Versek

Nem, nem vagyok itt.
Hol én élek, egy más világ.
Ne is próbáld megérteni.
Nem látom ennek okát.

Azt hiszed, ismersz?
Hisz én is azt hittem.
Azt hittem, elviselsz.
Már megint tévedtem.

Nem látod az értelmet,
Mit adott életed,
S most véget ér az élet
Véget ér az éneked.

Ne hidd, hogy nem szerettem,
Ahogy nézted világom,
De fel kell fognod végre ezt:
Volt egy virágom,

Mit földbe tapostak,
Mélyen szívemben,
S hozzá vígan daloltak:
Ez volt az életem.

Nem tudom lehet, hogy már feltettem egyszer, de elég rövid a memóriám, cavintont kéne szednem már...

Miért?

Miért kell így élni a világon?
Miért kell az életet imádnom?
Miért nem szeret akit szeretek?
Életemnek véget miért nem vethetek?


Most már az utolsó nem igaz, szerencsére ezen túl tettem magam

Mau: nagyon jó a hangzása
Nima: nagyon jó

Győzelem

A távolban egy város ébred,
A forgalom csak lassan éled.
A lovagok most kivágtatnak
Az ágyuk így már hideg marad

Lehet, hogy most már mindörökre
Mentek ők mégis nagy örömmel
Csatába a nagy királyukért
Vágtattak előre győzelmükért

Hosszú csata után győzelmet arattak
De a háborúban így is sokan haltak
A túlélők szeretteikhez vissza tértek
És újabb háborút ők meg sem éltek.

Mau: szia!!! Tök szépen hangzik.
Folytatom a TTT soundtrack meggyalázását...
The taming of Smeagol

Hideg sziklák, sápadt nap.
Úgy érzem a homály elkap.
Sötétség jön a fekete hegyről,
Bekap, érzem, egyszer megöl.
Suta léptek a fejem fölött.
Álmomból mi az, mi költött?
Régi ellenség, rossz barát?
Kérdezzem-e ki a baját?
Vagy öljem őt kegyetlenül meg?
Ne adjak esélyt egy megtévedt életnek?

The riders of rohan

Szél fúj, magas fű, lovak.
Vágtatnak ők, nyugtával a napnak.
Éles szem, szőke haj, páncél.
Ész, erő és okos, nemes arcél.
S királya lesz az első lovász
E földnek, melyen nincsen rontás.
Arany, csillogás a testen,
S komoly, lágy bánat a szívben.

Más: egy bnőm mondta, h tud egy szép szerelmes verset, ő költötte. Bár kicsit Petőfis... Hát mindketten szétröhögtük magunkat. Főleg a végén... Tényleg olyan, mint Petőfié...


Reszket a bokor.
Ruhád szélén bodor.
Mégis úgy szeretlek,
A bornál is jobban szeretlek, ó!
Irtóztató, irtóztató!

Sîyo Mindenki!

The Black Cat Is Back! Vagyis csaknem két hét szünet után végre visszatértem. Mondhatom, jó sok mindent írtatok.

Gondjaim akadtak az iskolai internettel, s osztálykirándultunk Szlovákiába. Majd ha végleg leülepedtek bennem az események és sikerül megfognom a belőle kinövő verseket, beírom őket. Addig is lefordítottam Long Werre a Namárië-t.

Namárië — Yalinqie Galadriel Lóriend

Áya, kizass

Nima: ilyeneket én is szoktam írni, és ez nagyon teccik!

Elanor O: Ez olyan, mintha te nem is ember lennél, hanem isten,
és felfognád a dolgok folyását. REMEK!!!!

Nagyon jók. Suli után megint teszek fel egyet...

Itt a zenére-írtam-versek első darabja: /nem vmi nagy szám, de a "zene írta"/ Amúgy érdekes, h a Frodósok nagy része kérdéssel végződik...

Foundations of stone

Félj hát, félj!
Összetép majd, szétszaggat,
Félj hát, félj!
Két kezedbe parazsat rak,
Fuss csak, fuss!
Lentről jön és téged akar,
Fuss hát, fuss!
Szíved helyén lukat kapar,
Menekülj!
Fuus el csak, élj kérlek,
Menekülj!
Rohanj el, mentsd életed!

