Versek

Alcar: Mau és Icke nem egészen alaptalan beszólásaira utaltam.


Igézők


Hekaté

Hekaté, te háromarcú,
háromtestű éj-istennő!
Keresztutak patrónája!
Fáklyát tartó kezed várja
lelkem - hozz fényt életembe:
ne nyeljen el az éj sötétje...

Médeia

Médeia, Nap unokája,
varázslónő, lelked tárva
kéjre s kínra - mindkettőre!
Sorsod megvert. Bosszúd éhe
elemészt mindenkit s mindent.
Nagytudású! Bölcsességed
szálljon rám most! Szenvedélyem
lángján lelkem el ne égjen --
hisz te túl vagy már e mély sötéten...

Miska bácsi

A redőnyöket leeresztették,
s a haranglábak a porban hevernek.
Elenyészett a tél is, ismeretlen helyre menekült.
Az álarcosok a tengernél levetik maszkjaikat,
S egy keleti szélnél, végleg elbúcsúznak tőle.

A Kinyitott ajtón, fény szűrődik be.
Szinte égeti. S jeleket ró a ráncos bőrben.
Becsapták! S a sarokban összekuporgott egy ember.
Miért menekülsz a fény elől?
Rám néz, de nem válaszol, s mégis elmond mindent.

Levetem palástom, és mellé kuporodom.
Könnyek csordulnak szeméből.
Viaszfehér arcán utat mos a fájdalom.
A kaszámat nézi, mozdulatlan.
De a haranglábak a porban hevernek...

SzofI: és a Vakvágta elején, ami van, az hogy tetszik?

[size=9:6e7i4jsz](javítva, bocs)[/size]

Szofi írta: Alcar: köszönöm. Jól esett a fikázás után;) Amúgy őszinteség rulez.

????? Ezt hogy érted?

Szeretném megosztani veletek Vavyan Fable: Álmok Tengere című mesélőkönyvének vers- és egyéb műfajú betéteit.

"Nem hívod, de jön
küldöd, de ragad
nem fogja varázspor
izmosítja átok!

Szállj vissza, eredj
Küldődre tekeredj
Mindig azon szoríts
Aki gyűlölködik!"

/Galiba/

"A harci szabály pompásan beválik az élet egyéb területein is: légy ellazult, de éber. Feledkezz a pillanatba! Sohasem tudhatod, melyikben érint meg az örökkévalóság."
/V. F./

"Aludj, sárkány, álmodj, jóéjt,
mocsármély, alávaló kéjt!
Ám ne feledd álom-hosszat:
rendes sárkány mindig Rosszat
ád a Jóért!"

/V. F./

"Az Álmok Tengere sem parttalan…
(igaz, hogy csupán álom-partja van);

az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
siklik a roncs? süllyed a hajó?
- az Álom - Tenger épp erre való!
Mit tesz veled és mit kezdesz vele?
sorsod rád bízza az Álmok Tengere.
Mikor épp nem mély: magas, mint az ég!
Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét!"

/Fodor Ákos/


Alcar: köszönöm. Jól esett a fikázás után;) Amúgy őszinteség rulez.

Köszi mindenkinek:)
Cue: ha régi, hát régi: attól függetlenül én szívesen olvastam!
Szofi: az az Ima nagyon jó lett. Klassz befejezés:) (oké, nem vitázok:))
Shaman: Ez biz' nagyon jó lett. A csóróság... nagyon jó képek. Nem marhulok: komolyan!
Kiszhobbit: a Fénytelen-ben jó a gondolat:)
Raia: hé, ez klassz:) elszórakozhattál vele:)
Sesy: bocs, ez most nem jött be... olvastam jobbat is tőled:) Vannak szókapcsolatok, amelyek szvsz hümmhümm, burárum... (pl.: "aszott ronggyá szakadt lelkem")

Március végén

Megélénkülnek a tetszhalott színek,
a mennybolt sem olyan kedvetlen-matt.
Tenyerem nyoma a felhőkön maradt mikor belőle vizet merített.

