A hobbit: Smaug pusztasága - bővített extra változat

Az első rész bővítései kapcsán néha úgy gondoltuk, jogos volt a mozis verzióból kivágni néhány jelenetet (újabb énekek), máskor viszont sajnáltuk, hogy egy-egy érdekes adalékot (pl. Thranduil király és a törpök viszályának alaposabb kifejtése) csak a későbbi változatban ismerhettünk meg. Nos, a második film esetén sokszorosan is az utóbbi eset a gyakoribb. Nem csak azért, mert egyes karakterek a hozzátoldásoknak köszönhetően alaposabb felvezetést (Beorn) vagy jellemábrázolást kaptak (Tóváros Ura és Alfrid), hanem azért is, mert a mozis vágásban volt olyan karakter, akinek a történetszála elvarratlan maradt (Thrain). De mielőtt előrerohannánk, és belemennénk az újításokba, nézzük meg, minként születhetett meg ez a kiadás!

Az elsődleges forgatási időszaktól az utóforgatásokig

Amíg két filmről volt csak szó, az első rész az elszabadult hordókkal fejeződött volna be, mikor azonban a három filmre bontás mellett döntöttek, és a Váratlan utazás előbb ért véget, újabb forgatásokat kellett megszervezni a dramaturgiai változtatások érdekében. A trilógiában Bilbó már a ködhegységi varg-kaland során hőssé vált, amikor megmentette Thorin életét, így a Smaug pusztaságához újra kellett forgatni azokat a jeleneteket, amelyekben eredetileg Thorin becsmérelte volna a hobbitot az utazás során. Azog és Bolg szerepe (valamint kinézete és az őket alakító színészek személye) is változott menet közben, így velük mindent újra kellett venni, mégha általában már meglévő felvételek felhasználásával is. A Tauriel-Kili-Legolas között szövődő szerelmi háromszög is az utóforgatások egyik hozzátoldása, eredetileg nem szerepelt volna a két részre írt forgatókönyvekben. A Brí-beli prológus, a tóvárosi ork támadás és a törpök Smaug elől menekülése a kohók között pedig száz százalékig utólagos hozzáillesztés. És ez csak néhány kiragadott példa.

Ezekből látszik, hogy a kész film jelentős része az elsődleges forgatási időszak utáni évben készült, és menet közben átalakult koncepciókat tükröz. Az eredetileg tervezett film hangulatát leginkább a Beornhoz és a Bakacsinerdőhöz köthető jelenetek tükrözhetik vissza, amelyek a legfeszesebbre lettek vágva a mozis változatban. Sejteni lehetett, hogy a bővített változatban ezek a részek biztosan ki lesznek még egészítve.

És valóban: a bővített és új jelenetek nagy része a korábban leforgatott felvételekből származhatott, s nem csak a könyv klasszikus jelenetei és hangulata kerültek így bele a filmbe, de a tempó is nyugodtabb, az első rész sebességéhez igazodóbb lett.

Visszaillesztettek azonban egy kulcsfontosságú történetszálat is, amely egészen biztosan az utóforgatások során lett újraforgatva, ugyanis új színész kellett hozzá: Thorin apjának, Thrainnak a sorsa. Már az évekkel ezelőtti legelső előzetesben láthattuk, hogy Gandalf a romok között küzd egy törpnek tűnő ellenféllel. Később ezek a képsorok más előzetesekben is feltűntek, a moziban azonban nem láttunk belőlük semmit. A Smaug pusztasága bővített változatában végre felhasználták ezeket is, harmonikusan összekapcsolva azokkal az új párbeszéd-jelenetekkel, amelyeket egy Sir Anthony Sher nevű színésszel utólag vettek fel. Hogy Thrain és Gandalf harcán kívül mi volt még, ami az eredeti koncepció része volt, nem tudni, a végleges változatban ugyanis az újraforgatott részek dominálnak. A teljes trilógiában így már a harmadik színész játszotta Thorin apját, ti. a fiatalkori énjét is más alakította.

