Versek

Nem formáltam semmit sem szoborrá,
Megőriztem azt, mit kaptam.
Boldog voltam így.
Nem állok be minden sorba, mégsincs emberhiányom!
Nem vagyok semmirekellő, és büszke vagyok rá!
Nem vagyok depressziós, és nem tartom kínosnak!
Nem vagyok áldozat és nem is akarok annak tűnni!
Nem bújok maszk mögé, és másét sem akarom letépni.
Miért kell távolról csodálni?
Miért kell direkt nem érteni?
Miét keresik rajtam a szobrot?
Semmit sem formáltam szoborrá,
Mert a szobrokat ledöntik, ugye?
Miért nem juthatok be egy aurába?
Miért maradok csak egy szó?
Nem halott személy vagyok, akire csak utalni lehet.
Nem költőszemély vagyok, aki tornyába vonul, hogy keressék.
Nem szent vagyok, akinek nincsenek hibái.
Nem tiltott személy vagyok, akire nem szabad gondolni.
Ne csak büszke légy; adj is valamit.
Ne csak szidj; taníts is.
Ne csak sirass, mert messze kerültünk; próbálj közelebb jönni.
Ne csak irigyelj; légy irgalmas hozzám.

A eredeti szív szútra alapján készült ez a vers de mivel a forma üres remélem megbocsátják nekem:

Óh Sáriputra!

Ó Sáriputra! A forma teljesen üres, az üresség formája nem létezik vagyis forma
Ezért mondom nektek minden üresség mely formában nyilvánult meg.
Semmi nem keletkezik és nem is szűnik meg, örök de soha nem létezett
Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság.
Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem,
Nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat,
S birodalma sincs a tudatosságnak Óh Sáriputra!
A tudás nem szűnik meg soha, mert nem is létezett
Öregkor sincs, sem betegség, sem halál,
S vége sincs a halálnak s a szenvedésnek soha,
Mert a forma üres az üresség forma
Nincs megérkezés! Nincs hova érkezni, megérkezett!
S megvalósítás sincs, nincs mit elérni!
Így hát a Bódhisattváknak akadályoktól mentes a tudata
Szellemük szabad, mert tökéletesen megértik a dolgokat
Mivel akadálytól mentes a rettenthetetlen igásság
Fellobban a tűz, a megismerés, felismerés!
Átléptük most az illúzió kapuját!
?Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét,
a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét,
azt, ami véget vet minden szenvedésnek. Ez igazság, nem hazugság.?
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá

hommagelét. fúj

bűntudatlitánia

minden vétkem emberebbé tesz
és minden hibám újabb lehetőség
e kvázideterminisztikus létezés
tovagondolására

nem ismerek vétket
nem gondolok vétket
nem gondolok értek
nem értek de gondolok
én vagyok és
érte vagyok
a minden újabb
élte vagyok
nem ismerek vétket

minden nem-én-szülte fájdalom
újabb window.open() a világra
és az egészséges bipolaritás kelléke

nem ismerek vétket...

köszönöm Testvér hogy láttam
entitásokat nálam
jobban absztraháltan
így tudom csinálni tovább
már úgyis elhibáztam


lidocain

a dob meg a basszus a fülembe zúg
és a metrón lógok a haverokkal
alkoholmentes filcre gyújtok
danubius convergence hotel
éppen előtte húzok el ülve
a világ romjain villamostemetőbe
a holdláng figyel oltsa el valaki
van hajlékom és otthonom nincs
az alakom szar de a haverod vagyok
és a haverok a végén mindig győznek
a nők is szeretik az olyan férfit
aki bókol nekik én meg eldobom őket
mindent látok a lánchídon állok
derékig betonba' nyakkal az égnek
ez egy halált hozó találkozó
a margitszigeten a gyömbért fizetem
és a felszíni vízbe mosom kezem
a tükrébe nézek szürkébe lépek
a homály felfalja maradék eszem
s csak a legendet hagyva itt magam helyett
keresek újdon linkelőhelyet
és felzabálom én az egész létet
nemsokára eltűnök talán
növesszél csalánt
az ablakodba és a haverod leszek
az alakom szar ezen nem segíthetek


Üdv:
-- Mau

Pályázati Felhívás!

