Christopher Paolini: Eragon

Az már igaz, hogy itt z Eragonról kell beszélni. S szerintem arról kell beszélni, de a fantasy is fontos téma. Na nekem tetszett az Eragon és remélem sokaknak tetszett Önök közül is. Ha valaki még nem olvasta és szeretné elektronikusan akkor ezen a címen megteheti, tudom nem szeretik a moderátorok az ilyesmi, de szerintem mindenkinek jól jönnek az ilyen tudnivalók: *link kimoderálva*
U. I. Elnézést kérek azoktól akiket megbántok ezen cselekedetemmel, de szerintem fontos.

GONDOLATOK topik nem lenne alkalmasabb egy mi is az a fantasy vitára
mert itt már az Eragon egyre kevesebbet szerepel

OFF
Egyetértek D én se veszem komolyan, ezért élvezem....

ON

Témaként megválaszolhatjátok a jelentősen Eragonhoz kötődő kérdésemet: mi a Burning Plains magyarul, mert gondolom lefordították?? (igen, így jár az, aki magyarul ír fanfictiont, de angolul olvasta az Elsőszülöttet), szal várom a válaszokat

Lassan az egész Eragon topicot át kéne nevezni valami "Filozofikus vita a nagy semmiről" címre...
Komolyan, ér ez ennyit???
Én eleve ki nem állhatom a hülye kategorizálásokat.
A Gyűrűk Ura műfaja "Gyűrűk Ura", az Eragoné "Eragon", a Narniáé "Narnia"... ne rágódjunk már ennyit ezen, mert az égvilágon semmi értelme... Olyat bizonygatni teljesen felesleges, aminek az égvilágon semmi szilárd alapja nincs.

Gandalf írta: Honnét tudod megállapítani egy műről, hogy az írója mennyire hitt abban, amit leírt? Ez nem lehet műfaji különbség szerintem. Semmi olyasmi, ami nincsen benne a szövegben, nem tudható biztosan.

Az írója mindenképp hisz a szövegben, különben nem igazi alkotó, én is hiszek abban, amit leírtam, de nem mondom azt, hogy a múltban vagy a jövőben valaha meg fog esni, annak ellenére, hogy bizonyos írásaim megeshettek/nek.

Hogy Homérosnak nevezett alkotó hitt-e az Iliászban, biztos hitt, mert ő teremtette, de hitte-e, hogy valóban megtörtént, igazad van, nem lehet tudni... de már egy meglévő mitológiára épített (valószínűleg), míg a fantasyírók újat találnak ki a meglévők alapján.

(bár ez Narnia-topikba illene, de ha előkerült, akkor itt: nekem másodszorra a Narnia-film jobban tetszett, igazat megvallva túl sokat vártam tőle, vártam a katarzist, amit egyáltalán nem kaptam meg, annak ellenére édes volt, az Eragonnal kapcs nem voltak túlzott elvárásaim, mert ekvesebbet adott, mint a Narnia.
Mindenesetre úgy vélem, hogy a Narnia az a könyv, aminek nem fedeztem fel a hatását az Eragonban, és teljesen más is, mint az Eragon.... egy más stílus.

Apropó: mi a Burning Plains magyarul? (tudjátok, ahol az Elsőszülöttben harcolgatnak)

Hááhhh.. milyen nagy forgalom van ma itt... én is beszállnék a vitába...

Mi a fantasy? Talán a Zoltan által leírtakkal értek egyet leginkább, annyit hozzátéve, hogy olyan nem-valóságbeli lényeket/világokat stb dolgokat bemutató művészeti alkotás, amiről az írója tudja, hogy CSAK az ő képzeletében létezik... Tehát: itt a válasz arra a kérdésre, hogy a mitológiát (vagy akár irodalmi szempontból nézve a Bibliát) miért nem tekinthetjük fantasynek, mert mint a fantasy szóban benne is van, abszolút képzeletbeli, míg azok akik létrehozták a mitológiát hittek benne legalább egy picit, hittek az általuk formált lényekben, istenekben, városokban és korokban... Ha megírom a saját fantasymet én nem hiszem azt, hogy az valóban létezik, ahogy remélhetőleg más írók se hitték. Jó volna, ha lenne... de nincs, és kész...

Az emíltett regényeknek vizsgaidőszak után én is próbálok utánajárni, mert szívesen olvasnék igényesebb fantasyt, de ezt az igényemet nem igazán tudom kielégíteni.

