Versek

Malinalda: először is köszönöm. Másodszor: nagyon szép. Nekem a temetős vsz. tetszik a legjobban.
Sesy: nagyon jó, DE: nem kell elfelejtened!!! Olvastad az esszét, amit kb. 3 napja raktam fel? Várj csak türelmesen!
Elanor O:Az Inkvizíció tökéletes.
Olórea: köszi szépen! /a kritikát is/ Nagyon jó a téma, és ügyesen megírtad, a "még mindig itt van. Még mindig vár." nagyon jól jött ki!!! /de a "gyönyörű fejedet bú nyomja rég" kicsit fura. Vizuális típus vagyok, lehet, hogy ezért. /
Black:Nagyon jó! 8O /A fordítás csak elvesz vmit a versből, nem ad hozzá sokat. Lásd: E.A. Poe: Lee Annácska. Angolul majdnem bőgtem rajta./

"For the moon never beams without bringing me dreams
Of the beautiful Annabel Lee;
And the stars never rise but I feel the bright eyes
Of the beautiful Annabel Lee;"
Ez már saját:

Szemedbe csöppent a nap
És lelked benne társra talál.
Megtalált emléked szellőt kap
És újra elhagy, messze száll.

Régóta várod az új életet,
Mit nem kaphatsz soha,
De küzdj csak, vágd fel eredet,
Így sem találsz megoldásra.

Menekvésed ha lehetne,
Nem találnád, merre menj.
Amit szíved megtehetne,
Eszed mondja: még ne menj.

Börtönöd láthatatlan vár,
Mi benned nagyra dagad,
S nincsen kiút, ablak se már:
Az őr gonosz: te magad.

Sesy, ez olyan széép. Te annyira meg tudod ragadni a gondolatot, és szinte látom magam előtt a verseid. Különben én is épp egy ilyen dilemmában vagyok. Kitaláltam egy karaktert a regényemhez, és annyira elképzeltem, hogy néhányszor utánna fordulok pár embernek, mert azt hiszem, a szereplőmet látom.

Rhime of the agent mariner

Coleridge, Samuel Taylor

Hear the rime of the Ancient Mariner
See his eye as he stops one of three
Mesmireises one of the wedding guests
Stay here and listen to the nightmares of the sea.
And the music palys on, as the bride passes by
~
Cought by his spell and
the Mariner tells his tale.
Driven south to the land of snow and ice
To a place where nobody's been
Trough the snow fog flies on the albatross
Hailed in God's name
hopinggood luck it brings
~
And the ship sails on, back to the north
Trough the fog and ice and
the albatross follows on
~
The mariner kills the bird of good omen
His shipmates cry against what he' s done
But when the fog clears, they justify him
And make themeselves a part of the crime.
~
Sailing on and on North across the sea
Sailing on a nd on and North 'til all is calm.
~
The albatross begins with its vegeance
A terrible curse a thirst has begun
His shipmates blame bad luck on the Mariner
About his neck, the dead bird is hung.
~
And the curse goes on and on and on at sea,
And the thirst goes on and on and on for them and me.
~
Day after day, day after day, we stuck nor motion
As idle as a painted ship upon a painted ocean
Water, water everywhere and all the boards did shrink
Water, water everywhere nor any drop to drink.

Nem fordítottam le, hiszen elveszítené a tartalmát és a szépségét. SOrry

..oan kemény az a ts.. (De mostmár télleg befogom!)

Sesy: Nagyon szép a versed!! Csak az utólsó sor sántít kicsit. (Nem értem miért szólok már megint bele, nyugodtan állíts le, ha zavar!)

Te, ki nem is létezel...

Álmaimban születtél meg,
Jövőd csak ott van - de meddig?

Szemed tükrében szeretném
Látni arcképemet.
Örökké simogasson
Kedves tekinteted...

Néha mintha megérintenéd
Érintésre vágyó kezem,
De mindig rá kell jönnöm,
Hogy csak a szél játszik velem.