A Verses Topik nagyrabecsült alkotógárdáját ezennel felkérjük, Beren s Luthien történetéből, Luthien varázsdalának megalkotására.
(Ezt a dalt énekli Luthien, mikor Beren Finrod Felagund királyt siratja Szauron börtönében)
A győztes pályamunkája belekerül a színdarabba, amely előadásra kerül.
Formai megkötés!
1. A vers ne legyen túl hosszú.
2. A verset énekelni fogják.

Határidő: 2004. július 9.

A pályázatokat az: ery@tolkien.hu címre kérjük elküldeni. Vagy az erywall@freemail.hu -ra, esetleg privát üzenet formájában.

Figyelem! Megváltozott határidő! Még mindig várunk pályaműveket!

Nem is tudhattad

nem is tudhattad hogy
gyönyörű képzelet vagy
már százszor és ezerszer
megálmodtalak magamnak
s még nehézüres sorskövekből
építgetjük várunkat
egy pillanatnyit félrehajtom
álegyenes utamat
bámulok és csodálkozok
leslek mint a csillagok
te nem szólsz s nem hívlak
legyint ránk a pillanat
így tovább szárnyalunk
tétován robogva
vágyainkat magoljuk
bután szorongva
tikkadtan merülünk el
a világnak legvégén
keressük egymást
a létünk peremén
szép tekintetedben
felhőárnyék szinteken
érzem minden dobbanásban
hogy nem is vagy idegen
ess le nekem kérlek
hűs esőként s majd én
összegyűjtelek kedves
mint a szomjazó rét

Hátööö...nem lepett el minket a privik hada, úgyhogy gondoltam teszek mégegy kísérletet...
Szal még mindíg két dalhoz kellene szöveget írni. Könnyűzenéről van szó. Még Rayan szerint is naon' jó dalok, úgyhogy olyan rosszak nem lehetnek
Nya? Hm?
A linkek még mindíg priviben Póknál vagy nálam.

ébrenlétem harminchatodik órájának elmebeteg terméke... fogadjátok kegyelettel

[hommage xvii - megfestetlen kép]
visszafelé mászol a csúszdán megint; holnap már zuhannál
tegnap még napszemüvegben ültél a tetején fura
mosollyal az arcodon nézted ahogy millió darabra
hasítja a nap arany szívét a csalka fénytörés; pupilládba
belefolyt szembogárlárvád énedből gyújtotta körötte
sírnivalóan gyönyörű kék udvarát

meztelencsiga írta: Timona:Nem is kell mert a vers hosszú, és mondták nekem )) Hogy az én verseimet csak akkor olvassák el ha három soros és azt is azért mert szúrja a szemüket. A minek versed tetszik nagyon, jó lett! Szerelem szerelem átkozott szerelem! A másikat nem olvastam

Ki mondta, mért mondta, megneveljem? Én szívesen olvasom a verseidet, mert nekem bejönnek oszt kész...
No igen szerelem *pfui* [size=9:18av4i0n]most épp igy gondolom, de ez változhat[/size] Örülök, hogy tecc
Ajalának utolsó sora nagyon bejött! De a vers olyan kerek mint egy üveggolyó

Ajalának

Keretek közé zárt érzelmek ütik szét a fát,
S a szögek kihasadnak egyszerre,
A padlón apró üveggolyók gurulnak szanaszét
És látom könnyes szemekkel, vársz! De ne jövök
Mert nem vagyunk együtt! Messze vagy!
Olyan távol, de mégis oly közel!
A távolság nem oszt meg, csak elválaszt
Az üveggolyók a padlón még gurulnak
Én Rád találtam! Találj meg most Te engem!