Elanor O: az a lepkés... Huhh... Biztos, hogy te írtad? Mint valami rémálom. Ezt jó értelemben mondtam! Isten vagy! 8O
Area: téged az előbb kifelejtettelek... jó lett.

Egy kis világvége hangulat..

Még néhány óra:

Bush elnök elkezdte
A hazárd játékot.
Ezer ember szór rá
Kegyetlen nagy átkot.
Mégis kéjjel mondja:
Pénzt és életet!
Sok szép napot már
Nem is remélhetek.

Arany kell neki,
A fekete átok.
Az olajat szereti,
S a pénzt mit benne látott.
A fekete arany is öl,
Mint a szép, igazi.
Vérzik tőle öböl.
Ezt nem heverheti ki.

*

Még néhány óra,
És elkezdődik.
A "Nagytestvér" támad,
És akkor bevégződik.

Már nincs szövetség,
Se barátság,követség.
Nincs önállóság,hűség,
Vagy egység.
Nem a hazáért!
Nem a becsületért!
Csak a pénzért,
Pénzért, pénzért,
PÉNZÉRT!

Hát ezért haljon
Meg ezer és egy millió
Ártatlan és értetlen
Árva barlanglakó..

*

Csillagok táncolnak
A kék lámpa körül.
Szárnyuk megég,
Mind a földre terül.
De a legnagyobb hízik.
Undok, kövér lepke.
Hernyóként szétrágta
A világot lihegve.
Most átrepül a tengeren,
Több feketét látva.
Mindig a másé az,
Mit leginkább lerágna.
Puffadt kövér testén
Férgek kapaszkodnak.
Így gennyedzve
A haszonhoz araszolnak.
De ott a pókok várják,
Széttépik a testét,
Letépik a szárnyát,
Nem láthat több estét.
Beledöglik mind,
Hogy fölzabálta.
Beleremeg szegény,
Öreg Európa.

*

Magát írtja ki most,
Az emberiség.
Még néhány óra,
És elkezdődik a vég.

Hogy várják a "nagyok".
Még így se bírják ki.
Bár mind ahol van,
A nyakát törné ki.

*

"Mint alvadt vérdarabok,
Hullanak eléd"
Az olaj cseppek.
Mint kivert kutyán
A rüh,
Vergődnek üres tettek.

Mint apró maghasadás,
Reped
Ketté a Föld.
Apró vírusjárás,
S már takar
Mérgezett föld.

Ha nem néhány óra,
Hát néhány
Hét vagy év.
Ha nem Amerika,
Hát Irak
Tapos beléd.

Ha nem az atombomba,
Hát biológiai
Fegyver.
Mindegy, ahogy meghalsz,
Roncs leszel,
Nem EMBER.

.....
Bocs hogy ilyen hosszú..
Ja, és József Attila elnézését kérem 2 sora idézéséért!

Nefi: nagyon szép. Csak ezzel tudok rá válaszolni: /Tudom, nem vers és gondolkodtam rajta, h berakjam-e, de úgy gondoltam, TI még láthatjátok Őelőtte... Egy gyenge korszakomban írtam, de még mindig igaz./

