Gyűrűk Ura Vs. Harry Potter

Asmo: akkor ott a konektor, nem tartalak vissza:) legalább enyém lesz az egész gumiszoba, hehe...<br> <br> ammugy a GyU a jobb. A Hp is jó, de mégsem...

Nekem legalább van mit hova dugnom! de ti, kiscsajok, nem tudok semmitse csinálni, csak nyalni egymás pi...<br> De mégis A GYU. v. A HP. a jobb?

Jolvan! nem is érdekel! van nekem elég képem! de nem vagyok meleg! nem ugy mint egyesek! és te az vagy!<br> <br> hüpp... <br>

Na, ez most nagyon erős gól lesz:<br> NEM KÜLDÖM EL!!!><br> Vuháhááá!!! Én vagyok a gonosz!!!

Jó, küldjed csak! Majd kiderül, ki itt közülünk a meleg... ) (nem én!)<br> <br> amugy ez nem offtopic?))

Na, kuss, küldöm:)

Asmo: lebuktál, ektoplazma!! )

Óóó, abból egy raktárral van! Vagyishogy...hoppá...

Hmmm, mondjuk küldhetnél Frodóról egy félmeztelen képet, aztán figyeld a hatást ))

Na, gyerünk, Losbi! (ez találó név neked:)

Igen, te meleg vagy!<br> én betudom bizonyítani, hogy nem vagyok leszbi!! )

És még én vagyok meleg...a kis leszbi...

nem nyuzom meg! én kedves vagyok! én szeretem a GyU-t! éljen!

Azthittem, megnyúzodd... <br> Ezzel úgy elkeserítettél...

akkor majd elkérem valaki mástól!

És ha NEM?

Ja, ezt nekem elvileg Vic fölveszi! (vagy nem:))

Csakúgy mondom, hogy sebesült Gandi barátunk munkáját könnyítsem:) 22:00-kor Bilbó és barátai 23:00-kor Harry Potter-jelenség lesz a Discovery channel-ön!<br> Szívesen, Gandalf:)

Ja és <b>MA</b>

Jaj az a rész iszonyu röhejhes volt ))))

Nem tudom, de hasi-görcsöt kaptam attól a jelenettől, hogy Szarumán operettet adott elő az orthanc tetején s omlott a hegy:) erős hanghullámai voltak:)

Elanor: Gandalf centrifuga-mutatványára gondolsz?

Asmo: háát, az inkább röhejes volt! )

Egyetértek, mondjuk nálam nem az volt az elsődleges szempont, hogy nagyon izgalmas, félelmetes legyen stb., hanem, hogy minél jobban visszaadja a könyv hangulatát, és ugyanazokat a dolgokat emelje ki, amik a könyvben is fontosak voltak. Természetesen, aki nem olvasta a könyvet, annak inkább a látványosságokon van a hangsúly.

A Gyűrűk Ura jobban tetszett, mert szerintem izgalmasabb. Igaz, a Harry Potter-ről már tudtam mi fog történni, mert azt olvastam. Meg a troll a két filmben teljesen máshogy nézett ki. Szerintem a Gyűrűk Urában lévő troll jobban nézett ki. Ott félelmetesebb volt, és én ezt szeretem egy filmben. Bár másnak pont ezért nem tetszik a Gyűrűk Ura, mert túl félelmetes (én nem féltem, de lehet, hogy más igen). Meg a Gyűrűk Ura izgalmasabb is (szerintem).

Ez marhaság. Jungiánus-evolucionista, teljesen használhatatlan.<br> Most mennem kell, és bővebben nem írok; különben sem érdemes rá több szót vesztegetni. De ez így ebben a formában komolytalan.

Frodo lives!

