Nem. A törpök nyelvében, a khuzdûlban kivételes a th és a kh ejtése. A fekete Gyűrűk Ura E függelékében (EK 2008) az 1661. oldalon teljesen egyértelmű instrukciót kapunk:
"A törp nyelvben – amelyből hiányoztak a fentebb th-val és ch-val (vagy kh-val) jelzett hangok, a th és a kh hehezettel ejtendő, vagyis úgy, t + h illetve k + h hangzással, nagyjából úgy, mint a látható és rakható szavakban."(J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, III. kötet A Király visszatér;
Európa Könyvkiadó (2008),
E függelék 1661. oldal, ISBN 978 963 07 8646 1)
De. A törpök igencsak titkolózós népség. A khuzdûl nyelvet igyekeztek elrejteni a más népek elől – valami különös oknál fogva a földrajzi nevek kivételével – és különösen ügyeltek arra, hogy senki ne tudja a nevüket. Talán maguk sem tudták. Még a sírjukra sem került fel a valódi nevük, csak az a – rendszerint valamelyik északi embernép nyelvéből vett – ragadványnevük, amin a világ ismerte őket. Az északi embernépek nyelveiben viszont a th általában a Ɵ hangot jelölte – vagyis a szinkron kényszerű kompromisszuma helyes, az angol kiejtés meg egyenesen tökéletes. (i. m. 1687. oldal)
Mégsem? A törpök a maguk titkos nyelvét nem az anyatejjel, sokkal inkább a tanulmányaik során szívták magukba. Nem esett nehezükre a környezetükben élő embernépek nyelvének megtanulása, és a külvilággal fenntartott mindennapi érintkezésben azt használták. Ez nagyon praktikus volt, mert a törp nyelvet más aligha tudta megtanulni. A törpök egymás közt azonban – hagyománytiszteletből, identitástudatból – a maguk nyelvén beszéltek (ez némileg ellentmond a bekezdés második mondatának, de a forrás egyértelmű mindkét állítás tekintetében). Alap hangkészletüket tehát bizonnyal a khuzdûl határozta meg, és mivel az jelentősen eltért az embernyelvekétől (ez okozza a tanulási nehézségek egy részét is, mivel a sémi nyelvekre jellemző szerkezet annyira nem volt idegen Középföldén – az adúni eredetű nyelveknél is az volt jellemző), az utóbbiakat a legtöbb törp akcentussal kellett beszélje. Így a th (és természetesen kh) hangcsoportokat hehezettel ejthették, legalábbis a többség. Thorin neve tehát meglehetősen nagy valószínűséggel T+horin-ként hangzott – a törpöktől.
Az emberektől, tündéktől viszont aligha. (i. m. 1687. oldal)
Akkor most hogyan? Balrog tudja. Az érvek és az ellenérvek meglehetősen hasonló erejűek, minden más találgatás. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a szinkronhoz választott "Szorin" helyett a t+h-val ejtett "Thorin" is jobb lett volna.
Bocs, ha későn szóltam!