A fantasy irodalmat hívják menekülésirodalomnak, mert valóban ezt a célt szolgálja: elvonja olvasói figyelmét a mindennapi problémáról és a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt.
Mit nevezünk tucatfantasynek? És mit magas színvonalú fantasy irodalomnak? Illetve, miért nevezünk valamit ennek a másikat viszont annak.... főleg, ha még magát az irodalom szót sem tudjuk megmagyarázni...

Mit tartok jónak? (szubjektív vélemény következik, vigyázat)
Hogy mennyire fed közös halmazt az igényesség és az, hogy jó, az jó kérdés, valamennyit biztos, de mint Rabyn említette van, mikor a rossz könyv, ami egyébként tűzre való (én is olvastam Diablo-regényt ) tetszik.
1-legyen stilisztikailag jó
2-nyelvtani, helyesírási hibákat mellőzzék lehetőleg, mert az idegesítő
3-fogalmazás legyen ha nem is egyedi, de igényes
4-a történet ne csupa közhelyekből álljon
5-legyenek benne olyan kis idézetek, amiket meg lehet jegyezni
6-lehetőleg valahol legyen benne humor (mondom én, höhö)
7-ne legyenek a karakterek Mary Sue-k (fanficekben nem járatosak kedvéért, ne legyenek hibátlanok, tökéletesek), hanem legyen bennük valami vonzó (magyarán legyenek szimpatikusak és szeretnivalók)
8-legyen meg a könyv varázsa (ezt máshogy nem tudom megfogalmazni, de ragadjon magával, hadd higgyem, hogy ott járok abban a világban, legyen az Középfölde, Narnia, Alagaesia, Forgotten Realms, Krynn vagy bármi más)
9-katarzis
Ebből számomra a legfontosabb a varázs és a stilisztika...
No, és hogy hosszú írásom végére érjek: Eragont ez alapján sorra veszem:
1-stilisztika hát izé, ezen van mit javítani, angolul nem tudok annyira, hogy összehasonlítsam az Eragon és az Eldest színvonalát...
2-ilyen elírásokkal nem találkoztam (csak amerikai kifejezésekkel, amelyek kissé idegenek voltak elsőre)
3- pergő élvezetes a stílusa a kezdeti nehézségek ellenére
4-sok közhely, de vannak egyedi megoldások és ügyes írói fogások
5-vannak
6-van benne, méghozzá kimondottan jó (nekem bejön)
7-Aryában van MS-vonás, de a többiek kifejezetten jók, főleg: Angela, Solembum, Murtagh, Eragon és Brom
8-vooolt varázs, ezzel fogott meg tkp a könyv
9- volt, főleg a 2 végén, de nem volt túl hmm... vidám
+1: Mr. Paolini előnyére válik, hogy eddig csak egy kedvencemet nyírta ki eddig, és ha ezt a 3. után is elmondhatom akkor grat neki

Na, őszintén gratulálok bárkinek, aki végigszenvedte magát ezen a röpke íráson

cortez71 írta: Ha nem egy 17 éves fiú írta volna, nem lett volna ennyire nagy könyvsiker eladások terén.
És kicsit bántja az igazságérzetemet, hogy pl. a fent említett Peter S. Beagle is 17 évesen írta első regényét, mégis tükröződik róla az eredetiség. Ennek az írónak 17 évesen a kisujjában volt az írás minden aspektusa. És az ő első regényének a kiadására kis hazánkban 40 hosszú évet kellett várni.

Mert az Eragon, mint könyv, nem egyedi, nem különleges, hanem tucattermék, ez a szomorú valóság. ..
de ennyire fel sem kéne fújni a dolgot, mint az Eragonnal tették. Ismétlem, szerintem.

... szóval ha tudod, akkor szerezd be Beagle-től Az utolsó egyszarvút. Nem fogod megbánni, mert lelkileg sokat tud adni az embernek és sokféle értelmezése is van).