Ez csak egy része a dolognak, így kezd&#337;dik a cikk: <br> <br> A fantasy film világképe <br> Hol volt, hol nem lesz <br> Beregi Tamás <br> Az éden elveszett, de a fantasy visszaszerzi. <br> <br> A felnőtté válás voltaképp végzetes recesszió, amely során a gyermek elveszti veleszületett tulajdonságai legszebbikét, a világ mágikus megélésének képességét. A varázslat nem egyéb, mint a tér és az idő szabad áradása a rítusok pólusain keresztül, ám a felnőtt psziché dermedt kristályvázán nem járhatnak át, nem tapadhatnak meg többé a csodák. A mágia világa a 4D, ahol az idő és a tér átláthatatlan káoszban gubancolódik össze, ám a racionalitás csak szikár, 3 dimenziós matematikai koordinátákat ismer, ahol nincs helye semmiféle anyagtalan habarcsnak. <br> A Homo Sapiens faj történelme, amelyben oly bámulatos módon ismétlődnek az egyedfejlődés stációi, a felnövekvő gyermek életéhez hasonlóan a varázstalanított lét felé halad. A fantasztikum: száműzetésbe vonult varázslat, amely akkor hozta létre saját kis birodalmát, amikor a felvilágosodás küszöbére érkező ember megtagadta az archaikus múltat. A műfaj genezise egybeesik a világ skizofrén meghasadásának, a realitás és a mágia különválásának, az aranykor elfeledésének pillanatával. <br> A fantasztikus műfajok közül a fantasy építkezik legközvetlenebb és leglátványosabb formában az emberiség elvesztett kollektív misztikus gyermekkorának emlékképeiből. A fantasy örök prepubertás: a kamaszkor küszöbére érkező emberhez hasonlóan visszavágyódik a visszahozhatatlan múltba, ugyanakkor mágnesként vonzza őt a felnőttkor igézete. Naiv elbeszélésmódja, megmosolyogtatóan őszinte értékrendszere a gyermekkori ösztönlét ideáit idézi, az elveszett aranykor szétszóródott kincseit mégis felnőtt tudatossággal keresi. Kifejezésmódja a giccs és a költői szépségű vízió között ingadozik, a befogadóból egyszerre váltja ki az intenzív gyermeki átélés, és az átélés miatti szégyen érzését. <br> A fantasy a fantasztikus műfajok családjának legfiatalabb sarja, aki méltatlanul hosszú ideje él bátyja, a sci-fi, és nővére, a horror meglehetősen hosszúra nyúlt árnyékában: bár már több évtizedet hagyott maga mögött, történetéről mindmáig nem született egyetlen összefoglaló mű vagy nagyobb lélegzetvételű cikk sem. Már elnevezése, a &#8222;fantasy&#8221; is úgy hangzik, mint valamiféle lekicsinylő becenév, legalábbis, a latinosan-tudományos hangzású &#8222;science fiction&#8221; vagy a démoni rövidségű &#8222;horror&#8221; viszonylatában. Pedig a fantasy rengeteg közös jellemvonást mutat testvéreivel. Mindhárom műfaj középpontjában az aranykor toposza áll, de míg a horror egy idegen elemet kapcsol ehhez az ősképhez, addig a sci-fi és a fantasy valamelyik motívumának végletes eltúlzására épít. <br> A látszólagos különbségek ellenére a fantasy a legtöbb hasonlóságot a sci-fivel mutatja. A sci-fi a fikciós műfajok legnagyobb hazudozója, a tudomány páncélja mögé rejti archaikus motívumkincsét; a fantasy nevetségesen őszinte és színlelésre képtelen balek, az &#8222;ami a szívemen, az a számon&#8221; elvet vallja. A sci-fi áltudományos, a fantasy ál-mágikus világmagyarázat. A sci-fi azt kérdezi, hogyan történhetne; a fantasy azt, hogyan történhetett volna. A sci-fi a folyton aggódó, paranoiás pszichopata, aki csak a lehetőségeket kutatja; a fantasy a folyton búsuló szánalmas melankolikus, aki a soha meg nem valósult lehetőségeket siratja. A sci-fi alapproblémája a &#8222;hol nem lesz?&#8221;, a fantasy-é a &#8222;hol nem volt?&#8221; kérdése. <br> A sci-fi főhőse a kozmonauta és a tudós, a fantasyé a harcos és a mágus. A kozmonauta csillagközi harcos, a tudós technokrata mágus. A kozmonauta és a harcos a tér titkait kutatja, a tudós és a mágus az időt faggatja minduntalan. <br>

Ezek szerint Frodó is él??? =

Nem tudom, mert nem tudom pontosan, mit kéne jelentsen. Szerintem se Tolkien, se Harry Potter, se a Végtelen történet nem 'fantasy'-- ha 'fantasy'-nek archetipikusan mondjuk a Dragonlance krónikákat vesszük. De még ezzel is csak egy hasonlóságot tagadunk.<br> Minden bizonnyal van ilyen dolog, hogy 'fantasy'; ha már ennyien beszélnek róla ('amiről sokan, som helyen beszélnek, az egyszer csak elkezd lenni. Sokszor kell mondani: konstruktivista irodalomtudomány, konstruktivista irodalomtudomány, konstruktivista irodalomtudomány, konstruktivista irodalomtudomány, konstruktivista irodalomtudomány, konstruktivista irodalomtudomány, konstruktivista irodalomtudomány, stb.'-- látod, konstruktivista irodalomtudomány is így lett. Ez egyébként tényleg idézet volt...), csak soha senki nem mondja meg, mi is az.