Csúf játék, bolond játék,
És miért teszem?
Miért várok reá,
Elment az eszem?

Te, ki nem is létezel
Csak itt az én fejemben...

Ő él, itt bennt,
de el kell hogy felejtsem.

Ezeket még régebben írtam:
Óda az Álomhoz:

Órákon át merenghetek,
De oda nem jutok,
Ahol bármily tünde világot

Akadály nélkül bejárhatok.
Zavartan nézek újra fel,

Álomból ébredvén.
Látni újra a valóságot,
Olyan akár egy agyrém.
Megint aludni aludni kell..
Hátha álmomban elérem,
Oly boldogan mint sohasem,
Zaj nélkül a teljes nyugalmat.

***
Álmodni az álmokig:

Álmodni? Igen szeretek!
Álmodni jó sokat,
Álmodni keveset,
Álmodni gyilkosat.

Az élet maga egy álom,
Álmok megszakítva.
Az ébredés az,
Mi álmod megszakítja.

Álmodni az álmokig,
Álomvilágban sétálva.
Álmodni a halálig,
Mi élted elszakítja.

Ha a halál is álom..
Akkor nem félek.
Ha a halál is álom,
Várnak édes remények.

Ha holtadban álmodsz,
Úgy ne félj tőle!
Álmodni jó!
Ha álmodni tudsz,
Úgy ne félj előre,
Álmodva meghalni jó!

**
Már nem vagyok biztos benne, hogy egyetértek régi önmagammal..

Sajnos, még csak álmaimban tudtam békére találni. Ez a vers is azt mutatja...

Ezer virág mindenütt,
s te ott vagy köztük egyedül,
kard van még a kezedben,
se boldogság a szívedben.
Kacagva futsz a réten át,
álmodban tudod, ott béke vár,
s mikor odaérsz egy kis viskóhoz,
sietve futsz be gazdájához.
"hé mindenki, megjöttem,
hosszú út áll mögöttem.
Hé, hol vagytok, ébresztő!"
De a ház üres, sőt dernesztő.
Lehervad a mosoly, ott benn már tudod,
békéd még nem jött el, csak ha szemed végleg lehunyod.

Area: Nem kell békének lennie a világban ahhoz, hogy te békét találj a szívedben. Ez nekem még nem sikerült, de jó érzés,hogy neked igen

Mind nagyon szép! Nem is tudom melyiket emeljem ki, hiszen mind gyönyörű
Kincső: semmi gond. a végét megpróáltam viccesre írni, de úgy látszik nem sikerült.
ez a vers nem jókor jött. Tegnap hajnalban írtam, és igaz tudtomon kíül, de pont akkor kezdőgött a háború.

Mosoly ül az arcodon,
boldog szó az ajkadon.
Béke. Végre mindenütt.
a háború zaja elült.
Kinézel az ablakon, s a világot látod,
a világ rétein az ezernyi virágot.
S a virágok nyílnak, nem hervadtak többé,
nincs lánctalp rajtuk, s már nyílni fognak mindörökké.

Olórea: A mellon nîn! Aya párye! Gyönyörű a versed! Amikor a fiú magán túlnőni érzi a lányt, ez egy régi élményemre emlékeztetett.

-- Mau

Inkvizíció:

Lakat kattan,
pofon csattan,
orrod vére
a földre loccsan.

Ugye milyen
jó ez a játék?
Az inkvizíció
kész ajándék!

Inad pattan,
csontod roppan,
véred folyik
a padlóra lassan.

Hát nem vallasz?
A körmödre verik!
Szépen lassan,
egyenként leszedik.

Könnyed csöppen,
gerinced reccsen,
szemed egyre
ritkábban rebben.

Néhány hete
semmit sem eszel.
Porból lettél,
porrá leszel.

Parázs pattan,
lángja lobban,
ruhádon kúszik
a tűz vidáman.

Lángok arany
játéka lebben.
Porból lett
és porrá leszen.