[…]

Már nem olyan sárgásan beteg a Nap,
- télidőn borús, olvadó viasz,
mikor csak pisla fénye a vigasz – a sugarak az ablakon kopognak.

Felébredtem; bár nem küldött álomba
a végesincs éjszaka sötétje,
a ködfelhők nem söpörtek félre, tudtam: vesztesen hullnak majd halomra.

Rettegve fúj visszavonulót a tél.
Süvítve bújik utolsó dühébe;
de szétfoszlik utolsó esélye, s hiába menekül szélvihar mögé.

Elolvad már az utolsó hóbucka,
- piszkos kis domb a falnál megbújva,
elemésztve magát az aszfaltra sírja – felissza könnyeit a szomjas utca.

[…]

Megélénkülnek a tetszhalott színek,
a mennybolt sem olyan kedvetlen-matt;
Tenyerem nyoma a felhőkön maradt mikor belőle vizet merített.

Már menekülnek a színtelen ízek.
Az ég felé nyúlok, oltom a szomjam;
Üdítő életvíz csordogál onnan; színeddel, ízeddel tavaszt hirdetek.

2006-03-22 - 23

ööö, izé ez kissé elborult lett... amúgy meg dal lesz belőle... remélem...


egyedül kormányzom a kis hajóm
nincs senki a fedélzeten
aszott ronggyá szakadt lelkem
árbocra zászlónak kitűzöm

hadd lássák az emberek, hogy jövök
okádni készítsék száraz torkukat
nemi izgalom kéjcseppeitől boldogan
hogy szavaik rám öklendezhetik

vitorlámba nem kapott már a szél
és én tűrtem hogy bemocskoljanak
mint rongyszőnyeg mibe szart taposnak
bokáig érő vízbe fojtottak bele

de ha nincs szél hát majd evezek én
elfelejtem a reám dobott követ
hogy a gödör legmélyébe löktek
könnyet nem hullatok értetek
ti nem tudjátok, mit veszítettetek

Raia Aiwart írta:

Alison West írta:

Raia Aiwart írta: gonosz ember teszi szépek köré,
hogy akik nem érdemesek rá, ne szerethessék
******a Csillagokat******

Mi ez a kilógó vége?! 8O A csillag jópofa lett volna, de ezzel vagy csinálj valamit, vagy nemtom, de így nagyon elrontja.

Nem volt direkt. Így jó? (nézd meg lentebb, megcsináltam)

Jobb

Alison West írta:

Raia Aiwart írta: gonosz ember teszi szépek köré,
hogy akik nem érdemesek rá, ne szerethessék
******a Csillagokat******

Mi ez a kilógó vége?! 8O A csillag jópofa lett volna, de ezzel vagy csinálj valamit, vagy nemtom, de így nagyon elrontja.

Nem volt direkt. Így jó? (nézd meg lentebb, megcsináltam)

SÚ: Köszönöm szépen, ezt is csak itt lehet összehozni

Alcar: Örülök, hogy klassznak találod
A Tied is (Egy arcképhez, Húsvét előtt) egészen... nem is tudom... megérint. Hatása alá von. Köszönöm.

Raia Aiwart írta: gonosz ember teszi szépek köré,
hogy akik nem érdemesek rá, ne szerethessék
******a Csillagokat******

Mi ez a kilógó vége?! 8O A csillag jópofa lett volna, de ezzel vagy csinálj valamit, vagy nemtom, de így nagyon elrontja.

Raia Aiwart írta: Na, szivecske nem ment, de csináltam csillagot

************ A ************
*********** fény ***********
********** amely ***********
***** téged folyton átölel *****
****** s engem pedig ********
******** nem enged *********
***** hozzád *** közel ********
****azt a ******* fényt *******
***egy ************ egy*****

gonosz ember teszi szépek köré,
hogy akik nem érdemesek rá,
*****ne szerethessék*****
******a Csillagokat********

Ennyit tudtam vele tenni.

