a személyes kapcsolatok magasabb szinten álltak. Valamit valamiért... A reneszánszt és a humanizmust viszont én semmiképpen nem merném hanyatlásként értelmezni. Szerintem abban az időben pontosan arra volt szükség, hogy felszabaduljon az emberi gondolkodás a már amúgy is kiüresedőfélben levő középkori keresztény ideológia uralma alól, hogy elindulhasson egy új irányba. A reneszánsz teremtette meg ezt a lehetőséget, de azt az új irányt, ami a technológia, a média, és az anyagi javak totális uralmához, és a "szellem" háttérbe szorulásához vezetett, nem a reneszánsz szabta meg, hanem a reneszánszt követő, protestantizmus és "felvilágosodás". Szvsz a reneszánsz és a humanizmus ebben ártatlan.

Kötelezők: az a baj, hogy a kötelező olvasmányok listáját a mai napig a 20. sz. első felének a kultúrpolitikája határozza meg. Az olvasmánylista egyszerűen elavult, csak a művelődésügyi őskövületek ezt nem képesek észrevenni, vmiféle rosszul értelmezett történelem iránti csodálat vakítja el őket.

ETA Hoffmann: Kéretik nem szidni, inkább elolvasni az Arany virágcserép helyett (ami az egyik legrosszabb írása) a Murr kandúr önéletírásá-t (ami az egyik legjobb).

Üdv, Oisin

nekünk most a Tartüff meg a Candid lesz. Hát.. naggyon érdekes lehet mindkettőő (el fogom olvasni isten bizony)

Újabb (számomra) érdekes témát vetnék fel ami szintén az iskolából való. Ugyebár tanára válogatja ki mit enged meg. Én azt nem értem mért zavraj egyes tanárokat, hogy én egyszerre két füzetbe írok. Az egyikbe az órai anyagot, a másikba valami egészen mást. (verset, levelet, történecsekét, leckét) akármit. Mért zavarja őket? amikor ha felszólítanak tudom folytatni az órát, és minden jegyezetem megvan. :hein:

Aranyember rúlz! Az első 20 oldal után letettem.
Egyébként vannak nagyon jó kötelezők. Csak ritkák, mint a fehér holló.
És azok nagy része inkább drámai formájú-
Dodiee: Anyegin nálam is abszolút kedvenc. Meg úgy az orosz irodalom a maga teljességében.

A kötelezekről annyit, hogy imádok olvasni, de némelyikkel vért izadtam, különösen a Légy jó mindhaláliggal. Ezt az oszálytársaimmal úgy oldottuk meg - az osztály felével -, hogy mindenki 20 oldalt olvasott el és utána megbeszéltük. Meg is lett az eredménye, életem legrosszabb esszéjét írtam belőle, 2-es lett. Főleg, hogy az nap mikor írtam, ráadásul még szorakozott is voltam és azt írtam, hogy "a szelvényt vádolták meg Nyilas Misi ellopásával" - hát igen ez lett az az évi aranyköpés a suliban, még az iskola újságban is megjelent.
Az aranyembert el kezdtem olvasni, de nem jutottam túl az elején (és a vaskapun), de szerencsém volt mert itt lehetett választani az Aranyember és a Kőszívű ember fiai közül - mondani sem kell rögtön átnyergeletem a Kőszívűre, és azt egyenesen imádtam, egy ültő helyembe 3x is elolvastam és azóta is még 4x.

A kötelező olvasmányoknál egyszerűen oldottam meg a dolgot.. csak azt olvastam el belőlük, ami érdekelt is. Mert ami nem érdekel, az úgysem ragad meg bennem, így felesleges vesződni vele, nekem szenvedés az olvasás, a tanárnak meg szenvedés a nyekergésem valami olyasmiről, amit elolvastam, de minek. Nekem kötelezők közül a Pál Utcai Fiúk és az Anyegin tetszett legjobban, ahogy emlékszem. Legnyomasztóbb kötelező élményem pedig a Legyek Ura volt..

Én mindig a végén kezdem a könyvet, van, aki külön értékeli.. 8O /egyszer adtak egyet, olvassam el, a végén kezdtem, jó megsértődött érte az illető, merthogy a) nem úgy szokás, b) a vége a lényeg.

Kötelezők: ööö izé khm...szóval én sem olvastam el ám mindet, se egyetemen, se azelőtt, sőt, ezzel nem dicsekszem, de a Szigeti veszedelem jópár éve sír azután, hogy elolvassam, pedig ez érettségi és szigorlati anyag..

Viccet félretéve: magam is azt gondolom, néha nem egészen megfelelő annak a korosztálynak azt olvasni, amit épp olvastatnak velük, de ha kivárnák, mikorra megérik rá az ember, már rég mást kell tanítani. Így sok esetben utólag, érettségi körül értik meg, miről is lett volna szó a magoláson kvül, de legalább megértik..