Vallomás

Előre is bocsánatodat kérem minden hibámért, minden elkövetett és velem született bűnömért. Ez egy vallomás. Neked, akit még nem is ismerek. Vagyis ismerlek. Teljesen, részletesen és fájóan mélyen. Csak még nem találkoztunk. Vagy talán már találkoztunk is; csak nem ismertelek fel. Ezért is bocsánatot kérek. Mert ha ez így van, talán ez a legnagyobb bűnöm. Mert Te számomra tökéletes vagy. Mint minden álom, különbözöl a többitől, talán nincs meg benned valami, ami bennük van, talán valamivel több vagy náluk, de akkor is Te vagy a tökéletes. Nekem. Én teremtettelek a fejemben, de tudom, hogy ennek ellenére, vagy talán épp ezért, létezel. Mert a Világnak kell egy olyan, mint Te. S talán sosem találkozunk… csak Téged foglak teljesen tisztán és önzés nélkül szeretni. És tisztelni. Mert Te vagy az, aki minden vágyamat teljesíti. Ami nagy érdem. Nagy tett engem elviselni. Mert, bár nem tudom megítélni, jó vagyok-e, vagy rossz, Te szeretsz engem. Engem, aki jó helyre született jó szülőktől. És mégis én, a gonosz kis utód arra vágyom, hogy csodáljanak. És hogy ezért semmit se kelljen tennem. Ne kelljen megerőltetnem magam ál-mosolyokkal, ne kelljen azt tennem, amit nem akarok, mégis mindenki csodáljon. Hiába tudom, hogy ez nem lesz így, ilyen maradok. De Te, Te még így is szeretsz. Te még így is csodálsz. Köszönöm neked. Nincs bűntudatom azért, mert így talán a szolgám lettél. Én inkább vagyok a Te alattvalód, mint Te az enyém. Mert gyenge vagyok. S ha Te egyszer véletlenül másképp látnád a Világot, a sorsunkat és elhagynál, csak egy roncs maradna belőlem. Ezért kérek bocsánatot azért, ami vagyok. Mert nem érdemlem meg, hogy szeress. És Te szeretsz. Ezért vagy tökéletes. Köszönöm. Köszönöm, hogy így, látatlanban, ismeretlenül, már előre is szerethetlek


Ez két napja íródott...

Ugyanaz a félelem él bennem, mint benned.
Azt hiszed, kell még bármit tenned?
Számolj le bűneiddel és félj.
Nem lesz rá esély, hogy minket is túlélj.
Olyan erő szabadult el, mi nem lát.
Csak pusztít, elsöpör embert, otthont és fát.
Vak indulat hajtja és gonoszság.
S benne megfér minden emberi gyarlóság.
Félsz? Hát persze, hisz én is félek.
Nagyobb nálunk, mi jön, így nem menekülhetek.
Mitől vársz reményt? Én sem vagyok bátor.
Úgy, mint te is, félek a háborútól.

Nefadar: a versírással én is úgy vagyok, mint Nima,(tényleg, Nima: nekem is folyamatosan jön, és én is egy szókapcsolat köré építem fel, viszont ha utána elolvasom, gőzöm sincs, hogy találhattam ki ilyet…)
De ha ez segít, én biztos (vagyis nem biztos) olyan véget írnék, hogy kiszabadítja a kedvesét,
De sebet kap, és a kedvese karjai közt hal meg… de legalább utoljára elmondhatja neki, mennyire szerette. + (ez nem túl sok már?) a lány öngyilkos lesz, mert bűntudata van, stb…
Ez így nem túl csöpi?

Nefadar: ez nagyon szép. Én is írtam egyszer egy verset egy fiúról, aki tetszett. A barátnőmnek nagyon tetszett, és majdnem bőgött rajta. Aztán fogta magát, és berakta a fiú padjába.
Elanor O.: Nagyon szép. Nakem nagyon teteszik. Csak az a baj, hogy igaz. Olyan szépen meg tudod fogalmazni a legbelső érzelmeid.
egy kis off: egyik haverom szeret verseket írni, és rajong Petőfiért. Most vettük A XIX. század költői c. versét, ami azonnal úgy kezdődik, hogy aki csak saját érzelmeit tudja elrímelni, az ne is írjon. Lilla [size=9:153qbm8b](a haverom)[/size] mereven bámulta a verset. Mikor megkérdeztem, mi a baj, csak nyersen azt válaszolta: "Utálom Petőfit."

Tanulságos versike

Kis királyság, hol e történet leng,
de nagy dolog történ akkor a várba fent.
A királynő terhes lett, várták az örököst,
hisz a trónviszáj erre, szinte örökös.

Telik ám gyorsan az a drága idő,
elmúlik pár hónap, s az anya hasa nől.
De nem csak az nől erre, hanem a gyűlölet,
mit a király öccse táplál, ki már örjöngne.

Nem ő az örökös? Ez már gyalázat,
egy kisgyermek tanítja, mi az az alázat?
Valamit tenni kell, mert ez már szégyen lesz,
Mi lenne, ha az anya véletlen mérget vesz?

Tellik ám pár hónap, új gyerek született,
új gyerek, kit mindenki ünnepelt.
Ő meg csak lapít, nem tudja mi legyen,
megölje a fiút, vagy mérget ő maga vegyen?