Emlék

mottó: "De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki."
/Andersen-mesében a törött teáskanna/

kincsként őrzöm szivemben-
mint egy igéretet
mely még nem teljesedett

Ha már játék...

Pillanatnyi csillogás
Hideg csillám-ragyogás
Ott villan fel hirtelen
Szórja fényét szertelen
Pár perc, és már nem lelem
Homályban is követem
Odaát a hegyeken
Ragyog, fénylik, keresem
Ott is ő segít nekem
S végig fogja a kezem.

a vándorosat kijavítottam, tényleg sokkal szebb így...

meg itt egy régi-régi vers:

Fénykereső

Öröm, bánat, emlék, lélek,
boldog percek, jók és szépek
régi mesék, mikben hittem,
ma már tudom: ilyen nincsen.

Vidd a Tüzet, vidd a Lángot!
Úgy ismerd meg a világot.
Mert ki a Fény után kutat
biztos talál egy jó utat.

Rosszban is a jót kell látni,
ha elestél, fel kell állni,
mert a szavak, bármily szépek
csupán képek, attól félek.

Neon Genesis

I.

Twin brothers of Blood and Hatered
Shading a tear for the Fallen

II.

being absent
missing the sky
kissing the Moon
saying good bye

jó Titeket olvasni, továbbra is bár már sajnos rég jártam itt.

Mecsi: változatlanul tetszenek a verseid, a világlátásod miatt. imádom, hogy nagy ívben teszel a bevett gondolkodásformákra, szóformákra

Szofi: a Reggel, amit Rayan kiemelt, engem is megütött. olyan igazi. élet van benne. patakcsobogás.

Alcar: köszönöm. ráébresztettél valamire. hogy még Isten Fia is mondta: Istenem! miért hagytál el engem? meg az esendő ember is az égre emeli a kezét hitetlenségében. Isten Fia ennyire mélyen volt ember is?

---

a Hajnaltűzkoronádon óta változatlanul nem írtam semmit, már több mint másfél éve. van, amit nem is tudnék jobban leírni. amit változatlanul igaznak tartok. talán megbocsátjátok, ha most ismétlem önmagam, és beteszem egy versemet, ami mostanában sokszor eszembejut, és sokkal többet mond nekem, mint amikor megírtam:


LÚDLÁB HÁROM

odakinn már vihar van
és én várni nem tudok
semmivé lesz hatalmam
s arcodon es

Szofi írta: Mau, olvassál blogomat Egyébként egy másnaposan írt *** félrím

Üdvözletem!

Ez erre nem mentség... Főleg, hogy ez csak a legkirívóbb Az a szabadakaratos szöveg szintén a súlyos fajta - "szabad is, meg akaratos is, de hogy versnek nem vers, az biztos" (K/1/2).

icke

Három a Gettóból.

Rágóztunk anyámmal a sarkon,
ívelt csomboreresz alatt.
Mi, és a rágó, egyszerre egyé váltunk.
Csámcsogó szörcsög, gerezd és szamóca.
S oviszintesen csíkos zokni, kivágott blúz.
Esténként a grundra jártunk lopni.
Nem tettük volna soha.
De arrébb tettek minket , s aljasan ázott,
minden a fejünk felett.

A sikátorok felett lepedőket fúj a szél.
Ismételten a város kurvái mosnak.
Nálam most sincs semmi...
Szakadt bőrfoci, s lyukas zseb
S egy-két viharvert Líra.
Döglött madarak a szökőkútban,
s a Hídon átívelő izzadt gőz.

Anyám megint „vendékeket fogad”
Ilyenkor alázattal és finoman int,
majd hozzáteszi:
Valentino, anyádnak dolgozni kell, menj!!
S Ilyenkor válok ismét
a sikátorok szegény koldus bútordarabjává.

Démon X.

Ima (Credo)

Jelet kaptam - mert akartam.
Hiszek a szabad akaratban.
S az eleve elrendelésben.
Abban, hogy vigyázzák léptem.

Megvágyni - és elengedni:
Mondani könnyebb, mint tenni.
De muszály, mert másként nem megy.
Uram, nyíljon rám Kegyelmed!

2006. márc. 21, kedd, 19:37, Pomáz

Vége


Mau, olvassál blogomat Egyébként egy másnaposan írt szar félrím

Szofi írta: kitartás! a Démon kushad -
köszönhetően efkúnak.

Szifon: ez MI!?


amúgy hoztam nektek verset régről:

üzenet a darab-időknek

arcomtól nem látod szemem
pedig nézlek
egészen éjszerű vagy most
olyan nehéz és szokatlan
csend vagy

kezembe rejtem rothadásom
kezembe rejtem remegésem
hogy ne félj ne lásd
melletted is csak magam leszek

dekkekre szilánkra lépek a jövő
lelegeletlen aknamező

kizár belőlem a végtelen


Üdv:
-- Mau

Húha, emberek, nagyon köszönöm a reagálásokat
És nagyon szívesen, freedom, örülök, ha megéritett az a vers. Nekem az aláírásod tetszik igencsak - szintén Fodor Ákos-kedvelő vagyok...
Daeron, igen, a Valse triste - ből van a vendégszöveg - de hát végülis Weöres Médeiájából írom a szakdogám, v mi...
Rayan, megtiszteltetés számomra tetszésedre lévőt alkotni
Alcar, nem akarok vitatkozni - maradjunk annyiban, hogy Well - i magasságokba szárnyaltál ezzel a verssel;)

Démon IX.

Reggel III. (Úton)

Ez most tavasz - megyünk a nyárba*
teljesül majd szívem álma
kitartás! a Démon kushad -
köszönhetően efkúnak.

A kulcsszó a hit - mert hinnem kell:
oka van mindennek. Hittel
pedig semmi sem lehetetlen.
Feloldódom a végtelenben...



* Ady Endre: Héja-nász az avaron

"Útra kelünk - megyünk az Őszbe
víjjogva, sírva, kergetőzve -
két lankadt szárnyú héjja-madár."

SÚ: ez egy jópofa mese:) ne kérj elnézést a hosszáért. Nekem nem volt fárasztó!
Szofi: Az édesanyámnak c. versed igazán megindító és őszinte. Plusz a Nyitány és a Reggel igen tetszett!
Egyébként meg köszönöm, amit írtál, még ha nem is értek egyet vele:) Well-t meg sem próbálom megközelíteni. Well az Well. Egyedi.
Patiszon: piros-fehér-zöld versed igazán klassz!
Tim: nagyon szomorú, nagyon sötét. Ezt remekül visszaadtad. Remélem, a felhő arrább ment...
Jaco: Beteg. Tudom, hogy ezt várod, De a 48 tetszett.

Ébredő tavasz

Beléd kapaszkodnék, amikor nem vagy itt;
de ha itt is vagy, én régi képeket kergetek;
tán majd a tavasz nyíló rügyeket tereget
az ébredő fákra;
s ujjaival nem csak engem simít,
hanem a szerelem ingét
is nyakunkra gombolja szorosan;
rávasalja testünkre, belénk égeti örökre,
bőrünk alá láthatatlanul,
de kitörölhetetlenül az örök bélyeget.
Akkor már nem engedhetsz el te sem,
csak testedet csókolod majd vadul,
vagy szelíden, ahogy a hangulat hozza,
s fogaid érzem majd akkor,
ha álmomban felriadok.

2006-03-14

Sötét Úr: Nagyon köszi a kritikát, bátorságot adtál hogy beírjam ami van még... rímekben tudom h nem vok túl jó...csak az a baj hogy kevés az idő, igyexem javítani Le hannon mégegyszer!!