Asszem Szmeagol írta, hogy az osztály, ahova jár, nem tud olvasni. Ez eléggé gáz, gondolom, ezzzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A baj az, hogy egyetemen se hajlandók sokan olvasni, és ami a katasztrófa, hogy nem is tudnak. Mindegy, milyen szinten, de: aki nem tud olvasni, az hogy tanul? Láttam olyan egyetemistát, akinek gond 300-500 oldalt elolvasni.. nem (csak) azért mert nem tud, hanem mert nem is akar. Aki nem olvas, annak meg lehet nézni a helyesírásást is, sok esetben olyan, hogy semmilyen. Kommunikálni se igazán tud. /Azt már meg se kérdezem, hogyha tanítani akar netán, hogy fog tanítani?/. A lista, amit ideírtam, úgy néz ki, mintha kitaláltam volna, pedig sajnos nem....

Jaj én utálom elolvasni az utolsó oldalt!! Az Abigélnél véletlenül sikerült elolvasnom a végét.. tökre rossz volt.. Okénem mintha nem tudtam volna, hogy kicsoda Abigél mert már láttam filmen.. DE AKKOR IS..

Én a kötelezöket elvböl nem olvasom el, csak ha nagyon kéne a jo jegy,pedig szeretek olvasni,ami tetszik, azt gyorsan befalom.Az általánosba még csakcsak kiolvastam az Egri csillagokat, de szerintem jobban tetszett volna ha nem azért olvasom,mert muszáj hanem egyszercsak a kezembe került volna...
szvsz ha valami nem kötelezö akkor sokkal jobban esik olvasni, meg jobban fel is fogom, mert nem az a célom hogy legyek már tul rajta...
ha meg egy alkotás olyan jelentös akkor ugyse maradok le rola,

Estel:hogy sikerült a GYUt igy olvasni?én max az utolso olalát olvasom el elöre a könyvnek, de igy össze-vissza haladni :

Szerintem is lehet, hogy valami felett átsiklott a figyelmed... bár Cueddo valóban az alább felsorolt sorrendet állítja fel, szvsz nem az alapján helyezte a sor elejére teszem azt a theokratikus monarchiát, amiről írtál... Magam egyébként egyetértek azzal, hogy az "emberiség fejlődése" eléggé ambivalens fogalom; részint kétségkívül sok dologban valamiféle kiteljesedés felé halad, más értelemben viszont iszonyú tempóban degradálódik... és ebben része lehet például az Istentől való fokozatos elszakadásnak. Azt hiszem, Cueddo ebben az értelemben állította sorba az államformákat. Tudod: Aranykor, Ezüstkor, Bronzkor, Vaskor...

Lehet hogy rossz nyomon járok, de nekem Cueddo értékrendjében az tűnik fel, - theokratikus monarchi > középkor feudalizmus >> felvilágosodás > polgárosodás > modernkor -, hogy minnél zártabb, hierarchikusabb annál jobban tetszik neki. Nyilván mert a kifelé sugárzott önkép is annal harmónikusabb, ellentmondásmentesebb és egységesebb (egyetemesebb, kozmikusabb). Csakhogy itt ez a kritika fokozott hiányából, lehetetlenségéből adódik, és nem a valóság, a megélt élet harmóniájából! Egy theokratikus monarcha akár egy vérnősző barom is lehet, senki sincs ki megfelelő eréllyel bírálhatná. A középkori feudalizmusban már szétválik az egyházi és világi hatalom, ezért a kettő között óvatosan lavírozva már bírálatok és ellenvélemények is megfogalmazhatóak bizonyos szűk keretek között. A humanizmussal ezek a keretek erősen kitágulnak az emberi méltóság és igények középpontba állításval. És így tovább... Természetesen ezzel párhuzamban csökken a megjelenített önkép egységessége és harmóniája, noha a társadalomé viszont erősen nő!! Cueddo szemmel láthatólag nem ismeri azt a törvény, hogy ahol a "sajtó" egységesen zeng a világok legjobbikának harmóniájáról, ott szörnyű elnyomás van és mindenki szem a láncban. Ahol állandó vita van, kiteregetik az elitt viselt dolgait, ahol ellentétes értelmezések csapnak össze, ott szabadság van, és nem mellesleg egy átlagpolgár számára is egészen jól élhető világ. Szóval a dokumentumokban megjelenő fiktív önkép és a valóság soha nem tévesztendő össze, még akkor se ha az Akarat diadalánál nincs szívdobogtatóbb propaganda film, és ha a könny szökik a szemünkbe, mikor Rákosi elvtárs vezetésével épül-szépül az ország, teljesedik a dolgozó nép sorsa.

