Versek

Elanor Owlery: Imádom ezt a két versedet!!! Minden elismerésem.

Nimashilin, engedelmeddel megzenésítettem a Szemembe csöppent a nap kezdetű versedet. Van címe?

Dúedhel: hát ez elég lenyűgöző! De komolyan! Mit is mondhatnék.. 8O 8O :eek2:

Ezek után én nem is tudom..
De azért beírom azt akét versem, amit a legjobban szeretek. Nem a legjobbak, de ..

Hanghatás

Óperencián túlról szálló mese,
varázslat csodás készülék.
Hanghatás,űrvilág,
távolságot legyőző zene.

Mese, mese mátka,
varázslat, zagyva értelem,
Hallod?Hallom én is.
Hangod repül tengeren.

Magyarázok, tudod,hisz
szavamba vágsz.
De nem hagylak én is,
hangom repül kontinensen át.

Hihetem-e: Te vagy?
Szöveg, betű hangja zeng
fülembe,megáll az agy,
dobhártya reng.

Felfog képzelet,
tovább küld ábránd képeket
a szájba, és onnan
tovább az óceánon át.

Mágia, mágia,
varázslat, űrséta,
beszéd, dallam,
időgép, hangutazás.

Hallod? Hallom én is.
Az óperenciás tengeren is át.

/sztori: A legjobb barátom először hívott fel San Fransiscoból/

Milenneha

Mi lenne, ha az égből ölembe arany hullana,
mi lenne, ha az utcán egy ház rám kacsintana?
Mi lenne, ha egyet kérne ész és érzelem,
mi lenne,ha a hanggal szállnék én is át az éteren?
Mi lenne,ha a házam állna gyönge cölöp lábakon,
és a szélben tenger fröcsögne be az ablakon?

Mi lenne, ha az utcán állnék 27 évesen?
Akkor is bárgyún gondolkodnék az életen.
Mi lenne, ha előttem út nyílna, s kapnék új lapot,
írnék, utaznék, felfednék minden távlatot?
Mi lenne, ha feltárnék titkos tényeket,
elétek tenném, mint szép reményeket?
Mi lenne, ha híres lennék, s ismert életem,
mi lenne akkor,ha tudnátok nevem?
De mi lenne, ha nézném milyen mély a zsebem?
Akkor a szél szerint forogna a fejem.
És mi lenne, ha eldobnátok mint elhasznált lomot?
És mi lenne, ha kinyithatnék minden lakatot?

Mi lenne, ha boldog lennék, s tenném ahogy teszem,
mi lenne,ha élnék, és nevetnék az életen?
Mi lenne, ha nem nézném a láthatón túl mi van?
Miért, hogy oly sok gondolat épp emiatt fogan?
Mi lenne, ha most nem rágódnék ezen,
mi lenne, ha komolyan gondolnánk: Carpe diem?

hm..hmm

Area: nem is gyenge! Lényegretörő és kedves, békés. Mint egy tavaszi dal.
Úúú, kicsit elszállt vagyok mostanában... Nem kell komolyan venni az ilyeneket...

Dunedhel: Nagyon jó
Nefadar: ez a versed nagyon jól sikerült!

A hadifogoly

Mosoly ül az arcodon,
visszajött a béke,
futkározol a napon,
hazamehetsz végre.

Örülsz minden embernek,
főleg ki honfitárs,
s kik egy nyelven beszélnek,
nem baj, ha csak tolmács.

Lengessz a szélben,
hazamész,
elmehetsz végre,
hazatérsz.

Ehehh... ez elég gyenge

Dúedhel írta: Ki volt az, kit évekig az éjjel démona gyötört?
És kibe szúrt a fájdalom minden este tört?
Kit nam anyja, hanem szellem parancsa altatott?
Ki volt az, ki már kiskorában kívánta
a Jó és Gonosz közti harcot?
Kinek volt már három évesen,
A megaláztatás a fönöke?
Ki élte életét egy örök lakatlan szigeten?
Ki az, kinek saját vérét kellett újraélesztenie?
S kinek egy része ösével együtt veszett el a temetöben?
Ki volt az, kit asztalnál görnyedve
A túlvilág körbevett?