Sötét éjszakába torkollik a fény,
a torokba pedik tőrt márthat az éj.
sötét alak, ki kosárhoz lépdes,
a tőrrel kezében balgahint tépdes.

Aztán meglátja. Ott a gyerek,
s a tőr felényúl, már eléri a hegye.
Ekkor hátulról valaki elrántja,
s a tőrrel a merénylő szívét eltalálja.

Ebben a kis mesében sok tanulság legyen,
ne légy király öccse, mert nincs a trónon helyed!
Merénylő se legyél, a tőr terád súlyt,
de örökös végkép ne, mert még valaki belédszúr!

Na végre befejeztem, ezt a Nightwish - Come Cover Me, és a Depp Silent Complete alatt írtam, na jó meg órán is
A szótagok száma nem mindenhol egyezik, sajnálom...
Ezt a fiút akiről írtam sajnos még nem ismerem...

Róla

Valaha együtt voltunk, de most már nem,
elszakított minket az idő és a hely.
Bár tudnám, hogy ki vagy te. Kereslek.
Álmomban már láttalak, de nem lellek.
Arcodat még mindig homály fedi,
rám a gonosz már a kését feni.
Az utamat még egyedül járom
találkozásunkat már nagyon várom.
Lehet, hogy ez még több ember öltő,
De szerintem a mi szerelmünk örök.
Valaha együtt boldogok voltunk.
Mennyi ideig volt közös a múltunk?
Hiányzol, bár veled lehetnék én.
Meddig nem leszünk együtt még?
Még csak álmokban vagyunk együtt
Álmaink talán közösek nekünk.
Halálomig várok én még rád
Türelmesen akár még tovább.
Csak hagy legyek már veled
De az évek gyorsan rohannak velem
És téged még mindig nem lellek
Pedig érted bármit megteszek.
Nélküled magányos vagyok még
Veled pedig boldog lehetnék...

Ma is írtam egyet, csak még nem fejeztem be teljesen, ha végzek vele felrakom.
Nima semmi baj, és nagyon szép a versed

Miért hová szeretnéd tenni? Édesem, ez itt a NAGY LELKI SZEMÉTLÁDA-topic...
De ne félj, ha nem tetszik, úgyis szólunk! Kőkemény kritikát kapsz, ha kell... Bár mostanság ez lanyhul... Gyerünk emberek, én midenkinek megmondom a véleményem, de nem hiszem el, h az enyémben semmi kivetnivalót nem találtok, mert olyan nincs! Tehát gyerünk, őszinteségi rohamot bekapcsolni!

Nimashilin\n

Elanor O: közvetlen és magányos. Úgy értem, mi nem sokat értünk belőle. Tényleg a Mamádnak szól. Bensőséges és szép.

Nimashilin: Igen. Lehet,hogy nem is igazán ide való, de valahogy mégis muszáj volt. Köszönöm

Elanor O: közvetlen és magányos. Úgy értem, mi nem sokat értünk belőle. Tényleg a Mamádnak szól. Bensőséges és szép.
Area: kis könnyed...

Sziasztok!
Nimashilin versét olvasva eszembe jutott egy régi versem, amit a nagymamám halálakor írtam (ez van). Nekem ő volt az egyetlen nagymamám, és csak két hónappal halála után(Most már két éve)
sikerült kiírnom magamból..
Tudom,hogy még új vagyok itt, de ezt a verset még anyukámon kívül senki sem látta. Gondoltam megosztom veletek, műértőkkel.

Mama:
Jaj, ez az ezredforduló
Ez a mindenkire rosszat hozó
Elvette tőlem akit szeretek
Ez már csak a világvége lehet.

Először kutyám ment el,
Bár ez eltörpül amellett,
hogy most
Mama az, aki elhagyott.

Mama úgy szeretlek!
Nehéz ezt leírni.
A szívem kettérepedt
Már nem tudok sírni.

A temetés szörnyű volt,
Mindenütt csak halott:
Halott kő,
Halott fa,
Halott völgy,
Halott Mama.

Ott voltál egy dobozban,
Szörnyű volt,
Majdnem sikoltottam.
Bezártak egy ládába..
Mondd mért mentél el Mama?