Cueddo írta: [size=9:2wjbd4up](Szvsz ennél már csak az ókor eleje és a theokratikus monarchiák álltak magasabb szinten.)[/size]

Az ókornak egész pontosan milyen elejére gondolsz?

Szvsz ebben a középkori Európában a Magyar Királyság amolyan édenkertnek számított, hiába próbálják a nyugatiak - és saját történészeink is, szégyenszemre - tudatosítani bennünk, hogy mi csak vadkeleti senkiháziak vagyunk.

A "magyar kerszténység" szvsz István után semmiben sem különbözött a nyugatitól. Főleg azért, mert királyain nyilvánvaló okokból nyugati házakból házasodtak. Sőt a térítők is nyugatiak voltak. Kivéve persze mondjuk Gyula megtérítőit, mert azok persze keletiek voltak.
Nem értem miért lett volna édenkert.
Főleg,hogy az emberek érdekből lettek keresztények, politikából. És az is abszolút ilyen kérdés volt, hogy melyik kereszténységet válasszák. A szegény köznép pedig muszájból elhagyta Felsőégistenét, és szellemeit.

Folytatva: a középkori ember világfelfogása ugyanakkor sokkal egyetemesebb volt, mint a modern emberé. Kezdve azzal, hogy a középkorban nem léteztek nemzetek, és így már kezdetben megvalósult az az állapot [size=9:2wjbd4up](=a kulturálisan egységes Európa, amelyben népek élnek együtt, identitásuk megőrzésével)[/size], amibe ma annyira belehajszoljuk magunkat, ráadásul sokszorosan elhibázott alapokon (=eu). Másrészt meg az egyes ember közvetlenül a világ része volt, és azzal próbált együttélni, annak a részesévé válni (=kozmikus létélmény).
A középkori egyetemes értékrend felbomlásával az emberek egyre inkább olyan kényszert éreztek, hogy nekik mindenféle "csoportokhoz" kell tartozniuk, és ennek kell meghatároznia az identitásukat. (azt hiszem, ehhez nem kell kommentárt fűznöm - és itt megszakítom a gondolatmenetet, mielőtt politika lenne belőle).

Eh, úgy tűnik igencsak szegényes a történelemtudásom, mert én nem tudok semmiféle egyetemességről...
Hacsak nem gondolsz itt a Nagy Károlyira, dehát ő sem egy nép királya volt, hanem többé. (pl Rex langobardorum)
Mindig létezett valamiféle identitástudat, sőt mindig is léteztek nemcsak nemzeti, hanem társadalmi csoportosulások is.
Ha úgy érted a nemzetek nemlétezését, hogy nem voltak kijelölt országhatárok, vagy a különböző népek fölötti uralom egyfajta masszaként létezett, akkor igazad van. De népek igenis voltak. Azt hiszem az embernek alapvető lételeme, hogy tartozzon valahová, ami nem akkora, hogy képtelen felfogni.
Talán az a kerszténység, amit te keresel valahol Rómában létezhetett, néhány száz évvel Jézus halála után. De utána igencsak eltorzult.

A humanizmus jellegzetesen emberellenes szemlélet, amely az embert meg akarja fosztani önnön emberfeletti eredetének és önnön emberfeletti céljainak tudatától.

A humanizmus filozófiai értelemben nem emberbaráti célok megvalósítását jelenti, hanem azt, hogy az ember a maga sorsát merőben emberi rendű eszközökkel és merőben emberi szinten kívánja meghatározni.

Nézd, ismersz annyira, hogy megértsd miért utasítom el ilyen módon ezt a kijelentést.
Mégha hiszek is az emberfeletti létezésben, akkor sem utasítom el ezt a földit. Az anyagi világot olyan formában, amilyen most, igen. DE nekem szükségem van a saját emberi tudatomra, a saját humanizmusomra. Mert ha okkal vagyok itt,akkor azért,hogy ezt megéljem. Emberként. És nem pedig valami isteni szférában lebegve.

Az utolsó idézeted elgondolkodtató...

Rabyn: ne add fel! Nekem is azt kell elolvasnom (bár még nem kezdtem bele), és tesóm az elején figyelmeztetett, hogy az eleje ne vegye el tőle a kedvem. Utána garantálja, hogy jó lesz. De most felkeltetted az érdeklődésem. Megyek és elkezdem olvasni.