Ez... ez a pár sor... fantasztikus! Ugye ez nem történt mind meg veled? [size=9:38r7u5iq]/Most valami nagyon fekete és szörnyű emotikont akarok berakni, de nincs. Samara-nézés, aki érti. / [/size] Ezért a versért, ezért a pár sorért... Gratulálok. És részvétem.

Itt egy újjabb, ez még egy nagyon régi korszakomat idézi.Igazából így pár év után vannak vele fenntartásaim, de állítólag ez volt anno a legjobb versem.Hátha nektek tetszik ez a kis létösszegzés:

Életem filmje

A deszka hideg, mint a jég
A láda alja hátam nyomja
Nem érzem már e világfájdalmait
Egy fekete holló a lelkemet kutatja

Mindenegyes fogással,
Távolabb kerülök e Pokoltól.
De vajon ha megtalál,
A holló hova vonszol

A gödörnél két küldött áll,
Szemük falarcom figyelik
Szegények, mekkora utat tettek meg,
S mindezt csupán parancsra teszik

Nem is ismertek,
És mégis ítélkeznek
Az elsö bolondnak, a másik tudatlannak nevezett.

Hogy merik ezt tenni?
Hisz még csak nem is tudják kit földelnek!
Nem ismerik személyemet,
S hogy a sírba én mit viszek.

Nem vagyok én bolond,
Csak túl sokat éltem
Én tudatlan, ki többet látott,
Mint más egész életében?!

Ki volt az, kit évekig az éjjel démona gyötört?
És kibe szúrt a fájdalom minden este tört?
Kit nam anyja, hanem szellem parancsa altatott?
Ki volt az, ki már kiskorában kívánta
a Jó és Gonosz közti harcot?
Kinek volt már három évesen,
A megaláztatás a fönöke?
Ki élte életét egy örök lakatlan szigeten?
Ki az, kinek saját vérét kellett újraélesztenie?
S kinek egy része ösével együtt veszett el a temetöben?
Ki volt az, kit asztalnál görnyedve
A túlvilág körbevett?
És ki késöbb a szélsöségek táborába lépett?
Ki az, ki a sötétben megvilágosodot?
De az igazi fény homályba dobott?
ÉN! ÉN! ÉN! ÉN! ÉN! ÉN!
Tudom, mi a barátság, a fájdalom, a szerelem,
Mi a hazugság, az öröm, a gyötrelem,
A jó, a rossz, a depresszíó,
De azt már nem,
Mi a realitás, mi a fikció.
Tudom, mi a külsö és belsö béke,
Bár azt is, mi van,
Ha mindennek vége!

Egy test maradtam csupán,
És egy bolyongó lélek,
Ezernyi emlékkel,
De mindez minek?

Nézd, ki sirat engem!
Itt, e földöntúli csendben.
A két sírásó csupán a munkáját végzi,
A két küldönc pedig csak az óráját nézi.

Nem hagytam itt mást,
Csak párévnyi múltamat.
Nem emlékszik majd rám senki,
Testem békében nyugodhat.

Nem tudom a holló hova visz,
De e világból ennyi elég is.
Testem elrohad, lelkem elszáll,
És síromnál többé,
Senki meg nem áll.

Kicsit komor, de hát ez van (ill. volt).

Verya Olórea: hú, élet-halál kérdése ffelett döntök! Küldd el, persze, hogy küldd el, érdekel!
Dúedhel: nagyon tetszik. Az utolsó sor. /persze/
Celeb: nagyon jók. Kiérezni belőlük a lovak iránti szeretetedet. Az első olyan, mint egy film kezdő képsorai. :agree:
Nefra: csatlakozom Celebhez, picit befejezetlennek tűnik...
Oh, my God, úgy utálom, mikor mindenkibe belekötök!!!

The Black Gate is closed

Itt állok a halál kapujában
S arra várok, hogy betehessem lábam.
Velem az Erő s a Hatalom.
Ellenség-barátok a két oldalamon.
Melyikre hallgassak?
Van esély, hogy tisztán lássak?

Körkérdés: kinek melyik a kedvenc verse magától? Persze aki nem szokott verset írni, az is írja be, h melyik a kedvence. Nem írom még le, mert ha senki sem reagál, ciki, hogy itt sztárolom magam. :tongue:

verya olórea írta: (most elsősorban NIMÁRA gondoltam, de pl. jólenne ha még Mau, Nefa és Nefra is átnéznék. Esetleg még Eglar.)