Timona:Nem is kell mert a vers hosszú, és mondták nekem )) Hogy az én verseimet csak akkor olvassák el ha három soros és azt is azért mert szúrja a szemüket. A minek versed tetszik nagyon, jó lett! Szerelem szerelem átkozott szerelem! A másikat nem olvastam

Na akkor apróka vélemény, túl sok időm van mostanság :

meztelencsiga: [size=9:2623jvux]a Víziók nekem teljesen más dolgot juttatott eszembe, mint amit elsőre másnak mondana, mert az öcsémet mindenki Sanyikának hívja, de amikor kicsi volt Pumuklinak becéztük és ez most furán jött le nekem, ezért nem tudok rendesen véleménytformálni [/size]
Drowse:egészen az utolsó előtti versszakig nekem fel se tűnt volna, hogy Gyus a témája, [size=9:2623jvux]ha nem irod oda az elején [/size] de szerintem jó lett
Mau:hajajj, a Csak úgyban már megint olyan képeket használsz, amikre csak néztem 8O
Eönwë: ez nagyon szép mottónak is- A boldogság múlandó, de legalább életben tart. A Hét madárban meg tetszik, hogy az első pár vszban a vszakok vége a köv elejébe újra előkerül és kellemes hangulatot áraszt!
HV:hörcsög még mindig nagyon ott van!!! :biggrin2:
Szofi: "Segíts magammal
tisztának és keménynek
lenni, mint a gyémámt-
s másokkal oly
hasznosnak és szerénynek
mint a szén!"
Hát ettől leesett az állam! Gratu! :embarassed:
Rohin:hát ez teljes képzavar- Aragorntól eljutni a hörcsögig... nem semmi.
ADIMdrága tiszta véletlenül sikerült (munkaidő alatt) megalkotnom (sutyiban) azt a versikét és itthon láttam már csak Zarándok 3szögét, tiszta véletlen volt, de mostmár nyugodt lélekkel mondhatom, hogy jóstehetség vagyok
Rabynnagyon jó cím neki a Budapest, szép darab.
Peredhil: azta ez nagyon érdekesre sikeredett és nem is tudok rá mit mondani, csak, hogy hűűű
Nihil:olyan furcsa érzés fogott el a versed olvasása közben, mintha ezt akarnám én is megversesiteni és néhány képedet a saját gondolataimban vélem felfedezni...

A vélemlnyeket külön köszönöm

Ma is irtam versikét és megtaláltam egy régebbi versemet amit szintén szeretnék közszemlére tenni:

A mai

Látomás

Random szellő árnya fú,
rohadt ernyővel nagyúr,
korcsok zsebében lapul.

Ikon lelke kékhalál,
sikertelen jelszó vár,
képkímélő, bronz homály.

Tükörkép a hab falon,
leláncol a bánatom,
inger mentes szánalom.

Büdös bagó illata,
megbabonáz hűs dala,
undoromnak magzata.

Csíkos ingnek ingnyakán
izzadtságos munka áll,
rikítózöld pont magány.

A régi

Minek

Miért ilyen hülye dolog ez a szerelem?
Csak egy elveszett kisgyerek csináló gyárelem..

Én…
Valaki senkije.
Senki valakije.

Áltatom magam.
Vajon minek?
Van értelme?
Nem hiszem.
Csak a sötétet kémlelem.

Értetlen érzelem.
Kegyetlen gyötrelem.

Sejtelmes kódolás,
Pontatlan kibontás.
Aztán csak fájdalmas iszkolás, bámulás.
Mentsd az irhád, mert baj lehet.
Ezt is jobb ha elhiszed.

Pirinyó töretlen szilánkos felszín,
Óriási töményen negatív semmi.

Sziasztok!

Rég volt már, hogy erre jártam. De TI azóta is csodálatosakat alkottok, ahogy nézegetem az elmúlt hónap termését csak ámulok és bámulok!
Egyszerűen nagyszerűek vagytok!