...

Nem tudom, ez csak úgy jött..

Nima: Kritikát kérsz? Jó lenne, ha a verseidet nem egy tömbbe írnád, hanem vhogy megpróbálnád versszakokra bontani, mert úgy könnyebben áttekinthető!

Van egy fiú, s van egy lány.
Mi az? Szerelem talán?
Lehet, de egyszer meghalnak veletek,
Meghalnak, mert ők is csak emberek.

Szerelmük már teljes –gondolják ők,
De a lány árva. Kik a szülők?
A leány homlokán bölcsesség csillan,
Szeme mindent lát, s benne vörös tűz villan.

S valahányszor a fiú ránéz –komor lesz,
Nem tudja mit mondjon. Most mindent jól tesz?
Szerelme a lány iránt olthatatlan:
Vele jár lábon, s gondolatban.

De furcsa a leány –idegen mind,
Mit emberkéz alkot, emberkéz hint
A földbe –magasra nőne égig,
Oh! Mi lelte? Nem kívánkozik e földre.

Ily gondolatokkal nehéz itt élni,
Milyen lehetne egyszer meghalni?
Hisz bégbe szökő lelke ott lenne már!
S még mindig itt van. Még mindig vár.

A fiú most –utoljára? –elébe állt,
Megkérdezi tőle: Kedves, mi bánt?
Hisz gyönyörű fejedet bú nyomja rég,
S nem kell neked e föld, csak kell a kék ég!

Hidd, repülnék veled, de nincs hozzá erőm,
S nézem tovább arcodat homályos-merőn.
Kérlek engedd meg, hogy megértselek,
Hisz annyira erősen szeretlek tégedet!

Menthetetlen végzet jő: Ráébred a leány,
Ami bántja, lehet az, hogy ő elda talán?
Elhaló kiáltás szakad ki lelkéből,
Lelkéből, mely hamar távozik testéből.

Oh, mi balszerencse ez, vagy átok talán?
Hogy élhetek ezentúl egy ember oldalán?
Válasz erre nincsen, csak ha jő a halál,
Tébolyom, hogy csillapítsa, melyben nincsen határ!

A Fiú néz meredten. Hirtelen megérti,
Eldával életét nem tudja leélni!
Mit csináljon most? Hát jöjjön a halál!
Tőrt vesz elő a fiú –Haljon hát a leány!

A fiú irigységből –vagy végtelen dühéből?
Szúrja le a leányt, tőr járja át szívét,
S csend. Rájön, mit tett. Halál!
Holtan éri őket a nap egymás oldalán.

????????????????????????????????????????

Aki érti, tudja mire gondolok.

Olórea várom őket

Nima: köcc, de itt akkor is te vagy a legjobb!
írtam két verset, este felteszem.
Dúedhel: Az én nevem quenyául élmodozót jelent.

Malinalda nagyon jó.
Mindenkinek szólok, hogy már nem akarom megtenni az utolsó versem utolsó sorát

Most hazamegyek és írok egy verset. Már olyan rég nem írtam.(évek óta)...

Malinalda: Nagyon szép vers, de azért a szópárért egyenesen irigyellek:
"születtem általad"
ez egyszerüen tökéletes!

Nimashilin. Nagyon tetszenek a verseid. Olyan kiforrottak. Nem tudom másként mondani. Ha meglátom a nevedet, már előre örülök.

Tetszett az Új ember lettem c. vers azt histem Cicafül írta.
Én is hoztam egy verset egy reménytelen plátói szerelem ihlette.

Nélküled

Nélküled a csillagok
nem súgják álmaik.
Nélküled én sem vagyok,
és nincsenek vágyaim.

Születtem általad
s meghalok nélküled,
élni is csupáncsak
teérted érdemes.

Én vagyok a föld,
de te vagy a nap.
Én vagyok temetőd,
de nélküled üres csak.

Én volnék a homok
s te lennél a szél.
Általad szárnyalok,
ez mindent megér.