Én Nefra??
Dúedhel: szerintem NAGYON jó a versed. És ezt most nem csak udvariasságból mondom, mert annyira ismerhettek már, hogyha valami nem tecc., vagy csak kicsit, nem reagálok rá. De ez jó!! /és a legjobb versek majdnem mind rímtelenek, nézzétek csak meg Pilinszky legszebb műveit!/
Pussz.

Találtam itt a polcon egy nem is oly régi irományt.Még a Sozialkunde tanárom kérte házinak, hogy foglaljuk neki össze a Napfény íze címü film tartalmát, s az én agyam ezt dobta ki:

Évek ezrei,kiáltásunk messze szállt
Létünk hajnala óta velünk az éjszaka
Ez már a Pokol vagy a Purgatórium?
Az utolsó leheletünk megfojt
Vakok vagyunk, süketek, némák,
Saját dühünk belülröl rág
Kérdem Uram, miért?
Könyörögnék az angyaloknak,
ringassanak álomba egy nappal korábban.
A homály a sorsunk, örület az élet
Vérünkben az ítélet, fény nélkül meghalni
A bün íze az ajkunkon
Keserü, mégis édes
Úr, Marduk, Semmi
Porból vagy Sárból, a ködbe veszünk
A feltámadás mely eröt ad
Pedig csak halált érdemlünk
Távolról vágyjuk a szépet
De ellökjük, ha közelebb jön
Nem mondom, lehet.
Valahol mélyen.
Talán.
Az alma férge még nem ért el oda,
tudatlanságunk, mi eltemet.
Menetelünk, taposunk, gyülölünk, de meg soha nem érkezünk.
Gyertyaláng a lelkünk
és a világ keze nagy szelet csap.
Bünösen, szegényen, könnyek közt eltününk
emberek vagyunk.

Nincsenek benne se rímek se semmi, mert amikor írtam, le kellett fordítanom németre, úgy meg úgyis mindegy lett volna. Remélem tetszik vkinek. Üdv!

Dúedhel

Verya Olórea nekem feltétlenül küldd el.

Sziasztok! Most írok egy történetet a kószák könyvébe,
és a főszereplő annyira megtetszett, hogy átvettem kicsit a nevét.
Ha van köztetek lelkes kritikus, akkor elküldeném neki az első fejezeteket,
hogy nézze át, és mondjon róla alapos véleményt…
(most elsősorban NIMÁRA gondoltam, de pl. jólenne ha még Mau, Nefa és Nefra is átnéznék. Esetleg még Eglar.)
Szóval? Nagyon örülnék neki!
Mau: te ollyan okos vagy, hogy már nem is igaz… Ez a macskanyelv és filozófia…
Pusszi:
veryawen olórea
ui.: Nima, ha vki szomorú, szvsz bánatosan lehajtja fejét. Nem igaz???

Sesy, Nima: :itscool:

Hujujj, Nefadar! Hogy milyen titkos vágyid nem vannak! :evil3: [size=9:2wyegp7s]Csak hülyültem...[/size]

Nem kell, nem ez az első versem amiban megölöm magamat...

Köszi
Sajnálom, hogy meghaltok a versben...

Celeb nagyon jó
Épp azért nem írtam le, hogy hogy lett a sárkánnyal, mert aki átélte (itt most én, mert én írtam) nem élte túl...

Nefadar, nagyon tetszik a versed! :itscool: Nem akarod leírni, hogyan szálltatok szembe a sárkánnyal?
Ha szeretnéd, leírhatom a verset... bár nem garantálom, hogy tetszeni fog


Zarándok

A tájat magába burkolja az éj,
Kinn már életre kél a téli szél,
S zúgva, törve csap le,
Mint holt ember dühös szelleme,
Ha megzargatják nyugalmát;
Mint hernyó az almát,
Ha éles fogát belévájja,
S ezt ő egy cseppet sem bánja.

Az ember, ki bent ül,
Csöndben gondolatokat szül.
Végül feláll,
S az ablakhoz sétál;
Kíváncsian néz ki rajta:
Vajon egyben van-e még a pajta?
A pejta, melybe lovak húzódtak be
A vihar idejére.

