1.
A telihold hív magához,
Shai-huludot majd meglátod:
Vörös az éj, poros az ég,
Véres halál volt a tiéd.
Ó, kerek hold, legyél velünk,
Szerencsében bővelkedjünk,
Mit keresünk, találjuk meg
Mélyében a kemény földnek.
(dűne II. p. 179)

Isil tultea inye
Cenuval i aire-lóce
carne i lóme ar astoinqua i menel
yarqualme né elya.
Ai, corima Isil, nai nauval aselve,
Nai haryuvalve rimba almare
Nai hiruvalve ya sacalve
i sarda ar núra cemenesse.

2.
Gyümölcsösök, szőlőskertek
Buja, dús keblű szépségek,
És előttem tele a pohár.
Miért zagyválok hát a csatákról,
Porrá zúzott büszke hegyekről,
Miért csordul ki könnyem?

Megnyílik az ég odafenn,
Ontja magából kincseit,
Csak a kezemet kell kinyújtanom.
Miért gondolok orvtámadásra,
Pazar kupákban rejlő mérgekre,
A koromat miért érzem?

A szerelem tárt karral hív,
Mezítelen mámort kínál,
Édeni elragadtatást.
Miért a sebek járnak az eszemben,
Álmodom régi hitszegésekről?
Miért társam a félelem?

Yávenandar, liantasse-lairi,
Írime vanessi, as vanya venwe,
Ar i quanta yulma ara ni.
Manan quétanye ohtaron,
Alte orontion rácine litsenna,
Manan sírar nienyar?

Menel amba-latya
Antea harmaryar táriello,
Er mauya nin mánya lenne.
Manan sánean faice nalantasseron,
Muina sangwaron nehtie yulmassen,
Manan felmean sé inye linyenwa?

I melme tultea ni láta ranconen,
Antea nin helda alasse,
Ar almare ve Amanesse.
Manan sánean narwion,
Olorenyar quétar yárie furur?
Manan otornonya i caure?
(dűne II. p. 368)

3.
Nézd, milyen tisztán dereng a parázs,
Az aranyló nap alkonyködébe vész,
Milyen forrongó, pézsmaszagú láz
Kíséri este az emlékezést...

Az éj gyöngyfényű rejteke
Csak a miénk, kedvesem,
Új örömök ígérete
Tündököl szemedben...

A virágba borul vágy
Összeköt bennünket,
A virágba boruló vágy
Kitölti a szívünket...

Á cene, líme poicave caltea i yúla,
vanwa ná i laurea Anaro andúne-hísenna,
man saiwa, lisse-holmea hroa-lauca
olelyea i enyalie andúnesse...

I marillacala lómeo muina men
haryalve er, melissenya,
nesse alassion vére
ilcea hendulyase...

I lohtala maile
ohépa inye ar elye
i lohtala maile
quantea órelvar...
(dűne II. p. 188)

4.
Kedvesem az ablaknál áll,
Gömbölyű idomok szögletes üveg előtt.
Fölemeli karját... kitárja... összefonja,
A naplemente aranya, vörhenye előtt.
Jöjj hozzám...
Ölelj át, kedvesem puha karja,
Jöjj hozzám...
Ölelj át, kedvesem meleg karja.

Melissenya tyultea ara i henet,
corne venwi ara vennassea hyelle.
Ortearye rancurya... pantearyet... liaryet,
i anton i laurea, culda andúneo.
Á tule inyenna...
Á rahta ni, melissenyo moice rancu,
Á tule inyenna...
Á rahta ni, melissenyo lauce rancu.
(dűne II. p. 95)