Egyetértek Cortezzel: való igaz, hogy az Eragon az író kora miatt vált ismertté és igen nagy mázlija volt,amúgy hasonló kaliberű könyveket lehet még találni.De ez nem fektétlenül baj, mert ahogy Rabyn írta:néha jó bármi, ami egy kicsit is elvonja a figyelmedet a dolgaid folyásáról.(manapság sokszor csak a sztorik szórakoztató aspektusát nézik)

Az utolsó egyszarvúról pedig annyit, hogy életem egyik legrégebbi rajzfilmélménye kötődik hozzá,s csak évekkel később tudtam meg, hogy szeretett "filmem" képkockái az egyik legnagyobb mese-fantasy könyvhöz kötődnek
Elolvastam a könyvet, s tetszett,sajnáltam a végén az egyszarvút is, a herceget is...hüp,hüp

cortez71: Amit leírsz abban nagymértékben igazad van. Az Eragon tényleg nem egy mestermű, csak egy szimpla, egyszerű fantasy, de úgyis kell értékelni. A Gyűrűk Urával, vagy bármely más nagyobb horderejű művel összehasonlítani hülyeség, mert tényleg nem állja meg a helyét velük szemben, nincs olyan mondanivalója, tanítása (legalábbis másfél könyv alapján még nem szűrődött le bennem ). Egy egyszerű szórakoztató könyv, ennyi. Arról pedig sem az író, sem pedig a regény nem tehet, hogy a média valamiért felkapta. Szerintem.

Az utolsó egyszarvút pedig - hamár ennyire ajánlgatod - én is megpróbálom beszerezni.

Remzymama/Tünde írta: Végülis már mindent megírtak, nem könnyű újat kitalálni.

Csak tudod, ha az ember hozzászokik a minőségi irodalomhoz (nem hiába emlegetem majdnem minden hozzászólásban Beagle-t, Moorcockot, Martint, Eriksont), akkor utána csalódás éri az ilyen túlhypeolt, teljesen középszerű alkotások olvasása után (Eragon). Ha nem egy 17 éves fiú írta volna, nem lett volna ennyire nagy könyvsiker eladások terén.
És kicsit bántja az igazságérzetemet, hogy pl. a fent említett Peter S. Beagle is 17 évesen írta első regényét, mégis tükröződik róla az eredetiség. Ennek az írónak 17 évesen a kisujjában volt az írás minden aspektusa. És az ő első regényének a kiadására kis hazánkban 40 hosszú évet kellett várni. Az irodalom elüzletesiedése és a média túlzott befolyása bánt engem igazán. Mert az Eragon, mint könyv, nem egyedi, nem különleges, hanem tucattermék, ez a szomorú valóság. Helyeslően bólogattam, amikor az egyik üzletben a Forgotten Realms könyvek mellé volt bestócozva. Külön tucatirodalom. Persze, kell az ilyen is, nem azt mondom, hogy minden egyes olvasmányunknak olyannak kell lenni, hogy a padlóra rak, mert egy idő után belebolondul az ember, de ennyire fel sem kéne fújni a dolgot, mint az Eragonnal tették. Ismétlem, szerintem.
(Egyébként Remzymama, látom, hogy elsősorban nem a hentelés meg a kifröccsenő vér literszáma fog meg a fantasyban, szóval ha tudod, akkor szerezd be Beagle-től Az utolsó egyszarvút. Nem fogod megbánni, mert lelkileg sokat tud adni az embernek és sokféle értelmezése is van).

Cortez: nem adhatsz egy gyerek kezébe mindig A kategoriás regényeket. Kell ilyen is mert így tnaulja meg mi, hogy értékes, és ha egy B kategoriás regény képes rá, hogy felébressze a kölyökben az igényesebb mű iránti vágyat akkor már nem hiába íródott meg.
Még így is kicsit off de:
Érettségi időszak után olvastam a Diablo könyvet, borzalmas fogalmazása van, rossz nyomtatása, helyesírása, de Kellett a sok agyament irodalmi mű után. Kikapcsolt és ez volt a célja.

előbb végig akartam olvasni, de

Pont ezt akartam írni. Én nem vagyok oda a fantasyért, de ez nekem tecc. Úgy olvasom, mint egy mesét. Pihentet, nyugtat, kikapcsol. Ha nem olvastam volna a GYUt, nem zavarna, hogy a szépek népe a tengeren túlról hattyús hajókkal érkezik stb.
Ha 20 éves lennék, nem tudnék ilyet írni. Szép a fogalmazása, a leírások képszerűek és megfognak, a történet megy és nem unalmas.
Megfogott.
És ha nem lennék GYU mániás, észre sem vennék semmit.
Filmet nem láttam, majd... nem is szeretem őket megnézni olvasás előtt, max bőven utána megnézni.
És nem zavar annyira a sok hasonló név, csak először kapom fel a fejem.