Lelked már az égbe van,
Tested messze tőlem.
Te voltál az egyetlen..
Hát kellett ez nekem?

Kedvenced a bódi szilva,
s alatta tán nyílik az ibolya.
(Azt én tettem oda)

Akármilyen voltál,
Én így szerettelek.
Mert Te vagy a Nagymamám

S utadon tán követlek,
De egyet megígérhetek:
Mindig lesznek perecesi pulik.
(2001.márc.5)

Nima: nagyon széép
Olórea: jó, Te fordítottad?
Black Poet: nagyon teccenek
Nefadar: :itscool:

Ez elég gagyi, de már régi...

Alkony felé elhagytak.
Hajnaltájt vígasztaltak.
Nappal újra nevettem,
éjjel bánatos lettem.
Reggel felébredtem,
s az álmom kinevettem.

Olórea: hát igen, eléggé szó szerinti...
Black: az "közhangulatrontó" versed nagyon jó lett!
Nefadar: én sajnos azért sem tudok segíteni, mert én úgy írok verset, hogy van a fejemben egy szó vagy szókapcsolat és leírom, aztán jön a többi. Úgy a 3. sor felénél kezdem csak ÉN is sejteni, kb. miről fog szólni a vers. Néha csak az utolsó sornál, vagy olvasás után. Halál komolyan, mintha diktálnák... :hein:


Ezt a verset a nagymamám halála után kb. 3 hónappal írtam. Én találtam meg a házában, és nem mondhatnám, hogy a sokk hatására, de csak napok, hetek, hónapok múlva tisztázódott a dolog. Tudtam, hogy nem nézzük már együtt a hüle brazil sorozatokat, amiket szeretett és nem főz már, ha hazaérek a suliból. Aztán tavaly április környékén kinéztem az égre és ez megint eszembe jutott. Akkor írtam ezt a verset, de sírni akkor sem sikerült. Érte még sosem sírtam úgy igazán. Tele lesz könnyel a szemem, de önkéntelenül mindig erőt veszek magamon, mintha nem lenne szabad sírnom. Így volt a vers írása közben is. Gondoltam, beírom, mert ma is pont olyan volt az ég.

A szürke felhők kékké váltak,
Ég-üzenet lobog.
Minden álmot megtaláltak,
Nem felejtik gyászomat.

Látom, mit nem érhetek el, a Napot,
Vágyom rá.
Érzem, ha jót adtam, majd jót kapok.
Nem felejtik gyászomat.

Őszi zápor festi a levegőt,
Halkul az ige.
Kitépték szívem, a szeretőt,
De nem felejtik gyászomat.

Egyszer, tudom, elégtételt kapok.
Addig csak figyelek.
A világ értem könnyet hullatott.
Mert nem felejti gyászomat.

Érted sír az ég, a szürke felhők könnye.
Angyalkórus szól hozzád.
Álmomat, téged feltámaszt az éjszaka fénye.
Semmi sem felejti gyászomat.





/Bocsi a lelkizésért.../

Nekem most nincs új, de a ttt zenéjéből itt az egyik kedvencem, egy kis szó szerinti fordítással:

Gollum’s Song

Where once was light
Now darkness falls
Where once was love
Love is no more

Don’t say- goodbye
Don’t say- I didn’t try

These tears we cry
Are falling rain
For all the lies
You told us
The hurt, the blame!

And we will weep
To be so alone
We are lost!
We can never go home.

So in the end
I will be what I will be
No loyal friend
Was ever there for me

Now we say goodbye
We say you did’n try

These tears you cry
Have come too late
Take back the lies
The hurt, the blame!

And you will weep
When you face the end alone
You are lost!
You can never go home.
Gollam dala

Ahol valaha fény volt,
Oda most sötétség hull.
Ahol valaha szeretet volt,
Nincs már többé szeretet.

Ne mondd, hogy ég veled,
Ne mondd, hogy nem próbáltam meg.

Esőként hullanak le
Azok a könnyek, miket elsírunk
Azokért a hazugságokért
Amiket nekünk mondtál.

Sírni fogunk,
És egyedül leszünk.
Elveszünk!
És sosem érünk haza.

