Ma barátra leltem
Vagy ő talált meg engem?
Sors ez, vagy véletlen?
Talán előre-rendelten
Kering két csillag más-más pályán,
A végtelenben messze árván,
s egyszer csak összefut?
Meg sose tudjuk. Sebaj!
Ösztönöm azt súgja,
Hogy barátságunk kútja
Nem merül ki,
de mélyül.
Sok minden látszik Benne,
Az embersége, kedve,
Szelleme, okossága,
Őszinte mosolya.

"Barát": e szó oly sok mindent jelent,
Hogy másoknak mit, nem tudom,
Az én számomra Őt,
Kit látni vágyom újra.
S a napokat számolom,
Míg újra láthatom.

Sinare utúvien meldo,
Var utúvierye ni?
Maranwe sina var er tulles?
Aquí apa-náminave
Atta eleni pelir wáre* tiessen
Palurinesse háya erdave
Ar mettasse omentar?
Ullume istalme. Ume angayasse!
Felmenya lussa nin
Sá nilmelmo ehtele
Lá nauva amparca
Mal cuinuva andave.
Séya ilqua tanome,
Manesserya*, alasserya,
Fearya, handasserya,
Téra cancalerya*.

"Meldo" Quetta sina quete rimba,
sá ya wáre atanennar, lá istan.
Meldo nin Erye ná,
Merin encenitas.
Ar onotuvan i rér,
Tenna encenuvan erye.

megj.:
* wára: más, másik. A gond ugye az, hogy egy homonima, a vára, wára, azt jelenti, hogy piszkos, mocskos. Én mindenesetre a vára szót használom a piszkos-ra, a wára szót pedig a másik-ra. Esetleg, ahogy az az elflingen fel is merült: attea? második, mint másik, akkor t.sz.: attie lenne.
* manesse: jóság, a mane (jó) + -sse (fn. képző)
* cancalerya: cancale: nevetés, a cancale-malina (nárcisz, lit.: sárga nevetés szóból). Persze lehetne: lalie*, vagy lalale* (lala- nevet)

Alcar