Ami különösen tetszett az első oldalról:
Rabyn: A mi kis városunkról írt versed különösen megfogott, gratulálok!
Timona: Neked is csak gratulálni tudok, ez a "körpanorámás katasztrófa" nagyon érdekes megfogalmazás! Tetszik.

és végezetül én is hoztam egy versfélét:

Kóma

Lebegő szép lidérc az ágyamon
Gyönyörtemető fekszik a bánaton
Színes kavalkád lett szemeim fénye
Sajgó csöndemben száll fel a béke
Szívem játssza váltakozó dallamát
Remegő-levegő élteti bennem himnuszát
Csábító füstöt fúj szám karomba
Tetteim szörnyét álomba ringatva
Most látok Igazi Csodát!
Kacagó árnyak tündöklő arcát
A figyelmük vesz törődőn körbe,
Az agyamba ég pecsétjük zöldje.
Most derül csak fel előttem!
Halott napom tompa fénye
Most kap csak értelmet!
Földemnek szántott vére,
Repülő boldog madár arcomba füttyent,
Göcsörtös, józan út nem él már itt bent
Az izgalmon pihen szép, tiszta szerelmem.
Elringat a srác emléke mellettem,
Hófehér lepedőn sóhajtó vágy térdepel,
Bár nincsen most létező társa,
Mégis hangtalan énekel…
Hízelgőn mosolyog rajtam a világ
Örökre lennék szabad, ha így maradhatnék
Most látom igazán a bársonyt,
Mit ez olcsó anyag körém font.
Átérzem a puha szellő selymét,
Átnézem a messzi illat kertjét,
Levedlett gátlás repül szanaszét.
Könnyű örömkönny játssza a szerepét,
Most menedéket talált a bíborom!
Beszívtam a csodává tett hajnalon
Nem tudom, kikért szól a szent Ima,
Én befeküdtem a paradicsomba…
De ébredőn újra várt a Kóma…

Egy morzsa a konyha sarkában

Egy Morzsa vagyok a konyha sarkában.
Jaj! Miért? Ooh, kérdem én miért?
Miért áldott meg az ég ennyi gazdagsággal?
Az a sok G-vitamin ami bennem lakozik.
Lálálá!
Egy mirelit sonka lóg a fejem fölött,
mint holmi sötét kaszás. Ne! Kérem ne!
Leestem a porba, mikor
hatvan lépcső van a házban.
Lálálá!
Egy hobbit kex volt anyám,
tőle születvén én, mily meglepő,
Stalin apánk nagy a hálánk,
A biztosító társaság már lefoglalta a tested.
Lá-lá-lá!

Ennek a szösszenetnek nem tudtam rendes címet adni. Talán az lehetne, hogy

Budapest

Koszos kis utcák,
fényes nagy terek.
Zötyögő sárga villamosok,
kávéházak, margit sziget.
Rohanó emberek,
posták, bankok, bevásárló központok.
Anyák, akaratos gyerekek,
ideges üzletemberek.
Lármás ez a város nappal
Ám éjszaka kigyúlnak a titokzatos fények.
Megtelik csodákkal a tér,
A Dunaparton csendes párok szerelmesen beszélnek,
Alszik a város, nyugodtan pihen,
hogy másnap újból kezdhessen mindent.
És én benne pont ezt szeretem.

Üdv Álomgyermekek!