Én nagyon szeretek olvasni, de sajnos nem tudok túl gyorsan, azért, mert mindig mindenféle másra gondolok közben, és csak olvasok, de nem tudom, mit. Ezért mindig újra és újra el kell olvasnom a bekezdéseket... (Mondjuk téma teszi. Banyapókon egész hamar túlrágtam magam )

A gondolato is gondolatok.. Ez igaz.. de a témának van külön topicja!

jut eszembe még a Huckleberry fint is elolvastam mint kötelező-)

Alyr Arkhon írta:
A fantasztákról: A diszkoveri csenölön láttam amint egy tudós kinézetű fickó bizonyította hogy a piramisok Istent dicsőítik, mert a Kheopsz-piramis ugyanannyi hüvelyk magas ahány szóból áll az Ószövetség valamelyik könyve. (természetesen angol hüvelykben mérve... )

Sőüt! A piramisok térarányában több módon is fellelhető az úgynevezett aranymetszés, ami nem más, mint a természetadta harmónikus térarány.

Rabyn írta: Nem akarok gonoszkodó lenni, de mi lenne ha a vallásos témát a vallás topicban hagynánk? Elég ott is veszekndni/vitázni rola.. Itt tökre másoról van szó..

A gondolatok is csak gondolatok. Azok is idetartoznak.

Ismerős helyzet. Én annak idején a Nyomorultaknak álltam neki... Hát, mit ne mondjak, egyes részek mentek, másokat "próba-mintavétel" után inkább átlapoztam... 4 könyvben volt meg otthon, és emlékszem, hogy a fél 3. könyv pl. csak a Waterlooi csatáról szólt... De azért szerettem Hugo bácsi stílusát... E.T.A Hoffmannál pl. tényleg "izgibb" olvasmány... De Jókaitól a Kőszívű ember fiai, vagy az Aranyember azért még vezetnek. No meg Fekete István is. Thomas Manntól - bár nem volt kötelező, de megvolt otthon - sokszor elkezdtem a József és testvéreit, már legalább öt fejezetet elolvastam belőle, elszórtan... No de én beszélek, aki a Gyűrűk Urát is olyan sorrendben olvasta, hogy 3., 4., 6., 1., 2., 5. ... :shake:

Én eddigi kötelezőimből mindent elolvastam, kivéve a Robinson Crusoet. Hu, azt egyszerűen nem birtam olvasni. Azt képtelen voltam egy röviditett változatban olvasni. De amugy a kedvenceim a kötelezőkből: Pál utcai fiuk, Tanár úr kérem, Kőszivű ember fiai és a Két Lotti.

Tévedtem!! a Vukkot elolvastam! Arra emlékszem-)
Nem sajnos nem tudom elolvasni a notreademot.. Egyszerűen nem tud megfogni.. amikor 12 oldalon keresztül taglalja hogy milyen szép a mittomán milyen templom.. jo oké azt kihagyom. de az meg kell nekem ahhoz hogy beleéljem magam a sztroiba.. inkább megnézem.

Alyr Arkhon írta: Odüsszeia-fogalmazás nálunk is volt. Én Odüsszeusz voltam aki összetörte vadiúj motorcsónakját amit Klüpszótól kapott, de hűséges pisztolyával megmentette Nauszikaát a Vad Pöttyöslabdától.

Az Aranyembert én vagy háromszor olvastam. Ami az én gyomromat megfeküdte az az Arany Virágcserép. (biztos jó, de nekem nagyon nem tetszett)
A Tüskevárat én azért nem szeretem amiért a többi Fekete István knyvet sem. Gyilkolják benne az állatokat, néha csak úgy, néha holmi igazságtételre hivatkozva. Hiába, a régi szép idők amikor még az ember volt a teremtés koronája...

Én az Odüsszeiát ugy irtam meg h bnöm ora elött elmesélte a történeteket.. de ötös lett egyébként el szoktam olvasni a kötelezöket mert nagyon szeretek olvasni de a 11.-12. osztályos olvasmányok pl.már nagyon ... hogyismondjam..távol állnak tölem.Némelyiket eccerüen nem birom elolvasni annyira nem érdekel.. Az Arany virágcseréppel spec semmi bajom nem volt de ilyenek h Faust, vagy Camus, vagy Anyegin..
ezek egyáltalán nem tetszenek, pedig lehet h nagy müvek de egyáltalán nem olvasmányosak
A Tüskevár az viszont sztem jó meg a többi Fekete István mü is, én legalábbis szeretem mindet. És nem értek egyet azzal h gyilkolják benne az állatokat! Ez sztem nem igaz, söt sokszor épp az állatok szemszögéböl nézi a világot és a természet szépségeit irja le.

Rabyn írta: Komolyan én megpróbáltam de életemben előszőr kénytelen leszek megnézni VIDEON.. Pedig az csalás..

A videó nem igazán jó taktika, mert egészen más szokott lenni, mint a könyv :nono: A helyzetet sajnos én is ismerem - az Aranyembert muszály volt megnéznem filmen, különben bele sem vágtam volna a könyvbe :agree: