Versek

Well-of-Souls írta: Verbális öklendezés hétfő estére:

Ez most valóban az. Nem az igazi, vagy nem igazán mélyről jövő.
De ezt csak azért mondom, mert tőled igencsak színvonalhoz vagyok szokva. Ahogy látom, nem csak én.

Arlith, hálás köszönet a részletes kritkáért! Én most is szeretem az ilyen elemzéseket és szeretni is fogom, mert baromi jók és hasznosak.
Még egyszer nagyon köszönöm

Artemisz (Erenya) írta: fq: :agree: :agree:
helytálló kocka, szokás szerint

ja,csak krégi.

code a rat the monster on doom in it

Szofi írta: Bocs, nem tudok most visszaolvasni, csak a legutóbbi szösszenetet nyalom fel. Igérem, legközelebb olvasok és reagálok - cserébe én is szeretnék egy röffenést a műre

Együgyű fohász

Nyelj el, álom tengere!
Szürke téli éj:szeme --
Csitítsd el a bánatom;
hullámot fodroz fájdalom...

Kicsit Holdaskönyv-szerű. Aranyos! :up:


fq: :agree: :agree:
helytálló kocka, szokás szerint

Egy kis intertext.

code a rat the monster on doom in it

Arlith írta: "ahogy felköhögöd a belédszáradt múltat" - uh!

Na ez tényleg zseniális kép (bár meg kell mondjam, nekem az egész nagyon tetszett, már mikor átküldted ), speciel ma egész nap ez járt a fejemben. (Megfázásos köhögés rulz. )

Szia Well És ha már itt vagyok bele is piszmogok kicsit. (ha nem is úgy mint rég, de azér.. )
Lehet,hogy régen olvastalak, de meglep ez az "öklendezés", nagyon spontánnak tűnik, te meg mindig olyan átgondolt vagy. Nem mintha ez probléma lenne, csak úgy mondom. Kiemelek egy két rosszat, meg egy két jót, remélem nem bánod. (Te mindig szeretted, ha cincáltalak.)
Szóval a rosszakkal kezdem:
Van egy két sor, ami kiesik a versből, például a "csak önmagunk.." kezdetű, pedig a "viharlámpafénnyel ránk virradt éj" kép nagyon teccik.
A "te köszentté" sor is döcög. Nekem. Simán lehet, hogy kiestem a gyakorlatból és rosszul érzem. Szóval hiányzik nekem kicsit a te átgondolt, gondosan kiszerkesztett ritmikád. (Na pedig ez az, amihez én sosem értettem )
Ami zseniális (képek):
"ahogy felköhögöd a belédszáradt múltat" - uh!
"pergamen bőrödön mécsesfoltok égnek" na meg ez is.
Puszillak! És még mindig lógok egy verssel

Jé, szia Arlith

Verbális öklendezés hétfő estére:

[...]

megrémít ez az élő akrosztikon
oly iszonyú ez a megtestesült mondat
az erek csomókban a halántékodon
ahogy felköhögöd a belédszáradt múltat
s a mindenség is messze van ma éjjel
távolabb tőlünk már nem lehetne semmi
csak önmagunk (meg Isten és a viharlámpafénnyel
ránk virradt éj, hol számlálgatjuk: ennyi...)

ennyi és nem több hát mostantól az élet
ebben a sötétben bármi megfoganhat
pergamen bőrödön mécsesfoltok égnek
fekete arcod éjszakává olvad
s csak hullunk, csak hullunk a csorba csillagokkal
elmaradnak mellettünk a végtelen falak
te kőszentté lettél, s rám katedrálisablakokkal,
szem nélkül nézel, s én megfojtottalak

s most megvirrad, még egyszer, utoljára
elhamvadok - esőben fáklya lángja

---

Hát ennyi. Még címe sincs...

Drága Szofi: nemtom direkt-e,de az utolsó sorban kicsúszol a ritmusból. Amúgy cíp.

Szofi: Röff-Röff
Az Együgyű fohász aranyos! Amúgy!

Bocs, nem tudok most visszaolvasni, csak a legutóbbi szösszenetet nyalom fel. Igérem, legközelebb olvasok és reagálok - cserébe én is szeretnék egy röffenést a műre

Együgyű fohász

Nyelj el, álom tengere!
Szürke téli éj:szeme --
Csitítsd el a bánatom;
hullámot fodroz fájdalom...

Sziasztok Szép lassan visszatérek.

Könyvtárban

Fülledt önteltség a levegőben-
Itt nincs szó a múltról.
Énképek százai ragadtak a lapokra.
Fénymásolt tudás-
Amíg van papír.
Meleg és nyirkos gőg.
Nyikorgó léptek zajával
Szólnak a polcok.
Bosszantó őrjegy kacsint
Rám jajpiros szemével.
S a sorok közt lidérc kering.
Kurta eszű és merev.
Zsizseg a pletyka itt is,
Mint a folyóirat lapok.
Tágító szerek és rácsos ablakok.
Alagsor.
Cipők a fejed felett.
-A lidérc sivít,
Fulladt csend koppan.
Ha van
De kín, ha nincs.

A levegőben fülledt önteltség.
Itt szó nincs a múltról.
Tudat és jövő.

Magamat kutatom.

[size=9:119lhtjk]szerintetek két év lemaradást mennyi idő alatt pótolok be itt? nagyon régen jártam erre utoljára...[/size]

fqqdk írta: we cannot cope with result sets so great
we have to split those TABLES all apart
we have to climb the wall up once again
so let me introduce my session when i start

and if you cannot do it with a JOIN
some SELECTs really have to do the work
when it comes to 'nother end to spoil
once again: let me iterate the world

úgy érzem, a szerző szándéka és értelmezése ebben a versben SEM releváns. elvégre mi mindannyian tudjuk, mi is az a select, meg a join (és a szerző kompetenciájára utal csak, hogy további SQL parancsokat nem is írt bele. én a helyében legalább egy distinct-et odaírtam volna, hogy profinak látszódjak. ej-hajj... )

amúgy király vers.

we cannot cope with result sets so great
we have to split those TABLES all apart
we have to climb the wall up once again
so let me introduce my session when i start

and if you cannot do it with a JOIN
some SELECTs really have to do the work
when it comes to 'nother end to spoil
once again: let me iterate the world

code a rat the monster on doom in it

Elhallgatott a dal, elaludtak a gyertyák
S a füstízű sötétben egymagam vagyok.
Viaszba fulladt néma szenvedélyek
S keserű remények, most már hagyjatok.

Eladtam mindenem, már csak ez maradt:
Egy halványuló mosoly fakó képe csak,
S a jó beszélgetések árnyai az éjben.
Egy soha ki nem mondott, néma gondolat.

Talán túl sokat is mondtam, túl sok szó esett
Boldogságról, reményről, s nem láttam tisztán
Ami meg sem fogant, most halva született.

Nem sírok már. A könnyek elapadtak.
Csupán az üresség, ami még megmaradt.
Helyedre most nem költözhet senki, bár tudom
Nem védenek már örökké falak.

Üdv!
csendesen idepötyögök pár sort,nem méltót annyira az itteniekhez,de olvassátok és szidjatok..sok szeretettel

Szavak, szavak a meztelen éjbe
Kiáltok utánad, de nem hallom lépted
Dideregve megállok, arcomon könny ragyog
Tudom, hogy elhagytál, így odafagyok



Remegő tánclépések-tűzvilág
Vadul izzó zenék-parázsláng
Csend-holt vadon- kiégett ház
Furulyaszó-violaszín-kékibolyaéjszakán

Üdv!

Kicsit pirulva írom ezt ide, kérnék véleményeket róla:


Szerep-szerelem

Vonalainkat kutattam
lázas szemmel nedves számmal
az ajkad után a vörös sötétben

füstpuha testmeleg
ölelésedet kívántam

Lesbiát szerethette Catullus rég így
s szép Lesbiám a szádért esdekel
a nyelvem hegyén sóvárgó izzó tekintetem

- Benned a játékot szeretem -

Mint testvért ölelt eggyé minket
a mindent elborító sós nedv
az extázis

"ride the west wind of euphory
ride with me
above the smallness
above the fortress
of all the pain inside"

S ahogy kínzol villanó szemmel
tudjuk, végre, úgy hiszem
mindketten vágyunk a vágyra

hisz benned csak a játékot szeretem

Azért nekem teccet mind a kettő! Hajrá Ben, sok sikert a jövőben!