Szofi:megfogadtam,hogy csakis akkor írok legközelebb, ha végre rendbe szedem nyelvemet. na,sikerült elérned, h feladjam elvemet. nem vagyok kritikus, nem értek hozzá, mitől szép okos ember szerint egy vers, vagy mi hibája lehet egy rímnek, de abban az egyben biztos vagyok:ezek szívből jöttek és nálam oda is találtak.elevenembe jött a démonod,és így visszakaptam valamit, amit már rég elveszettnek hittem.
tudom kisgyerek hallgasson, de okosakat hallasz majd a nagyoktól, én csak egy dolgot mondhatok:köszönöm, nagyon...
ez a kedvencem, ettől egy darabig szabadulnom nem ment:

képnyelven

nekem a szerelem: friss forrásvíz bádogbögrében
még akármi le7 belőle - a teától a zacskós levesig-
csak tűz kell hozzá, hogy kiforrja magát

[/quote]

[size=9:3te8ozxt]napfény, az vagyok
járom a világot, míg
beborul az ég[/size]

Szofi írta:
Reggel(A Hold könnye)

...
zene tombol, lelkem vásik
e tavasz - akár a másik...

Ez egy kicsit engem erre emlékeztet (hangulatban is), de lehet hogy szándékos allúzió:
... Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik....
Weöre Sándor: Valse triste /részlet/

Jól gondolom?

Szofi írta: Reggel(A Hold könnye)

pókfonál száll és a füst
fenyő hervad, forr az üst
alattam - ím, itt a reggel
új nap: nélküled telik el
de itt vagy velem gondolatban
tudom, érzem: szívem dobban
zene tombol, lelkem vásik
e tavasz - akár a másik
tiszta vagyok - annak kell lennem
a Hold könnye ég szememben

No, hát ilyenek a szép kezdetek ))
Még sokat szeretnék ebből az érzésből. Mert bár a forma szigorú, azért mögötte a vers szertelen Szóval zsír.

Tim, örülök a versednek - annak már kevésbé, ami mögötte van... Kitartás, hugi, lesz még egyszer ünnep a világon!

Jacopo, a 48 már volt, de segáz;)

Viszont vki igazán reagál6na az én démonszülötteimre. Tudom, SÚ múltkor hozzávakkantott vmi olyat a témához, h az utsó 2 sorban a ritmus nem stimmt - de ez nem erről szól. Amikor élveboncolod magad és a félig kitépett véres szived ott lüktet a felszakított bordaketrecben, akkor nemigazán a forma az első...

Íme, itt a következő:

Démon VII.

Reggel II. (Ismerj fel)

Füstölőt gyújtok érted,
távolból őrzöm lépted,
ha elfakulok - véged,
szívemben őrzöm képed;
magam ellen védj meg...

Fogalmam sincs, h a 48 volt-e már itt, de engedelmetekkel berakom azt is. A 49 úgyis baromi nagy hommage, de ugye, "plágium nincs, csak intertext" )

48
Mikor rádnézek
egy nagyon hosszú nap után
és mikor utoljára látlak
mielőtt elalszom
a paplanok közt már
nincsen senki
semmi
csak hideg szótlan szemek a falakon
engem figyelnek
a párkányon a verebek

Nem tudja egyikünk sem
mit mondhatnék


49
Távoli mennyország
magam alá húzom a szárnyaimat
odakint minden nap

odakint minden nap
egyre hangosabban
egyre pontosabban
zúgnak a transzformátorházak
 
Apró lyukakat mar az égbe
minden éjszaka
 
A közfény
elalszik
milyen szép képek
váltakoznak
csöndben kéken
a horizonvonalban
 
Nincsenek fényes utak
Nincsenek fényes utak
Nincsenek fényes utak

Halotti tor

Hűs sötétség ül mellkasomon,
mely minden levegővétellel
lüktetve űz ki testemből.
Hagyom, had üljön tort tetemem felett.

A halál egyedül virraszt velem,
mert a remény fogalma
keserű mérget keverve
szívta ki belőlem mindazt, mi éltetett.