Végiggondolva a mozis változatokban történt felvezetését ennek a karakternek (az első rész prológusa és moriai visszaemlékezése, a Pajkos Póniban játszódó jelenet rövidebb verziója) teljesen érthetetlen, hogy miért csak a bővített változatban lett lezárva, miért kellett a moziban elvarratlanul hagyni ezt a szálat. Ez legalább olyan hibás döntés, mint A Gyűrűk Ura esetén Saruman halálának a kihagyása. Jacksonnal sajnos előfordul, hogy nem feltétlen a legoptimálisabban vágja meg a filmjeit, és szereplők sorsa esik ennek áldozatul. Még szerencse, hogy minden filmhez van bővített változat, amely kerekké, teljessé teheti az egész történetet.

A különböző években felvett jelenetek beillesztése a filmbe nem lett zavaró, sőt! Harmonikusan beleolvadnak az egészbe, és ha nem olvastunk volna róla itt-ott, hogy különböző forgatási időszakokban készültek, fel sem tűnt volna a trükk. Egyedül Thrain kapcsán vehető észre kis mértékű változás: a színészcsere mellett érdekes jelenség, hogy a korábban félszeműnek megismert törp mindkét szeme épnek tűnik. Egy igen erőltetett magyarázat szerint biztosan Gandalf gyógyíthatta meg ezt a fogyatékosságát, amikor Dol Guldurban az őrületet elűzte kézrátétellel, de az is igaz, hogy a moriai visszaemlékezések új jelenetei kapcsán sem tűnik úgy, hogy odafigyeltek volna az utóforgatások során erre a részletre. Ráadásul: ha Gandalf képes volna ilyesmire, miért nem tette meg korábban, pl. akkor, amikor a kulcsot és a térképet kapta régi barátjától?

Az a bizonyos 25 perc...

...a film első két órájába lett beillesztve, azaz főleg az elejét duzzasztja fel: meg lett hosszabbítva a prológus, Beornnak pedig kettesével mutatja be Gandalf a törpöket érkezésük másnapján (a könyvbeli jelenethez nagyon hasonló párbeszéddel). A Bakacsinerdőben is a könyvből ismerős kalandok bukkannak fel az új részekben: az elvarázsolt patakon való átkelés, Bombur elalvása, a fehér szarvas felbukkanása csak ráerősítenek a tolkieni hangulatra, még úgy is, hogy igencsak szabadon kezelik az eredeti szöveget. Az erődtündékhez sajnos nem illesztettek be semmit, valószínűleg úgy érezhették, hogy elég hangsúlyosak a filmben így is. A werk-videókban amúgy is felbukkan egy-két alternatív vagy kivágott részlet velük kapcsolatban. Tóvárost viszont több helyen is kibővítették, a törpök érkezésétől kezdve Tóváros Urának és Alfridnak a párbeszédén át a törpök elbúcsúztatásáig fel-felbukkannak új jelenetek. És a rendezőt nem Peter Jacksonnak hívnák, ha nem lenne közöttük legalább egy gusztustalan is. Még szerencse, hogy Tóváros Urának étkéről eltereli figyelmünket mindaz, amit Alfriddal beszél. A titkos ajtó keresése nem csak újra lett vágva, de Suhatag völgyében egy rövid párbeszéd is bekerült. És persze ott van a sor végén Dol Guldur, ahol Thrain vissza lett illesztve azokba a snittekbe is, ahonnét korábban digitálisan eltávolították Gandalf mellől. Ezáltal Gandalf kalandja is nagyobb súlyt kapott a dramaturgiában.

A bővítések itt-ott korábbi vágások helyén vannak, de összességében alig-alig vettek most el a mozis verziótól képkockákat, csak ahol tényleg indokolt volt az új jelenetek miatt. Korábbi nyilatkozatokból tudjuk, hogy bőven lett volna még mit visszahelyezni (pl. állítólag leforgattak egy olyan párbeszédet, ahol Gandalf elmagyarázza, miért nem utazhatnak végig a sasokon - az egyszeri mozinézőnek nagyon hasznos lett volna!), de valószínűleg úgy gondolták, nem érdemes minden puskaport elsütni most. Hogy ezek a jelenetek bármilyen formában is nyilvánosságra kerülhetnek-e valaha, nem tudni még.