Jézusmária, méghogy én poeta doctus... Valakivel összekeversz szerintem.

Ben Kenobi írta: Gótikához meg annyit, hogy ezek szerint ennyire látszik, hogy nekiültem írni, nem pedig érzésből jött... Igyekszem nem elkövetni a jövőben. És köszönöm a kritikákat.

Azért ne búsulj! Poeta doctusnak lenni is nagy dolog.

Sötét Úr írta: Ben: muszáj mindig elhitetni velem, hogy műveletlen vagyok? ))))

Amúgy meg: viatores: jó! Egy dolgot változtatnék rajta, ha én írtam volna (de nem én írtam...)
"Utazók vagyunk mi mindahányan;
Utazók egy megformált világban."
Valójában nem tudom, hogy jobb-e így, de az a "mindahányan" úgy kellene oda (mint Dagobára a szegény Yoda...)

Gótika: jaj. Szétesik, és nem csak a rózsaablak. Nem ismétlem önmagamat, pedig talán érdemes lenne. Mindenesetre nagy kár érte!

Dehogy vagy műveletlen. (Bár Yoda is eltűnt a Dagobáról. ) Megfogadtam, javítva. Gótikához meg annyit, hogy ezek szerint ennyire látszik, hogy nekiültem írni, nem pedig érzésből jött... Igyekszem nem elkövetni a jövőben. És köszönöm a kritikákat.

A Titkos Kapu fordítása angolra (bocs, de visszaolvasni nincs időm )

The Secret Gate

I

It’s late at night
Full of starlight
Noises are slight
There is no blight

On the sky’s blue
Floats the moon-hue
Noone’s awake
Just me and you.

II

Close your eyes, sigh.
Lift your heart high.
Listen to me. Hear the song, lie.

Let us dream now!
Let us go now!
Our journey has begun!

III

Moon split in two
Grass, palely blue
Trees that can’t be described.

There’s no dust here
The sky is clear
Cliffs under blue moonlight.

IV

And more farther
Few steps closer
Look into the deepness!

Hidden towers
Secret caverns
Thousand wonders, not less

V

And deeper more
In the earth’s score
Look into the ravine

By walls sided
By few sighted
The Gate of Secrets lies...

VI

Touch the doors and feel
That they both are chill
Gaze at the towers
They are standing still

Touch the massive wings
The anguine carvings
I know you can hear
The silent howlings.

VII

Seize the iron knob
Fear not, do not stop
For it's only you
who opens it up

Only today will
It abjure it’s chill
Only today shall
We escape it’s ill.

VIII

And as it sprang up
The wind seemed to stop
Then it veered around
Freezingly rose up

Upon us it blew
Freezingly it flew
It’s cold with darkness
Every lights outgrew

IX

Still the angsts seemed to
Fail to be in you
This pure unknownness
Couldn’t frighten you.

And in, in the gloom
Lights started to bloom
We started to see
Blurry in that room

X

And we entered in
The lights were blinding
Everything was so
Suggestive-looking

And I awake to
There’s nothing to do:
You have awaken,
And I do...



Valamint:

Ozone-hole

Autumn colours
Brigth and pale spring colours
Turquoise-blue after-life
Branches hanging
Tails, wings swooning
Trees through the window-arch

Woods of gold
Woods of black and cold
A pale blue beam of light.
Shadows glowing
Tails, wings flying
A black ablaze dark-bright.

Buds airily
Roots rotten halfly
Dendweller lightbeing
A dark black face
A moonlight race
A nigh-fire spreading

Hand in hand pray
Bogy-lights in fray
Echo-image: reset.
Black light-ray
You freak man, say:
Have you gone completely mad?

Well-of-Souls írta: Viatores sumus quod Patres nostres margine viae sepulti sunt

Pontosan. Innét is jött a cím. (Eredetileg egy újabb hazafelé utamban született töredéknek tűnt, de végülis jó ez így szvsz... )

rideg halott téli fák alatt
fagyott avar, megannyi titok
de érzem közeleg a tavasz
reményébe belekapaszkodok
arcod idézi minden pillanat
hangodat duruzsolja fülembe a szél
szellőkarjával lágyan simogat
hangja titkos álmokat igér
ruhámra tapadt édes illatod
s mintha itt lennél velem
utolsó édes, forró csókod
még ajkamon itt érzem....