De nem mind, mert egy,
Egyetlen egy,
Kint áll, dacol a széllel,
S messze a távolba kémlel.
Pofájába csap a hó;
Nincs is rá más szó,
Így nevezték el a barátok:
Ő Zarándok.

Egy éjfekete mén,
Jegytelen eme szép lény.
Színe úgy vakít a hóban,
Mint napsugár a tóban.
Egy ősi szobor,
Melyet elfedett a korom.
Az ember csak áll, csodálja,
Kinek ott épült lakája.

Aztán gondol egyet;
Zarándokhoz lemegy,
Átvág a havas úton;
Úgy áll belé a hideg, mint hegyes szurony.
De szembe áll a lóval, Vele,
Kinek úgy ragyog, csillog szeme;
S odahívja magához,
Az meg engedelmesen követi a karámfához.

Ott megáll, s vár;
Az ember hozza már:
Kantárt és nyerget,
Melyet hátára felvet.
Zarándok tűri ezt,
De már száguldana; feszül benne az ideg.
Mikor a kétlábú felül hátára,
Már el is tűntek a homályba.

Száguldanak már sebesen,
Mint ahogy azt kevesen.
Rohannak mellettük a fák,
Nem különben a táj;
Felszelik a szűz havat,
Ami még épen maradt,
S hajukba kap a hűvös szél;
Nem éltek át ilyet még!

Úgy suhannak akár a madár,
Míg a Nap utat nem talál,
Hogy előbújjon rejtekéből,
A hegyek mögül,
Hogy beragyogja az égboltot,
És vessen rá óriás, vörös foltot,
Amilyen a rózsa,
Ha előbújik egy hívó szóra.

Most a száguldás leáll,
A ló megáll;
S némán néz le a mélybe,
Mely ott terül lábai elébe.
Itt állította meg gazdája,
Mert hívta a hazája
Szépsége,
S a táj gyönyörű rétsége.

Állnak, csak állnak; szinte azt hinnénk örökre;
A távolban farkas ordít fel hörögve.
A szél már rég lecsendesült,
Hisz nem bírta a rohanást velük.
De most újraéled,
Mint régen,
És vadul borzolja a havat,
Mint Északi-szél a tavat.

Ló s lovasa megfordul,
Rájuk fény hull;
Mit a szél hordott feléjük,
Melegséget öntve beléjük.
Zarándok szeme megvillan,
Szőre megcsillan;
S vágtatva ront be
Az erdő rejtelmeibe...

Megint jöttem a köznívót csökkenteni a verseimmel...

Egymagam sétálok a várban
Szemben a nagy emberi árral.
Menekülnek, érzik vesztüket
És én is érzem terhüket.

Már elfogytak az emberek
S észre veszem kedvesemet
Oda futok hozzá, s átölel ő
"Fussunk, mert minket is megöl"

Mondta és már húz is
"Miről van szó, mi van itt?"
"Egy sárkány, de menjünk már"
Megállok mire ő kardot ránt.

Majd a sárkányt megpillantjuk
Tüzet fúj, s körülötte minden hamu
Hirtelen a fiú megfogja karomat
Majd én is előveszem kardomat...

Akkor tedd fel azt is Celeb. Kiváncsi lennék rá.

Köszi, Nefadar!
Így magamban elírogattam már többet is (mind lovas ), csak... azt kell mondjam, borzasztóak lettek
[size=9:c4kk68m0]Talán egy lett jó, csak az nagyon hosszú. [/size]

Még mindig királyak vagytok. :up:
Celeb Ear: :itscool: És ne félj beírni, hiszen mi is elkezdtük vmikor... (és az enyémek sem olyan jók sajnos...)

Nem tudom, hogy bátorkodjak-e beírni az én versemet, mert a nyomába sem ér a tieiteknek. Nagyon jókat írtok! :itscool:
Azért leírom, hátha...


A távolban porfelhő kavarog,
Mi egyre csak nő és nő;
S mindent felzavar ott,
Hol nagy robajjal eljő.

S már itt is a had:
Dübörgő paták sokasága,
Zabolátlan és vad,
Mely a szelet soha be nem várja.