De ez az én véleményem, lehet vele vitatkozni.
Végülis már mindent megírtak, nem könnyű újat kitalálni.

Rabyn írta: : )))

A Narnia mese és kész. Slussz és passz. Ez nem lealacsonyítás.

Egyébként az Eragonban az a jó, hogy az összes elem megtalálható benne ami a szerepjátékokban, fantasykban:)) és nagyon jópofa dolog rájönni, hogy jéé ezt itt olvastam woooaa azt meg ott. Egyébként ha egy gyerek először olvassa ezt, és nem a Gyu-t vagy a HP-t még a végén rákap az ilyen típusu irodalomra. Erre szerintem tökéletesen alkalmas.

Hát ha ezekre a dolgokra egy B-kategóriás regényben kell ráébrednem, akkor ott gondok vannak

: )))

A Narnia mese és kész. Slussz és passz. Ez nem lealacsonyítás.

Egyébként az Eragonban az a jó, hogy az összes elem megtalálható benne ami a szerepjátékokban, fantasykban:)) és nagyon jópofa dolog rájönni, hogy jéé ezt itt olvastam woooaa azt meg ott. Egyébként ha egy gyerek először olvassa ezt, és nem a Gyu-t vagy a HP-t még a végén rákap az ilyen típusu irodalomra. Erre szerintem tökéletesen alkalmas.

Remzymama/Tünde írta: sztem a fantasy felnőtt mese

és Verne is ott van

De akkor a gyerekeknek szóló Narnia nem fér bele a műfajba szerintem
Na, sztem HAGYJUK a dolgot, hagy gondolkozzanak a konkrét definíción az irodalomtörténészek, ne mi akarjuk megváltani a világot
A Gulliver utazásai előtt is voltak hasonló természetű művek, sőt, ilyen erővel a mitológia is fantasy lenne. De hát azt érdekes módon mégsem veszi senki annak. Ezért mondom, hogy ez egy meddő vita. A lényeg, hogy szerencsére vannak a boltok polcain olyan könyvek, amelyek nem a realitásokat jelenítik meg, hanem megdolgoztatják egy kicsit a fantáziánkat és adnak egy kis lelki löketet. Ezen belül vannak nagyon eredeti próbálkozások és vannak kevésbé eredeti, "copy" szagú dolgo k(na, az Eragon szerintem ez)

sztem a fantasy felnőtt mese

és Verne is ott van

Mért nem?
Vannak kever stílusok is. Lehet egy történet egyszerre mese és fantasy is:)
Szerintem eleve baromság behatárolni ezt a fajta irodalmat, mert annyi minden van benne, mesés elemek, mítosz szereplők stb. Nem lehet egyértelműen kijelenteni egy történetről, hogy IGEN ez Mese és IGEN ez Fantasy mivel az egyikből következhet a másik.
Én továbbra se tartom Lewist a fantasy megteremtőjének mivel nem ő volt. (tudom elvileg utópia de a Gulliver utazásai is fantasy hiszen, óriások, törpék és más lények világába látogat. Amikor íródott akkor ezek igenis fantasztikus dolgoknak számítottak)

Nem szabad a mesét fantasynek tekinteni. Ez bíztos!

Zoltan írta:

Feanor Faelivrin írta: "A mese olyan rövid terjedelmű, tehát kisepikai műfaj, mely valószerütlen, csodás elemekkel átszőtt eseményeket ábrázol"
-Irodalom könyvemből-
Tehát akkor szerintem a mese regényt hívhatjuk fantasynak ami nem "rövid terjedelmű"
Fantasy novella = mese

A fantasy a huszadik század fordulóján induló, és a század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti, és iparművészeti stílus, amely az angolszáz irodalomban fejlődött először önálló irányzattá, de mára eltérő formákban más európai nemzetek művészeteiben is jelentkezett. Fő jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal. A fantasy ezek felépítésében – írótól, műtől függően – egyaránt (akár egyazon műben is) merít a gótikus romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és kora középkori – különösen az északi, kelta, germán, skandináv – mítoszokból és eposzokból, illetve a vele rokon (de nem azonos) science-fiction műfaj által teremtett világokból. A fantasy műfaj köré egész kultúra szerveződött, melyben vannak szerepjátékok, filmek, „világépítő” klubok, kizárólag fantasyt forgalmazó könyvkiadók, és hasonlók.
A fantasyt egyértelműen Tolkien regénytrilógiája, A Gyűrűk Ura emelte ki az ismeretlenségből és tette elfogadott irodalmi műfajjá.