***

ujjaid között átsuhanó
hajam végéig szikrázó
izgalommal telve a testem
mi nem enged, hogy beszívjam
magamba látványod.. a sötét
vagy elködösülő tekintetem?
de érzem a forróságot ahogy
arcomba vág édes lehelleted
és tested melege magához vonz
miközben ajkad enyémre tapad
mint áramütés
tér, idő mind nonszensz fogalmak
ahogy karjaidba omlok
de remegek
szívem torkomban dobog
feloszlik bennem minden feszültség
gerincemen az izgalom táncot jár
csak tested van nekem és kiürült
fejemben egy utolsó gondolat...
megcsókoltál, megcsókoltál...

Viatores sumus quod Patres nostres margine viae sepulti sunt

Viatores sumus*

Tartalmatlan, üres váz a létünk. Ördögszekér,
Melyet felkap, s messze hord a szél.
Utazók vagyunk mi mindahányan;
Utazók egy megformált világban.
Megformált, de bárdolatlan, durva:
Isten által félbehagyott munka...

<i>2006. I. 27.</i>

* Utazók vagyunk



Gótika-töredék

A templomban állok, velem szemben az oltár;
Vérző, megtört <i>corpus</i>* fekszik rajta,
S a temetőből fojtott énekhang száll -
A holtak szimfóniája.

Halottak árnyai játszanak a falon,
S tükröződnek vissza a rózsaablakon.
A feszület vérzik, s csöpög le a kőre,
Egyszerre síron túli hang szólal mindent elsöpörve,
S Isten Háza megremeg:
<i>Tertia pars terrae conbusta est,
Tertia pars terrae conbusta est.</i>**

A gótikus, nagy ablak hirtelen betörik,
S az apró szilánkok a végzetet csörömpölik;
Zengik az Utolsó Ítélet napját...
Az égő gyertyák csupasz csonkká válnak,
mint tövig égett fák a pusztaságban.
A föld újból megremeg - a halott utolsó rándulása.
Odafenn lélekharang kong; hosszú elnyújtott vonítása
Megtöri az éj pillanatnyi csendjét,
S tudom: meghalok, akárhogy menekülnék.

A templom falai végül önmagukba dőlnek,
Utat mutatván a kavargó, sötét jövőnek... --
Felriadok. Álom volt csupán?
Fejem engedelmesen hajtom a pallos alá...

<i>2006. I. 29.</i>


* test
** A föld harmadrésze megégett (Jel 8,7)

az, hogy, miként fest egy test
- jelenthet bármit.
de, míg a lélek birtokolni rest,
a kérdés az, mit.

VIII. &#8211; Narancs

Nézz fel most te is az alkonyi égre,
mikor utolsót lobban a napkorong;
sárga lánggal ég a felhőknek széle,
míg rőt parázsba bújik a horizont.
Zord vihart jósol a narancs színjáték,
habár a tűz fénye arcot hevítő,
ám a holnapi szél kergette árnyék
hoz reggelre kelvén marcona időt.
De felejtsd el, kérlek, most a hideget,
érezd csak át, ahogyan belülről fűt;
gyere velem, hadd mutassam meg neked
a díszes naplementét, a gyönyörűt.
Gyümölcsöt termett ámuló mosolyod:
amint a Nap ott fent végsőt pislogott.

2006-01-24

Január

Keresném a szépet félholtra fagyott
ágak között: a millió tűszilánk
az, amit a zúzmara hátrahagyott
nekünk a csendben szendergő barackfán.
Tükör az úton, rajta jégdarabok,
néha megcsikordulnak cipőm alatt,
üveg-keményen ropognak, s hallgatok
a könnyes hidegben; látok madarat
szegény, kihűlt madárkát az út szélén
- egy kóbor kutya sovány vacsorája &#8211;
de vidám gyerekek az utca végén
csúszkálnak: övék a korcsolyapálya.
Az ablakon pattanva szökken szárba
egy jégvirág: az sem nyílik hiába.

2006-01-26