Felnyög a föld,
Szilaj paták tiporják,
Mik után minden romba dől,
Hol erejüket fitogtatták.

Reszket a levegő,
Port kavar bele a ménes;
Legyőzetett a hűvös szellő,
Helyébe orkán lép, mi vad, s mérges.

És csak tör, zúz,
Rombol és tipor;
Mint elszabadult túsz,
Ki eddig fogságban volt.

De már oszlik a köd,
Csendesedik a vidék;
A ménes elment, ahogy jött,
Mint a szélvész.

Verya: /szép a neved/ nincs vele baj, csak látom magam előtt a lányt, ahogy egy nagy rakás bú van a fején. Bocsi, gonoszul hangzik...
Sesy: hiába lőtték el, akkor is tetszik!

Ezt a verset szinte minden apropó nélkül írtam, talán magamról, de most feltűnt, hogy nagyon ráillik a sötéttünde Eolra. /Hú! Lehet, h Eol titkos gyereke vagyok! / Tehát:

Eol

Sűrű, bús köd ölel engem,
Senkim sincs, bár rosszat nem tettem.
Angyalok dala száll a fák fölött, magasan,
Alig hallom, ide le nem jut el a dallam.
Hideg szél hasítja a komor fák lombjait.
Ellenség az erdő, elfeledte álmait.

Fekete felhők jönnek gyorsan, közel.
Nem félek már tőlük, semmi sem űzhet el.
Nyugalmat ad az éjszaka, az erdő.
Ide űztetek, és befogad a fertő.
Hagyjatok nyugodtan saját magányomban,
Ez a köd a társam, nem hagy el a bajban.

Viharfelhő kísér, amerre csak megyek,
Tudjátok, ki vagyok; terjeszti híremet.
Ne gyertek közel, én veszélyes vagyok.
Nem tudom, igaz-e, de mind ezt mondtátok.
Ne fosszatok hát meg az alvilági tájtól.
Sötétet, könnyeket kapok én a fáktól.

S megköszönöm nekik a magányos életet.
Így oly közönyös, mint ti, már biztos nem lehetek.

Nimashilin írta: Sesy: nagyon jó, DE: nem kell elfelejtened!!! Olvastad az esszét, amit kb. 3 napja raktam fel? Várj csak türelmesen!

Most elolvastam. Jaj, nagyon szép...

Már megint rosszat tettem,
Már megint megsértettem
Mindenkit, és nincs erőm
Küzdeni ellened, belsőm.

Kis hang itt benn,
Nem ereszt el,
Megbénítja nyelvem,
Megbénítja eszem.

Ha a gyászolót vigasztalom
Nem tudom megfékezni magam
Hogy bensőm ne kacagjon.
Hiába, nem tudom megfékezni magam.

Menj el, és hagyj békén,
Ne szívd más emberek vérét,
Mert hasztalan szívod véremet,
Ezen az éjen végleg legyőztelek...


Tudom, ezt már néhányan lelőtték, de most ehhez volt kedvem...

Elkezdtem írni egy novellát, és a főhőst leginkább magamról mintáztam.
Annyira meg is tetszett a neve, hogy mostantól engem is így fognak hívni –így Sesy sem fog már haragudni –remélem…
Mau: imádlak! De még mindig nem tudom, hogy mi legyen a név. Majd ügyeskedem
Veryawen

ui.: Nima, mi a bajod a fejjel? : :

Nefi: olyasmi, mint Gabriel. G. Marquez-A bölömbikák éjszakája c. novellagyűjteménye. Az egyikben egy vízihullába szeretnek bele egy szegény falu asszonyai. Nagyon jó ez az idézet.
Most Madáchot olvasok, így természetesen megihletett...

Éva

Mindent érez és mindent lát.
Benne nem találunk hibát.
Mert ha ő lesz a szív úrnője,
Sok lesz majd, ki dicsőítse.
Tökély ő, az erény.
Tekintete élmény.

Benne vált testté a kecsesség,
És a fájó meg nem értettség.
Minden, mi benne született,
Dicséretre teremtetett.
Hamvas az ártatlansága,
Halódó a tisztasága.

A sajátja minden, mi hű.
Mert ő nagy, hőn szeretett: nő.