Ha majd füledbe jut
ez a zsongító álmodozás,
könyörgök sohase tudd,
hogy miért volt e ragyogás.

Melda Nímashilin: Az idézet Kölcsey Vanitatum Vanitas Verséböl Való (ez ám az alliteráció!), és szerintem a legnagyobb a földön, de azért ö is tévedett, mert a végén azt mondja, hogy minden hiábavaló.Amúgy van még egy ilyen, amit a kedvencemnek nevezek:
"Arcod hüsítö esö mossa, ez az élet.
Holnap tüdögyulladást kapsz, s egy hét múlva nem emlékszik rád senki. Ez a sors."

Ez is kicsit pesszimista és egyszerü, de ha jobban elmélyedsz, benne kiráz a hideg.Annak a lánynak volt a verse, akinek a lenti dalt írtam.

Amúgy köszi azt a zárójeles megjegyzést

EGY KÉRDÉS: Kinek mit jelent a neve (na jó, a Cicafült sejtem )?

Meneg suilad:Dúedhel

Dúedhel: már szerencsére letett róla. Az a 4 sor haláli! Nem tudom, honnan jött, de nagyon szép. /kár, hogy eddig nm írtál ide... /

Nefadar: Hát nagyon remélem is (erre mindig azt a szar poént szoktam mondani, hogyha megteszed, én felpofozlak!), mert még így hogy Iced Earth- ot hallgatok alatta, még így is a hideg ráz ez alatt a négy sor alatt. Eszembe jutott is róla a világ leghatalmasabb négy sora:
"Holdvilág csak boldogságunk
Egy füst a balsors mely elszáll
Gyertyaláng egész világunk
Egy fuvallat a halál"
(ha jól emlékszem)
A Miért -re pedig ott a válasz: az Igazságban higgy, mert az mindig bennünk s köröttünk él, s ha egyszer meglátjuk s elfogadjuk, úgy az élet szép lesz.

Síla Nefadar!

Dúedhel

Nefi: szerencse.
Cicafül: tényleg nagyon jó lett! Ezek az őszinte versek a legjobbak a világon!
Dúedhel: hú... nekem írna ilyet valaki...

Nima, Cicafül, Dúedhel: :itscool:
Nima ne félj nem akarom már megtenni.

Dúedhel: nagyon szépen köszönöm!!! Ennél nagyobb dícséretet még nem kaptam.... (és most nagyon örülök neki)
Nagyon szépet írtál! Csak irigyelni tudom a lányt... S ne hidd, hogy nincs remény! Szeretném, ha egy ilyen ember, aki ilyen gyönyörűt tud írni, ne legyen boldogtalan. Kívánom Neked, hogy az életedben találd meg Kék Madaradat, s kísérjen Utadon a Hold ezüst fénye!

Cicafül:Bár nem ismerlek, a versed utolsó két sora valami különös érzést keltett bennem, úgyhogy akárhol is vagy, légy boldog, s kívánom hogy maradj meg örökre Embernek, mellon nin!

Dúedhel, i Fea Dúo

Csak csatlakozhatok az elöttem szólóhoz.Tényleg minden elismerésem!
Tetszik a topic s gondoltam én is beszállok, bár amióta zenélek, inkább dalszövegeket szoktam írni.Ha érdekel leírom ide az egyiket.(Képzeljetek vagy hallgassatok alá egy kis fájdalmas de szép zenét!)

Ezerszínü angyal

Bíborkék fekete ég mögött valahol messze
Szárnyra kelt egy új világnak gyermeke
Szívében remény - szemében béke
Végre eljö a fénynek szülötte

Fekete tenger felett járja fehér útját
Semmilyen bünös lélek nem láthatja arcát
Szívében remény - szemében szabadság
Csontjába örök jelét véste már a vágy

Refrén:
Az életem hajnalán nyújtsd kezed felém
A sötétség templomán borítsd rám a fényt
Legyen örök fedelem két szárnyad oltára
és akkor eljö a hajnal,
ránkborul a fény

Millió halott ország hamvai felett
Szent énekével hívja az életet
Szívében bánat - szemében könnyek
Mossák arcomat, minden vétkemet

Lelkének tükrében látom az arcomat
Fényében fürödve nem marnak madarak
Egyetlen szó utolsó mondatom
és szárnyai ölelésében örökké álmodom
...egyetlen szó...

