Versek

Sziasztok!

Kissé L voltam, sajnos így a megLEPetés sem ért ;o( Sajnálom ám nagyon!

Node... és ezt vehetitek fenyegetésnek is. ;o)

Elryn: Karácsony után, ma - valóban eléggé mínuszos, de vannak benne szép nagy csillanások - olyan, mint a friss, ellapátolandó hótakaró. Szép, szép, de azért lakásba nem való )
Érdekes ez a "formátlan forma", még nem szabadvers, de akkor is így van jól, hozza az érzelmeket a tagolás ingatagsága is. Nagyon jó képpel kezdesz, a komor, büszke tükörarc nálam gyerebe, ahogyan a málló ég is érdekes metafora. Sőt, hasznos. Sosem jutott volna eszembe, hogy a havazás tulajdonképpen az, amikor az ég mállik - és a jó hasonlat ilyen meglepően igaz. Az "óneső zárja le pilláim" azonban nekem (vagyis nem mindenkinek, csak nekem) modorosságnak hangzik - kár érte.
A Tél siráma is ütősen sommás ("Ez maradt."), tetszik! Az utolsó sorban nagy lehetőségek rejlenek, de így egy kicsit elkapkodott. A fejfája - fáj feje - fájdalom - fájás gondolatmenet (gondolom csak, hogy ez lehetett) egy kicsit többet érdemelne, nem hosszabb kibontást, csak frappánsabb megfogalmazást. Mindenesetre gratulálok hozzá, hogy felfigyeltél rá, és beleszőtted!

Elendin Nimnáró: Tavaszköszöntő - Na ez kéne! Ilyenkortájt annyi a szürkérzelem és negativornya, hogy jó egy kis emlékeztető: jön még tavasz is! Még akkor is, ha a világnak szerinted is vége lesz. Ahogy Ady mondotta volt, "Kicsi virág, szegény virág / Úgy is eldoblak - beszélgessünk!" Azért mert nem örök, azért még szeressük ám a szépet! ;o)
Amúgy mint versről, formáról és egyebekről inkább nem írok semmit. Sajnos nem igazán emelik a mű színvonalát. De akkor is, így is jó helyen van itt a műved.

Ben Kenobi: hát, valóban méltán maradt töredék, de jó, hogy betetted, mert sok-sok részlet van benne, ami figyelemre érdemes. Ami leginkább hiányzik belőle, az az összetartó erő. Valahogy megvan a stílus koncepciója, de a szavak nem akarják bevállalni. Annál azonban többet rejt, hogy végleg félretedd. Szerintem érdemes lesz rá később visszatérni - én az ilyen kezdeményeimmel rendre úgy járok, hogy egy idő után egyszer csak megtalálom azt a hangulatot, amikor épp tudok vele kezdeni valamit. Szerintem érdemes megpróbálni pihentetni, és egy alkalmas pillanatban elővenni.
Egyébként nem tehetek róla, de a Négy Lovasról nekem mindig a Terry Pratchett-féle Elveszett próféciák (saját fordításomban: Istenijó Előjelek, eredetiben GOoD OMENS) Négy Lovasa jut eszembe. És attól fogva képtelen vagyok komolyan venni őket. ) (Jó, tudom, magánügy...)

Artemisz: jó egy ilyen inspiráló mise! Sajnos nem túl gyakori, pedig nagy szükség van az ilyenre. Amúgy, bár azt írod, hogy nem nagy cucc, azért szép darab. Köszi!

Alcarcalimo: hoztad a szintedet, én meg olvastam jól, és tetszett. Bár ez az "egymás kesztyűi voltunk" kicsit olyan, mintha nem az olvasóknak, fórumozó-társaknak szólna, csak egyvalakinek, rejtett utalásként... egy meghitt, közös élmény felidézése egyetlen gondolati képpel. Innentől aztán egy kis voyeur-feeling (bocs... kukkolás-szerű érzés) kerít hatalmába, és továbbolvasni mintha illetlenség, illetéktelenség lenne. Vagy nem. Nem is tudom.
Egyetlen formai jellegű észrevétel: biztos, hogy jó ötlet összemosni a harmadik és negyedik sorokat egyetlen sorrá? Elveszi a negyedik sorok élét, hangsúlyát, holott van, ahol éppen az kellene. Persze ez csak magánvélemény, kis(?) túlzással úgy is mondhatnám, hogy költői kérdés. )

Shaman: szonyú kavalkád... - veszedelmes a humorod. Baromi fontos és komoly dolgokat keversz egy egyszerű almaevésbe, és ráadásul olyanokkal álcázod, hogy a keleti szél nyugati partot mos. Mit tudsz te a világról? A vers szerint meglepően sokat, csak nem szereted bevallani... Én viszont bevallom, hogy egy kis irtózattal kombinált örömmel olvasom az ilyen cinizmusba csomagolt rádöbbenéseket, és ... szóval én is szeretem az almát.
Palkó megfagyott! - Szegény...
No de micsoda hatásvadászat ez már, egy ilyen felkiáltással címkézni (mert minden cím címke is...) egy verset, aminek az első két sora ez: "Hozzád bújik a szeretet és némán néz. / Hozzád szaladnak az illatok, a mezők virágai tőled kérnek."
Eszméletlen súlyos dolgokat állítasz szembe, ha nem ilyen képekkel tennéd, már-már demagógia volna. Így azonban nem az, csak kissé sokkoló. A rőzseszedő asszony kezében levő kisgyermek nagyon érdekes kombináció. Első olvasatra megpróbáltam gondolatban (nem tudatosan!) összerakni a dolgokat, és az jött ki belőle, hogy a kisgyermek (is) megfagyott, merev rőzseként merednek ki tagjai az asszony kezéből, brrr...! Valamelyikünk brutális, és az a baj, hogy lehet, hogy én...
Szóval már megint tetszik a dolog! NB. a Tél dübörgése is elég antagonisztikus számomra. Nekem a télről mindig a havas táj tompa csöndje ugrik be először, erre te itt hókotróhangú pusztítónak fested le... Jó!

Kar'sa: Nagyon szívesen ) (nem rászokni ám!) )))
Napsütés - ismét egy olyan "eszméljünk rá a nyilvánvalóra" vers, nagyon érdekes látásmódra enged következtetni. Nem ragozom, jó.


Amúgy, mindenkinek:
Azonnali találkozás a Nagy Ő-vel:
ALT+0213

(Próbáld ki: tartsd lenyomva az ALT [nem az ALT GR] gombot, és a számjegy-billentyűzeten gépeld be a 0213 számot.)

Legyen a ti szíveteknek nagyon jó!