Könyvtáras program - Noldák

Telu: ne légy meglepve, nálunk sincs egy darab Tolkien sem...
Szméagol: Valószínűtlennek tartom.

Megkérdeztem a sulimban, és azt mondta a könyvtáros, hogy ha csak az iskola tanulói vennének részt, bármikor bármit, de ha külsősök is lesznek, akkor engedély kell az igazgatónőtől és bérleti díjat kell fizetni. Sajnos...

Könyvtár esetén: aki jár, azt nem az anyucikája kísérgeti. És nyilván lesznek egy páran, akik nem tudtak a dologról, csak épp akkor jártak könyvtárban.
Suli esetén: Az iskolában már eleve ott lesznek, és csak azt mondják a szüleiknek, hogy ezért és ezért tovább maradnak. Ezért egy szüló nem fog odarohanni -hasamraütök - 3-ra...
Művház esetén: akkor gondolom annak a könyvtárában kellene, vagy művházon belül milyen helyiségre gondoltatok?
Darky: Akkor megint oda lyukadtunk ki, hogy túl direktbe megy a dolog. Valahogy a GyU-ból kell átvezetni... Szóval jobb cím kellene. És össze lehetne kötni esetleg azzal, hogy Tolkien tanár volt. Onnan már simán rá lehet menni a suli témára...

Szméagol: Szerintem kérdezd meg! [size=9:2xtcnvje](Majd januárban fog beindulni a dolog...)[/size]
Brisa: Miért, végülis arra nálunk mindenki kapható, hogy panaszkodjon a tanárokra, meg ilyenek... És persze hogy nem direktben, csak úgy valahogy ráterelődne a beszélgetés... Szóval... nem tudom. És azt is elfelejtettem, amit még akartam. Hiába, nyolc tanóra és eg néptáncpróba egy napra kicsit sok...

Például ki lehetne indulni abból, hogy Frodó megtanult qenyául. Pedig nem tervezett randikat a tündékkel, és azok is beszélték a nyugorit. Nem a tanárnak tanuljuk az idegen nyelvet, stb. Más tantárgyak.

Higgyél már nekem "gyerkőcnek"! Különben meg egyetértünk:
NEM mondani azt, hogy tanuljatok, meg közhelyezni, henem MEGHALLGATNI őket, hogy miért szeretnek/nem szeretnek tanulni, iskolába járni, stb. Milyen tárgyakat szeretnek, és miért. Egyszerűen rávilágítani, hogy érdemes tanulni. DE: megkérdezni tőlük, hogy szerintük érdemes-e hogy miért. Azután a saját véleményt. Mert ha utálják a sulit, annak oka van. Egy csomóan (nyolcosztályos gimnáziumban!!!) nem tanulnak. Hogy miért, arról fogalmam sincs. Lusták? Jobban szeretnek TV-zni? De akkor miért vannak elkeseredve a 3-as miatt? Az is, aki nem kap ki! Azt gondolják, magától belemegy a fejükbe a tananyag? Erről kellene meghallgatni a véleményüket. Panaszokat a tanárokról, stb., stb. Szerintem.

Az osztálytársam szólt az anyukájának, és azt mondta (mármint az anyukája), hogy megkérdezi az ottani igazgatót. És azt is mondta (mármint az osztálytársam), hogy ha ez januárban indulna be, akkor lehet, hogy csak akkor dől el. És persze majd megérdeklődöm, hogy mi a pontos neve és címe a sulinak. És persze a sajátomban is megkérdezem majd (péntekig muszáj eljutnom a könyvtárba, mert vissza kell vinnem egy könyvet, így még ez ezen a héten meg fog történni).

Ja igen. Hogy hogyan lyukadunk ki ide a GyU-ból, azt nem tudom, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy néha elgondolkozom és elcsodálkozom, hogy mennyi féle foglalkozás létezik, és hogy minden egyes területen milyen sok ember dolgozik. Egy csomó foglalkozást meg lehetne ismerni egymástól, és arra is rá lehet jönni, hogy mennyi ember dolgozott a környezetünkben lévő dolgokért, amit természetesnek tartunk, hogy egy ilyen vagy olyan jelentéktelennek tetsző munka mennyi embernek ad kenyeret, meg ilyenek. Szerintem egy csomó ember - még a felnőttek sem - gondolt még soha ebbe bele. Például utazol egy buszon, kinézel az ablakon, látsz egy boltot. Akkor mennyi ember tett ezért: a buszvezető, aki a buszt készítette, akik az elemeit gyártották, aki a festéket készítette, eladta, aki az utat csinálta, aki az utca házait, a bolt épületét építette, aki az ablaküvegeket készítette, és még sorolhatnám. És ez csak egy egészen egyszerű példa volt! Mert 4.-ben vagy 5.-ben megtanuljuk, hogy Mo.-n v. a világon hány ember él. és mond valamit ez a szám? Lehet hogy így furcsán hangzik, de így ráébred az ember sok mindenre. Pl.: Teljesen egymásra vagyunk utalva, milyen sok foglalkozás van, és milyen sok ember van a világon, aki végez egyet-egyet.
A másik meg, hogy pl. én eddig mindig csupa ötös voltam. De néha úgy tűnik - sőt időnként egészen biztos vagyok benne - hogy ezt, sőt még bizonyos tárgyakból a 4-est se fogom tudni tartani. És szerintem erről is lehet beszélgetni. Nyilván lesznek rosszabb tanulók is, azok is elmondhatnák, hogy ők miért nem olyan jók (pl. egy csomóan nálunk szódolgozatra képesek 1-2-3-ast begyűjteni, pedig ugye azt igazán meg lehet tanulni). És lehet beszélgetni arról, hogy az egyszerűbb dolgokat meg lehet tanulni, és hogy érdemes-e és miért. (Most próbálok mások fejével gondolkodni, mert szerintem persze hogy érdemes.) De nem az lenne az abszolút cél, hogy meggyőzzünk mindenkit, hogy tanuljon, vagy ilyesmi. Csak otthon biztos elgondolkdna mások véleményén is. Aztán ő dönt. Csak nekem időnként meg kell győznöm magam, hogy meg tudom tanulni és érdemes. (Például most nagyon megtanultam a földrajzot, egész óránm szinte folyamatosan jelentkeztem, és kaptam órai munkára egy ötöst. Ilyen még soha senkivel sem volt. Ezt persze nem dicsekvésből mondom.)
Szóval ilyeneket lehetne becsempészni, hogy hogyan, aról még ötölök-hatolok.

Öhm... miután beírtam ezt az MTT-s topicba, rájöttem, hogy már van ez is... Tehát bemásolom. És persze majd a sulimban is megérdeklődöm.

Kincső írta: Eddigi eredményem a helykutatás terén: van egy osztálytársam, akinek tanár az anyukája, de nem a mi sulinkban, úgyhogy nem tudom pontosan hol, és szereti a GyU-t. Megkértem az osztálytársamat, hogy kérdezze meg, tudna-e az anyukája helyet zserezni nekünk. Mondtam, hogy januárban indulna be a dolog, úgyhogy most várom, hogy elfelejti-e vagy sem...