Hát ennyi. Remélem tetszeni fog, egy lánynak írtam egyszer, amikor még az élet engedte, hogy szerethessek. (Ha nem tetszik szóljatok!)

Meneg suilad:
Dúedhel

Felsorolni sem tudom, hogy kinek a verse tetszik a leginkább...így nem mondok neveket...csupán, szimplán és egyszerűen: minden elismerésem a Tiétek!

E következő néhány sor az elmúlt percekben íródott...és remélem egy iszonyú korszak vége és egy szebb jövő kezdete...

Újra Ember lettem!

Az elmúlt hetek,
mint üresen kongó verem
töltötték ki életem.
Testem, lelketlen bolyongott
a Tömegben;
Megnyugvását nem lelte
a jelenben.
A Valóság, mint gyorsvonat
száguldott el mellettem,
s én úgy éreztem:
menten odavész mindenem.
A föld és az ég egyre távolabb került,
s én veszett csillagként lebegtem,
a Semmiben -
mely egyre nőve, falta fel életem.

Ám a Fény hirtelen előtört,
s megmutatta: életem el nem úszott...
de még tán meg se feneklett.
Megtorpant csupán. Viharba került,
hol hullámok taraja ostromolta.
De a szél elült,
az ég kiderült,
s a Nap aranyfényével
ragyogva tudatta:

Újra Ember lettem! -
teljes valómban.

Nem tudom milyen lett...mindenesetre úgy kikívánkozott....

Olórea: ez nagyon-nagyon-nagyon jó lett! Komolyan! Nem is tudom leírni, mekkora hatással volt rám! Főleg az utolsó versszak... Huhh...
Nefi: sztem még nem raktad be. És az utolsó sorral kapcs: MEG NE PRÓBÁLD!!!


The passage of the marshes

Köd. Bűz. Félelem.
Gyanú, álom, nincs élelem.
Mocsárban járunk.
Vízalatti arcokat látunk.
Oly szépek vagytok!
Oly nyugodt arcotok!
Bár én is halott lehetnék!
Akkor többé nem félhetnék.
Ó vigyél magaddal, jó halott!
Vigyél oda, hol elhagyom a gondot!

The Uruk-hai

Eltévedve, bolyongva az álom mezején
Felébredtem és szétnéztem az élet mezsgyéjén.
Vér csurog a szám mellé,
Nincs, ki terhemet levenné.
A zöld sivatagban visznek, visznek.
Hogy hova, nem tudom meg, csak ha majd letesznek.
De élek-e majd, ha vége az útnak?
S ha élek, társaim rám találnak?

The king of the Golden Hall

Ősz, bölcs, öreg fej.
Miért nem emelkedsz fel?
Hová tűnt a régi erőd?
Halni hagytad a veszendőt?
Miért hordasz koronát?
Hogy oda gyűjtsd az utad porát?
Merre kardod, büszkeséged?
Egykor éles volt a szemed.
Ha megtört a jogar, hát dobd el.
De ne hagyd, hogy gyász emésszen el.
Mert bár elveszett, ki belőled fakadt,
Van még pár, ki pótolhatná fiad.

Elanor O: Ez olyan, mintha te nem is ember lennél, hanem isten,
és felfognád a dolgok folyását. REMEK!!!![/quote]

Ezt most kétféleképpen érthetem. Vagy ironizálsz, és akkor ez a legnagyobb bírálat, amit életemben kaptam, vagy ha komolyan írtad, akkor ne ess túlzásokba Építő jellegű kritikát kérek