Cicafül,Nefadar,Nimashilin:Amúgy ha esetleg valamelyikötök pesti, netán az Eltére jár, és meghallgatná szivesen azt a dalt amit anno leírtam (Ezerszínü angyal), akkor örülnék ha csütörtökön eltudna jönni a Elte koleszába, az Ajtósi Dürer koleszba, mert egy srác engem és a haveromat felhívott, hogy menjünk egy kicsit zenélgetni.(Elnyomom a Blind Guardientöl a Lord of the rings-et is -ha esetleg ismeri vmelyikötök!)Örülnék nektek.Borzalmas hangom van, úgyhogy ne várjatok sokat, de hátha.
Nem tudom még hánykor és pontosan hol lesz, de könyörgöm vhogy gyertek el!!! :closed:
Ha nem akkor is legyetek jók!

Sesy, Elanor,Area: Köszönöm a percet, amiket e versekkel adtok nekem!

Meneg suilad: Dúedhel, i Fea Dúo

Nef: nagyon teteszik. Olyan érdekes szemléletű

Sokáig gondolkodtam, és úgy gondoltam végül is megosztom Veletek ezeket a sorokat. Ehhez tudni kell, hogy könnyed könyvet akartam olvasni, talán azért, hogy akár egy kis ideig is; de elfelejstem azt, ami most van. Nem gondoltam volna hogy egy ilyen könyvben ilyen szintű gondolatokat olvasok, de mégis. Olyan volt ez, mint valami morbid jelzés - hogy amit az ember nem akar látni, nem biztos hogy nincs is ott.
Na nem is pofázok sokat. Bocsi, ha valakit most untatok vele, meg ha kicsit hosszúra sikeredik. /ja, és most mondom, a szöveg eléggé naturalista, tehát aki ezt nem bírja, ne is olvassa el/.
Tehát, a következő idézet Anne Rice: Kárhozottak Királynője c. könyvéből való.
"Pocsolyás, kikövezetlen sikátort láttam és apró vityillókat, volt, amelyiknek bádogból volt a teteje, volt, amelyiknek ázott újságpapírból. Emberek aludtak a koszos falak tövében, tetőtől-talpig bebugyolálva, mint hullák a szemfödélbe, de nem voltak halottak, és a patkányok, amelyektől menekülni akartak, nagyon jól tudták ezt. A patkányok a takarókat rágcsálták, az alvók fészkelődtek és mocorogtak.
Meleg volt, és a meleg felforralta a húgyból, bélsárból, haldokló gyerekek okádékából elegyedő bűzt. Éreztem még a hasgörcstől síró gyerekek éhségének a szagát is. Éreztem a pöcegödrök és kanálisok áporodott, orrfacsaró tengerszagát.
Nem falu volt ez, csak egy rakás putri és viskó, amelyben a reménytelenség tanyázott. Hullák hevertek a házak közt. Járvány dühöngött, a csecsemők sírtak, az öregek és a betegek némán gunnyasztottak a sötétben, és nem álmodtak semmiről, talán csak a halálról.
Püffedt hasú kisgyerek totyogott felénk a sikátorban, sivalkodva dörgölte apró ökleivel gyulladt szemét.
(...)
-Hol vagyunk? - kérdeztem.
(...)Tehát nem pusztított el, csak idehozott a pokolba. Milyen céllal?
-Szegény harcosom - mondta. Szeme tele volt vérkönnyekkel. -Nem tudod, hol vagyunk?
Nem feleltem.
A fülemhez hajolt. -Elmondjam a nevek litániáját? Ha óhajtod, Kalkutta vagy Etiópia; vagy Bombay utcái; de lehetnek ezek a szerencsétlenek Srí Lanka, Pakisztán, Nicaragua vagy Salvador parasztjai. Nem az számít, hogy mi, hanem hogy mennyi; ez veszi körül valamennyi nyugati nagyvárosotok fénylő oázisát, ez a világ háromnegyede! Nyisd ki a szemed, drágám, hallgasd imáikat, hallgasd meg csöndjét azoknak, akik megtanulták, hogy ne imádkozzanak semmiért. Mert a semmi volt örök osztályrészük, akárhogyan hívták nevüket, országukat, törzsüket."

Nem kommentálom.