De akkor még mindig kontra Gene Wolfe, Martin, Erikson, sőt sok tekintetben Beagle is... Ezért mondom, hogy inkább hagyjuk a dolgot

Feanor Faelivrin írta: "A mese olyan rövid terjedelmű, tehát kisepikai műfaj, mely valószerütlen, csodás elemekkel átszőtt eseményeket ábrázol"
-Irodalom könyvemből-
Tehát akkor szerintem a mese regényt hívhatjuk fantasynak ami nem "rövid terjedelmű"
Fantasy novella = mese

A fantasy a huszadik század fordulóján induló, és a század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti, és iparművészeti stílus, amely az angolszáz irodalomban fejlődött először önálló irányzattá, de mára eltérő formákban más európai nemzetek művészeteiben is jelentkezett. Fő jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal. A fantasy ezek felépítésében – írótól, műtől függően – egyaránt (akár egyazon műben is) merít a gótikus romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és kora középkori – különösen az északi, kelta, germán, skandináv – mítoszokból és eposzokból, illetve a vele rokon (de nem azonos) science-fiction műfaj által teremtett világokból. A fantasy műfaj köré egész kultúra szerveződött, melyben vannak szerepjátékok, filmek, „világépítő” klubok, kizárólag fantasyt forgalmazó könyvkiadók, és hasonlók.
A fantasyt egyértelműen Tolkien regénytrilógiája, A Gyűrűk Ura emelte ki az ismeretlenségből és tette elfogadott irodalmi műfajjá.

Feanor Faelivrin írta: "A mese olyan rövid terjedelmű, tehát kisepikai műfaj, mely valószerütlen, csodás elemekkel átszőtt eseményeket ábrázol"
-Irodalom könyvemből-
Tehát akkor szerintem a mese regényt hívhatjuk fantasynak ami nem "rövid terjedelmű"
Fantasy novella = mese

Sajnos még mindig nem tudom ebbe a kategóriába besorolni Moorcockot, Martint, Beagle-t, Eriksont, szóval szerintem ne itt és most akarjuk megfejteni a fantasyt, amikor még senki sem tudta definiálni

Gandalf írta: Tolkien nem fantasy.

Ha az ha nem az, a szakirodalom 2002 értelmezésében az egyik fő fantasy műfajnak tulajdonítja. Magas szintű elismerést kapott Tolkien. És én is a fantasy irodalom legnagyobb művének tartom, még a Narniát a legelsőnek. Minden fantasy kezdetének és nagyon sikeres lett. Mivel ez egy eragon topic ezért elmondhatom ez is nagyon jó.

"A mese olyan rövid terjedelmű, tehát kisepikai műfaj, mely valószerütlen, csodás elemekkel átszőtt eseményeket ábrázol"
-Irodalom könyvemből-
Tehát akkor szerintem a mese regényt hívhatjuk fantasynak ami nem "rövid terjedelmű"
Fantasy novella = mese

Gandalf írta: Tolkien nem fantasy.

Mások szerint igen De ebbe ne menjünk bele szerintem, főleg nem itt.

A fantasy az nem mese. Kérem járjanak ezután a dolog után, mert téves megfogalmazás sulyos elvi problémákhoz vezethet. A fantasy irodalom ellenben még a fantázia irodalommal sem egyenlő a magyar nyelvben. Csak régen eltévesztédött az értelmezés és ezért nem használják az emberek helyesen. A magyar nyelv nem fordította még le. DE az bíztosan állíthatom, hogy nem mese.

Feanor Faelivrin írta: A fantasy is mese csak más a neve mert ez olyan komolyabban hangzik.

Akkor Marint, Erikson, Beagle, Wolfe, Moorcock miért nem mese? Ezért mondom, hogy a pongyola megfogalmazásokkal vigyázzunk.

A fantasy is mese csak más a neve mert ez olyan komolyabban hangzik.

Zoltan, szerintem félre érted ezt a helyzetet. Nem becsüljük alá a Narniárt. Azért hívjuk mesének mert más korosztályt céloz meg az alsó határával. A Gyűrűk urát azért tekintem nagyobb horderejű műnek, mert sokkal több téren meg tudja fogni az embert (nyelvészet, földrajz, mitológia stb.), de ettől a másik két mű nem lesz kevesebb.