Ismét érdemes volt reggel veletek kezdenem!
Eönwë, sok szép gondolatot fogalmaztál alkotásodba. "Tanuljátok meg szeretni a szépet" - igen, és az eső, mint rosszat, bút elmosó és egyben megtisztító égi áldás... Egyébként én szinte mindig azt mondom, hogy milyen szép időnk van, mert valóban, a természet minden elemében ott van a szépség! A zárás pedig kiváló!
"Miért vágytok arra, ami nincs
És miért szomorkodtok azért, ami van
A boldogság múlandó, de legalább életben tart!"
Holtak Vezére - Yessss! A Hörcsög élt, él és élni fog! És már van kabátja is!
Szofi, nem jutok szóhoz! Ha nem bánod... hát soraid megtartottam, sőt...
Mau, Nem születtem kezdetű 4sorosod kemény lett. Ütős. Igen!
Zarándok, formabontó "csakazértis" háromszöged fantasztikus lett! Sőőőt! Ha jobban megnézem, mintha... mintha egy vitorlás hátulja lenne... (de ez maradjon köztünk )
Rohin, De végül akar vagy nem akar? Egyébként pedig egyik kedvencem, Galla Miki jutott róla eszembe. Vajjjjon miért...?
Timona kedves, ez a sorod vajh a kockaűző 3szögnek szólt? "értelmetlen betűtorony/magasztalja szét a hegyet" - vagy attól független? Emellett, ahhoz képest, hogy monoton, sok lendület van benne, vegyük csak a 7.sor csupa cs-s ritmusát, vagy a móka-fóka párost, ami nálam vidám elem.
Mecsi, tudod, Az a hely bazimessze van, túl az Óperencián, túl az Üveghegyen, túl a Kurta Farkú Malacon, túl az "Isten háta" táblán, az ismert és ismeretlen rendszereken, talán nem is ebben a Mátrixban van. Bár mi találtuk ki... De nem az a kérdés, hogy mit vigyél magaddal, hanem az, hogy KIT!

ADIM a Des

Nem az tesz gazdaggá, ami a mienk, hanem aminek örülni tudunk.

Zarándok: Hát ez kész 8O !!! Háromszög RÚÚÚLZ!!!
ADIM: nagyon bejött nekem ez a versed, el lett raktározva, egy rimmel megirni az egészet, wow, ügyes!

Na, ma kreáltam ezt:

Monoton

Számsorok közt elvész egy létforma,
körpanorámás katasztrófa.
Klimatizált egérfogó,
kanáriként körülfonó,
értelmetlen betűtorony
magasztalja szét a hegyet.
Egy csöppnyi csupasz csaló csókja
papírszáraz szám szögletén,
betonfalnak rohanó fa.
Mézcsorgató, defektadó
aljas móka, hamvas fóka.
Jégesőként kólint fejbe,
szárnyam csendben hullt a földre.
Ébredj csóka!
Bolond sipka,
öltöny/ zakó,
sportcipőnyi összrangadó.

Hm?

Egy nagy baromság:

A bálna járna a bálba,
D e mer nincs lába
N em járhat a bálba
A lábatlan bálna

A felmosóvíz
R oppant hasznos,
A zzal mindíg
G urgulázok,
O ztan, aztán
R eggel óta,
N em is fázok

H örcsög koma
A zt álmodta:

A pincében
K otorászik
A ranybőrben
R ingatózik
N agyanyja az
A ranyalma.

Nos, hoztam valamit, egyelőre nekem se tisztult le, csak elegem lett a kockákkal való próbálkozásból, úgyhogy nesze nektek háromszög...

[size=9:1jopc4nm]hozzáfűzni való:gonosz központozatlanság...[/size]

Szofi: csodaszép kis ékkő kérlek, olvasd majd fel legközelebb

Régi és új szösszenetek.

boldogság
és egyéb kapcsolt szervek
természet-ellenek
fényízű lelkek
kinek kellenek

200405172305JgM$

Nem születtem boldogságra,
Négy szülővel vagyok árva.
Fényszivemmel mit tehetnék?
Vagyok mintha nem is lennék.

200407051347lnkBp


Üdv:
-- Mau

Üdvözégy!