Így, a végén,
Leszek, ami leszek.
Sosem voltak
Hű barátaim.

Most azt mondjuk: Ég veled!
Most azt mondjuk: Nem próbáltad meg!

A könnyeid, amiket most elsírsz,
Túl későn jöttek!
Vondd vissza a hazugságaidat,
Amivel megsebeztél!

És sírni fogsz,
Amikor a végén egyedül maradsz.
Elveszel!
És sosem érsz haza.

Szürkerév

Vöröslött az alja az égnek,
Az első csillagok feljöttek.
A két, köpenyes vándor halkan
Baktatott a sötét bozótban.

Egyikük halkan dúdolt valamit,
És csendben hallgatta a másik
S a dalra válaszolt az éjszaka
Ők meg megtorpantak e hangokra.

Az erdőből tümdék léptek elibük,
Ismerősök, s mind oly' nagyon gyönyörű!
Mögöttük egy ősz és öreg hobbit,
Gubbasztott aludva egy apró pónin.

Az egyik vándor előrelépett
S szót váltott az egyik tündével.
Samu - a másik - csak csednben figyelte,
Sok gondolat kavargott az eszében.

És csak útközben jött rá a hobbit,
Hogy ura, Frodó, örökre távozik.
Meggeredt végre keserves könnye,
S nem is szólt míg nem értek a kikötőbe.

Ott egy fehér hajó ringatózott,
Rajta néhány tünde rakodott.
A parton Círdan fogadta őket,
Nagy bölcsesség csillogott szemében.

És ott volt Gandalf is vele,
Hajába a szél vígan kapott bele.
S hirtelen befutott Pippin és Trufa,
Mosolyogva, mégis zokogva.

Frodó homlokon csókolta őket,
Majd Samut, ki még mindig könnyezett.
Társaival felszállt a hajóra,
És a csillag üveget magasra tartotta.

Az üvegcse fénye sokáig fénylett,
Akkor is, mikor a szél feléledt
S a hajó kiúszott az öbölből
Nagy bánatot hagyva örökül.

Samu csak állt a parton megkövülten
Nem mozdult, pedig az este sötétségbe mélyedt
Szíve mélyébe beívódott a tenger sóhaja
És ezt nem felejtette el soha, de soha.



Bocs hogy ien hosszút írok, de idézet. Sesy versét idéztem fel. Az igazság az hogy most kezdtem csak nézegetni a régebbi írásokat, és ez igazán megfogott. Felidézve a GyU végét...elérzékenyültem. Csodaszép vers. Legalábbis számomra. Köszönöm.

Black Poet írta: Csak kicsit rontani akartam a közhangulatot.

Nem rontod Black
Naon tetszik a vers... olyan jó

Én vagyok a macska az ablak előtt
a Járkáló Cimbora
A temetők bolondja ... vagy a Semmi Mosolya
én vagyok a lepke ... ki éjjelente röppen
én vagyok a szellő ... mely halott torokban rezzen
én vagyok a hangok akik ezt mondták neked
Vérfolt vagyok a képen ... hiba a teremtésben
Kard a terítéken ...
Én vagyok a fény ... Dementia áldása
Én vagyok a harangok hamis kondulása
...

Csak kicsit rontani akartam a közhangulatot. :evil3:

Még sem azt a naon szomorú verset osztom meg amelyiket említettem, hanem egy másikat...

Nyár

Lovak nyerítenek a domboldalon,
Gyerekek nevetnek a vonaton.
A szél kellemesen fújdogál
A tóban az ember vidáman úszkál.

Az égen a madarak egymást követik,
A cica a gombolyagot kergeti
De a távolban sötét felhők látszanak,
És az eső elmos minden bolgogat.

mogy írta: lehet, hogy csak a hangulatom miatt mondom, de én ennke egy szomi véget tudok elképzelni...

akkor lehetne szomi ha a királynő meghalna, de vmi olyat szerettem volna, hogy kiszabadítja és happy vég, de az meg olyan snassz, és nem tudok vidám verset írni...

lehet, hogy csak a hangulatom miatt mondom, de én ennke egy szomi véget tudok elképzelni...

Igen ez a baj, hogy nem tudom, hogy boldog vagy szomi legyen a vége...