Tavaly ilyenkor bosszankodhattunk, hogy korábbi-, vagy a CD-ről ismert, de fel nem használt zenetémákat választottak aláfestésül az új részekhez, idén azonban nem lehet panasz: Howard Shore eddig nem hallott melódiáit is élvezhetjük, akárcsak anno A Gyűrűk Ura bővített változatai kapcsán. A Thrain című szám egyébként fel is került Az Öt Sereg Csatája filmzene “Special Edition” kiadványára bonus track-ként.

Az extrákról

Idén körülbelül 9 órányi felfedeznivalót kaptunk. A “Függelékek” struktúrája követi a korábbi mintát: helyszínenkénti, jelentenkénti és népenkénti werk-anyagokat kapunk, bár idén fájóan hiányzik a “sötét oldal”: se Bolgról nincs külön kisfilm (pedig Azogról volt tavaly), se a Rhudaur Kopár Felföldjén található kriptákról (amelyek egyébként Tolkien műveiben nem léteznek, ez egy filmes hozzátoldás), se Dol Guldurról vagy a Feketemágusról. Talán majd a harmadik rész extráival kárpótolnak bennünket?

Helyettük viszont külön fejezetrész foglalkozik Smauggal, mint központi szereplővel, így igen részletgazdag videók mutatják be a sárkány születését. Szintén alaposan körbejárják az extrák a filmzenét is.

Az Öt Sereg Csatája ízelítője inkább felcsigáz minket, de alig árul el valamit a folytatásról. Így a legérdekesebb bónusz-anyagnak idén is talán a film alatti audiokommentár számít, mert továbbra is több mindent elárul a forgatókönyvírók gondolkodásmódjáról, mint bármilyen werk-összeállítás.

A fordítás terminológiáját ezúttal is lektorálta a Magyar Tolkien Társaság, ez igaz mind a szinkronra, mind a filmfeliratra. Viszont az extráknak sajnos csak egy kis részét sikerült átnézni, ezért a többiben még maradtak pontatlanságok és hibák.

A menüben ezúttal Beorn házából indulhatunk a film felfedezésére, de Tóváros és Smaug kincshalma is felbukkan az extrák lemezeinek bevezető animációjában. Az összekötő vizuális elem a Nyugatvégi Piros Könyv.

A megvásárolható hazai formátumok a szokásosak:

• • • • • 5 lemezes DVD
        • 3 lemezes Blu-ray
        • 5 lemezes 3D Blu-ray + Blu-ray
          
          Digipack most is csak a DVD-hez van (angol nyelvű), az árak továbbra is barátságosak.

Ismét egy igényes terméket kaptunk, maga a bővített változat pedig mintha egy másik film lenne a mozis vágáshoz képest. Óriási minőségbeli előrelépés a Váratlan utazás azonos kiadásához képest, így kíváncsiak vagyunk, vajon a harmadik rész kapcsán is tartani tudják-e ezt a színvonalat.

Tűz és víz

Túl a Smaug pusztasága bővített változatán, a harmadik filmmel egy hosszú út utolsó szakaszához értünk. 2014-ben feltehetőleg utoljára (?) csábíthatott minket a nagy filmvászon elé Jacksonék egyedi megközelítésű Középföldéje, de 2015-ben sem maradunk várakoznivaló nélkül: várhatóan novemberben érkezhet Az Öt Sereg Csatája bővített extra változata. Én a magam részéről már alig várom, hogy azt a változatot is a kezemben tarthassam.

 Kép forrása: forum.port.hu

 (Ezen cikk a Lassi Laurië 2015. januári számában megjelent írás átdolgozott, újraszerkesztett változata.)

Mentés