No, akkor már csak én lennék hátra a kritikával. Előre is bocsi, hogy nem minden műre fogok reagálni, de ma 8 órát ültem kocsiban, 35 fokban, és fáradt vagyok....
Mecsi: a telefonos versed mentve lett... asszem ezt nem kell tovább ragoznom...
Milendoria: ez egy vers, ha nem hiszed, olvasd el a mieinket. (most nem voltam gonosz ) Ha címet keresel neki, akkor én ezt tudnám ajánlani, a sorok közül kiemelve: "De minden hiába!"
Mau: Képzavarok 6: ütős... nagyon ütős... eg kisregényt tudnék írni róla, hogy miért, ami legjobban szíven ütött, az az utolsó sorok voltak.... 8O
Ratzkha: utolsó versszak kiütéssel győzött.... Minden benne van, ami pár napja foglalkoztat, és most telitalálat! Ja, és még valami:
"csak az én időgépem romlott el " --> hidd el, nem csak a tiéd..
ADIM: az én versemben még utalás sincs Istenre, eszembe sem jutott, amíg ezt megírtam...
a versed első verszaka tetszik a legjobban, egy kicsit elgondolkoztatott, hogy mi lenne ha...
Drowse: hát, ez tényleg nincs még befejezve, de egy jó felvezetés. A végén lesz a csattanó, és már várom. Ha kész lesz, kérlek rakd fel!

ma eddig jutottam, holnap folytatom...

Hárs-Anyácska,
lombsátor-templomodból
éji ég felé száll most az ének:

"Segíts magammal
tisztának és keménynek
lenni, mint a gyémámt-
s másokkal oly
hasznosnak és szerénynek
mint a szén!"

hát....

elmesélhetném miért
érdekelte a hörcsögöt a lét
de nem mesélem, elég hogy élt
csak belepte házát a szemét

fogott egy lapátot
mit a szemétből kiásott
lapátolt, és talált ott
egy jó meleg kabátot

felkapta a kabátot
a lyukon át kilátott
ezért hát kiásott
még tűt és cérnátot

összevarta a kabátot
úgyhogy már nem látott
elejtette a lapátot
és a házából kimászott

Nos, régen látogattam ezt a topicot is meg úgy em bloc a fórumot is, sajna... Elég letörtem, hogy minek erőlködöm, ihlet nélkül nem lehet verset írni, mikor a nyitott fiókomban megpillantottam egy darab cetlit, rajta a következő valamivel. Néhol nemstimm, de nem akartam belejavítani, így az igazi. Tessék:

Saját világomból nézek kifelé
Az emberekre, akik a szürke
Esőfüggönyben komor arccal
Mennek, mennek szent céljaik felé
Álomvilág s valóság közti határon
Gondolataim tüze ég; ég
Az esőfüggöny kellős közepén
Az ég is sír e keserű világon
Gondolataim tüzénél gyertek melegedni
Emberek! kiknek eső ömlik lelke mélyén
Tanuljátok meg szeretni a szépet
Mindenben, mi megadatik
Napsütés, jégeső, szélvihar és hó és fagy
Miért vágytok arra, ami nincs
És miért szomorkodtok azért, ami van
A boldogság múlandó, de legalább életben tart.

Nos, nem is tudom... Azt viszont igen, hogy a kortárs költő Kátai Tamás egyik versét is meg szeretném veletek osztani, aki a Gire nevű zenekar billentyűse-szövegírója is egyben.

Hét madár

Üvegen cseppmagány
Cseppekben

Ma kötött ritmusú napom van. Nesztek szépvers

Léttársamnak

Felszini vízre eveztem amint
Mondtad a mélybe tekintvén
Láttam a létet a mélyvizi kínt
Éjbe fölöttem a hold vén
Arctalan árnya köpött ragyogást
Cseppjei rám lecsorogtak
Ez csak egy újtalan éltekopott
Marha nagy énteli közhely
Néked ajánlom e szmogteli tájon
Elme-vezette zarándok

Csak úgy

Sósviz-anyám szabad itt ez a hely még
Ülj ide mellém halld a szavam

Drága vagyok neked én tudom azt jól
Párezer eurót latba nyomok
Mind csupa semmi a szénsav a kávé
És csereadnom sincs teneked
Tán csak e táncba kötött szomorúság
Tollnakadott-szív létszemete
Nem köszönök szeretet se sok ily rém
Otthonanincs lénytől mi vagyok
Nagy szavak életölője keresvén
Fénytelen út szélén a varázst
Gondokat űzni az isteni állat
Börtöne mellől nézd ez a föld
Mind betonárnyura festi a létet
Én jövök el százszínü dalom
Nagyra hivatva s a semmibe hullva
Vérizü csontig szívom a fényt
Holdragyogást feketéllve bakancsom
Tör hologramszínűre amíg
Átrobogok puha városi égen
Négyszögü képződményeket ír
Tollam aranybuborékba betűzve
Félem a gyömbérszínü határt
Én vagyok ezt üzenem neked innen
Lét meg a nemlét útjairól

Lám ez a vers is e pőre idő csak
Ám köszönök mindent ha lehet

Mindent el kell ugye kezdeni valahol... Ez megint egy első vers, ezúttal GyU témájú. (és még nincs befejezve)

Csont és bőr hideg kezek,
Hozzájuk halál tapad;
Szakadj meg szív, gyilkolni
Mily akarat vezet?

Hideg ösvény, veszett lélek
Vágy csak egy
- mind fölött az Egy

Kitaszított, eldobott lény
Lélektelen gyilkos elűzve;
Naptól reszkető, fényt gyűlölő
S nem számít senki lelke sem

Csak a sötét utak, köd, homály
Üldöz a Nap s minden élő
Végyétek el, szabadítsatok meg!
Ha közel jöttök végetek!

Egy utazó az aprónépből
Kit sorsa erre hajt
Megváltja most szenvedését
S felkavar egy nagy vihart

Szabad vagy és nem menekülsz
Ereje hív, egyre hív
Magához vonz sötét erő
Sötétség Ura szétszakít

Víziók
A vonat fütyölve távozik a megálló mellett
Sanyika sírógörcsöt kap, mert legóját elvitte a szél
Gothvald bácsi mérgesen integet, a vonat után
De a nem állt meg akkor sem.
Terike néni ablakpucolójával a kezében elmond egy imát
Keresztet ő sem tud most vetni.
Juci néni szemüvege teljesen bepárásodott
A sínek mellett tanyált egy nagyot.
Köd van, alig látni valamit!
Csak Pista bácsi a dekkel a szájában söpröget
Julcsa hosszú combjaival húzza a jegyvevőket
E mű írója is kezd beindulni hosszú fogaira
De Emma a wc-néni meghitten számolja huszasait
Csak a klotyóajtót rángatja a szél,
Meg Sárikát a férje a buszmegállóban,
Tegnap megint nem ment haza este.
Két varjú öngyilkos versenybe kezd repülni,
Sajnos egyikük sem látta a köd miatt magasló kéményt
Míg mindenki zaklatott a megállóban, addig egy kis házban
Éder-mester össze-vissza keresi Pumuklit,
Lehet hogy most örökre eltűnt.
A második vonat távozása után
Sanyika örökre eltünt a megállóból
Gothvald bácsi többé már nem integet.
Terikenéni mint egy kegyvesztett rohangál!
Hol az ablakpucolóm????
Juci néni úgy néz ki lassan megtalálja szemüvegét
Julcsa már nem húzza hosszú combjait, levették a gipszét
Amúgy is mindenki elment!!
De mi lett Emma nénivel?
Ő még minden percében a húszasait számolgatja
Pumukli is meglett, a gyufásdobozban volt!

ADIM a Des írta: Üdv Álomhozók!

Peredhil, jó lovag, az Orkán dala valóban nagyszerűre sikeredett! "Duettjük gyermeke a villám" - hát ez király! Bekerült a gyűjteményembe.

Megtisztelő.

Adim:"Sajnos a nagy szeretetünkel elmehetünk a búsbüdös francba"
Én nagyon szeretek kirándulni, és most felcsigáztál!!! Merre van az ? )) Mit vigyek magammal ? .)